Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-01-21 / 4. szám

2. oldal 2001. JANUÁR 21. Evangélikus Élet r ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában. (Lk 13,29/ VASÁRNAP^ Krisztus mondja: Békességet hagyok nektek: az én békes­Sggemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, ne is csüggedjen. Jn 14,27, (4Móz 6,26, Mt 8,5-13, Zsolt 96,1-13). Jézus a-saját békességét kínálja nekünk. Milyen az ő békes­sége? Nézd. hogyan viselkedik, amikor a farizeusok jelt kívánnak, kötekednek VC7 le! Nézd, hogyan jön le a megdicsőülés hegyéről és teszi a feladatát lent a völgy­ben! Nézd, hogyan áll csendesen, miközben vádolják és nem gondolom, hogy szá­ját a konokság, vagy dac zárta volna be és szívében a bosszú vagy a cinikus lebe­csülés gondolata lett volna. Nincs olyan természetfölötti jelenség, amely izgalma­sabb, titokzatosabb és érdekesebb lehetne a mennyei békességet hordozó ember életénél. / HÉTFŐ 'n törölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely min- inl ket yúdolt, eltávolította azt az útból/odaszegezve a keresztfára. Kol 2,14, (Zof 3,14-15, Ézs 19,19-25, Lk 6,27-36). fjPa ültél már elkeseredetten befize­tetlen csekkjeid fölön, ha érezted már, hogy reménytelen mindent kifizetni, mert akkor semmi nem marad, akkor megérezted már az adós ember kétségbeesését. Pe­dig az anyagi adósságok, bármilyen ijesztöcjé is, csak aprócska terhek az Isten előt­ti adósságunkhoz, romlott természetünk miíiden látható és rejtett páégnyilvánulásá- hoz képest. Eltörölni nem lehet az adósságot, de átvállalni a kezes bátorságával és szeretetével - igen. Ezt tette Jézus éjiünk. KFnn éVe veszítsétek el bizalmatokat, amelynek nag}! jutalmax(tn! 10,35, (Ézs 50,2, 1 Kir 17,8-16, Lk 6,37-42). A talált tárgyak osztályain s8f 1 mindent megtalálhat az ember, amit elveszített. Mégis tele van ez a hely elhagyott tárgyakkal, amiket senki sem keres. Az ember nem bízik abban, hogy valaki meg­találta és leadta az ő elveszített dolgait. Az Isten szeretetébe vetett bizalom a legér­tékesebb kincsünk. Ezt elveszíteni, szétszórtságból vagy figyelmetlenségből elfe­lejteni, engedni, hogy lesoványodjon, elkopjon, megszűnjön, nagyobb őrültség, mintha a fejét veszíti el az ember. Ha mégis ez történt, ne ess kétségbe: a bizalom a Szentlélek és az Ige segítségével visszakapható, „felhizlalható”, de a hiányára is szükség volt. hogy jobban megbecsüljük, amikor visszakapjuk. talpaló”, amelyből készen kerül ki az ember és soha nem fog senki rákérdezni a ta­nultakra, csak a papír a fontos. Nekünk van tanítómesterünk, aki pontosan ügyel a terhelhetőségünkre, de arra is, hogy ne sok lehetőségünk maradjon magunk körül forgolódni. Aki ebbe az iskolába jár, nem a megtorlásokat, a hajszoltságot, az égig érő igényeket és igazságtalan osztályzatokat fogja híresztelni, hanem Isten csodáit. Mégpedig őszintén és szívből, mert átélte őket. rcflTriDTrik zlá/ 'Sazsógra és hűségre törekszik, életet és megbecsülést talál. G2XJ1UKIUK Péld 21,21 (2Thessz 1,11, Róm 16, /1-5/25-27, Lk 7,1-10). Nem azt kaptam, amit vártam - mondjuk sokszor a rászedettség csalódásával. Isten és ember ellensége sokat ígér, keveset ad, végül mindent elvesz. Az Isten uralma alá helyezett életnek megváltozik'az.előjele. Ebben az esetben sem azt kapjuk, ami­re számítottunk, hanem jobbat. Szeretnénk örömére lenni Atyánknak, törekszünk arra, ami neki kedves és tudjuk, már ez is jutalom. De ha eközben életünk minősé­ge is feljavul, netán megbecsülésben ijp-észünk van, ez valóban nem várt öröm. PÉNTEK f'lzessek az Úrnak 8,39, Ézs 45,14-21,1: SZERDA Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. Zsolt 71,17 (Jn 8,31-32, Ruth 1,1-21, Lk 6,43-49). A keresztyén élet nem egy önképzőkör, ahol az ember maga választja a témát, ötletszerűen szán időt és erőt ennek megismeréséhez, ha pedig nincs kedve, pihenőt tart. Nem is „gyors­i sok jóért, amit velem tett? Zsolt 116,12 (Lk 7,11-17). Pénztári blokkokon gyakran ellen­őrizzük, nem fizettünk-e valamit' duplán. Nagyobb bevásárlásoknál, ismeretlen boltból kilépve, feltámad a gy?gp: mit ütöttek be kétszer a pénztárgépbe. Ostoba­ság duplán fizetni valamit, artmor egyszeri ára is elég magas. Isten felé mégis ezt akarjuk tenni. Természóiünkhfu fakadóan nehezünkre esik elfogadni valamit, ami­ért nem mi dolgoztunk, vagíF fizetettünk. Kínos jelenetek emlékei száguldanak át agyunkon arról, hogyan vittük át az ajándékot, ami váratlanul ért és nem voltak eszközeink a viszonzásra, a fizetésre. Az evangélium ennek ellenére arról szól, hogy Jézus mindent kifpetett helyettünk, amikor még kérni sem tudtuk ezt tőle. Számunkra marad a hála és az alázat leckéje, amely megtanulja egyre gyakrabban és őszintébben mondani: „köszönöm”. =t7rtrUIRAT Új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik 2pt 3 |3j (Zak 3 9 Je, 15;M> Lk 7^!8-23). Az utazási iro­dák friss ajánlattal állnak elő a kora tavaszi hónapokban. Bármely - eddig ismeret­len táj felfedezésére kapnánk is lehetőséget és akárhány hetet, hónapot is tölthet- nénk ott, mégis mindig idegenek maradnánk, mert nem oda születtünk. Felvehet­nénk a szokásokat, de nem válna vérünkké. Az új ég és új föld várása - különösen fáradt csalódott pillanatainkban felerősödik bennünk. De vajon nem leszünk-e idegenek ott? Lételemünkké válik-e az igazság, akkor is, ha ellenünk irányul? Isten világába beleszületni itt és most van lehetőség. Csak az újjászületett ember fogja valóban magáénak érezni azt az - egyelőre felfoghatatlan - életformát. Bálint Józsefné ifi VIZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI 3. VASARNAP Szeressük egymást... Szeressük egymást - úgy tűnik, ez a mai alapige lényege: szeressük egymást. Csakhogy ez nem lehet kiindulópont. In­kább az a szó kellene, hogy megüsse fü­lünket, ami a 10. versben áll: hogy „Isten gyermekei”. Mert előbb Isten gyermekei­vé kell, hogy legyünk, és csak akkor jö­het, - de jön is, a szeretet. Parancsolni nem lehet a szeretetet. - A mai vasárnap jellegét is az óegyházi evangélium adja (Máté 8,1-13). Ez Jé­zus gyógyításairól szól - a leprás és a százados szolgájának gyógyításáról. Ez arra figyelmeztet bennünket is, hogy előbb meg kell gyógyulni a szívünknek... Egy benső változásra van szükség ahhoz, hogy szeretni tudjuk egymást. Az említett evangéliumi szö­vegben ezt a Biblia „megtisztításnak” nevezi: „Uram, ha akarod, megtisztít­hatsz engem.” Tudjuk, hogy a lepra va­lamilyen belső, alapbetegség. Olyan be­tegség, amely minden mást elront. Ezért olvassuk 2 Királyok 5-ben, hogy Naámán vitéz, nagyra becsült ember, - de bélpoklos volt. Első dolog annak fel­ismerése, hogy a mi életünkben is ott ÍJn 3, van ez a „de”, ott fészkel a szívben a bűn, amely mindent megront. Az örömüzenet azonban az, hogy mi is találkozhatunk Jézussal. Ma is. Ez a két gyógyítási történet nem csupán egy régi történet. Jézus gyógyítása nem sokat használna nekünk, ha Jézus, a Gyógyító, akit nagypénteken a keresztre feszítettek és meghalt, - a sírban maradt volna. - A testi gyógyulás és a bűnből való szaba­dulás ma is lehetséges. Miért? Mert Jé­zus, aki meghalt értünk, nem maradt a sírban. Jézus feltámadt és ma is él! És ma is keresi, meglátja azokat, akik ta­lán éppen az önzésben, keményszívű- ségben vannak megkötözve. A 11. versben hangzik a felszólítás „Szeressük egymást”. Álljunk meg ennél a szónál, hogy „egymást”. - Van egy szép mondás: „Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet”. De tudjuk, hogy ez nem igaz... A virágot könnyebb sze­retni, mint az embereket. Sok ember ta­lán szereti a kiskutyáját vagy a szép virá­gait - de szeretetlen és türelmetlen férjé­vel, szüleivel stb. - Egymás szeretése mutatja meg, hogy valójában kik va­10-12 gyünk, milyen indulat lakik bennünk. El­hordozni egy engedetlen gyereket, egy öreg, beteg szülőt, vagy a rossz szomszé­dot, a kellemetlen munkatársat - ez nem megy Jézus nélkül. A Biblia nem azt mondja, hogy sze­ressük a virágot, az állatokat, a ter­mészetet... Mindez persze szép dolog - de Isten ennél sokkal többet vár az ő gyermekeitől. A Vízkereszt utáni vasárnapok a Krisztusban megjelent világosságról szólnak. Merjünk ebbe a világosságba állni - és hittel kérni, hogy „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem” - az én önző, kemény, magamnak élő szivemtől. Gáncs Aladár IMÁDKOZZUNK! Uram, köszönöm a Te gyógyító szeretete- det. Kérlek, hogy azt megtapasztalva, to­vább tudjam adni azoknak, akik között élek. Ámen. ISTENTISZTELETI _______REND_______ Bu dapesten, 2001. január 21.- I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) I Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. dr. Széchey József; II., Hűvösvöl­gyi út 193. Fébé de. 10. ; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, ll„ Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás megy er, III., Mező u. 12. de. 10. Görög Tibor; Óbu­da, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (családi) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leb- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv., kantátazenés) Cselovszky Ferenc; du. 6. Ökumenikus Imahét országos megnyitó; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Pósfay György (Genf); VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Fe­renc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; Vili., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz And­rás; X„ Kerepesi út 69. de. 8. Erdélyi Csaba; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Dechertné Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Dechertné Ferenczy Erzsébet; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Né­meth Pétemé; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegy- vidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. 7. imaheti alkalom; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Erdélyi Csaba; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Erdélyi Csaba; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rá­kospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky Já­nos; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Soly­már Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 3. VA­SÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A va­sárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 9,51- 56; epistolája (igehirdetési alapige): ÍJn 3,10-12. HETI ENEKEK: 277. 384. „ERŐS VÁR A Ml ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. január 22-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálok. ^ ® # SAROK Az Evangélikus Hittudományi Egyletem pályázatot hirdet a 2001/2002. tanévvel (kísérleti jelleggel) elinduló hatodéves képzés számára mentori (szakoktató lelkészi) munkára és egyben gyakorló gyülekezeti státuszra. A jelentkező lelkészek számára felkészítő kurzust szervezünk és a képzé­si szolgálatra vállalkozó gyülekezetekkel együttműkö­dési kapcsolatot alakítunk ki. A mentorok (szakok- ^ ■ÁjTÍIrVzs''’'* tató lelkészek) és gyülekezeteik ezáltal közvetle- nül is bekapcsolódnak a gyakorlati lelkészkép- zés munkájába. ‘ ' ‘ A pályázó gyülekezetektől elsősorban a szállás (lakhatás) biztosítását várjuk. Az egy­éves gyakorlat ideje alatt a hallgató a mentor (szakoktató lelkész) vezetésével és felelőssége mellett szolgálatokat végezhet a gyülekezetben. A pályázatra 2001. március 1-ig írásban lehet je- lentkezni az EHE Rektori Hivatalában (1141 Budapest Rózsavölgyi köz 3.). A jelentkezésben szerepelnie kell a gyülekezeti adottsá­gok rövid ismertetésének, valamint a pályázó lelkész motivációjának és el­képzeléseinek. Budapest, 2001. január 10. D. Szebik Imre Dr. Szabó Lajos Dr. Fabiny Tamás elnök-püspök rektor a képzés felelős vezetője 3 £ 5 3 Az Isten tisztelete