Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-07-15 / 29. szám
BABICS CSABA FELVÉTELE VÉGH CSABA FELVÉTELE BOTTÁ DÉNES FELVÉTELE Evang élikus Élet 2001. JULIUS 15. 3. oldal Papiak áll a nagy Duna mentében A szerkesztőség kérésének megfelelően objektív, informatív cikket próbálok írni a dunaharaszti parókia július 7-én történt átadásának, felszentelésének ünnepségéről. Ez elsősorban azért nehéz, mert mindazok, akik a dunaharaszti gyülekezetben valaha is megfordultak, átélték azt a különös varázst, amit ez a gyülekezet hordoz. Ez pedig azonnal elfogulttá teszi az embert. Másodsorban pedig az a kérdés, hogy mi a hír? Mitől lesz valóban informatív egy ilyen néhány soros beszámoló. Sokan nem is jutnak el a cikk olvasásában idáig, hiszen az épületszentelések - Istennek hála! - gyakori eseményekké váltak egyházunkban. Az erről szóló híradások ezért elsősorban a benne résztvevők figyelmére tarthatnak számot. Azokkal, akik mégis elolvasták eddig, hadd gondoljuk végig, mi az, ami „híressé” tesz egy ilyen ünnepet? Talán a tények? A fent jelzett napon - eleget téve a gyülekezet kérésének - D. Szebik Imre püspök igehirdetési szolgálatával szenteltük fel az új parókiát. Az ünnepséget a gyülekezet hősi helytállása tette lehetővé, hiszen néhány év óta mindent megtettek azért, hogy helyben lakó lelkészük lehessen. Az építkezés több vargabetű után indulhatott el. A helyben lakó lelkész (Bozorády András segédlelkész) az épület befejezése előtt érkezett meg. Nagy Istvánék saját lakásukat ajánlották fel a lelkészcsalád otthonául. Az ő felajánlásuk tette lehetővé az új épület falainak felhúzását is. A presbitérium Knódel János gondnokra és Nepp Ferencné presbiterre bízta az ügyek intézését. A felajánlások pedig sorban érkeztek, természetben, munkában és pénzben. Az építkezést kétszer rabolták ki. Mégis - a második világháború miatt lehetetlenné vált, egykori templomépítkezésből maradt régi alapja helyén - felépült az új parókia. Mi az, ami „ híressé ” tesz egy ilyen ünnepet? Talán a számok? Az egyházi segítségből és adományokból gyűlt össze az induló tőke, mintegy 6 millió forint. Sokat jelez az is, hogy a 6 millió forintból egy 17 milliós házat tudott felépíteni a gyülekezet. Az összeg másik fele szakmunkából, anyagok ajándékozásából, segédmunkából adó- össze■*' A hír azonban még ennél is nagyobb. Dunaharasztin egy gyülekezet élni akar. Nem renováltak, nem a régi helyett építettek újat, hanem egy egészen új épületet építettek. Ez pedig komoly előrelépés. Mint minden gyülekezetnek, a duna- harasztinak is megvannak a maga gyarlóságai, de ünnepeljük ma őket hálával, hiszen Isten cselekvésének tartják azt, ami közöttük történt. Mert - ahogyan erről az ünnepi igehirdetés is szólt - a mustármag fává nőhet. Koczor Tamás Templomi koncertek Folkmise színhelye volt múlt vasárnap a Miskolc Belvárosi Evangélikus Templom, ahol az immár 22. alkalommal megrendezett diósgyőri Kaláka-Ebu Folkfesztivál vendégmuzsikusai közül, idén is többen fogadták el készségesen a szervezők - Gryllus Dániel és Vilmos - invitálását, az istentiszteleten való közreműködésre. (A július 8-i alkalom abból a szempontból is rendhagyó volt, hogy a szószékről a tihanyi apát, Korzenszky Richard hirdette az igét.) Felvételünk előterében az ausztrál Kavisha Mazella formáció tagjai. Alsó képünk a Moszkvai Patriarchátus Kórus koncertjén készült, akik a Soproni Ünnepi Hetek keretében szólaltattak meg klasszikus orosz müveket az evangélikus templomban. EGY HALASZ VÍZRE SZÁLLT Lelkésszé szentelve „Isten angyalainak nagy öröme van ma, mert valaki harcba indul az ördög seregei ellen. ”- ezekkel a szavakkal kezdte prédikációját. Szigethy Szilárd lelkészavatásán Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke. Minden lelkészavatás ünnep, hiszen egy újabb fiatal hallja meg Isten szavát és ígéri meg, hogy egész életével az Ő ügyét fogja szolgálni. Ez a július 7-i alkalom számunkra különösen is örömteli volt, hiszen most fordult elő először Kaposváron, hogy egy végzett teológus a mi templomunkból indult el a lelkészi pályára. A gyülekezet örömében sok lelkész is osztozott, akik az ország különböző pontjairól érkeztek a somogyi megye- székhelyre. (Az Evangélikus Hittudományi Egyetemet dr. Cserháti Sándor professzor és több teológus hallgató képviselte.) Az igehirdetés alapigéje Péter elhívásának története volt, amikor Jézus így szólt a hatalmas halfogástól megijedt apostolhoz: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel. ” (Lk 5,10-11.) Prédikációjában Ittzés János hangsúlyozta: „Hát, hogy ne félne az ember! Isten az embert az egész egyház munkásává teszi, és ennek a felelősségnek a terhe nyomja a vállát. Féltek az első tanítványok és gyakran félünk mi is. Jézus mégis azt mondja; Ne félj! Természetesen ez a fajta kettősség feszültséget okoz az emberben, de ez a kettősség teszi hitelessé az ige hirdetőjét... ” A prédikációt követően Szigethy Szilárd elmondta lelkészesküjét, azt az esküt, amely egész életében el fogja kísérni őt. Erősíteni fogja kétségei közepette, és intő szóként fog visszhangozni a szívében, ha letérne a helyes útról. * Kedves Szilárd! Jó volt hallani, ahogy határozottan mondtad: „Én, Szigethy Szilárd esküszöm az élő Istenre!” Jó volt látni, hogy révbe értél! Tudom, sokat vívódtál, amíg eljutottál idáig. Teológusként sokat beszélgettünk a lelkészi hivatás felelősségéről, és tudom, hogy te nagyon komolyan vetted, amire készültél. Erezted gyengeséged, elesettséged, és annak súlyát, ami reád vár. Képes leszek rá? Tudok majd szólni, ahogyan kell, és tudok hallgatni, amikor arra lesz szükség?... Mára megharcoltad a harcot, elhitted, hogy Isten valóban téged hív, téged szeretne oltára előtt látni. Felvállaltad, hogy az Isten egész életedre igényt tart, első akar lenni a szívedben. Nem volt könnyű a döntés, de most révbe értél. Befutottál a biztos kikötőbe. De az igazi nagy hajóutak még várnak rád! Jönni fognak rettenetes viharok, amikor nem látni a célt, és fülledt, bágyadt éjszakák, amikor erőtlen az ember. Az igazi kaland - a küzdelem a hullámokkal - csak most következik! Egyet kérek tőled: maradj, amilyen eddig voltál! Vívódj és harcolj magaddal, hogy utána megfontoltan és őszintén tudj dönteni! Figyelj az Isten szavára, amely eddig is vezetett téged! A szemeimmel láttam sok mindent, ami ezen a júliusi szombaton, itt Kaposváron történt. Láttam szép templomot, sok lelkészt, ünneplő gyülekezetei és könnyes szemeket. A szívemben mást is láttam. Révbe ért barátot, megharcolt küldetést, felvállalt felelősséget. Jó volt téged így is látni, ahogyan talán csak kevesen láttunk! Deák László VI. Gyermekmissziós Konferencia Nagyvelegen Sfia Mama! Most. mint tudod, itt vagyok a missziós táborban. Nagyon jó itt a hangulat és csupa jó fej ember van itt. A táborveze- tök is nagyon rendesek. Csomó jó program van, csak az a baj, hogy túl korán kell felkelni, 7-kor. Jobb lenne, ha inkább 8 körül kéne. Mindennel meg vagyok elégedve. Igaz, hogy amikor mondtad, hogy jöjjünk ide el, nem volt hozzá túl sok kedvem, de most már NAGYON örülök, hogy eljöttem. Volt egy tökjó játék, csapatokban kellett játszani, és zászlókat kellett megkeresni. Az tetszett még nagyon, amikor az egyik hajnalban elmentünk a templomhoz és megnéztük a napfelkeltét. Sokat énekeltünk, ami szintén jó. A kaja is finom és tök jó ez a ház, ahol lakunk. Most befejezem és megyek. Szia! Kedves Olivér! Tetszettek a programok, a játékok, különösen a színdarabok. És jó volt, hogy megcsinálhattuk azokat, amiket Jézus tett meg annak idején. Örülök neki, hogy az ilyen táborokban többet tanulok a vallásomról, mint otthon, mert ott kevesen tanítják az evangélikus hitet. Közreadta: Boda Zsuzsa Rendhagyó szentföldi utazásban volt része a július 1-5. között Nagyvelegre, a VI. Gyerekmissziós Konferenciára érkezett 45 fős, 6-16 év közötti gyerekseregnek. Mint az összes előző Missziói Konferenciát, ezt is az Evangélikus Missziói Központ szervezte, és nagy öröm az, hogy ezek a gyerekek komolyan veszik a missziói parancsot: idén hat olyan gyermek jött el úgy a táborba, hogy a „régi táborosok” hívták el őket!!! A tábor ideje alatt bejártuk a Szentföld nagyvelegi „megfelelőit”, miközben átgondoltuk Jézus földi életének utolsó 40 napját. Táborunk következésképp a jeru- zsálemi bevonulással kezdődött. A templomtisztítás történetét megbeszélve, saját imáinkkal, a Bibliából felolvasott - templommal összefüggő - igehelyekkel és sok énekkel, egy rendhagyó istentiszteleten vettünk részt a nagyvelegi templomban. Gecsemáné kertje számunkra most Nagyveleg egyik domboldala volt, míg Nagypéntek kapcsán a helyi temetőben beszélgettünk a halálról és az örök élet reménységéről. A következő napon érkeztünk el a Feltámadás hajnalához, amikor még sötétben mentünk el a templomba, hogy az áhítat után, a szabadban éljük át együtt a napfelkelte varázsát. Mindezt a madarak kórusa kísérte. Péter Tibériás-tengeri újrata- lálkozását Jézussal a falu határában lévő tóparton szerettük volna megjeleníteni, de ezt sajnos elmosta az eső. így a bábelőadásra a nagyterem színpadán került sor. Az esti, záró tábortűznél az emmausi tanítványokkal is „találkozhattunk”, míg a másnapi záró istentisztelet igéje Jézus missziói parancsa volt, melyet Menny- bemenetel előtt adott a tanítványoknak. Az istentisztelet perselypénzét az indiai rádiómisszió támogatására ajánlottuk fel. Erről az egyik este, a táborvezető, Gáncs Péter tartott diavetítést. Kézműves foglalkozásokon üres dobozokból elkészítettük Jeruzsálem makettjét, terményképeken jelenítettük meg a nagyheti eseményeket, miközben megtanultunk egy Gyermekpassiót, melynek szövegét és zenéjét Győri Gábor írta számunkra. Mindemellett sok színdarab, játék, sport és közös éneklés töltötte ki az időnket. A tábor végén rendhagyó módon értékeltük ki az idei Gyerekmissziós Konferenciát: a gyerekek - név nélküli - képeslapot írtak a táborból, a táborról, amiket azután a tábortűznél olvastunk fel. Álljon itt három közülük: Kedves Zsuzsi! En most Nagyvelegen vagyok missziói táborban. A szállás jó, egy kastélyban lakunk. A kaja finom és van bőven! Ebben a táborban a Nagyhét eseményeit vesszük végig és beszélgetünk róluk, elmegyünk a helyszínek nagyvelegi változatához. Sokat játszunk a közeli focipályán és a kastélyudvarban közösen és külön csoportokban. Feladatokat oldunk meg, amelyekből csak tanulhatunk. Reggel 7-kor keltenek, ami egy kicsit korai, de jó, mert zenés ébresztő van. Este a takarodó 10-kor van, ami szerintem szintén korai egy kicsit. Jó ez a tábor, mert sok új arcot ismerhetünk meg és régi ismerősökkel is találkozhatunk. Ebben a táborban napfelkeltét és naplementét is láthatunk. Nagyon jó volt, remélem jövőre is eljöhetek ebbe a táborba (sőt, eljövök). Nagyon jó volt. GÁNCS PÉTER FELVÉTELE
