Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-05-06 / 19. szám
2. oldal 2001. MÁJUS 6. Evangélikus Élet r Örvendj, egész föld, az Istennek! Zsolt, 66,1. Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. 2Kor 5,17. A többiek csak egy adószedőt láttak benne, egy kereskedőt, akinek a kezére kell figyelni. Jézus pedig egyenesen őreá tekintett, vele törődött, néven szólította és szeretettel hívta. Hát hogyne követte volna! VASÁRNAPI főzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. Róm 12,21. (Zsolt 97,10, Jn 15,1-8, Zsolt 19J.-45) A gonoszt fegyverek használatában a gonosz „van otthon”. Az ő eszközeivel ő jobban harcol és azokkal te nem tudsz igazán bánni. Ne az ő eszközével kében. Jézus fegyverzetét kérd. (Ef 6,11 -17) A hit pajzsát az Isten beszéde. Ebben a fegyverben, s a megbocsátás ß szeretet harcmodorában te vagy otthonosabb. Ezzel fegyverezd le ellenségedet. Jézus ezt mondta a vaknak: Láss! A hited megtartott. Lk 18,42 (Ézs 63,6, Róm 8,7-11, Jóéi 3,1-5) Jézus nem csupán azt mondja, ami fontos. Azt, ami'egyúttal aktuális kérdés. Nem azt mondja, hogy hallj még írd legyőzni a jó érdé- jobban. Amire a jelen helyzetben, szükséged van, azt adja neked is. Mondd el neki a Lélek kardját, amely bátran, mi az! - Ha hittel, azaz bizalommal kéred, biztos lehetsz a kedvező válasz felől. Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst. Zsolt 119,72 (lPt 1,23, Róm 1.18-25, Jóéi 1,1.15) J^ssze lehet mérni a kilót a literrel? A testit a lelkivel? A mulandót a maradandóvél? Hát hogy lehetne összemérni Isten Igéjét akár a legnagyobb földi értékekkel Jobb, és egészen más az, ámit az Úr ad. Másmilyen könyv a Biblia, mint a többifMásmilyen társaság a hívők/közös- sége, mint a többi. Más a kegyelem, mint ajtfss. És más az Isten örökké utát mutató Igéje, mint a pillanatnyi múló segítség nélküle. Őt keresd! /y \/ urnn Mindenért hálát adjatok meriez az Isten akarata Jézy.s Krisztus által a ti javatokra. 1 Thessz 5,18 (^ét 9,2, 2Kpr 5,11-18, Jóéi 2,12-17) Minden körülmény között van ok valahol a háIafá’fif'í#l®É?il (efelé, h$gy észreveszed : ami jó és megköszönöd Istennek. Mindjárt jeientéktelenebbneR eddig nagyon hiányzott. Hisz te az Övé vagy és Ő a tiéd. - Nem Istennek van sz sége a háládra. Neked fontos, hogy meglásd mindenben a javadra munkálkodó Istent. Neked fontos, hogy gyakorold magadat a hálaadásban, és ezáltal visszajuss az Istenben való teljes bizalom állapotába. Jézus meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. így szólt hozzá: Kövess engem! - Az otthagyott mindent, fölkelt és követte őt. Lk 5,27-29 (Ez 34,12, Jn 8,31-36, Jóéi 2,18-27) Mi „igézte meg” úgy Lévit, hogy azonnal fölkelt és mindent otthagyva, követte az Urat? Ami téged is annak idején: PÉNTEK Megbocsátom bűneiket, M nem gondolok többé vétkeikre. Jer 31,34 (Kol 2,13, Jn 19,1-7, Jóéi 4,1-3.9-24) Tudod, mi az Úr „foglalkozása”? Hogy megbocsásson. Ő azt ígérte, hqg> „ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsásson és megtisztítson bennünket” (ÍJn 1,9) ígéretéhez egy feltétel fűződik: ha megvalljuk, akkor... S mivel sisjjVa mindig igaz volt és igaz ma is: ha megbántad bűnödet, Ó megbocsátott. Tisztdpagy és szabad. Szabad a bűntől, szenvedélytől, megkötözöttségtől, depressziótól Szabad a jóra. Jézusért a tenger mélyére vetette minden bűnödet - ami azt jele|p, hogy amit Ő elvett és megbocsátott, azt soha többé elő nem hozza. Te se hozd élő haragodban testvéred megbocsátott vétkét. : - m SZOMBAT -Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiók kiüwje el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. ÍJn 4,9 (2Sám !ú Jel 22,1-5- ApCseM,l-14) Azt a magatartást, ami jellemző rád, nem abból hogy mondogatod. Pl. hogy „segítőkész vagyok, figyelmes vagyok”. Hanem, Tíögv segítesz szf nélkül, észreveszed a szükségben lévőt, és mellé állsz. Isten szeretetét sem cüí abból tudjuk, hogy mondja: szeretlek. Hanem abból is, hogy mindent megtett és megtesz értünk. Elküldte Jézust, hogy a kereszten elhordozza minden bűnünket, és magára vegye annak büntetését. Hogy neked és nekem már ne kelljen bűnhődnöm miatta. Hanem új életben járhassunk, melyben tudjuk, hogy szeret az Isten, ezért bizalommal fordulunk Hozzá és követjük mindenben őt. Őáltala élni: ez az új élet és örök élet. Széli Bulcsú HUSVET ÜNNEPE UTÁN 3. VASARNAP • • Ünnepeljetek! IThessz 5,16-24 A krisztushívők húsvét vasárnapjától kezdve a hét első napján tartják az ünnepnapot. Az ószövetségi gyülekezet a szombati ünnepléssel megpihen, lezár egy hat munkanapos időszakot. Az újszövetség egyháza azonban az „ÚR napján” ünnepli Krisztus feltámadását, kéri és kapja a Lélek erejét az új hét munkanapjain reá váró feladatok elvégzéséhez. A Biblia bizonyságtétele szerint ezért minden hetünk ünnepnappal kezdődik A vasárnap nem a hét vége, hanem a hét első napja, amikor mi is közösségben vagyunk feltámadt Urunkkal. A húsvéti feltámadás örömhíre így jut el a húsvét utáni vasárnapokon azokhoz is, akik nem lehettek szem-és fűltanúi Jézus kereszthalálának és a feltámadását követő megjelenéseinek. Feltámadt Urunk ígéretéhez híven jelen van ma is közöttünk, és megszenteli ünneplésünket. Ma az édesanyákat ünnepeljük. Őket köszöntjük gyermeki szeretettel. Értük adunk hálát Istennek, akiknek a szíve alatt fogan meg az emberi élet, akik saját testükkel táplálják és oltalmazzák mé- hükben születendő gyermekeiket. Az édesanyai hivatás olyan teremtésbeli ajándéka Istennek, amelynek betöltése nélkül Éva minden utódának élete hiányossá válik. Ezt élik át, akiknek nem születhet gyermekük, ezért olyan gyermeket fogadnak sajátjuknak, aki elszakadt az édesanyjától. Mert gyermek nélkül nincs teljes család. A gyermek révén válik anyává a nő, a feleség, aki elé ma odaállhatnak szerettei és áldást kérhetnek életére. Köszöntsük mi is az édesanyákat, nagymamákat és nevelőanyákat Isten igéjével, amely hét felszólítás formájában segíti családi életünk és emberi kapcsolataink jó rendjének megőrzését: Mindenkor örüljetek! Az ÚR napja örömünnep. Egy régi mondás szerint, ha Isten népe megtartja az ünnepnapot, akkor az ünnepnap megtartja a népet. A vasárnapi ünnepszentelés öröme olyan ajándéka Istennek, amely a hétköznapokra is kisugárzik. Tiszta öröm, mert tudatosítja bennünk, hogy közösségben vagyunk Jézussal, Ez a tisztaság hiányzik azokból az örömökből, melyeket az Istentől elfordult világ kínál, melyek hamar elmúlnak, és csak a leülepedett, piszkos üröm, a rossz lelkiismeret marad meg utánuk. Ha közösségben élünk Krisztussal, akkor sohasem leszünk „ecetbe mártott hívők”, hanem mások számára is örömöt jelent az evangéliumhirdetésünk, és mi sem veszítjük el a próbatételek között a reménységünket. Szüntelenül imádkozzatok! Az imádság a lelkünk lélegzetvétele, szüntelen kapcsolattartás Jézussal. Élethelyzetünktől függően lehet szapora, lassú, vagy szaggatott, de nem szűnhet meg, mert az élet folyamat, amiben a szünet a véget jelenti. Az imádságnak ezért szervesen és meghatározóan kell beépülnie a gondolatainkba úgy, mint a lélegzésünk is történik. Nem kell rágondolnunk, nem kell szabályokhoz kötnünk, mert mindig a pillanatnyi helyzetünk határozza meg a módját és az időtartamát. Elég ennyit gondolni vagy mondani: köszönöm Istenem! - azután körülnézni és imádkozni azokért, akikkel együtt élek, akiket ismerek, akik értem is imádkoznak, akik segítségre szorulnak, nehéz helyzetben vannak - és a kör egyre tágul időben és térben, amíg végül önmagam létét is megköszönöm. Miután imádkoztál valakiért, sok mindent megtehetsz érte. De amíg nem imádkoztál, addig semmit. Mindenért hálát adjatok! A mindenért való hálaadás Isten akaratának teljesítése, ami a javunkat szolgálja. Aki mindig elfelejt hálát adni, az egy idő múlva semminek sem fog igazán örülni. A Bibliában nagyon sok példatörténetet olvashatunk arról, hogy Isten a rosszat is jóra fordítja, és a legsúlyosabb tragédiákkal is megtérésünket, hitünk erősödését munkálja. Kilátástalannak tűnő helyzetben Jób hitvalló imádsága jelent számunkra is segítséget: „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk - mert tudom, hogy az én Megváltóm él...” Az élő Jézus Krisztus éltető közössége minden kudarc után új erőt és új célokat ad, ezért kell mindenért hálát adni, amit életünkben kapunk tőle. A Lelket ne oltsátok ki! A Szentlélek az életünk soha ki nem merülő energia- forrása. Ő „indítja be” újjászületésünket, tart meg Krisztus Egyházában, és ad felülről jövő fényt és világos értelmet, amikor kérdéseinkre válaszokat keresünk. A feltámadt Krisztussal való találkozás félelmét örömhírré változtatja, és békességet teremt a békétlen világban. A Szentlélek az élet teremtője és oltalma- zója. Összeszorul a szívünk, ha arra gondolunk, hogy van képességünk a Lélek kioltására, de nincs képességünk a felélesztésére. Mi csak ölni, megkövezni és megfeszíteni tudunk, de feltámasztani nem. Igazi megnyugvást csak Jézus ad, aki ígéretét teljesítve, kiárasztja ránk Szentleikét, hogy a földi élet után az ő eljövendő országában is élhessünk. A prófétálást ne vessétek meg! A pró- fétálás Isten kijelentett akaratának hirdetése a gyülekezetben. Ez igazít el a jelenben, és mutat utat a jövőben megvalósuló eseményekre való felkészülésben. Aki ezt megveti, a jövőjét veszíti el. Ezért fontos az ige „mindennapi kenyerével” táplálkoznunk, az ige hirdetését a gyülekezet közösségében hallgatnunk, mert csak így erősödhetünk egymás hite által. A prófétai szó nem csupán emberi hitvallás, hanem elsősorban a Szentlélek hangja. Általa maga Isten szól hozzánk, hogy helyes ismeretünk legyen teremtő és gondviselő akaratának céljáról a világban és személyes életünkben. Ezért vegyük kézbe naponta a bibliaolvasó Útmutatónkat, és hallgassuk szavát figyelmesen gyülekezeti együttléteinken. Mindent vizsgáljatok meg! Amikor valamiben döntenünk kell, akkor gyakran előfordul, hogy figyelmen kívül hagyunk olyan csekélynek tűnő szempontot, ami később végzetes hibának bizonyul. Az alapos vizsgálat - a lehetőségek végiggondolása - nem csak a vásárlások vagy az emberi kapcsolatok terén nélkülözhetetlen, hanem a hitéletünkben is. Egész életünket meghatározza, hogy „miben” vagy „Kiben” hiszünk. Tanításokban, emberi közösségekben, vagy az élő Krisztusban. Ha a megfeszített és feltámadt Krisztusban hiszünk, akkor elsőként mindig a szívünket vizsgáljuk meg, a döntést pedig rá bízzuk, mert az ítéletet is Ő mondja ki fölöttünk, amikor visszatér értünk ígérete szerint. A jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok! A jó és gonosz szétválasztásában egyedül a Szentlélek adhat segítséget. Az emberi értelem igencsak becsapható. A tévedéseit inkább védelmezi, mintsem elismerné. A valódi értékeket Jézus szorosan az Isten országához kapcsolja. Ezért ami jó, az tőle származik, hozzá kapcsolódik. Ami pedig idegen tőle, az gonosz. Jézusra hallgatva, merjük veszni hagyni a múlandó kincseket, és tartsuk meg a jót, gyűjtsük a mennyek országának kincseit. Ha tiszta szívvel erre törekszünk, akkor a békesség Istene megőriz minket a gonosztól feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére, és megszenteli nem csak ünnepnapjainkat, hanem a dolgos hétköznapjainkat is. IMÁDKOZZUNK! Mindenható Isten! Te törölted el a bűnt és a halált Fiad halálával, és Te hoztad visz- sza az ártatlanságot és az örök életet az Ö feltámadása által, hogy az ördög hatalmától megváltva, a Te országodban éljünk. Add meg nekünk, hogy ezt teljes szívünkből higgyük, és ebben a hitben állhatatosan mindenkor dicsérjünk Téged, és hálát adjunk Neked, Jézus Krisztus Urunk, a Te Fiad által, aki Veled és a Szentlélekkel valóságos Istenként él és uralkodik örökkön örökké. Ámen (Luther Márton) Rezessy Miklós ISTENTISZTELETI REND_______________ Budapesten, 2001. május 6. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Balicza Iván; du. 4. (családi) Bence Imre; du. 6. (ökumenikus) Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Mo- dori u, 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás- megyer, III., Mező u. 12. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Andorka Eszter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) dr. Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Erdélyi Csaba; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. fél 10. (családi) Dechertné Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegy- vidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; XIV. , Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Erdélyi Csaba; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV. , Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszent- lőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; Törökbálint, (ref. templom) du. 3. Endreffy Géza; Budakeszi, de. fél 9. Bácskai Károly. HÚSVÉT UTÁNI 3. (JUBILATE) VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: fehér. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mt 18,11-14; epistolája (igehirdetési alapige): IThessz 5,16-24. HETI ÉNEKEK: 364, 48. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. május 7-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus koráléneklés. Összeállította: t.sz.m. SAROK 3 £ 5 £ b !j Ezt cselekedj étek az én emlékezetemre (mégegyszer az anamnézisről) Memento Domine...! című írásomban az anamnézis értelmét ószövetségi helyek fényében igyekeztem megvilágítani. Amikor az úrvacsora szerzési igéinek elmondása után Jézus felszólítja tanítványait: „Ezt cselekedjé- tek az én emlékezetemre!” - bizonyára tekintettel van rá, hogy apostolai az Ószövetségben nevelkedtek, és amit mond, annak alapján értelmezik. Mégsem feledhetjük, hogy amikor Jézus ószövetségi helyekre utal, mondanivalója legtöbbször túlmegy azok konszenzussal elfogadott értelmén. Jézus szavai: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” - mindenek előtt azt az ígéretet erősítik meg, amit a szerzési igék hordoznak: „(testem) értetek töretik meg... (vérem) értetek és sokakért ontatik ki, bűnök bocsánatára.” Amikor Isten a Jézus testében és vérében részesülőkre tekint, úgy emlékszik meg Jézus haláláról, mint ami személyesen értük, bűneik eltörlésére, üdvösségükért történt. Ezen túl azonban arra a közösségre is utalnak Jézus szavai, ami közte és azok között jön létre, akiknek testét eledelül, vérét italul nyújtja. Jézus velük a halálát idéző módon egyesül, mintegy sírba szállva, bennük temetkezik el, hogy azután - mint Feltámadott - bennük éljen és új életre támassza fel őket is. Lehetetlen, hogy mindez ne elevenítené meg az úrvacsora valóságában megjelenő Jézus (reál-presentia) emlékezetében mindazt, amit akkor tett értünk, amikor irántunk való szeretetből és az Atya iránti engedelmességből ment a keresztre. De fel tudjuk-e fogni, hogy Jézus számára mit jelent ez a visszaemlékezés? Óhatatlanul a halálközi élményt megéltek beszámolói jutnak eszembe, akik elmondják, hogy amikor a tér és idő dimenzióját elhagyva, visszaemlékeztek földi életük egy-egy eseményére, akkor - mintha újraélték volna az egykor történteket - ismét érezték a testi és lelki gyötrelmet, vagy éppen az örömöt, amiben a földi esemény órájában részük volt. Ha elfogadjuk ezeket a tapasztalatokat, talán közelebb jutunk annak a titoknak megértéséhez, hogy Jézus számára mit jelent az a közösség, amit testét ételként és vérét italként nyújtva vállal velünk. Akkor talán ennek a szent találkozásnak az alkalmait is jobban megbecsüljük. Akkor megsejtünk valamit abból, mi „a szélessége és hosszúsága, magassága és mélysége” annak a szeretetnek, ami Jézusban él irántunk, és ami őt arra készteti, hogy a kereszt kínjait újra és újra felidézve, keresse a közösséget velünk. És talán konszenzusra tudunk jutni abban a régi vitában is, ami a keresztyénséget évszázadok óta két táborra osztja: miként hozza közel hozzánk és miként teszi jelenvalóvá számunkra Jézus térben és időben egyszer és megismételhetetlenül végbement kereszthalálát az úrvacsora. Ha elfogadjuk a gondolatot, hogy az örökkévalóság dimenziójában a megemlékezés az egyszer végbement esemény megismétlés nélküli újraélését jelenti, nem tudom belátni, mi akadálya marad még, hogy ez a szentség a Krisztusban hívőket ne elválassza egymástól, hanem - szerzőjének szándéka szerint - egy testben, egy testté egyesítse. Véghelyi Antal V
