Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-08-19 / 34. szám

2. oldal 2001. AUGUSZTUS 19.

Evangélikus Élet

UJ NAP - UJ KEGYELEM

VASÁRNAP

„ Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott" Zsolt 33,12 (Dán 2,20; Jel 15,3; Lk 19,41-48; Zsolt 62,1-13) Boldogok a kiválasztottak! De kik ezek? Érvényben van-e még Izrael kiválasztottsága, vagy most már a keresztyénségre vonatkoztk a zsoltárvers? Bizonyos, hogy Isten Krisztusban megváltott népe többé nem etnikai csoport. Ezt érti meg Péter és így szól: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.” (ApCsel 10,34-35) Ha Krismisé vagy, Isten boldog népéhez tartozol.

HÉTFŐ

Ne gyalázzátok meg szent nevemet!" IMóz 22,32 (Lk 11,2; Róm 11,1-12; ApCsel 26,24-32) Megdöbbentőmiondat! Ilyen mélyre süllyedhet az Isten népe? Sajnos igen. Napjaink szomorú tapasztalata ez. Isten nevét azzal gyalázza meg az ember, ha semmibe veszi törvényit. Ha az egyház népe a korszellem hatására túl teszi magát Isten törvényein, aMemcsak Isten nevénejjt meggyalá- zását jelenti, hanem emberi méltóságának elvesztését is. Erről szól Pál; „Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azojpa teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett...ezért Isten gyalázatos/zenvedélyeknek szolgáltattaVÉi őket.” Róm. 1,25-26. Imádkozzunk, hogy minden körülmények között megőrizzük Isten nevének szentségét és emberi méltóságaikat! |if|!

„Az Úr így szólt Mózeshez: Megnyerted ióinaúTafömptés név szerint ismerlek" 2Móz 33,17 (Tit 2,11; Jer 8,18-23; 9,6-12;ApC^12^^

27,13-26) Az evangéliumi leírás révén tanúi lehetünk annak, hogy a samáriai asszony általános, homályos vallási ismerete, a Jézussal való találkozás következtében személyes hitté válik. Jézus föl tudja és föl akarja használni vallásos ismereteinket is, -h^gy-élő-hitrejuttasson minket. Enélkül a hit nélkül nem lehet Istennek tetszeni, és hiábavaló mináén vallási ismeret.

rgl ITORTnk ” úram. Te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez" Ézs 25,1 ( Lk5,24-25; Jer 16,14-17; ApCsel 27,27-44) Akinek Isten a „gazdija”, annak jól megy a sora, hiszen nap mint nap új csodákat él át. Aki azonban fólcseilli az Urat más istenekkel, annak életéből eltűnnek az örömöt adó csodás megtapasztalások. Elgondolkodtató, hogy mennyi panaszkodó, elégedetlen ember él ma az úgynevezett jóléti társadalmakban, így hazánkban is, ahol Istent háttérbe szorították az emberiség vívmányai. Mondd szívből: „Uram, Te vagy Istenem” - a többi ráadásul megadatik. (Mt 6,33)

KEDD

Izrael népe az aranyborjúval való bálványozás következtében hajszál híján kiesett Isten kegyelméből; Mózes közbenjárása mentette meg őket. Ennek hátterében Isten és Mózes személyes és mélyen átélt kapcsolata áll. A név szerinti ismeretség protekciót jelent hétköznapi ügyeink intézésekor. Adott esetben az életünk függhet attól, hogy valakit személyesen ismerünk. Üdvösségünk tekintetében sem nélkülözhetjük a „protektor” Jézus Krisztus közbenjárását, a Vele való személyes kapcsolatot.

SZERDA

„Az asszony így felelt: Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent. Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek" Jn 4,25-26 (Zak 4,6; 1 Pt 3,18; ApCsel

„Felelj nekem, Umm, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az Úr vagy az/Isten, és te fordítsd vissza szívüket!" 1 Kir 18,37 (Jn 11,41-42; JSir 5,1-22; ApCsel 28,1-16) Illés korában a pogányság elárasztotta Izraelt, nehéz volt Istenrölrbizonyságot tenni. Hasonló helyzetben vagyunk mi is: Krisztust követni, mások előtt megvallani ma sem könnyű. Csak úgy maradhatunk meg a hitben és úgy lesz hiteles a bizonyságtételünk, ha állandó párbeszédben állunk Urunkká* Ő ad feleletet kérdéseinkre, és az Ö ereje tudja meg- .ni a pogányokat, pogányságunkat. „Gyógyítsd konok pogányságunk” (Ék

