Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-07-22 / 30. szám

2. oldal 2001. JÚLIUS 22. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM „így szól az Úr, a te teremtőd: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” Ézs 43,1 VASÁRNAP • -Az Úr a te oltalmad. ” Zsolt 91,9 (ApCsel 20,32, Mt 28,16-20, Zsolt 26,1-12) Akkor vagyunk hajlamosak a félelemben való élésre, ha körülöttünk áldozatul esnek emberek, és tudjuk, hogy hofriáp akár ránk is sor kerülhet. Hiszen életünket sokfelől fenyegeti veszély. A természet erőinek (jég­eső, földrengés, árvizek, tüzek) ki van téve az ember, és akkor még nem szóltunk személyes sorsunk bajairól (a munkahely elvesztésének félelme, egészségünk meg­roppanása, életerőnk fogyatkozása). Amikor ezeket látjuk, ne az áldozatul esett em­berekre, hanem Istenre függesszük tekintetünket, aki Aérete szerint megtartja éle­tünket a nagy megrendülések és összeomlások közöjlf is. / r, ­HÉTFŐ ember így kiáltott a sokaságáéi: Mester, tekints a fiamrlf. ” Lk 9,38 (Zsolt 34,7,2Móz 14,15-22, Fjí3,l 2-16) Ne akkor vigyük $ gyer­mekünket Krisztushoz, amikor már „halott” Szellemileg is, hanem már életének kezdetétől bízzuk őt a Mesterre. Nem kell megvárnunk tragédiák sorát ahhoz, hogy gyermekünket Istennek ajánljuk. Számtalap könnyes, átvirrasztott éjszakát, fölös­leges aggodalmaskodást, idegeskedést megelőzhetünk, ha még időben Jézusra bíz­zuk gyermekeinket. / ' a»*.. KEDD " B°M°S "ép az, amely tud neked ujjongani ám^orcád világosságá- ban járhat. Uram!" Zsolt 89,16 (ÍJn 2,10-11, Jn 7,3T44?fíl VP-2n Az eszményi uralkodó Isten kormányzását érvényesíti. Az a nép boldog, amely azt akarja, hogy országának kormányzásában Isten törvényei, rendelkezései érvénye­süljenek. Csak így lesz egy nép jövője egyre világosabb, ellenkező esetben viszont egyre sötétebb. SZERDA -Nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztö­nöz?" Róm 2,4 (1 Kir 18,30, 5Móz 30,1-6, Fii 4,1-9) Isten jóságának je­le az, hogy nem hajtja végre a büntetést azonnal, hanem kivár. Ezzel az a célja, hogy megtérésre ösztönözze az embert. A megtérés azt jelenti: a rossz irányból a helyes fe­lé fordulni. Vigyázzunk, mert ha megvetjük, vagyis lekicsinyeljük ezt a jóságot, ez- /zel megvetésünket fejezzük ki Isten tettei felé, azaz az igazságot tartóztatjuk föl, és ez azzal járhat, hogy az Úr elsöpör minket az útból. Vegyük tudomásul, hogy Isten minden nap várja, hogy visszaforduljunk hozzá, mert áldást, erőt tartogat nekünk. Qgy-|-ÖRTÖK "Tiszta sziwel, önlßnt adakoztak az Urnák.” IKrón 29,9 (ApCsel 4,37, Mt m, 1 -6, Fii 4,10-23) Istent csak önkéntesen, minden kényszertől mentesen lehet szolgálni. Isten iránti szeretetünk mércéje, amit önként, minden kényszerítéstől és elvárástól mentesen adunk az Úrnak. PÉNTEK ” Taníts ég}’ számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! ” Zsolt 90,12 (IThessz 5,8. Jn 19,31-37, ApCsel 17,1-15) Múlandó életide­jét csak az az ember tudja bölcsen leélni, aki számol életének végességével, vala­mint azzal, hogy a világ és azilet jelenlegi rendje Isten ítélete alatt áll. Vagyis az ember nem akarja a múlandó! örökkévalóvá tenni (nem a földben, vagyonban, ér­tékeiben bízik, amit ő maga szerzett), hanem a mulandóban akarja megragadni az örökkévalót: Jézus Krisztust. V»; jpr SZOMBAT ” Ufamfie voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. " Zsolt 90,1-2 (Zsid 6.18-19, Jel 3,1 -6, ApCsel 17,16-34) Isten irántunk való sze- retete már megvmrMÍ idő előtti örökkévalóságban. Amikor még semmit nem te­remtett, és mi még meg sem születtünk, Ő már akkor gondolt ránk, és elhatározta, hogy örökkévaló életében részesít minket is. Ezért kapcsolódhatunk be mi is a nem­zedékek láncolatán át az Úr dicsőítésébe. Verasztóné Mosoni Edit SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP Jézus Krisztussal mindenek felett Kol 2,12-15 Jézus Krisztus az ő halála és feltáma­dása által, a bűn és halál által meghatáro­zott világrend és sorsszerűség fölé emelt minket. Ahogyan őreá nézve nem érvé­nyesek a jelenlegi világrend kötöttségei, meghatározottságai, ugyanúgy nem ér­vényesek megváltottaira nézve sem. Az Újszövetség Jézus Krisztust teljesen egynek látja megváltottaival, Jézus Krisztus útja, sorsa a benne hívők jövője. Halálában Isten mindörökre megsemmi­sítette e világrendszerhez kötődő termé­szeti emberünket, feltámadásában pedig mindörökre nekünk ajándékozta Jézus Krisztus igazságát. A mi eljövendő feltá­madásunkban nemcsak a testünk lesz ro- molhatatlan, hanem a természetünk is, új létünket meghatározó tulajdonságaink összessége. Az a tény, hogy mi egyek va­gyunk Jézus Krisztussal az ő halálában és feltámadásában, létünknek olyan el­változását jelenti, amely messze több an­nál, mintha pusztán csak életerőnk ma­radna romolhatatlan. (Akkor a romlott természet örökkévaló pokollá tenné ezt a földet, hiszen a romolhatatlan életerőben bizonyossága által. (Ettől kezdve lesz az ember megszólítható Isten számára, ettől kezdve él Isten számára.) Ezen a ponton ki kell emelni, hogy Jézus Krisztus ke­reszthalála által Isten megbocsátotta MINDEN bűnünket, azaz bűneink ösz- szességét, egész életidőnk bűneinek tel­jességét. Újra és újra tudatosítanunk kell, hogy Jézus Krisztus keresztje nem pilla­natnyi, hanem örökkévaló bocsánatot szerzett. Magába foglalja nemcsak a múl­tat, hanem a jövőt is, és ezért foglalja ma­gába az örök életre szóló feltámadás, el­változás bizonyosságát. Mindezt azért szükséges kihangsúlyozni, mert sokszor akaratlanul is az ószövetségi rendtartás szerint tekintenek Jézus Krisztus kereszt­jére. Hisznek ugyan múltbeli bűneik bo­csánatában, de bizonytalanok a jövőjük- ben, mert nem látják Jézus Krisztus ke­resztjének örökre megmentő hatalmát. A kolossébeliek is hittek Jézus Krisz­tusban, de még nem tudták, hogy Ő Úr mindenek felett, és még nem tudatosult bennük keresztjének örökkévaló értéke. Pál apostol éppen azért írta ezt a levelet, az, hogy az egyház történetében akkor alkották .meg a bűn és ítéletfélelemből adódó parancsolatok sokaságát, amikor Jézus Krisztus életművének reánk vonat­kozó örökkévaló érvénye elhomályosult. A megkötözött lelkiismeret a lét olyan bűn és halál struktúrájába való visszail­leszkedés terméke, amelyet Jézus Krisz­tus az Ő kereszthalála és feltámadása ál­tal a benne hivők számára megszüntetett. Jézus Krisztus kereszthalála eltörölt mindent, ami minket szívünkben, lelkiis­meretünkben vádolt, ezért nem kell azokkal magunkat újra megterhelni, és erre épített vallási rendszert létrehozni. Végül Jézus Krisztus halála és feltá­madása megszabadított a sors-félelemtől. Mivel minket ezen elmúló világ fölé emelt, ennek elemei, szellemi erői, hatal­mai többé nem határozzák meg sorsunkat. Sem a csillagok, sem a bolygók állása. Az okkult babonaság minden formája az el­múló világ elemei és hatalmasságai alá rendelés terméke. A Szentírás nem tagad­ja ezen szellemi hatalmasságok, fejede­lemségek, királyi székek realitását, de az apostol azt hangsúlyozza, hogy ezek az elmúló világ részei, amelyek többé sem­milyen befolyást nem gyakorolhatnak Jé­zus Krisztus megváltottainak jövőjére. Jé­zus Krisztus halála és feltámadása sorsun­kat, jövőnket meghatározó erő. Jézus Krisztus jövője a mi jövőnk, sorsunkat személyesen O irányítja, kizárva ebből minden más erőt és hatalmat. Keresztsé- günk jelentőségét végiggondolva, így in­duljunk el Jézus Krisztus teljessége felé, amely felülemel a világ sors-, ítélet-, bűn­félelmén, és az Ő igazságának, életének, jövőjének teljességében részesít. Verasztó Sándor IMÁDKOZZUNK! Mindenható örök Isten! Hálát adunk azért, hogy Jézus Krisztus teljesen magára vállalta létünk terhét, és ezáltal megváltott új világod számára. Kérünk, napról-napra segíts hitünkben növekednünk, hogy elkez­dett jó munkád teljességre jusson bennünk Krisztus napján. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2001. július 22. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (nemet) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bozóky Éva; 11., Hűvösvölgyi ót 193.’ Fébé de. 10. Magassy Katalin; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics .András; Pest- hidégkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás megy er, 111., Mező u. 12. de. 10. Görög Tibpr; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. ; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Btázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; au. 6. Cselovszky Ferenc; VII. , Városligeti fasor 17- de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Ka­rácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII. , Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz And­rás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocs­kai út 10. de. 8. (úrv.) Dechertné Ferenczy Er­zsébet; de. 11. (urv.) Dechertné Ferenczy Er­zsébet; du. 6. Schulek Mátyás; XI. Németvöl­gyi út 138. de. 9. Schulek Mátvás; Budagyön- gye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; du. fél 7. Bácskai Károly: XHI., Kassák’Lajos u. 22. de. 10. Horvath Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Ánikó; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV. , Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régifóti út. 73. (Nagy­templom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákos­szentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kanter Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fel 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI. , Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX. , Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX„ Ady E. u. 89. de. 10. Győ­ri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér‘de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Já­ték u. 16. de. Í0. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; szentháromság ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 3,7- 14; epistolája (igehirdetés! alapige): Kol 2,12-15. HETI ÉNEKEK: 295, 359. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. július 23-án, hétfőn 13.30 órakor. ISTENTISZTELETEK A BALATON PÁRTJÁN Alsódörgicse: de. 11; Badacsonytomaj: (úrv.) de. fél 9; Balatonakaii: du. háromne­gyed 2; Balatonaiiga: du. 6; Balatonalmádi (Bajcsy Zs. u. 25j: du. 4; Balatonboglár (Hétház u. 17.): de. 11; Balatonfenyves: du. 6; Balatonföldvár: (Városháza, házasságkötő terem) du. 2; Balatonfüred: de. 9; Bala­tonszárszó: du. 3; Balatonszárszó (Jókai u. 4L): de. 10., Balatonszemes: du. 2; Fonyód: du. 4; Hévíz: du. fél 5; Keszthely: de. fél 11; Kővágóőrs: de. fél 12; Mencshely: de. 11; Nagyvázsony: du. 2; Révfülöp: (úrv.) de. 10; Siófok de. 11; Szentantalfa: háromnegyed 10; Zánka: de. fél 9; NÉMET NYELVŰ IGEHIRDETÉS: Balatonfüred: de. 11; Keszthely: du. 6. Összeállította: t.sz.m. a romlott természet nyilvánulna meg örökre.) Ezért a levélrészletnek a fontos mondanivalója, hogy a keresztségben Krisztus örökérvényű életművének a tel­jességét kapjuk meg. A keresztség, ha a hittel párosul, egészen biztosan Jézus Krisztus halálához és feltámadásához kapcsol minket. A keresztséget Jézus Krisztus azért rendelte, hogy legyen egy olyan pont, ahol egészen biztosan kapcsolódhatunk az ő halálához és feltámadásához, és ily módon az örökre szóló megmentés bizo­nyosságát adja szívünkbe. Amikor meg­születik szívünkben ez a hit, ez a bizo­nyosság az Isten mindenható erejének Jézus Krisztus feltámasztásához hasonló megnyilvánulása. Ahogyan Jézus Krisz­tust életre keltette a sírból mindenható ereje által, úgy szüntette meg szellemi halott mivoltunkat a bűnök bocsánatának hogy felmutassa nekik Jézus Krisztus személyének mindenekfelettiségét, és a kezdetleges hittől eljuttassa őket Krisz­tus megismerésének, a benne való hitnek a teljességére. így szolgálhat ez a levél ma is sok, a hit kezdeti lépéseit megtevő ember megerősítésére, a végső jövőjük- ben bizonytalanok vigasztalására. Mivel Jézus Krisztus az ő kereszthalála és fel­támadása által, a bűn és halál által meg­határozott világrend fölé emel minket, ezért teljesen szükségtelen, fölösleges, sőt káros önmagunkat olyan megkötö- zöttségekkel terhelni, amelyek az elmúló világ rendjéből adódnak. Ezért szükség­telen az ítéletfélelemből és bűnből adó­dó, pusztán emberi rendelkezések, pa­rancsolatok megtartása. A bűn és ítéletfé­lelem akkor alakul ki, ha nem ismerjük Jézus Krisztus keresztjének örökkévaló értékét, Krisztus teljességét. Ezt mutatja Felfedi Jézust a torinói lepel? A közelmúltban olasz tudósok - első alkalommal - lefényképezték a híres to­rinói lepel hátoldalát. A hagyomány szerint keresztre feszítése után ebbe a lepel­be burkolták be Jézus Krisztust. A halotti lepel elülső oldalán egy férfi teste rajzolódik ki, amelyen fej-, kéz- és lábsérülés, valamint a szív közelében szúrt seb nyomai láthatók. A lepel hátoldalán vérfoltokat találtak, emberi alak lenyomatát azonban nem. Olasz szakemberek felfo­gása szerint ez azt bizonyítja, hogy a torinói székesegyházban őrzött lepel nem ha­misítvány. Múltbeli kételkedők úgy vélték, hogy a lenyomat egy domborműről szár­mazhat, és hő hatására jöhetett létre. Ebben az esetben - olasz tudósok érvelése sze­rint - a hátoldalon is látni kellene a leképeződés nyomait. A szakemberek óriási tudományos jelentőséget tulajdonítottak a felvételeknek, amelyeket új kiindulópontnak neveztek. A fényképeket ősszel két kiadványban egy­szerre teszik közzé kutatók és a nagyközönség számára. A különleges lencsékkel készített felvételekhez lapos érzékelőt (scannet!) juttat­tak be a lepel hátoldala és a védőbevonat közé. Ez utóbbit csaknem 500 évvel ezelőtt apácák készítették egy tűzvészt követően. Azóta senki sem látta a lepel hátoldalát. • • • • SJ1ROK ................................................... & » „...az angyalokkal együtt” - a prefációról 3 £ 5 Q£ 3 3 » # e Istentiszteletünk úrvacsorái részét a nagy hálaadó imádság vezeti be. Ez a hálaadó imádság első része an­nak a könyörgésnek, amely a Miatyánkon, a szereztetési igéken és Krisztus halálának hirdetésén keresztül elvezet majd bennünket a szentség vételéhez. A Krisztussal való találkozás nagy eseményéhez vezető út első állomása te­hát ez. A liturgia elő akar készíteni minket arra, hogy méltó módon tudjuk fogadni Krisztus testét és vérét az úrvacsorában. Nem véletlen, hogy ez istentiszteletünk legősibb, még az ókeresztény időkre visszamenő, mesz- szemenően változatlanul maradt része, amely a többi egyház hagyományában is megmaradt. A hálaadó imádság csúcspontja a gyülekezet által éne­kelt Sanctus. Ezsaiás könyvében olvassuk a próféta láto­mását: „Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, ma­gasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyik­nek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, ket­tővel pedig repült. így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész föl­det!” (Ézs 6,1-3.) Liturgikus rendünk szerint a szeráfok szavával hirdetjük Isten szentségét, a gyakorlatban leg­több helyen használt énekverses rend is e szavakat adja vissza: Szent, szent, szent mennyekben az Isten... („11- es liturgia”). A hálaadó imádság első része aprefáció, neve szerint is bevezetője, előhangja az Istent dicsérő mennyei éneknek. „ Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és min­denkor hálát adjunk neked, mindenható Atyánk és örök Is­tenünk" - kezdődik a dicsőítés, majd egy változó rész kö­vetkezik, amely Krisztus megváltó művének az egyházi év szerint éppen aktuális tartalmára mutat rá. A befejező ál­landó szakasz pedig így készíti elő a Sanctus éneklését: „Ezért az üdvözöltek mennyei seregével és a földön élő egész egyházaddal együtt áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét. ” Ebből a minden úrvacsora előtt hallott, mindannyiunk számára jól ismert szövegből azonban hiányzik valami, ami az eredetiben még benne van: az angyalok említése. A teljes szöveg szerint ugyanis így kezdődik a prefáció záró szakasza: „Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész egyházaddal együtt... Reményünk szerint megújuló istentiszteleti ren­dünkben már említjük az angyalokat is. De miért fontos ez az apróság? A prefáció szavai szerint mellénk, az istentiszteletet ünneplő gyülekezet mellé felsorakozik Isten magaszta- lására az egész egyetemes keresztény egyház, sőt, nem­csak összes élő testvérünk, hanem azok is, akik már előrementek. Isten dicséretét zengi minden ember, és az Ő dicséretét zengik a szolgálatára rendelt szellemi te­remtmények, az angyalok is, akiknek feladata éppen Is­ten szüntelen imádása. Csak a sorrend fordított: nem az angyalok és az üdvözültek kapcsolódnak be a mi isten­tiszteletünkbe, hanem mi kapcsolódunk be a szüntele­nül folyó mennyei istentiszteletbe. így énekelhetjük majd azt a dicséretet, amelyet Ézsaiás hallott. A Sanctus éneklése kivesz minket a földi valóságból és a mennyei szférába emel. Nemcsak magasztaljuk Istent, hanem az angyalokkal együtt látjuk Őt. A Sanctus éneklése felidézi Isten valóságos jelenlétét. „Itt az Isten köztünk, O, kit éjjel-nappal angyalsereg áld, magasz­tal" (12-es liturgia). A Sanctus magasztos pillanatában földi istentisztele­tünk összekapcsolódik a mennyei istentisztelettel. Itt is, ott is ugyanaz az ének szól, és egyszerre hirdeti Isten szentségét. Liturgiánk nem emberi mű, hanem mása a próféta által látott mennyei liturgiának. Az istentisztele­ten már itt ízelítőt kapunk abból az istentiszteletből, amelybe reménységünk szerint egykor majd Isten színe előtt is bekapcsolódhatunk. Gálos Miklós f 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents