Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-06-04 / 23. szám
6. oldal JÚNIUS 3. Evangélikus Élet Börönte Márta: Ha a templom beszélni tudna... mmaaasaaBamamesgammnmimamBsaaBm g^g;?»?7;i^i-a&igMai5aaiiag!a«MaBaBiifflBMBiiiii Templom vagyok. Neveznek még Isten házának, de imádság házaként is szoktak emlegetni. Grundtvig Miklós dán lelkész olyan szépen írt rólam: „All az Úristen temploma, Háza a Mindenhatónak, Tárul, mint lelkünk otthona. Harangjai hívnak, szólnak: Öregek, ifjak jöjjetek! Mind, kik hordoztok terheket! Mind, akik békét kívántok! Bármerre járunk, ó, Urunk, Legyen otthonunk szent házad! Töltse meg mindig templomunk. Dicséret, hála, imádat! S ha szívünk itt már nem dobog, Táruljon égi templomod, Hol néped örökké áldhat. " Az első, amit észre vesz a halandó, hogy csend van bennem. Belép az ajtómon, csend van. Kilép az ajtómon, zaj van. Ezért is keresnek fel sokan. Sehol máshol nem található meg a titkoknak ez a csendje. Belépni zajos szívvel a csendbe. Kilépni csendes szívvel a zajba. Nagy út ez. Legalább négy létrafok. Az imádság létrájának négy foka. Csupa M betű. M. M. M. M. Mindenkor. Mindenkor ostromolhatod imádságoddal az Istent. Meghitt pillanatok, amikor a hívők az istentisztelet idején együtt tudnak imádkozni. Mindenhol. Mindenhol meghallja az Úr a fohászt. Házában kiváltképpen. Mindent. Mindent el lehet Neki mondani. Vastag a vakolatom, minden bűnt kibír. Mindenki. Mindenkit hívok imádságra falaim közé. Az imádság házába belépve, Isten egy különleges útként adja az imádság létráját. Néha látom, milyen nehezen szólal meg egy-egy ember, mert olyan nagy a teher. Máskor könny gördül a földre a bánattól, vagy az örömtől. Azt is észreveszem, ha csak megszokásból mormolják az imát. A békesség csendjében az Úr mégis személyválogatás nélkül siet az imádkozóhoz. Aki megtapasztalja itt a szere- tetét, másként lép majd ki. Még Weöres Sándor idézetét is megérti A teljesség felé című könyvéből: „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra." Az imádság létráját megmászva, vagyis az imádságban kapott erőt megérezve, a halandó eszköze lehet másik embertársának Isten előtti elcsendesedésé- ben. Beszél a négy M-ről. Mindenkor. Mindenhol. Mindent. Mindenkit. Segíts másoknak a földről eljutni az égig, a lelki mélységből a magasságig Isten eszközeként, létrájaként! Beszélnem kell a kistestvéreimről is. Nem templomocská- ról van szó. Pál apostolt választotta ki a Gazdám, hogy be tudjam mutatni: „... a testetek a bennetek lévő Szentlélek temploma, amit az Istentől kaptatok. ” (lKor 6,19). Vigyázni kell a templomra. Engem gondos egyházfi ápol hétről-hétre. Várom a vasárnapot, amikor tisztán fogadhatlak Téged. Úgy örülök, ha sokan jöttök. Ilyenkor sok kis testvéremmel találkozhattok, a szívetek templomával. Fáj, ha elmaradoztok. Hiába a takarítás, a friss virág, az oltárterítő-csere. Csak arra akarok emlékezni, amikor jöttök és a padok tele vannak. Lehet, hogy furcsa, de ábrándozni is szoktam. Mégpedig a templomok templomáról, az égi templomról Isten orszá****** *••***•*•***• gában. Te milyennek képzeled el? A Jelenések könyve sokat beszél róla. Nekem nagyon tetszik, hogy nincs benne átok - hallottam a felolvasott textusból. Simone 11 éves gyermek így érezte a falaim között: „Isten éppen a jóság magvait akarta elültetni és a Mennyország volt az a hely, amit kiválasztott.” Uram, nem lehetne, hogy a jóság magvai már itt a földön is teremjenek? Ez az én imádságom. „Öregek, ifjak jöjjetek! Mind kik hordoztok terheket! Mind, akik békét kívántok!” A keresztelőkút vallomása Keresztelőkút vagyok, és három üzenetet szeretnék továbbadni. Ha belépsz a templomba és rám nézel, jusson eszedbe sorba mind a három. Azért vagyok, hogy megvallhassam: A KERESZTSÉGBEN TÉGED ISTEN GYERMEKÉVÉ FOGADOTT. Svédországi keresztelőkút-testvérem hallotta egyszer: „A keresztségben, akik körülvesszük a gyermeket, újra átéljük, hogy Isten hűséges kegyelmével miképpen keres minket először. Mielőtt mi bármit is tehetünk, jót vagy rosszat, ő már előttünk állott és gyermekévé fogadott. Valóban gazdag vigasztalást jelent az, ha az élet bánatában és küzdelmében reá emlékezhetünk, Istennek erre a felénk közelítő kegyelmére, amikor a keresztségben magához hívott, mint gyermekét. Hozzá menekülhetünk, beléje helyezhetjük bizodalmunkat életünkben és halálunkban.” A naptár 1937. március 16-át írt. Brigitta hercegnő keresztelési prédikációjából szólt az örömhír. Igen-igen. Egy hercegnő kapta meg névreszólóan Isten kegyelmét. Isten előtt egyenlőek vagyunk. Akit elém hoznak keresztelésre Isten gyermekévé lesz. Akár hercegnő, akár nem. Nem szól másként az üzenet. A kérdés csak az; Isten gyermeke akarok-e maradni? Én kérdezem, a keresztelőkút, aki oly sok keresztelőt lát. Nem akarok itt állni a hiábavalóság pompájában. Szemeim előtt szeretném látni, ahogy felnőtté válsz testben, lélekben. Jusson eszedbe a második üzenet! A KERESZTSÉGBEN ISTEN SZERETETTEL MEGÁLLT FELETTED ÉS AZT MONDTA: SZERETLEK. Mondott Neked még mást is. Egy igét a Bibliából. Keresd meg a keresztelési lapodat és nézd meg, melyik a Te igéd! Nagyon szeretem a jánosi levélből a következő részt: „Lássátok, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek és azok is vagyunk. ” (1 Jn 3,1) Feltárom a harmadik üzenetet: A KERESZTSÉGBEN VALAMI PLUSZT AD AZ ISTEN. Bemárd Palissy életével szeretném illusztrálni mi ez a plusz. A latin szótár szerint a plusz magyar értelmezése: több, többször. Ebből a többletből élt Franciaországban 400 évvel ezelőtt a hívő hugenotta fazekas. 87 éves korában halt meg egy börtönben hitéért. Életében csodálatos porcelánokat tudott formálni. Engedte természetes színükben pompázni a virágokat, állatokat, amiket reá festett. Kidolgozott egy módszert a faience edények megfestésére. A módszer lényege, hogy a fazekas korongon megformálja az edényt, kiégeti, megkapja a díszítő elemet, majd újra égeti. Kétszer égetett porcelán lesz. Engem fából szoktak elkészíteni, de belülre porcelán bélést tesznek. Színem általában fehér. Kereszteléskor őrzöm Isten szeretetének a jelét, a vizet. Nem tudom, hogy kétszer égetett edény vagyok- e, de Isten szeretetének szép hasonlatos kifejezője a fent említett módszer. Isten keze megformált, mint fazekasmester. Amikor megszülettünk, forró szeretetét égette szívünkbe. Ezt minden ember megkapja. Aki pedig megkeresz- telkedik, Isten megáll felette forró szere- tetével és úgy öleli át. Isten szeretetével kétszer vagyunk „átszeretve”. Itt a plusz. A megkeresztelt ember új életet kap és a többletéből többre képes. Palissyről a következőt is feljegyezték, amikor kikísérletezte a módszerét. Benn volt a kemencében a drága keverék, amit a második égetéshez talált fel. Izgatottan várta az eredményt. Szegény ember volt. Hat nap és hat éjjel égett a kemence, de elfogyott a fa. Ekkor sem hagyta abba, hanem lebontotta a fakerítést és rárakta a tűzre, majd az ágyát, majd a székét... És végre vakítóan ragyogott fehéren a váza. Sikerült a kísérlet. Eddig tartott a vallomásom. Fából és porcelánból készített testemben a keresztelő vizet továbbra is tartogatom. Időnként - hála az Istennek - kiszolgáltatom. ••••••••••• A A titkok asztala vagyok. Az ember, hogy a hitét kifejezze, elhelyezte rám a keresztet. A kereszt hirdeti, hogy Jézust megfeszítették, meghalt, de feltámadott Érted. A kereszt előtt nyitott Biblia áll. Az élő Jézust hozza eléd, Aki nyitott a Te életedre. A kereszt mellett gyertyák égnek. Fénye azt jelzi, Jézus világosságát adja életutadhoz. A kereszt körül virágok nyitják szirmaikat. Így szabad Jézus felé megnyílnia a szívednek. Időnként rám teszik még - a kereszt elé - az ostyatartót az ostyával, a kelyhet a borral. Ezeket a különleges alkalmakat nagyon szeretem, mert a hívek közel jönnek hozzám. Helyet adhatok annak, hogy Jézussal találkozzanak. Ha valaki elém térdel az úrvacsorái megterített asztalhoz, ugyanazt éli át, amit Jézus első tanítványai. így hív az Úr a közösségbe... .......Jöjjetek énhozzám mindnyájan, ak ik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok nektek. Vegyétek fel az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelke- teknek. Mer az én igám kedves, és az én terhem könnyű. " A teherről eszembe jut a poggyász. A poggyászról Weöres Sándor egyik története. Oda szoktam figyelni, amikor a lelkész prédikál. „Vonaton utaztam, harmadosztályon. Felszállt egy apáca, rengeteg csomaggal: holmit vitt egy új gyer- mekmenhely berendezésére. Szemre nem volt rajta semmi figyelemreméltó, de lénye tündökölt: őt már nem érintette a földi élet, ami nem gátolta abban, hogy jobban tevékenykedjék, mint akik az élettől százfélét akarnak. A szószék beszéde Szószék vagyok. Sokat megélt recsegő templomi „kellék”. A lelkész cipője talpával alázatosan érint. Lába megremeg, nagy a felelősség, amit egyre visz fel a lépcsőn. Istenem, áld meg őt! Egy kicsit szomorú vagyok, ez az én titkos bánatom. Jézus rajtam soha nem prédikált. Szerettem volna tartani, hogy szeretetét így adja tovább. Az igehirdetés azonban mindig Róla szól rólam. Ez megvigasztal engem. Különleges kommunikáció helye vagyok. Szól az Isten szava, eljut a szívig, és Isten Lelke átformálja az embert. Ettől a pillanattól másként viselkedik, mert engedi magát Jézussal vezetni. Szeretem a karácsonyi napokat, ilyenkor olyan sok beszéd szól a szeretetről, és a templom is tele van. Új arcok. Nagy kihívás... Sokan élik a különleges kommunikációt. A Szeretet ünnepén egyszer így hirdette az igét Isten egyik szolgája: „A hívő ember négy dimenzióban él. Az első dimenziója a tér. A szobánk fala. Házunk oldala. A várostábla áthúzva. Az ország határa. A Földünk végső vonala. A tér meghatároz, korlátoz, szabályoz. A karácsonyi terünket a karácsonyfa. Néha gond, hová tegyük. Isten túl van a látható tér korlátain. Neki nem akadály a fal, a határ. Gondviselése, s'zeretete nem áll meg a térelzáró akadályoknál. A hívő ember első dimenziója, a tér, azt jelenti: ISTENBEN ÉLEK. Hol? Istenben. Kedves megfogalmazása a szeretetnek: Ahol a szeretet örvend, ott van ünnep. Isten a szeretet. Ahol Isten örül nekünk és befogadják Öt, ott van ünnep. A második dimenzió az idő. Az idő megmutatja, mikor kezdődik az ádvent. Mikor lesz karácsony. Az idő kétségbe ejthet, ha tudjuk: lejár. Leperegnek a homokszemek. Múlik a karácsony. Lefolyik a szeretet a homokórán. A hívő ember nem a kétségbeesett másodpercek között él csak, hanem az örökkévaló Istenben. Érdekes észak-európai köszöntés: Lassú ádventet kívánok! Nem gyors gondokkal teli, karácsonytól megterhelt lázas heteket, hanem engedni Isten szeretetét másodpercenként szívünkbe. ÖRÖKKÉVALÓ ISTENBEN. Mikor? Örökké tart szeretete. Lassú másodperceket kívánok Istennel! A harmadik dimenzió a társadalom, a körülvevő emberi közösségek. A társadalom azt diktálja, sok ajándék legyen a karácsonyfa alatt. Minél drágább. Minél nagyobb. Karácsony után lehessen dicsekedni. Emberektől született eszmény. Valahol, valamikor, valamelyik családban azt mondták erre: Szenteste nincs ajándékozás. Az ajándék: Isten szeretete. Mert megszületett a Fia, sokak megváltására. A sok ajándék a fa alatt elnyomja a jászolt. Nem látszik ki a betlehemi gyermek. Az angolszász országokban például az egymásnak becsomagolt ajándékot általában karácsony első napján adják át. A hívő ember tudja, hogy Istentől született teremtmény, nem emberi eszmény hozta létre. Kitől? ISTENTŐL SZÜLETETT. Szeretetből született teremtmények vagyunk. A negyedik dimenziót csak a hívő ismeri fel. Az első három dimenziót mindenki ismeri, tér, idő, társadalom. A negyedik dimenzió ismerete a szívben él. ISTEN TULAJDONA VAGYOK. Szabad vagyok a tér-idő-társadalom fogvatartó gátló tényezőitől. Első dimenzió: Hol vagyok? Isten kezében. Második: Mikor? Állandóan. Harmadik: Milyen közegben? Teljes gondviselésben. Negyedik: Mert Isten tulajdona vagyok.” Isten tulajdona vagyok én is, a szószék. Kedves igehirdetők! Ki ne sajátítsatok! Büszke vagyok Rátok, hogy tarthatlak benneteket, csak ne bitoroljatok! Isten tulajdona vagyok. Jézusra mutassatok! ••••••••• titkok asztala hív a föld minden fegyvere együttvéve.” Úgy gondolom, ebben a történetben én is benne vagyok, az oltár. Azonosulni a tizedik poggyásszal. Akik letérdelnek körém a felesleges terheikkel, a kidobálásra váró csomagokkal, az életet megnehezítő kacatokkal, nálam adják át mindezt Jézusnak. Az egyik poggyász így nézett ki: Uram, körbevettem magamat hazugságokkal. Hazugság volt az életem. Most leteszem a kezedbe. Add meg, Uram, ha most felállók az oltárodtól, hogy hozzád tartozzam. A felesleges csomagokat itthagyom. Poggyászod, csomagod, eszközöd akarok lenni mások életében. Nem felesleges, hanem hasznos, szeretettel teli. Tégy valaki mellé, hasznos ajándékként, azután rakj tovább áldásként. Csak azt tudnám, miért néznek bánatosan lefelé? Ide tartva az Úr asztalához még megértem a szomorú tekinteteket, de retúrjeggyel visszafelé?... Miért néznek le a földre? Miért nem látszik Megszólítottam: Megvan-e minden csomagja? Elgondolkozott és számolni kezdett: „Egy, kettő, három... nyolc, kilenc”, aztán saját magára mutatott: „tíz”. Őneki már csak poggyász volt a saját teste is. Ez az együgyű, tehetetlen szórakozott kis szolgáló nagyobb hatalom, mint arcukon a békesség, a szeretet, a megnyugvás, az öröm, a kegyelem, az áldás, a boldogság, a jézusi vendégszeretet? v Isten Fia! Csak Te érted meg teremtésed koronáját, az embert, mert Ember Fia lettél értük. Én csak a poggyászmegőrződ vagyok. Az illusztrációk a Hegyi és Társa Kiadó gondozásában 1992-ben megjelent, Evangélikus templomok Magyarországon című kötetből valók. í
