Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-06-04 / 23. szám

2001. JÚNIUS 3. 5. oldal Evangélikus Élet „Gyökerezzetek meg Krisztusban!” (Koi2,7) Kerületi Missziói Nap - Aszódon, Kecskeméten és Pápán Vajon működnek-e önállóan, de ugyanakkor egymásra is odafigyelve egyházkerületeink? Megteremthető-e egyfajta spirituális közösség, összetartozás-tudat a nemrég újjászerveződött három egyházkerületben? Megmozdítható-e egyházunk népe egy olyan május hétvégén, amely rengeteg más programot is kínál (Gyermeknap, Hősök napja stb.)? Sikerül-e a tavaly bevezetett misszió vasárnapnak - s ezzel együtt a misszió ügyének - kellő hangsúlyt adni ezekkel a kerületi találkozókkal? A három helyszínről kapott tudósítások tanúsága szerint; a kezdet bíztató... ÉSZAK DÉL NYUGAT A hétvégére nem várhattunk esőzést. Szombaton reggel néhány kanna vízzel „csaptuk be” növényeink gyökérzetét, amelyek a kőke­mény talaj teljes nedvességtartalmát felélték már. Ennyi kertészkedés éppen belefért indulásig, hiszen 9.30-ra várták*Aszódon a résztvevő­ket. Talán többen voltunk, akik „fonnyadozó” hittel, sínylődő, gyenge talajba ágyazódó gyökérzettel érkeztünk. Belefáradtunk abba, hogy mutatósabbá akarjuk tenni hétköznapi életünket, tupírozzuk életünk fájának lombkoronáját, nem gondolván arra, hogy ha ilyen erőfeszítés­re van szükség, akkor életünk gyökerével van baj. Öntözésre, netán át­ültetésre van szükségünk. De mindenképpen bátorságra, hogy szembe­süljünk a problémával és feltárjuk azt. Ehhez adott merészséget a nap nyitó áhítata Bence Imre kerületi missziói lelkész szolgálatával. Vilá­gossá vált a különbség a meggyökerezés és a /egyökerezés, földbegyö- kerezés, mozdíthatatlanság, rugalmatlanság között. Azt pedig újra el kellett határoznunk, hogy életünk táptalaja Jézus Krisztus lesz. Le kell fejtenünk gyökereinket olyasmikről, amelyekbe hiába kapaszkodunk, nem tudnak megtartani, hitvány táplálékot kínálnak, hiszen ideig va­lók, múlandóak. Az ember örök életű lény, örök talajra van szüksége. Az aszódi templom ősi falai értékessé és ismerőssé váltak szá­munkra Detre János esperes szavai által, aki a gyülekezet és templom múltjáról, harcairól és a jelen örömeiről-nehézségeiről tájékoztatta a vendégeket. A nap folytatásának az Aszódi Petőfi Gimnázium aulája adott helyt. Sokan először léphettünk be egyházunk eme legkorszerűbb, legmoder­nebb oktatási intézményébe. Igazi meglepetést, erőteljes lelki vitamint jelentett iß. dr. Fabiny Ti­bor előadása: ,,Erősödjetek meg. épüljetek fel!". Az előadó kibontotta számunkra: mit is jelent az, hogy a keresztyén hit „gyökér-hit”, mely Krisztusba „Dávid gyökerébe” ágyazódik, Őrajta épül, belőle növek­szik. Hitünk tápláléka Isten Igéje, amelynek tekintélyét vissza kell ál­lítanunk életünkben. Nem segíti elő az erőteljes növekedést, ha az igét csupán elolvassuk. Tanulmányozni is szükséges, egyénileg és csopor­tosan. S hogy az étvágyunk megmaradjon az ige iránt, erről gondosko­dott Isten, amikor a könnyen érthető, megtartó, üdítő erejű szakaszok közé nehéz, bonyolult, gondolkoztató ige-részeket épített be. Az igaz megkülönböztetése a hamistól, a romboló eszmékkel való küzdelem, a szenvedés vállalása,- mind a megerősödött Krisztus-hit gyümölcse. Sokan örültünk az egyenes és világos figyelmeztetésnek: ne váljunk „statisztikus egyházzá”, nem szorulhat háttérbe egyházunk életében az evangelizálás és a tanítás. A 13 bibliakör bőven meríthetett témát az előadásból a csoportos beszélgetésekhez. Az ebédszünetet követte a mindnyájunk által várt fórumbeszélge­tés az egyházmegyei misszió felelősökkel. Ennek bevezetőjében dr. Roncz Béla, a gimnázium igazgatója beszélt az intézmény - nem túl hosszú - múltjáról és terveiről. Sok megfogalmazatlan, de mégis lé­tező kérdést válaszolt meg D. Szebik Imre püspök tájékoztatása egy­házunk életéről, misszióban való növekedésének lehetőségeiről, aka­dályairól. A rendelkezésre álló idő - ahogy lenni szokott - most is kevésnek bizonyult, de a nap témájához kapcsolódó felvetések kielé­gítő magyarázatot kaptak. Azt sokan megállapítottuk, hogy az igye­kezet ellenére a fórumbeszélgetés, mint „műfaj” még némi gyakor­lásra szorul. A nap záró áhítata valóságos „tápoldaf’-ként hatott Krisztusba ka­paszkodni igyekvő gyökérzetünk számára. Ittzés István érdi lelkész szavain át maga Jézus tisztázta bennünk: a hálaadás az ép és erős gyö­kérzet következménye; gyümölcs. Ha hiányzik - márpedig sokszor ar­cátlanul hálátlanok vagyunk Urunkkal szemben - akkor a gyökerein­ket kell megvizsgálni, illetve vizsgálatra vinni Istenünk elé. Az áhítat tartalmi üzenetét erősítették a nagytarcsai Jubilate ének­kar által megszólaltatott kórusművek Az első alkalommal mindhárom kerületben egyidőben megtartott Missziói Nap az „északiak” számára sok ajándékkal szolgált. Termé­szetesen lesznek megbeszélni, tisztázni valók a nap tapasztalatainak értékelésekor. A Missziói Bizottság következő ülése nem ígérkezik unalmasnak... Mi gyülekezeti tagok pedig - köszönve az aszódi testvérek vendég­szeretetét, szervezésben való részvételét - várjuk a folytatást! Bálint Józsefné J A MISSZIÓI MAGAZIN V FOTÓPÁLYÁZATA Olyan papírképeket várunk, amelyek témája a keresztyénség örömüzenetével kapcsolatos. A képek mérete 18x24 cm, kiállítási nagyság legyen. Egy sze­mély maximum 3 darab fotóval pályázhat. A pályázatokat szakmai zsűri bírálja el, s a legjobbnak ítélt munkákat a Missziói Magazin díjazza. A képek díjazására összesen 100.000 forint áll rendelkezé­sünkre. A zsűri által legjobbnak ítélt képeket a Missziói Magazin­ban is közöljük. A pályázat jeligés. A képek mellett egy zárt borítékban kérjük megírni a pályázó nevét, életkorát, foglalkozását, címét, telefonszá­mát. A választott jelige a zárt borítékra, valamint a képek hátolda­lára is kerüljön rá. Kérünk minden pályázót, hogy pályamunkáinak adjon címet. A képeket az MM-Szerkesztőség postacímére kérjük küldeni: 1656 Budapest, Pf. 22 Beküldési határidő: 2001. szeptember 15. A missziói nap bibliai mottójából kiindulva (Kol 2,7) három apos­toli bíztatásban foglalható össze a kecskeméti találkozó üzenete: A legfiatalabb egyházkerület részéről Pápa városa adott otthont a Missziói Napnak. A rendezvény helyszíne az újonnan épült Petőfi Sán­dor Gimnázium volt. A program nyitányaként Baranyay Csaba, kerületi missziói lelkész és Koczor György, az esemény házigazdája köszöntötte a résztvevő­ket. I. „Gyökerezzetek meg... ” Harmati Béla püspök nyitó igehirdetésében először életünk veszé­lyeztetettségére hívta föl a figyelmet, amely már fogantatásunk pilla­natától kezdve beárnyékolja földi létünket. Ebben a veszélyeztetett helyzetben fokozott jelentősége van annak, hogy egész életünkkel Jé­zus Krisztusban gyökerezzünk és belőle táplálkozzunk. Ehhez a meg- gyökerezéshez segíthetnek szaporodó iskoláink, a keresztyén nevelés, mely létszükséglet egy olyan országban, ahol nemzedékek váltak gyö- kértelenné, talajvesztetté... 2. „Épüljetek fel... ” Győri János Sámuel a csoportmunkát bevezető előadásában izgal­mas képekkel és kérdésekkel hívta közös gondolkozásra a több száz fös gyülekezetét: Mit kell lerombolni a régiből, ha valóban újat akarunk építeni egy­házunkban, gyülekezeteinkben? Minden építkezésnél, így a lelki építkezésnél is döntő kérdés, hogy mire, kire alapozunk... Az építkezés két alapvető dimenziója a vízszintezés és a függőle­gesbe állítás. Vízszint: egyenesség, tiszta életvitel. A ferde fal ledől... Függőleges: vertikális megigazulás... Az építkezés nem lehet öncélú: a misszionáló gyülekezet otthont, védelmet kínál minden betérőnek/megtérőnek... 3. „Hálaadásotok legyen egyre bőségesebb... ” A csoportbeszél­getéseket, a missziói fórumot, valamint a tengelici Mécses együttes szolgálatát követő záró áhítatban Gáncs Péter országos missziói lelkész az igei mottó harmadik kulcsszavára tette a hangsúlyt. A hálaadás nem keresztyén „ud­variasság”, nem is üz­let, melyben valamit visszaadok Istennek abból, amit kaptam. Az apostol olyan új életszemléletre hív, melyben nem a hiányaimra meredek rá, hanem meglátom mindazt, amivel Isten megajándékozott és amivel másokat is meggazdagíthatok. Az ilyen hálás ember életének ,jó illata” van, mellyel másokat is fel tud üdíteni. Vajon ebből a szempontból megvizs­gálva, milyen a levegő gyülekezeteinkben, mit árasztunk magunk körül? S végül nem hallgathat a tudósító a találkozó külső körülményeiről sem. Közel háromszáz embert szeretettel befogadni, a program sze­rint, percnyi pontossággal mozgatni, kétfogásos ebéddel ellátni, igés lappal útra bocsátani - ez a már jólismert, többször tapasztalt „kecske­méti stílus”. Hála Kis János helyi lelkész, egyben kerületi missziói lel­kész professzionális szervezőkészségének és remek munkatársi gárdá­jának. Köszönjük! Örömmel jövünk máskor is... Az igehirdetés szolgálatát Ittzés János, egyházunk missziói tevé­kenységét is felügyelő püspöke végezte. Nyitó gondolataiban a misz- szió ügyéért való összefogásra szólította fel a híveket. Kiemelte továb­bá a család meghatározó szerepét, amely minden gyümölcsöző külde­tés forrása.- Céltudatosam menjünk Jézus felé, és gyökerezzünk meg Őbenne! - zárta szolgálatát Ittzés János. A délelőtti csoportmunkát dr. Anna-Mari Kool, a Protestáns Misz- szióf Tanulmányi Intézet igazgatónője vezette be. A nap igéjét folytat­va, lelki épülésre szólított fel mindenkit:- Missziói feladatunk, hogy amit az Úrtól kaptunk, azt adjuk is to­vább. Tetteinket pedig „sóval fűszerezett beszédünk" és imádságunk kisérje. - mondta Kool asszony. A délelőtti csoportfoglalkozások személyes találkozásra adtak le­hetőséget. A résztvevők tapasztalataikról, élményeikről és az előttük álló feladataikról számoltak be. A találkozóra közel negyven gyermek is érkezett. Számukra a helyi bibliakör-vezetők biztosítottak külön programokat. A nap eseményeit tovább színesítette a Lajoskomáromi Evangéli­kus Rézfúvószenekar, az Oroszlányi Evangélikus Énekkar, valamint a „Soli Deo Gloria” együttesének zenés szolgálata. A délután folyamán különféle missziói tevékenységekről hallhattak a jelenlévők. Völgyesi Judit a „Győri Bárka” mozgássérülteket segítő munkáját ismertette. Tagjaik évek óta segítik a rászorulókat. A börtönmissziót Jánosa Attila, győri lelkész képviselte. Nehéz, fe­lelősségteljes, ugyanakkor eredményes munkáról számolt be. Ezután Molnár Boglárka, a református teológia hallgatója követke­zett. Ő roma közösségekben folytatja nemes küldetését. A „Soli Deo Gloria” zenés szolgálatáról Nyakas Judit, az együttes tagja beszélt. Selmeczi Lajos, szákszendi lelkipásztor az alkoholbetegmentő misszió tevékenységét ismertette. A szenvedélybetegek esetében ke­vés az esély a teljes gyógyulásra. Lemondani azonban soha nem sza­bad róluk, segítenünk kell rajtuk. A női misszió munkáját Brebovszkiné Pintér Márta összegezte. Céljukként a nők védelmét, az erőszak legyőzését tűzték ki. Keveházi László a külmisszió munkájáról számolt be, amelyben külön méltatta Kunos Jenő távoli vidékeken végzett áldásos tevékeny­ségét. A kerületi nap Baranyay Csaba zárószolgálatával ért véget. Szavai abban erősítették meg a jelenlévőket, hogy a misszió útját tetteikkel és imáikkal kísérjék tovább. Dombi Éva

Next

/
Thumbnails
Contents