Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-05-06 / 19. szám
2001. MÁJUS 6. Az Evangélikus Élet melléklete Az erőszak leküzdésének évtizede 2001-2010 Nem magánügy! A családon belüli erőszak Magyarországon legalább egymillió (!) nőt és a hozzájuk tartozó gyermekeket érinti, mégis általában elhallgatás és tagadás veszi körül a jelenséget. A bántalmazottak félnek, a kívülállók pedig az áldozatokat hibáztatják. Ez pedig nem segít, sőt fenntartja és megerősíti az erőszakot. De miért beszélünk kizárólag nőkről, és miért tételezzük fel eleve azt, hogy a bántalmazó a férfi, és az áldozat a nő? Azért, mert a világ legkülönbözőbb pontjain, (így Magyarországon is) végzett statisztikai felmérések szerint a családon belüli erőszakos cselekmények mintegy 95%-ában férfi az elkövető, az áldozat pedig nő. ( Miért marad? — NANE brossura) Az esetek döntő többsége zárt ajtók mögött, a békésnek cseppet sem mondható családi otthon falai között zajlik, ám következményei annál látványosabbak. Úgy a szemmel látható nyomok, a véralá- futások, a kék-zöld foltok, mint a szemnek láthatatlan, maradandó lelki sérülések. Asszonyok élnek közöttünk, akiket fenyeget, terrorizál, megver a férjük (élettársuk, barátjuk), gyakran nemi erőszakot követ el velük szemben. És gyermekek, akik szem- vagy fültanúi a bántalmazásnak, és egy életre őrzik az emlékét, vagy még súlyosabb esetben maguk is tényleges áldozatai a tettlegességnek. Ebből az egymillióból én két asz- szonyt személyesen is ismerek. Bántalmazott nők, anyák, akiknek az élete házasságuk, társas kapcsolatuk során drámai fordulatot vett. Áldozattá váltak, akiknek menekülniük kell, és menteniük kell a gyermekeik életét is, bármi áron. Akár a nyilvánosság elé állás árán is. Félretették hát a szégyenérzetüket, vállalták arcukat, és elmondták a történetüket (Önvédelemből? Tanulságul? A „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” mottójával? - tulajdonképpen nem is a „címke” a fontos). Azon a nagyon megrázó, ám ugyanakkor rendkívül sok információt adó szakmai napon találkozhattunk velük, amelyet a Női- és Gyermekjogi Kutató és Oktató Központ rendezett februárban „A nők elleni erőszak megelőzése és kezelése, különös tekintettel a média szerepére” címmel, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában. Egyikük - nevezzük Máriának -, egy szépnek induló élettársi kapcsolat történetét mesélte el, azt az utat, amely több stáción át (hazugság, féltékenység, anyagi kizsákmányolás, egy pofon, majd több pofon, ütlegelés, végül revolver a gyerek halántékához, csak hogy „nyomatékot adjon a szavának”...) - a poklok pokláig vezetett. Sorstársa, Piroska szintén a férjétől elszenvedett lelki-fizikai fenyegetettség („nem engedlek munkába járni”, „a tudtom nélkül nem találkozhatsz az anyáddal'; ” ezzel foglak lelőni, utána meg beleteszlek az emésztőbe, és senki sem talál meg stb.) megaláztatásait mondta el, egészen az anyaotthonba való beköltözésig, és a hihetetlen akaraterőre valló talpra állásig, új otthon teremtéséig. Döbbent csendben hallgatták történetüket a konferencia résztvevői. Ebben a cikkben ezt a „döbbent csendet” szeretném továbbadni, azzal a kiegészítéssel, hogy erről a témáról az egyházban - a legkülönbözőbb fórumokon - is komolyan beszélni kell. Vannak-e közöttünk olyanok, akik érintettek, csak a félelem, a szégyen, a tanácstalanság, a függőségi helyzet miatt nem adnak jelet? Mit tehetünk értük? Hogyan lehetne ezeknek a nőknek és gyermekeiknek segítő kezet nyújtani? Milyen speciális eszközei vannak az egyháznak, a lelkészeknek, a gyülekezeteknek, a híveknek, amelyekkel élniük kell, ha bajbajutottal találkoznak? Dr. Morvái Krisztinának - az ELTE Állam-és Jogtudományi Kar Büntetőjogi Tanszékének adjunktusa, bírónő, a stras- bourgi Európai Emberi Jogi Bizottság jogásza -, a sajtónapot szervező Oktató Központ vezetőjének kutatási területe a nők elleni erőszak, ezen belül a feleségbántalmazás. A nap során több előadásban is ismertette a bántalmazott nőkkel készített, több mint hatvan mélyinterjú során szerzett felismeréseit: a társadalom sokszor közömbös, a sértett nővel szembeni elutasító, vádló (!) magatartásától egészen a jogi, hivatalos megítélésig, amikor a bíróság előtt kell bizonyítania például az anyának, hogy ,jó okkal” hagyta ott „önként” a családi otthont, a brutális férjet. Az igen elgondolkodtató beszámolók arra mutattak rá: még mindig létezik nemek közötti diszkrimináció, nem amerikai sikerfilmek sztorija csupán a munkahelyi szexuális zaklatás, és hogy a prostitúció problémaköre sem redukálható le a „ hol (ne) legyen türelmi zóna? ” kérdésére. A jogásznő e tárgyban publikált kötete, a „Terror a családban” nyomtatott formában tartalmazza az esetleírásokat, hogy a társadalom is szembesüljön a ténnyel: kiszolgáltatott emberek bántalmazása sosem lehet magánügy! Vannak segítő kezdeményezések, évek óta működő civil szervezetek, alapítványok, mint például a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen), ezen kívül családsegítő szolgálatok, segélytelefonok. Ám a bántalmazottak ügyét nem csak a jogászoknak, orvosoknak, szociális hatóságoknak kell magukénak érezni. Az erőszak elleni évtizedben az egyháznak is sürgős tennivalója van, mindazokért, akik nem tudnak szót emelni magukért. Kőháti Dorottya Egyházunk Női Missziói Bizottsága — csatlakozva az ENSZ és az egyházi világszervezetek kezdeményezéséhez - felvállalta, hogy megtöri az erőszakról, mint tabu témáról való hallgatást. Ennek szellemében íródott a beszámoló a Női- és Gyermekjogi Kutató és Oktató Központ által szervezett szakmai napról. így készült el az a plakát, amellyel a Női Misszió munkatársai fel kívánják hívni minden evangélikus testvér figyelmét az Erőszak Leküzdésének Évtizedére, és közös imádságra buzdítanak szombat esténként a bántalmazottakért. Tudta-e Ön, hogy... * Európában minden ötödik nő válik erőszak áldozatává naponta? * évente mintegy 500.000 nőt adnak el világszerte a Nemzetközi Migrációs Szervezet kutatásai szerint? » minden országban, ahol tanulmányozzák az otthoni erőszakot, a megkérdezett nők 25-50%-a a jelenlegi vagy korábbi partnerei által elkövetett fizikai bántalmazásról számolt be? * az Európai Unió országaiban a női munkavállalók 30-50%-a éli át a munkahelyi zaklatás valamely formáját? * körülbelül 60 millió nő hiányzik a világ népesedési statisztikáiból a bántalmazás és az erőszak különböző formái miatt bekövetkezett korai halálozás miatt? Istenünk! Még nem tanultuk meg eléggé, hogy miként is teremtsünk békét magunk körül. Uralkodni akarunk egymás felett. Bátran ítélgetjük egymást, mert fogalmunk sincs a másik keresztjéről. Hallgatunk arról, amiről beszélnünk kellene, és ostobán kifecsegjük azt, amit mélyen őriznünk volna jó. S közben büszkeségünk barikádját emeljük magunk közé. Könyörülj rajtunk Békesség Istene! Lelkeddel szelídítsd meg! Döntsd le önzésünk kőfalát! Tégy alkalmassá, hogy békességed eszközei lehessünk mindenütt, ahová küldesz! Ámen (Lion Prayer Collection) MINDEN GYERMEKÉRT Ha elpilledve kezed öledbe ejted, leülsz egy parkban, a gyermekzsivajban tedd össze kezed, vedd észre a mai gyermeket! Az elesettet, a nagyon szomorút, a csellengőt és az elkallódót, a kulcsosat, a szülőkre várót, az éheset, a vásott cipőjűt, a félrehúzódót, a könnyes szeműt, a bandázót és a verekedőt, a kis hősködő zsarolót, a labdán, hintán civódót, az önfejű bíráskodót, a felnőttekkel vitatkozót. S ahogy nézed őket, tudnod kell, hogy maguktól ők sosem indulnak el, mert a szabadosság erős kötelékét felelőtlen felnőttek szőtték. Mégis tedd össze öregedő kezed, kiálts mindegyikért, ha nem is a gyermeked! Kiáltsunk együtt, zörgessük a kaput, értük esdekelve, Te, a Legfőbb Pásztor, hajolj le érettük, tereld őket egybe. Alkalmaink: 2001 május 18-20. között Asszony-hétvégét szervezünk Révfülöpön, az Evangélikus Oktatási Központban „ Taníts engem utaidra, Uram!” Zsolt. 86.11. összefoglaló címmel. Az alkalom 18-án délután kezdődik és 20-án ebéddel fejeződik be. Jelentkezni május 10-ig lehet. =8 2001 július 22 - 28. között Révfülöpön, az Evangélikus Oktatási Központban tartjuk az Egyedülálló anyák és gyermekeik konferenciáját * 2001 augusztus 21 - 26 között Piliscsabán, a Béthel Missziói Otthonban tartjuk Nőkonferenciánkat Mindkét nyári konferenciára június 15-ig lehet jelentkezni az alábbi címen ill. telefonszámon: Női Misszió Osztálya 1085 Budapest, Üllői út 24. (1)483 2261 * Kérjük, mindenki jegyezze fel naptárába az Evangélikus Nők III. Országos Találkozója dátumát: 2001 szeptember 29., Budapest. Keresztyén „Hölgyvilág” A Szlovák Evangélikus Egyház idén ünnepli a nők lelkésszé avatásának 50. évfordulóját. A lutheránusok világcsaládjában meglepő módon itt nyílt elsőként lehetőség arra, hogy a teológiát végzett egyedülálló asszonyok a férfiakhoz hasonló szolgálatba állhassanak. A 329 ezer hívet számláló Szlovákiai Evangélikus Egyházban ma a lelkészek 28%-a nő. * * * Németországban három, illetve négy püspöknő szolgál. Maria Jepsen, Hamburgban, dr. Margót Käßmann, Hannoverben és a közelmúltban megválasztott Bärbel von Warten- berg-Potter Lübeckben. Testvéregyházunkban pedig 2001 március 25-én iktatták be hivatalába az első női szuperintendenst, Fel- ső-Bajorország regionális püspökét, Susanne Breit-Kessler lelkésznőt. * * * A Dominus Iesus dokumentumra reagálva, az Európai Keresztyén Nők Ökumenikus Fóruma katolikus elnöke, így fogalmazott hírlevelükben: „Mi »csakazértis« fáradozni fogunk a keresztyének egységéért.” (EFCWENEWS) * * * Pápua Új-Guineában képzést indítottak a falusi asszonykörök vezetőinek. A nőtestvérek az un. „Wok-meri” iskolákban sajátíthatják el mindazokat az ismereteket, amelyekkel gazdagíthatják és segíthetik majd helyi gyülekezeteiket. (ZEIT FÜR MISSION) Sierra Leone-ban az evangélikus egyház a LVSz anyagi segítségével tábort tart fenn azoknak a polgárháborús áldozatoknak, akiknek lábát amputálni kellett. A 42 éves Fofana, kilenc gyermek édesanyja, így emlékszik vissza az 1999 januárjában történtekre: .Élelmiszert árultam a falunkban. Akkor jöttek a forradalmárok. Levágták mindkét lábamat, közvetlenül a térdem alatt...” Fofana mégsem elkeseredett. A táborban lakó többi aszszonnyal együtt ruhavarrásból, kosárfonásból igyekszik jövedelemhez jutni. Az ugyancsak nehéz körülmények közt élő evangélikus egyház nőtestvérei pedig segítenek neki abban, hogy a Reménység ki ne aludjon a szívében. (LWF NEWS) * * * A világ szegényebb régióiban a lányok 15-18 éves korukban mennek férjhez, míg Európában a házasságra lépő nők átlag életkora 25 év. A harmadik világban az asszonyok legalább 6 alkalommal szülnek, míg pl. Németországban az anyák csupán 1 vagy 2 gyermeket nevelnek. Európában a nőlakosságnak csak 1%-a írástudatlan, míg Afrikában és Ázsia elmaradott régióiban 64%. (Women's Christian Year Book) * * * Brazíliában nemcsak az édesanyákról emlékeznek meg május második vasárnapján, hanem április 29-én is van egy nagyon érdekes ünnepük: az anyósok napja. (OASE) A mellékletet szerkesztette: B. Pintér Márta lelkész, a Női Misszió Osztálya vezetője 4 t