szívünkkel, lelkűnkkel és eszünkkel # * « « ♦ « 9 « « Mikor, hogyan és miképpen tiszteljük az Istent? Eb­ben a kérdésben is a hívő - kereső ember örök vívódása fogalmazódik meg. A kérdésre természetesnek tűnik a válasz, hisz a keresztyén ember az istentiszteleten tiszte­li és dicsőíti az Istent. Az istentisztelet így hitéletünk leg­valószínűbb alkalma, ahol szívünkkel, lelkűnkkel és eszünkkel, tehát teljes személyiségünkkel átélhetjük a nagy találkozást a Szentháromság Istennel. Amikor az is­tentiszteleti liturgiában részt veszünk, akkor nem egysze­rűen a múltba révedünk, hanem közösségre lépünk az előttünk járt keresztyénekkel, a kortársakkal és erősödik bennünk a jövő reménysége: Egyszer mindannyian, aki­ket a Bárány vére megtisztított, a mennyei gyülekezet tagjai lehetünk. A templom csendjében, az énekléssel, imával, gyó­nással, a hallható és látható igében részesedve rádöbbe­nünk arra, hogy a szívünkben, lelkűnkben és értelmünk­ben egyaránt mindenekfelett Istenre szorulunk. A lelkészi szolgálatra készülve életem nagy felfedezé­se volt, amikor kezdtem megérteni, hogy evangélikus lel­készként, gyülekezeti tagként a gazdagon átélt liturgiára sokkal inkább szükségem van, mint korábban gondoltam. Eljött az egyházunkban annak az ideje, hogy a világ­ban máshol élő evangélikus testvéreinkhez hasonlóan, az istentisztelet megújításának folyamatát gyülekezeteink égető ügyévé tegyük. Az evangélikus istentiszteletünk kétezer éves tradíció­ra épül. A jó régész mindig a legrégebbi rétegeket keresi a föld mélyén, és abból kiindulva rajzolja meg az épület eredeti alakját. Reformátoraink is ezt tették, amikor az ősi liturgiához tértek vissza és ezzel együtt méltó rangjá­ra emelték az igehirdetés szolgálatát. Gyakran tapasztaljuk lelkészi és gyülekezeti körök­ben a szép és tartalmas liturgikus formáktól való félelem mögött, a katolicizmustól való viszolygást. Ne attól vi- szolyogjunk, ami a miénk is, amit hagytunk, hogy isten­tiszteleti életünkben a por fedje. Ne attól féljünk, ami biblikus, ami egyetemes hitünk közös kifejezője, hisz annyi sok más téves dolog van másoknál és nálunk, ami­től inkább viszolyoghatunk. Evangélikus testvérek! Lelkészek, presbiterek, idősek és fiatalok! Fedezzük fel együtt azt a kincsesbányát, amely az evangélikus istentiszteleti életünkben napfényre kerül­het és megtörténik a sokak által ma még kételkedve foga­dott csoda: egyszerre erősödik megtépázott lutheránus identitásunk és ökumenikus elkötelezettségünk. Szinte félek gondolataimat papírra vetni, hisz köz­helyszerűen hat, amikor arról hallunk, hogy a mai ember rohan, időszűkében él, anyagias és önpusztító. E jelzőket egy szóval kiválthatjuk: hangosak vagyunk. Zajba szüle­tünk és élünk, zajban halunk meg, zajos a szívünk, a lel­künk és eszünket is hangos zakatolás közben használjuk. Ebben a zajban kell megélnünk a hitünket és az egyház­nak hirdetni az evangéliumot. Isten hangját azonban csak csendben hallhatjuk meg: „Szívem csendben az Úrra figyel... ” Nem süket csendről van szó, hanem a kereszt tövében ránk zúduló csendet szomjazzuk, amelyben elfogadjuk, hogy nem minket illet az utolsó szó. Ebben a csendben, a megtérés csendjében szembesülünk a fájó, de egyedül reményt nyújtó valósággal, hogy szívem, lelkem, testem és értel­mem megváltásra szorul. Ebbe a csendbe vezet minket a liturgikus istentisztelet, hogy meghalljuk a törvény és az evangélium hangján a minket párbeszédre szólító kegyel­mes Istent. Az istentisztelet ünnep, melyet a liturgia tesz ünnepé­lyessé és az imádat, a Szenttel való találkozás alkalmává. A liturgia az előttünk járt, a ma élő és az utánunk érke­ző keresztyének közös kincse. A ma élő evangélikus lelké­szek és gyülekezeti tagok felelőssége, hogy ezt a drága kincset együtt felfedezzük és ragyogtassuk a világban. Gregersen- Lábossá György f *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents