Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-08-19 / 34. szám

4. oldal 2001. AUGUSZTUS 19. Evangélikus Élet Ökumenikus (magyar) lelkülettel a Délvidékre Egy zarándokút krónikája r‘ i 10 éves a Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület Páratlanul szép lelki élmény, vala­mint sok-sok szép látnivaló részese le­hetett az a 63 testvér, akik július 28. és 30. között három feledhetetlen napot töltöttek a Délvidéken - közelebbről a Vajdaságban, illetve a Bácskában és a Bánátban. Az utazás apropója a Bá­nátban lévő, közel ezeréves aracsi ko­lostortemplomnál tartott milleniumi emlékünnepélyen való részvétel volt, és hálát adni azért, hogy Isten sok vi­szontagságon keresztül is megtartotta népét a Délvidéken, ahol a legutóbbi háború pusztításai alig két évvel ez­előtt történtek. Örömmel írhatjuk, hogy Isten által vezérelt útnak bizonyult ez a három nap. Budapestről indult utunk első állomása - még az anyaország területén - a kecske­méti reformátusok több mint 300 éves templomának megtekintése volt. Az egy­házközség címerében a fiait vérével táp­láló pelikán képe látható. Ez a kép Krisz­tust és az egyházat egyaránt szimbolizál­ja! (A római katolikus nagytemplom „fi­atalabb” - 1806-ban készült el.) A követ­kező megálló Szeged volt, ahol a refor­mátus templomot mutatta be Bartha Tiborné nagytiszteletű asszony. (A sze­gedi reformátusok első önálló templo­mát 1884-ben szentelték fel.) A határátlépés után - amely két órát tartott, és hosszabb volt a magyar olda­lon (?!) - a délutáni órákban érkeztünk meg Szabadkára. A Szabadkai Refor­mátus Egyházköz­ség közelmúltban megválasztott lelki- pásztora, Réti Kata­lin, aki Erdélyből érkezett a városba, öt évvel ezelőtt. A gyülekezet jelenle­gi templomát 1971- ben Csete K. István püspök szentelte fel. A gyülekezet gazdag szeretet- vendégséget készített számunkra. Mint­egy órai ott-tartózkodás után folytattuk utunkat, immár Bácsfeketehegy felé, ahol az egyház Központi Otthona, illetve a Ju­goszláviai Református Keresztyén Egy­ház püspöke, Csete Szemesi István volt a vendéglátónk. Útközben megálltunk a félúton lévő Bácska-Topolán is, amely­nek a század elején épült Sarlós Boldog- asszony temploma a Délvidék egyik leg­nagyobb temploma a szabadkai Szent Te­réz Székesegyház mellett. Másnap, vasárnap a hazánkból érke­zett evangélikus, református és római katolikus hívek együtt vettek részt Bácsfeketehegy 200 éves híres templo­mában az ünnepi istentiszteleten, ahol Ajtony Artúr lelkészünk hirdette az igét, a János evangéliuma 5. rész 1-9. versei, illetve kiemelten a hatodik vers alapján. (Egy gondolat a prédikációból: Jézus kérdésére konkrét választ kell adnunk, mert csak így lehet megtérés, újjászüle­tés, nemcsak személy szerint nékünk, hanem a világnak is.) Több köszöntés is elhangzott, többek között az utazási csoport római katolikus lelki vezetője, Sándorfi István tisztelen­dő atya is szólt a hívekhez. Ezután a za­rándokcsoport kiment a feketehegyi te­metőbe, hogy megkoszorúzta az 1848- ban mártírhalált halt Berhidai Keresztes József lelkipásztor, valamint Ágoston Sándor és Hódosy Imre püspökök sírjait. (Ágoston Sándor püspök sírját unokája, Dobos Ágoston koszorúzta meg.) Délután csoportunk Topolya, Óbecse és Törökbecse érintésével ment át a Bá­nátba. Itt - miként említettük - az ezer­éves aracsi templomnál tartott ünnepi nagymisén és millenniumi ünnepségen vettünk részt. Hadd említsük meg, hogy az út oly szűk a kolostortemplomhoz, hogy a nagyobb autóbuszok a magas ku­koricatengerben kanyargó keskeny föld­úton nem is tudnak elmenni, de