Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-01-14 / 3. szám

2. oldal 2001. JANUÁR 14. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által je­lent meg. János 1,17 VASÁRNAP! Kiemelted életemet a sírból, ó Uram, Istenem! Jón 2,7 (lTliessz 5,10, Jn 2,1-11, Zsolt 105,1-8) F.gy temetés egyik legfájdalma­sabb mozzanata az, amikor az elhunyt koporsóját leengedik a sírba. Talán éppen ek­kor élik át a hozzátartozók leginkább a - földi értelemben végleges - elválás fájó voltát, hiszen emberi erő, hatalom nem képes kiemelni, életre kelteni azt, akt meg­halt. Isten cselekedete rajtunk az ige szavai szerint éppen ellentétes irányú: „sírunk­ból”, azaz bűnös életünkből és annak következményeiből emel ki, á mélyből és sö­tétből, a reménytelenségből, mert Ő, az Isten: élet és szeretet. J . /f Jézus így szólt tanítványaihoz: Menjetek ef szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Mk 16,15 ftzs 42,10, 5Móz 4,5-13, Lk 5,17-26) A misszió szót világ! fórumokon mostanában na­gyon sokféle összefüggésben használják. Némelyig közülük teljesen elrugaszko- dottnak tűnik a szó eredeti, bibliai jelentésétől, halottam például katonái és ENSZ- misszióról, és a Jugoszláviát bombázó NATO-gépök is „missziót” teljesítettek. Kül­detés, aminek célja az öldöklés, a halál? Baj, há a világ csak így, ilyen értelemben ismeri ezt a szót! Ha az erőszak, a fegyver kéjáe társul hozzá. Az „igazi” az, én szá­momra mindenkor csak ez, a jézusi missziókparancs marad. Bárcsak minél többen vennének részt ebben a misszióban! / // V KEDD Bzivből ujjongok, hogy megsegítesz. Zsolt 13,6 (ApCsel 839, Mk 2,23- 28,Lk 5,27-32) Milyen is azhhen szeretett-'/ A zsoltáros vallomása alap­ján azt mondhatjuk: 100%-ban cselekvés, gyakorlat. „Megs^tesg” - vagyis otf: vagy, ahol én, a bajbajutott ember, és értem nyúlsz, megfogsz, megtartasz, annitor nekem már nincs erőm, nincs kiutam, nincs tartalékom. De Isten szeretete ugyan­akkor a bűneink megbocsátásának, a vigasztalásnak, a lélek erősítésének, a sebek gyógyításának cselekedete is, vagyis szó, Ige, amibe úgyszintén bele tudok kapasz­kodni. ______ J| Mutasd meg Uram, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást! Zsolt 85,8 (IThessz 5,9, Gál 5,1-6, Lk 5,33-39) A gyerekek szoktak így, ilyen határozottan, őszintén, lényegre törően kérni. „Mutasd meg!”- ez nagyon is praktikusan hangzik. Isten Jézus Krisztus által ezt a sürgető kérést teljesítette be: Jézus közénk jött, személyében Isten szeretetét mutatta meg, hogy mindnyájan lássuk, felnyitotta a szemünket erre a szeretetre. És szabadulást adott, amikor ma­gára vette értünk a keresztet. Mi a válaszunk erre az isteni szeretetre? Mit mutatunk meg mi, hogyan fejezzük ki a szeretetünket Isten és az embertársaink felé? Gedeon ezt mondta az Úr angyalának: Ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? Bíró, 13 (Zsid 11,1 Mt 17,24-27, Lk 6,1-11) Egy tévériportban bemutattak nemrég egy falut, ahol becsapott a templomba a._villám, ráadásul éppen a vasárnapi istentisztelet közben. Anyagi károk is keletkeztek, de ennél nagyobb baj is történt: valaki az ijedtségtől meg­halt a templomiadban-. Lehet, hogy valami hasonlót kérdeztek akkor a falubeli­ek, mint itt Gedeon? S mi magunk is, ha váratlanul, villámcsapás-szerüen jön va­lami baj, betegség, akkor nem ilyemgondolataink támadnak? Isten tervét nem lát­juk át, és gyakran nagyon nehéz is abb^; belenyugodni, de a miértekkel is Őhoz­zá kell folyamodnunk. § PÉNTEK Barnabás és Péti így kiáltottak: Mi azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Is­tenhez, aki teremtette az eget és alföldet, a tengert és mindent, ami bennük van. ApCsel 14,15 (1 Kir 18,21. Jn 7,1-Í3, Lk 6,12-16) Reneszánszukat élik manapság a horoszkópkészítők, boszorkányók. tenyér-és kártyajóslást végzők, mágiát gyakor­lók, rontást elvevők, stb. Virágzik a babonaipar az ezeréves kereszténységet ünnep­lő országunkban. Ez szomorú és elgondolkodtató jelenség. Hiszen az az üzlet me­het jól, amire igény van, anúhek van piaca. Rajtunk is múlik, hogy Barnabás és Pál „kiáltását” meghallják-e a körülöttünk élők! S hogy nem a jósdába kell menni a vá­laszokért, amelyekre mindannyian várunk, nem jövőkutató szakértőkhöz. Hogy hir- dettetik-e az evangélium, most, 2001-ben is, ez a mi felelősségünk is! ^ r |P SZOMBAT félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten .... " ' " azf fflíi munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. Fii 2,12-13 (Hós 3,5, 5Móz 33,1-4,7,12-16, Lk 6,17-26) Talán sok bibliaolvasó kiáltott fel már így ennél az igénél: Jól értem? Munkáljam az üdvösségemet én?! S hogy is fér össze ez az ige második felével, miszerint min­dent Isten munkál bennünk? Nem ellentmondásról van itt szó, hanem arról: Isten már megtett érted, bűnös emberért mindent. Vedd hát halálosan komolyan a meg­váltást, a keresztet, és élj belőle, élj általa örök életet. Az Ő kegyelme adja meg mindezt, ehhez semmit nem tehetsz hozzá önmagadtól. Íz”fill úfi Dnrn7o VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI 2. VASÁRNAP Fölkészítés Zsid 13,20-21 Föl kell készülni, hogy ne étjén várat­lanul, ha egy megbízást kapsz. Nem le­het akkor kezdeni tanulni, tanulmányoz­ni a problémát, erőt gyűjteni. Ha egy munkakör betöltésére fölkérnek, akkor is általában már néhány évet tanultál abban a témában és esetleg gyakorlatot is sze­reztél. De ha csak meglöknek, akkor is jó, ha már előre számítottál rá. Ha nem, akkor elesel, ha igen, akkor meg tudsz állni. Föl kell készülni az élet viharaira és a kisebb-nagyobb feladatok elvégzé­sére. Föl kell készülni a lelki harcra is, mert minden el akar vonni Istentől, ezt a magad életéből is tudod. Talán ebben a pillanatban is egy kí­sértés vagy küzdelem közepén vagy. De hát hogyan lehet fölkészülni arra, amit nem is tudok előre? Hogy mi fog érni és hogy miként reagáljak. Hogy mit kérdeznek és mi a felelet. Hogyan lehet fölkészülni arra, hogy a majdan váratla­nul rám törő nehézségek között megáll­ják? Igénk erről a fölkészülésről beszél. Amikor a 21. versben arról hallunk, hogy Isten „tegyen készségesekké tite­ket,” az az eredeti görögben a fölkészült­séget jelenti. Hogy legyünk alkalmas, fölkészített emberek. Mint amikor a sportpályán a versenyző ott áll a startvo­nalnál. Mennyit edzett, készült, és mi­lyen figyelmes ebben a pillanatban, mi­lyen feszülten várakozik! De nem indul akármikor: a jeladást várja. Akkor vi­szont nem is marad a helyén, hanem tel­jes erőbedobással futni kezd. Nem tudta előre, milyen lesz a pálya, kik lesznek pontosan az ellenfelek, milyen váratlan események jönnek közbe, - de mégis tu­dott általában készülni. Számunkra ilyen fölkészülés az élet feladataira Isten Igé­jének az olvasása, az imádság, a nehéz­ségek, a testvéri figyelmeztetés, a gyüle­kezet bíztató és támogató közössége. Ne csodáld, ha leterítenek a nehézsé­gek, ha elcsüggedsz, amikor nincs lelki közösséged Krisztussal és a testvérek­kel! De ha az Úrra figyelsz, ő eszedbe juttatja a választ, a tennivalót, a megfele­lő Igéket és erőd fölötti erőt ad lelki tá­madásokkal szemben is. Tapasztaltad-e már, hogy olyan ter­mészetfölötti módon „jött” a békesség, az erő, a nyugalom, a szavak az ajkad­ra? Az Úr volt ott, aki folkészitett. És most azzal indultál és abból éltél, amit idejekorán elraktároztál a szívedbe és elmédbe. Lehet, hogy nem abban a pil­lanatban van szükséged egy kis „igécs- kére” (Luther: Erős vár), de olvasd és fogadd készségesen Istentől. Ő tudja, hogy szükséged lesz rá. O azt akarja, hogy legyen mit elővenni a szükség ide­jén. Amikor nincs időd vagy kedved ki­nyitni a Bibliát, avagy egy másik test­vértől tanácsot kérni. Mert most vagy egy bizonyos helyzetben. Most kell va­lamit tenni, jól válaszolni, nem elronta­ni a dolgokat. S ha lélekben az Úrra te­kintesz, megjön a segítség. A készség­ből megszületik az Isten szerinti válasz és cselekedet. A „tegyen készségessé” szó a görög­ben több mindent jelent. Orvosi szem­pontból „a törött csont helyreállítását”: Az Úr a mi törött csont-életünket össze­forrasztja, helyreállítja, az összetört szívnek bűneire bocsánatot ad, hogy egyenesen járhassunk. A halászoknak „a háló megfoltozását”: segít hiányain­kat bepótolni és hibáinkat kiigazítani, hogy emberhalászok lehessünk. A ten­gerészeknek „a hajó útra való fölkészí­tését”: hogy az élet viharai ne sodorja­nak el. A seregnek „a harcra való előké­szítést”: hogy ne érjenek váratlanul a tá­madások. Lelkileg éretté akar tenni té­ged az Úr, hogy általad is munkálkod­hasson. Végül figyeld meg azt is Igénkben, hogy tartalmilag mivel készít föl a „készséges Isten”, akihez nem tudunk al­kalmatlan időben fordulni sosem: Ő a békesség Istene, ezért igazi békességet ad. A szív békességét, amely tudja, hogy Isten kezében van. S akkor legyen akár­milyen békéden a világ és más emberek, ez nem tud kimozdítani nyugalmadból. - Jézusban Ó az élet Istene is lett: kihozta a halálból a juhok nagy Pásztorát. Jézus az első, aki győzött a halál fölött, s ezzel megtörte a hatalmát. Ezért remélhetjük, hogy ha az Övéi vagyunk, értünk fizetett váltságáért, kereszthaláláért mi is föltá­madunk. A halál ellenére is megmaradó életed van. Ezért nem kell magadat félte­ni, mert a legnagyobbat és a legfontosab­bat senki sem veheti el tőled. Ezért ad­hatsz oda mindent másoknak. Ezért nem kell emberi megfontolásból másképp szólnod, mint ami az Úr parancsolata és tanácsa szerint való. O az örök szövetség Istene. Ennek a szövetségnek az ára ak­kor is ki van fizetve, ha a másik fél kétel­kedne. Ez a „vérszerződés” a mi nagy, egyetlen és prök lehetőségünk. Mindig fönnálló megoldás bűneinkre és elrontott életünkre. És ha megtapasztaltad ezt a kegyelmet és új kezdetet: hirdetheted te is mindig, mindenkinek. Mert végül is csak Jézus tud újat hozni, és Ő készít föl téged is arra, hogy ebben a még nemrég kezdődött évben, bármely helyzetedben megállj és az Ő bizonyságtevőjének bizonyulj. Légy fölkészített ember! Készítsen föl téged az Úr! Széli Bulcsú 1MÁDKOZZUK a 21. verset személyes imádsággá formálva: Uram, tégy engem készségessé minden jóra, tégy késszé akaratod cselekvésére! Munkáld hennem azt, ami neked kedves! Cselekedd meg ezt Jézus Krisztus által — neki adom a dicsőséget most és örökké! Amen. SAROK mm ISTENTISZTELETI _______REND_______ Bu dapesten, 2001. január 14. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bozóky Eva; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10.; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics And­rás; Pesthidegkút, II., Ördög­árok u. 9. de. fél II. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásme- gyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth Lász­ló; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Solymár Péter Tamás; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V./Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Geröfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 5. szeretetven- dégség; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) ; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlo­vák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Ju­lianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocs­kai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. (ifjúsági) Varga Gyöngyi—Németh Pétemé; XI. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Kár­oly; de. 10. (családi) Bogdányi Mária; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Hor­váth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV. , Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistemp- lom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmi­hály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél II. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI. , Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky Já­nos; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Soly­már Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 2. VA­SÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A va­sárnap evangéliuma (oltári ige): Mt 5,17- 19; epistolája (igehirdetési alapige): Zsid 13,20-21. HETI ÉNEKEK: 336,437. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELE- TÉT közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. január 14-én, va­sárnap de. 10.04 órakor a niaglódi evangé­likus templomból. Igét hirdet Péter Attila lelkész. & ® ® ® $ # Régi és új a liturgiában £ 5 6 3 {­3 MEGHÍVÓ Az Ökumenikus Imahét Országos Megnyitó Istentiszteletére 2001. január 21-én, vasárnap 18.00 órakor a Deák téri Evangélikus Templomban (Budapest, V. kér. Deák tér 4.) kerül sor. Az igehirdetés szolgálatát Bosák Nándor megyéspüspök és dr. Hegedűs Lóránt püspök végzi. Az ünnepi istentisztelet liturgiájában az Ökumenikus Tanács tag­egyházainak vezetői szolgálnak. Az Országos Megnyitó Istentiszteletre mindenkit szeretettel vár és hív a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa. Vannak emberek, akik a régit szeretik. A régi képeket, a régi bútorokat, a régi házakat. Kocsiban az Old Timer­ek, vázákban az antikok, kultúrában az ősiek az érdeke­sek - mondják. Falják a régi könyveket, élvezik a régi fil­meket. Régen, akkor még voltak igazi értékek... Ami ré­gi - és megmaradt - azt már megérlelte, megcsiszolta, megszépítette az idő. Mások az újdonságokért bolondulnak. Mindig a leg­újabb a „szám”. Ami tegnapi, az már ósdi, á mai, sőt, ami ma még csak jön, a holnapi, az az igazi. A legújabb „cucc”, a vadonatúj autó, a legfrissebb kiadás... az, ami még sohasem volt. Modem emberek vagyunk, izgat, vonz, lebilincsel az új. A régi a múlt nemzedéké. A mi­énk az, ami új! »Régi és új a liturgiában«! Egyszerre? Megférnek egymással? Nem üti egyik a másikat? Régi és új a litur­giában - ez az egyik izgalmas titka istentiszteleteinknek! A régi tanítás és az új parancsolat; az évszázadok alatt ki­forrott bölcsesség és az új élet. A letisztult, már márvány­ba véshető ősi mondatok és a ma emberének dadogó Is- ten-szólongatása. Több ezer éves szövegek és a Lélek ih­letésében a jelenben először felcsendülő mondatok. Az istentiszteleten harmóniába kerülhet régi és új, hi­szen életünk (egyéni és közösségi létünk) múltját, jelenét, jövőjét az a Jézus fogja össze, akiről így vall a Szentírás: „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz”. Ő áll az istentisztelet középpontjában. Benne teljesedtek és teljesednek be az ősrégi ígéretek, ő szólal meg, hisz ígé­rete szerint jelen van, velünk a világ végezetéig. Az Ő Lelke teszi élővé a betűt, és Ő a jövő rövid és hosszú tá­von egyaránt. Azoknak, akik a régit szeretik, hadd mondjam: az új frissességében, a lélek aktuális megvilágosításában drága kincs rejlik. Azoknak, akik rajonganak az újért, s bizalmat­lanok minden korábbival, hadd mondjam: a régiben felfe­dezhetjük Isten maradandó, ma is aktuális ajándékait. Olvasom, énekeljük, mondjuk a zsoltárt. Benne két- háromezer éves szövegeket. Mai életünkben is időszerű-; nek érezzük mondanivalóját. Felcsendül az ezerhatszáz éves ének(himnusz) és úgy tűnik, nem vesztett lendületé­ből, frissességéből. Ötszáz év távlatából érkezik hozzánk Luther egyik-másik imádsága, s benne mai tűz él. De...: elhangzik a mai napra szívből fakadó imádság és mégis mögötte, benne ott imádkozik Isten népe, a világ keresz­ténysége nem csak 2001 januárjában, hanem évezredek óta. Elhangzik a Szeritírás- részlet felolvasása után az ige­hirdetés. Néhány órája megfogalmazott mondatok, vagy éppen a szószéken megszülető tanúságtétel - és a szavak újdonságukban is az egész történelmet, az egyház múltját hordozzák - az örök, mindig aktuális evangéliumot. A régi - ez a Lélek csodája - megelevenedik, az új pe­dig megkaphatja az örökkévalóság fénysugarát és a múlt bázisát. Ezért a kettő elválaszthatatlan egymástól. Baj van, ha az istentisztelet múzeummá válik, s csak a régi, csak a múlt köszön vissza (baj van, ha a gyökerek létez­nek, de a fát kivágják). Baj van. ha feledve a tradíciót, modemkedve mindenben újat akar valaki istentisztelet címen (mert hiába teszem a fatörzset a földre, ha nincs gyökere...). A gyökerekből táplálkozva a ma hajtását kell a fának hozni. így lehet-legyen eleven az istentiszte­letünk! Hafenscher Károly (ifj) I } i I

Next

/
Thumbnails
Contents