Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-06-24 / 26. szám

Evangélikus Élet 2001. JÚNIUS 24. 3. oldal PROMÉD szimpózium Folytatás az 1. oldalról. Mivel az állam az egyén számára csak támogatást tud nyújtani a megfele­lő törvényekkel, az egyházra hárul az a feladat, hogy elvégezze a szellemi és te­ológiai megalapozást. Egy társadalom csak akkor működhet normálisan, ha megvannak a valláserkölcsi szociális alapjai. Egy felelősen gondolkodó kor­mány tisztában van azzal, hogy valláser­kölcsi megújulás nélkül semmiféle tár­sadalmi vagy gazdasági megújulás nem létezik. Ezért mindkét félnek együtt kell működnie, egymás szövetségesévé kell válniuk. Példával illusztrálva: az állam­nak meg kell teremtenie a megfelelő családjogi törvényeket, hogy a család biztonságát erősítse, de önmagában a családot soha nem fogja megalapozni a családi pótlék. Az egyházra hárul a fel­adat, hogy elmagyarázza a házasság, a család jelentőségét, beszéljen a nő mél­tóságáról, a gyerekvállalásról. E szerep betöltésében kell segítséget nyújtania a médiának is, felvállalva a hiteles tájé­koztatást, mellőzve a szenzációkeresését és a túlzott profitorientáltságot. A délelőtti és az esti plenáris ülések között a szimpózium - a kommunikáci­ós eszközöknek megfelelően - három szekcióban kereste a megoldást a külön­böző kihívásokra. Az elektronikus média elsődleges célja az információ, edukáció és rekreáció. A három szempont az egyház szemszögéből is fontos kell, hogy le­arra kötelezik az egyházat, hogy média­stratégiát dolgozzon ki, illetve választ találjon rájuk a teológiai oktatásban is. A tanácskozást záró plenáris ülésen D. Szebik Imre elnök-püspök hangot adott azon véleményének, miszerint az egy­háznak is tudást és értékeket kell közve­títenie, életformáló erővel kell hatnia. A különböző kommunikációs eszközök se­gítségével nyerhet új híveket, de meg­tarthatja azokat is, akik valamilyen ok­nál fogva nem látogathatják az istentisz­teleteket vagy közösségi alkalmakat. Mivel az egyház mindig alkalmazko­dott az új technikákhoz (a reformáció is a könyvnyomtatás révén terjedt el), most is meg kell találnia a különböző eszkö­zök helyes használatának módját. És eh­hez elsősorban a lelkészeket kell meg­nyerni a digitális eszközök használatára, az információ, a tudás ilyen módon való megszerzésére. Ennek érdekében már a teológiai ok­tatásban is szerepet kell kapnia a filmké­szítésnek és lapszerkesztésnek. Az el­sődleges cél nem az, hogy profi rendező­ket, szerkesztőket neveljen az intéz­mény, hanem hogy minden hallgató ta­nulja meg, hogy mikor és mit tud átadni a tanultakból, miként tudja megfogal­mazni és közvetíteni mondanivalóját, hogy a készülékeket se a hallgatók, se a nézők ne kapcsolják ki. A közös (gyülekezeti, egyházi, fele­kezeti, ökumenikus) értékeknek a széle­sebb környezet számára kellene érthető­A szimpóziumot dr. Nagy Gábor Tamás, Budapest első kerületének (evangélikus) pol­gármestere nyitotta meg, a Magyar Kultúra Alapítvány Székhazában. (Fotó: BoitaDénes) gyen, a különböző televíziós adásokat kiegészítve egy negyedik szemponttal is: a proklamációval, azaz az igehirde­téssel. Meg kell tanulni az informatika nyelvét, de a hangsúlyt mindenképp az igehirdetésre, a tanúságtételre kell he­lyezni. Ez pedig kétféleképpen történ­het: direkt módon, azaz istentiszteletek közvetítésével, illetve indirekt módon, bemutatva a keresztény kultúrát és a ke­resztény embereket. Ez utóbbi esetben az ember élete és hite a példamutató, ezért bemutatása lehet felekezeten felüli. Ez a tendencia már hazánkban is érvé­nyesül, pl. a Duna TV tudatosan vállalja, hogy egyházi műsorában nincs felekeze­ti lebontás, hanem minden egyházhoz, egyháztaghoz egyformán kíván szólni. Nyilvánvaló, hogy az írott sajtónak ugyanígy megvan a maga feladata, de könnyebben felvállalhatja a teológiai kérdések boncolgatását is. Az internet pedig egyszerre írott és elektronikus saj­tó, könyvkiadó, könyvtár, szellemi ját­szóház, stb. A modern kommunikáció kihívásai vé és érdeklődést ébresztővé válniuk - mondta - ugyancsak az esti plenáris ülé­sen - dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Teológiai Akadémia rektora. A jövő lel­készei számára az aktuális felelet meg­fogalmazásának tartalmi és formai kér­dései egyaránt fontos kihívást jelente­nek. A mai teológusképzés számára ez több célt is megjelöl: bátrabb kérdésfel­vetésre ösztönözni (a ráérzés/beleérzés fokozása), a hagyományos teológiai szó­készlet fokozatos frissítése - a mai ért­hetőség érdekében, a templomfalakon kívüli jelenlét és kapcsolatteremtés ké­pességének erősítése, valamint az ízléses és felvállalható istentiszte­leti légkör megteremtése utáni vágy ébresztése. En­nek a négy iránynak a fej­lesztése teheti lehetővé azt, hogy az egyházi megjele­nés a médiában természete­sebbé és vonzóbbá váljon. A fenti kérdésekben utat mutat(hat)nak az amerikai és nyugat-európai egyházi képviselők és médiaszak­emberek, akik közül többen is részt vettek a szimpóziu­mon is, és tanácsaikkal fo­lyamatosan segítik az egy­házak, illetve a PROMÉD munkáját. Tapasztalataikra építe­nünk kell, de miként Várhe­gyi Attila, a NKÖM politikai államtitká­ra elmondta; nem másolhatjuk le változ­tatás nélkül a Nyugat-Európában vagy Amerikában bevált eszközöket. Meg kell találnunk a sajátosan hazai hangun­kat, képi világunkat, azt a szókincset, amely az Evangélium örömhírének köz­vetítésére a mai ember számára a tömeg­kommunikációs eszközök segítségével leginkább alkalmas. V. E. írott szóval - felelősséggel. A Reformátusok Lapja fő- szerkesztője, Nagy Lenke felszólalása a szekcióülésen. (Balra: Baranyi József a PROMÉD elnöke.) r Evangélikus Napok - Elet a szórványban A szórványlét mindig különös fel­adatot ró az emberre. A megmaradá­sért, a hagyományok továbbadásáért naponta küzdelmet kell vívni, minden nap újabb kihívásoknak kell megfelel­ni. Az erdélyi evangélikus egyház júni­us 6-10. közötti időszakban tartott rendezvényei is e körül a téma körül csoportosultak, hiszen ahogy a köz­ponti gondolat is jelzi, az Elet a szór­ványban számunkra létfontosságú kérdés. Adorjáni Dezső Zoltán, a Brassói Evangélikus Egyházmegye esperese hangsúlyozta bevezető előadásában azt a háromszorosan is szórványhelyzetet, amelyben az erdélyi evangélikus egyház él: nemzeti kisebbségként, evangélikus egyházként a többi felekezet között, de gyakorló, hívő keresztyénként is a világ­ban. Különböző kisebbségi helyzetek más és más feladatokat rónak ránk. Jó, ha be­szélhetünk róla testvéri közösségben, megoszthatjuk egymással gondjainkat, problémáinkat, tapasztalatcserére kerül­het sor, tanulhatunk egymástól. Ilyen ál­dott alkalom volt számunkra az erdélyi szórványban élő evangélikus gyülekeze­tekben tartott Evangélikus Napok — Elet a szórványban című rendezvény, ame­lyen határon innen és túl élő hittestvére­inkkel találkozhattunk. A rendezvénysorozat június 6-án, Sepsiszentgyörgyön közös lelkészi érte­kezlettel indult. A megnyitó istentisztele­ten Adorjáni Dezső Zoltán esperes, püspökhelyettes hirdetett igét, Isten biz­tató üzenetét tolmácsolva a szétszórtság­ban élő népnek. Az értekezleten dr. Rainer Stahl, a Martin-Luther-Bund fő­titkára számolt be a szövetség történeté­ről, munkájáról, terveiről, különös tekin­tettel Közép-Kelet-Európára. Ezt köve­tően Sógor Csaba református lelkész, szenátor tartott előadást Egyház a politi­kában, politika az egyházban címmel, amelyben számos olyan, egyházunkat is érintő, aktuális kérdést érintett, mint az új kultusztörvény, az elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatása, egyház és tör­vényhozás viszonya stb. További rendezvényekre került sor a Fogarasi-medencében fekvő Halmágyon, amely az evangélikus magyarság szem­pontjából végvárnak számít. A sajnálatos módon egyre fogyó lélekszáma ellenére, elevenen őrzi hagyományait, hitét. A messzebbre költözöttek is ragaszkodnak szülőfalujukhoz, ősi - XII. században épült - templomukhoz, mindahhoz, ami számukra á megmaradást, az identitást jelenti. A halmágyi rendezvényeket megnyi­tó istentiszteleten Mózes Árpád püspök hirdetett igét, kitartásra, a hit és a hagyo­mányok, az anyanyelv megőrzésére buzdítva. A délután folyamán Birtalan Ákos képvise­lő, volt RMDSZ-mi- niszter tartott előadást, aki a közgazdász sze­mével pillantott bele a halmágyi közösség, és általában véve a szór­ványban élő magyarság életébe, mérlegelve a megmaradás lehetősé­geit az adott körülmé­nyek között. Ezt köve­tően népi kulturális mű­sort mutattak be, a bras­sói Bokréta együttes közrem üködésé vei. Pénteken, június 8- án, szintén Halmágyon tartották a Brassói Evangélikus Egyház­megye évi közgyűlését, amelynek megnyitó is­tentiszteletén Ittzés Já­nos püspök hirdetett igét, hangsúlyozva, hogy az anyaországi és erdélyi magyarság kü­lönböző helyzete elle­nére is sok közös vonás, sok közös gond van. Ittzés János püspök be­számolt a magyarországi evangélikus- ság, illetve az újraalakult Nyugati (Du­nántúli) Evangélikus Egyházkerület éle­téről és munkájáról, kiemelve az ottani­ak szórványhelyzetét és az abból adódó feladatokat, kihívásokat. „Külföldről” érkezett vendégeink kö­zött köszönthettük Zászkaliczky Pál FÉBÉ-lelkészt, Gáncs Péter missziói lel­készt, Bencze Imrénét, a Külmissziói Egyesület titkárát, valamint Seppo Hämälainen finn lelkészt, akik a maguk és egyházuk részéről köszöntötték a jelenle­vőket. Jó volt érezni, hogy testvérként gondolnak ránk, attól függetlenül, hány határ vagy hány kilométer választ el egymástól bennünket. Jó volt találkoz­ni, jó volt közösségbe gyülekezni Isten igéje körül, jó volt együtt imádkozni - egymásért. Június 9-én két gyülekezetben párhu­zamosan folyt a program: Halmágyon egyházmegyei ifjúsági találkozóra került sor, Oltszakadáton pedig szórványnapot tartottak. Az egyházmegye minden sarká­ból érkeztek fiatalok Halmágyra, és oda, ahol aránylag kevés fiatal él, életet és len­dületet hozott ez a fiatal lelkészek által szervezett ifjúsági program. Gáncs Péter missziói lelkész tartott előadást Ki vagy te? Minek tartod magad? címmel, majd tematikus csoportmunka vette kezdetét. Az oltszakadáti rendezvények közép­Az ifjúsági találkozóra a barcasági gyülekezetekből érkezett fia­talok mintegy százfős csapata a halmágyi templom előtt. (Fotó: Gáncs Péter) pontjában szintén a szórványmisszió állt. A bevezető istentiszteleten Mózes Árpád püspök hirdetett igét, majd Pozsony Fe­renc egyetemi tanár beszélt a dél-erdélyi szórványmagyarságról és hagyományai­ról. A délután folyamán szórványmun­kát végző lelkészek számoltak be tevé­kenységükről, együtt mérlegelve a to­vábbi lehetőségeket, megoldásokat ke­resve a felmerülő problémákra. Délután a Zúrboló Néptáncegyüttes szórakoztat­ta a jelenlévőket, felelevenítve ősi ha­gyományainkat. Június 10-én a határ túloldaláról érke­zett testvéreinket különböző gyülekeze­tekben látták vendégül, ahol hirdették a reménység örömüzenetét. Isten csodála­tos ajándékkal áldott meg bennünket ez alkalommal is, megéreztetve velünk az Ő örökké tartó szeretetét, gondoskodását. Azt, högy előtte nem a mennyiség, nem a teljesítmények számítanak, hanem gondja van a kicsinyekre, a szétszórtságban élők­re is, akárcsak régen az Ő választott népé­re. Benne van megtartatás, általa kapunk erőt a továbbélésre, O ad számunkra re­ménységet. Neki legyen hála, hogy mind­ezt megtapasztaltatta velünk ebben a kö­zösségben, ahol sem nyelvi akadályok, sem földrajzi távolság nem vethetett gátat Isten gyermekeinek az Ő közösségében való testvéri együttünneplésre. Szász Lilla-Andrea Megajándékozott lett az ajándékozóból Nyíregyházára vezetett a Celldö- mölki Evangélikus Ifjúsági Kör leg­utóbbi szolgálati útja. Tizenkilenc fia­tal indult el Kemenesaljáról az ország másik végébe, hogy részt vegyenek azon a csendesnapon, melyet a gyüleke­zet lelkésze, Magyar László szervezett. Leírhatatlan odafigyeléssel és meg­különböztetett vendégszeretettel várták a celldömölki fiatalokat a nyíregyházi evangélikus gyülekezet tagjai. Családok ajánlották fel, hogy saját autóikkal viszik az ifjúsági kör tagjait mindarra a hely­színre, mely a programban szerepelt. Első útjuk Élimbe vezetett, mely egy halmozottan fogyatékos lányokat gondo­zó intézet. „Nagy lelki harmónia, és együttrezdülés jellemezte ottlétünket - mondja a celldömölki fiatalok vezetője, Szakos Csaba - Olyan műsort mutattunk be, amelybe az ott élők is bekapcsolód­hattak. A szemek az együtténeklés örö­mét tükrözték.” Velük, gondozóikkal és az ő minden­napjaikkal való találkozás meghatározó élményt jelentett a fiatalok számára. Csakúgy, mint az a városnézés, melyet a nyíregyházi gyülekezet vezetője, Ma­gyar László lelkész szervezett. A kör tag­jai eljutottak a négyezer ember befoga­dására alkalmas evangélikus templomba is, ahol az ifjúsági kör tagjai kipróbálták, hogy hangzik énekük ekkora térben. A fiatalok Benkő-bokorban kaptak szállást. A kertvárosi gyülekezet saját konyhával, vendégházzal, gyülekezeti te­remmel rendelkező épületegyüttese, és an­nak udvara adta a helyszínt a másnap reg­gel kezdődő szabadtéri istentisztelethez. A 10 órára hirdetett ünnepi együttlé- ten Szakos Csaba igét hirdetett azon az istentiszteleten, ahol együtt szolgált egy­kori indító lelkészével, Magyar László­val. Majd bemutatta a celldömölki gyü­lekezet múltját, jelenét, és azokat a fiata­lokat, akikkel együtt érkezett egykori pátriájába. Ezt követően egyórás műsort adtak a celli fiatalok, melyet közös úrva­csora zárt a szabadtéri oltárnál (képünkön). „Érdekes dolog' volt látni, hogy az istentisztelet után nem széledtek szét az emberek, hanem fehér asztal mel­lett folyt tovább a beszélgetés, a kapcso­latok ápolása és tovább építése” - emlékeznek a celli fiatalok. Emlékezetes marad mindkét fél részére a ke- menesaljai ifjak látogatá­sa a nyírségi területen. A kör tagjai közül jó néhá- nyan nem jártak még ezen a vidéken. ‘Megis­merkedtek egy másik táj­egységgel, a szabolcsiak vendégszeretetével. Sza­badtéri istentiszteleten vettek részt, melyen ez idáig még nem szolgál­tak, és örömteli órákat vittek egy olyan, beteg embereket ellátó intézet napjába, ahol minden vendég különös örömforrás. A celldömölki fiatalok ezúton szeret­nék megköszönni mindazt az önzetlen segítséget, odaadó figyelmet, mellyel a nyíregyházi gyülekezet fogadta őket. „Vadregényes, számukra ismeretlen tájra jöttek velem a fiatalok. Köszönettel tar­tozom nekik, hogy vállalták ezt az utat, hiszen több időbe tellett az utazás, mint maga az ott tartózkodás. A fiatalok át- érezhették, mit jelent a jobb adni, mint kapni igazsága. Úgy mentek, hogy adni, ajándékozni szeretnének. Hazatérve mégis azt érezték, hogy az ajándékozó­ból - ajándékozott lett” - összegzi az át­élt élményeket Szakos Csaba. Németh Ibolya (FOTÓ: bedygergö)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents