Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-06-10 / 24. szám
6. oldal 2001. JÚNIUS 10. Evangélikus Élet BUDAHEGYVIDÉKI HÉTKÖZNAPOK <>öO<<XXWK)<^ Államról és egyházról, a törvény betűjéről és szelleméről A budahegyvidéki gyülekezet által alapított Keresztény Értelmiségi Fórum hagyománya az, hogy havonkénti összejöveteleire a politikai közélet szereplőit hívja meg előadást tartani, beszélgetni. Május 28-án elsőízben került sor ilyen alkalomra a gyülekezet új otthonában, az egyszerűségében is szép gyülekezeti teremben. Az ablakok mögött bólogató nagy fákon meg-megpihen a szem, miközben hallgatjuk dr. Semjén Zsoltot, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egyházi kapcsolatokért felelős helyettes ál-, lamtitkárát. A téma nem csak a röviddel azelőtt a Parlamentben tárgyalt törvény- módosítás miatt aktuális, hanem már régóta foglalkoztatja az egyház népét: „Kis egyház — nagy egyház, egyház-e minden vallási csoport? ” Dr. Semjén Zsolt előadása elején kiemelte: az állam és az egyház viszonyában sem alá-, sem fölérendeltségi viszony nem képzelhető el, mivel egyik sem a másik „kegyéből” jött létre, és mindkettőnek megvannak a saját eszközei. Csak mellérendeltségi viszonyban létezhet a kettő. így szolgálhat az állam és az egyház harmonikus együttműködése a társadalom javára. Nem feledhető el, hogy a hívek egyben az állam adófizető polgárai is, az egyházi épületek, műemlékek, közgyűjtemények pedig egyúttal az egész nemzet közös kulturális örökségének, a nemzeti vagyonnak is részét képezik. A kormány egyházpolitikai téren elért eredményeiről szólva, dr. Semjén Zsolt három pillért nevezett meg: az egyházi intézmények anyagi esély- egyenlőségének megteremtését (beleértve a hittan, mint tantárgy oktatásának állami finanszírozását is), az állam és a történelmi felekezetek közti szerződések kimunkálását (melyek jogállami keretek közt kikezdhetetlen garanciákat biztosítanak a történelmi felekezeteknek nyújtott állami támogatásra), továbbá az egyházi ingatlanrendezés 2011-ig történő befejezése teljes rendjének kimunkálását. A példákkal fűszerezett, jóhangulatú előadás ezután fordult közvetlenül az ún. szektatörvény témájára. Mint az dr. Boleratzky Loránd egyházjogász hozzászólása nyomán a beszélgetésben kibontakozott, az alapvető probléma az, hogy az „egyház” szót a törvény szövege definíció nélkül, illetve pontatlanul alkalmazza, hiszen ez a szó keresztény fogalom. Zsidó testvéreink sem alkalmazzák magukra, és még kevésbé lenne alkalmazható pl. a keleti vallások esetében. Az 1990. évi törvény megalkotásának lázában nem ügyeltek a differenciálásra, és így ma a törvény betűjének szorításában lehet egyformán egyháznak nevezni a katolikus egyházat és - ad abszurdum - a sátánistákat. Nem is állapítható meg, hogy egy csoport ember joggal nevezi-e magát egyháznak. Az egyházak bejegyzése ugyanis ma még lehetséges hittételeik ismertetése nélkül, ugyanakkor azonban a bejegyzés alapján megilleti őket az egyházaknak járó adó- és vám- kedvezmény, és sem az ügyészség, sem az Állami Számvevőszék nem kérhet adatot tőlük pénzügyeikről. Ez a helyzet tág teret nyit a visszaéléseknek. Ma pedig a vallásszabadságra a legnagyobb veszélyt éppen a vallásszabadsággal való visszaélés jelenti. A kérdés az, hogy meglátjuk-e, miben áll ez a veszély? Ezt kifejtve, az előadó három csoportba sorolta az egyházi státusszal visszaélő közösségeket. Az első csoportba azok a közösségek tartoznak, amelyeknek tulajdonképpen civil szervezetként kellene működniük (pl. az UFO-k iránt érdeklődők). A második csoportot azok képezik, melyek üzleti vállalkozásukat álcázzák vallásnak. (Pl. az autójavító műhelyt templomnak nevezik ki, a kipufogócsőt pedig kegytárgynak, és így bújnak ki az adózás alól. Ez ma jogilag lehetséges!) A harmadik csoport az ún. destruktív szektáké, amelyek vallásos alapon család- és társadalomellenes tevékenységet folytatnak, és főként a fiatalok körében sok az áldozatuk. Közülük kerülnek ki - ha egyáltalán ki lehet szabadítani őket a szekta karmaiból - a pszichiátriai esetek. A minden állami és társadalmi kontroll nélkül működő, magukat egyháznak álcázó szervezetekkel szemben az államnak a jogalkotás lehetőségeivel élve, a valódi egyházak védelmében fel kell lépnie. Dr. Semjén Zsolt hangsúlyozta, hogy a Parlament közelmúltban negatív döntést hozott ugyan a tárgybani törvény- módosításról, a kormányzat azonban továbbra is eltökélt abban a szándékban, hogy törvényi eszközökkel megteremti az egyházak közti differenciálás jogi alapját. A visszaéléseknek véget vet, mivel ezek egyre komolyabb mértékben veszélyeztetik a valódi egyházi tevékenység méltó támogatását. A kedvezményekkel ugyanis egyre több ál-vallási közösség él, próbára téve a pénzügyi kormányzat türelmét. Az államtitkár szerint két intézkedés lenne szükséges. Az egyik, hogy a bejegyzéshez a hittételek leírását is be kelljen nyújtani, és a bíróság a bejegyzés előtt a hittételeket szakértők segítségével megvizsgálhassa. (A szabadságjogok mintaállamának tekintett Egyesült Államokban például a történelmi felekezetek képviselőiből álló Church Council dönt arról, hogy egy további vallási közösséget felvesznek-e maguk közé.) A másik intézkedésnek annak kellene lennie, hogy az ügyészség jogot kapjon az egyházi pénzügyek vizsgálatára,- visszaélések alapos gyanúja esetén. Végül dr. Semjén Zsolt reagált arra a hírre, amely a napokban bukkant fel a sajtóban, sokak érdeklődését felkeltve. Már az Evangélikus Élet múlt heti cikke is jelezte, hogy pontatlan információn alapuló híresztelésről van szó. Valóban felmerült ugyanis a gondolat, hogy törvényes lehetőséget biztosítsanak Magyarországon is az egyházi esküvő elismerésére a polgári helyett. Az elgondolásokról azonban még hosszasan kell tárgyalni ahhoz, hogy abból tényleges lehetőség legyen. Dr. Semjén Zsolt elmondta, hogy kizárólag a szertartást érintené a választás lehetősége. Az anyakönyvezés, mint közigazgatási feladat továbbra is az állam hatásköre maradna. A házasulandók az eddigivel azonos módon lennének kötelesek a szükséges iratokat házasságkötés előtt beszerezni. Az egyházi esküvő megtörténtéről a lelkész igazolást állítana ki, és ennek alapján történne meg a családjogi érvényességű állami anyakönyvi bejegyzés. Aki a polgári esküvő mellett dönt, az továbbra is az anyakönyvvezető előtt tenné a házassági esküt. Ez is a szabad választás, a lelkiismereti és vallásszabadság egyik kifejeződése lehet majd. Ilyen komoly, súlyos dolgokról kevés ember tud olyan rutinnal, jó kedéllyel, kedves apró történetekkel tarkítva beszélni, mint dr. Semjén Zsolt. Mindannyian sajnáltuk, amikor elérkezett az idő a befejezésre. Szabó-Pap Gabriella Ady Endre bizonysága Fábián Gyula már több alkalommal tartott előadói estet a budahegyvidéki közösségben, legjelesebb költőink-íróink Istenhez való viszonyáról. A gyülekezet új templomában Ady Endre művészetéről és bizonyságáról beszélt. Milyen volt a mi íróink, költőink beszélgetése az Úr Istennel? Erre a kérdésre keresem a választ minden egyes alkalommal - mondja az irodalomtörténész. Fia vitáztak is olykor-olykor Teremtőjükkel, de klasszikus költőink, íróink többsége mélységes hittel közeledett Istenhez. Ady Endre is ezeknek a művészeknek a sorába tartozott, mint ahogy Petőfi Sándor, Sinka István és Áprily Lajos is, akiknek hitbeli kötődését már korábban megismertette Fábián Gyula. Ady pályájának ívét három részre bonthatjuk. Az első volt az indulás, a háttér, a szülőföld Erdély, édesapja, édesanyja, az iskolák. Azután jöttek az Új Versek, vagyis az a kötet, amellyel Ady Endre berobbant az irodalomba. A harmadik pedig a bizonyságtétel. Ady Endre az első pillanattól kezdve az utolsóig állandó kapcsolatban állt az Úr Istennel, hiszen istenes versei olyanok, mint a huszadik századi zsoltárok. Énekek ezek. Például amikor azt mondja: „ Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul /Átölelt az Isten. " De ugyanúgy értékelem a Sión hegy alján című költeményének egyik gondolatát, amikor azt mondja: Halottan visszajöttem hozzád... csak nagyszerű nevedet tudnám. Az előadáson sorjáztak Adynak ehhez hasonló gondolatai, amelyeket a gyülekezet tagjai idéztek fel versmondással. A megtanult verseket másfél órán keresztül hallgattuk. Ehhez párosultak az életrajzi és a történelmi adatok. Megrendítő bizonysága Ady Endre életének utolsó pillanata. Ugyanis, amikor hazament Teremtőjéhez, akkor a 62. Zsoltárnál volt nyitva a Bibliája. Ebben a zsoltárban ezt olvashatjuk: Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Ady Endre az istenes verseivel úgy vezette az Örökkévalóhoz a XX. századi embereket, mint egykor a zsoltárírók. Hiszen amikor egy-egy nagyon szép vers kiszaladt a tolla alól, az beszélgetés volt az Istennel. Ady Endre nemcsak a XX. század költője volt, hanem a XXI. századé is. Oda kell figyelnünk azokra az intelmekre, amelyeket megfogalmazott, és azokra a gyönyörűen megírt versekre, amelyekben az élő Istenhez közelített, nem hallgatva el azt a kettőséget sem, amit az éjjeli- szekrénye is jelzett (a Bibliát és a sörös korsót egymás mellett láthatjuk a korabeli fényképeken)... Azt is tudjuk, hogy viharos életet élt, ahogyan ő fogalmazott: megízlelte a gonosz csókok tudományát. Gyógyíthatatlan betegsége révén óriási lelki mélységeket járt meg. Ez végigkísérte életútján. Nem szabad úgy tenni, mintha ezek nem lettek volna. Ezekkel meg kellett küzdenie, de egyúttal intő példa is lehet, hogy nekünk nem szükséges ezeket a mélységeket megjárnunk. De amikor Ady Endre megírta Köszönöm, köszönöm című versét, akkor megköszönte a betegséget is. A költő teljesen kitárta magát Isten előtt, és ez gyönyörű dolog. Ő nem fél attól, hogy megmutassa a sebeit. Úgy tudott írni az életről, ahogy kevesen. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy Tolsztoj és Dosztojevszkij igen szépen meg tudták fogalmazni Istenhez való közeledésüket, de én ma is azt mondom - hangsúlyozta Fábián Gyula - hogy nem találtam még a világirodalomban olyan őszinte, hiteles és szépen megírott vallomásokat, mint amilyeneket Ady Endre írt. Bozsik József „ Készlet(t) ” Elkészült az új templom, április 7-én ünnepélyes keretek között szentelték fel áldozatos schrobenhauseni vendégeink, igaz barátaink jelenlétében. Egyházi tisztség- viselők és hívek akarása, erőfeszítése érlelte be a régi vágyat tervvé, majd lelkes szakemberek dolgoztak a kivitelezésen, hogy a szép épületegyüttesben megkezdődhessék a gyülekezeti élet. Egy templom: nyitott ajtó az ég felé. Ide - hál Istennek - nem lehet beterelni, be- kényszeríteni az embereket, ide mindenkinek magának kell megindulnia szabad akaratából, tiszta meggyőződéséből, hitből, azzal a biztos reménnyel hogy vártak rá. Mert az Istennel csak így lehet találkozni; ha megindulunk felé. O ugyanis réges-ré- gen kinyújtotta felénk a kezét és vár. Vár minden emberre. Nagy pillanat volt a kapuk megnyitása, a beszentelés, majd az első istentisztelet. Az elnök-püspök kilátásba helyezte, hogy fél év múlva a gyülekezet megkaphatja az úrvacsorái készletet, feltéve, ha el nem száll az első lelkesedés, ha a hívek akkor is éppoly nagyszerűnek érzik, hogy összejöhetnek a faillatú új templomhajóban, gyülekezeti termekben. Sokakat megütött ez az üzenet, alighanem elsősorban azokat, akik régóta fáradoztak azon, hogy legyen új templom, méltó és végleges menedékhelye a rászoruló telkeknek. És bizony van veszélye annak, hogy „az üldöztetés elmúltával”, a béke kiterjedésével lanyhul az „összetartás” igénye, amelyet a védekezés és ellenállás évei erősítettek meg bennünk. A nyugalom ellankaszthatja a harcra, kiállásra, példamutatásra kész embert. Mindazonáltal én nem féltem a budahegyvidéki közösséget, az új templom gyülekezetét a féléves megmérettetéstől. Nem hiszem, hogy a mai öröm megszokottságnak és érdektelenségnek adná át a helyét. Mert az elcsüggedönek is van, aki erőt adjon ahhoz, hogy fólszedelőzködjék és elmenjen a templomába. De ha a valószínűtlen következnék be, és megfogyatkoznának létszámban azok, akik keresnek, akik erősítésért, biztatásért, felmentésért térdelnek le az oltár elé, akkor is bizonyos vagyok abban, hogy ők - maradjanak akárhányon - összeadják, előteremtik, megszerzik a készlet darabjait a maguk erejéből. Vagy nem is a magukéból? Hankiss János Á Á A Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség elérhetőségei. • Cím: 1123 Budapest, Kék Golyó u. 17. Lelkészi hivatal és iroda telefon: 224-0640, 224-0642. Fax:224-0641. j GSM: 06-20-363-3681. j e-mail: karoly.bacskai@lutheran.hu j A FOTÓKAT A TEMPLOM FELSZENTELÉSEKOR BOTTÁ DÉNES KÉSZÍTETTE. *
