Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-05-13 / 20. szám
Evangélikus Elet 2001. MÁJUS 13. 5. oldal A röplabda, akit Wilsonnak hívtak, avagy ideje hajótörötteket menteni „Aki hívő, az másképp viszonyul a dolgokhoz” Beszélgetés Héja Domonkos karmesterrel „Akkor így szól a király a jobb keze felöl állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottál örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. ” (Mt 25, 34-36.) A röplabda, akit Wilsonnak hívtak, maradt Tom Hanks egyetlen társa a „Számkivetett” című filmben, amikor repülőgépe az óceánba zuhant, és mentőcsónakja végül egy lakatlan szigeten ért partot. A lezuhant repülő eredetileg csomagokat szállított. A szerencsétlenséget követő napokban meg jó néhány kartondobozt sodort partra a víz, ezek között volt egy röplabda is, „Wilson” felirattal. Hozzá beszélt a főszereplő a magány és a reménytelenség óráiban. A szerelem tartotta benne a lelket, a szerelem, amit a menyasszonya iránt érzett, és a remény, hogy egyszer majd hazajuthat. Nemcsak az óceán közepén vannak magányosan, elszigetelten elő emberek. Az idős szomszéd bácsi, a nyúzott egyetemista, a folyton rohanó manager, a különórákkal leterhelt iskolás és a szatyrokat cipelő háziasszony képében valójában állandóan a szemünk előtt vannak zaklatott korunk Robinsonjai. A kérdés csak az, hogy felfigyelünk-e rájuk. Ki törődik az élet hajótöröttjeivel? Ki kérdezi meg őket, hogy vannak, mire gondolnak, kJ veszi észre elkeseredett próbálkozásaikat, a reménytelenségből fakadó, néha még felfelszálló füstjeleket? „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. mondja Jézus Máté evangéliumában. De csak az tud Hozzá menni, aki ismeri a Felé vezető utat, és csak az tudja letenni a terheit a kereszt árnyékában, aki hiszi és reméli, hogy Krisztusnál valódi megkönnyebbülést és nyugalmat találhat. Készek vagyunk-e arra, hogy a hajónkkal irányt változtassunk, és szélirányba fordítsuk a dagadó vitorlákat? Abba az irányba, amit életünk Kapitánya mutat nekünk? Abba az irányba, ahol lehet, hogy sok a veszélyes korallzátony és a kiugró sziklaszirt, de sok a magányos, megkeseredett, már a menekülés reményéről is lemondott hajótörött is? Ha igen, ideje indulni, most szikrázó- an süt a nap, nyugodt a tenger, és kedvező a szél! Gazdag Zsuzsanna Evangélikus óvodabál Híresek a soltvadkerti bálok: több száz fő vesz részt rajtuk, és ember legyen a talpán, aki első látásra választani tud a báli szezon pazar kínálatából. Talán ezért is teszik az Evangélikus Óvoda jótékonysági bálját mindig külön, Húsvét utánra. Idén is több mint 300 szülő és barát érezte jól magát és mulatott hajnalig e bálon, amit a gyerekek táncműsora és a váci Jump Stúdió show-ja tarkított. A belépők, a tombola és a büfé nyeresége természetesen az egyházi intézmény működését támogatja. K. L. A Danubia Ifjúsági Szimfonikus Zenekar nyerte el elsőként az újonnan alapított, a Nemzet Ifjúsági Zenekara megtisztelő díjat, amihez - olvasóink nevében is - őszintén gratulálunk. Ha valakinek azonban a Danubia Zenekar neve így nem ismerős, had’ idézzem fel a tavaly őszi - milliók által látott - televíziós élő közvetítést a Vatikánból, ahol szeptember 23-án II. János Pál pápa jelenlétében adták elő a magyar állam jubileumi ajándékaként - átütő sikerrel - Liszt Ferenc Esztergomi miséjét. Nem véletlenül említem együtt a két eseményt, hiszen mindkettő ugyanahhoz a zenekarhoz, és annak karmesteréhez Héja Domonkoshoz kötődik, aki készséggel vállalkozott egy beszélgetésre az Evangélikus Elet olvasói kedvéért. O nem csak alapítója, de lelke, motorja is az 1993-ban alakult zenekarnak. A fiatal karmester az 1998-ban megrendezett IX. Nemzetközi Karmesterverseny megnyerésével robbant be a hazai zenei életbe és kezd egyre ismertebb lenni immár külföldön is.- Hogy sikerült elérni, hogy Önök kapjanak lehetőséget a Vatikánban rendezett koncertre?- Higgye el, nem tudom. A mi életünk úgy alakult, hogy dolgoztunk, a „dolgok” pedig egyszerűen ,jöttek”. Ezért mi nem lobbiztunk, nem küzdöttünk külön: örömmel vettük a megtisztelő feladatot. A koncert azért is volt nagyszerű szerintem, mert függetlenül attól, hogy valaki hívő-e vagy ateista, a római katolikus egyház feje előtt szerepelni - nagy dolog.- Menjünk vissza egy picit az időben. Miért lett karmester?- Mert már gyermekkorom óta az szerettem volna lenni. Ebben benne van a szülői indíttatás, azonban családunkban nincs több generációs hagyománya ennek, olyannyira, hogy elődeim között még csak különösebb irányultság sem fedezhető fel. Apró gyerekként én is álltam a lemezjátszó előtt és „vezényeltem”. Tinédzser koromban persze sokat hallgattam én is könnyűzenét, de komolyan soha nem foglalkoztam, nem ragadtam le a popzenénél. A célom mindig az volt, hogy karmester legyek. Végül is tizennégy éves korom óta zenészek között vagyok, mégpedig olyanok között, akik a klasszikus zenélést választották. Rögös, de egyenes út vezetett idáig.- Diplomamunkaként Beethoven DC szimfóniájának dirigálását választotta. Nem érezte ezí egy kicsit túlzásnak? Hiszen sok karmester évek hosszú munkája után -jobb esetben -jut el idáig. Ön ezzel kezdte. A „szakma” nem lepődött meg?- Biztosan meglepődött. De azzal a nézettel, mely szerint bizonyos daraboIsten: „mindnyájunk édesatyja” A fenti címben levő idézet arra vonatkozik, hogy nagy költőnk, Arany János 1852-ben, az Itthon című versében az Isten szó használata helyett egy érdekes, nagyon szemléletes kifejezéssel élt: „ Gyermekszívvel, öntudatlan Nyugszom meg e gondolatban: Hogy övéit el nem hagyja, Ki mindnyájunk édesatyja. ” Ezek a költői sorok eszünkbe juttatják, hogy az Úrtól tanult imádságban is tulajdonképpen körülírást (más szavakkal megnevezést) használunk az Isten szó helyett: mi atyánk. Arany János versében az imádság atyánk szava helyén az édesatya főnév áll, a mi névmás helyén pedig a mindnyájunk említése: az Isten „mindnyájunk édesatyja”. Mi, emberek, az övéi vagyunk, mennyei atyánknak a gyermekei vagyunk, s Ő sohasem hagy el bennünket. Egyes szám első személyű formában fejezi ki itt Arany János: „Gyermekszívvel, öntudatlan / Nyugszom meg e gondolatban... ” Költőnk világnézetére nézve igen jellemző adat, hogy Toldi című nagy elbeszélő költeményében az Isten szó 36- szor fordul elő, míg az ember főnév csak 17-szer. (Lásd Pásztor Emil: Toldi-szó- tár. Arany János Toldijának szókészlete. Budapest, 1986.) (Arany János Isten-képe) Arany Toldijában minden az Istené, még az emberek élete, kenyere is. A második ének egy helyén azt olvassuk, hogy Toldinak „ Ütni készül ökle csontos buzogánya... /S Györgyöt e csapással hűs verembe tennék. / Isten kenyeréből hol többé nem ennék”. A nádasba bujdosó, hajlék nélkül maradt Miklósra Isten kék ege vigyázott: „Nádtors lön az ágya, zsombok a párnája, / Isten kék egéveljodve a tanyája ”. A gyilkosságba hajszolt, hazulról elmenekülő Miklós töretlenül hisz az Istenben. így beszél a nádasban őt felkereső Bencének: „ Gyilkosságba estem, lettem bujdosóvá, / Hej, ki tudja, mikor leszek bele jóvá? / De hiszem az Istent, az árvát sem hagyja, / Mert azért az árvák gondviselő atyja... ” / Gondoljunk arra a szép jelenetre is, amikor Toldi Miklós az éj leple alatt még visszamegy elbúcsúzni az édesanyjától, de üldözői miatt nem maradhat nála sokáig. E szavakkal búcsúzik: „Nincs időm továbbra hogy maradjak itten, / Kegyelmedet pedig áldja meg az Isten: / Áldja meg az Isten ezen a világon: / Még a másokon is, szívemből kívánom. ” (A költőnek a szép hangzás szerinti helyesírásával. P. E.) Isten remélt áldása fogja egybe az anyát és tőle kényszerűen elszakadó fiát - látjuk, illetve halljuk Toldinénak a Miklós előző szavait visszhangzó válaszában: „Áldjon meg! áldjon meg! ... anyja eddig mondta, / Hogy ki áldjon? vagy kit? azt csakúgy gondolta; / Tudta, hogy az, aki a szívet vizsgálja, / Minden kívánságát benne megtalálja. ” Szép körülírás itt az Isten szó helyett: aki a szívet vizsgálja. Igen, a mi mennyei atyánknak nem a mondott szavaink a legfontosabbak, hanem az, ami a szívünkben van. Régi kedves kifejezés a magyar nyelvben, hogy Istenünk a mi emberi gondolataink és tetteink megítélésében elsősorban a szíveknek vizsgálója. Már Mikes Kelemen is, miután öregkorában engedélyt kapott, hogy levelezhessen a rokonaival, így írt Rodostóból 1761. március 19-én az Erdélyben lakó unokaöccsének, báró Huszár (Boér) Józsefnek: „Kedves öcsémuram, az elmúlt esztendőben tizenötödik septembris (szeptember 15-én) datált levelét csak a szíveknek vizsgálója tudhatja, mely szívesen vettem... ” Mi, XXI. századi magyarok, változatlanul hisszük, hogy Istenünk a szíveknek vizsgálója, de mindnyájunk édesatyja is. Dr. Pásztor Emil Vámos Miklós „Rögtön jövök” című televíziós műsorának vendégeként (középen). kát csak bizonyos életkor elérése után lehet elvezényelni, én nem értek egyet. Minden darabot minden korban el lehet vezényelni, legfeljebb ennek módja az évek múlásával változik. Ha én negyven vagy hatvan évesen vezényelném először a IX. szimfóniát, akkor olyan szempontból hátrányos helyzetbe kerülnék, hogy azokon a „gyermekbetegségeken” csak később esnék át, amelyeknek esetleg most, huszonhat évesen van itt az ideje. így nem lenne viszonyítási alapom. Idén szeptemberben már harmadszorra fogom dirigálni a művet, így tehát mire idősebb életkorba fogok érni, valószínűleg másképp tolmácsom majd, mintha soha nem vezényeltem volna.- Ön a koncerteken igen gyakran partitúra nélkül vezényel, még a biztonság kedvéért is csak néha teszi ki a kottát. Nem vakmerőség ez?- De. Vakmerőség. Ugyanakkor versenymüvet soha nem dirigálnék kívülről, ugyanis ott nem csak egyedül rajtam van a felelősség. Másrészről pedig: meg kel! tanulni a művet. Ráadásul engem fizikailag is zavar minden, ami előttem van, arról nem is beszélve, hogy a kontaktus a zenekar és a karmester között jobb lehet, ha nincs a karmester előtt a kotta.- Bach minden müvét az Úr dicsőségére ajánlotta. Aki egy zenemüvet előad, vagy dirigál és szintén keresztyén indíttatású, meg tudja valósítani, hogy az „ Úr dicsőségére adja elő"?- Igen. Bár erről még soha nem beszéltem, de ez nyilvánvaló. Én római katolikus vagyok, aki pedig hívő, az eleve másképp viszonyul a dolgokhoz. S ez mindenképpen igaz a zene értelmezésére is.- A zene a „dolgok” közül azért kiemelkedik, hiszen a zene, ha nem is az egyetlen, de talán a leghatásosabb „kommunikáció" a Teremtő és az ember között. Aki tehát muzsikával behatóan foglalkozik, az szükségszerűen más dimenziókban mozog.- Ezt én is így gondolom, de tény, hogy van, aki ezzel nem törődik. Van, akinek ez szakma, van akinek karrier, vagy egyszerűen csak kiugrási lehetőség.- A médiából úgy tűnik, hogy a mai magyar zenei életet is sok vita, irigység, intrika hatja át. Mennyire kényszerül ebben részt venni, mennyire befolyásolja ez a munkáját?- Valóban. De pont az a lényeg, hogy ha az ember hisz valamiben, akkor ilyenekkel nem foglalkozik. Persze valamilyen mértékben azért ez befolyásolja az ember érzelmi világát - hiszen vannak amiket nem tudok nem meghallani -, de nem törődöm, nem foglalkozom vele. Ez két különböző dolog, hogy engem formál valami, vagy én, mint individum foglal- kozom-e vele. Ezt külön kell választani. Muszáj kivonni magam ez alól, hiszen ha a napjaim nagy részét ez tenné ki, az borzasztó lenne. Mi egyébként - mint ifjúsági zenekar - nem vagyunk egy úton a többi nagy zenekarral, ezért nem kell, hogy zavarjuk egymás köreit. Ráadásul - a kezdeti idegenkedés után - mostanra már elfogadott együttes lettünk.- At tudja adni a közönségnek azt, ahogy Ön hívőként értelmez, vezényel egy müvet?- Ezt tőlük kellene megkérdezni, de szerintem biztos, hogy értik. A közönség mindent érez, csak nem mindenre reagál jól. Mindig meg vagyok lepődve, amikor olyan hangversenyeken is óriási siker van, amelyek nem túl jók. Ez természetesen független attól, hogy én csinálom- e azt a hangversenyt, vagy más. A közönséget pedig nem szabad lenézni. Aki lenézi a közönséget, az halálra van ítélve. Sőt, a közönségre inkább föl kell nézni, mégpedig két okból is. Az egyik az, hogy én azért dolgozom, hogy a közönséget „kiszolgáljam”. A másik - bár nem ennyire fontos, de azért elhanyagolni sem lehet -, hogy én a közönségből élek. Amikor kiállók, megpróbálom a maximumot nyújtani, és ha a közönség tapsol és tetszik neki, akkor eljön a következő koncertre is. Ugyanakkor igaza van Vukán Györgynek, aki azt mondta, hogy: „Nem a tapsolást nehéz elérni egy publikumnál, hanem azt, hogy sítjanak”. Azt pedig, hogy milyen egy közönség - jó, vagy rossz -, valahogy meg lehet érezni. Ha véget ér az első műsorszám, a tapsból már tudom, hogy milyen a közönség. S ebben az az érdekes, hogy ez független attól, mi volt az első darab.- Evangélikus egyházunkban zenei reformok előtt állunk. Ön nem tud-e hasonló törekvésről a római katolikusoknál?- Nem tudok róla, de ennek lehet az is az oka, hogy ennyire aktívan nem veszek részt az egyházi életben. Ugyanakkor, természetesen ha kémek - és az időm is engedi -, szívesen vállalok fellépést. A felkérésre eddig egyszer volt példa, azonban sajnos akkor ez - az időpont miatt - meghiúsult.- A zene kiváló lehetőség az öku- mené kifejezésére is.- Ez így van. Hogy egy példával éljek, Bach műveit - például a Máté passiót - teljesen mindegy, hogy milyen környezetben, melyik templomban, milyen világnézetű emberek játsszák, mert ez a zene, „ökumenizálja” az embereket. Ez pedig elvezet az egyik legfontosabb keresztyén alapelv felismeréséhez, ami nem más, mint: a szeretet. És hogyha a teljességre törekedve akarok beszélni, akkor azt kell mondanom, hogy ez az egyetlen dolog, ami fontos. Ha pedig én szeretem a másikat, akkor végül az is mindegy, hogy milyen felekezethez tartozom. Köszönöm a beszélgetést. Gyarmati Gábor Csak egy kinyújtott kéz... amelyik bíztató szóval, egy-egy zsoltárral, imádsággal szeretne újra felsegíteni, megerősíteni. REMÉNYSÉG HANGJA LELKI S.O.S. szolgálat 200-8839 Ha szüksége van rá, vagy ismer valakit, aki rászorul erre a Hangra, jegyezze fel, adja tovább, mert ez a budapesti teiefonszám is bizonyos esetekben, életet menthet! Az Ökumenikus Tanácsnak ezen a számán három percben hallhatja a Reménység Hangját, Isten igéjének vigasztaló, új erőt adó üzenetét. Az igei üzenet hetenként változik. A Reménység Hangja várja hívását péntek 15 órától hétfő 8 óráig és hétköznapokon 17 órától másnap reggel 8 óráig. Interneten is. http://okumene.lutheran.hu
