Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-05-20 / 21. szám
2. oldal 2001. MÁJUS 20. Evangélikus Élet r UJ NAP - UJ KEGYELEM Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem. (Zsolt 66,20) VASÁRNAP ( datetis pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: „ Uram, íme va-, gyónóm felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki. ” Lk 19,8 (2Móz 20,15j Jn 16,23b-32, Zsolt 30,1-13) Rendkívüli fordulat következett be Zákeus életében, amikor Jézus CSÜTÖRTÖK betért hozzá. Felismerte eddigi hibáit, bűneit és változtatni^kart életén. Megpróbálta helyrehozni hibáit, csalásait és megpróbálta bepótolnüazt, amit addig elmulasztott: adni és segíteni akart. Sok-sok hiba és mulasztás terheli mindannyiunk lelkét, s miután ezt felismertük, igyekezzünk változtatni is eifen! hogy kitől kapják az ételt. Mi emberek sokszor és sokáig nem ismerjük fel, hogy kitől kaptuk az életünket, Kitől kaptuk szeretteinket, kitől kapunk új és új lehetőségeket életünk folyamán. Lehetőségeket kapunk arra, hogy új életünk legyen, hogy boldogok legyünk és boldoggá tegyünk másokat. Ne felejtsünk el Istenünk akaratára, szavára figyelm es ne felejtsünk el hálát adni ajándékaiért. HÉTFŐ „Legyen szívetek teljesen Istenünké,gaz Úré." lKir 8,61 (Lk 16,13, 1 Kir 3,5-15, ApCsel 3,1-10) Sokféjé érzés, vágy, indulat lakik a szívünkben: szeretet, harag, álmok, gondok, félelmfek, szenvedélyek. Minden érzést és indulatot mérjünk meg Istenhez fűződő kapcsolatunk mérlegén. Akkor mélyebbé és tartalmasabbá válhat a szeretet, és felismerhetjük a hideg, haragos kapcsolat megoldásának útját is. Amikor életünket, gondjainkat, örömeinket, érdeseinket Istenre alapozzuk, akkor az Úré a szívünk. Jézus Krisztus mondja: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük. ” Mt 18,20 (Ezs 63,8-9; Lk 24,44-53, Zsolt 47,1-10) Csodálatos biztatás hangzik Jézus szavaiban: támogató, vigasztaló, bátorító jelenlétével velünk van. Velünk van, amikor egészen kicsi közösségben kulcsoljuk össze a kezünkét, és velünk van a teli templomban. Nem a távolból figyel bennünket, hanem egészen közel lép hozzánk. Éljük át minél többször és éljünk ennek a csodálatos jelenlétnek az ajándékaival. dpkitci^I Bölccsé teszlek. és megtanítalak, melyik úton kell járnod." Zsolt 32,8 (Lk 9,23, Jn /8,33-38, ApCsel 4,1-12) Életünk döntések és választások sorozata. Döntést hO'/unk a fontosabb kérdésekben: iskola, házastárs, munkahely választásnál. Ilyenkor talán sokáig vívódunk, mérlegelünk. Sok kisebb, lényegtelennek tűnő döntés Mséri napjainkat; van-e időm, energiám, kedvem a másik ember gondját meghallgatni, talán segíteni, vagy időhiányra hivatkozva rohanok V. HUSVET ÜNNEPE UTÁN 5. VASARNAP Imádkozzatok! ISTENTISZTELETI REND____________________________ Budapesten, 2001. május 20. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) “f*“ Bence Imre; de. 10. (nemet) Andreas Wellmen de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. dr. Széchey Béla' II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Herczog Csaba; H., Modori u. 6. de. fel 10. Sztojanovi^s András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fel 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásme- gyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, Hl., Dévai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerófi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Pintér Károly; du. 6. Pintér Károly; VII., Városligeti fasor 17. de. 11.„(úrv., konfirmáció) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbanya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Erdélyi Csaba; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. dé. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. '6. Dechertné Ferenczy Erzsébet; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Dechertné Ferenczy Erzsébet; Budagyön- gye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Ben- cené Szabó Marta; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kenden György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. Erdélyi Csaba; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. (urv.) Erdélyi Csaba; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter;’ Rákospalota, XV, Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld. XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tesscdik tér. de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fel 11. Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pest- szentlőriiic, XVIII., Kossuth’ tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Samuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza. HÚSVÉT UTÁNI 5. (ROGATE) VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: fehér. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 18,1-8; epistolája (igehirdetési alapige): Kol 4,2-4. HETI ÉNEKEK: 72, 322. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórái közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. május 21-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus koráléncklés. Összeállította: tszm. Kol 4,2-4 Minden napunkat imádsággal kellene kezdenünk és minden naptól imádságban kellene búcsút vennünk. Közben napjaink egyetlen pillanatában sem szabadna elfeledkeznünk a jól ismert buzdításról: „Szüntelenül imádkozzatok!” Pál apostol kolosséiakhoz írott levele elején az imádságról beszél: „Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, amikor értetek imádkozunk.” Levelének végén pedig kitartó imádkozásra buzdít: „Az imádkozásban legyetek kitartóak és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni!” Csakúgy mint életünk más területein, sokszor az imádságban sem vagyunk kitartóak és éberek. Mindannyiunkkal előfordult már, hogy belealudtunk imádságunkba. Megnyugtatóan jó érzés volt, hogy imádság közben hunytuk le szemünket, de valamit talán még el kellett volna mondanunk Istennek, mielőtt elnyomott bennünket az álom. Kipróbáltuk-e már, mit kért Jézus tanítványaitól, amikor ezt mondta: „Virrasszatok és imádkozzatok...!” Jó lenne kihasználnunk imádságainkra a hajnal csendjét, az éjszaka csendjét és minden pillanat csendjét, amit Isten még a legnagyobb zajban is meg tud bennünk teremteni. Olykor mindent beleadva bombázzuk kéréseinkkel az Istent. De vajon meddig tart ez az ostrom? Nagyon könnyen feladjuk, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan szeretnénk. Nagyon gyorsan elveszítjük türelmünket, ha úgy érezzük: nagy a szükség és késik a segítség. Mindenesetre nem árt megkérdeznünk: mit kértünk, miért kértük és miért nem adatik meg nekünk. Döbbenetes, hogy milyen kevés hely jut imádságainkban a hálaadásnak. Gyülekezetünk hittanosai néhány héttel ezelőtt csendes hétvégét töltöttek el, melynek témája az imádság volt. Az egyik foglalkozáson imádságot kellett megfogalmazniuk, mely így kezdődött: „Hálát adok neked Istenem, hogy...” Gyermekien őszinte imádságok születtek, melyekből sokat tanulhatnánk. Ahogyan Pál apostolnak bilincsek között is volt ereje és oka a hálaadásra, úgy a mi életünkből sem hiányozhat - kudarcok, félelmek, elkeseredések közepette sem - a hálaadás. Legyünk éberek arra, hogy egymás gondjait, örömeit az Isten elé vigyük! Pál apostol a szolgálatban vele együtt állókkal hálát ad imádságaiban a kolosséi gyülekezetért. Ugyanakkor kéri a gyülekezetét: „Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát!” Ismerek valakit, akinek imádságos listája van. Akik azon a listán szerepelnek, azokért naponta imádkozik. Ha nekünk lenne egy ilyen imádságos listánk, kik állnának azon? Szerepelne-e rajta az az ügy, hogy Isten nyissa meg az ige ajtaját azok előtt, akik a Krisztus titkát szólják? Mondják: az imádság a lélek lélegzet- vétele. Ha imádság nélkül élünk, belefulladunk az életbe. Soha ne felejtsük hát el Pál apostol buzdítását: „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni!” Péter Attila Kerületi Missziói Nap 2001. május 26. „GYÖKEREZZETEK MEG KRISZTUSBAN!” (Kol 2,7) KECSKEMET Evangélikus Templom D. dr. Harmati Béla ASZOD Evangélikus Gimnázium D. Szebik Imre PAPA Petőfi Gimnázium Ittzés János püspökök szolgálatával. Jövő szombaton (május 26-án), 10 órától „Gyökerezzetek meg Krisztusban!" bibliai mottóval kerületi missziói nap lesz Aszódon, Kecskeméten és Pápán. Jövő vasárnap (május 27-én), a Misszió Vasárnapján, az istentiszteleti offertóriumok egyházunk miszsziói munkáját támogatják. Az Evangélikus Élet következő száma Missziói Melléklettel jelenik meg. SAROK Ne legyen, hisz’ van! ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2001. május 24. L, Bécsi kapu tér de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Herczog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. du. 5. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. ; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. du. 6. Schulek Mátyás; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. du. fél 7. dr. Hafenscher Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 6. Horváth Anikó; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régifóti út. 73. (Nagytemplom) du. 6. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány 1. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI.. Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. du. 6. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; MENNYBEMENETEL ÜNNEPÉN a liturgikus szín: fehér. Az ünnep evangéliuma (oltári ige): Jn 20,16-18; epistolája (igehirdetési alapige): IThessz 1,2-10. AZ ÜNNEP ÉNEKE: 278. Összeállította: tszm. 3 £ 5 u 3 Ez a „legyen” nem hagy nyugodni... Nagyon is zavar... Miért legyen, ha már van? Megkérdőjelezhetetlenül, visszavonhatatlanul! Dicsőség az Atyának, Fiúnak és a Szendéteknek... — így a liturgia... Dicsőség legyen - így a sokak által ,javítottnak” vélt kiadás... Az istentisztelet liturgiájában vannak olyan mondatok, amelyek olyan természetesen hatnak(!), hogy fel sem figyel rájuk az ember. Legfeljebb akkor, ha a liturgus kis „fazonigazítással” megpróbálja - gondolom a legjobb indulattal - átalakítani a „túl szokványos”, „túl személytelen”, „túl egyszerű” (az indokoknak se vége, se hossza) formulákat. Közben talán észre sem veszi, hogy a szöveg egészen más értelmet nyer, más mondanivalót hordoz. A liturgia alapszövegei évszázadokon, évezredeken át formálódtak, csiszolódtak, kristályosodtak. Ezért minden apró kis variáció, minden „laza” kezelés a lényeget veheti el. A gyémánt fényét és formáját (és nagyságát)... Egyik püspökünk - jogosan - így szokta ezt kifejezni: magunkhoz rontjuk a liturgiát. Pedig a liturgia nem magánügy, nem hangulatos körítés a prédikációhoz, amit ki-ki kénye kedve szerint alakítgat. A liturgia az Egyház hangja, az Egyház imádsága emberi oldalról, s közben az Isten liturgiája, azaz (a szó eredeti értelmében) Isten „közhasznú munkája, közszolgálata”. Súlya vész, ha magánakciók áldozatává válik. Dicsőség legyen az Atyának... - így mondják - sajnos nem kevesen - a doxológiát. Bele sem gondolnak, hogy a kijelentést, a tényközlést, az isteni igény bejelentését egyszerű (bár kegyes) emberi vággyá degradálják. Hogy tudniillik; „De jó volna, ha övé lenne a dicsőség, legyen így...” Nos; Övé a dicsőség!!! (Az már más kérdés, hogy én megadom-e neki, az én életem dicsőíti-e, a gyülekezet, az egyház közössége valóban Isten dicsőségére tevékenykedik-e. Övé a dicsőség. Ha itt nem, máshol.) Az egész világ Isten dicsőségét hirdeti, hangzik a liturgiában oly sokszor előkerülő bibliai emlékeztetés. „...Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség" - valljuk nap, mint nap az Úrtól tanult imádságban. Mindkét glória (Dicsőség az Atyának..., és dicsőség a magasságban...) amellett, hogy „igénybejelentés” az Isten részéről, tényközlés a liturgia oldaláról, hitvallás a gyülekezet ajkáról. Nem azt kérjük, hogy a sokféle világi hatalom dicsősége helyett ugyan legyen már Istené a dicsőség, hanem megvalljuk, hogy a világ múlandó, talmi csillogást jelentő dicsősége csak látszat. Istené a dicsőség. A nyelvtanilag talán furcsa mondat - nincs igei állítmány - ezt az erős hitvallást sugallja. Liturgusok, kérdezzük meg magunktól: végiggondoljuk-e egy-egy ilyen mondat súlyát? Gyülekezeti tagok: kérdezzük meg lelkészünktől, gondoljuk végig a testvérek közösségében, hogy mi miért van a liturgiában. Próbáljunk tudatos keresztényekként résztvenni az istentiszteleten. S ha ez egyfajta újragondolási folyamatot indít el, akkor jobban fogjuk „élvezni” a korábban már megunt, megüresedő mondatok sorát, az egész liturgiát, így válik emberi találkozásnál, vallásos állománygyülésnél többé az istentisztelet - ahol a Szenttel találkozhatunk. Övé a dicsőség! S akkor már az sem mondható - „lazított kiadásként”, kegyes vágyként, hogy „legyen ez a mi istentiszteletünk az Atya, Fiú Szentlélek nevében”. No, de erről majd legközelebb... HK t t f 4