SZOMBAT «Aákeus szerette volna látni, hogy ki az a Jézus" Lk 19,3 (2Krón 30,18-19; 5Móz 4,27-35 /36-40/; ApCsel 28,17-31) Zákeus mindent elérhetett, amit akart, hiszen gazdag ember volt. Mégis olyan helyzetbe került, hogy kemény akarata alázatos óhajjá szelídült: „Jézust szerette volna látni...” Vágya teljesült, megtudta, hogy ki az a Jézus, és szakított eddigi életével, mert Jézust ismerni mindennél többet ér. Pál Krisztus ismeretének páratlanságát emlegeti, Luther pedig ezt mondja: „Akinek Krisztusa van, mindene van”.

Szeretnéd-e Jézust látni?

Győri Gábor

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 10. VASARNAP

Hit által igazulunk meg

Róm 4,1-8

„Hit által igazulunk meg” - ezt a központi üzenetet hordozza az egyházi év logikájában a szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnap. Pál apostol nyomán az ószövetség nagy példaképéhez, Ábrahámhoz térünk vissza egy időre, hogy - szintén Pál római levelének gondolatmenetével - eljussunk újra hitünk központjához: Jézus Krisztushoz.

„Mit mondjunk, tehát, mit ért el Ab- rahám egyiptomi útja (lMóz. 12,10-20), a mi test szerinti ősatyánk a saját erejéből: Ha ugyanis Abrahám cselekedetekből igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, de nem Isten előtt. ”...

Isten előtt - én így tudom elképzelni - mélységes fájdalommal állt meg Ábrahám, amikor visszatekintett saját erejével járt útjára: menekülésére Egyiptomba. Csak a saját erejére, eszére támaszkodott a mi lelki ősatyánk, amikor a kánaá- ni éhínség idején számítgatásba kezdett: bár az Úr azt mondta, hogy az övé és utódai lesz ez a föld, azért mégis csak biztosabb megoldást jelentene a híresen gazdag Egyiptom! Talán már csak a visszafelé vezető úton látta igazán: elveszített egy csatát, és ebből az elveszített bizalomból fakadt minden későbbi bukása: a hazugság - Sára csak a húga; a méltatlan helyzet - felesége másé lett; a hűtlen hallgatás - az igazságról. Isten barátját megcsalta saját szíve, zsákutcába csalta

Urára nem tekintő emberi számítgatása.

Mindannyian át kell, hogy érezzük Ábrahám fájdalmát saját istentelen, elrontott útja láttán: Talán végképp elrontottam mindent, talán már nem is él az ígéret az áldásra, talán már nem is érvényes a meghívás a Vele való közösségre?! Hogy tekint rám ezek után az igazságos Isten?

„Hitt Abrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul"

Az igazságos Isten kegyelemmel nézett az ő emberére! Különös, emberi értelmet meghaladó logikával ítélte őt: nem istentelen tetteit számolgatta, hanem kegyelmet remélő bizalmára tekintett.

Isten Ábrahám szívének arra az indulatára nézett, amely hitte, hogy a Mindenható szava megbízható, akkor is amikor nem ismert útra hív. Isten szava tiszta: „Utódod lesz” - mondta, s ez akkor is biztos, ha a logika azt mondja: lehetetlen... S amikor bűnei miatt neki is áldozatot kellett bemutatnia, amikor azt gondolta, talán Isten most jogosan elveszi tőle azt, ami a legkedvesebb: fiát, Izsákot, amikor már nem is volt visszaút ott az áldozat hegyén, Mórijjá földjén, akkor ugyanez a hit súgta szíve mélyéről: Isten kegyelmes, „az Úr gondoskodik áldozatról!”... az Úr gondoskodik megváltásról...

Ezt a bizalmat, hitet számította be igazságul a kegyelmes Isten, még akkor is, ha ez a szívbéli bizalom az Ő segítsége nélkül elhalt volna... És ez a felfoghatatlan isteni szeretet-logika rendíthetetlennek bizonyult: akkor sem változott, amikor Ábrahám újra elbukott a régi bűnben (Ábrahám és Sára Gerárban). Isten nem gondolta meg magát, nem ítélt később másként!

Ez a különös, kegyelmes isteni logika, isteni igazság Ábrahám és minden lelki utód életlehetősége: az én igazságom helyett, az én bűneim eltörlésére majd „az Úr gondoskodik áldozatról”.

„Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt! ”

Isten méltó a bizalomra! Valóban gondoskodott áldozatról: az ősatya bűne helyett - és minden utód bűne helyett adott elégtételt. Nem kérte Abrahám fiának életét ott a Morijjá hegyén, de az ugyanott épült Jeruzsálemben, a Golgota „hegyén” később saját Fiát adta. Őt adta Izsák helyett, Ábrahám és Dávid helyett... és helyettünk, a saját igazságunk helyett.

Saját Egyszülöttjének nem hitet, hanem hitetlenséget számított be: minden addigi és azután következő ábrahámi hűtlenséget, istentelenséget. Hogy Ábrahámnak és testi-lelki utódainak tulajdoníthassa Fiának, Jézus Krisztusnak tökéletes, bűn nélkül való igazságát...

így lett a miénk a boldogító üzenet: Az igaz ember hitből él. így lett a miénk Dávid ujjongó felismerése, és az áldás: „Boldogok, akiknek megbocsátottak törvényszegéseik, elfedeztettek bűneik."

Sefcsik Zoltán

ISTENTISZTELETI REND_______________

Budapesten, 2001. augusztus 19.

—I— I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.)

Péter Zoltán; de. 10. (német) Andreas Welímer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Vígh Ilona; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegy er, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth Lászlp; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrvJ Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de.

10. Csizmazia Sándor; du. fél 7. ifj. dr. Fabiny Tibor; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de.

11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely,

XV. Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld,

XVI. , Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy. XVII. Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr,

XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza;

ÜNNEPI ISTENTISZTELETEK AUGUSZTUS 20-AN Deák tér: de. 9. Gerőfi Gyuláné;

Bécsikapu tér: de. 11. Balicza Iván.

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 10. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Jn 9,24- 38; epistoláj^ (igehirdetési alapige): Róm 4,1-8. HETI ENEKEK: 460, 323.

ISTENTISZTELETEK A BALATON PÁRTJÁN Alsódörgicse: de. 11; Balatonalmádi (Bajcsy Zs. u. 25.): du. 4; Balatonboglár (Hétház u. 17.): de. 11; Balatonfenyves: du. 6; Balatonfüredi de. 9; Balatonszárszó (Jókai u. 4L): de. 10, Balatonszárszó (templom): du. 3, Balatonszepezd: de. fél 9, Hévíz: du. fél 5; Keszthely: de. fél 11; Kisdörgicse: du. fél 2; Kővágóőrs: de. fél 12; Mencshely: de. 11; Nemesleányfalu: du. 2; Révfülöp: de. 10; Siófok de. 11.; Szentantalfa: háromnegyed 10; Zánka: de. fél 9;

NÉMET NYELVŰ IGEHIRDETÉS: Balatonboglár: du. 6; Balatonfüred: de. 11; Keszthely: du. 6.

Összeállította: t.sz.m.

SAROK

Fennhangon!

A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Közgyűlésének Rendkívüli Ülése

Egyházunk törvénye alapján (IV.Tv. 108. §) ezúton hívjuk össze rendkívüli ülésre a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Közgyűlését. Az ülés színhelye:

Országos Egyházunk központi épülete Budapest, VIII. Üllői út 24.

Ideje:

2001. augusztus 31. péntek, 15. ó.

(Az Országos Presbitérium 14. órakor kezdődő ülését követően). Tárgysorozat:

• A tábori lelkészi szolgálattal kapcsolatos személyi kérdések

• A miskolci és kőszegi középiskolák visszavétele

• Országos hatáskörű szabályrendeletek elkészült részeinek tárgyalása

• Egyéb ügyek

A rendkívüli ülésre az Országos Közgyűlés minden tagját ezúton is szeretettel hívjuk és várjuk.

Dr. Sólyom Jenő felügy elő sk.

az Országos Közgyűlés nem lelkészi elnöke

Ittzés János püspök sk.

az Országos Közgyűlés lelkészi elnöke

£

5

2

3

3

Azon tűnődöm, hogy miért motyogunk az istentiszteleten.

Német vendégeink mindig elcsodálkoznak, hogy Magyarországon milyen szépen énekelnek a gyülekezetek. Teli torokból, protestáns tartással szól az „Erős vár a mi Istenünk”. Messze hallatszik, ha egy vidéki gyülekezet rázendít a „Jer dicsérjük lsten”-re, de a még „visszafogottabb” városi gyülekezeteinkben is szépen zeng az ének. Német vendégeink talán irigyelnek is emiatt. Azt viszont nem tudják, hogy amikor szöveges rész jön, alig hallani a gyülekezet hangját.

Csöndesen mondjuk a Miatyánkot... Megértem, hisz sokan úgy gondolják, az imádság intim szféra. Pedig a közös imádság együtthangzásában mély erő rejlik. Halkan mormoljuk a Hiszekegyet. Talán azért, mert illik mondani (hozzátartozik a rendhez), talán azért, mert néha jó a magunk számára is tudatosítani, miről is szól a kereszténység, talán azért, mert oly kevés aktivitás van az istentiszteleten, s itt nézőből, hallgatóból egyszerre közreműködővé válunk. Mégis csöndesen mondjuk, ha mondjuk, pedig a hitvallás tanúságtétel, valamiféle stabil meggyőződést tükröz, amit érdemes hallhatóan, jól érthetően mondani, akár fennhangon is együtt mondani.

Fennhangon... ez a szó gyermekkorom emlékei közé tartozik. Édesapám vezette be mindig így az istentiszteleten a Miatyánkot: „Mondjuk el együtt, fennhangon az Úrtól tanult imádságot”.

A mai törekvések azt a célt tűzték ki, hogy a „néző- fó'zönség-gyülekezetet” aktív, azaz tevékenyen résztvevő közösséggé formálják. Ennek egyik eszköze a keresztény istentiszteletben nagy hagyományokkal bíró válaszolgatás, responzórium. Nem idegen ez a lutheri hagyományoktól sem, csak mi, a magyar protestantizmus részeiként megfeledkeztünk erről a lehetőségről.

Hogy miért, azt hosszan lehetne fejtegetni. Hogy érdemes és kell ezen a téren is újra gazdagítani az istentiszteletet, az egyértelmű.

A legegyszerűbb válasz az, amit már rég nem is válaszként használunk, hanem valamiféle, vallásos szövegekhez hozzátartozó, szakaszzáró kifejezésként: ÁMEN.

Az „Ámen” a gyülekezet válaszai A hit, a meggyőződés, az áldás reménységének hangja: Ámen = bizony, úgy legyen. Az ige hangzik - a gyülekezet ráfelelhet: úgy legyen, Amen. Megszólít az Isten, kegyelmét hirdeti - a gyülekezet mondhatná, Istenem, úgy legyen, azaz: Ámen. Maradt is erre valami jelzés az istentisztelet elején. Isten nevének segítségül hívásakor, á végén az áldás zárásaként együtt énekeljük: ámen. A többi helyen a lelkész maga mondja. Saját magának válaszol? A gyülekezet dolga lenne. Imádságaink zárómondata többnyire felismerhető.

Bárcsak együtt, hangosan, a hit hangján tudnánk felelni: Ámen! Első lépcső lehetne a közösség aktivizálódásában, ha minden ámen-t a gyülekezet együtt, fennhangon mondana. Azután jöhetne a többi válasz, szívből jövően, fennhangon.

Mert, ha hangosan mondjuk, magunk is vallunk. Ha hangosan mondjuk, magunkat is, egymást is bíztatjuk. Ha hangosan zeng az ámen, az Úrtól tanult imádság, a hitvallás, akkor megtartó közösségben érezhetjük magunkat, hisz'... ha ki is marad valami miatt a hangunk, mondja mellettünk, helyettünk a gyülekezet... Máskor pedig mi mondjuk a tétova, elgondolkodó, ki-kikapcso- ló testvér helyett.

Fennhangon! - Ebben a zengő, együttlélegző, egyszerre hangzó imádságban, hitvallásban az egyház hangja szólal meg. Hagyjuk szóhoz jutni!

Hafenscher Károly

I