Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-05-06 / 19. szám

4. oldal 2001. MÁJUS 6. Egyedül hit által? Az alábbi írás olvasói levélként érkezett, jellege miatt azon­ban az „ökumenére nyitott” oldalunkra kívánkozott. Vá­laszadásra a téma szakértőjét, Ökumenikus figyelő című ro­vatunk vezetőjét, dr. Hafenscher Károlyt kértük fel. Az Evangélikus Életben többször olvashattunk a római katolikus-evangélikus kö­zös nyilatkozatról. A reformáció győzelmeként lehetne elkönyvelni, hogy a katoliku­sok is elfogadják az „egyedül hit által” megfogalmazást. Kérdéses azonban, hogy mennyire célszerű ennek a tételnek középpontba helyezése ma. Tudjuk, hogy az „egyedül hit által” egyrészt Luther személyes lelki küzdelme, másrészt a középkori egyház visszaélései ellen folytatott harcnak következménye­ként, tehát egy konkrét történelmi helyzetben fogalmazódott meg. A helyzet ma egészen más. Egyrészt aligha található az az ember, aki Isten harag­jától rettegve keresi az üdvösséget, másrészt a katolikus egyház sem az, ami volt a középkorban. Emellett az egyedül hit által tétele ellenkezik egy másikkal, amely akkor ugyan­olyan fontos volt, mégpedig az „egyedül a Szentírás” tételével. Vitathatatlan ugyan­is, hogy az Ószövetségben az ember a törvény cselekedetei által lesz Isten előtt igaz és ebben a kérdésben Jézus sem hozott változást. Nem azért jött, hogy eltörölje, ha­nem, hogy betöltse a törvényt. Megengedhetetlen leegyszerűsítése lenne a dolognak a „betöltést” csak kereszthalálára vonatkoztatni. Jézus igehirdetésében megtérésre és azonnali cselekvésre hívta hallgatóit és figyelmeztetett az ítélet komolyságára, ami nem hitünk, hanem tetteink alapján következik be. Kétségtelen, hogy János evangéliumában, majd később Pál apostolnál a hit kerül középpontba, de ismét csak egy meghatározott céllal egy konkrét helyzetben, egy­részt a zsidók ellen, akik nem hitték Jézus messiási küldetését, másrészt a judaistákkal szemben, akik a vallási törvények megtartását szabták feltételként, hogy valaki Isten népéhez tartozhasson. Pál kijelenti, hogy a törvény cselekedetei által senki sem lehet igaz, az üdvössé­get nem lehet megérdemelni, emellett azonban ő sem akarta érvénytelenné tenni a törvényt, és lépten-nyomon buzdítja a gyülekezeteket a szent életre, a jócselekede­tekre. Vitába száll azokkal, akik a keresztyén szabadságot félremagyarázva azt mondják, hogy tetteink és életfolytatásunk közömbösek az üdvösség dolgában. Igen könnyen tévútra kerül az egyház, ha ma egyoldalúan azt hirdeti, hogy az üd­vösségnek és cselekedeteknek semmi köze sincs egymáshoz. Már Bonhoeffer is óva intett az olcsó kegyelem hirdetésétől, ami nemcsak bűnbá­nat nélküli bűnbocsánatot, de cselekedetek nélküli üdvösséget és hitet is jelent. Talán az egzisztencialista filozófia is segíthet bennünket megérteni azt, hogy az üdvösség nem valami majd egyszer a halál után, hanem vagy van itt és most, vagy nincs. Az egyháztól elidegenedett ember jól tudja, hogy szükség van a jó cselekedetek­re, ha el akarjuk kerülni, hogy itt legyen a pokol. Groteszk helyzet lenne, ha éppen a hívők állítanák azt, hogy tettekre nincs szükség, az igaz hit üdvözíti az embert. Tegyük tehát az „egyedül hit által üdvözülünk” tételt a megfelelő helyre az egy­háztörténelemben, ma pedig hirdessük, hogy a keresztyének (krisztusi emberek) éle­tében a hit és jócselekedetek összetartoznak, mert élet és üdvösség nincs a jó cselek­vése nélkül. Szilas Attila Tisztelt Olvasónk! Kedves Lelkész Testvérem, Szilas Attila! Tegnap este kaptam kézhez a tartalmas olvasói levelet a római katolikus-evangé­likus Közös Nyilatkozattal kapcsolatban. Egyházunk népe iránti felelősség érződik minden sorából. Köszönjük. Egyikünknek sem lehet mindegy, miként tudjuk betölte­ni hivatásunkat a mai „elvilágiasodott” világunkban. Ezért fontos a közös gondolko­dás, véleménycsere. 1. A Közös Nyilatkozat (Augsburg, 1999) nem két felekezet győzelmi jelentése, akár egyik, akár másik oldalról. Arról van szó, hogy egy sokat vitatott tanítási kér­désben konszenzus született. Több mint 400 év óta először! Ezt a Nyilatkozatot nem egy közös teológusokból álló bizottság, hanem a két egyház népe fogadta el (recep­ció), alapos, részletes, évekig tartó szakértői tárgyalások véleménye alapján. Nincs a két egyházban minden vitatott kérdésben konszenzus, de a megigazulás kérdésében (iustuficatio) kölcsönös megértés lehetséges, további tárgyalások, beszélgetések kiin­dulópontjaként. 2. Kétségtelen, hogy a mai kor keresztényeit nem ez a kérdés foglalkoztatja első­sorban, mint egykor a 16. sz. keresztény népét. Mégis mindkét részről tanácsosnak látszott ezen a napon a konszenzuskeresést megindítani. Itt indult a nyugati egyhá­zon belül 4 és 1/2 évszázaddal ezelőtt - s aztán egyre inkább szélesedett - a különb­ség hangsúlyozása. Most identitásunk feladása, őseink elárulása nélkül egymás kere­sésére, megértésére, megbékélésre törekszünk a hiteles tanúságtétel és szolgálat ér­dekében. 3. Az „egyedül hit által” tanítás nem csupán a lutheri alapelv volt, mint ahogyan az Ágostai Hitvallást sem Luther fogalmazta, hanem az általános négy protestáns alapelv egyike, csak a másik hárommal együtt érvényes, sőt az „egyedül Jézus Krisz­tus” elsőbbséget élvez. Innen érthető például, hogy nem könyv vallásként tartanak számon bennünket, sőt bátran mondjuk. Jézus Krisztus Mózessel és az ószövetségi hagyománnyal néha szemben is beszélt (Hegyi Beszéd, ellenség szeretete, samáriai faluból kirekesztés után nem kérünk villámot az égből... Illésként). 4. Mi is valljuk, az egyházi helyzet ma nem pontosan ugyanaz, mint a 16. század­ban. Sem a római katolikus, sem a protestáns egyházak nem ugyanazok. Egyikünk sem tekinti a 16. századot a második idők teljességének és ezért szívesebben tájéko­zódunk Jézus szavain, tettein, kereszthalálán és feltámadásán, mint a nyugati keresz­ténység szétválásának idején fogalmazott tanításon. Ugyanazt a Krisztust akarjuk hirdetni, mint az apostolok és a reformátorok, de a magunk korában. 5. Ami a cselekedetek és hit viszonyát illeti, nem hisszük, hogy a kettő egymást he­lyettesíti. Hitből folynak a cselekedetek és a cselekedetek nélkül a hit halott is lehet. A hit - Luther szerint is - nem csupán passzív elfogadása a bűnbocsánatnak, hanem va­lami eleven, megmozgató erő, ami mielőtt kérdezné, már teszi is a jót. Teológiailag tá­jékozott Olvasónk jól tudja, hogy a dán Kierkegaard vagy a német Bonhoeffer szerint, ha Luther ma élne, jobban értené Jakab levelét, a Római levéllel együtt: hiszen a hit nem bénít le, sőt tevékeny, szolgáló életre sarkal. Nem felejtjük, hogy az ún. evangéli­kus hátterű országok népei nem lustaságukról voltak jellemzőek a lutheri reformáció óta, szerettek dolgozni, minőségi munkát végeztek, mint ahogyan a családi életükben is élték hitüket. A hívő emberek sohasem állították azt, hogy nincs szükség tevékeny életre az emberek között, hiszen az „ingyen, kegyelemből” tanítás felszabadította őket a felebarát szolgálatára. A megigazulás másik oldalának tartották a megszentelődést, ugyanazon érem két oldalának. A mindennapi megtérésre hívás egyszerre fordít Isten felé, majd a felebarát felé. Ez a napi 24 órás, a heti 168 órás radikális keresztény élet. így tartoznak össze a Közös Nyilatkozat szerint is a hit és a jó cselekedetek, az üdvös­ség és az aktivitás (KNY 5, 14-18§). Köszönjük a figyelmeztetést! HK LÉLEKVÁNDORLÁS (Pándy Bertalan könyvéről) Evangélikus Élet =— A könyv februárban jelent meg a Csicseri Református Gyülekezet ki­adásában, a Glaube in der zweiten Welt támogatásával. Szerzője Szlo­vákiában élő református esperes-lel­kész. Prágában a Károly Egyetem Teológiai Fakultásán magiszteri fo­kozatot szerzett, majd 1968-ban ösztöndíjasként a berni egyetemen továbbképezte magát. A teológiai és orvosi fakultás által közösen szerve­zett előadásokat hallgatta, amelyek a lelkigondozás és az orvosi, pszi­chiátriai gyógyítás lehetőségeinek kérdésével foglalkoztak. 1992 óta Kassán is szolgál, a Katechetikai Szeminárium vallástörténeti és ószövetségi tanszékének előadója. Könyvében szelíd szavú testvér­ként lép azok mellé, akik üdvössé­gük, örök életük kérdésében várnak eligazításra. Ezek rendszerint olya­nok, akiket az elmúlt évtizedek ese­ményei alaposan felkavartak. Kér­déseik támadtak, amelyekre nem kaptak hiteles választ. Valamilyen for­mában a lélekvándorlás tanával találkoz­tak, amely vigasztalónak tűnt számukra, hiszen azzal erősítette őket, hogy az egy­mást követő világra születések során lesz elegendő alkalmuk korábbi hibáik kija­vítására. Akkor rendbehozhatják még, amit elrontottak, mulasztásaikat pótol­hatják, bűneik következményeitől vég­leg megszabadulhatnak. Ez a téves re­ménység félelmetes erővel rabságban ejthet és éppen attól tarthat távol, aki iga­zi Szabadító lehetne. A problémával való szembesítés köz­ben kitűnik, hogy a könyv írója tudós, aki jól ismeri a lelket és az emberre hatni akaró különböző vallási-szellemi irány­zatokat. Hatalmas ívben rajzolja meg ezeknek lényegét a hinduizmuson-budd- hizmuson kezdve az anthropozófián, asztrológián, parapszichológián át a hipnózisig és a telepátiáig. Állításai meglepőek, elgondol­koztatóak. Olyan lehetőséget is elismer, amelyeket tartózkodva, idegenkedve veszünk tudomá­sul. Arra törekszik, hogy minden részletet megismerjünk. Mindvégig Jézus bizonyságte­vő tanúja marad. Ahhoz az Úrhoz akar elvezetni, akié minden hata­lom mennyen és földön. Nem hagy bizonytalanságban afelől, hogy az élet és halál alapvető kér­déseire nincsen hiteles emberi vá­lasz, hogy az itt felmerülő problé­mákat nem lehet az emberi lehe­tőségek körén belül megoldani. Isten egyedül Jézust tette szá­munkra „bölcsességgé, igazság­gá, megszentelődéssé és megvál­tássá.” (lKor 1,30). Bűneink, a halál, az ítélet szorításából csak úgy menekülhetünk meg, ha fel­ismerjük: Krisztus a mi életünk. Ez a könyv végső tanúságtétele. A könyv megrendelhető Jenei Zoltán református lelkipásztornál, a Debrecen- Széchenyi kerti Református Egyházköz­ség lelkészénél (hivatali címe: 4031 Debrecen, István király tér 2.), de meg­vásárolható az Evangélikus Sajtóosztály könyvesboltjában is (1085 Budapest, Ül­lői út 24.). Bohus Imre Az egyház környezeti feladatai Készülődés a teremtés ünnepének megülésére Ismét eljött a Környezetvédelmi Vi­lágnap, a Teremtés ünnepe. Boldogan emlékezünk vissza az ökumené és a kör­nyezetügy szempontjából kiemelt jelen­tőségű grazi konferenciára. Ez esetben a hálaadás alkalmaként. Hiszen az ottani, közösen hozott határozat nyomán létre­jött mind reformátori, mind római katoli­kus részről az európai keresztyén-ke­resztény környezetvédelmi hálózat. Az ECEN, az European Christian Environmental Network immár második nemzetközi konferenciáját rendezi, most az ortodox testvéregyházzal közösen, Minszkben. A csernobili borzalom tisz­tes felidézésére is módot fognak találni. A .Környezetvédelmi Világnap, a Te­remtés Ünnepe konferenciáját ismét a Jé­zus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend hívja össze a Missziói és Kömye- zetügyi Központtal közösen. A rend aktív tagja az európai együttműködésnek, ezért szinte természetes, hogy ortodox testvérek rendezvényéhez csatlakozva, annak mintegy társkonferenciájaként tart­suk meg ez évi ünnepünket. A minszki al­kalomhoz, valamint a világnaphoz alkal­mazkodva arra ügyelünk, hogy mi ma­gunk is meghatározzuk - saját adottsága­inkra figyelve - az Egyház környezeti fel­adatait. A június első két napján tartandó kon­ferenciánkon erre a témakörre „Az egyház környezeti feladatai” címmel kívánjuk fi­gyelmünket összpontosítani. Ugyanígy kí­vánunk eljárni Szeged-környéki, majd a veszprémi szatellit konferenciákon is. Az országos konferencia helyéül, im­máron harmadik alkalommal a fasori gimnázium méltóságteljes helyiségét ve­hetjük igénybe. Ezért is, az oktatási köz­pontfeladatok teljesítésének a segítése­ként is szeretnénk, hogy iskolások, taná­rok és hitoktatók is bekapcsolódjanak a szolgálatba a gyülekezetek, egyházközsé­gek képviselőivel együtt. Mint annyiszor 1991 óta, ismét kér­jük lelkésztestvéreink, paptársaink imád­ságát és támogatását, valamint szemé­lyes vagy megbízottjuk útján történő je­lenlétüket. Megfelelő előkészítéssel kö­szönettel építjük be ismertetésüket, ja­vaslataikat a konferencia programjába. Az Evangélikus Egyház részéről D. Szebik Imre püspök-elnök is elvállalta a védnöki szolgálatot. Dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát 10 év óta védnöke e munkának. A református test­véregyházat - 1994 óta — dr. Hegedűs Lóránd püspök képviseli a védnökök kö­zött. Hasonló szolgálatot lát el a baptista egyház mindenkori elnöke, legutóbb dr. Almási Mihály is. Szeretném remélni, hogy e tevékeny­ségünkkel - alapvető kötelezettségeinken túl - II. János Pál, Róma püspöke, a Ró­mai Katolikus Egyház feje óhaját is telje­sítjük, aki külön felhívta a figyelmet a közös szolgálati lehetőségek keresésére és a velük való élésre. A környezeti együttműködés különös jelentőségre tesz szert a jelenlegi, sok sebet ejtő, és az öku­menikus munkában nagy nehézségeket okozó kongregációs nyilatkozat idején. Sz. B. Szeretetszolgálat Szolnokon Idén Szolnokon, a Családok Átmene­ti Otthona lesz a második intézmény, melynek működtetését a Magyar Öku­menikus Szeretetszolgálat átvállalja az önkormányzattól, bővítve ezzel szolgál­tatási körét. Májustól, a negyven férőhelyes Csa­ládok Átmeneti Otthona várja a lakhatá­si gondokkal küszködő, illetve a hajlék­talanság problémájával fenyegetett csa­ládokat a szolnoki megyeszékhelyen. A lakószobákon kívül a földszinti részen mozgássérültek elhelyezésére alkalmas helyiségeket is kialakított a Szeretetszol­gálat. A munkatársi iroda mellett helyet ka­pott négy foglalkoztató helyiség, mely­ben az életkori sajátosságok figyelembe­vételével, különböző jellegű programo­kat szerveznek. A szolgálat két telephelyen műkö­dik: Szandaszőlősön és a déli ipartele­pet ellátó, újonnan kialakított Körösi úti ingatlanban. A Szeretetszolgálat eb­ben az intézményben indítja - komplex családgondozás mellett - új roma-prog­ramját is. Az épülethez parkosított ud­var és játszótér tartozik, mely lehetősé­get biztosít szabadidős programok szer­vezésére is. Ezer esztendős az esztergomi egyházmegye Ünnepi szentmisét tartottak múlt vasárnap az esztergomi bazilikában abból az al­kalomból, hogy ezeréves az esztergomi egyházmegye. Történészek szerint Szent István kérésére 1001 húsvétján szentesítette II. Szil­veszter pápa az esztergomi érsekség megalapítását. Az országalapító király a pápa jóváhagyásával Szent Adalbert tiszteletére alapította meg az egyházmegyét, s annak székvárosává Esztergomot jelölte ki. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye a húsvét utáni harmadik vasárnapon ünnepli Szent Adalbertét, a millenniumi szentmisét ezt megelőzően tartották, neves egyházi és közéleti személyiségek részvételével. A szentmisét Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek mutatta be, aki a jubileum alkalmából kitüntetést alapított. A Szent Adalbertról elnevezett ki­tüntetést olyan világi személyek kapják meg, akik sokat tettek a foegyházmegyéért. MEGHÍVÓ A Magyarországi Református Egy ház, a Magyarországi Evangélikus Egy­ház és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Ökumenikus Köz­pontot és Egyetemi Lelkészséget létesít a lágymányosi egyetemi városban. * Az épület alapkövének ünnepélyes letételére ökumenikus istentisztelet kereté­ben kerül sor, melyen igét hirdet dr. Bölcskei Gusztáv református püspök, a Zsi­nat lelkészi elnöke és D. Szebik Imre evangélikus elnök-püspök. Az ökumeni­kus liturgiában dr. Márkus Mihály püspök, a MEÖT elnöke, dr. Hegedűs Lóránt református püspök, D. dr. Harmati Béla evangélikus püspök és Csernák István metodista szuperintendens szolgál. Az alapkőletételre 2001. május 11-én (pénteken) 11 órakor kerül sor a Magyar Tudósok kőrútján, a Magyar Szentek Temploma melletti telken (a Petőfi híd budai hídfőjétől 200 méterre). Az ünnepségre tisztelettel és szeretettel várunk minden érdeklődőt. Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents