Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-01-21 / 4. szám
2. oldal 2001. JANUÁR 21. Evangélikus Élet r ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában. (Lk 13,29/ VASÁRNAP^ Krisztus mondja: Békességet hagyok nektek: az én békesSggemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, ne is csüggedjen. Jn 14,27, (4Móz 6,26, Mt 8,5-13, Zsolt 96,1-13). Jézus a-saját békességét kínálja nekünk. Milyen az ő békessége? Nézd. hogyan viselkedik, amikor a farizeusok jelt kívánnak, kötekednek VC7 le! Nézd, hogyan jön le a megdicsőülés hegyéről és teszi a feladatát lent a völgyben! Nézd, hogyan áll csendesen, miközben vádolják és nem gondolom, hogy száját a konokság, vagy dac zárta volna be és szívében a bosszú vagy a cinikus lebecsülés gondolata lett volna. Nincs olyan természetfölötti jelenség, amely izgalmasabb, titokzatosabb és érdekesebb lehetne a mennyei békességet hordozó ember életénél. / HÉTFŐ 'n törölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely min- inl ket yúdolt, eltávolította azt az útból/odaszegezve a keresztfára. Kol 2,14, (Zof 3,14-15, Ézs 19,19-25, Lk 6,27-36). fjPa ültél már elkeseredetten befizetetlen csekkjeid fölön, ha érezted már, hogy reménytelen mindent kifizetni, mert akkor semmi nem marad, akkor megérezted már az adós ember kétségbeesését. Pedig az anyagi adósságok, bármilyen ijesztöcjé is, csak aprócska terhek az Isten előtti adósságunkhoz, romlott természetünk miíiden látható és rejtett páégnyilvánulásá- hoz képest. Eltörölni nem lehet az adósságot, de átvállalni a kezes bátorságával és szeretetével - igen. Ezt tette Jézus éjiünk. KFnn éVe veszítsétek el bizalmatokat, amelynek nag}! jutalmax(tn! 10,35, (Ézs 50,2, 1 Kir 17,8-16, Lk 6,37-42). A talált tárgyak osztályain s8f 1 mindent megtalálhat az ember, amit elveszített. Mégis tele van ez a hely elhagyott tárgyakkal, amiket senki sem keres. Az ember nem bízik abban, hogy valaki megtalálta és leadta az ő elveszített dolgait. Az Isten szeretetébe vetett bizalom a legértékesebb kincsünk. Ezt elveszíteni, szétszórtságból vagy figyelmetlenségből elfelejteni, engedni, hogy lesoványodjon, elkopjon, megszűnjön, nagyobb őrültség, mintha a fejét veszíti el az ember. Ha mégis ez történt, ne ess kétségbe: a bizalom a Szentlélek és az Ige segítségével visszakapható, „felhizlalható”, de a hiányára is szükség volt. hogy jobban megbecsüljük, amikor visszakapjuk. talpaló”, amelyből készen kerül ki az ember és soha nem fog senki rákérdezni a tanultakra, csak a papír a fontos. Nekünk van tanítómesterünk, aki pontosan ügyel a terhelhetőségünkre, de arra is, hogy ne sok lehetőségünk maradjon magunk körül forgolódni. Aki ebbe az iskolába jár, nem a megtorlásokat, a hajszoltságot, az égig érő igényeket és igazságtalan osztályzatokat fogja híresztelni, hanem Isten csodáit. Mégpedig őszintén és szívből, mert átélte őket. rcflTriDTrik zlá/ 'Sazsógra és hűségre törekszik, életet és megbecsülést talál. G2XJ1UKIUK Péld 21,21 (2Thessz 1,11, Róm 16, /1-5/25-27, Lk 7,1-10). Nem azt kaptam, amit vártam - mondjuk sokszor a rászedettség csalódásával. Isten és ember ellensége sokat ígér, keveset ad, végül mindent elvesz. Az Isten uralma alá helyezett életnek megváltozik'az.előjele. Ebben az esetben sem azt kapjuk, amire számítottunk, hanem jobbat. Szeretnénk örömére lenni Atyánknak, törekszünk arra, ami neki kedves és tudjuk, már ez is jutalom. De ha eközben életünk minősége is feljavul, netán megbecsülésben ijp-észünk van, ez valóban nem várt öröm. PÉNTEK f'lzessek az Úrnak 8,39, Ézs 45,14-21,1: SZERDA Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. Zsolt 71,17 (Jn 8,31-32, Ruth 1,1-21, Lk 6,43-49). A keresztyén élet nem egy önképzőkör, ahol az ember maga választja a témát, ötletszerűen szán időt és erőt ennek megismeréséhez, ha pedig nincs kedve, pihenőt tart. Nem is „gyorsi sok jóért, amit velem tett? Zsolt 116,12 (Lk 7,11-17). Pénztári blokkokon gyakran ellenőrizzük, nem fizettünk-e valamit' duplán. Nagyobb bevásárlásoknál, ismeretlen boltból kilépve, feltámad a gy?gp: mit ütöttek be kétszer a pénztárgépbe. Ostobaság duplán fizetni valamit, artmor egyszeri ára is elég magas. Isten felé mégis ezt akarjuk tenni. Természóiünkhfu fakadóan nehezünkre esik elfogadni valamit, amiért nem mi dolgoztunk, vagíF fizetettünk. Kínos jelenetek emlékei száguldanak át agyunkon arról, hogyan vittük át az ajándékot, ami váratlanul ért és nem voltak eszközeink a viszonzásra, a fizetésre. Az evangélium ennek ellenére arról szól, hogy Jézus mindent kifpetett helyettünk, amikor még kérni sem tudtuk ezt tőle. Számunkra marad a hála és az alázat leckéje, amely megtanulja egyre gyakrabban és őszintébben mondani: „köszönöm”. =t7rtrUIRAT Új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik 2pt 3 |3j (Zak 3 9 Je, 15;M> Lk 7^!8-23). Az utazási irodák friss ajánlattal állnak elő a kora tavaszi hónapokban. Bármely - eddig ismeretlen táj felfedezésére kapnánk is lehetőséget és akárhány hetet, hónapot is tölthet- nénk ott, mégis mindig idegenek maradnánk, mert nem oda születtünk. Felvehetnénk a szokásokat, de nem válna vérünkké. Az új ég és új föld várása - különösen fáradt csalódott pillanatainkban felerősödik bennünk. De vajon nem leszünk-e idegenek ott? Lételemünkké válik-e az igazság, akkor is, ha ellenünk irányul? Isten világába beleszületni itt és most van lehetőség. Csak az újjászületett ember fogja valóban magáénak érezni azt az - egyelőre felfoghatatlan - életformát. Bálint Józsefné ifi VIZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI 3. VASARNAP Szeressük egymást... Szeressük egymást - úgy tűnik, ez a mai alapige lényege: szeressük egymást. Csakhogy ez nem lehet kiindulópont. Inkább az a szó kellene, hogy megüsse fülünket, ami a 10. versben áll: hogy „Isten gyermekei”. Mert előbb Isten gyermekeivé kell, hogy legyünk, és csak akkor jöhet, - de jön is, a szeretet. Parancsolni nem lehet a szeretetet. - A mai vasárnap jellegét is az óegyházi evangélium adja (Máté 8,1-13). Ez Jézus gyógyításairól szól - a leprás és a százados szolgájának gyógyításáról. Ez arra figyelmeztet bennünket is, hogy előbb meg kell gyógyulni a szívünknek... Egy benső változásra van szükség ahhoz, hogy szeretni tudjuk egymást. Az említett evangéliumi szövegben ezt a Biblia „megtisztításnak” nevezi: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” Tudjuk, hogy a lepra valamilyen belső, alapbetegség. Olyan betegség, amely minden mást elront. Ezért olvassuk 2 Királyok 5-ben, hogy Naámán vitéz, nagyra becsült ember, - de bélpoklos volt. Első dolog annak felismerése, hogy a mi életünkben is ott ÍJn 3, van ez a „de”, ott fészkel a szívben a bűn, amely mindent megront. Az örömüzenet azonban az, hogy mi is találkozhatunk Jézussal. Ma is. Ez a két gyógyítási történet nem csupán egy régi történet. Jézus gyógyítása nem sokat használna nekünk, ha Jézus, a Gyógyító, akit nagypénteken a keresztre feszítettek és meghalt, - a sírban maradt volna. - A testi gyógyulás és a bűnből való szabadulás ma is lehetséges. Miért? Mert Jézus, aki meghalt értünk, nem maradt a sírban. Jézus feltámadt és ma is él! És ma is keresi, meglátja azokat, akik talán éppen az önzésben, keményszívű- ségben vannak megkötözve. A 11. versben hangzik a felszólítás „Szeressük egymást”. Álljunk meg ennél a szónál, hogy „egymást”. - Van egy szép mondás: „Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet”. De tudjuk, hogy ez nem igaz... A virágot könnyebb szeretni, mint az embereket. Sok ember talán szereti a kiskutyáját vagy a szép virágait - de szeretetlen és türelmetlen férjével, szüleivel stb. - Egymás szeretése mutatja meg, hogy valójában kik va10-12 gyünk, milyen indulat lakik bennünk. Elhordozni egy engedetlen gyereket, egy öreg, beteg szülőt, vagy a rossz szomszédot, a kellemetlen munkatársat - ez nem megy Jézus nélkül. A Biblia nem azt mondja, hogy szeressük a virágot, az állatokat, a természetet... Mindez persze szép dolog - de Isten ennél sokkal többet vár az ő gyermekeitől. A Vízkereszt utáni vasárnapok a Krisztusban megjelent világosságról szólnak. Merjünk ebbe a világosságba állni - és hittel kérni, hogy „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem” - az én önző, kemény, magamnak élő szivemtől. Gáncs Aladár IMÁDKOZZUNK! Uram, köszönöm a Te gyógyító szeretete- det. Kérlek, hogy azt megtapasztalva, tovább tudjam adni azoknak, akik között élek. Ámen. ISTENTISZTELETI _______REND_______ Bu dapesten, 2001. január 21.- I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) I Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. dr. Széchey József; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. ; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, ll„ Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás megy er, III., Mező u. 12. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (családi) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leb- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv., kantátazenés) Cselovszky Ferenc; du. 6. Ökumenikus Imahét országos megnyitó; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Pósfay György (Genf); VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; Vili., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X„ Kerepesi út 69. de. 8. Erdélyi Csaba; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Dechertné Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Dechertné Ferenczy Erzsébet; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegy- vidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. 7. imaheti alkalom; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Erdélyi Csaba; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Erdélyi Csaba; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 9,51- 56; epistolája (igehirdetési alapige): ÍJn 3,10-12. HETI ENEKEK: 277. 384. „ERŐS VÁR A Ml ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. január 22-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálok. ^ ® # SAROK Az Evangélikus Hittudományi Egyletem pályázatot hirdet a 2001/2002. tanévvel (kísérleti jelleggel) elinduló hatodéves képzés számára mentori (szakoktató lelkészi) munkára és egyben gyakorló gyülekezeti státuszra. A jelentkező lelkészek számára felkészítő kurzust szervezünk és a képzési szolgálatra vállalkozó gyülekezetekkel együttműködési kapcsolatot alakítunk ki. A mentorok (szakok- ^ ■ÁjTÍIrVzs''’'* tató lelkészek) és gyülekezeteik ezáltal közvetle- nül is bekapcsolódnak a gyakorlati lelkészkép- zés munkájába. ‘ ' ‘ A pályázó gyülekezetektől elsősorban a szállás (lakhatás) biztosítását várjuk. Az egyéves gyakorlat ideje alatt a hallgató a mentor (szakoktató lelkész) vezetésével és felelőssége mellett szolgálatokat végezhet a gyülekezetben. A pályázatra 2001. március 1-ig írásban lehet je- lentkezni az EHE Rektori Hivatalában (1141 Budapest Rózsavölgyi köz 3.). A jelentkezésben szerepelnie kell a gyülekezeti adottságok rövid ismertetésének, valamint a pályázó lelkész motivációjának és elképzeléseinek. Budapest, 2001. január 10. D. Szebik Imre Dr. Szabó Lajos Dr. Fabiny Tamás elnök-püspök rektor a képzés felelős vezetője 3 £ 5 3 Az Isten tisztelete szívünkkel, lelkűnkkel és eszünkkel # * « « ♦ « 9 « « Mikor, hogyan és miképpen tiszteljük az Istent? Ebben a kérdésben is a hívő - kereső ember örök vívódása fogalmazódik meg. A kérdésre természetesnek tűnik a válasz, hisz a keresztyén ember az istentiszteleten tiszteli és dicsőíti az Istent. Az istentisztelet így hitéletünk legvalószínűbb alkalma, ahol szívünkkel, lelkűnkkel és eszünkkel, tehát teljes személyiségünkkel átélhetjük a nagy találkozást a Szentháromság Istennel. Amikor az istentiszteleti liturgiában részt veszünk, akkor nem egyszerűen a múltba révedünk, hanem közösségre lépünk az előttünk járt keresztyénekkel, a kortársakkal és erősödik bennünk a jövő reménysége: Egyszer mindannyian, akiket a Bárány vére megtisztított, a mennyei gyülekezet tagjai lehetünk. A templom csendjében, az énekléssel, imával, gyónással, a hallható és látható igében részesedve rádöbbenünk arra, hogy a szívünkben, lelkűnkben és értelmünkben egyaránt mindenekfelett Istenre szorulunk. A lelkészi szolgálatra készülve életem nagy felfedezése volt, amikor kezdtem megérteni, hogy evangélikus lelkészként, gyülekezeti tagként a gazdagon átélt liturgiára sokkal inkább szükségem van, mint korábban gondoltam. Eljött az egyházunkban annak az ideje, hogy a világban máshol élő evangélikus testvéreinkhez hasonlóan, az istentisztelet megújításának folyamatát gyülekezeteink égető ügyévé tegyük. Az evangélikus istentiszteletünk kétezer éves tradícióra épül. A jó régész mindig a legrégebbi rétegeket keresi a föld mélyén, és abból kiindulva rajzolja meg az épület eredeti alakját. Reformátoraink is ezt tették, amikor az ősi liturgiához tértek vissza és ezzel együtt méltó rangjára emelték az igehirdetés szolgálatát. Gyakran tapasztaljuk lelkészi és gyülekezeti körökben a szép és tartalmas liturgikus formáktól való félelem mögött, a katolicizmustól való viszolygást. Ne attól vi- szolyogjunk, ami a miénk is, amit hagytunk, hogy istentiszteleti életünkben a por fedje. Ne attól féljünk, ami biblikus, ami egyetemes hitünk közös kifejezője, hisz annyi sok más téves dolog van másoknál és nálunk, amitől inkább viszolyoghatunk. Evangélikus testvérek! Lelkészek, presbiterek, idősek és fiatalok! Fedezzük fel együtt azt a kincsesbányát, amely az evangélikus istentiszteleti életünkben napfényre kerülhet és megtörténik a sokak által ma még kételkedve fogadott csoda: egyszerre erősödik megtépázott lutheránus identitásunk és ökumenikus elkötelezettségünk. Szinte félek gondolataimat papírra vetni, hisz közhelyszerűen hat, amikor arról hallunk, hogy a mai ember rohan, időszűkében él, anyagias és önpusztító. E jelzőket egy szóval kiválthatjuk: hangosak vagyunk. Zajba születünk és élünk, zajban halunk meg, zajos a szívünk, a lelkünk és eszünket is hangos zakatolás közben használjuk. Ebben a zajban kell megélnünk a hitünket és az egyháznak hirdetni az evangéliumot. Isten hangját azonban csak csendben hallhatjuk meg: „Szívem csendben az Úrra figyel... ” Nem süket csendről van szó, hanem a kereszt tövében ránk zúduló csendet szomjazzuk, amelyben elfogadjuk, hogy nem minket illet az utolsó szó. Ebben a csendben, a megtérés csendjében szembesülünk a fájó, de egyedül reményt nyújtó valósággal, hogy szívem, lelkem, testem és értelmem megváltásra szorul. Ebbe a csendbe vezet minket a liturgikus istentisztelet, hogy meghalljuk a törvény és az evangélium hangján a minket párbeszédre szólító kegyelmes Istent. Az istentisztelet ünnep, melyet a liturgia tesz ünnepélyessé és az imádat, a Szenttel való találkozás alkalmává. A liturgia az előttünk járt, a ma élő és az utánunk érkező keresztyének közös kincse. A ma élő evangélikus lelkészek és gyülekezeti tagok felelőssége, hogy ezt a drága kincset együtt felfedezzük és ragyogtassuk a világban. Gregersen- Lábossá György f *