Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-01-21 / 4. szám
Evangélikus 66. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2001. JANUÁR 21. VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ÁRA: 65 Ft ~A TARTALOMBÓL “ Szeressük egymást!... Beszélgetés dr. Nagy Gyula ny. püspökkel Költői imádságok Üzenet az ezredvégről Kutyatemető JANUAR 22. - A MAGYAR KULTÚRA NAPJA Nemzeti imádságunk margójára A kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823 január 22-én fejezte be Hymnus című költeményét, amely az 1829. évi Aurórában jelent meg először nyomtatásban. A hazafias költészet e remekét Erkel Ferenc megzenésítésében 1844. július 2-án mutatták be a pesti Nemzeti Színházban. A Himnusz megírásának emlékére 1989 óta január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. A himnuszok - egy régies definíció szerint - szent ódák, az istenséget magasztos elragadtatással ünneplő énekek. E műfaj ősei már az emberiség korai időszakában fellelhetők. Ilyenek voltak a hinduknál a Rigvéda énekei, a hébereknél a zsoltárok, a görögöknél az orfikus és homerosi himnuszok, a rómaiaknál a salius papok éneke. A görög egyház himnusz-irodalmának kiemelkedő képviselője Romanos konstantinápolyi pap és jeles költő volt az V. században. A rákövetkező századtól a himnuszok fokozatosan beépülnek a papok, szerzetesek napi imájába, a zsolozsmákba. A társadalmi fejlemények (protestantizmus) jogos igényét elégítették ki, amikor a latin nyelven írt himnuszok egy részét lefordították a nemzeti nyelvekre. Luther Márton énekeinek nagy része is középkori himnuszok fordítása. A magyar énekeskönyvek a XVIII. század végén egész sor középkori himnusz fordítását tartalmazták. Modem költők is írtak himnuszokat, és hazánkban különösen kettő érdemel tiszteletre méltó figyelmet. Az egyik Berzsenyi Dániel Fohászkodás című ódája (1810), a másik természetesen Kölcsey Ferenc költeménye, melynek szövegét - Erkel Ferenc dallamára - immár 157 esztendeje énekeljük. Mindkét himnusz a műfaj eredeti jellegének megfelelően imádság, és alighanem a Kölcsey-vers fennmaradásának egyik titka is ez. (Gondoljuk meg: a politikai változások eredményeképpen, a „megrendelt himnuszok” sorra a feledés homályába vesztek.) Kölcsey művének fennmaradásában a másik ok kétségkívül a megzenésítés sikere. Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója (ő maga is kitűnő muzsikus volt) hirdetett pályázatot 1843-ban a Vörösmarty-féle Szózat, 1844-ben pedig Kölcsey Hymnusának megzenésítésére. Az érdeklődés igen nagy volt, a Hymnusra tizenhárom pályamű érkezett. Eredményt 1844 június 15-én hirdettek. A húsz arany pályadíjat Erkel Ferenc nyerte el. A bírálók emígyen méltatták a győztest: „Műve zenészetünk egyik dísze.” A Hymnus július 2-án csendült fel először közönség előtt a teátrumban. Dallama oly magasra szállt a halhatatlanság felé, hogy azóta is ott tündököl, s a magyarságot összetartó erejéből máig Sem veszített. Énekeljük Földünk bármely részén (netán tört magyarsággal) - az érzés ugyanaz. A következő alkalom, amelyen 1844- ben fölcsendült a Hymnus dallama, augusztus 10. volt, az óbudai hajógyárban, a Széchenyi nevét viselő gőzös avatásán. A szabadságharc bukását követően a Hymnus búvópatakként élt a magyar szívekben. Éneklésének tilalmát egy kegyeleti alkalom törte meg: 1856 május 13-án avatták fel a költő szülőhelyén, Szatmárcsekén Kölcsey síremlékét. Ezrek zarándokoltak el a kopjafás temetőbe. A Hymnust a sárospataki kollégium énekkara adta elő, oly nagy sikerrel, hogy a kirendelt osztrák csendőrök nem merték megzavarni az ünnepséget. A későbbiek folyamán - nemzeti közmegegyezéssel - egyre inkább nemzeti imádsággá lett. így énekeljük ma is. Ami pedig napjainkat illeti, 1989 óta minden év január 22-én, a Hymnus születésnapján ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. Fennköltebb, szebb és dicsőbb dátumhoz aligha lett volna köthető ez az ünnep! Huszti László (Ünnepi összeállításunk a 4. oldalon.) Kölcsey Ferenc HIMNUSZ A magyar nép zivataros századaiból Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel. Nyújts feléje védő kart. Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép. Hozz rá vig esztendőt, Megbűnhődte már e nép A multat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére. Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Becsnek büszke vára. Hajh. de bűneink miatt Gyűlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában. Szerte nézett s nem leié Honját a hazában. Bércre hág és völgybe száll. Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger fölötte. Vár állott, most kőhalom. Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virul A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből! Szánd meg Isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá vig esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Cscke, 1823. január 22. PÜSPÖKI KÖRLEVÉL A NÉPSZÁMLÁLÁSRÓL ÉS AZ ADÓZÁSRÓL A Magyarországi Evangélikus Egyház egyházközségeinek, 01. 019/2001. intézményeinek és tisztségviselőinek 2001. j anuár 8. Kedves Testvérek! Az új esztendő, az új évszázad és évezred kezdetén szeretettel köszöntjük Mindnyájukat és Isten áldását kérjük életükre és munkájukra. Ez az új esztendő egyházunk számára azt jelenti, hogy a tavalyi évben lezajlott egyházi választások után új háromkerületes struktúrában, újjáválasztott egyházi önkormányzati testületekkel és tisztségviselőkkel folytatódhat egyházunk élete. Két ügyben kérjük most Mindnyájuk figyelmét. Az első a hamarosan, februárban kezdődő népszámlálás. A számlálóbiztosok különböző személyes és családi adatok összeírása után rákérdeznek az egyházi hovatartozásra is. Nyomatékosan kérjük híveinket, vallják meg evangélikus voltukat! Erre a kérdésre a válasz nem kötelező, ugyanúgy, ahogyan a nemzetiséghez való tartozás megnevezése sem. A mögöttünk levő szocializmus évtizedeiben sokszor komoly hátrányt jelentett, ha valaki nyíltan vallásosnak vallotta magát. Ezért a népszámlálási kérdés sokakban tartózkodást vagy félelmet válthat ki. Hálát kell adnunk Istennek, hogy ma olyan társadalmi rendben élhetünk, amikor mindenki szabadon vallhatja meg hitét, vallását, egyházhoz tartozását, és senkinek sem kell félnie ezért. A népszámlálási összeírás különben is a név feltüntetése nélkül történik. Egyházunknak szükséges tudnia, hányán tartoznak hozzánk, hiszen a létszámadatok alapján tervezhetjük meg munkaágainkat, intézményeinket, számíthatunk állami támogatásra. A másik ügy az adóbevallás kérdése. Minden adófizető felajánlhatja adójának 1 %-át valamelyik egyház számára, egy másik 1 %-ot pedig valamilyen jótékony közcélra. Kérjük Testvéreinket, adójuk I %-vaI támogassák az evangélikus egyházat (az Evangélikus Egyház technikai száma: 0035) és a másik 1 %-ot pedig adják oda valamelyik egyházi, gyülekezeti vagy iskolai alapítvány céljaira. Az adóbevallási iratokban részletes útmutatás található arról, hogyan történhet ez a felajánlás. Lelkészi hivatalaink részletes felvilágositással szolgálhatnak. Aki nem ajánlja fel adója százalékát, az az állami adóbevételt növeli ezzel. Kérjük lelkészeinket, intézményi vezetőinket, hogy hirdetésekben hívják fel híveink figyelmét mindkét ügyre. Kérjük híveinket, hogy adják tovább családban és ismerősi körben a kérésünket. Erős vár a mi Istenünk! Szeretettel D. dr. Harmati Béla s.k. D. Szebik Imre s.k. Ittzés János s.k. püspök püspök püspök Déli Egyházkerület Északi Egyházkerület Nyugati (Dunántúli) Egyhk. Újévi köszöntő és országos elnökségi ülés A hagyományokhoz híven január első hétfőjén az országos felügyelő, a kerületi felügyelők és a püspökök találkoztak az Országos Egyházi Iroda és az egyházkerületi hivatalok munkatársaival. A visszaemlékezés átfogta a mögöttünk lévő tíz évet és az elmúlt esztendőt, majd a jelen és a jövő meghatározó tényezőit vették sorra. Igen erős hangsúly esett arra, hogy az adminisztratív munka minden formája a gyülekezeteket, és a bennük élő evangélikus testvéreket hivatott szolgálni. Az ünnepi köszöntőt az Országos Elnökség munkaülése követte. Az általános választások óta ez volt az első találkozás. Átfogó kérdések és a napi élethez tartozó apró ügyek egyaránt előkerültek a négy felügyelő, három püspök és az országos iroda vezetőinek megbeszélésén. Új munkarend lép életbe ennek medrét alakítják most. Országos és külügyi programok tervezése, személyi kérdések, gazdasági teendők egyaránt napirenden voltak. Későbbiekben az elnökség munkájáról konkrét témák megjelölésével is hírt adunk. ' MEGHÍVÓ Az ÖKUMENIKUS IMAHÉT ORSZÁGOS MEGNYITÓ ISTENTISZTELETÉRE 2001. január 21-én, vasárnap 18.00 órakor a Deák téri Evangélikus Templomban (Budapest, V. kér. Deák tér 4.) kerül sor. Az igehirdetés szolgálatát Bosák Nándor r.k. megyéspüspök és dr. Hegedűs Lóránt református püspök végzi. Az ünnepi istentisztelet liturgiájában D. dr. Harmati Béla evangélikus püspök, Mészáros Kálmán baptista egyházelnök, Csernák István metodista szuperintendens, Orbókné Szent-Iványi Ilona unitárius püspökhelyettes és dr. Berki Feriz ortodox esperes adminisztrátor szolgálnak. Az országos megnyitó istentiszteletre mindenkit szeretettel várunk. Evangélikus segítség a menekülteknek A Lutheránus Világszövetség főtitkára, Dr. Ishmael Noko és az ENSZ Menekültügyi főbiztos-helyettese, Soren Jesen-Petersen keret megállapodást írt alá a két világszervezet együttműködéséről. A megállapodás értelmében az ENSZ menekültügyi szervezete és az LVSZ az eddigieknél is aktívabb munkakapcsolatot alakit ki. A Lutheránus Világszövetség (72 ország 131 egyházának szervezete, mintegy 60 millió evangélikus világméretű közössége) 1947-es megalakulása óta nagy figyelmet fordít a menekültek, a bevándorlók, hontalanok megsegítésére. Az 1998-as esztendőben 8,1 millió dollárt, 1999-ben pedig 7,9 millió dollárt fordított az LVSZ a menekültek letelepítésére, illetve sürgős beavatkozásokra. Az LVSZ közreműködésével létesültek menekülttáborok Tanzániában, Zambiában és másutt. A mostani keretmegállapodás aláírásakor Dr. Noko főtitkár kifejezte aggodalmát azok miatt, akik saját hazájukban válnak hontalanokká, akiknek a száma - ahogyan a főtitkár fogalmazott - „messze meghaladja a világ menekültjeinek népességét.” Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint a 22,3 millió menekült közül több mint 5 millió vált hazájában hontalanná, de tény, hogy a nyilvántartásban nem szereplő hajléktalanok létszáma ennek többszöröse. /■ I r ?
