Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-07-01 / 27. szám
4. oldal 2001. JÚLIUS 1. Evangélikus Élet Értekek seregszemléje - avagy milyen (legyen) az egyház? Beszámoló a 29. Német Evangélikus Egyházi Napokról A 29. Német Egyházi Napokat 2001. június 13. és 17. között szervezték meg Frankfurtban. A találkozóra 125 000 állandó belépőt adtak el, de volt olyan nap, amikor a résztvevők létszáma megközelítette a háromszázezret (!). Az idelátogatókat 2500 program várta, 4000 önkéntes segítette a lebonyolítást. A találkozó, a német evangélikusság seregszemléje gigantikus programajánlattal, szervezéssel és a résztvevők óriási létszámával demonstrálta: az egyház a XXL század meghatározó eleme lehet. Továbbra is a legnagyobb kérdés marad azonban mondanivalónk kommunikálásának módja, hogy miként tehetjük mások számára is hozzáférhetővé és vonzóvá azt, amihez életünket szabjuk. De a Kirchentag ötnapos rendezvénysorozata más alapkérdéseket is felvetett (beszámolómban ezeket kiemelten jelzem)Milyen egyházat képzelünk el magunknak? Egyáltalán, mi az egyház? Kié az egyház? Mit jelent a szó: közösség? Ebbe a közösségbe, mint a környezetemben aktívan élő ember, hogyan tudok bekapcsolódni? Mit ad nekem, amiért érdemes az időmet és a pénzemet rászánni? Miért jó idetartozni? Ahogy becsukom a szemem, látom magam előtt az áramló tömeget: Olyan sokan vagyunk, hogy alig férünk el a vásárcsarnokok közötti szabadtéren. Több tízezer ember mozog, kommunikál, figyel, ad és kap, jelenik és jelenít meg valamit. Olyan sokan vagyunk, hogy megtöltünk egy egész stadiont: csak a pályán négyezren vannak éppen, a lelátókon hullámzó embertömeg. Élvezzük a hatást: egyszer csak elindul körbe egy „hullám”, az egy szektorban ülők egyszerre emelik magasba a kezüket, a hullám megy körbe - az öröm megy körbe. Aztán megszólal a 4000 fúvós. Egyszerre. A hatás lenyűgöző és döbbenetes. És kezdjük az éneket. Stadionnyi ember énekel, több szólamban zeng a XVII. századi zsoltár. Később egy jazz-zenekar kezd muzsikálni. Nem más ez, mint örömzene: megmozgatja az ember testét és lelkét. Hol a polgár felelősségének a határa? Elzárkózzunk vagy kilépjünk-e embertársaink elé, szerepet vállaljunk- e a civil kezdeményezésekben? Tu- dunk-e, merünk-e adni abból, amink van? Az időnkből? A pénzünkből? A szeretetünkből? Az egyik vásárcsarnok három emeletét a Lehetőségek Piaca, a különböző civilkezdeményezések töltötték meg. Itt megtalálható volt majdnem minden: a gyülekezeti templomépítő alapítványtól kezdve a csernobili katasztrófában megsérült gyerekekért gyűjtő cimbalomzenészekig, a keresztyén vállalkozók körétől a gyermekmunkával foglalkozók színes standjáig, a biztosító társaságoktól kezdve a harmadik világ fejlesztésére gyűjtő mozgalmakig. Résztvevők voltak a politikai pártok vallásos tagozatai, az egyházzene, az ifjúsági munka, a nőmozgalom, az idősek lelkigondozását célul tűzök képviselői. A Kirchentag (Egyházi Napok) mindennel foglalkozott, ami az egyház tagjainak érdeklődésére számíthatott: az ökumené kérdése, a liturgikus útkeresés, az egyházi könyv-, illetve adathordozókiadás, a meditáció és elmélyedés, a társadalmi problémákkal való szembenézés, koncertek, színházi előadások tömege, mind megjelent a fantasztikus méretű programajánlatban. A találkozó fo témáit egyszavas fogalmakjelölték (ezúttal a G betű köré csoportosítva): hit (Glauben), Isten (Gott), pénz (Geld), globalizáció (Globalisierung), géntechnika (Gentechnik). A meghívott előadók leginkább ezeket a témákat járták körül a napot nyitó, elmélyedésre is módot adó Bibelarbeit (Bibliai textussal foglalkozó alkalom) keretében, de a frankfurti gyülekezeteket aktivizáló istentiszteletek is e témákra koncentráltak. Nagyszerű volt a lelkesedés, ami betöltötte a jelenlevőket. Egyházat láttunk élni, olyat, amelyben van alternatívája az unalomnak, olyat, amely izgalmas, olyat, amely foglalkozik az égető problémákkal, olyat, amely nem fekete-fehér, de színes, és színességét nem akarja titkolni, ráadásul tud mit kezdeni a sokféleséggel. Egy élő egyház képe bontakozott ki, amelyben sokan vállalnak szerepet, adnak át saját értékeikből, felvállalják a felelősséget maguk és mások környezetéért. A Kirchentagot az önkéntes munka működtette. Többek között a cserkészek. Akármerre mentem, mindenhol ott voltak. Néhol csoportokban, néhol csak egyedül: ahol kellett egy segítő, ahol ki kellett üríteni egy szemetes kukát, útba igazítani valakit, utat nyitni a tömegben, előadás közben papírokat osztani a hallgatóságnak. Jellegzetes egyenruhájukról: rövid bőrnadrág, szürke ing, nyakkendő, mindenki felismerhette őket. Széles térre állítod lábamat! A találkozó jelmondata számunkra, magyarok számára is hordoz üzenetet. A széles tér ambivalenciája: a szabadság és az ettől való szorongás, előttünk ugyanúgy ott áll. Szabadságunk van, amennyiben még nagyon sok ötlet, terv és „intézmény” vár megvalósításra, de gyakran a félelem is hatalmába kerít bennünket, vajon sike- rülhet-e új utat építeni. Nekünk magyaroknak azonban különös lehetőség, hogy a körülöttünk élők tapasztalatait tanulmányozva, sajátos módszereinkkel találjunk megoldást. Nem szükségszerű ugyanazt az utat bejárni, amit a fejlett nyugati országok tettek, tanulhatunk problémáikból: környezetünk, értékeink védelme, az idegenek, idegen kultúrákhoz való viszony, stb. A legtöbbet talán az állandó kommunikáció lehetősége, az értékek mások számára való megmutatása, a választás lehetőségének felkínálása jelentett. A lábunk szabad térre állítása azonban felnőtt és érett embereket feltételez, akik felvállalt kérdéseiket és véleményüket merik képviselni és nyitottak mások tapasztalatinak befogadására is. Vajon mi az egyház helye a társadalomban? Alapvetően kis közösségként - „magként” - kell-e élnünk, állandó értékek mellett fellépve, vagy sok ember számára hozzáférhető, jól kommunikált, aktuális és - talán éppen ezért - kevésbé szoros keretek közé illeszkedő közösségként? Nem tudom. Mindkét irányzat szélsőségessé válhat. Jézus példázata a kovászról - ami a tésztába kerülése előtt még elkülöníthető, a kenyérből azonban már nem leválasztható - talán ebben a kérdésben is segíthet. A találkozó Magyarországot képviselő előadói voltak többek között: Balog Zoltán miniszterelnöki főtanácsadó, Jutta Hausmann professzorasszony, Komád György’ író és Orbán Viktorné Lévai Ildikó, a miniszterelnök felesége. A Magyarországról utazó ökumenikus delegáció nevében köszönjük a szervezést Görög Tibornak a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkárának. Buday Barnabás SAJTÓKÖZLEMÉNY A MAGYAR ÖKUMENIKUS SZERETETSZOLGÁLAT 2001. ÉVI KÖZGYŰLÉSE A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat 2001. m 30-án tartotta szokásos évi közgyűlését a tavalyi évben felújított XXIII. kerületi Országos Szociális és Továbbképző Központjában. Az eseményen jelen voltak a Szeretetszolgálatot alapító protestáns egyházak vezetői, illetve a karitatív szervezetet támogató magánszemélyek képviselői. Orbókné Szent Iványi Ilona a Szeretetszolgálat Felügyelő Bizottságának elnöke megnyitó beszédében kiemelte a Szeretetszolgálat 10 éves munkáját, melyet dinamikus fejlődés jellemez a mindennapi szociális munka területén éppen úgy, mint az utóbbi évek nagyméretű természeti katasztrófák helyszínén végzett humanitárius segítségnyújtásban. A köszöntő után a közgyűlési tagok a Szeretetszolgálat elmúlt évi tevékenységének áttekintésével, illetve a közép és hosszú távú tervek megvitatásával kezdték az ülést. A közgyűlés új Felügyelő Bizottsági tagot választott meg a debreceni református templom lelkésze, Vad Zsigmond személyében, akinek munkájáról több közgyűlési tag is elismerően szólt. Közhasznúsági jelentés 2000 Lehel László lelkész - a Szeretetszolgálat igazgatója - jelentésében két munkaterületnek erőteljes fejlődésére hívta fel a figyelmet. Az egyik a Szeretetszolgálat hazai szociális tevékenysége, mely a tavalyi évben országszerte 12 intézményben működött, és a 2001-es évben további bővítésekre került sor. A Szeretetszolgálat szociális központjainak szolgáltatási körét a folyamatosan változó körülményekhez igazodva bővíti. Hosszútávú stratégiájának megfelelően hiánypótló ellátási formákat indít, illetve - együttműködési szerződés keretében - egyre több feladatot vállal át az önkormányzatoktól. Célkitűzésének megfelelően a legrászorultabbak problémáira keres megoldásokat szociális szolgáltatásaival. A lelkész-igazgató említést tett még a képzés és továbbképzésről, valamint a gyülekezetekkel, intézményekkel való szorosabb kapcsolattartásról. Külön kiemelte, hogy az elmúlt évben 15 ezer fölé nőtt azon gyülekezetek, cégek és magánszemélyek száma, melyek adományukkal támogatják a szolgálat mindennapi munkáját. A másik munkaterület, ahol a tavalyi évben igen eredményesen sikerült megvalósítani a kitűzött célokat, az a hazai és nemzetközi humanitárius segítségnyújtás volt. A Szeretetszolgálat 2000-ben újabb nemzetközi programok lebonyolítását, és természetesen a megelőző évben elkezdett tevékenységek folytatását jelentette. Tevékenysége földrajzilag Magyarországra, Jugoszláviára (Belgrád, Szandzsák), Kárpátaljára és Észak-Kaukázus térségére irányult. * * * A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat az Árvíz 2000 segélyprogram gyorssegélyt nyújtó szakaszában több mint 36 ezer árvízkárosult részére osztotta szét házról- házra a legszükségesebb árukat tartalmazó segélycsomagokat. A második, újjáépítési szakaszban mintegy 37.000.000,- forint értékben végzett el felújítási munkákat három tevékenységi területén (Bodrog-, Szolnok-, Csongrád térsége), és összesen 250 családi ház felújítását végezte el. A Szeretetszolgálat munkatársai külön beszámolót tartottak az idei év kárpátaljai és magyarországi árvízi segélyakcióiról, és bemutatásra került a segélyszervezet 2000. évi globális árvízi tevékenységéről szóló dokumentumfilm is. Szemerei Zoltán, az Evangélikus Egyház gazdasági igazgatója hozzászólásában megjegyezte, hogy árvíz idején a segélyszervezet által végzet karitatív munka mélysége és hatékonysága évről-évre növekszik. Külön kiemelte a gyülekezetek és a Szeretetszolgálat közötti egyre szorosabb együttműködés bővülését. Szemerei Zoltán mély együttérzését fejezte ki az árvízkárosultakkal, kiknek megsegítéséhez az Evangélikus Egyház - közvetlenül a katasztrófát követően - 5 millió forinttal járult hozzá. A közgyűlés által elfogadásra került a 2000. évi zárszámadás, melynek tanúsága szerint a Szeretetszolgálat összesen 217 millió 698 ezer forintot költött hazai szociális programokra, miközben a hazai és nemzetközi humanitárius tevékenység végösszege 417 millió 909 ezer forint volt. A 2001. évi költségvetési tervezetet a közgyűlés egyhangú szavazattal fogadta el. Ebben a hazai szociális programra 308 millió 516 ezer forintot, míg a humanitáriusra 500 millió 156 ezer forintot kíván a szolgálat felhasználni. A közgyűlés az elnöklő dr. Bölcskei Gusztáv református püspök záró imádságával fejeződött be. 200/. június 30 Hálaadó és dicsőítő nap Mindenkit sxeretettel wérank! A belépés díjtalan! Szaza zmtrí ttstarvastätraSak Mi 4361862, fait: 4341883 14.00-21.00 óráig www.0zazoinap.hu i > mumm a ! NAGYSZÍNPADON • Haranzenekttr Pintér Béla I és a Csemeték * -gyermekműsor SHIye Jenő Pressék László és barátai s
