Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-04-29 / 18. szám
6. oldal 2001. ÁPRILIS 29. Evangélikus Elet Bolygónk napja Hagyománnyá vált immár, hogy április 22-én világszerte megünneplik a Föld napját. Annak a bolygónak az ünnepét, amelyen élünk, amit ajándékba kaptunk a Teremtőtől. Az 0 mindenre kiterjedő figyelme és kegyelme révén juthattunk ehhez a csodálatos területhez. Gondoskodik ásványi kincsekről, hogy szervezetünkbe építve, egészségesen élhessünk, fűtőanyagról, hogy télen ne kelljen fáznunk, édesvízről és tengerekről, különös formájú hegyekről, rétekről és legelőből. Ad életteret az állatoknak és talajt, amelyben táplálékunk megterem. Megkaptuk a vad természetet, amelyre rácsodálkozhatunk, de tudnunk kell, hogy ott mindig csak vendégek lehetünk. Az összes titka kifürkészhetetlen - mert így teremtetett de az érintetlen vadon oxigéntermelése nélkül elpusztulnánk. „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott igen jó" (1 Móz. 1,31) Valóban. nag)’on-nagyon jó és ráadásul gyönyörű is! Ezért is kötelességünk, hogy vigyázzunk rá és hálát adjunk érte. És nem csak a Föld napján. -gm Megyei ifjúsági találkozó Pápán A Megváltó térbeli és időbeli közelségében élő őskeresztyének lelkületének felidézésére gyűltek össze a fiatalok április 21-én Pápán. A bevezető ifjúsági énekek után Veress István lelkész nyitóáhítatában az őskeresztyének összegyülekezését jellemezte, utalt a pünkösdi történetre, a Jeruzsálembe érkezők sokféleségére, és arra, hogyan lettek olyan sokan, mintegy háromezren, egyek Jézus nevében. Ha nem is ilyen nagy számban, de a Krisztusban való együvé tartozás jegyében telt a nap. Rövid ismerkedés után meghívott vendégként Koháry Ferenc lébényi lelkész tartott előadást: Misszió az őskeresztyén korban és ma címmel. Kifejtette, hogy hasonlóan a régi korhoz ma is idegenek a világnak a krisztusi eszmék. A fiatalok számára már kevésbé ismert „vörös ördögöt” napjainkban felváltotta az „amerikai fogyasztói ördög”, hogy nagy pörgésével egyre távolabb vigyen az Elet forrásától. Ebben a világban él a Jézust követők népe, akiket az előadó egy kerékhez hasonlított. A kerékagy Krisztus, a küllők az O követői, sokféleségükkel, sokszínűségükkel. A szemléletes kép jelentése ez: ha távolodunk a középponttól, akkor távolodunk egymástól is. Az előadást személyes bizonyságtétel zárta. Az őskeresztyének között megkülönböztetett figyelem övezte azokat, akik személyesen találkoztak a feltámadott Krisztussal. Ma is különösen odafigyelnek azokra, akiknek az élete a jézusi csodát sejteti. Ilyen lélekkel hallgatták az egybegyűltek Koháry Ferencet. A halálközeli élményeket átélt lelkész az imádság döbbenetesen nagy erejéről számolt be. Elmondta, hogy sok nehézségen keresztülmenve, még jobban megerősödött hitében. A nap programja csoportos beszélgetésekkel folytatódott volna, de érezni lehetett a teremben valami láthatatlan erőt, ami azt súgta: együtt kell maradni... ' Az ebéd után Mártonná Szalóky Eszter tartott zsidó táncházat, szakértelemmel és nagy kedvességgel. A lendületes dallamok mindenkit magukkal ragadtak. A találkozó úrvacsorái istentisztelettel zárult. Koczor György pápai lelkész ApCsel 4,1-4 alapján hirdette a feltámadás üzenetét. A résztvevők egymásnak adták az ostyát és a bort, ilyen módon is kifejezve az összetartozást. „Ez Jézus teste, amely éretted is megtöretett. ”, „Ez Jézus vére, amely éretted is kiontatott. " - hangzott mindenkinek az ajkáról. A találkozó Isten áldását kérve indult, ezért az összegzés csak ennyi lehet: MEGÁLDOTTA AZ ÚR. Szűcs Gábor SAJTÓKÖZLEMÉNY „Egyház és misszió a szekularizált magyar társadalomban” Pápai Missziológiai Szimpózium 2001., Pápa, Református Kollégium, 2001. április 26-28. Az egyház elsőrendű feladata, hogy az evangéliumot, a jó hírt érthető módon közvetítse a ma emberének. A mai magyar társadalomban kettős szekularizációs hatás érvényesül. A szocialista államforma ateista ideológiai hatása, különösen az oktatási rendszeren keresztül, széles körben fejtette ki a hatását. Ezzel párhuzamosan, az 1960-as évektől kezdve máig, egyre inkább érvényesül a „nyugati” típusú, spontán materialista szekularizáció is. A szekularizmussal szembesülő történelmi protestáns egyházak keresik a kultúrán keresztül elérhető missziói találkozás járható útjait. A missziológia mint teológiai tudomány, segítséget nyújthat releváns, teológiailag megalapozott és átgondolt missziói dialógus kimunkálásához. Lesslie Newbigin teológiai programja, amely a kereszténység és a nyugati kultúra találkozását tűzi napirendjére, tanulságos lehet mai tájékozódásunk számára Magyarországon és a Kárpát-medence környező országaiban egyaránt. A szimpózium lehetőséget kíván biztosítani a színvonalas eszmecserére, melyet minden bizonnyal inspirálni fog dr. Michael W. Goheen kanadai mis- sziológus. Az ülésszak munkájának eredményét a konferencia végén a Pápai Misz- sziói Nyilatkozat 2001 című iratban adják közre a szervezők: a Pápai Református Teológiai Akadémia Gyakorlati Teológiai és Missziológiai Tanszéke, a Magyarországi Református Egyház Teológiai Doktorainak Kollégiuma Missziológiai Szekciója és a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet. Az ülésszak moderátora: Prof. Dr. Anne-Marie Kool, a Pápai Református Teológiai Akadémia Gyakorlati Teológiai és Missziológiai Tanszékének vezetője, a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet igazgatója. Előadók: Dr. Michael W. Goheen, Redeemer University College, Ancaster, Ontario, Kanada v Dr. Miroslav Volf Professor of Systematic Theology of Yale Divinity School, New Haven, Connecticut, Amerikai Egyesült Államok Dr. Vladár Gábor, egyetemi tanár, dékán, Pápai Református Teológiai Akadémia, Pápa Dr. Kása László, egyetemi tanár, Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Budapest Dr. Bogárdi Szabó István, egyetemi tanár, PRTA, Pápa Dr. Fazakas Sándor, egyetemi docens, Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Debrecen Drs. Gaál Sándor, egyetemi adjunktus, DRHE, a Doktorok Kollégiuma, Missziológiai Szekció titkára Kádár Péter, református lelkész, Miskolc Lovas András, református lelkész, Budapest A szimpózium koordinátora: Dr. Hafenscher Károlyné, Tel / fax: 1 / 216 20 54, hafenscher@pmti.edu.hu Több, mint egy koncert August Hermann Francke német lelki- pásztor szavai szerint - „Az igazi szeretet egyetlen cseppje több, mint a tudomány egész tengere". Ezek az érzések támadhattak fel minden lelkes érdeklődőben, akik szokásosnál többen gyűltek össze a gyönki evangélikus templomban. Ezt a szeretetet hozták dalaikon keresztül az Izsóp énekegyüttes tagjai Pilisről - Budapesttől kb. 40 km-ről, az ország egyik legnagyobb evangélikus gyülekezetéből - akik nagy várakozásunkra április 21-én (szombaton) meglátogattak bennünket gyülekezetünkben. A javarészt fiatalokból álló együttes életében a tavalyi év egy jelentős fordulatot hozott, amikor finn testvérgyülekezetükkel találkozhattak. Az élmények mellett sok új dalt tanultak együtt, amit 2000 nyarán CD-én és kazettán is megjelentettek. Országszerte számos meghívásnak tesznek eleget. „Ezek a dalok örömünkből és csendünkből fakadtak. Isten talán rajtuk keresztül ad Nektek valamit az életünkből. szívünkből, lelkűnkből és örömünkből. ” (Izsóp) A gyönki evangélikus gyülekezet ifjúsági csoportja egy csendes nap keretén belül hallotta az együttes koncertjét Pakson, ami nagy hatással volt rájuk és eldöntötték, hogy segítenek Beke Mátyás lelkésznek egy hasonló gyönki vendégszereplés megszervezésében. Ezt megerősítette bennük, hogy az előző ifjúsági csoport már tett egy látogatást Pilisen, akik a viszontlátásban reménykedtek. Hosszú előkészületek után, eljött a számunkra fontos esemény. Megszólaltak a harangok és teltek a sorok a templomban. Az együttes bevonuló énekük után, afrikai, finn, majd magyar dalokkal döntötte ámulatba a fiatalabb és idősebb korosztályt egyaránt. A közönségben felcsillanó szemek, dúdoló fiatalok, ritmusra mozgó gyerekek együtt figyelték a lenyűgöző előadást. Gitár, fuvola, fagott, szintetizátor és csörgők kísérték a zenére mozgó énekeseket, akik magukból - mosolyukon és beleélésükön keresztül - örömöt, szeretetet és békét sugároztak. A dalok között elhangzott Pángyán- szky Agnes - pilisi lelkésznő - prédikációja is, aki a közönség mind hívő, mind zenekedvelő tagjaira nagy hatással volt. Beszédének üzenete mindenki számára tartalmazott útravalót: a szeretetet tanulni kell, azt nem tudjuk parancsolni magunknak. Jézus szavait tartsuk magunk előtt, aki azt mondta: „...ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” - minden erőnkkel próbáljunk mi is erre törekedni. Majd újra daltól zengett a templom. „Jézus feltámadt a sírból” című énekükkel megemlékeztek a gyülekezet tagjaival együtt a nemrég tartott húsvét ünnepéről is. Sokakat vonzott az előadás, azokat is, akik máskor nem jönnek el a templomba, talán ők is itt-ott magukra ismerhettek a dalok szövegeiben, talán nekik is szükségük van ezekre a meghitt pillanatokra. Egy különleges közösség részei lettek, még akkor is, ha csak erre az egy órára. A zene, dallamok és a szövegek harmóniája a rohanó életünkben elfeledett érzéseket élesztik fel, amelyek mellett gyakran elsuhan az ember. Ezek az értékek egyes napokon természetesek, vannak mikor teljesen feledésbe merülnek, de igazi értékeiket csak az ilyen percekben és közösségekben látjuk tisztán. A vágy, hogy „Ez az öröm el ne múljék" kelt fel a gyülekezetben és visszatapsolásukkal kellemes, de kissé szokatlan helyzetbe hozták az együttest. Aki ezt az élményt otthon többször fel szeretné idézni, volt lehetősége a más-más nyelvű dalokat CD-n, illetve kazettán hazavinni. Remélhetőleg többször is sor kerül hasonló közösségi élményű rendezvényekre fiatalok és idősek számára egyaránt, ahonnan mindenki a nyitó idézetben említet igazi szeretet érzését magával viheti útravalóként. Kemler Beáta AZ „OT TALENTUMOS” SZOLGA 160 éve született Gyurátz Ferenc püspök Isten embereken keresztül mutatja meg gondoskodását. Ilyen cselekedete volt, hogy az előző századfordulónkon, az akkori dunántúli egyházkerületben Gyurátz Ferenc volt a püspök. Élete és működése az Ajándékozó gazdagságának sokféleségét dicséri. Gyurátz Ferenc Bükön (a régi Alsóbükön) született 1841. április 27-én. Édesapja kis földje mellett „faragással”, ács- és bognármunkák végzésével tartotta el családját. Édesanyja korán meghalt, és édesapja csak nehéz munkával tudta megkeresni a mindennapra valót. A kis Gyurátz kiváló szellemi képességét először tanítója, Szente György, majd pártfogója, Guoth Ignác vette észre. Elemi iskolai tanulmányai után a gimnázium I. osztályának tananyagára is Szerite György tanította, majd magánvizsga után, 1856 őszén került Sopronba, a Líceum II. osztályába. A Líceum a hírhedt Bach- korszakban is az egyház- és hazaszeretetre tanította növendékeit. Petrik János Jakab és különösen Domanovszky Endre szinte minden órája végén tett célzást a Bach-rendszer elnyomó intézkedéseire. Ezért egy ideig a tanintézet nyilvánossági joga is veszélyben forgott. Gyurátz Ferenc gyakran szerepelt az ifjúsági önképzőkörben és ünnepélyeken. Kisebb diákokat tanított, hogy - édesapja szerény támogatása mellett - fenntarthassa magát. Édesapja lelkészt szere tett volna nevelni a fiából, de ő inkább a katonai pálya felé vonzódott. Végül is - 1863 őszén a „bölcsészet-jogi-teológiai tanfolyamra” iratkozott be, és — mint teológiai hallgató - újabb 3 évet töltött Sopronban. A teológia mellett irodalommal és filozófiával is foglalkozott. Teológiai igazgatója Müllner Mátyás volt. 1866-ban a hallei egyetemre került, mint ösztöndíjas, hogy teológiai és filozófiai tanulmányait ott folytassa. Beyshlag, Erdmann és Schlottmann előadásait hallgatta teológiai ismereteinek gyarapítására. 1867/68-ban a kővágóörsi „esperességi kisgimnázium” tanára, és Esze István esperes-lelkész káplánja lett. Miután 1867. szeptember 11-én megtörtént lelkészvizsgá- ja, másnap Karsay Sándor avatta lelkésszé a soproni templomban. Kővágóörsről 1868 végén választották meg rendes lelkésznek Beledre. Innen 1872 tavaszán került el Pápára. Mint pápai lelkész 1893-tól 1895-ig a Veszprémi Egyházmegye esperese, 1895-től 1916-ig pedig a Dunántúli Egyházkerület püspöke volt. Lelkipásztor volt. Legfontosabb feladatának az igeszolgálatot, és a hívek családi otthonaikban történő meglátogatását tartotta. Igehirdetéseit az egyszerűség, a higgadt, tárgyilagos hangvétel jellemezte. „Hitvallásos” igehirdető volt, mentes mindenféle szélsőségtől és túlzástól. Híveit - még esperes- és püspökkorában is - személyesen ismerte és számontartotta, pedig az ő idejében Mezőlak és Takácsi is Pápához tartozott, szórványterületükkel együtt. Káplánok és püspöki titkárok segítsége mellett is személyesen járt ki szórványaiba, fíliáiba. Több árva és szegénysorsú gyermek neki köszönhette, hogy „ember” lett. Mint meghívott pápai lelkipásztort, állítólag így búcsúztatta egy beledi idős férfi: „Ne menjen el tőlünk Nagytiszteletű Úr, hiszen még a kövek is sírnak utána!” Az ellenreformáció vihara után újra feléledt pápai gyülekezet pedig az ő szolgálata alatt erősödött meg. Tudós volt. Magyar népünknek a protestáns lelkipásztorokra vonatkozó szólásmondása - „a jó pap holtig tanul!” - Gyurátz püspökre tökéletesen illett. Kiemelkedő volt teológiai, filozófiai, irodalmi, történelmi, pedagógiai felkészültsége. A Bibliát naponként az eredeti nyelveken tanulmányozta. Már beledi lelkészi szolgálata elején a soproni teológiára - a Pálfy József halálával megüresedett gyakorlati teológiai tanszékre -jelölték, és csak egy szavazattöbbséggel győzte le fiatal vetélytársát a tudós lovászpatonai lelkész, Rajcsányi János. Rabbi ismerőseivel héberül beszélgetett, Pozsonyban pedig görögül köszöntötte Bezzel szuperintendenst. Büki püspöklátogatásakor Farkas Elemér lelkésszel a héber nyelvű Ószövetségből olvastatott és fordítatott. De tudása nem volt öncélú. Gyülekezetét, egyházát és népét szolgálta, mint tudós. író-költő volt. Gyurátz Ferencet az egyházi témákon túl, közérdekű kérdések is foglalkoztatták. Összeállította a pápai egyház- község történetét, írt a szabadkőművességről, kiadta Luther Márton és Gusztáv Adolf életrajzát. Püspökelődjéről, Karsay Sándorról emlékfuzetet adott ki. „A nő” címmel művelődéstörténeti tanulmánya jelent meg. Két imádságos könyvet is kiadott,- „A hit oltára” és a „Lelki vezér” több kiadást is megért. Egyházkerületében lelkésztársai szívesen használták 1889-ben megjelent Agen- dáját. Lelkészi használatra állította össze a Hétköznapi imák” című gyűjteményét. Kiadta a pápai Gyülekezeti Évkönyveket, valamint - 21 évfolyamban - püspöki jelentéseit. Tevékenyen közreműködött a tervezett Egyetemes Agenda előkészítésében. Sok kisebb-nagyobb cikke, tanulmánya, elbeszélése jelent meg folyóiratokban, újságokban, naptárakban. Az 1911-ben kiadott Keresztyén (Dunántúli) Énekeskönyv Gyurátz Ferenc 10 énekét tartalmazza. Jelenlegi énekeskönyvünkben is megtalálható 2 éneke. Ha gyülekezeti és közegyházi szolgálatai nem terhelik olyan erősen, így is sokszínű irodalmi tevékenysége nyilvánvalóan még eredményesebb lehetett volna. Egyházkormányzó volt. Gyurátz Ferenc vezető-szervező adottságaira már diákkorában felfigyeltek. Esperesi és püspöki tevékenységét a szeretettel alkalmazott fegyelem és a tapintattal kapcsolt bölcsesség jellemezte. Beosztottjai felé atyai jóbarát, a felügyelőkhöz éppúgy, mint elnöktársaihoz hűséges testvér volt. De a szabálytalanságokat, rendellenességeket, „kilengéseket” nem tűrte. Az 1891/94-es zsinaton és az egyetemes egyház bizottságaiban is részt vett, és több tisztséget betöltött. Ember volt. Mentes minden kicsinyességtől és nagyvonalúságtól. Nyomon követte az első világháború eseményeit, és közben csendesen küzdött a bánat és a nyomorúság ellen. Felesége gyakran mondogatta neki: „Kedves Uram, maga csak a tüzelőt hozza a házhoz és a vendégeket!” Papi házának ajtaja nyitva állt mindig, mindenki előtt. Egyik karácsony-estén zavarában azt a pár új cipőt adta egy koldus kezébe, amelyet felesége őneki szánt karácsonyra. Gyermeke nem volt, de jól értette a gyermekek nyelvét. Szerette a sportot. Gyakran vívott és adott vívóleckét káplánjainak. Derűs kedélyével gyakori gyo- morbántalmait is legyőzte. Megértette az embereket, és az emberek is megértették őt. 1925. május 3-án halt meg Pápán. Koporsójánál tanítványa és püspök-utóda, Kapi Béla - a Kol 3, 25 alapján - az Istenben elrejtett életről szólt. Pápán, a templom előtt mellszobra, és az egyházi épületek melletti utca is emlékét őrzi. Nem „urat”, hanem - öt talentumos szolgát kaptunk személyében. Ezért áldjuk az Egyház Urát! B. B. * <
