Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-06-24 / 26. szám
2. oldal 2001. JÚNIUS 24. Evangélikus Elet UJ NAP - UJ KEGYELEM Krisztus mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Mt 11,28) ” Tégy te a haragról, hagyd a heveskedést, mert az csak rosszra visz! ” Zsolt 37,8 (Lk 6,42, Lk 14,(15)16-24, Zsolt 12,1-9) Csoda történt!? Bekapcsolom a televíziót és nincs benne háború, zavargás, utcai összecsapások és bűnügyek sorozata. Egy politikust hallok, aki elismerőleg szól politikai ellenfeléről. Egy családot mutatnak, akiket szörnyű kár ért, mégsem dühön- genek, sőt bizakodón tekintenek előre. Mi történt? - kérdezem. Mindenki rádöbbent hirtelen, hogy ez így természetes, ha már a XXI. századi keresztyén Európa polgárainak tartjuk magukat? Felébredek..., hisz csak egy stresszhelyzetekkel teli, átdühöngött nap után nyomott el az álom. Istenem, add, hogy eszközöd lehessek abban, hogy álmom valósággá váljon! / „Jákob Bételnek (Isten házának) nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele. ” lMóz 35,15 (Zsid 3,6í Péld 9,1-10, ApCsel 11,19-30) Állok egy dombtetőn. Alattam a táj hatalmas terepasztalként terül el. A távolban egy vonat zakatol, de én alig hallom. Lent emberek élik hétköznapi életüket, dé én csak apró alakokat látok. Csend van... Ilyet utoljára akkor éreztem, amikor egyedül ültem a templom padjában. Imádkozni kezdek... S engedem e csendben megszólalni Istent, aki hozzám is odafordul és találkozni akar velem. KEDD „Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember?" Jób 4,17 (Róm 3,28, 2Móz 2,11-25, ApCsel 12,1-19a) Mint „mai Agnes asszony” élek e világban. Mentegetem magam, mosom kezeimet, hogy tisztának és igaznak tűnjek. Ha meg már végképp nincs mentségem, akkor támadok. Nincs más lehetőségem! Hisz nem tudok megfelelni mindennek és mindenkinek. De most mintha változna valami! Olvasom Jób könyvében Elifáz vádló kérdését, de eszembe ötlik Pál szava, amely Luthert is megragadta: „... hit által igazul meg az ember...”. Tehát van lehetőségem tisztulásra, hisz Krisztus megtisztít engem. SZERDA „Ne fogj össze a bűnössel, nehogy az erőszak mellett tanúskodj!” 2Móz 23,1b (Mt 12,37, lSám 1,1-11, ApCsel 12,19b-25) Ifjúsági énekünk egy mondata csendül fel bennem: „... pletykát hallok, én is beszállok - így szeretek én.” Nem vagyok ilyen! - sikolt fel önbecsülésem. Dehogynem! - dörmögi szomorúan lelkiismeretem. Hisz ha nem is szóltam rosszat, ha nyilvánvaló bűnnek pártját nem is fogtam, ha kezemhez erőszak nem is tapad, de hallgattam és ezzel váltam cinkossá. Féltem, mert az én lelkiismeretem sem tiszta. És mit mondok majd az ítéletkor Krisztus trónusa előtt? Mi lesz, ha a kegyelmet így végképp elveszítem? (Ék. 563) CSÜTÖRTÖK ”^z a hép aranyból csinált istent magának. Mégis, bocsásd meg GdUIUKIUIV vétküket!" 2MÓZ, 32,31-32 (2Kor 8,9, Mt 15,29-39, ApCsel 13,1-12) „Ez a nép”? Én magam is! Hajó árut keresek, az árát figyelem. Ha „értékes” ajándékot akarok adni, a drágábbat veszem meg. Ahhoz, hogy „leteszteljem” új ismerősemet, megkérdezem a foglalkozását, beosztását és persze nem utolsósorban azt, hogy hogyan fizetik meg. Most végigtekintek önmagámon és bünbánattal kérdezem: saját mércémmel mennyit érek? Őszinte hang felel: keveset! E kevésért, értem árad oly sok Istentől való kegyelem. Hisz Ő bűneinken ugyan nem indul meg. de rajtunk, bűnösökön igen, ?; PÉNTEK ” Uram, én et0n és mentsváram, menedékem a nyomorúság ide- rcw I ÓV ,én!„ Jer j6 i9 (Köm 8,38-39, Jn 6,37-40 (4M6), ApCsel 13,13-25) Közeledik! Érzem, lassan, de biztosan ismét erőt vesz rajtam a kétségbeesés. Jóismerős. Rendszeresen meglátogat, bár soha nem invitálom. Ilyenkor elfogy az erőm és olyan sebezhető vagyok. Bár húsvét, a konfirmáció vasárnapja és pünkösd után még bennem motoszkál a dal lám: „Erős vár a mi Istenünk!” Köszönthetem vele ezt a megátalkodott látogatót! Tudom, hamar hátat fordít. Hisz csak annál marad, aki nem tud az Úrhoz kiáltani. SZOMBAT ” Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája. ” Zsolt 45,7 (Jel 15,4, Jer 31,7-14, ApCsel 13,26-41) Trón, hűbéri hatalom, királyi pálca... letűnt idők szavai. Mégis tudom, mit jelentenek, mert ez a világ sem élhet nélkülük. Ma így emlegetjük őket: vezetői poszt, határozatlan időre szóló szerződés, kötbér, esetleg adókulcs. De tudom azt is, hogy van számomra egy másik jelentése is: Krisztus mentő hatalma, örökkévalósága, féltő szeretete. Ezek pedig az eljövendőben lesznek számomra nyilvánvalóvá, bár „tükör által homályosan” már most is láthatóak. Köszönöm, Uram, hogy az elmúlt héten számomra is mécses volt a Te igéd! Karsay Ildikó SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP Szolgáljunk Istennek tetsző módon Zsid 12,22-29 Mai igénk egyik mondata minden egyes Szentháromság ünnepe utáni második vasárnap vezérfonala: „el ne utasítsátok azt, tiki szól!” Minden istentiszteleten elhangzik liturgiánk rendtartása szerint: „Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédét!” Olyan sokszor halljuk ezt a mondatot, hogy hajlamosak vagyunk átsiklani felette. Pedig keresztyén liturgiánk nem azért alakult ki ily módon, hogy megengedhessük magunknak ezt a „luxust”! Minden szónak, minden mondatnak jelentése, tartalma, közlendője van számunkra. Boldogság hallani, hogy valaki szól hozzánk. A hétköznapok zajos, kaotikus hangegyvelegében sóvárgunk arra is, hogy valaki szóljon hozzánk. Bölcsen, féltőn, szeretettel... csak nekünk. Törődjön velünk valaki! Szinte kolduljuk az igaz hangot! Mutatja ezt az is, hogy vágyódunk barátaink, jó szomszédunk, lelkészünk látogatására. Mint gyakorló lelkipásztor, számtalanszor megtapasztalhatom azt a meg nem érdemelt hálát, amelyet csupán néhány érdeklődő kérdésemmel váltok ki. Mennyivel csodásabb Annak a szerető szavát hallani, aki többet hozott e világnak, mint amit mi egymásnak valaha is adni tudunk. Aki azt ígéri: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is”. Mindez joggal hangozhat, hisz - Haggeus próféta által - Isten már megmondotta mindezt Izraelnek, a választott népnek. Most boldogan állhatunk S ionunk lábainál, mert nekünk, választottaknak hirdettetik az ige. Sokszor gondolunk magunkra úgy, mint az ige egyházára. És ez igaz is, ha Lutherra nézünk, aki kinyitotta a reformáció korának és az azt követő koroknak a Bibliát. Az hogy „papíros pápánk” van, talán nem is olyan szörnyű kritika. De erre büszkék csak akkor lehetünk, ha „vájt fül” is tartozik mindehhez. Élő példának itt áll előttünk mai igeszakaszunk, a „bennfentesek” választott csoportja, akik nem ismerték fel azt, Aki hozzájuk és minden néphez küldetett. Akik közül származott, azok számára nem áldás, hanem a botránkozás köve lett. Ha mai világunkon - keresztyénnek mondott Európában - végigtekintünk, van amin elgondolkodhatunk ilyen értelemben. „Mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk”, miért keresünk újra és újra másikat? Olyat, amit e világ ura kormányoz és benne csak megítélt, de nem megváltott polgárok lehetünk? Valami azonban változik Krisztus szava által. A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megjelenjenek azok, amelyek nem rendülhetnek meg. (27. vers) Mihez ragaszkodjunk tehát? Ami múlandó, vagy ami örök? Itt és most kifizetődőbbnek látszik, ha „fuldugóval” élünk és megpróbálunk megfelelni e világ elvárásainak. A bölcs, a jó szervező azonban hosszú távon akar talpon maradni! Akinek van füle a hallásra, hallja! Az ajándékok, a „bónuszok” korát éljük. Akik tovább látnak az orruknál, azoknak hangzik az ígéret: hálaadással Istennek tetsző módon élhetnek. A reménység hangja szólal meg bennem: mi ezek közé tartozhatunk! És, ha Ő velünk, ugyan ki ellenünk?! A végső döntés és az ítélet Urunké, de a hívás mindannyiunké személy szerint: az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez, az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez tartozhatunk. Az Úr véghetetlen bölcsességgel, szabad választást adott nekünk, de egyben védi is lábunkat az elbotlástól. Azért, hogy rossz döntést ne hozzunk, Jézushoz, a meghin- tés óvó véréhez kapcsolt bennünket. Ahogy Izrael elsőszülötteit megóvta a bárány vére, úgy minket is megment, hisz „hatalmasabban” beszél, mint Ábel vére! Becsüljük meg tehát kiválasztottságunkat és az Igét (Krisztust), aki ezt közel hozza hozzánk. Karsay Lajos ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2001. június 24. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv., füvószenés) Bence Imre; du. 6. Buday Barnabás; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanóvics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél d 1. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV., Leb- stück M. u. 36-38. de.. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Pintér Károly; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endrefiy Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mt 23,37-39; epistolája (igehirdetési alapige): Zsid 12,22-29. HETI ÉNEKEK: 61, 435. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. június 25-én. hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus koráléneklés. Összeállította: t.sz.m. I--------------------------------------------------1 KO NFERENCIA A TEOLÓGIAI OKTATÁS JÖVŐJÉRŐL A Bécsi Egyetem Protestáns Teo- j j lógiai Karán - a Károlyi Gáspár Re- J [ formátus Egyetem Teológiai Kará- j [ nak és az Evangélikus Hittudományi J [ Egyetem képviselőivel együtt - má- j [ jus 3,0-31-én konferenciára került j [ sor, amelynek témája a teológiai ok- J j tatás jövője volt. Mindhárom intézménynek hason- j [ ló problémákkal kell szembenéznie: a j [ különböző igények a jelentkezők és a j I társadalom részéről, a „kreditrend- J I szer” bevezetése, az adminisztráció j [ növekedése, az anyagiak korlátozott- J j sága,- még akkor is, ha a „Lajtán j I túl” ez nem ugyanannyit jelent. A vendéglátók részéről - dr. j J Gottfried Adam dékán vezetésével j j - minden tanszék képviselve volt. A j J Károlyi Gáspár Református Egyetem J J Hittudományi Karáról dr. Botyki Já- j j nos, dr. Herczegh Pál professzor és j J dr. Németh Dávid docens, az Evan- J J gélikus Hittudományi Egyetemről [ ! dr. Cserháti Sándár, dr. Jutta | { Hausmann, dr. Renss András pro- | I fesszorok és dr. Szentpétery Péter [ I docens vett részt a konferencián. i______________________-______-__i „A z Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10) Szeretettel értesítjük, hogy a Pusztaszentlászló Evangélikus Gyülekezet megválasztott lelkészének, Szabóné Piri Zsuzsannának beiktatása 2001. július 1-jén, délelőtt 10 órakor lesz a Pusztaszentlászlói Evangélikus Templomban. A beiktatás szolgálatát Szemerei János esperes végzi. * A Zalaegerszegi Evangélikus Gyülekezet örömmel és Isten iránti hálával értesíti, hogy megválasztott lelkészének, Szabó Vilmosnak beiktatása 2001. július 1-jén, délután 3 órakor lesz a Zalaegerszegi Evangélikus Templomban. Ünnepi istentiszteletünkön a szolgálatot Ittzés János püspök és Szemerei János esperes végzi. A lelkészházaspár a gyülekezetekkel együtt ezen az istentiszteleten ünnepli lelkészavatásának és házasságkötésének 25. évfordulóját. Szintén az ünnepség keretében iktatjuk be a gyülekezet megválasztott kántorát: Paál Enikőt. A Pusztaszentlászlói és a Zalaegerszegi Evangélikus Gyülekezetek, Vezetősége (Cím: 8900 Zalaegerszeg, Zárda u. 1.) # « # # * 3 £ 5 3 h 3 # 6 & & SAROK Hosszú vagy rövid? Az istentiszteletet nem kilóra, nem méterre mérik. Ezért is bizonytalanodom el, amikor megkérdezik, menynyi ideig tart az ideális istentisztelet. Valószínűleg a kérdés rossz. Éltem már át órákig tartó liturgiát, ittam a szavakat, éltem a csöndet, „élveztem” a szent zenét, mélyre segített az imádságok sora, „magasba” emelt az igehirdetés. Az idő is szárnyakat kapott, elszállt, észre sem vettem. Voltam úgy templomban, hogy a percek ólomlábakon jártak, s a háromnegyed óra is végtelennek tűnt. Minden relatív? Mitől függ? A hallgatótól, aki több vagy éppen kevesebb befogadására alkalmas? A közösség ösz- szetételétől, hogy mire szoktatták? A liturgia végzőjétől, hogy sugárzik-e amit és ahogyan mond, tesz, véghezvisz? Vagy az adott „témától”? Nem tudom. Talán mindig más lenne a szempont? Biztos, hogy különbözőségünk, szokásunk, szoktatásunk, lelki állapotunk, a szolgálattevők stílusa és hozzáállása fontos szerepet játszik. Mégiscsak a kérdés rossz! Városban talán az egy óra is sok lehet, vidéken pedig mást várnak az emberek. Az istentisztelet előkészítettsége, a liturgus és az igehirdető felkészültsége, a külső és belső körülmények sora is nagyon fontos - ebből a szempontból is. Sokféle igény fogalmazódik meg. Ezeket az igényeket pedig fel kell mérnie, s komolyan is kell vennie a szolgálónak, s az istentisztelet-látogatónak egyaránt. Mégis, máshol kell keresnünk a lényeget! Az ezerszer hangoztatott alapállás, hogy az istentisztelet nem igényeket szolgál ki (akkor az egyház szolgáltató vállalattá degradálódna, ami az elvárásokat komolyan véve teljesíti azokat), hanem igényt ébreszt - itt is megfontolandó. Igényt a nagy találkozásra Istennel, s a mennyei Atyán keresztül gyermekeivel, a gyülekezet közösségével. Ha a szolgálattevő - liturgus, igehirdető, kántor, felolvasó stb. - komolyan veszi, hogy nem egyszerűen a vállalt vagy előírt kötelességét végzi, hanem a nagy találkozás eszközévé hívta őt a Mindenható, és rajta keresztül akar megszólalni, megnyilvánulni, akkor meg fogja találni a megfelelő formát, hogy átadja azt, ami rábízatott. Nem többet és nem kevesebbet. Ha az istentiszteletre érkező ember nem a papot megy el meghallgatni, s nem is csupán a hétköznapok, s a világ zajától menekül, hanem valóban az Istennel szeretne együtt lenni, akkor a találkozás - akár rövid, akár nagyobb lélegzetű - le fogja kötni. Ez az emberi tényező. A többi már nem a mi dolgunk... Csak annyiban, hogy kéijük a Szentlélek Úristent, hogy tegye élő eseménnyé, „élménnyé” az együtt töltött időt. Ezzel a nyitottan imádságos lélekkel válik világossá, hogy rossz a kérdés: hosszú vagy rövid az istentisztelet. Akkor, ha a Szentlélek munkálkodik, árad a kegyelem. S az nem több és nem kevesebb, nem hosszabb és nem rövidebb. Elég. így is érthetjük a Szentírás drága mondatát: „elég néked az én kegyelmem”. Hafenscher Károly * k •< A,
