Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-05-20 / 21. szám
6. oldal 2001. MÁJUS 20. Evangélikus Élet 7 Egy hét - két esemény - egy helyszín: Nagyveleg „Hiteles tanúk, hiteles szolgálat” A fenti címmel került sor a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület első lelkész- evangélizációjára április 29. és május 1. között, több mint harminc résztvevővel Nagyvelegen, a Fejér-Komáromi Egyházmegye Missziói Központjában. A kezdő nap estéjén történt az alkalom megnyitása és a kerület egyházmegyéinek bemutatkozása a megbízott lelkészek által. A másnap délelőtti előadást Bándy György somorjai lelkész, a Pozsonyi Teológiai Fakultás tanára tartotta: „Ézsaiás a szent Isten szolgája” (Ezs 6,1-13) címmel. (Apróféta tanúságát hármas összefüggésben taglalta: 1. Isten szentsége, 2. A próféta megtisztulása, 3. A szolgálatba állítás.) Ezsaiás látta az Urat, de erről nagyon röviden szólt, inkább az Úr szaváról akart tanúságot tenni. Isten szentsége és annak a dicsérete még mindig nem tölti be a megfelelő helyet életünkben. A mai helyzetre is vonatkoztatható tanulság: ha Isten háromszor szent, akkor a szolgájának is legalább egyszer „szentnek” kell lennie! Ennek gyakorlati megvalósulása az, hogy Isten szolgája nem vegyülhet el a tömegben. Nem lehet olyasvalaki, aki megjelenésében vagy életvitelében bárkivel összetéveszthető. Az előadás ezen a ponton nagyon szépen összecsengett a kezdő nap esti áhítatával, ahol a közismert mondást a helyes irányba állítva hallottuk, mely szerint Isten igaz szolgája bort prédikál és bort iszik, vagyis maga is bátran él Isten megismert kegyelméből. Az előadó Emil Brunnert idézte: Istent csak mint titokzatosat lehet dicsérni, de ezt a titkot meg is kell becsülni. Példaként a szeráfokat állította a jelenlévők elé, akik először a saját bűnüket vallották meg és azután szóltak a rájuk bízott emberek bűnéről. Eldurvult társadalmi, közéleti viszonyainkról szólva Bándy György még elmondta, a kemény dolgokról is lehet úgy szólni, hogy az szalonképes legyen, amint azt a próféta is tette. A délutáni előadást Gémes István stuttgarti lelkész tartotta Pál tanúsága: „Mivel ez a szolgálatunk” címmel, 2Kor 4 alapján. Előadásának fontosabb pontjai: Pál szerint az evangéliumot nyíltan kell hirdetni, mert az nem a hátsó kapukon akar besettenkedni. A dicsőség hivatala minden erőfeszítést megkövetel viselőjétől. A hivatal nem tűr ellankadást, de elvár lemondást mindenről, ami kárára lehet. Egyesek Pál szemére vetették, hogyan élhet ő az evangéliumból, ha azt ingyen adja? Mire Pál így válaszolt: én nem rövidtávon nyerészkedem, hanem hosszú távon gondolkodom. A meditációt hosszú eszmecsere követte, amelyből Ittzés János püspök véleményét emelném ki: „A lelkész nem a gyülekezet, hanem Isten szolgája, és ezt akkor sem szabad elfelejteni, ha a lelkész többnyire egzisztenciálisan ki van szolgáltatva a gyülekezetnek”. A legnagyobb hatást minden bizonnyal az esti fórum gyakorolta a résztvevőkre, amelyet Smidéliusz Zoltán vezetett. Jó volt hallani, hogy egy lelkészcsalád több generációja miként látta önmaga példamutatását. A Szentlélek munkájában való hit megerősödését jelentette, hogy volt, aki, azért jutott hitre, mert szülei minden erővel bizonyságot tettek előtte, volt aki pedig azért, mert úgy érezte, hogy szülei nem terelik őt a lelkészi szolgálat irányába. A ránkbízottakért való aggodalom szólalt meg a kisgyermekes lelkészcsaládok képviselőinek ajkáról is. A harmadik nap délelőttjén volt a befejező úrvacsorái istentisztelet, amelyen Ittzés János püspök hirdette az igét 2Tim 4, 1-5 alapján. Hirdesd az igét - mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el - töltsd be szolgálatodat - hangzott a biztatás. Jó volt ez az alkalom, örülhettünk neki. A táj szépsége, a gyülekezet és lelkészének gondoskodása sokáig emlékezetesek maradnak. Reméljük lesz folytatása! Koháry Ferenc Egyházmegyei felügyelői csendesnap Május első szombatján a Nagyvelegi Gyülekezet templomába és gyülekezeti termébe gyűltek össze a Fejér-Komáromi Egyházmegye gyülekezeti felügyelői. A lelki erősödést, szolgálatunk felől való közös gondolkodást segítő napot Ferenczy Andrea lelkésznő áhítata kezdte, amelyben a kétféle Isten-szolga (Mózes és Áron) személyéről, egymásra és Istenre utaltságáról szólt. A nap két előadója - dr. Frenkl Róbert országos felügyelő és Hafenscher Károly országos irodaigazgató — a nem lelkészek szolgálatának fontosságáról, a minden területen közösen végzett munkáról beszélt. Mindkét előadás után élénk beszélgetés alakult ki, ahol egyértelművé vált: együtt, egymásért és így a ránkbízottakért végezzük a szolgálatot. Frenkl Róbert záróáhítata drámai erővel hirdette az evangéliumot, a Krisztus-követés buktatóit és páratlan lehetőségeit. HK FUNDAMENTUM Tornaterem épül az Alberti Evangélikus Iskolában Ünnepi alkalomra, tornaterem alapkő letételére hívta az iskolavezető az intézmények ifjúságát, nevelőit, a gyülekezet vezetőit és tagjait, a helyi önkormányzat vezetőit és tagjait 2001. április 22-re, Albertiben. A 290 éves iskola történetében ilyen esemény még nem fordult elő. Roszik Mihály lelkész-igazgató tett javaslatot az iskolaszéknek 2000. július 14-én, hogy a 300 gyermek részére épüljön fel ez az új létesítmény. A presbitérium két nap múlva a javaslat mellett döntött. „A rendszerváltozás óta ez volt a hetedik alapkőletétel a gyülekezet életében" - kezdte igehirdetését Roszik Mihály. A tornaterem célja: olyan ifjúságot nevelni, melyről a régről ismert mondás is szól: „Ép testben ép lélek”. Alapigéül lKor 6,20 versét választotta: „Áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi”. „A tornateremnek is feladata lesz a nemzeti színű zászló hármas üzenete iskolánk szellemiségében ” - fogalmazta meg az igehirdető. Ebben a tornateremben Magyarországért és a nemzetért lelkesedő fiatalokat akarunk nevelni. Nem véletlen, hogy a gyülekezet az 1000 éves magyar keresztyénség évében gazdagodik az evangélikus Kossuth Lajos szobrával és iskolájának új tornatermével. Hároméves kortól tizennégy éves korig az óvoda, iskola és a tornaterem falai között izzó hazaszeretetre kell nevelni gyermekeinket, unokáinkat, utódainkat. A magyar zászló piros színe, a Szentlélek egyházban működő tüzére, a Megváltó Jézus Krisztus értünk hozott áldozatára emlékeztet. Ezután következik a második üzenet, hogy az iskolánk szellemiségét, lelkiségét a fehér szín szimbolizálja. Tiszta erkölcsű, gondolkodású, az egyházért és hazáért mindig szolgálni kész fiatalokat szeretnénk nevelni a jövő Magyarországa számára. A test a lélek temploma, a szem a lélek tükre. Minden egyes gyermekben rendszerváltozás jöjjön létre. Istenben hívő, Krisztust követő emberek legyenek. Egyházunknak és népünknek hasznos, jól nevelt, kulturáltan viselkedő ifjúságra van szüksége. Örülni pedig csak tiszta szívvel és lélekkel lehet, így lehet a fehér a tisztaság és az öröm színévé. A nemzeti zászló harmadik színe a zöld: a reménységé. „Mi - mondta a 79. évében járó intézményvezető - nem a tegnapnak, de nem is a mának, hanem a holnapnak építjük ezt a tornatermet. Az a reménységünk, hogy az egyházi oktatási intézményeknek van jövőjük. Ehhez a jövőképhez hozzátartozik az új, szépen felszerelt iskola is - tornateremmel. Azért imádkozunk, hogy a lelki, szellemi és fizikai munka soha se legyen hiábavaló. A zöld szín a reménységet jelenti és ez nem szégyenít meg.” Az ünnepi alkalmon felszólalt a gyülekezet lelkésze, Szmolár Attila is, aki hangsúlyozta, hogy bár a test gyakorlását szolgálja ez az épület, nekünk a lélek épülése az első feladatunk a komoly tudás megszerzése mellett. Az induló munkára Isten áldását kérte. Fazekas László polgármester arról szólt, hogy Albertirsa nagyközség is gyarapodik ezzel az építménnyel és örül, hogy az egyházi oktatási intézmények gyarapodnak. Dr. Mányi Erzsébet orvos, alpolgármester, gyülekezetünk tagja az alapkőletétel előtt beszélt az egészséges életre nevelésről, és örült, hogy gyülekezetünk elől jár ebben a nemzeti programban is. Az alapító oklevelet a gyülekezet öt elöljárója írta alá, melyet az igazgató olvasott fel az ünnepség több száz lelkes résztvevője előtt, akik előbb az istentiszteleten az igehirdetést hallgatták meg az ősi evangélikus templomban. Az ünnepséget színesítette az iskola énekkarának szolgálata Hepp Éva tanár vezetésével, Koska Klára 8. osztályos tanuló alkalomhoz illő szavalata. Az alapító okmányt a két lelkész helyezte el, megáldva azt a Szentháromság nevében. Az elhelyezés után a lelkészek, Csernák Károly felügyelő, Iker Ferenc elnök, Bartos Márton gondnok, a vendégek, a nevelők, a gyülekezet tagjai, a gyerekek sora egy-egy kanál beton ráhelyezé- sével indította el a tornaterem építésének munkálatát. Az ünnepséget egyházunk himnusza és a magyar himnusz foglalta keretbe. A tornaterem felépítéséhez első adományként holland barátaink segítenek minket több mint 6 millió forinttal, melyet gyülekezetünk egyik tagja, dr. Nádossy Ferenc kertészmérnök-szülő közreműködésével kaptunk. Többünknek eszébe jutott Káldy Zoltán püspök mondata: Albertiben mindig történik valami. Istené legyen a dicsőség! Roszik Mihályné Szilárd alap, biztos felépítmény Még nem halványult el az emléke annak a különös esetnek, amikor a budapesti Gellért-hegyen lévő, úgynevezett Művészház. a szakszerűtlenül végzett felújítási munkák miatt kis híján romhalmazzá vált. Az éjszaka kiköltöztetett lakók fejvesztve menekültek, a recsegő-ropogó, repedezett épületből. A sorsuk mára bizonyára rendeződött, de ezt ideiglenes szállás, jogi herce-hurca kellett, hogy megelőzze. Azután jött az újabb eset. Szintén Budapesten, a Rottenbiller utca egyik foghíjbeépítésén „nyúltak mellé" az építők. Az építési területtel szomszédos - igaz majdnem száz éves - öreg lakóház roggyant-repedezett meg. A forgatókönyv hasonló volt, mint korábban, igaz itt valószínűleg gyorsabban lezajlik majd a helyreállítás, sőt némi kártérítésre is van kilátásuk a lakóknak. Valamit nem csinálhattak jól, mert az különösebb talajmechanikai ismeretek nélkül is felismerhető, hogy homokos talajban nem lehet az ott alkalmazott technológiával építkezni. Hajdanvolt tanárom mondta gyakran: ,, Olvassák a Bibliát, mert abban minden benne van. " Akkor nem nagyon értettük, miért kell a csatornázási és vízügyi ismeretekhez Bibliát olvasni, ma azonban már tudom, hogy igaza volt. Egyrészt felismertem azt a kedves és ravasz ötletet, hogy a kádári rendszer idején is talált egy látszólag elfogadhatónak tűnő indokot, hogy a Szentírás olvasására késztesse hallgatóit, - amihez a diktatúrában komoly bátorság kellett. Másrészt, a Bibliában tényleg minden benne van. Akad példa arra is, amire az említett esetekből asszociálhatunk. (Mt 7.26) „Akipedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. ” A párhuzam annyira nyilvánvaló, hogy indokolni sem érdemes, hiszen esetünkben szószerint is igaz. Pedig nem csak az épületeket kell jól alapozni, hanem a földi élet minden területét biztos, hitbéli alapokra kell helyezni. Nem feltételezem, hogy az építészek kevesebbet olvasnának Bibliát, mint bárki más, és statikai tankönyvek helyett - elkerülendő az említett eseteket - nem is igazán javasolt. Viszont olvasni, megismerni, főleg pedig az abban foglaltakat megtartani építésznek és nem építésznek egyaránt nagyon ajánlott. Gyarmati Gábor Jó alap kell! A jó alap hosszú távon erős, szilárd, teherbíró. Alul van és ott meg is marad. Nem akar feljebb kerülni, látványossággá válni. Csöndben, feltűnés nélkül, láthatatlanul végzi egyetlen feladatát: tartja a felépítményt. Lehet rá számítani, nyugodtan lehet rá építeni. A jó alap nem törik meg földrengésszerű igénybevételekor, a legnehezebb próbát is kiállja. A jó alap iránytartó. Nem mozdul el, nem billen el, ha többletterhelés éri, ha fúj a szél vagy zúg az ár... Az alapozás az építéstudomány fontos ága, egyetemi tanszéket is alapítottak művelésére. Életünk során tapasztaljuk a fentiek igazságát, és igyekszünk életünk alapjait megteremteni... Nem tekinthető minden élet kiváló alapozásúnak. Számtalan nehézség és próba kikezdi, megtöri, végül pedig felmorzsolja életünk alapjait. Felmerül a kérdés: mit tegyünk saját életünk jó alapra helyezése érdekében? A Biblia itt is eligazít: segíti a tisztánlátást és a helyes döntést. „Más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus” - olvassuk lKor 3,11-ben. Nem kell keresni Jézus Krisztuson kívüli „más” alapokat, „más” isteneket, mert megvan az egyetlen fundamentum, ahol el lehet kezdeni az „élet” nevű nagy építkezést. Jézus Krisztus nemcsak a Jó Pásztor, hanem-a Jó Alap is! Gyermekkori keresztségünk ennek a Jó Alapnak elismerése és elfogadása is egyben. A Szentírás óv a tévedéstől is: „Ne kezdjünk újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek ” (Zsid 6,1). Ez a fáradozás nemcsak fölösleges, hanem Isten iránt még sértő is, hogy nem hallgatunk az Ő szavára. Ezért bátorít a kinyilatkoztatás: „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll... " (2Tim 2,19), ahogyan énekeltük sokszor: „megáll az Istennek igéje”. A Hegyi Beszédben Jézus maga nevezi „okos” embernek azt, aki hallja az Igét és megfogadja (azaz cselekszi) azt (Mt 7,24). A balgák ma talán többségben vannak statisztikailag. Amikor azonban az „okos” minőségre van szükség, ha fontos, kényes vagy életbevágó problémák következnek, még a balgák is az „okos” (megbízható, lelkiismeretes, igaz-szavú, hűséges, önzetlen, Krisztus-hívő) keresztyénektől várják el a segítséget, „akiknek segítsége az Úrban van”! Havasi Kálmán V