Urunk gondoskodott arról, hogy a helyi autó­buszok, amelyek jobban bírják az ilyen terepeket, felvegyenek bennünket. Az aracsi ünnepség kiemelkedően szép része volt, amikor elhangzott nemzeti imádságunk, amelyet sok-sok évtizeden át nem lehetett elénekelni. A millenniumi ünnepélyen még a székely Himnusz is el­hangzott, sokak számára talán ez volt az ünnepség legfelejthetetlenebb része. Aj­tony Artúr református lelkész a 90. zsol­tárt olvasta fel. Az aracsi ünnepséget az 1999-ben megalakult Vajdasági Aracs Pusztatemplom Műemlékvédő Társaság rendezte, amelynek elnöke Vajda János tanár. Céljuk a hatalmas kolostortemplom legalább részleges helyreállítása. Noha már birtokukban van a részletes szakértői vélemény, de a munkálatok megkezdésé­hez még szükséges Magyarország és Ju­goszlávia műemléki hatóságainak hozzá­járulása, azaz együttműködése, amely még várat magára... A harmadik napon, július 30-án korán reggel elindultunk hazafelé, de visszaút- ban is megálltunk Szabadkán, ahol ezúttal Beretics Sztyepán fotisztelendő úr mutat­ta be részletesen a több mint 200 éves Szent Teréz Székesegyházat. A templom kitűnő akusztikával is rendelkezik, nem beszélve gyönyörű ablakairól és az oltár­képekről. Ezt követően csoportunk meg­tekintette a híres szabadkai Városházat, amely közvetlenül az első világháború előtt épült. Legszebb helyisége természe­tesen a hatalmas díszterem. (Az épületben egyébként Gubás Ágota asszony, az Aracs Társadalmi Szervezet a Művelt Fa­luért szervezet h. elnöke kalauzolt ben­nünket.) Megtekintettük Szabadka 100 éves evangélikus templomát is, amelynek egyik lelkésze, Szántó Róbert Budapest- Kelenföldön is szolgált. Vajdasági utun­kat a palicsi tónál fejeztük be. (Hazafelé jövet még megtekintettük a híres szegedi Fogadalmi Templomot is.) Talán le szabad írni, hogy a küldött­ség tagjai igen komolyan vették, hogy az istentisztelet szerves része az adakozás, mind pénzbélileg, mind pedig egyéb ja­vak (könyvek, gyógyszerek) tekinteté­ben. De nem feledtünk Istennek hálát ad­ni, és imádkozni délvidéki magyar test­véreinkért! Kolosváry Bálint A délutáni, esti órákban élénk for­galom volt tapasztalható július 7-én, a Mór-Nagyveleg közti úton. Ki busszal, ki autóval, ki meg - jó sorsában bízva - autóstoppal igyekezett a nagyvelegi kastély felé. (Elsőként a KIÉ nemzeti titkára, Marton Tamás érkezett meg Pápáról.) N. Imre már kora hajnalban elindult Soltvadkertről, Sz. Misiék egész autókaravánnal startoltak a tér­kép széléről, Békéscsabáról, de volt, aki Erdélyből jött, és délután befutott egy hat fős német csapat is. A Fejér- Komáromi Egyházmegye belmissziói otthona ezúttal a Magyarországi Ke­resztyén Ifjúsági Egyesület 10 éves ju­bileumi táborának adott helyet, július 7 és 15 között. A nagyvelegi kastélyban van egy színpad. A színpadon pedig egy ablak. Ez az ablak adta az ötletet, és e kép köré épült fel a nyolc napos tábor témája. Reggelente „szellőztettünk”. Ahogyan az éjszakai áporodott levegőt is jó ki­szellőztetni a házból, úgy engedtük, hogy Isten Szentlelke és igéje szellőztes­se át életünket a Galata 5 segítségével. Esténként pedig ablakokra figyeltünk, Isten szemével néztünk be önmagunk életablakain és „bepillantottunk” a menny ablakán is. Vasárnap pedig hall­hattuk a küldést: „ti vagytok a tanúim!” (Ézs 43) A KIE-munka elsősorban missziói munka. Misszió a sehová sem tartozó, kallódó és kereső fiatalok között. A KIÉ önálló egyesület, nem tartozik egyik pro­testáns egyház „fennhatósága” alá sem, de vállalja evangélikus és református ha­gyományait. Tagjai jórészt e két egyház­hoz tartoznak. De él az egyesületi forma adta keretek nyitottságával is, így a ha­gyományos evangélizáció mellett új uta­kat is kipróbálva, szól a fiataloknak Isten szeretetéről. Két neves püspök írt így a KIE-ről, 1939-ben: „Ha a keresztyén ifjúsági munka be­letagozódik a történelmi egyházakba... s megtartja azt a nagy elvet, hogy az ifjú­ságot az ifjúság által evangélizál- ja...nagy jelentőségű munkát végez... " (Ravasz László) „A Krisztusra nevelés történetében gyönyörűséges fejezetet jelent a KIÉ munkája... KJE nélkül az egyház elásná egy nagy munkafeladatát, melynek el­végzésére saját szervezete képtelen lenne... A kettő együtt válik krisztusi szolgálattá. ” (Kapi Béla) Egy 23 éves angol fiatalember - látva barátai, munkatársai erkölcstelen életét - tette rá az életét erre a misszióra. George Williams kereskedősegéd 1844-ben, Londonban előbb imaközösséget szerve­zett, majd megalakították az első KIE- csoportot. Tizenketten voltak. Hogy mekkora volt a lelki szükség, mutatja a KIÉ látványos fejlődése: 1855- ben Párizsban a világkiállítás alkalmával megtartották az első KIÉ- világszövetsé­gi gyűlést. 1883-ban megalakult az első magyarországi csoport is. Jelenleg több, mint 120 országban működik és közel 45 millió tagja van (rövidítése angolul: YMCA, németül: CVJM). Magyarorszá­gon a Budapesti KIÉ alapította az első cserkészcsapatot, és a népfőiskolái moz­galom magyarországi elterjesztésének is a KIÉ volt a kezdeményezője. Joggal kérdezheti az olvasó: akkor miért a 10 évért adunk hálát? Nos, a kommunista diktatúra, mint sok minden mást, a magyar KIE-t is szétverte. Utol­só nemzeti titkárként Pógyor István az ÁVO börtönében halt meg, feltehetőleg agyonverték. De a parázs tovább izzott a hamu alatt. Élnek ma is köztünk öreg KIE-sek, akik csak a pillanatra vártak. Kovács Bálint és Dobos Károly reformá­tus lelkészek ott voltak az újjáalakulás­nál. Mindazonáltal 1989-ben Dieter Reitzner, volt osztrák KIE-titkár szervez­te meg magyar református és evangéli­kus fiatalok részére az első munkatárs- képző tábort Burgenlandban, 1991-ben pedig - Isten kegyelméből - újra meg­alakíthattuk a KIE-t Magyarországon. Nagyvelegen tíz évet Hittünk Isten elé. Van miért hálát adni: a sok száz, ezer fiatalért, akiknek bizonyságot tehettünk Krisztusról. Ifjúsági munkatársképzé­sünkért, amelyet elsőként kezdtünk el, s a Vezess! című folyóiratunkért. Sokszí­nű programjainkért, a színjátszó munká­ért, a Ten Singért, a nyomkeresőért, az irodalmi kávéházért, a mindig vonzó sportmunkánkért, az alkotókörökért, a velencei csendesnapokért, a kiskőrösi európai Ten Sing Fesztiválért, cserkésze­inkért, közöttük is a legújabbért, - a „tappancs” cserkészmunkáért. Hálát kell adnunk külföldi kapcsola­tainkért, a német CVJM Westbund-dal létrejött partneri együttműködésért, de a norvég KFUK-KFUM segítségéért és az erdélyi IKE testvéri együttműködéséért is. És hálát adhatunk mindazokért is, akikkel együtt haladtunk az úton. De van miért Isten, és azok bocsána­tát is kémünk, akiket elvesztettünk az úton. A KIE-t sem kerülték el azok a „szülési nehézségek”, amelyek majd minden régi-új szervezetet elértek az új­jáalakulás után. Nem voltunk mindig bölcsek, nem voltunk mindig őszinték. Többeket megbántottunk, s túlontúl erős volt önigazságunk. Nemgyógyuló, fájó seb az RKIE kiszakadása. Vezető mun­katársakat hagytunk elmenni, s a szálak elvarratlanok maradtak. Ajubileumi em­lékezés felébresztette bennünk a rende­zés vágyát... Július 14-én, Nagyvelegen születés­napra jöttek vagy 110-en. Együtt ünne­pelt velünk Christoph Dickel a CVJM Westbund főtitkára, Dieter Reitzner régi jó barátunk és „lelkigondozónk” Auszt­riából. Öreg KIE-sek és egészen fiatalok is, mert közben KIE-s családjaink száma is gyarapodott. Fiatal református és evangélikus lelkészek, akik mind meg­fordultak a KIÉ háza táján. Ennyien ül­tük körül a hatalmas tortát, mert nincs születésnap torta nélkül. S örültünk a jó híreknek: a Kincstári Vagyoni Igazgató­ság pályázatán a kiskőrösi KIE-csoport megkapta a volt Hazafias Népfront szék­házát, ahol szeptember 1-től keresztyén ifjúsági klubot fog működtetni. Az orszá­gos szervezet pedig Balatongyörök szí­vében kapott egy üdülőt, amely KIE-kon- ferencia és tábor központként fog majd működni. És reménykednek még a bé­késcsabaiak, ők is szeretnék munkájukat egy saját tulajdonú épületben végezni. Elfújtuk a gyertyákat a tortán, össze­pakoltuk a tábort, lassan elindult min­denki hazafelé. Különleges volt ez a tá­bor. Végigéltük tíz év minden program­ját, csend és aktivitás váltogatták egy­mást. És magunkkal vittük a másik mo­solyát, a jó beszélgetések ízét, s az örö­möt: Ő is közöttünk volt! Lupták György A Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesületet köszöntötték levélben vagy telefonon: Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöke Dobos Károly, ny. református lel­kipásztor Dr. Görög Tibor, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára Hafenscher Károly, a Magyaror­szági Evangélikus Egyház Országos Irodájának igazgatója Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke Dr. Kovács Bálint, ny. református lelkipásztor, volt KIE-titkár Dr. Prekeer Judit, a Károli Gáspár Református Egyetem főtitkára D. Szebik Imre az Északi Evangé­likus Egyházkerület püspöke Aracs; „megkövült zsoltár" - a millenniumi zarándoklat színhelye. ÁTADTÁK KECSKEMÉT FELÚJÍTOTT FŐTERÉT Európa-szerte a vallási türelem jelképének tekintik A teret - ahová különböző felekezetek templomai nyílnak - Paskai László bíboros-prímás, az Eszter- gom-budapesti Római Katolikus Főegyházmegye érseke szentelte fel, Hegedűs Lóránt, a Dunamelléki Re­formátus Egyházkerület püspöke és Harmati Béla, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke áldotta meg augusztus 6-án. A harangjátékkal, énekes, illetve hangszeres koncertekkel kísért, tűzijátékkal zárult főtér­átadó ünnepségen részt vett Lévai Anikó, a miniszterelnök felesége, a rekonstrukció fővédnöke. Szécsi Gábor polgármester az eseményhez kapcsolódó nemzetközi sajtótájékoztatón elmondta, hogy a kecskeméti belváros rekonstrukciójának az első, de a legjelentősebb üteme fejeződött be a főtér felújítá­sával. A csaknem egy évtized óta műemléki védettség alatt álló történelmi főtér felújítását eredetileg a bur­kolat megrongálódása indokolta, ám a teljes burkolatcserét egybekapcsolták további munkákkal, megol­dották a hangulatos térvilágítást és a városháza díszkivilágítását. A következőkben - tért ki rá - a városháza patinás épületét tatarozzák, a fő homlokzati rész rekonst­rukciója még az idén megkezdődik. Több köztéri alkotással is gazdagodik a hírős város: két hét múlva ad­ják át a Nagytemplom mögött Szent István szobrát, valamint a főtér közelében egy millenniumi díszkutat, októberben pedig 1956-os emlékművet avatnak a volt Kodály-emlékmü helyén. A belváros teljes megújulása, épületeinek helyreállítása 2004-re befejeződhet, ami után pályázhatunk „A világörökség része” címre is, mondta a sajtótájékoztatón részt vevő Szécsi Zsolt, az Örökségvédelmi Hivatal igazgatója. (Forrás: Petőfi Népe)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents