Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-08-12 / 33. szám
Fotó: Varga Péter. Eva ngélikus Élet 2001. AUGUSZTUS 12. 5. oldal KözösPont a Pepsi Sziget Fesztiválon Hajógyári sziget 2001. augusztus 1-8. Gyorsjelentés a Szigetről Püspökök a földön, avagy mit keres az egyház a Diákszigeten? Hömpölyög a tömeg. A rekkenő délutáni hőségben is ezrek zarándokolnak az Óbudai Szigetre, a Pepsi Sziget Fesztiválra. A járműről leszállókat mosolygós fiatalok fogadják, és kéretlenül is kezükbe nyomják, egy drogellenes mozgalom szórólapját. Csak később, beleolvasva derül ki, hogy az írás a Scientológia „Egyház” propaganda anyaga... A beléptetési procedúra után utunk természetesen az elsőszámú célpont, a „Vallások utcája” felé vezet. Közben szű- kebb-tágabb helyeken telefonok és elárusítóhelyek, mobilvécék és fürdő- konténerek, sörözők és gyors - vagy épp lassú - étkezdék mellett haladunk el. Van itt minden. Sportcipőtől a kitűzőig, arcfestőtől a főtt kukoricáig, gyakorlatilag minden és mindenféle szolgáltatás, amire egy fiatalnak szüksége lehet. Több száz „etető” és „itató” gondoskodik róla, hogy a naponta összegyűlő 60-70 ezer ember élelemhez is jusson. Hegyekben állnak a csapolásra váró söröshordók, de keresett minden más folyadék is, hiszen a hőmérő higany szála jóval 30 celziusz fölött. Nincs egyenruha. Vannak, akik feketében, míg mások hófehérben jámak- kelnek, de akad olyan viselet is, ami tulajdonképpen nem más, mint néhány színes rongy, s ezeken felül is még ezerféle más. A fiúk nagy része nemes egyszerűséggel félmeztelenül, de még így is nehéz elviselni a hőséget. S mindeközben a mindenfelől - több mint 40 helyszínről (!) - egyszerre és szüntelenül áradó, lüktető zene. A Fő utcának nevezett útvonal ad otthont, a vallásokat is bemutató, úgynevezett Civilszigetnek. Itt az út két oldalán különböző sátrakban várják, fogadják az érdeklődőket. Mindegyik sátor oldalán felirat-felirat hátán. Némelyik csak a programot közli, van amelyik szellemes- kedő, de akad amelyik meg is kívánja szólítani az arra járót. „Bánatod, lelki problémád van? Gyere be! Beszéljük, oldjuk meg együtt!” (Ha ez ilyen egyszerű lenne!) A „Világvallások” feliratú sátor előtt asztalok, két oldalukon székekkel. Az ódahuppanót beszélgetőtárs fogadja. Ülnek is többen, de hogy miről folyik a társalgás, nem sikerül megfejteni. Úgy tűnik, világmegváltó témák kerülhettek napirendre, mert gesztikulálva magyaráznak, győzködik egymást laikusok és „szakemberek”. A szót sem érdemlő „szivárvány-fiúk” mellé települtek az adventisták. A virággal díszített bejáratnál szívélyesen invitálnak befelé, ahol már többen ülnek a körbe rakott székeken. Az árnyas helyen szintén beszélgetés zajlik. A családban való önmegvalósításról szól a cse- vely, de - jóllehet csak két székkel ülök arrébb a felszólalónál - egy szót sem lehet érteni a nagy külsőzaj miatt. Ennek ellenére nagy az érdeklődés. Igaz, folyamatosan cserélődik a társaság, de mindig foglaltak a helyek. A buddhisták egy busszal jöttek, abban lehet információkhoz jutni a főiskolájukra való jelentkezés feltételeiről. Nem messze zsidó fiatalok ülnek egy sátor árnyékában, fejükön a jellegzetes fejfedő. Mikor az előttük elhelyezett tárgyakról érdeklődöm, készségesen avatnak be az imaszíjak készítésének és viselésének szokásaiba. A tájékoztató után nem tűnik illetlenségnek, amikor vallásom felől érdeklődnek. A teljességre törekvésnek még a szándékát is nélkülöznöm kell, hiszen se szeri, se száma a szervezetek, társaságok, közösségek pavilonjának. Meditá- ciós központ, jóga gyakorlóhely, beszélgető sarkok, s ki tudja még mi minden „kapható”. Az meg szinte természetes, hogy egy cseppnyi sátorban például „kézből sugárzott energiához” juthat az, aki erre rá van szorulva. Mindezek között is kiemelkedik azonban a Krisna-Tudatú Hívők birodalma. Itt nem csak a rendszeres ingyenes ételosztás népszerű, de beszélgetések, tablók is várják az érdeklődőket, akik megismerkedhetnek a szerzetesek szerény életével és tanaikkal A legnépszerűbb persze a hatalmas hangszigetelt sátorban felállított színpad, ahol folyamatosan szól a jellegzetes indiai zene, és füstölők illata lengi be a teret. A kezdetben csak CD-ről játszott dallamokat estefelé felváltja az élőzene. Az órákon keresztül (!), folyamatosan énekelt pár soros szöveg ismételgetése, az egyre nagyobb hangerővel, gyorsuló tempóban játszó 6 elektromos gitár és dob együttese, na meg a viliódzó fények, becsábítják az arra járókat, megteszik a hatásukat. Estére a „koncert” valami leírhatatlan kavalkáddá fajul. A szó szerint felforrósodott levegőben emberek tucatjai ugrálnak eszeveszett módon a színpad előtt Krisna nevét kiáltozva, néha pedig a földön vergődve próbálnak kiüresedett szemmel mozogni, jóllehet ez már egyre nehezebben megy a kimerültségtől. S mindez a különös öltözetű, festett arcú hívők, szerzetesek legnagyobb megelégedettségére és aktív részvételével történik. Szinte csak egyetlen menekvés van: gyorsan továbbállni. Nem véletlen hát, hogy a fárasztó nézelődés végére marad a KözösPont nevű biztos pont felkeresése. A hivatalosan az evangélikus, katolikus és református egyházak által közösen felállított sátor szerényen húzódik meg a Vallások utcájában. Jóllehet semmivel sincs jobban eldugva, mint bármelyik hasonló hely, s az oldalára tűzött számtalan feliratból könnyen kideríthető, hogy kik várják itt a betérőt. Beszélgetést, zenés teázgatást, meditációt ígér a program. Igen jólesett a „kinti” zűrzavar után ebbe a cseppnyi nyugalomba betérni, s öröm volt látni, hogy teltház van. Az asztalokon mécsesek, mellettük pedig csendes, de vidám beszélgetések vagy éppen viták folynak. Itt a jó társaság és az ige mellé minden betérő kaphat egy csésze teát és egy szelet zsíros kenyeret, ha éhes vagy netán szomjazik. Az esti sötétséggel együtt érkező enyhülés, a felgyulladó fények és lampionsorok új köntösbe öltöztetik a szigetet. Ilyenkor a színpadok felé indul a tömeg, hiszen eljött az esti nagy koncertek ideje. A terület fölé telepedő por furcsa ködbe varázsolja a tájat, a levegő pedig megtelik a több száz sütöde illatával. A sötétben kifelé botorkálva, lüktető dörmögéssé mosódik össze a hangszórókból áradó zene. Az éjszakai városban egyre kisebb a forgalom, már csak néha megy el mellettünk jármű. Egy elsuhanó, csillogóan új kisbuszra leszek figyelmes. Oldalán még a sötétben is jól kivehető a felirat: „Krisna-Tudatú Hívők”. S mellé modem betűtípussal odabiggyesztve mobil telefonszámuk és internetes elérhetőségük adatai... Gyarmati Gábor A Diáksziget bejáratánál egészen gyorsan átjutottunk az érthetően szigorú biztonsági ellenőrzésen. A egyik fiatal biztonsági őr ugyan átkutatta táskám tartalmát, de amikor látta, hogy egy-egy köteg Missziói Magazintól és Evangélikus Élettől olyan súlyos, lezser mozdulattal intett, hogy mehetek tovább - ez a szállítmány nem jelent veszélyt a szigetlakokra... A velem együtt, fehér pólóban, illetve rövid ujjú ingben érkezett, két idősebb úriemberre még ennyi figyelmet sem fordítottak a biztonságiak. Igaz, nem lógott a nyakukban sem VIP- kártya, sem pedig püspöki kereszt... De személyükben, első ízben látogattak püspökök a híres/hírhedt Pepsi-szigetre. Sokakban fogalmazódhat meg a jogos kérdés, vajon mit keresnek a történelmi egyházak vezetői a szigeten? Valójában egy meghívásnak tettek eleget. Az evangélikus, katolikus, illetve református egyház által KözösPont néven felállított sátor ezen a délutánon programját így hirdette meg: „Püspök a földön - találkozás Balás Béla (Beton atya) katolikus és Szebik Imre evangélikus püspökkel’' Mielőtt az atyák „földre kerültek volna”, körbesétáltunk a sziget tarka forgatagában, és vendégeink örömmel állapították meg, hogy ez a sziget MÁS, mint, amit a kizárólag csak az extrémitásokra éhes média tár eltorzítva a nyilvánosság elé, akarva-akaratlanul manipulálva, félrevezetve a közvéleményt. A fiatalok döntő többsége minden tekintetben „normális jelenség”, akiket az egészséges szórakozási és közösségi vágy hoz ki évente a szigetre, Európa egyik legjelentősebb, ha éppen nem a legnagyobb ifjúsági, zenei és kulturális rendezvényére. Egyetértettünk abban, hogy már csak azért is érdemes kijönni a szigetre, hogy személyes benyomások alapján tájékozódva, valós és hiteles képet kapjunk erről a százezreket vonzó fesztiválról. Kőrútunkról visszatérve, nem kis meglepetésünkre, a történelmi egyházak sátránál összefutottunk Harrach Péter miniszterrel. Hála Istennek, ő sem csupán bizonyos tömegtájékoztató vagy néha inkább félretájékoztató eszközökön keresztül akarja megítélni, hogy valójában mi is történik a szigeten... Ezután a nem tervezett találkozó után, végül is nem kerülhették el sorsukat á püspökatyák: a sátor házigazdái, Lénárt Viktor evangélikus és Nobilis Márió katolikus lelkészek hellyel kínálták az illusztris vendégeket, ha nem is a puszta földön, de egy püspöklila(!) polifoamon... Természetesen a beszélgetés elején nem lehetett megspórolni az alapkérdést: mi hozta ide a püspököket, van-e egyáltalában valami keresnivalója az egyháznak ezen a helyen? Beton atya arról vallott, hogy szégyellné magát, és rossz lenne a lelkiismerete, ha nem jött volna el ide. Hiszen ő a nehéz évtizedekben is keményen kiállt az egyházi ifjúsági munka ügye mellett (ezzel is érdemelte ki a „beton” jelzőt), s most a felelősség azt diktálja, hogy a nagy szabadság idején sem hagyhatjuk magunkra a jövendő nemzedéket, amelynek joga van ahhoz, hogy ne csak horizontális, de vertikális síkon is hiteles egyházi válaszokat kapjon. Szebik püspök rámutatott arra, hogy az egyház csak akkor tud választ adni a 21. század kereső ifjúságának kérdéseire, ha ott van, ahol a fiatalok vannak. Ha ez a hely a Pepsi- sziget, akkor az egyháznak Urától kapott, természetes küldetése, hogy itt legyen... A beszélgetés során előkerült, hogy a történelmi egyházak jelenléte a szigeten jól illusztrálja a keresztyénség kisebbségi helyzetét egy minden tekintetben szekuláris világban, ahol a kovász szolgálata bízatott reánk. Maga a sátor is sokat mondó üzenetet hordozó bibliai szimbólum. Jelzi, hogy úton vagyunk ezen a világon, ahol felelősek vagyunk útitársainkért, még a „szembejövőkért” is. Ez a világ Jézus és az első apostolok korában sem volt szent és steril világ. Éppen ennek a világnak van szüksége az evangéliumra, még akkor is, ha nem tud róla. Az egyház nem szolgáltató vállalat, nem azért van jelen a szigeten, mert ezt a tömegek igénylik, vagy mert ez egy gyorsan megtérülő befektetés, jó üzlet, hanem azért, mert Jézus éppen azok közé jött, és azok közé küldi az övéit, akik még nem ismerik azt a tisztaságot, azt az igazságot, azt az életet, amit Ő hozott és bízott ránk, hogy továbbadjuk. Ebben a küldetésben csak akkor van esélyük a hiteles szolgálatra a történelmi egyházaknak, ha egymást is testvérként tudják elfogadni. Ennek bíztató illusztrációja volt az egy polifoamon ülő két püspök, és az az ökumenikus együttműködés, amely oda vezetett, hogy immár második esztendeje jelenhetett meg a Diákszigeten az evangélikus, katolikus, református KözösPont sátor. Hála Istennek mindezért, és köszönet annak a szép számú, odaszánt életű, lelkes fiatalnak, akik komoly és lelkiismeretes felkészülés után vállalták ezt a fizikailag és lelkileg is embert próbáló kemény hetet. A KözösPont sátor nem sikertörténet, mint ahogy a püspökökkel való találkozás lehetősége sem vonzott el széles tömegeket a párhuzamosan dübörgő Republic koncerttől... Mindezek csupán szerény, de bíztató jelei egy olyan éledő egyháznak, amely ki mer lépni a „szent gettóból”, ha kell a sziget néha bábeli zűrzavarába is (csakhogy betegesen el ne szigete- lődjön), és vállalja a csipet só küldetését. Erre a KözösPontra nemcsak a szigetlakoknak van szükségük, de nekünk is, hogy a ránk szakadt nagy szabadságban végre megtaláljuk az igazi közös pontot, közös Urunkat és küldetésünket. Gáncs Péter KözösPont A KözösPont Ökumenikus sátor egyre népszerűbb a szigetlakok körében. Napközben sokan betérnek ide rajzolgatni, festeni, amit mi csokival honorálunk. Este teaházunk kínál lehetőséget a beszélgetésre, és többen elmondták, hogy BiztosPont- nak hívják sátrunkat, mivel itt találkoznak, ha elveszítik barátaikat a tömegben, s itt mindig van valaki, akivel beszélgethetnek. Sok kisgyerek is rajzol a sátrunkban, s a jutalom-csoki talán számukra a legvonzóbb. Tomika, aki legfeljebb 6-7 éves kisfiú, Istenről rajzolt.- Lerajzoltam itt Isten szemét. Azért egy kicsit háromszögös, mert úgy tudtam, hogy Istennek három szeme van. A sugarakat azért rajzoltam, hogy nem legyen sok szabad hely. A festés mellett talán a legnépszerűbb program a Láthatatlan Színház, ami nem hasonlít a hagyományos színjátszásra, hiszen itt a néző a darab szereplője. Bekötött szemmel, egy kötél segítségével megy végig az Életúton, ami a születéssel kezdődik, s a halállal, jó halállal ér véget. Útközben állomások váiják a vándort, ahol átélheti az élet egy-egy jellemző állapotát, mint a szeretet, a hit, a kegyelem, a kiszolgáltatottság. Aki valaha is járt a Szigeten, tudja, itt megszűnik az idő. Annál meglepőbb volt, hogy az emberek nagy része percre pontosan érkezett az előzőleg kapott időpontra, hogy végigjárhassa saját életútját. Boross Danit, aki 24 éves könyvelő, s pár perce jött ki a Láthatatlan Színház sátrából, kérdeztük élményéről.- Én pszichológus szeretnék lenni. Érdekes olyan testi és lelki állapotot megtapasztalni, amit mások élnek meg. Például a vakok. Nekem van egy vak ismerősöm, s annyira érdekes volt átélni ezt, annyira durva. A távolságok nagyon meghosszabbodnak az olyan embernek, aki látott előtte. Időben is, meg térben is valahogy elnyújtás az egész, hiszen száz méter sincs a megtett út távolsága, s mégis legalább egy kilométernek tűnt fizikálisán és szellemileg is. Hiszen koncentrálni kell, csak az érzékszerveimre hagyatkozni. Ez annak, aki lát, iszonyúan nehéz.- Csak érdekes volt, vagy meg is érintett?- Érdekes is volt. Én nagyon sokáig kerestem a hitet, hogy mibe higgyek Sok mindent olvastam, amit lehet, elértem. Leginkább a mezopotámiai hitvilág ragadott meg, ami megnyugvást ad nekem. De a kereszténység nagyon szép dolog, én úgy tartom.- Most nem a vallásra gondolok, hanem az érzésekre.- Az érzéseket teljesen visszaadja, tehát nekem nagyon nagy élmény volt, megérintő és mélyreható. Azért ültem itt, mert mondták, hogy üljek le, és lehet beszélgetni. Tényleg jó egy kicsit elgondolkodni ezen, a felebarátiságon, a segítőkészségen a vakok felé is, meg egyébként.- Melyik pont érintett meg legjobban?- Mindegyik pont elég élénken él bennem, mivel most éltem át, de szerintem ez folyamatában egy lenyűgöző dolog, amit végig kell élned. Lapzártakor pár napig még tart a Sziget, remélem sok ember tér még be a KözösPont sátorba rajzolni, beszélgetni, és talán úgy tér haza, hogy rádöbben: a kereszténység nem ósdi, hanem fiatalos, lendületes, vonzó. Erős - Bera t V
