Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-05-20 / 21. szám
4. oldal 2001. MÁJUS 20. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezeteiben - hagyományosan - Húsvét és Pünkösd között kerül sor a konfirmandus-vizsgákra, majd a fiatalok első, ünnepélyes úrvacsoravételére. Az időpont kiválasztása a lelkészek, a gyülekezeti felügyelők belátására van bízva. Amikor meggyőződtek arról, hogy a konfirmandusok elegendő ismerettel rendelkeznek a Bibliáról, egyházunk tanításáról, akkor jöhet el a nap, hogy a gyermekek az egyház tudatos, felnőtt tagjaivá váljanak. De vajon tudnak-e mindent, amit tudniuk kellene? Főként pedig, felis- merték-e azt az egy dolgot, ami szükséges? (Lk 10,42.) Örök, gyötrő kérdése marad az őket konfirmáló lelkésznek. Nem véletlenül állítottuk a konfirmáció témáját éppen e heti lapszámunk középpontjába. Van miért hálát adnunk, van miért imádkoznunk!... Konfirmandus tábor Piliscsabán Már egy évtizede, hogy a húsvéti szünidőben Piliscsabán konfirmandusok részére tábort szervezünk. Havasi Kálmán pestszentlőrinci és Széli Bulcsú kispesti lelkészek indították azzal a szándékkal, hogy a konfirmálni készülő fiatalokat segítsék a lelki megerősödésben, hogy a konfirmáció ne csak vizsga legyen ismeretekből, hanem minél több fiatal számára egy életre szóló döntés Jézus Krisztus mellett. Az évek során más gyülekezetek is csatlakoztak, így évről évre mintegy 70-80 fos „csapat” van együtt a héten. Az idén Kispestről, Pestszentlőrincről, Répcelakról, Vanyarcról, Ősagárdról, Tordasról és Érdről jöttek a gyerekek és a lelkipásztorok. Reggel egy-egy előadás hangzott el a templom berendezési tárgyairól - keresztelőkút, szószék, oltár, orgona, persely - majd csoportos beszélgetések az előadás témájáról. •Kirándulás, játék, sport, akadályverseny, vetélkedők tették mozgalmassá a délutánt, amit minden nap Luther életéről szóló vetítettképes előadás zárt. Esténként a nagy halfogás történetéből evangélizá- ciók hangoztak el. A gyerekek szerették az ifjúsági énekeket, sok-sok éneket megtanultak a héten. Megtapasztaltuk Jézus Krisztus jelenlétét és sze- retetét, amint az Ige és a Szentlélek által megérintette a gyerekek szívét. Ha csak a felszínt szemlélte valaki, nem gondolta volna, hogy ez a vidám kis sereg, akik koruknak megfelelően fáradhatatlan elevenségben voltak jelen, emellett milyen mélyen átélték Isten szavát. Személyes lelki-beszélgetésekben láthattuk, hogy komoly problémákkal küzdenek, közülük többen is lelki, hitbeli válságokon mentek, vagy mennek át. Ami a legnagyobb örömöt jelentette nekünk és a mennyben az angyaloknak is, amikor egy-egy gyermekszív megnyílt Jézus Krisztus előtt. Minket, felnőtteket megszégyenítő bátorsággal mondták el sokan mindenki előtt lelki vívódásukat és döntésüket Jézus mellett. Olyan légkört teremtett Isten Lelke köztük, hogy mi csak csendes hálával köszönhettük meg az O jelenlétét. Természetesen tudjuk, hogy ami Piliscsabán történt több gyermek szívéKonf ben, az kezdet, aminek reménység szerint Isten kegyelméből folytatása lesz. Sőt, akik nem beszéltek magukról, ők sem maradtak ki Isten áldásából. Egyik délután a szabadidőben két kislány (a mi gyülekezetünk konfimandusai közül) megkért, hogy beszéljünk arról, mi a megtérés, és miként történhet meg az életünkben. Meglepetésemre a többiek is odajöttek. Nagyon élénk beszélgetés alakult ki, tele voltak kérdésekkel. Nem az iskolás - ezen is legyünk túl - lelkületet tükrözték, hanem őszinte, szívbeli érdeklődést, sőt vágyakozást. „Nyáron is el szeretnénk jönni az iíjúsági hétre!” - jelentették ki. Számomra a hét legkedvesebb élménye már otthon történt. A nagycsütörtök esti istentisztelet előtt az egyik kislány, aki a táborban volt, egyedül érkezett a templomba. Amint belépett sírva fakadt. Kérdezem, mi a baj? „Nincs semmi baj, csak örömömben sírok, a Betti telefonált, hogy ő is megtért.” A gyerekek közül többen nagyon „távolról” jöttek. Olyan családokból is, akik soha nem járnak templomba. Ha szabad ezt mondani, az ilyen táborok nekik a legfontosabbak, itt érezhetik meg a keresztyén közösséghez tartozás örömét. Természetesen voltak olyanok is, akik gyakorló keresztyén családból érkeztek, magukat hívő keresztyéneknek vallották. Ők sok tekintetben segítségünkre voltak a szolgálatokban, és főképp abban, hogy magatartásukkal segítették a jó „légkör” kialakítását. Istennek legyen hála azért, hogy megáldotta ezt a piliscsabai hetet, ami reménység szerint továbbsu- gározódik a családokban és gyülekezetekben. Isten adhatja meg, hogy ki-ki a maga gyülekezetében is megtalálja helyét, és ne csak egy szép emlék maradjon számára ez a tábor, hanem a Krisztusban való élet kezdete lehessen. Ittzés István Konfirmáció a barcasági Hétfaluban Legutóbb húsvéti számunkban közöltünk részletet Veres Eme- se-Gyöngyvér néprajzkutatónak a barcasági (Románia) magyar evangélikusok népegyházi hagyományait vizsgáló tanulmányából. Az alábbiakban - már csak a pozitív olvasói visszajelzések okán is - szívesen adunk közre részleteket a konfirmációval kapcsolatos fejezetekből, ismételten utalván arra, hogy szerzőnk vizsgálódása természetszerűleg nem terjedt ki az ünnep spirituális, lelki aspektusaira. A hétfalusi csángók legnagyobb ünnepükként a virágvusárnapot tartják számon, amely nemcsak Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának ünnepe, hanem (náluk) a felnőtté válásé is. A VII.-Vili. osztályos lányok és fiúk ugyanis - miután előző este a kikérdezésen vagy vizsgán számot adtak a vallás- és kátéórákon tanultakról - ezen a napon konfirmálnak. Felkészülés a konfirmációra Az őszi iskolakezdés egyben a kisebbek számára a vasárnapi iskola, a VII. osztályosok számára pedig a káté tanításának kezdetét is jelenti. Amikor a VII. - ritkábban Vili. - osztályos lányok és fiúk elkezdik a káté tanulását, a konfirmandus (kon- fér, új gyónó) megnevezéssel illetik őket, és elkülönülnek a vallásórákra járó gyerekektől. A korábbi írásos említések szerint a káté tanulása a böjti időszakra korlátozódott. „A Brassó megyei evangélikusok virágvasárnapjának jelentőségét emeli az az egyházi szép szokás, hogy a böjti időszakban az ifjaknak mintegy 6 hétig tartó vallás tanítása e napon megtartandó nyilvános vizsgáztatással fejeződik be. E nap tehát az egyházi esztendő egyik legfontosabb vasárnapja, amikor még a legnagyobb ünnepnapokon sem tapasztalható nagy számmal jelennek meg a hívek a confirmandusok által virággal feldíszített templomokban a feleletek meghallgatására. A bácsfalusi ev. egyházban az idén megconfirmáltatott 6 fiú és 9 leány, összesen 15; a türkösi egyházban 13 fiú és 17 leány, összesen 30; a csernátfalusi egyházban 26 fiú és 20 leány: összesen 46" (Hétfalu: 1907). Ezért a tanításért a gyerekek „fizettek ” a lelkésznek és a kántornak, aki énekelni tanította őket, mégpedig tojással. („ 16 tojást vittünk. Azzal fizettük a kántort" — 1997: id. Koszta Istvánná, Tatrang. „Húsz tojást vittünk. A kántornak, azt hiszem, négyet. S a harangozónak kettőt. Mikor jártak fel, akkor mindenki felvitte. - 1996: Csere Anna, Pürkerec.) A közvetlenül a második világháború utánig konfirmált lányok többnyire 16-17 évesek. A fiúk már 15 évesen konfirmálhattak, feltétel mindenképp a 7 elemi elvégzése volt. Az 1948-as tanügyi törvény nyomán átalakult a romániai iskolarendszer, amely maga után vonta a konfirmandusok életkorának csökkenését is. Ez a tény meghatározta a továbbiakban az előkészületek menetét is. Általában már a kikérdezés estéjére két fenyőfát állítanak a templomok és paplakok bejáratához vagy koszorút fonnak a kapuk fölé, amelynek beszerzését szintén a konfirmandusok végezték. „Fenyőfákat állítottunk a templomnak a bejáratához, s a templomba egész körbe koszorú vót fonva fenyőágból s virágokkal feldíszítve. Mindig csak a konfirmandus legények hozták. ” (1998: László Géza, Barcaújfalu). Legtöbbször a templomot belül virágokkal is díszítették. „Mikor mi voltunk es volt fenyő. Még mi elmentünk szedtünk hóvirágot s még az ösvényeket vastagon meghintettük hóvirággal. Miég a székekre is voltak téve, a padokra, de aztán azt mondták, hogy azt hagyják fel, mert mind leverik s összetapossák s olyan piszok lesz s mocskosság s akkor ezt így elhagyták, de papírból csinálnak... Elő virág az oltáron van, mert vesznek a konfirmandusok. " (1996: Csere Anna, Pürkerec). A vágott, illetve cserepes virágok minden faluban az alkalomhoz illően fehérek. A konfirmáció menete Virágvasámap előtti szombat este a konfirmandusok bizonyságot tesznek a presbitérium és a rokonság előtt mindarról, amit a káté-órákon tanultak. Ezzel lezárult a számadás korszaka és mindenki készülhet a másnapi első úrvacsoravételre. Miután virágvasámap „ behúzták” a harmadik harangszót is, a lelkész és a presbitérium nyomában bevonulnak a konfirmandusok is énekszóval, a gyülekezet feláll, és mindaddig állva marad, míg a gyerekek befejezik az éneklést. A szertartás a megszokott rendje szerint zajlik. A különböző gyülekezetekben kisebb eltérések előfordulhatnak ezen az ünnepen, ám a mérvadó mindenképp a romániai ágenda. A virágvasárnapi prédikáció csak néhány mondat erejéig foglalkozik Jézus Jeruzsálembe való bevonulásával, a hangsúly a gyerekek megkonfirmálására esik. Éppen ezért, mert ez a nap az ö ünnepük, a lelkész csak röviden beszél. A gyerekek vallást tesznek hitükről, szóval és egyházi énekkel egyaránt, majd a lelkész megáldja a konfirmandusokat. Ezalatt orgona- és harangszó hallatszik. Mivel a gyülekezetben még megtartották a hagyományos ülésrendet, azaz a nők, férfiak, ifjak külön foglalnak helyet, a konfirmandus lányok és fiúk is külön-külön ülnek és az áldást is külön veszik. Ezek után a gyerekek kérik a gyülekezetei, hogy vegye fel felnőtt tagjai közé. A kérést követik a köszöntők: szülőknek, nagyszülőknek, keresztszülőknek, felügyelőnek, kántornak és lelkésznek. A három utóbbinak virágot is átnyújtanak köszönetképpen. Amit az istentisztelet kapcsán még ki kell emelnem, az az úrvacsoravétel rendje. Természetesen virágvasámap a frissen megkonfirmáltaké az elsőbbség. Általában a hagyományos ülésrendből adódik, hogy először az idős férfiak - kezdve a V
