Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-08-12 / 33. szám
6. oldal 2001. AUGUSZTUS 12. Evangélikus Élet ~ £1 PlSgiSlir ifggf ' ' ' '' ^ . - .. MELEGfCCNT B M Van aki forrón szereti... Tabu téma? „Meleg vagyok, és ez jó így!” („Ich bin schwul, und es ist gut so! ”) - mondta Klaus Wowereit, Berlin újonnan megválasztott polgármestere, aki a közelmúltban a televízió nyilvánossága előtt vallotta be, hogy a férfiakhoz vonzódik. A homoszexualitás témája egy ideje nálunk is a figyelem középpontjában áll. Nem elsősorban azért, mert az idén ötödik alkalommal került megrendezésre a „Meleg és Leszbikus Fesztivál" elnevezésű rendezvény és azt követően a „Meleg Büszkeség Napja ” nevet viselő felvonulás (2001. július 7.). Megbotránkozásra, indulatkeltésre, vélemények és ellenvélemények formálására ez alkalommal az un. „Sziget-botrány” néven elhíresült esemény adott okot. Tarlós István, a III. kerület polgármestere szót emelt a Pepsi- szigeten felállítandó meleg-sátor ellen, a fiatalság életvitelének és nemi beállítottságának védelme érdekében. (Hosszas huzavona után az ügy rendeződni látszott. 2001. aug. 1-től ismét benépesült a Pepsi- sziget, és a meleg szervezetek is képviseltethették magukat.) E közben néhány száz km-rel távolabb, Németországban 2001. augusztus 1-én lépett hatályba az a törvény, amely az azonos neműek közötti bejegyzett élettársi kapcsolatot kívánta jogilag és államilag szabályozni. Ez a fontos döntés több mint hatvan törvényben és rendeletben bekövetkezett változást vont maga után. Többek között például a szabad névválasztás jogát (az egyik fél felveheti a másik nevét), az öröklési jogot, az egymásról való gondoskodást betegség esetén és így tovább. Hamburg és Niedersachsen tartományai már meg is tették a szükséges intézkedéseket, és 2001. augusztus 1-én száz pár már ki is mondta a boldogító igent. Bár Németországban a homoszexuali- tással kapcsolatban jóval szabadabb elveket vallanak, mint nálunk, ez a döntés mégis nagy visszhangot keltett. Sokan gondoljak úgy, hogy a homoszexuálisok párkapcsolatát és a házasságot nem helyes egymással egyenértékűvé tenni. Az alaptörvényt kellene szem előtt tartani, amely elsődlegesen a házasság és a család védelmére teszi a hangsúlyt. Politikusok és egyházi vezetők mondták el véleményüket a témával kapcsolatban. Az „Evangélikus lázadás Németországban ” elnevezésű mozgalom még ennél is tovább ment, a homoszexuálisok együttélését szabályozó rendelet visszavonására szólított fel. A gießeni szabad evangéliumi gyülekezet pásztora, Helmut Weidemann szerint nem kétséges, hogy Isten nemet mond a homoszexualitásra. Ugyanakkor megemlítette azt is, hogy a keresztyén gyülekezetekben a homoszexuálisoknak szeretetet és lelkigondozói segítséget kellene nyújtani ahhoz, hogy megszabadulhassanak megkötözöttségükből, és új életet tudjanak kezdeni. Az egyháznak, amelyik megtagadja a homoszexuálisoktól ezt a fajta segítségnyújtást, és megáldja ezt az Isten akarata ellen való kapcsolatot, legalább azt el kéne ismernie, hogy nem tesz mást, mint elfogad egy napjainkban divatos Isten elleni irányzatot, jóllehet Isten igéje világosan és egyértelműen ellenzi azt. Vannak azonban liberálisabban gondolkodok is, mint például a hessen-nas- sau-i evangélikus egyház szellemi vezetőinek egyike, Eibach esperes. Elmondása szerint'a hessen-nassau-i egyház arra törekszik, hogy megvalósulhasson az azonos nemű párok egyházi megáldása, természetesen a gyülekezet tagjainak és vezetőségének beleegyezésével. (A szertartást egy imádságokból és énekekből álló liturgiái keretén belül képzelik el, amely természetesen nem azonos a hagyományos templomi esküvő liturgiájával.) A politikai pártok közül a Keresztyén Demokrata Unió (CDU) ellenzi az új rendelkezés bevezetését, mert úgy érzi, hogy ezáltal a házasság és a család alaptörvényben lefektetett jogai szenvednének csorbát. (Ezeket a kijelentéseket természetesen a másik fél sem hagyhatta szó nélkül, hevesen tiltakoztak a homoszexuális párok diszkriminációja ellen.) Hogyan reagált a német közvélemény? A Die Welt című napilap körkérdésére (2001. július 19.) adott válaszok szerint a nemetek 52 %-a a homoszexuálisok közti „házasságot” jó dolognak tartja (a 30 év alattiak 82%-a ért egyet vele), 46 % elutasítja, 2 % pedig nem nyilvánított véleményt ebben a kérdésben. Némi túlzással azt mondhatnánk, hogy ahány párt, tartomány és tartományi egyház, annyiféle a vélemény és a hozzászólás ebben a véglegesen még le nem zárult témában. Azonos nemű párok egyházi megáldása egyébként a 24 német protestáns tartományi egyházból ez idáig hivatalosan csak kettőben (Nord- elbien es Rheinland) lehetséges. A homoszexualitás és leszbikusság a mai Magyarországon meg tabutémának számit. Egyfajta szégyenletes dolognak, aminek a meglétével mindenki tisztában van, de senki nem beszél róla. Ha mégis, akkor vagy csak elítélően, megvetéssel és rejtett agresszivitással a hangjában. Ez az egyik véglet. A másik kérkedőn, provokatívan, a toleranciára, az alapvető emberi jogokra és a szabadságra való hivatkozással szinte „reklámozza” homoszexuális/leszbikus voltát, és azt mintegy követendő példaként állítja mindenki elé. „Ha az embert Isten teremtette, miért teremtett egyeseket melegnek?” - kérdezte egyszer egy homoszexuális ismerősöm. Az uralkodó teológiai vélemény szerint a homoszexualitás bűn. tudatos szembefordulás az Istennel, természetellenes, elvetendő és elutasítandó magatartás. Mások szerint a homoszexualitás nem egyéb, mint betegség, beteges hajlam, a megszállottság egy formája és mint ilyet, gyógyítani kell. Ez a felfogás a megoldást a megtérésben látja, sőt egyesek nem vetik el még az ördögűzés gyakorlatát sem. M it mondhat az egyház ebben a kérdésben? Kell-e egyáltalán valamit mondania, vagy elegendő a visszahúzódó, semleges magatartás? A Biblia szerint a homoszexualitás Istennek nem tetsző magatartás, bűnös és elítélendő. A „klasszikus” ószövetségi igehelyek egyike, Mózes harmadik könyvének 18. fejezete „A családi élet tisztasága” címszó alatt tesz említést a homoszexual- itásról, illetve az azzal kapcsolatos hozzáállásról. „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság , az.” (22. vers). A 20. fejezet a „Vallási és erkölcsi vétkek tiltásá”-ra való felszólításkor még tovább megy: „Ha valaki férfival hál úgy, ahogyan asszonnyal szoktak hálni, mivel utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakóijának...” (13. vers) Az Újszövetségben a korinthusbeliekhez írott első levél 6. fejezetében olvashatunk néhány soros utalást a témával kapcsolatban: „Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörök, sem bujálkodók, sem fajtalanok... nem fogják örökölni Isten országát.” (9. vers) J ézus a bűnt mindig néven nevezte és elítélte, magát a bűnös embert azonban soha. Ha a homoszexualitást, leszbi- kusságot bűnnek ítélem, és mint ilyet, elfogadhatatlannak tartom, hogyan közelítsek akkor a magát homoszexuális- nak/leszbikusnak valló EMBERhez? Mihez kezdjünk velük? Hogyan kellene viselkednünk velük szemben? Hogyan szólíthatjuk meg őket? Hogyan illeszkedhetnének be az egyház és a gyülekezet (heteroszexuális) közösségébe? Hogyan élhetik meg a hitüket? Mert, bár talán nem gondolnánk, de vannak magukat hívő keresztyénnek valló homoszexuálisok is. Németországban a „Homoszexuálisok és egyház” (HuK) elnevezésű csoportba tömörülnek, Magyarországon pedig az „Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért" katolikus alapítású, de mára már ökumenikussá vált közösség keretein belül van lehetőségük arra, hogy találkozzanak és beszélgessenek egymással. „Meleg vagyok, és ez jó így!” Jó így?! Teljes elfogadás? Tökéletes elzárkózás és elutasítás? Vagy egyfajta „arany középút?” (Ha egyáltalán létezik ilyen.) Mindenkinek magának kell megtalálnia a választ ezekre a kérdésekre, lelkiismerete és vérmérséklete szerint. Én személy szerint a Biblia tanításával értek egyet, vagyis vallom, hogy a homoszexualitás Isten akarata ellen való bűn. mégsem szeretnék senkit kizárni emiatt az egyház és a gyülekezet közösségéből. Jó lenne, ha sikerülne egy olyan bizalmi légkört kialakítani, ahol őszintén be lehet vallani azt, ha valaki a vele azonos neműek iránt érez vonzalmat,- és mindez megtörténhetne anélkül, hogy a kiközösítés és a rideg elutasítás lenne az azonnali reakció. Krisztus mindig szeretettel és megértéssel fordult mindenki felé, és véleményem szerint nekünk, mai követőinek is ezt kellene tennünk. Néven nevezni a bűnt, de a szeretet nevében meghallgatni és elfogadni a kétségbeesett, támaszt, megértést és segítséget kereső embert. Gazdag Zsuzsanna- A homoszexualitás sietteti a családok széthullását, aláássa a társadalom alapjait, tehát a társadalomnak joga van védekezni ellene. Meg aztán a homokosok a lakosság elenyésző kisebbségét képezik.-A demokráciában a kisebbségnek is joga van élni.- Attól függ, milyen kisebbségnek. A gengszterek és a terroristák is kisebbségben vannak. A demokrácia nem mindenkinek a szabadsága. A demokrácia csupán a társadalom politikai szervezettségének egyik formája. Jogállam. Hogy milyen kisebbség jogosult létezni, azt a többség határozza meg.- Azok a homokosok, akiket én láttam, rémisztő figurák voltak. De ha élni akarnak, hadd éljenek.- Ennél többet akarnak. Egyesületbe tömörülnek, felhívják magukra a figyelmet, és érdekszféráikba bevonják a normális embereket. Megismétlem: a társadalomnak is joga van védekezni e fertőzéssel szemben. De meg kell mondanom, hogy a homoszexualitás problémájának megvitatása a demokrácia elsivárosodásához vezet. (Idézet Alelcszandr Zinovjev: Homo Sovieticus című, a Masszi Kiadó \ gondozásában - a Soros Alapítvány támogatásával - megjelent művéből.) ; > Bevallom, nem igazán örültem, amikor a szerkesztő értesített arról, hogy a homoszexualitással is foglalkozik majd a lap, és jó lenne, ha orvosként én is hozzájárulnék az összeállításhoz. Nem örültem, pedig valójában helyeselnem kellett volna. Hiszen magam is szolgalmaztam, szorgalmazom, hogy az Evangélikus Elet az eddigieknél többet foglalkozzon időszerű társadalmi, főként szociáletikai kérdésekkel. De az azonos neműek iránt érzett vonzalom ügye a magyar közéletben hirtelen túlzottan is teret kapott, megosztó aktuálpolitikai kérdéssé is vált. Ennek hullámai elérték az egyházat is. Az egyik egyházmegye elnöksége nyílt levélben üdvözölte az óbudai polgármestert, aki fellépett a kerületéhez tartozó szigeten sorrakerült ifjúsági fesztivál homoszexuális programjai ellen. Ilyen kiélezett helyzetben, amikor kialakultak a frontok, nehéz tárgyilagos megközelítésben árnyaltan fogalmazni, mindkét oldal csak azt lesi, a szerző hová tartozik, melyik tábort erősíti, kinek ad igazat. Ehhez járul, hogy az egyházban jelentősnek mondható azpk száma is, akik eleve elhárítják a témát is, ez megbotránkoztató a számukra. Nem lehet neheztelni ezért, hiszen jószerivel a szexualitás, a természetes szerelmi élet is hosszú ideig tabutémának számított, egyben a hatodik parancsolat jelentette a legfőbb törvényt. Anélkül persze, hogy a felnövekvő nemzedékek megfelelő eligazítást, támogatást kaptak volna az egészséges életmódhoz. Úgy kellene, kell tehát a homoszexualitás problémájával foglalkozni, hogy a szexualitás gyermekáldást eredményező és örömszerző funkciójával kapcsolatban az utóbbi még mindig nem teljesen elfogadott, feldolgozott az egyház gyakorlatában. Gondoljuk meg, hogy általában a nők helyzetének, szerepének a megítélése milyen változáson ment keresztül az elmúlt évszázadokban! Mennyire közeli még például az időpont, amikor a lelkésznők teljes jogú munkatársak lettek, és ma ez teljesen elfogadott, természetes. Látszólag merész erre az összefüggésre is hivatkozni, de valójában a kérdés lényege, hogy felgyorsult világunkban évszázados, évezredes előítéletek dőlnek meg. És jellemzően, mindig felállnak a frontok az egyházban is. Azok között dúl a csata, akik egyfelől úgy vélik, hogy a - jobb híján nevezzük így - modernizációval az evangélium ügye szenved csorbát, a másik oldal pedig éppen azt hangsúlyozza, hogy - az előítéletektől szabadulás révén — tisztábban ragyog, érvényesül az evangélium igazsága. A Civil Falu közepén, pár méterre a KözösPont ökumenikus sátortól, három szervezet képviselteti magát egy elég kisméretű sátorban: ANaNe, akik a bántalmazott nőket segítik, a Habeas Corpus és a Meleg Háttér. Ez utóbbi jogi képviselőjével és választmányi tagjával Kárpáti István ügyvéddel beszélgettem.- Miért és mikor hoztátok létre ezt a szervezetet?- Azért hoztuk létre 1995-ben, mert fontosnak tartottuk, hogy segítsünk azokon az embereken, akiknek a homoszexualitásból kifolyólag problémájuk van. S most nem csak a melegekre gondolok, hanem hozzátartozóikra is. Telefonos segélyszolgálatot működtetünk naponta 18 órától 21 óráig. Évente körülbelül 7000 telefon- hívást kapunk, sokszor olyan szülőktől, akik észreveszik gyermekükön a homoszexualitás jeleit.- Mit tanácsoltok ilyenkor a szülőknek?- Leginkább azt, hogy legyen szeretettel gyermeke iránt, hogy az ne veszítse el bizalmát benne, s javasoljuk, hogy vigye el gyermekét pszichológushoz. Ezt különben nem csak a szülőknek javasoljuk, hanem szinte mindenkinek, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az illető tényleg homoszexuális, lehet, hogy ez csak átmeneti probléma, és ilyenkor a pszichológus segít. Azoknak viszont, akik valóban homoszexuálisok, abban segítünk, hogy kezelni tudják ezt a problémát, mivel ez sokaknak valódi probléma.- Ha rádöbben valaki e „problémájára ”, nagy lelki traumát él át?- Igen. Kevesen tudják, de sajnos a fiatal korban elkövetett öngyilkosságok nagy része ebből adódik. Segítenünk kell ezeken az embereken, hogy tudjanak élni, hiszen nagy nyomás nehezedik rájuk a barátok, család és a társadalom részéről. í- Az „interaktív játék" körül kipattant vita kapcsán sokakban az a gondolat merült fel, hogy ti valamilyen reklámot folytattok itt a Szigeten? Egyáltalán, hogyan zajlik az interaktív játék?- Ez egy pszichodrámás fogalom. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy körbe állnak az emberek, és a vezető megkérdezi, hogy ki érezte hátrányban magát valamilyen dolog miatt. Például azért, hogy balkezes. Ha valaki úgy érzi, akkor előre lép egy lépést, de nem kötelező. Később mindezt megbeszéljük. Hogy reklámot folytatunk-e? Semmiképpen nem akarjuk, hogy a homoszexuálisok, leszbikusok minél többen legyenek. A társadalom 97%-a heteroszexuális, s ez így van rendjén. Viszont, aki homoszexuális, annak segíteni próbálunk, hogy ne legyen öngyilkos, ne legyen boldogtalan ember. Erős Kinga A homoszexualitás, így ezután még nehezebb falat, hiszen a közösség még nem szembesült, rfem dolgozta fel a szexualitás egyéb devianciáit. így azután nem ítélhette el például kellőképp a családon belüli erőszakot, akár a nőkkel, akár a gyermekkel szemben. (Gyakori még a mondás; az én gyerekem, azt csinálok vele, amit akarok!) Mindezeket itt most természetesen csak illusztrációként említem, no meg azért, mert ha megkésve is, de majd foglalkozni kell velük. De azért is, hogy a homoszexualitásról írva egyáltalán esélyem legyen arra, hogy megértenek, nem utasítanak el eleve. Alapvető gond ugyanis, hogy a homoszexualitás fogalma - az azonos ne- műekhez vonzódás meghatározáson felül - igen összetett problémarendszert takar. Egyszerű természetesen azt mondani, hogy a homoszexualitás bűn, az egyház feladata a misszió, a bűnbocsánat hirdetése, a megtérésre buzdítás a bűn állapotából. Ennyi. Közel ált hozzám ez a felfogás, azért is mert emberként, orvosként is zsákutcának tartom a homoszexuális állapotot, mínusz variánsnak az emberi élet minőségét tekintve. Kétségkívül új megvilágítást jelentenek azok az orvosi, biológiai adatok, amelyek szerint - ellentétben az eddigi felfogással, amelyik kizárólag az élet folyamán szerzett tulajdonságról szólt - a homoszexuálisok egy csoportjánál örökletesen meghatározott az állapot. Ez esetben hasonló konfliktussal szembesülünk, mint annakidején, amikor bűnösöknek tekintették és börtönbe csukták az elmebetegeket, a megszokottól eltérő viselkedésük miatt. Ezen túlmenően is felmerül a kérdés; ha emberek úgy élnek a normálisnak tekintettől eltérő életformát, hogy abban semmilyen közösségellenes mozzanat nincsen, üldözhető, tiltható-e ez a közösség részéről? A válasz nem, és e válasz jegyében keresik és találják meg az európai polgári demokráciák azokat a jogi eszközöket, amelyek révén a homoszexuálisok ezen csoportját befogadhatják a civil társadalomba. Mindez azzal az előnnyel is jár, hogy a kvázi legitimált homoszexuális szervezetek együttműködnek a társadalommal a homoszexualitással kapcsolatos veszélyek, a kriminalitás, az AIDS-probléma megelőzésében, leküzdésében. Magam személyesen is tapasztaltam ezt a kilencvenes évek elején, az egészségvédelem munkatársaként, amikor a hazai homoszexuális egyesületek partnerek voltak azokban a programokban, amelyek az ifjúság védelmét, illetve az AIDS-szűrést célozták. Csak jelzésszerűen, a dolgok bonyolultságát igazolandó említem a biszexua- litás kérdését, ami egyfajta védelmet nyújthat a valójában homoszexuálisnak, aki képes házasságban élni, de a látszat „megoldás” további nyomorúságok forrása lehet a feleség, a gyerekek számára. A társadalomban és az egyházban is ki kellene vonni ezt a nagyon időszerűvé vált kérdést az aktuálpolitikai harcokból, a „konzervatív” és „liberális" oldal csatáiból, és az energiákat a homoszexualitással összefüggő valódi gondok, a súlyos bűnök leküzdésére fordítani. Ezek lényegében a szexualitással kapcsolatos devianciák sajátos formái, elsősorban a gyermekek, serdülő sérelmére elkövetett bűntettek. Végül nem térhetünk ki még egy lényeges egyházi vonatkozás elől, de ez is csak addig kényes, amíg nem magunk szembesülünk vele. Az egyházhoz tartozók, a magukat Krisztus követőinek vallók, az egyházi munkatársak között is vannak homoszexuálisok. Az ő esetükben is Istené az ítélet. Rájuk is vonatkozik a korszerű civil társadalmi gondolkodás. Amíg vonzalmuk a magán szférán belül marad, nekik kell elszámolniuk önmagukkal, az Úristennel. És a legfontosabb. Korunk a nagy technikai csodáival nemhogy nem oldja meg az emberi élet gondjait, de szinte reflektorfénybe állítja sokféle nyomorúságunkat. Ezért is érezzük úgy - bizonyára elmúlt korokban is így érezték - hogy soha sem volt ilyen időszerű az evangélium, Isten kegyelmének a hirdetése, a jézusi példa követése. Ez pedig a befogadásról, a bűnbocsátó szeretetről szól. Frenkl Róbert
