Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-06-10 / 24. szám
Evangélikus Elet 2001. JÚNIUS 10. 7. oldal Hagyományteremtő konfirmáció Medgyesegyházán Nikotintás Nagy ünnepre készült a Medgyes- egyházi Evangélikus Gyülekezet a harmadik évezred első pünkösdjén. Régen született és sokat dédelgetett álmot kívántunk megeleveníteni - egybekötni a konfirmációt a korábban konfirmáltak találkozójával. A szervezés kezdeti időszakában sok kérdés merült fel bennünk, többek között, hogy kiket és hogyan hívjunk meg az első találkozóra. Az ötletgazda javaslatára megszületett a bölcs döntés: elsősorban azon kedves testvéreinket szólítjuk meg írásban, akik 1 -el végződő évben konfirmáltak. (De természetesen hívtuk és vártuk a korábban vagy későbben konfirmáltakat is.) A szervezők felelősége nagy volt, hiszen a kitelepítést megelőző anyakönyvet nem találtuk, és mivel senkit nem szerettünk volna kifelejteni az akkori időkből, csak az emlékekre hagyatkozhattunk. Bár a meghívók közeli és távoli vidékeken célba értek, a sok köszöntőszó és pozitív visszajelzés ellenére, amikor pénteken este a konfirmációi vizsgát követően bezártuk a gyülekezeti terem ajtaját, még aggodalommal tekintettünk az ünnep felé. Az izgalom Pünkösd reggelén hágott tetőfokára. A gyülekezet felügyelője már hajnalban elkészítette a szeretetven- dégség bőséges asztalát, ifjú konfirmandusaink csillogó szemekkel gyülekeztek kora reggel az imateremben, hogy a presbitériumot követően hófehér ruhában léphessenek be az Úr házába. A harangszót követően öröm volt együtt énekelni egyházi himnuszunkat a szépszámú gyülekezettel, részt venni a keresztség szentségében és hallani a konfirmálók szívből érkező vallástételét. Felemelő érzés volt átélni az újonnan és régebben konfirmáltak közös úrvacsora vételét, és a gyülekezet örömét, amikor a fiatalok az Ároni áldás modem változatával kérték Isten áldását a jelenlevőkre. Az istentiszteletet követően megterített asztal mellett köszöntötték egymást a régi ismerősök, felelevenítették régmúlt emlékeiket, és csoportképpel örökítették meg az ünnepi eseményt. A távozók kinyilvánítva a kezdeményezés iránti tetszésüket, megfogadták, hogy jövőre ugyanígy-ugyanitt - kibővülve a későbben konfirmált évfolyamokkal -, közösen köszöntik a soron következőket, és kérik a Szentlélek megújító erejét Jézus Krisztus földi egyházára és a medgyesegyházi gyülekezetre. Veres R. Csaba Endre hanem mindenük közös volt” ApCsel 4,32b Sok hasznos ismeret szerzése mellett, az ősgyülekezet testvéri közösségét tapasztalhatták meg azok a keresztyén vállalkozók, akik részt vettek az Initiative! Protestáns Vállalkozói Egyesület szervezésében a legutóbbi „műhely-táboron”. A „Marketing és kereskedelem az ügyfélnyerés és ügyfélkapcsolat-ápolás érdekében ” címet viselő tréningre 2001. május 24. és 27. között a révfülöpi Evangélikus Oktatási Központban került sor, a német partnerszervezet, az Initiative e. V., Deutschland támogatásával. A tartalmas, feszes, a legmodernebb technikát is felhasználó programról Claus Kulich gazdasági mérnök, a Managementberatung + Managementstrategie ' Gmbh cégvezetője gondoskodott. Utánozhatatlan és behozhatatlan többlete egy keresztyén szervezésű vállalkozói konferenciának és tréningnek egy hasonló világi rendezvénnyel szemben, hogy a kollegialitáson túl testvériség is összekapcsolja a résztvevőket. Ezért - ahogyan ezen a néhány napon is megvalósult - a keresztyén vállalkozók nem pusztán versenytársat és esetleges konkurenciát jelentenek egymás számára, hanem elsősorban testvért. S mivel Krisztus „családjában”* „maguk között” bízhatnak egymásban, nyitottak lehetnek egymás előtt. A csoportokra osztott és együtt végzett munka legnagyqbb részét az tette ki, hogy a vállalkozók egymás cégét próbálták fejleszteni, megvalósítható ötletekkel konkrétan hozzájárulva a másik boldogulásához. Eközben néhány napra önkéntelenül közössé váltak a cégek, az egyéni problémák, és kiderült, hogy a vállalkozásban is „Isten hazavár!” E mondat jegyében érkezett június másodikén a Pesti Egyházmegye öt gyülekezetéből - Fasorból, Kispestről, Pest- lőrincről, Zuglóból és a házigazda Rákospalotáról - mintegy ötven gyermek az Egyházmegyei Gyermeknapra. A gyermekeket szülők, nagyszülők, lelkészek és hitoktatók is elkísérték, így összesen közel százan figyelmeztünk Isten szere- tetére. A gyermeknap témája a tékozló fiú története volt. A 8-10 éveseknek Csizmadia Zsuzsa rákospalotai hitoktató, a 11-13 éveseknek dr. Muntagné Judit néni, fasori lelkész mondta el a történetet. Utána három csoportban beszéltük tovább az igét. A tékozló fiú történetének elemzésén túl, nagyon sokat énekeltünk. Úgynevezett „mutogatós gyermekénekek” mellett ifjúsági énekeket is, melyeket Győri Dávid és Katalin, két pestlőrinci fiatal tanított nekünk. Sok-sok játék, sőt tánctanulás is színesítette a programot. A rákospalotai gyülekezet vendégszeretete a testi táplálékra is kiterjedt. A nap talán legérdekesebb eseménye a Debrecenből érkezett csoport, a „Pintér Béla és a csemeték" nevű gyermekegyüttes szolgálata volt. Énekükkel bizonyságot tettek hitükről és Jézusról, mint személyes megváltójukról. Remélem, ezen a napon annyi áldásban lehetett része minden gyermeknek és felnőttnek, hogy bátran tudunk mi is bizonyságot tenni róla: Isten hazavár! Tamásy Tamásné mennyit segít, ha egymás terheit hordozhatjuk. Néha egészen kézzelfoghatóan is, amikor például rá kellett csodálkoznunk, miként dolgozhat egymást segítve a biztosítási üzletkötő az utazásszervezővel, vagy az asztalos a kertésszel. De egyetlen vállalkozó sem mehetett haza anélkül, hogy legalább két-há- rom, a közeljövőben megvalósítható előrelépéssel ne gazdagodott volna a közös tervezés gyümölcseként. A reggeli és esti rövid áhítatokat vállalkozók tartották. Nem csupán vallásos gondolataikat osztották meg egymással, hanem sokkal inkább bizonyságtételeiket arról, hogy milyen csodálatos a „Vállalkozások Urának” dolgozni, aki megáldja a talentumokkal sáfárkodót. így hitük is közössé lett, ahogyan egymás hite által épülhettek. Az Úr Jézusból fakadó szeretetnek az az emberi értelemmel felfoghatatlan csodája lehetett nyilvánvalóvá, hogy minél inkább megosztom a magamét, annál inkább gyarapodom én is. Kölcsey Ferenc írta: „Ki gazdagságot igazságos úton gyűjt, az a közös Itazának gyűjt kincset; jól bíró lakosokban áll az ország gazdagsága. " Úgy gondolom, hogy ez ahogyan az országra, úgy az egyházra is igaz. Az egyháznak szüksége van , jól bíró lakosokra”, akik gazdagok, nemcsak szellemiekben és lelkiekben, de anyagiakban is. Olyanokra, akik „igazságos úton” gyűjtik kincseiket. Ehhez „közösség”, „közös ház”, „egy-ház”, „egy akarat” szükséges. így bátorítok minden keresztyén testvért közösségre, és kérek áldást a közösségteremtők különféle munkálkodására, hogy azután „sokan sokféleképpen mondhassanak hálát”! Győri Tamás 95 UJ UTAK A FASORBAN Konferencia az egyház környezeti feladatairól A Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend harmadszor tarthatta a nagy múltú Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében a Környezetvédelmi Világnap, a Teremtés ünnepét. (A Krisztus-követésre elkötelezett társadalmi szervezet egy Tartsay utcai lakáskápolnából jutott el a Nobel-díjas tudósok társaságáig.) Az „Egyház környezeti feladatai” című konferencia utolsó előadásából nyilvánvalóvá vált, hogy a környezeti feladatok megoldását is nagy tudományos felkészültségű, istenhitben-egyházszeretetben elkötelezett tanárok tanítják. Az sem mellékes, hogy az új oktatói generáció megjelenése a fenntartható fejlődés zálogát is biztosítja mindenki számára, így a kömyezetgon- dozói konferenciákat szervező Rend is bizalommal tekinthet a jövőbe. Nagy jelentőséget kell tulajdonítani annak az ökumenikus szempontból is fontos ténynek, hogy a konferencia első napján a Szent Margit Római Katolikus Gimnázium igazgatója, a környezeti munka régi barátja - Sümegh László - mútatta be a felügyeletével oktatott tárgyak környezeti elemeit, a hitoktatástól kezdve, a fizikán át egészen a vizuális képalkotásig. Nem kétséges, hogy a keresztyén-keresztény környezetetika során az egyházi iskolák vezető szerepre tehetnek szert. Az apát meggyőző erővel mutatta be a keresztyén, európai környezeti játékszabályok mibenlétét, jelentőségét és a megkerülésükből származó súlyos gondokat. A piacgazdaság önmagában rablógazdálkodássá fajulhat, a szociális érdekek érvényesítése tehát alapvető társadalmi érdek. Az igazságosság, a jövőképes társadalom azonban csak kedvező környezet meglétele esetén válik értelmezhetővé. A Justice (igazságosság), Peace (béke), és Integritiy of Creation (a teremtés épsége) világ-keresz- tyénség által megfogalmazott követelménye tehát életképes, életbiztonságot szolgáló program. így jogos a csupán kiegészítő érték létrehozására képesnek tartott Egyház azon tanúságtétele, hogy az Egyház a Krisztusban központi, alapvető értékeket képvisel és ezen központ köré építhető fel biztonsággal a fenntartható fejlődés etikája, majd hosszútartamra szóló megvalósítása. Ma már mindenki egyetért abban, hogy a környezet épségének megőrzéséhez életújulás, új életvezetési stílus szükséges. Mi azzal segítünk, hogy elmondjuk: e radikális, lényegre törő változásnak eszköze/alapja a megtérés, úgy amint azt Jézus maga mondotta. A sokak által hiányolt új értékrend szerinti magatartás, magaviselet tehát a Teremtő Istenhez való megtérés útján valósítható meg. A konferencia résztvevői indokoltnak találták, hogy a 2002. évi ünnep témája a - többféle módon és okból elhanyagolt - keresztyén-keresztény teremtéshitvallás kidolgozásának a megkezdése legyen. A konferencia elnöke mindenkit meghívott az együttműködésre. Az ökumenikus Rend és az Európai Keresztyének Környezeti Hálózata, amelynek az előbbi is tagja, széles utat nyit a keresztyén-keresztény környezeti munka számára, egyesületi munkatársként és felszentelt rendtagként is. Széchey Béla József „ Nikotinédzserként ” kezdi. (Becézve: niko-tini). így lehet csak felnőtt-jelölt? - gondolja talán. Bizony idejében kell belépni a FÜST-ÖLJ klubba, ha másokat megelőzve óhajtunk beszerezni legalább egy-két komoly betegséget. Vagy: nem is olyan „ ciki ” a cigi, állítják egyes ifjú dohánypróféták. Különben is: „ Egyszer élünk! ” Nosza fel hát, pöfékelj, pajtás! És még pénzbe se került, hogy hatalmába kerülhessünk. Ez ám a pompás vásár! Rád zárulna niko-ketrec, és te szabadon eregeted a füstkarikákat - a rácson át... Aztán - kinél mennyi idő múltán - komiszabb lehet a rabság, a megalázó függőség, a belső bilincs, ha az alkohol egyre nagyon hatalomra tesz szert igényeinek listáján. S amikor már ezek ketten „felvásárolták" belső emberünk több mint ötven százalékát, beülünk „nikotintásnak". Ha pedig betársul ezekhez - immár viszonylag könnyen - valami kábítószer, kész a rémuralom. A gazdátlan élet lesz a legkönnyebben áldozat. „Nem a magatokéi vagytok! ” - kiáltja Pál apostol. Egyetlen méltó Gazdánk a Teremtő, s a döntő az, hogy az Ó szolgálatában mi a rendeltetésünk. Erre érdemes szabadnak lenni. „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává ”! (IKor 6,12.19) Személyiségünk is akkor fejlődik a legegészségesebben, ha erőltetés nélkül a legmagasabb küldetést igyekszik követni, amely végső értelmet ad életünknek, hiszen Jézus Krisztus révén a halálon át az öröklétbe torkollik. „Niko" + „tinta” + stb. helyett szabadságot kapunk minden fölemelő jóra, s ennek aztán igazán van „ teteje"! Gyógyítgatja borzas gondolatainkat, kusza terveinket, önsorsrontó tévelygéseinket, amivel másoknak is keresztbe teszünk, s a golgotái Kereszt rendez át mindent, amelyen a Megváltó kegyelem lett a norma, hogy hozzá viszonyítva lehessünk igazán normálisak. Luther az embert olyan paripához hasonlította, amelyen okvetlen lovagol valaki: a Gonosz vagy Krisztus. Válassz! Dr. Bodrog Miklós MM«®,/ Számomra nagyon megtisztelő az, hogy egyházunk neves írói hosszasan foglalkoznak az Evangélikus Élet hasábjain kis tanulmányom egy mondatával. Ebből látszik az, hogy egyetlen mondatnak is olykor komoly hatásai lehetnek. Miután azonban dr. Bodrog Miklós - akit én emberként is, lelkészként is mélységesen tisztelek, és komolyan számít gondolataimról alkotott véleménye - csupán kiragadottságában foglalkozott mondatommal, kénytelen vagyok bekapcsolódni a beszélgetésbe. A tanulmányom az egyházi lelkipásztorolás és a prófétaság összefüggéseivel foglalkozik. Végső kimenetében Krisztus emberhez közelhajoló, bűnösségében is őt magához ölelő mozdulatát állítja a prófétaság és a lelkipásztorolás feszültségét megoldó egyedüli lehetőségként. Ebben a gondolatsorban az egyház diagnózisának megrajzolásában állnak ezek a sorok, benne az ominózus mondat: „Egyházi életünket vizsgálva őszintén kell szólnunk arról, hogy hallatlanul nagy erőt fordítunk annak a technikának kidolgozására, amivel eljuttatjuk információinkat az emberekhez. Érthető ez egy olyan korban, amelyik elsőrangú kérdéssé teszi a kommunikációt. Elbátortalanodunk viszont azon a ponton, amikor magát a mondanivalót kell körvonalaznunk. Az egyház ökumenikus mozgalmai nagyban segítik azt a szemléletet, amelyik óv a mondanivaló túlzott karakterizálásától, mondván, ez elszakít. Fel kell tennünk azt a kérdést, hogy a lelkipásztoroló egyház a gyakorlati teológia oltárán nem áldozza-e fel a krisztológiát? A pszichológia lassan nagyobb szerepet kap az egyház gyakorlójában, jpint a teológia. Ez a gyakorlati keresztyénség torzítja az egyház egészének arculatát. Az igehirdetés fél »megbántani« a hallgatókat, a lelkészi gyakorlat óvatoskodik a karakteres mondanivalók érvényesítésében, az egyházszervezés nélkülöz minden egyházfegyelmet. ” Koczor Tamás Kissé megdöbbenve olvastam egyházi hetilapunk május 13-i számában, az evangélikus keresztyén óvodabálról szóló kis írást. Hát már az óvodáskorú gyermekeket is táncra tanítják? Remélem: ezzel nem akarnak példát mutatni, a többi keresztyén óvoda számára? A bál bevételét pedig gyülekezeti célokra akarják felhasználni. Vajon nem áldottabb bevételi forrás volna a bibliai tizedadás? Amelyre Isten hívja fel az O népét? A Bibliában sehol sem olvastam arról, hogy Jézus bárkit is táncra buzdított volna. De sokkal komolyabban hangoztatta, hogy csak azok lehetnek követői és tanítványai, akik naponta felveszik a maguk keresztjét. Egy másik alkalommal pedig azt mondta: „Sokan varinak a hivatalosak, de kevesen a választottak” (Mt 20,16). Ezért bizonyosra veszem, hogy az ítélet nagy napján a hivatalosak között nagyon sok bálozó ember lesz majd, ám, azt már nem merném bizonyosra venni, hogy a választottak között lesz-e csak egyetlen bálozó is! Mert Jézus Krisztus keresztáldozata sokkal komolyabb és megrendítőbb volt, mintsem hogy egyes követői, csak úgy kényelmesen betáncolhassanak az üdvösségbe! Már pedig Krisztus hűséges követőinek az az egyetlen vágya és célja, hogy bejuthassanak Isten dicsőséges örök országába. Ám ehhez, meg kell harcolni a „nemes harcot”! Tisztelettel: P. P. presbiter (Celldömölk) KOVÁCS GYÖRGY Salvete Discipuli Már fél évtized múlt el azóta, ahogy maturáltunk, Hogy búcsút intett a kezünk az Alma Maternek És büszkén léptünk az ÉLET új mezejére. Elhagyván s a kezét eleresztvén botladozóan Gyakran elővettük, mit a Jóanya útravalóként Ismeret s intelmekben a gyermeki szívbe bevésett. Véle való e találkozásunk újra erősít: A humánum légyen a mi emberi célunk Szolgálván népünk - kit amint kötelez hivatása. Am viharok tépték-szórták szét kis csapatunkat! Scylla - Charybdis közt csak a jószerencse segített: Mint váltak valóra a színes gyermeki álmok. Mily szép volt ez az osztály! Ott sok szép kicsi lányka! Atléták s tornászok példázták a tanultat: „Mens sana - légyen mindig az - in corpore sano ”. Már hat évtized múlt el azóta ahogy maturáltunk, Hogy búcsút intett a kezünk az Alma Maternek... Jót mosolyogtunk hajdan: nagyszülők lehetünk majd! S nézd íme a szépecske-iker, mint DÉDMAMA jött el! Hol vagytok Ti, hiányzó, vidám egykori társak? Némelyek tán az Élysiumi Mezőkről nézitek: Itt lent Charont, a ladikost várjuk Obulussal. Kívánjuk Néktek, a még maradóknak: a Párkák Mérjék hosszan a szálat s légyen éltetek vidám! Hogyha az utatok egyszer a Pepi-kert fele vinne, Nézzétek az Alma Matert s a kertben a lupust!... És az Ó-Templomnál út vezet a Körös-partra: Itt festettek „ műveket ” a kezdők kezdői. HIC: DEUS, SCOLA, NATURA S TUDÓSAINK SZOBRA MIND! LÉGYETEK ŐREI - SZÁZADON ÁT - AZ ALMA MATERNEK! Tessedik városa (Szarvas) A.D. 2001. június 2.
