Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-06-17 / 25. szám
Evangélikus Élet 2001 JÚNIUS 17. 7. oldal Soproni Líceum Közel két évszázad ünnepe- Egy 444 éves iskola utóbbi 10 évéről Az igazgatói irodában beszélgetünk ketten: dr. Lampérth Gyula líceumi igazgató és egy öregdiák. Alázattal, hálaadással gondolunk az elmúlt 10 évre. Csodákra gondolunk. Arra a csodára, hogy a soproni Líceum 444 éve alatt az elmúlt 10 évet újra evangélikus egyházunk iskolájaként végezhette. Egyházi iskoláink vezetői közül dr. Lampérth Gyula igazgató az egyetlen, aki igazgatóként 10 éve szolgál! A soproni Líceum igazgatója: Dr. Lampérth Gyula 1991. július 1-jén kapta meg kinevezését. A tanévnyitó istentisztelet hatalmas örömünnepe soproni templomunkban zajlott. Varázslatos volt az első pár év! Más szellem töltötte meg az iskolát. Ballagáskor növendékeink büszkén vallották: „Az evangélikus Líceum diákja vagyok!” 1991-ben 4x4 osztályos rendszerben tanítottak. Minden évfolyamban négy osztály volt. Különböző oktatási irányelvek szerint hangsúlyos lett a nyelvek tanítása (angol, német), valamint a matematika és számítástechnika. 1992-ben újraindult a 8 osztályos oktatási munka, egy, majd két párhuzamos osztállyal. Megtartották a 4 osztályos gimnáziumot is. 1993-tól német nemzetiségi képzés is beindult. Előbb csak 4 osztályos, majd utóbb 8 osztályos, - Magyarországon elsőként! Sopronban iskolánk, már helyzete miatt is nyitott a német evangélikus testvérek, a reformáció hazája felé. Falai között immár intenzív németnyelvű képzés is folyik. Jelenleg az ősi falak között 23 osztályban nevelődnek és tanulnak növendékeink, - és a levelezés tanulók is. 1994-ben megnehezült az iskola élete. Anyagilag is több gond támadt. Fejleszteni kellett az épületet is. Mára megújult az utcai és az udvari homlokzat, a belső festés, parkettázás. Központi fűtés létesült. Részlegesen beépült a pince és a padlástér is. Otthonosan szép, kényelmes és meleg lett iskolánk. Egy tanárházaspár közvetítésével a német hittestvérek nagy segítséget nyújtottak a padlástér beépítéséhez. A düsseldorfi Hermann-Niermann Közalapítvány nagyvonalú támogatásával megvalósult a nagyszerűen berendezett gyönyörű díszterem. (Előzőleg a 3. emeleten világos, barátságos osztálytermek létesültek.) A régi, sok-sok ünnepi alkalomnak helyet adó tornacsarnok állapota veszélyessé vált. Egyházi, állami, hazai és külföldi segítséggel elindulhatott egy kétemeletes, korszerűen felszerelt tornacsarnok építése. Az iskolában, már kezdetben minden tanterem és helyiség falára odakerült a kereszt, emlékeztetve az iskola keresztyén egyházi küldetésére és Isten üdvözítő kegyelmére, megváltó, gondviselő szeretetére. Nevelés tekintetében józan, keresztyén, lutheri teológián alapuló nevelő-oktató munka folyik. Hétfőn reggel soproni templomunk földszintje majdnem megtelik kisebb-nagyobb diákkal, akik igével, imádsággal kezdik a napot és az új hetet. Eddig 19 teológusunk került ki iskolánkból, vagyis hittudományi egyetemünk 110 hallgatójából 19 a „mi gyermekünk”! (De még a római katolikus egyháznak is 10 kispapot nevelt az evangélikus Líceum!) Természetesen kollégiumra is szükség volt. 1993-ban megnyílt 150 növendék részére a Hetvényi Lajos egykori vallástanárról elnevezett líceumi Diákotthon, - 8-10 percre az iskolától. Az ellátás mellett a hét egyik estéjén lelkipásztori beszélgetésre, két estén pedig áhítatra hívjuk növendékeinket. Titkos vágyunk, hogy létesüljön Sopronban Evangélikus Egyetem. (Az evangélikus tanítóképzés céljára is szükség lenne felsőbb iskolára!) De addig is, amíg egyetemünk nem lesz Sopronban, igazgatónk megszervezte a Mária Dorottya Szabadegyetemet, amelyen neves tudósok adják át tudásukat növendékeinknek és a felnőtteknek. Ez a szabad- egyetemi oktatás 1997 óta működik. A Líceum egyházunk lelki-szellemi építéséhez is hozzájárul. Öt éve adja ki havi folyóiratként a Dunántúli Harangszót. Teológiai és egyéb szakkönyvek is szép számban jelentek már meg a gondozásában. Amikor annakidején a soproni bencés gimnáziumot megszüntették, növendékeik egy része a Líceumba jött. Ez a testvéri kapcsolat Pannonhalmával - diákcserékben - ma is tart. Ezt nemcsak az annakidején Líceumban végzett jelenlegi főapát személye biztosítja, de a korszerű ökumenikus szellem is. Mind a soproni, mind a pannonhalmi iskolában hirdeti dombormű-emléktábla a testvéri kapcsolatot, illetőleg a magyar iskolatörténet kezdetének 996-os évét, a soproni Líceum alapításának 1557-es, valamint az ökumenikus emléktábla 1996-os évszámát is. Évente cserediákok járnak Pannonhalmán kívül még a közös iskolai emlékeket őrző Pápára és Aszódra is. Teológiánkról pedig harmadéves hallgatók jönnek iskolánkba gyakorlatra, tapasztalatokat szerezni . Olykor neves világi vendégek is ellátogatnak a Líceumba. Dr. Habsburg Ottó előadást is tartott. A közelmúltban járt itt Orbán Viktor miniszterelnök, és már többször is megfordult közöttünk Sopron város országgyűlési képviselője, dr. Szájer József. Iskolánk kapcsolatokat tart a külfölddel is. Ismernek minket Németországban, Dél-Lengyelországban, Olaszországban. Tanáraink közül néhányán Franciaországban, Finnországban is „előfordulnak”. Diákjaink tanulmányi versenyekben is helytállnak. Hisz' első dolguk a tanulás! A győri Kisfaludy-napokon 10 év alatt ötször nyerte meg iskolánk az összesített versenyt. De ott vannak sikeresen tanítványaink a keszthelyi Helikon-ünnepélyeken is! Az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyeken, az iskolák nemes hazai vetélkedőjén fiaink és leányaink gyakran kerülnek a döntősök közé: 1999-ben 4, 2000-ben 5, idén pedig 3 tanulónk. A Líceum utcai és udvari homlokzatán 9 emléktábla készteti elgondolkodásra és követésre az utódokat. Kis János, Berzsenyi Dániel, Döbrentei Gábor, Gombocz Zoltán, Ráth Mátyás, Mikola Sándor, Vermes Miklós, Fényes Imre, Murmann Sámuel... A valamikori kis diákok tudósokká, költővé, kiváló emberekké, hősökké nőttek fel. Tekintetük int és biztat... Úgy tűnik, hogy Isten kegyelméből, iskolánk felfelé ívelő korszakban van. Nagyon szép tíz éve van ennek az ismét evangélikus iskolának. Az igazgató hite, szorgalma, látásai új, szent feladatok felé irányítják a 687 nappalis, 170 levelezős tanulóval és az egyház szolgálatát, lényegét egyre jobban szívébe fogadó, Istennek hűséges, keresztyén gyermekeket, magyar hazánknak értékes fiakat és lányokat akar nevelni. A 444 éves múlt is kötelezi erre! Az igazgatói szobában beszélgetésünk végéhez ér. Gyorsírásos jegyzetemet leteszem. Elgondolkozva nézem ezt a hitben, szeretetben izzó 50 éves embert, akit hatalmas munkájában, tengernyi gondjában Isten kegyelme tart és erősít napról-napra. Sok-sok megtapasztalható szeretettel tesz bizonyságot Jézus Krisztusról tanár és diák előtt. Derűs, gyermeki, afféle diákos kedéllyel jár az osztálytermekben, tanári szobákban. Derű és optimizmus! - mondanák mások. Mi tudjuk, hogy küldetés és kegyelem!... Már tíz év óta! Hisszük - még sokáig. Sümeghy József Bonyhádon A gimnázium mindig a vallási és etnikai türelem fészke volt A bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium május végén ünnepelte sár- szentlőrinci megalapításának 195. évfordulóját. A jubileum alkalmából gimnáziumi tanulók és öregdiákok müveiből nyílt kiállítás az intézmény termeiben. Krähling Dániel szavaival élve: valamennyi alkotáson érződnek a gyökerek, az iskolában szerzett tudást kamatoztatják az alkotók. Az esperes arra is felhívta a figyelmet, hogy ez a gimnázium mindig a vallási és etnikai türelem fészke volt. Mikor az intézmény 1992- ben visszakerült az evangélikus egyház tulajdonába, csak az volt a kérés a pedagógusok felé, hogy csináljanak jó iskolát. Úgy tűnik, ez sikerült: a diákok alkotó ötletei alapján is fejlődik az intézmény. Az Arany János tehetséggondozó programban - a 21 résztvevő iskola közül - a bonyhádi az egyetlen egyházi, s a felvételin akkora volt a túljelentkezés, hogy bizony jeles diákokat kellett elutasítani. Schwarcz Tibor ma a Bonyhádi Öregdiák Szövetség titkára: - Csodás négy évet töltöttem itt diákként. Későhb 36 évig tanítottam a gimnáziumban, igazgattam az intézmény mindennapjait. A sportpálya létesítése saját ötletem volt. Érzéseim szerint van egyfajta bonyhádi szellemiség a gimnáziumban, amely sokakat megérintett, s minél idősebb az ember, annál jobban kötődik élete nagy állomásaihoz. Ónodi Szabolcs, a gimnázium igazgatója így vall múltról és jelenről: - Mindig voltak tehetséges gyerekek a gimnáziumban, és ez erőt adott. Minőségi szaktanári életet lehetett megélni az évek során. Testnevelőként ötven év fölött váltottam: beléptem a sportpályáról az igazgatói irodába. Ezt azért tettem, mert érzéseim szerint a komoly értékek mellett, néhány kézenfekvő dolog hiányzott: ilyen a „kapcsolati tőke” öregdiákokkal, az intézményi mellékforrások megfelelő kihasználása, kapcsolatrendszer az általános iskolákkal, a belső iskolai fegyelem. Úgy éreztem, ha bármelyik területen is javítunk egy keveset, az már jó. Az évfordulós programok sorában az első nap a mai diákságé volt, akik a Mozgás-Művészet-Majális keretében több sportágban is kipróbálhatták magukat- végül éjszakába nyúlóan kosárlabdáztak a kivilágított pályán. A gimnáziumi öregdiákokat másnap fogadta az intézmény. Voltak, akik ötven év után találkoztak újra, így estébe nyúlóan tartottak az osztálytalálkozók, a kellemes hangulatú, emlékezetessé váló beszélgetések. Máté Réka « Euangélikus ancképcsannok Noha a mini-portrékhoz illusztrációkkal nem minden esetben tudunk majd szolgálni, Evangélikus arcképcsarnok A-tól Z-ig címmel jelenik meg a millennium alkalmából Sajtóosztályunk gondozásában még az idén egy kötet, melynek szerzői azt szeretnék megmutatni, hogy a reformáció kezdete óta, mit adott nemzetünknek az evangélikus- ság. Az elkövetkezendő hetekben - közismert és kevésbé közismert - személyek életrajzával, lapunk hasábjain is ÍZELÍTŐT ADUNK A KÉSZÜLŐ KÖTETBŐL. Ács Mihály, id. (Kemenesszentmárton 1646 - Nemescsó 1708) Az ellenreformáció erősödése és az üldözések egész életútját meghatározták. Vitnyédy István (1612-1670), a protestáns nemesi ellenzék egyik vezére, mint annyi mást, őt is támogatta tanulmányaiban, így eljuthatott a wittenbergi, tübin- geni egyetemre. 1669-től a híres győri iskolában’volt rektor, ahonnan 1671-ben el kellett menekülnie: a Wesselényi-össze- esküvés ürügyén kezdődő protestáns üldözések miatt a száműzetést választotta. 1673-ban a később hitehagyottá vált püspök, Szenei Fekete István szentelte lelkésszé. Farádi papsága után a gyászévtizedben, mint „exul” bújdosott. Thököly Imre dunántúli hadjárata során csatlakozott a sereghez, mint tábori lelkész. A nemescsói artikuláris gyülekezetben, majd Devecserben, Simonyiban, azután újra Nemescsón lelkész- kedett, 1706-ban pedig a kemenesalji egyházmegye esperesévé választották. Esperessé választásakor mondott latin beszédében II. Rákóczi Ferenc mellett tett hitet, akit az isteni gondviselés eszközének tartott. Gyermekei közül Mihály és Ferenc is a lelkészi hivatást választotta. Az elnyomatás éveiben kialakuló dunántúli értelmiségi kör tagjai közé tartozott. Fő patrónusuk Rákóczi tanácsosa, Telekesi Török István (1666-1722) volt, aki Vas megyei és rábaközi birtokainak jövedelméből több művük kiadását is támogatta. Ács Mihály valamennyi műve a magyar nyelvű vallásos irodalom iránti betűínséget igyekezett enyhíteni, előkészítve a talajt a magyarországi pietizmus számára is. Nehéz körülmények között, a cenzúrát is sokszor kijátszva, a kegyes élet gyakorlását, a'hit megőrzését segítő műveket írt. Többekkel együtt új evangélikus énekeskönyvet szerkesztett (Zengede- ző mennyei kar, 1692-1696), amely először tartalmazott nagyobb számú német énekfordítást. A 18. században, anyagát bővítve többször kiadták. Maga is verselt, két dicséretét ma is énekeljük (264, 372. sz.). A Szívem keserűségét kezdetű verse a bujdosó, üldözött ember könyörgése: Csak adj erőt, nem bánom, Csapásodat elvárom, Csendes szívvel hordozom, Csak hitem el ne fogyjon! Nagy hatású, több kiadást megért imakönyve (Arany lánc) szintén hiányt pótolt, mint ahogy azt Lövei Balázs (1685-1707) győri lelkész előszava is hangsúlyozta: „majd alig találtatik egy avagy két magyar imádságos könyvecske, melyet religionkon való ember bocsátott volna ki”. A kötetre különösen nagy szükség volt az üldöztetés éveiben, hiszen háborúságok és kísértések idején az igaz hitből származott könyörgésnek, imádságnak aranyláncához kell nyúlni, mert avval az Úristent magunkhoz kapcsolhatjuk, közöttünk való maradásra bírhatjuk. A boldog halálra előkészítő elmélkedése (Boldog halál szekere, 1702) nemcsak egy allegória kifejtése, hanem, ahogy ifj. Ács Mihály az előszóban írta: „magyar practica theologia”, amelyben „az egész keresztény hütnek articulusi befoglaltatnak”. Id. Ács olvasókhoz szóló ajánlásában kiemelte, hogy az üldözött egyház híveinek akart segítséget nyújtani: „szolgálnyi akarnék, hogyha szolgálhatnék azoknak a szegény evangélikusoknak, kik halálos betegségekben vagy másféle szerencsétlenségben lévén a mostanyi üdőnek alkalmatlansága miatt igaz vallásokon lévő lölkipásztor vigasztalása nélkül nyögődvö fohászkodnak”. A mű első, strassburgi kiadását fia gondozta, de a példányok nagy része megsemmisült, mivel hazafelé jövet a vámon elkobozták tőle. Id. Ács Mihály a második kiadást már nem érhette meg. H. Hubert Gabriella
