Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-05-06 / 19. szám
Az Evangélikus Élet melléklete 2001. MÁJUS 6. nyák napjára MI LENNE NÉLKÜLÜNK?... a Női Misszió Osztályának melléklete Egy kínai mondás szerint, asszonyok tartják az égboltozat felét. Ez talán így is van. Ha nem is az eget, de számtalan családot, világi és egyházi közösséget fog össze a nők önfeláldozó szeretetének ereje. Anyák napján bizonyára megbocsátható a szerénytelen kérdés: Mi lenne nélkülünk? Erre a szelíden kihívó öntudatra azonban maga az Úristen is felbátorít bennünket, aki a legcsodálatosabb feladatot, az élet világra hozatalát bízta ránk. De tudjuk, felelősséggel is felruházott. A megszületett élet védelmét adta küldetésünkül. S ebben nincs különbség azok között, akik gyermeket hozhattak a világra, vagy akiktől ezt megtagadta a sors. Mindannyiunk Istentől kapott anyai feladata az Élet mun- kálása, a mieinkről való gondoskodás, imádságos, hordozó szeretettel és bölcs példaadással. Felelősségünk átnyúlik azonban a családi határokon. Az Anyák napi melléklet írásai is erről tanúskodnak. A gyülekezeti asszonycsoportok szolgálata, a nők világimanapi közössége, az erőszakmentes világért való fáradozás mind-mind jelzik, hogy küldetésünk tágabb horizontú. És mégis, mindannyian tudjuk, hogy sokirányú törekvéseinket átfűti egy belső hajtóerő: elvezetni a ránk bízottakat ahhoz a Jézus Krisztushoz, aki maga az Élet, s akire ennek a világnak szüksége van. Mi is lenne velük nélkülem? Terítette éppen az asztalt, amikor a tányér kicsúszott fáradt kezéből, és a konyha kövén darabokra tört. „Már megint!” - sóhajtott fel, s nekiállt, hogy a szilánkokat összesöpörje. „Belefáradtam.” - dünnyögött tovább „ Mindennap ugyanaz a verkli. Reggel a gyereket ébresztem, küldöm az iskolába. Megyek én is bevásárolni. Aztán jön a takarítás, főzés. Terítés, mosogatás. Mikor leülhetnék végre, akkor meg a gyerekek házi feladatát kell ellenőriznem. Aztán fürdetem őket. Este még vasalok, varrom a szakadt ruhákat... És holnap kezdhetek mindent elölről, mintha semmit sem csináltam volna. Az egész olyan értelmetlen, s most még ezt a törött tányért is dobhatom a kukába!” Isten, aki mindent tud és meghallja a háziasszonyok sóhaját is, erre az anyára is odafigyelt, és így szólt hozzá: „Nem te vagy az egyetlen a földön, aki olyan munkát végez, ami haszontalannak tűnik. „Mégis minden nap újra kezded. Miért? - kérdezte az Úr „Jaj, mi is lenne a családommal nélkülem! Ki tartaná rendben őket?” - felelte az anya - „Ki vezetné a háztartást helyettem?” „ Én is pontosan így gondolkodom.” - folytatta Isten. - „ Fárasztó és nehéz dolog nekem is a világot kézben tartani. Az emberek nagyon sokszor nem figyelnek az én szavamra sem. Összetörik, szanaszét hányják a dolgaikat. Naponta annyi szemetet hagynak maguk után, s életük törmelékeit aztán én takarítom össze. Mégis mindig újra kezdem. Mi lenne velük nélkülem?” A Brazil Evangélikus Nőszövetség (OASE) körleveléből „De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. ” Zsolt 3,4.----- -----Eg y csésze tea Ültünk a konyhai asztalnál, vacsoráztunk, s mint mindig, kitárgyaltuk mindazt, ami aznap velünk történt. Előző vasárnap lelkészünk a prédikációjában arra bátorított, hogy időnként faggassuk ki gyermekeinket, hogy hogyan vélekednek Istenről. Akkor este, a vacsorázás után hát én is nekiveselkedtem: „Ha most feltehetnétek Istennek egy kérdést, mi lenne az? " -fordultam a két nagyhoz. Egyetemista lányom keserűen vágta rá: „ Megkérdezném, hogy hogyan engedhette apát meghalni. És egyáltalán, hogyan tűrhet ennyi betegséget és szenvedést? ” „ Engem az érdekelne, ” -folytatta kamasz fiam - „ hogy Isten, hogyan keletkezett, vagy kitől született? ” „És te Zsuzsika, mit kérdeznél az Úr Jézustól? ” - bátorítottam a legkisebbet, miközben öntöttem a teát a csészéjébe. Egy kicsit még elgondolkodott, aztán kibökte: „ Megkérdezném, hogy O is kér-e inni? ” Elmosolyodtunk mindannyian. A két nagy tekintetéből némi szégyenkezést is kiolvashattam. Ez a mi kis beteg, Down-kóros Zsuzsikánk észre sem vette, hogy egyszerű szavaival, milyen nagy dolgot fejezett ki. A hit lényegét. Zsuzsikának nincsenek vádló, kétkedőn boncolgató kérdései Isten felé. O egyszerűen, gyermeki bizalommal fordul ahhoz a Jézushoz, akinek a jelenlétében él. Az egyéves „születésnapját” ünneplő Ajkai Evangélikus Nőegylet Az Ajkai Evangélikus Nőegylet létezéséről, munkájáról szeretnék hírt adni. Immáron egy éve annak, hogy több asszonytestvér összefogásával 2000 május 2-án újra alakult, a háború után beszüntetett Nőegylet. Két célt tűztünk már az indulásnál magunk elé. Egyrészt lehetőséget kívántunk adni arra, hogy nekünk asszonyoknak legyen módunk beszélgetni sajátos dolgainkról, a bennünket foglalkoztató kérdésekről - ne csak az istentiszteletek előtt a templomban (ami zavaró is) -, hanem nyugodt, imaórai körülmények közt. Másrészt igyekeztünk megtalálni azokat a szolgálati területeket, ahol a gyülekezet életét gazdagíthatjuk. így szervezünk teadélutánokat, meglátogatjuk az idős, beteg testvéreket. Közösen varrattunk a liturgikus színeknek megfelelő új oltárterítőket, és decemberben a gyermekek karácsonyi ajándékát csomagoltuk. Kéthetenkénti alkalmainkat, amelyekre változó létszámmal ( 6-12 fő) tudnak jönni a nőegylet tagjai, az ének, az imádság, az igeolvasás szolgálatában, az aktuális problémák, tennivalók megbeszélésével töltjük. Új tervünk, hogy a gyülekezet pedagógusait hívjuk össze egy alkalomra. Szeretnénk rendszeressé tenni az összejöveteleket. Szívesen fogadjuk a régebb óta működő gyülekezeti asszonycsoportok segítségét a programjaink tartalmi megtervezéséhez. Testvéri köszöntéssel: Vajdáné Vörös Orsolya, papné MENTSÜK MEG A VASÁRNAPOT! Konyha vagy/és Templom? Új pályázatunkkal a vasárnapok gondján igyekszünk enyhíteni. Szeretnénk „ünnepi ételt” tenni a családunk elé, de az istentiszteletről sem szeretnénk lemaradni. Várjuk a könnyen, gyorsan, előre elkészíthető ünnepi ételek receptjét 2001 június 30.-ig. Csak szeretettel Mint az a csodás megmozdulás az idő felén, olyan a benned növekvő téged betöltő mindent elárasztó szeretet. Szíveddel együtt dobban, ha adsz belőle, még jobban sarjad. Belőled nem fogy, mert végtelen, mert határtalan, mert varázslatos. S hogy birtokod-e ez a csodás, ez a lebilincselő szelíd lelkierő? —- kipróbálhatod. Simogasd meg szelíden a vadóc Fejét! Fegyvere lehull, bosszúja lehűl, a szeretettől megtörik, megsemmisül. 1984. Szigeti György né, Szarvas Emberhez méltón Csakis hittel - narkó nélkül, talpon állva Krisztus erejéből, szorgalommal - és nem élősködve, nem tékozolva - csak takarékosan, könnyelműség helyett - mindent megfontoltan, ne szitok - átokkal — csakis imával, Őt kérd, hogy el tudjál számolni a mával. Isten képmása vagy - úgy kell élned, hogy szárba szökjön, gyümölcsöt hozzon örökül kapott életigenlésed. Szigeti Györgyné (Szarvas) „EGYMÁSTÓL TANULNI, EGYÜTT IMÁDKOZNI, KÖZÖSEN CSELEKEDNI!” „ Ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást. ” (János 4,11) • 2001. március 2-án pénteken a Keresztyén Nők Ökumenikus Világimanap- ján a tótkomlósi és a hozzátartozó gyülekezetek nőtagjai közös imádkozással vállalták fel, jó testvér módjára, a szolidaritást, az együtt gondolkodást és a közös cselekvést. Az esemény szervezését az evangélikus gyülekezet lelkészei, Balogh András és Baloghné Szemerei Mária vállalták. Az imaóra az Evangélikus Egyházi Óvodában, az Evangélikus Szeretetotthonban és az evangélikus gyülekezeti teremben volt megtartva. Ez utóbbi helyen az igehirdetést Marti Márta református lelkésznő végezte. A liturgia szövegét a különböző felekezetekhez tartozó asszonyok olvasták fel. Az imanapi mozgalom 1887-ben indult útjára. Napjainkban 170 országiján tartják meg az alkalmat, amelynek idejét március első péntekében határozták meg. Ez évben Szamoa, a világ legkisebb országa kapta azt a megbízatást, hogy az imanap témáját előkészítse. Ez a kis ország a Csendes-óceán középső részén helyezkedik el, két nagyobb és nyolc kisebb szigetből álló szigetcsoporton. A szamoai asszonyok könyörgése ezen a napon bejárta az egész világot. Imádkozva mélyebbre tekinthetünk a helyzet külszínénél. Közösséget vállalhatunk egy másik közösséggel, adományainkkal pedig segíthetünk azoknak a nőtestvéreknek, akiket az imanapi diavetítésen a képekről ismerünk meg. A javunkra és a környezetünk javára szolgáló isteni parancs a szeretetre, a jó cselekvésére buzdít. A ima szent szolgálata” sokakat elindíthat a hallottak alkalmazására, vagyis a cselekvésre. Vállalnunk kell feladatunkat, hogy egymás elfogadását, a megértést munkáljuk a gyülekezetben, közösségeinkben, a családban. Segítő kezet kell nyújtanunk a szenvedőknek, a nélkülözőknek, képességeinket erőnk szerint kell embertársaink javára fordítanunk. Bizony sokszor fel kell vállalnunk a küzdést a magunk és a mások életét fenyegető veszedelmek ellen, mint a környezetszennyezés, a gyűlölködés, a faji megkülönböztetés, a nőket, gyerekeket érő erőszak, a gépiessé váló emberi munka életet veszélyeztető következményeivel szemben. Az imanapot záró szeretetvendégsé- get meghitt beszélgetések és közös éneklés tette emlékezetessé. Ismét tehettünk valamit, átélhettünk valamit, ami Isten bölcsességét bizonyítva a magunk és mások javára válhatott. Stirbiczné Dankó Katalin, presbiter Veszprémi asszonyok gyülekeznek az imanapi istentiszteletre (2001. március 2.)
