Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-04-29 / 18. szám

6. oldal 2001. ÁPRILIS 29. Evangélikus Elet Bolygónk napja Hagyománnyá vált immár, hogy április 22-én világszerte megünneplik a Föld napját. Annak a bolygónak az ünnepét, amelyen élünk, amit ajándékba kaptunk a Teremtőtől. Az 0 mindenre kiterjedő figyelme és kegyelme révén juthattunk eh­hez a csodálatos területhez. Gondoskodik ásványi kincsekről, hogy szervezetünkbe építve, egészségesen élhessünk, fűtőanyag­ról, hogy télen ne kelljen fáznunk, édesvízről és tengerekről, különös formájú he­gyekről, rétekről és legelőből. Ad életteret az állatoknak és talajt, amelyben táp­lálékunk megterem. Megkaptuk a vad természetet, amelyre rácsodálkozhatunk, de tudnunk kell, hogy ott mindig csak vendégek lehetünk. Az összes titka kifürkészhe­tetlen - mert így teremtetett de az érintetlen vadon oxigéntermelése nélkül el­pusztulnánk. „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott igen jó" (1 Móz. 1,31) Va­lóban. nag)’on-nagyon jó és ráadásul gyönyörű is! Ezért is kötelességünk, hogy vigyázzunk rá és hálát adjunk érte. És nem csak a Föld napján. -gm Megyei ifjúsági találkozó Pápán A Megváltó térbeli és időbeli közel­ségében élő őskeresztyének lelkületének felidézésére gyűltek össze a fiatalok áp­rilis 21-én Pápán. A bevezető ifjúsági énekek után Ve­ress István lelkész nyitóáhítatában az ős­keresztyének összegyülekezését jelle­mezte, utalt a pünkösdi történetre, a Je­ruzsálembe érkezők sokféleségére, és ar­ra, hogyan lettek olyan sokan, mintegy háromezren, egyek Jézus nevében. Ha nem is ilyen nagy számban, de a Krisztusban való együvé tartozás jegyé­ben telt a nap. Rövid ismerkedés után meghívott vendégként Koháry Ferenc lébényi lelkész tartott előadást: Misszió az őskeresztyén korban és ma címmel. Kifejtette, hogy hasonlóan a régi korhoz ma is idegenek a világnak a krisztusi eszmék. A fiatalok számára már kevésbé ismert „vörös ördögöt” napjainkban fel­váltotta az „amerikai fogyasztói ördög”, hogy nagy pörgésével egyre távolabb vi­gyen az Elet forrásától. Ebben a világban él a Jézust követők népe, akiket az elő­adó egy kerékhez hasonlított. A kerék­agy Krisztus, a küllők az O követői, sok­féleségükkel, sokszínűségükkel. A szem­léletes kép jelentése ez: ha távolodunk a középponttól, akkor távolodunk egy­mástól is. Az előadást személyes bizony­ságtétel zárta. Az őskeresztyének között megkülönböztetett figyelem övezte azo­kat, akik személyesen találkoztak a feltá­madott Krisztussal. Ma is különösen odafigyelnek azokra, akiknek az élete a jézusi csodát sejteti. Ilyen lélekkel hall­gatták az egybegyűltek Koháry Feren­cet. A halálközeli élményeket átélt lel­kész az imádság döbbenetesen nagy ere­jéről számolt be. Elmondta, hogy sok ne­hézségen keresztülmenve, még jobban megerősödött hitében. A nap programja csoportos beszélgetésekkel folytatódott volna, de érezni lehetett a teremben vala­mi láthatatlan erőt, ami azt súgta: együtt kell maradni... ' Az ebéd után Mártonná Szalóky Esz­ter tartott zsidó táncházat, szakértelem­mel és nagy kedvességgel. A lendületes dallamok mindenkit magukkal ragadtak. A találkozó úrvacsorái istentisztelet­tel zárult. Koczor György pápai lelkész ApCsel 4,1-4 alapján hirdette a feltáma­dás üzenetét. A résztvevők egymásnak adták az ostyát és a bort, ilyen módon is kifejezve az összetartozást. „Ez Jézus teste, amely éretted is megtöretett. ”, „Ez Jézus vére, amely éretted is kiontatott. " - hangzott mindenkinek az ajkáról. A ta­lálkozó Isten áldását kérve indult, ezért az összegzés csak ennyi lehet: MEGÁL­DOTTA AZ ÚR. Szűcs Gábor SAJTÓKÖZLEMÉNY „Egyház és misszió a szekularizált magyar társadalomban” Pápai Missziológiai Szimpózium 2001., Pápa, Református Kollégium, 2001. április 26-28. Az egyház elsőrendű feladata, hogy az evangéliumot, a jó hírt érthető módon köz­vetítse a ma emberének. A mai magyar társadalomban kettős szekularizációs hatás érvényesül. A szocia­lista államforma ateista ideológiai hatása, különösen az oktatási rendszeren keresz­tül, széles körben fejtette ki a hatását. Ezzel párhuzamosan, az 1960-as évektől kezd­ve máig, egyre inkább érvényesül a „nyugati” típusú, spontán materialista szekulari­záció is. A szekularizmussal szembesülő történelmi protestáns egyházak keresik a kultúrán keresztül elérhető missziói találkozás járható útjait. A missziológia mint teo­lógiai tudomány, segítséget nyújthat releváns, teológiailag megalapozott és átgondolt missziói dialógus kimunkálásához. Lesslie Newbigin teológiai programja, amely a kereszténység és a nyugati kultúra találkozását tűzi napirendjére, tanulságos lehet mai tájékozódásunk számára Magyarországon és a Kárpát-medence környező orszá­gaiban egyaránt. A szimpózium lehetőséget kíván biztosítani a színvonalas eszme­cserére, melyet minden bizonnyal inspirálni fog dr. Michael W. Goheen kanadai mis- sziológus. Az ülésszak munkájának eredményét a konferencia végén a Pápai Misz- sziói Nyilatkozat 2001 című iratban adják közre a szervezők: a Pápai Református Teo­lógiai Akadémia Gyakorlati Teológiai és Missziológiai Tanszéke, a Magyarországi Református Egyház Teológiai Doktorainak Kollégiuma Missziológiai Szekciója és a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet. Az ülésszak moderátora: Prof. Dr. Anne-Marie Kool, a Pápai Református Teoló­giai Akadémia Gyakorlati Teológiai és Missziológiai Tanszékének vezetője, a Pro­testáns Missziói Tanulmányi Intézet igazgatója. Előadók: Dr. Michael W. Goheen, Redeemer University College, Ancaster, Onta­rio, Kanada v Dr. Miroslav Volf Professor of Systematic Theology of Yale Divinity School, New Haven, Connecticut, Amerikai Egyesült Államok Dr. Vladár Gábor, egyetemi tanár, dékán, Pápai Református Teológiai Akadémia, Pápa Dr. Kása László, egyetemi tanár, Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Budapest Dr. Bogárdi Szabó István, egyetemi tanár, PRTA, Pápa Dr. Fazakas Sándor, egyetemi docens, Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Debrecen Drs. Gaál Sándor, egyetemi adjunktus, DRHE, a Doktorok Kollégiuma, Missziológiai Szekció titkára Kádár Péter, református lelkész, Miskolc Lovas András, református lelkész, Budapest A szimpózium koordinátora: Dr. Hafenscher Károlyné, Tel / fax: 1 / 216 20 54, hafenscher@pmti.edu.hu Több, mint egy koncert August Hermann Francke német lelki- pásztor szavai szerint - „Az igazi szeretet egyetlen cseppje több, mint a tudomány egész tengere". Ezek az érzések támad­hattak fel minden lelkes érdeklődőben, akik szokásosnál többen gyűltek össze a gyönki evangélikus templomban. Ezt a szeretetet hozták dalaikon ke­resztül az Izsóp énekegyüttes tagjai Pi­lisről - Budapesttől kb. 40 km-ről, az or­szág egyik legnagyobb evangélikus gyü­lekezetéből - akik nagy várakozásunkra április 21-én (szombaton) meglátogattak bennünket gyülekezetünkben. A java­részt fiatalokból álló együttes életében a tavalyi év egy jelentős fordulatot hozott, amikor finn testvérgyülekezetükkel ta­lálkozhattak. Az élmények mellett sok új dalt tanultak együtt, amit 2000 nyarán CD-én és kazettán is megjelentettek. Or­szágszerte számos meghívásnak tesznek eleget. „Ezek a dalok örömünkből és csendünkből fakadtak. Isten talán rajtuk keresztül ad Nektek valamit az életünk­ből. szívünkből, lelkűnkből és örömünk­ből. ” (Izsóp) A gyönki evangélikus gyülekezet if­júsági csoportja egy csendes nap keretén belül hallotta az együttes koncertjét Pak­son, ami nagy hatással volt rájuk és el­döntötték, hogy segítenek Beke Mátyás lelkésznek egy hasonló gyönki vendég­szereplés megszervezésében. Ezt meg­erősítette bennük, hogy az előző ifjúsági csoport már tett egy látogatást Pilisen, akik a viszontlátásban reménykedtek. Hosszú előkészületek után, eljött a számunkra fontos esemény. Megszólaltak a harangok és teltek a sorok a templom­ban. Az együttes bevonuló énekük után, afrikai, finn, majd magyar dalokkal dön­tötte ámulatba a fiatalabb és idősebb kor­osztályt egyaránt. A közönségben felcsil­lanó szemek, dúdoló fiatalok, ritmusra mozgó gyerekek együtt figyelték a lenyű­göző előadást. Gitár, fuvola, fagott, szin­tetizátor és csörgők kísérték a zenére mozgó énekeseket, akik magukból - mo­solyukon és beleélésükön keresztül - örö­möt, szeretetet és békét sugároztak. A dalok között elhangzott Pángyán- szky Agnes - pilisi lelkésznő - prédiká­ciója is, aki a közönség mind hívő, mind zenekedvelő tagjaira nagy hatással volt. Beszédének üzenete mindenki számára tartalmazott útravalót: a szeretetet tanul­ni kell, azt nem tudjuk parancsolni ma­gunknak. Jézus szavait tartsuk magunk előtt, aki azt mondta: „...ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” - minden erőnkkel próbál­junk mi is erre törekedni. Majd újra daltól zengett a templom. „Jézus feltámadt a sírból” című énekük­kel megemlékeztek a gyülekezet tagjai­val együtt a nemrég tartott húsvét ünne­péről is. Sokakat vonzott az előadás, azokat is, akik máskor nem jönnek el a templomba, talán ők is itt-ott magukra ismerhettek a dalok szövegeiben, talán nekik is szüksé­gük van ezekre a meghitt pillanatokra. Egy különleges közösség részei lettek, még akkor is, ha csak erre az egy órára. A zene, dallamok és a szövegek harmóniája a rohanó életünkben elfeledett érzéseket élesztik fel, amelyek mellett gyakran el­suhan az ember. Ezek az értékek egyes napokon természetesek, vannak mikor teljesen feledésbe merülnek, de igazi érté­keiket csak az ilyen percekben és közös­ségekben látjuk tisztán. A vágy, hogy „Ez az öröm el ne múl­jék" kelt fel a gyülekezetben és visszatap­solásukkal kellemes, de kissé szokatlan helyzetbe hozták az együttest. Aki ezt az élményt otthon többször fel szeretné idéz­ni, volt lehetősége a más-más nyelvű da­lokat CD-n, illetve kazettán hazavinni. Remélhetőleg többször is sor kerül hasonló közösségi élményű rendezvé­nyekre fiatalok és idősek számára egy­aránt, ahonnan mindenki a nyitó idézet­ben említet igazi szeretet érzését magá­val viheti útravalóként. Kemler Beáta AZ „OT TALENTUMOS” SZOLGA 160 éve született Gyurátz Ferenc püspök Isten embereken keresztül mutatja meg gondoskodását. Ilyen cselekedete volt, hogy az előző századfordulónkon, az akkori dunántúli egyházkerületben Gyurátz Ferenc volt a püs­pök. Élete és működése az Ajándékozó gazdagságának sokféle­ségét dicséri. Gyurátz Ferenc Bükön (a régi Alsóbükön) született 1841. áp­rilis 27-én. Édesapja kis földje mellett „faragással”, ács- és bog­nármunkák végzésével tartotta el családját. Édesanyja ko­rán meghalt, és édesapja csak nehéz munkával tudta megkeresni a mindennapra valót. A kis Gyurátz kiváló szellemi képességét először tanítója, Szente György, majd pártfo­gója, Guoth Ignác vette észre. Elemi isko­lai tanulmányai után a gimnázium I. osz­tályának tananyagára is Szerite György tanította, majd magánvizsga után, 1856 őszén került Sopronba, a Líceum II. osztályába. A Líceum a hírhedt Bach- korszakban is az egyház- és hazaszere­tetre tanította növendékeit. Petrik János Jakab és különösen Domanovszky End­re szinte minden órája végén tett célzást a Bach-rendszer elnyomó intézkedéseire. Ezért egy ideig a tanintézet nyilvánossági joga is veszélyben forgott. Gyurátz Ferenc gyakran szerepelt az ifjúsá­gi önképzőkörben és ünnepélyeken. Kisebb diá­kokat tanított, hogy - édesapja szerény támogatása mellett - fenntarthassa magát. Édesapja lelkészt szere tett volna nevelni a fiából, de ő inkább a katonai pálya felé von­zódott. Végül is - 1863 őszén a „bölcsészet-jogi-teológiai tanfo­lyamra” iratkozott be, és — mint teológiai hallgató - újabb 3 évet töltött Sopronban. A teológia mellett irodalommal és filozófiával is foglalkozott. Teológiai igazgatója Müllner Mátyás volt. 1866-ban a hallei egyetemre került, mint ösztöndíjas, hogy teológiai és filozófiai tanulmányait ott folytassa. Beyshlag, Erdmann és Schlottmann előadásait hallgatta teológiai ismere­teinek gyarapítására. 1867/68-ban a kővágóörsi „esperességi kisgimnázium” tanára, és Esze István esperes-lelkész káplánja lett. Miután 1867. szeptember 11-én megtörtént lelkészvizsgá- ja, másnap Karsay Sándor avatta lelkésszé a soproni templom­ban. Kővágóörsről 1868 végén választották meg rendes lel­késznek Beledre. Innen 1872 tavaszán került el Pápára. Mint pápai lelkész 1893-tól 1895-ig a Veszprémi Egyházmegye es­perese, 1895-től 1916-ig pedig a Dunántúli Egyházkerület püs­pöke volt. Lelkipásztor volt. Legfontosabb feladatának az igeszolgála­tot, és a hívek családi otthonaikban történő meglátogatását tar­totta. Igehirdetéseit az egyszerűség, a higgadt, tárgyilagos hangvétel jellemezte. „Hitvallásos” igehirdető volt, mentes mindenféle szélsőségtől és túlzástól. Híveit - még esperes- és püspökkorában is - személyesen ismerte és számontartotta, pe­dig az ő idejében Mezőlak és Takácsi is Pápához tartozott, szórványterületükkel együtt. Káplánok és püspöki titkárok se­gítsége mellett is személyesen járt ki szórványaiba, fíliáiba. Több árva és szegénysorsú gyermek neki köszönhette, hogy „ember” lett. Mint meghívott pápai lelkipásztort, állítólag így búcsúztatta egy beledi idős férfi: „Ne menjen el tőlünk Nagy­tiszteletű Úr, hiszen még a kövek is sírnak utána!” Az ellenre­formáció vihara után újra feléledt pápai gyülekezet pedig az ő szolgálata alatt erősödött meg. Tudós volt. Magyar népünknek a protestáns lelkipásztorok­ra vonatkozó szólásmondása - „a jó pap holtig tanul!” - Gyurátz püspökre tökéletesen illett. Kiemelkedő volt teológiai, filozófiai, irodalmi, történelmi, pedagógiai felkészültsége. A Bibliát naponként az eredeti nyelveken tanulmányozta. Már beledi lelkészi szolgálata elején a soproni teológiára - a Pálfy József halálával megüresedett gyakorlati teológiai tan­székre -jelölték, és csak egy szavazattöbbséggel győzte le fiatal vetélytársát a tudós lovászpatonai lelkész, Rajcsányi János. Rabbi ismerőseivel héberül beszélgetett, Pozsonyban pedig görögül köszöntötte Bezzel szuperintendenst. Büki püspöklá­togatásakor Farkas Elemér lelkésszel a héber nyelvű Ószövet­ségből olvastatott és fordítatott. De tudása nem volt öncé­lú. Gyülekezetét, egyházát és népét szolgálta, mint tudós. író-költő volt. Gyurátz Ferencet az egyházi témákon túl, közérdekű kérdések is foglal­koztatták. Összeállította a pápai egyház- község történetét, írt a szabadkőműves­ségről, kiadta Luther Márton és Gusztáv Adolf életrajzát. Püspökelődjéről, Karsay Sándorról emlékfuzetet adott ki. „A nő” címmel művelődéstörténeti ta­nulmánya jelent meg. Két imádságos könyvet is kiadott,- „A hit oltára” és a „Lelki vezér” több kiadást is megért. Egyházkerületében lelkésztársai szíve­sen használták 1889-ben megjelent Agen- dáját. Lelkészi használatra állította össze a Hétköznapi imák” című gyűjteményét. Ki­adta a pápai Gyülekezeti Évkönyveket, vala­mint - 21 évfolyamban - püspöki jelentéseit. Tevékenyen közreműködött a tervezett Egyetemes Agenda előkészítésében. Sok kisebb-nagyobb cikke, tanulmánya, elbeszélése jelent meg folyóiratokban, újságok­ban, naptárakban. Az 1911-ben kiadott Keresztyén (Dunántúli) Énekeskönyv Gyurátz Ferenc 10 énekét tartalmazza. Jelenlegi énekeskönyvünkben is megtalálható 2 éneke. Ha gyülekezeti és közegyházi szolgálatai nem terhelik olyan erősen, így is sokszí­nű irodalmi tevékenysége nyilvánvalóan még eredményesebb lehetett volna. Egyházkormányzó volt. Gyurátz Ferenc vezető-szervező adottságaira már diákkorában felfigyeltek. Esperesi és püspö­ki tevékenységét a szeretettel alkalmazott fegyelem és a ta­pintattal kapcsolt bölcsesség jellemezte. Beosztottjai felé atyai jóbarát, a felügyelőkhöz éppúgy, mint elnöktársaihoz hűséges testvér volt. De a szabálytalanságokat, rendellenes­ségeket, „kilengéseket” nem tűrte. Az 1891/94-es zsinaton és az egyetemes egyház bizottságaiban is részt vett, és több tisztséget betöltött. Ember volt. Mentes minden kicsinyességtől és nagyvonalú­ságtól. Nyomon követte az első világháború eseményeit, és közben csendesen küzdött a bánat és a nyomorúság ellen. Fe­lesége gyakran mondogatta neki: „Kedves Uram, maga csak a tüzelőt hozza a házhoz és a vendégeket!” Papi házának ajtaja nyitva állt mindig, mindenki előtt. Egyik karácsony-estén za­varában azt a pár új cipőt adta egy koldus kezébe, amelyet fe­lesége őneki szánt karácsonyra. Gyermeke nem volt, de jól ér­tette a gyermekek nyelvét. Szerette a sportot. Gyakran vívott és adott vívóleckét káplánjainak. Derűs kedélyével gyakori gyo- morbántalmait is legyőzte. Megértette az embereket, és az em­berek is megértették őt. 1925. május 3-án halt meg Pápán. Koporsójánál tanítványa és püspök-utóda, Kapi Béla - a Kol 3, 25 alapján - az Istenben elrejtett életről szólt. Pápán, a templom előtt mellszobra, és az egyházi épületek melletti utca is emlékét őrzi. Nem „urat”, hanem - öt talentumos szolgát kaptunk szemé­lyében. Ezért áldjuk az Egyház Urát! B. B. * <

Next

/
Thumbnails
Contents