Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-01-14 / 3. szám

6. oldal 2001. JANUÁR 14. Evangélikus Élet POT&ZILVE&ZTEB Tekintettel arra, hogy idei első lapszámunk valójában az óév utolsó vasárnapján, szil­veszterkor került sokak kezébe, néhány olvasónk jogosan hiányolta belőle a humort Ezt most azzal az ígérettel pótoljuk, hogy - megfelelő „alapanyag” birtokában - évközben sem zárkózunk el e műfaj publikálásától, hiszen a humorérzék is isteni adomány. Akinek például egyetlen mosoly sem hagyja el ajkát az alábbi hasáb olvasása közben, annak alighanem sürgős lelkigondozásra van szüksége. (Hacsak az alábbiakat nem hallotta már valahol...) Riporter interjúvolja az öreg pásztort.- Meséljen valami izgalmas történetet innen a havasokból! Az öreg sokáig rágja pipája szárát, majd kiböki.- Eccer elveszött egy kecske.- És??? - kérdi felcsigázottan a riporter.- Oszt meglőtt. © © © Két drámairó beszélget.- Befejeztem.., illetve hát majdnem befejeztem az új tragédiámat. Csak azt nem tudom, hogy a második felvonás végén hogyan pusztítsam el a főhőst.- Nagyon egyszerű! Olvastasd el vele az első felvonást... © © © Pincér a vendéghez: - Sajnálom uram, de ez az asztal már foglalt!- Akkor vigye el és hozzon egy másikat!- Miért sírsz Pistike?- Az apukám kalapáccsal ráütött az ujj ára.- De hát ezért neked nem kellene sírnod.- Először én is csak nevettem. © © ©- Igyekezz, fiam, mindjárt kezdődik az istentisztelet!- Nem megyek!- Dehogynem! Mars ki az ágyból! - kiált rá az anya.- Miért kell már megint templomba mennem? - replikázik a gyermek.- Először is: én vagyok az anyád, és azt mondom, hogy templomba mész! Másodszor: már negyven éves vagy, elég idős ahhoz, hogy felnőttként cse­lekedj. Harmadszor pedig: te vagy a gyülekezet lelkésze! STEPHEN LEACOCK: > Melpomenus Jones iszonyú tragédiája Némely embernek - nem önöknek és nekem, hiszen mi szörnyen fegyelmezett em­berek vagyunk szóval némelyeknek pokolian nehezükre esik elbúcsúzni házigazdá­iktól, ha látogatóban járnak, vagy egy estét töltenek el valahol. Amint a vendég érzi, hogy meglehetősen rászolgált már a távozásra, itt a pillanat, felemelkedik, és hirte­len megszólal: „Hát azt hiszem, itt az ideje..." Ilyenkor a háziak azt mondják: „ Ugyan, csak nem akar elmenni, hiszen még olyan korán van! - és kezdetét veszi a szánalmas huzavona. Azt hiszem, a legszomorúbb eset, amelyet ebben a tárgykörben ismerek, szegény Melpomenus Jones barátom esete. Segédlelkész volt az istenadta, fiatal ember, mind­össze huszonhárom éves! Ez az ember egyszerűen képtelen volt bárkitől is elbúcsúz­ni. Ahhoz túl illedelmes volt, hogy hazudjék, ahhoz pedig túl jámbor, hogy durvának mutatkozzék. Az történt, hogy nyári szabadságának első délutánján meglátogatta a barátját. Hat szabad hét állt előtte, a semmittevés hat hete. Elbeszélgetett egy darabig, megivott két csésze teát, majd egyszer csak erőt vett magán, és megszólalt:- Azt hiszem, itt az ideje... De a háziasszony:- Ó, ne menjen még Mr. Jones. Igazán nem maradhat tovább? Jones mindig igazat mondott.-De - szólt - ee-öö... persze... maradhatok.- Jaj, hát akkor ne menjen még! Maradt. Mire leszállt az este, megivott tizenegy csésze teát. Ismét felemelkedett a helyéről. Hát akkor — szólt pirulva — azt hiszem, most már igazán... Mennie kell? - kérdezte a hölgy udvariasan. - Gondoltam, itt marad vacsorára...- Hát tulajdonképpen maradhatok - így Jones -, ha...- Akkor maradjon, a férjem biztosan nagyon fog örülni.- Rendben van - szólt ernyedten -, maradok - és visszasüppedt a karosszékbe, tel­ve nyomorúsággal és teával. Megérkezett a férj. Vacsoráztak. Vacsora alatt Jonesnak egyre az járt az eszébe, hogy fél kilenckor elmegy. Közben az egész család azt találgatta, vajon Jones makacs-e és hülye, vagy csak szimplán hülye. Vacsora után a háziasszony nekilátott, hogy „ki­utálja ”, Fényképekkel traktálta. Felvonultatta az egész családi képtárat, fényképeket tucatszám: a papa bácsikája feleségestől és a mama bácsikája kisfiával, meg egy hal­latlanul érdekes kép, amelyen a papa bácsikájának barátja látható bengáli uniformis­ban, egy hallatlanul jól sikerült felvétel a nagypapa üzlettársának kutyájáról és egy hallatlanul démoni fénykép a papáról, ördögmaskarában egy jelmezbálon. Jones fél kilencig hetvenegy képet nézett végig. Hátra volt még mintegy hatvanki- lenc. Felállt.- Itt az ideje, hogy jó éjszakát mondjak - esedezett.- Jó éjszakát? - kérdezték a háziak. - Hiszen még csak fél kilenc. Vagy dolga van?- Nincs - vallotta be Jones, majd valami olyasfélét motyogott, hogy akár hat hé­tig is ráér, és szánalmasan heherészett hozzá. Ezután kiderült, hogy a család szeme fénye (ugye, milyen angyali, szilaj kis kö­lyök) eldugta Jones kalapját. Erre a házigazda kijelentette, hogy akkor nincs más hátra, mint maradni, és meghívta egy pipára és csevegésre. A házigazda a pipát vá­lasztotta, Jonesnak jutott a csevegés. Minden pillanatban a távozásra gondolt, de képtelen volt rá. A házigazda kezdte szörnyen unni, izgett-mozgott, végül tréfás csipkelődéssel kijelentette, legjobb lenne, ha egész éjszakára itt maradna, valami fekvőhelyet majd csak kerítenek neki. Jones félreértette a célzást, könnybe lábadt szemmel köszönetét rebegett, mire a férj ágyba dugta a vendégszobában, és szívből elátkozta. Másnap, reggeli után a házigazda hivatalba ment, a megtört szívű Jones otthon maradt, és a kisbabával játszott. Idegei teljesen felőrlődtek. Egész nap a távozás járt a fejében, ez felzaklatta az idegeit, úgyhogy képtelen volt elmenni. Este a házigazda kínos meglepetéssel konstatálta, hogy Jones még mindig ott van. Megpróbálta kedé­lyeskedéssel kiűzni, mondván, hogy tulajdonképpen fel kellene számítania a kosztot és a kvártélyt, hehehe! A szerencsétlen ifjú egy másodpercig izgatottan maga elé me­redt, majd melegen megrázta vendéglátója kezét, egy hónapra előre kifizette a kosz­tot, kvártélyt, aztán leroskadt, és zokogni kezdett, mint egy gyerek. A következő napokban búskomor lett és megközelíthetetlen. Egész nap a nappali szobában kuksolt, a levegő és a mozgás hiánya kikezdte egészségét. Minden idejét te­ázással és fényképnézéssel töltötte. Képes volt órákig bámulni a papa bácsikájának barátját bengáli uniformisban - beszélt hozzá, olykor csúnyán leszidta. Elméje szem­mel láthatóan megzavarodott. v Végül összeroppant. Lázban fetrengett, amikor felvitték a szobájába. A betegség, amely ezután következett, iszonyú volt. Senkit nem ismert meg, még a papa bácsikájá­nak bengáli egyenruhás barátját sem. Időnként kiugrott az ágyból, és felsikoltott: „Azt hiszem, itt az ideje”... aztán hátborzongató kacagással visszazuhant párnáira. Máskor felpattant, és kiáltozni kezdett: „Még egy csésze teát, mégfényképet! Hahaha!” Szabadsága utolsó napján, egyhónapos haláltusa után kiszenvedett. Azt mondják, amikor a végső pillanat közeledett, felült az ágyban, s arcán bizalom szelíd mosolya játszadozott, amint megszólalt: „Nos, hívnak az angyalkák. Azt hiszem, most már tényleg mennem kell. Jó éjszakát. ” Lelke oly sebesen iramodott ki börtönéből, mint űzött macska a kerítésnyíláson. (Aczél János fordítása) „Mikénei” kultúra Amint az idézőjelből sejthető, nem a legalább 2500 éves magas színvonalú művészetről-szellemiségről elmélke­dünk most, hanem egy sokadik virágzá­sát élő elvárási magatartásról, mely ra­gályos, és akaratlanul is torzíthatja em­berségünket, szinte a bőrünk alá fura- kodva. Gyermekkoromban elég gyakran hal­lottam felnőttektől a tréfás színezetű kér­dést: „Na, mi kéne, ha vóna? ” Ez a „mi kéne” azonban igencsak rangosodik ko­runkban, beárnyékolja kultúránkat és óhajaink irányát, hitéletünket sem kímél­ve. Piackutatók és reklámszakemberek szorgoskodnak annak földerítésén (is), hogy „mi kéne” a tömegeknek, miként lehetne befolyásolni őket, hogy egyálta­lán mit igényeljenek, ha modem embe­rek akarnak lenni. Nyugaton már évtize­dekkel ezelőtt fogalom volt a manipulált mértéktelenség. Nem téved ugyan Petőfi: „az embert vágyai vezérlik”, de végképp nem mind­egy: azok lovagolnak-e meg minket, vagy mi zabolázzuk meg őket. Óhajaink akaratlanul is vannak, de a mi felelőssé­günk, hogy mit kezdünk velük, ebben mi a fő szempont, mi sül ki belőlük, ha tel­jesülnek - vagy nem tulajdonítunk-e ne­kik túlzott fontosságot. Ősrégi tapasztalat, hogy a vakon kö­vetett vágyak felfalhatják az embert, kit hogyan. Igen ajánlatos életünk Gazdájá­nál érdeklődnünk: melyik „álmunkra” mondhatunk nyugodtan igent, melyiket hagyjuk függőben, s melyiknél piros a jelzőlámpa. A legígéretesebb, mindent átfogó célkitűzés bizonnyal az, hogy be- töltsük isteni rendeltetésünket, amely olyan egyedi, mint az ujjlenyomatunk. Mt 6,33 üzenete: fő gondotok Isten or­szágának és igazságának keresése le­gyen - minden mást ráadásként kaptok. Ez „kéne”! Aki aztán ezt - ha olykor küszködve is - hosszú távon kipróbálta, az megmondhatja: bevált. Dr. Bodrog Miklós ..................... Mikszáth Kálmán gondolataiból Mikor a magyar ember világra jön, akkor is isznak. Mikor a világból kimegy, akkor is isznak. Hát miért legyen ő aztán közbüljózan? A házasság olyan, mint a koszt: aki kocsmai koszton van, házi kosztra kívánkozik, aki házi koszton van, annak a kocs­mai után füt a nyála. fb*' Elég nagy baj háramlott a világra, hogy Éva evett az almából és Ádámot megkínálta, de hát még milyen lett volna, ha teszem azt, Adám eszik belőle és Évát meg nem kínálja meg? Aki egyszer mandátumhoz jutott, az végképp elszokik a munkájától, úgy hogy abból nem lehet többé semmi, csak képviselő. Minden új miniszter olyan, mint a folvágatlan dinnye. A külső kérgéről alig lehet megítélni, hogy jó lesz-e. Én nem hiszem például, hogy a paradicsomban a kígyó tanította volna meg Évát az almaevésre, de élek azzal a gyanúperrel, hogy Éva tanította meg a kígyót a sziszegésre és marásra. HÍREK • ESEMÉNYEK • KÖZLEMÉNYEK KANTÁTAZENÉS ISTENTISZTELET január 14-én, vasárnap 11 órakor a Deák téri templomban J. S. BACH: Ach Gott, wie manches Herzeleid (3. kantáta) Közreműködők: Zádori Mária, Gémes Katalin, Marosvári Péter, Moldvay József, Trajtler Gábor. A Lutheránia Ének- és Zenekart Kamp Salamon vezényli. MEGHÍVÓ a Leprások Világnapja alkalmából ren­dezendő ökumenikus istentiszteletre, me­lyet a Budapest, VII. Városligeti fasor 7. sz. alatti református templomban tartunk 2001. január 28-án, vasárnap du. 4 órakor. Az istentisztelet előadója: Ida Barsen tan­zániai misszionárius, a LM londoni kon­ferenciájáról és az új kezdeményezések­ről számol be: Riskó Jánosné ref. lelkész, külügyi munkatárs. Igét hirdet: Bence Im­re budavári evangélikus lelkész, énekel: a Pesterzsébeti Baptista énekkar. Minden érdeklődőt, imádkozni akaró testvért, munkatársat szeretettel hív: dr. Dobos Károly, a LM vezetője. Az Evangélikus Külmissziói Egye­sület legközelebbi összejövetelén 2001. január 29-én, du. fél 6-kor a Bocskai út 10. sz. alatti tanácsteremben „ Új lehető­ségek a külmisszióban ” címmel tart be­számolót Komiföldről, a nyelvrokonaink között végzett misszióról Bencze Imréné titkár és Mayering Katalin finnugor sza­kos egyetemi hallgató. Minden érdeklő­dőt szeretettel vár az EKME vezetősége KÖZLEMÉNY Az Evangélikus Leánygimnázium közhasznú fokozatú alapítvány ezúton mond köszönetét mindazoknak, akik az 1996. évi CXXXVI. törvény lehetőségé­vel élve személyi jövedelemadójuk 1 %- át az elmúlt évben is az alapítványnak ju­tatták. Az összes adomány: 2.243.349 Ft volt. Ezt az összeget - hasonlóan az eddig beérkezett adományokhoz - már átutaltuk a Deák téri Evangélikus Gimnáziumnak. Az adomány célja az ott folyó nevelés-ok­tatás segítése, nevezetesen könyvtár- és szertárfejlesztés, valamint a szociális helyzetű tanulók támogatása. Kérjük az adományozókat, valamint többi testvé­rünket, hogy jövedelemadójuk első 1 %- ával ebben az évben is alapítványunkat tiszteljék meg. Az Evangélikus Értelmiségi Mű­hely legközelebbi alkalma 2001. január 17-én, szerdán 18 órai kezdettel lesz a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísz­termében (1052 Budapest, Sütő u. 1.) Téma: Nemzeti hogylétünk - balsorshitű magyarok? Előadó: dr. Bodrog Miklós lelkész és pszichológus. Záró igehirde­téssel Bajuszné Orodán Krisztina kór­házlelkész szolgál. A Keresztény-Zsidó Társaság rende­zésében 2001. január 17-én, szerdán du. 5 órakor Domokos István mérnök tart elő­adást „Szót a kakas már" - magyar-zsidó költők címmel, a Deák téri Evangélikus Egyházközség (Budapest, V. kerület Deák tér 4) gyülekezeti nagytermében. SZEMINÁRIUM Újabb 2 éves valláspatológiai szem­inárium indul (a hitélet és a lelki zavarok, betegségek keveredésének felismerése és kezelése), mely 4 hetente kedden délután kerül megtartásra 4 óra időtartamban a Bp. XIII. Pozsonyi út 58. sz. alatt. Első alkalom: 2001 .január 16. du. 3 óra (időpont némi módosítása lehetséges). Kapcsolattartó: dr. Sülé Ferenc, Nagykovácsi 2094 Puskin köz 3., Tel: 26/389-382. I ..v-ü Egyházunk honlapja az interneten. www.evangelikus.hu Apróhirdetés TORONYÓRA-KÉSZÍTÉS,- FELÚJÍTÁS! Harangjáték-, haranglengető-és vezérlő­óra-készítés. 85 év tapasztalata és világszín­vonalú elektronika. Ötéves garanciával. Óra­gyártó üzem: Konkoly József, 1102 Buda­pest, Állomás u. 14. Tel./Fax.: 260-7065, 06 (30) 9-492-915. Luther-kabát méret utáni készítését válla­lom, egyházi szabómester. Tel.: 351-4942. 1945 előtti könyveket, könyvtárat vásárol Novotny Keresztyén Antikvárium. Budapest XIII. Balzac u. 15. Tel.: 340-8016. 83 nm-es 2 szoba hallos, igényesen felújí­tott zuglói lakás kiadó. 95e+rezsi. Érdeklőd­ni: 06(20)9-675-545. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS • Köszönjük mindazoknak akik gyászunk­ban együttérzéssel és imádkozó szeretetükkel mellettünk álltak. MESTERMŰ A DIGITÁLIS ORGONÁK KÖZÖTT Mesterségünk „titkai”:- csak a valódi sípok hangjához mérhe­tő hangminőség- egyedülálló megbízhatóság- intonálhatóság a helyszín akusztikája és a felhasználó ízlése szerint - páratlan típusválaszték- templomi kiépítettségű hangsugárzás a legkisebb modelleknél is- ellenőrizhető, felkereshető hazai referenciák - egyedi szolgáltatások, ingyenes akusztikai felmérés - 5 éves garancia- kedvező árak és fizetési feltételek Várjuk érdeklődőinket a holland Johannus Orgonagyár magyarországi kép­viseletén: SPEED-EX Kft. 1024 Budapest, Margit krt. 41. Tel./Fax: 315-1787 vagy 316-7089. Evangélikus Él A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja evefet@lutheran.nu Felelős szerkesztő: T. Pintér Károly Karoly.Pinter@lutheran.hu Felelős kiadó: Kendeh K. Péter Peter. Kendeh@lutheran .hu Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel/Fax: 317-5478; 317-1108 Szedés, tördelés: Rezessy Szabolcs Szabolcs.Rezessy@lutheran.hu Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta RT. INDEX 25 211, ISSN 0133-1302 Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Bp. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezér- igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhi­vatalban közvetlenül vagy postautalványon. Előfizetési díj belföldön: egész évre 3520 Ft. Előfizetési díj külföldön: szomszédos országokba: egész évre 13000 Ft (portóval együtt), egyéb európai országokba és a tengerentúl­ra: egész évre 115 DEM vagy 55 USD, (portóval együtt) Csekkszámlaszám: 11708001 -20204127 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! í I *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents