Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-06-04 / 23. szám

4. oldal 2001. JÚNIUS 3. Evangélikus Elet Az Egyházak Világtanácsa Elnökségének üzenete 2001 pünkösdjén „Lelkedet minden teremtményre” 2001 már kezdettől fogva meglepetésekkel teli évnek bizonyult. Drámai esemé­nyeivel mindannyiunkat bizonytalanságban tartott, mintha - Pál szavaival élve - az emberiség a gyermekszülés fájdalmában vergődne: a halál potenciális veszélye és az új élet drága reménysége között. Most ismét elérkeztünk hát Pünkösd ünnepé­hez, hét héttel Urunk húsvéti feltámadásának felfoghatatlan titka után. Csak az új élet reménységében tudunk - mint keresztyének - szembenézni az új évszázad kihívásaival, melyek másképpen elborítanának bennünket. Örülünk annak, hogy az ökumenikus párbeszéd továbbra is folytatódik a keresztyén egy­házak nagy családján belül. Ma, sokkal inkább mint azelőtt, a gyülekezetek, kü­lönbözőségeik ellenére arra hivatottak, hogy az egységet, a közös bizonyságtételt, és a hatékony szolgálatot keressék, „hogy higgyen a világ”. Ehhez a kereséshez Jóéi próféta szavaiból - melyeket Péter apostol is idézett pünkösdkor - nyerhe­tünk bátorítást: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltők Lelkemből min­den halandóra, és prófétáinak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is ki­töltők azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétáinak.” (Csel 2,17-18) Ha a hatalmas változásokat figyeljük, melyekkel az egész emberiség szembe­sül, Pál apostol oly sokszor idézett intése jusson eszünkbe, mely a szükséges irányt adja meg számunkra: „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értel­metek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,1-2) Ma pünkösd üzenete nem lelki gőgre, olcsó diadalmaskodásra hív bennünket; nem lemondásra, semlegességre vagy fatalizmusra; hanem reménységre, elköte­lezettségre és építő, átformáló cselekvésre, mely a Lélek, az Igazság és a Szere­tet új rendszerének nyit utat. Mi mást választanánk, mint keresztyének, mi, akik a Szentlélekbe kereszteltettünk, minthogy Krisztushoz forduljunk megújult erő­ért, lelki táplálékért - hogy követhessük ezt a hívást? Nem azért fogadott-e min­ket be Egyházába és küldött ki a világba, hogy akaratát teljesítsük? Keresztyénekként még inkább magunkévá kell tennünk a bibliai üzenetet, mely értelmünk átformálására és megújulására hív minket, valamint arra, hogy Isten akaratának követeiként cselekedjünk. Mint gyülekezetek, arra vagyunk hi­vatottak, hogy ellenálljunk azoknak az erőknek, melyek emberségünk megtaga­dására ösztönöznének és ellentétes táborokba választanának szét. Az egyháznak - mely a világban van, de nem a világból való - lelki életében és cselekedeteiben meg kell testesítenie az evangéliumot. Meggyőződésünk, hogy Isten Szentlelke arra hív minket, hogy alkotókészségünket Isten tervének szolgálatába állítsuk, és hogy inspiráljuk, átadjuk, valamint életben tartsuk a reménységet a következő ge­nerációkban. Arra hív minket, hogy bízzunk a holnapban, melyet már ma kez­dünk formálni. Ezért így imádkozunk: „ Öntsd ki Lelkedet minden teremtményre, Urunk, hogy mi, fiaink és leányaink, fiataljaink és időseink, férfiak és nők, mindannyian átfor­málódhassunk értelmünk megújulása szerint, hogy megérthessük, és hirdethessük akaratodat, hogy egy új emberiség építői legyünk, a Te országod fényében járva mindig. Amen. " Az Egyházak Világtanácsa Elnöksége (Fordította: Barczi Bernadett) Megegyezés két egyház között A keresztség szentségének kölcsönös elismeréséről szóló egyezményt írják alá jú­nius 4-én a pozsonyi elnöki palota kápolnájában, a szlovákiai katolikus és evangéli­kus egyház vezetői. Az evangélikus egyház püspöke - Július Filo - szerint a megállapodás lehetővé teszi, hogy a két felekezet hívei nehézség nélkül átléphessenek a másik egyházba. Görög katolikus egyetem Nyíregyházán Elhelyezték Nyíregyházán a római Szent Gergely Egyetem (Gregoriana) Pápai Keleti Intézetének affiliált intézménye, egyetemi karaként működő Szent Atanáz Gö­rög Katolikus Hittudományi Főiskola új épületének alapkövét. Az új létesítmény Nyíregyháza központjában, a jelenlegi hittudományi főiskola szomszédságában, a helyi önkormányzat által adományozott 4000 négyzetméteres telken épül fel, több mint félmilliárd forint költségből. A 2500 négyzetméter alapterületű épület - mint azt Keresztes Szilárd püspök el­mondta - négyszintes lesz, s a terveit Balázs Mihály építész, műegyetemi docens ké­szítette. Az építkezés a közbeszerzési eljárás után szeptemberben kezdődik, s a tervek sze­rint egy év múlva adják át a korszerű oktatási intézményt. Pregun István pápai prelátus, általános helynök, a nyíregyházi egyetemi kar fő­igazgatója közölte: az 1950-ben alapított intézet régi épületében jelenleg 76 hallgató vesz részt teológiai nappali képzésben, a levelező tagozaton 65-en, míg a hittanár­képző szakon 62-en tanulnak. AZ APOSTOLOK NYOMDOKAIN Az Ökumenikus Tanulmányi Központ új zarándokútra hív 2001. szeptember 27. és október 7. közötti időben olyan útvonalon, ahol valamikor Pál, János és Fülöp apostolok jártak. Az út Isztambulig és onnan vissza repülővel történik, majd utána légkondici­onált autóbusszal. A 11 napos úton felkeressük a Bibliában említett Pergamon, Szmima, Laodicea, Szárdisz, Fiiadelfia (Jelenések könyve 1,11), Trója és Hierapolis emlékeit, a niceai és efézusi zsinat működési helyét, az ősi egyházi központot, Hagia-Sophiát, számtalan bizánci keresztyén és régi vagy ma is mű­ködő szenthelyet, valamint Rákóczi és Kossuth egykori lakóhelyét. így ígérete­sen ötvöződnek a magyar emlékek és a közös bibliai helyek látványai. Az út ára: 1.100 US dollár, illetve az annak megfelelő forintösszeg. Ez tartal­mazza a repülőjegyet, a repülőtéri illetéket, a vízum árát, 10 éjszakai szállást 3 csillagos szállodában félpanzióval (reggeli, vacsora), magyar nyelvű idegenveze­tővel, és minden helyre biztosítja a belépőt. A telefonon, levélen vagy személyesen érdeklődők számára részletes tájékoztatást adunk az ökumenikus Tanulmányi Központban (1114 Budapest, Bocskai út 15. III. em. 3. Telefon: 1 466-4790), vagy dr. Bajusz Ferenc ny. teol. professzor telefonján: 287-3086. Román-magyar... A Magyar Bibliatársulat küldöttsége - Márkus Mihály református püspök, ügyvezető elnök és Tarr Kálmán főtitkár vezetésével - tett látogatást május 21 -26. között, a Romániai Felekezetközi Biblia­társulatnál (RFBT). Egyházunkat, mint a Magyar Bibliatársulat tagegyházát e so­rok írója képviselte. A már több éves múltra visszatekintő, rendszeres, évi találkozó a két bibliatár­sulat között több szempontból is példaér­tékű és eredményes (2000-ben jelent meg a kétnyelvű, román-magyar Újszö­vetség a két bibliatársulat közös munká­ja eredményeként). Ilyen szoros kapcso­lat bibliatársulatok között nem túl gya­kori, és elvi jelentősége is van annak, hogy éppen a romániai és a magyar bib­liatársulat között alakult ki, hiszen a sok szempontból megterhelt történelmi múlt (és jelen) egyáltalán nem teszi kézenfek­vővé e kapcsolattartást. Rengeteg - néha igaz tények, máskor féligazságok által formált - előítélettel tekintünk mind a két részről a határ má­sik oldalára, amelyek alapján sokszor már nem is az a fontos, hogy mit mond, gondol a másik, hogy ki valójában a má­sik, hanem az előítéletek igazolását ke­ressük a ritkán megvalósuló, kényszerű találkozásokban... És az ember megérkezik a határ túlsó oldalára, s egyetlen „fegyver előtt" meghajol, s képes felejteni előítéleteit. Ez a „fegyver " a szeretet. Az a szeretet, amellyel fogadtak minket, amellyel ag­gódva tették fel azt a borzasztóan egy­szerűnek tűnő, őszinte kérdést: jól érez- zük-e magunkat. A múlt kontrasztjában, olyan helyzetben, hogy valójában semmi komoly érdek nem húzódik meg a kap­csolattartás mögött, ez a kérdés már nem is olyan egyszerű, és önmagában is örömre ad okot. A kialakult hagyomány szerint alka­lom nyílt arra, hogy egy közösen felve­tett témában mindkét fél tanulni tudjon a másiktól egy nyílt, tudományos szimpó­zium keretében. Ez évben, Bukarestben a Biblia újonnan történő fordításának problematikáját érintették. A vendéglá­tók részéről Caroline Blaj, a fordítói munka adminisztratív felelőse tartott be­számolót az 1990-es években elkezdett román nyelvű, ökumenikus bibliafordí­tási munkáról, melynek eredményekép­pen az Újszövetség nagy részének elké­szült az új fordítása, s már egyes köny­vekből próbakiadások is születtek. Florin Láiu, teológiai tanár az új biblia­íjgyártó István nagykövet, Tarr Kálmán az MBT főtitkára, Decsi Sándorné követségi titkár, Adorjáni Dezső az RFBT elnöke Fotó: Pécsük Ottó fordítás ökumenikus jellegéből adódó ne­hézségekről és megoldási lehetőségekről számolt be. Magyar részről az 1975-ben megjelent és 1990-ben revideált új fordí­tású Biblia eredményeit, jellemzőit érté­kelte az Ószövetség tekintetében Kustár Zoltán, a Debreceni Református Hittu­dományi Egyetem ószövetségi tanára, az Moldvai kolostor freskó-részlet Újszövetség tekintetében pedig Balla Péter, a Károli Gáspár Református Egye­tem újszövetségi tanára. A szimpóziu­mon részt vettek a román bibliatársulat vezetői, Adorjáni Dezső bukaresti evan­gélikus lelkész, az RFBT elnöke, loan Caraza ortodox diakónus, főtitkár, illet­ve a bibliatársulat tagegyházainak magas rangú képviselői. A tudományos eszmecserén túl min­den ilyen találkozónak - különösen a már említett, terhelt múlt miatt - elengedhetet­len része, hogy egymás kultúráját, hitgya­korlatát, nemzeti öntudatának tényezőit is megismerhessük abban a valóság­ban, amelyben a másik, minden kül­ső viszony nélkül megéli azokat. A gyökerek megismerésének készségét jelenti ez, azzal a nyitottsággal, amelyben a másik - ezernyi tulaj­donságán túl - elsősorban, mint Krisztusban testvérként ismerhető meg. Ennek jegyében szerveztek ki­rándulást a vendéglátók Moldvába, megismertetendő a négy-ötszáz év­vel ezelőtti alapítású kolostorok éle­tét, történelmét, illetőleg biztosítot­tak fehér, terített asztal mellett is le­hetőséget beszélgetésre olyan kérdé­sekről, amelyek — ha más körülmé­nyek között is, de - a Bibliáért, a benne rejlő isteni üzehet továbbadá­sára elhívást kapottak közös kihívá­sait, problémáit, örömeit érintik. Az egy hét programjai között a találkozó résztvevői meghívást kap­tak a Magyar Köztársaság romániai nagykövetének rezidenciájára, ahol Ij- gyártó István nagykövettel is ismertették a román és a magyar bibliatársulat kö­zötti, sok szempontból példaértékű kap­csolat hátterét, céljait és eredményeit. Kendeh K. Péter 25 ÉV A LEPRAMISSZIÓ SZOLGÁLATÁBA^ Ida Barsen látogatása Magyarországon Kedves vendégeket köszöntött a kö­zelmúltban a magyarországi Lepramisz- szió. Május elején régi ismerős, levele­zőtárs és a szeretetcsomagok fogadója - Ida Barsen holland misszionárius nővér - látogatott hozzánk ikertestvére kísére­tében. A Nemzetközi Lepramisszió kül­döttjeként már 25 éve szolgál Kongóban és most hosszabb betegszabadságát tölti hazájában. Ebből az időből ajándékozott nekünk egy hetet, hogy közel hozza hoz­zánk betegeit, a kórházat, munkáját. Több látogatást végzett. Elsősorban a Lepramisszió Alagi téri központjában szolgált a munkatársak nagy csoportja és Dobos Károly 98 éves vezetőnk előtt. Számunkra azonban az új budahegyvidé- ki gyülekezeti központ, az ott folyó érté­kes munka megbecsülése volt a legfonto­sabb. Meglepte vendégünket, hogy hét­köznap délelőtt, a nyugdíjasok szokásos összejövetelén milyen nagy számban je­lentek meg érdeklődők, igaz, a kelenföldi és a pesterzsébeti nyugdíjas körök részt­vevőivel együtt. Közülük nagyon sokan vesznek részt a leprások segítésében. Ida Barsen itt diaképes beszámolót tartott. Megrendítő és szívderítő volt lát­ni a betegség kezdeti szakaszának bor­zalmas képei után a gyógyult beteg vi­dám, virágokkal díszített képét. Megerősödhettünk abban, hogy mi­lyen fontos ma is a kézzel kötött fásli, és hogy pénzünk is jó ügyet szolgál. Vendégünk elmondta, hogy 25 évvel ezelőtt Kongó keleti részén dolgozott. Itt mára elfogytak a leprás betegek, s így egy másik területre helyezték. Itt a több Leprás gyermekek — elkülönítve betegséggel (TBC) küzdő, éhséget szen­vedő, vak és menekült leprások segítése a cél. Megrendítő volt a kifehéredett ha­jú, alultáplált gyerekek képe, akik gyógyulásuk után visszanyerték szép fe­kete színüket. Mi talán nem is érzékeltük, hogy mit jelent az, hogy a hutu és tutszi népcso­port tagjait egyformán kezelik, és mun­katársak is vannak mindkét népcsoport­ból. Ez valóban a keresztyénség megélé­sét jelenti az ott élők részéről is. Hiszen mindenkori fontos cél és feladat az evan­gélium hirdetése, a bibliaolvasás és együttimádkozás a betegekkel, munkatár­sakkal. A ,jó hírt”-t gitáros énekléssel erősítik meg. Örömmel töltött el bennün­ket, hogy milyen gazdag a Szentlélek ára­dása azon a vidéken, milyen sok ember tér Jézushoz, mennyi gyülekezet alakul. Isten adott Ida Barsennek szeretetet a leprások iránt, örömöt az afrikai élethez, áldott gyógyszereket a gyógyításhoz. Fé­lelem nélküli szolgálatában Isten ígérete vezeti: „örökkévaló karjaim körülvesznek téged!”, s ezt naponta megtapasztalja. Ahhoz, hogy át tudjuk élni mondaniva­lóját, szükség volt jó tolmácsokra is. Első­sorban Riskó Jánosné, a Lepramisszió külügyi munkatársa, mint vendéglátó se­gített ebben, de Brebovszkyné Pintér Márta, Nagy Dorottya és Bácskai Károly evangélikus testvéreink közreműködése is hozzájárult a szolgálatokhoz és a sza­badidő értelmes eltöltéséhez. Istennek adunk hálát segítségükért, nekik pedig kívánjuk, hogy maradandó példa legyen Ida Barsen odaszánt élete és munkája. „Nagyon hálásak vagyunk Istennek a magyarországi útért, nem fogjuk elfelej­teni. Mégegyszer köszönet mindenki­nek!” - írták a hazautazás után. Azt hiszem, számunkra is emlékeze­tes marad a velük való találkozás. Vi­szontlátásra Ida és Elly! Bencze Imréné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents