Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-04-29 / 18. szám
Evangélikus Elet 2001. ÁPRILIS 29. 7. oldal Bárka Bonyhádon A MEVISZ 1989 óta szervez nyári táborokat, többek között a nevelőotthonos gyerekeknek, az értelmi fogyatékosoknak, illetve a mozgássérültek számára. A Bárka szakcsoport, a Bárka-tábor egyik vezetője - tavaly óta - a bonyhádi Kárpáti Gábor.- Nyolcadik éve járok ezekbe a táborokba. Akkor kapta vissza az evangélikus egyház a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumot, és az idekerülő fiatal lelkészek hívtak bennünket, végzősöket is segíteni a táborba. Az első nap - meglátva az érkezőket - a megfutamodás jutott eszembe, hisz még a beszédüket sem értettem, hogyan is segíthettem volna nekik. Másnap már örültem, hogy nem mentem haza. Azóta minden évben ott vagyok a nyári táborban.- Aprilis elején is volt egy kisebb összejövetele mozgássérülteknek a bonyhádi gimnáziumban.- Minden MEVISZ-tábomak van egy évközi találkozója, ez volt most Bonyhádon, 25 résztvevővel. Ez a hétvége a beszélgetésé, a szellemi vetélkedőké volt, és kirándultunk is egyet a váraljai tavakhoz. A nyári túrákon már megtanultam, hogy semmi sem lehetetlen, például a Ság-hegyet is meg lehet mászni kerekesszékekkel. Az ilyen alkalmakkor nem azt érezzük, hogy dolgozni, segíteni kell, inkább egy nagy élmény minden tábor. A segítők rengeteget tanulnak, és kapnak lelkiekben a sérültektől.- A Bárka tábort tíz éve Kemenesmihályfán rendezik meg...- Igen, a lelkész házát alakították át úgy, hogy lehessen kerekesszékkel is közlekedni. Minden alkalommal vannak új résztvevők, de a létszám behatárolt. Idén új környezetbe látogatunk a Bárkával: a Bakonyban, Csatkán töltjük el a tíz napot. Máté Réka Tisztelt Főszerkesztő Úr! Az Evangélikus Élet legutóbbi számában olvasói levél foglakozik a Luther szobor témával. Pontosítanék abban a tekintetben, hogy VAN köztéri Luther szobor. Békéscsabán avatta fel Harmati püspök úr a gimnázium első ballagási ünnepén 1998- ban. A szobor Széri Varga Gézának, az iskola szobrászművész tanárának alkotása. Jó kép látható róla az 1999-es naptárban. Tisztelettel: Nánai László (Szeged), az iskola akkori igazgatója ...és valóban. Kis bibliai állathatározó H ásított hör mű kérődzők Mózes harmadik könyvének 11. fejezetében olvassuk: megehettek minden kérődző állatot, amely hasított körmű, mégpedig egészen kettéhasadt körmű. De nem ehe- titek meg a kérődzők és hasított körműek közül ezeket: a tevét, mert kérődző ugyan, de nem hasított körmű, azért nektek tisztátalan. A hörcsög kérődző ugyan, de nem hasított körmű: tisztátalan. A nyúl kérődző ugyan, de nem hasított a körme: tisztátalan. A disznó hasított körmű ugyan, mégpedig egészen kettéhasadt körmű, de nem kérődzik: tisztátalan. A „tiszta”, vagyis ehető állat megfogalmazása a több mint 80 - zsidó és keresztyén - bibliafordításban hasonlóan olvasható. Tisztátalan, ha csak kérődzik, vagy ha csak hasított körmü. Évezredek óta megfogalmazódik a bibliaolvasó emberben: miért? A Biblia válaszol: „legyetek tökéletesek!”; a „vagyok, aki vagyok” - igazsága. A témával foglalkozó könyvtárnyi irodalomból csupán a címben jelzett három szót vizsgáljuk meg! Ne foglalkozzunk azzal, hogy más a köröm .és más a pata (legalábbis a mai szó- használatban). Egyébként, a mai tudományos nyelv is használja a „hasított köröm” definíciót - amit más helyen elvet (!). Ne foglalkozzunk a „tiszta” és „tisztátalan” magyarázatával! Ne magyarázzunk bele a Bibliától idegen fogalmakat, ne okoskodjunk, ne kötözködjünk, csupán néhány mai tudományos nézőpont szerint próbáljuk értelmezni a fogalmakat! A gerincesek törzsében az emlősök végtagjai 3 főbb típusban láthatók. Talponjáró pl. medve - lábtő-, lábközép-, ujjperc-csontokon jár. Ujjonjárók pl. a ragadozó állatok, amelyek a 3 ujjperc-csonton járnak. Ujjhegyen járók a patások. A párosujjú és a páratlan ujjú emlősök: párosujjú pl. a marha, páratlan ujjú pl. a ló. A régi mondás: „kevesebb ujj - nagyobb sebesség” - ami igaz a ló és a medve esetére, de nem igaz pl. a gepárdra. Mit nevezünk kérődzőnek? Héberül máié hágira (sic!). A kérődzőknek többüregű összetett gyomra van: bendő, recés, százrétű, oltó. Általában igaz, de a tevének csak 3 üregű gyomra van. Kérődzéskor a felületesen megrágott növény a bendőbe kerül, a bendőből az ún. nyelőevővályún keresztül az állat felkéri a falatot a szájüregbe, majd alapos rágás után az oltógyomorba jut a takarmány. Mózes harmadik és ötödik könyvének állatainál mit mond a Biblia, és mit mond a tudomány? Biblia „kérődző” „hasított köröm” Teve THörcsög +Nyúl +Disznó+ Tudomány „kérődző” páros ujjú patás Teve + + HörcsögNyúlDisznó+ A fenti eltérések lehetnek fordítási, értelmezési specialitások, de lehet anatómiai, élettani tények eltérő magyarázata is. A Biblia szerint ehető, „tiszta” állatok a szarvasmarha-félék, a szarvas-félék, a kecske-félék, a juh-félék. Tegyük hozzá; azért itt több száz fajról van szó! Dr. Zimmermann István Láttuk - hallottuk - nem értünk egyet a Duna Televízióval Húsvét vasárnapján délelőtt 10 órakor az MTV1 és az MTV2 közszolgálati csatorna Kőszegről közvetített élő adásban evangélikus istentiszteletet. Ugyanabban az időben, ugyancsak 10 órakor a Duna Televízió Szegedről hozott egyenes adásban evangélikus istentiszteletet. A sokak számára furcsa és találgatásokra okot adó tény mögött az a sajnálatos valóság húzódik meg, hogy míg a Magyar Televízió mindig egyezteti vallásos programjait az egyházakkal, addig a Duna Televízió erre eddig nem volt hajlandó. Szeged illetékes püspökeként panaszt tettem a Duna Televízió vezetőségénél az ügyben, és kértem őket arra, méltassák az egyházakat előzetes programegyeztetésre. Harmati Béla, püspök Tegyük hozzá... Az Evangélikus Élet legutóbbi számában olvashattunk arról a nem mindennapos eseményről, hogy az idén húsvét- kor mindhárom közszolgálati tévécsatornán - egyidejűleg - élő istentiszteletközvetítés volt látható Kőszegről, illetve Szegedről. Mondhatnánk, hogy ez is jól mutatja evangélikus egyházunk súlyát és jelentőségét hazánkban... De azért tegyük hozzá - stílszerűen fogalmazva - a teljesebb és tisztább kép érdekében, hogy ez a páratlan párhuzamosság mást is jelez. Óriási missziói lehetőség és felelősség egy- egy ilyen élő istentisztelet-közvetítés. Szükséges lenne legalább a közszolgálati televíziók között egyfajta koordinációra, mert az ilyen párhuzamosság, vagy fogalmazzunk élesebben, az ilyen felesleges ütköztetés senkinek se jó. Nem jó az adott egyházhoz tartozó tévénézőknek, mert párhuzamosan két istentiszteletet nem lehet figyelemmel követni (bár volt, aki megpróbálta ide- odakapcsolgatva a távirányítót). Nincs jó üzenete ennek az „evangélikus dömpingnek” a más felekezetűek felé sem, hiszen azért nem mi vagyunk a legnépesebb történelmi egyház magyar földön... S végül nem tesz jót az ilyen ütköztetés a közszolgálati televíziók amúgy is megtépázott tekintélyének, hiszen azt a benyomást kelti, hogy - biblikusán szólva - nem tudja a jobb kéz, hogy mit cselekszik a bal... De nem kerülhetjük meg a saját egyházi felelősségünket sem ebben az ügyben. Nagy reménységgel tekintünk az újjászervezett egyházi Sajtóbizottság munkája elé. Ez a bizottság egyik legsürgetőbb feladataként tűzte ki maga elé az átgondolt, koordinált egyházi médiastratégia kidolgozását. Hiszen, bár kis egyház vagyunk, de hála Istennek, máris három tévés szolgálat fut párhuzamosan: a Magyar 1-en Nagy László dolgozik (Örömhír stb.), a Duna Televízióban Fabiny Tamás szerkeszt vallási műsorokat (az istentiszteletközvetítéseket viszont nem ő szervezi - Szerk.j, Győri János Sámuel pedig a Zákeus Média Centrum keretei között készíti az Ébredés és a Rozetta című magazinműsorokat, melyeket az ATV-én és számos helyi tévécsatornán láthatunk. Itt is szükséges az átgondolt tervezés, együttműködés. Új idők, új lehetőségek, új kihívások. Egy jó évtizeddel ezelőtt még nem voltak ilyen gondjaink, most már, hála Istennek, vannak... Gáncs Péter „A kellő erély néha nagyon is helyénvaló” (Dr. Bodrog Miklós: Tízparancsolat- „szigorkodással”? Ev. Élet 2001. ápr. 22.) Sekrestye Ma jó sokan voltunk, állapította meg a gondnok úr. Közben becéző mozdulatokkal számolta a perselypénzt, kisimította és érték szerint hasábokba rakta azokat. Bár mindig húsvét lenne, sóhajtott a fáradt nagytiszteletű, majd - nehogy a pénzre értessék a megjegyzés - kiegészítette: mármint azért, hogy ilyen szépen tele legyen a templomunk. Józsi, a sekrestyés nem szólt, csendben tisztította és rakta helyükre az úrvacsora kellékeit, mert tudta, ez a dolga, s azt is: a tisztesség már meg volt akkor, amikor a kijáratnál tarthatta az egyik perselyt, s vele is kezet fogtak a hívek. A nagytiszteletű a szokottnál lassabban gombolta luther-kabátját, vallotta: most aztán igazán nem szabad a pénzre nézni, nehogy a mohóság bűnének akár a látszatába is essék. Mert nem ő tehet arról, hogy a „Híványban" lefektetetten a három nagyünnepi offertorium öt jlleti. A gondnok úr megtalálta a második tízezrest is a papírkupacban, s azonnal érezte: ezt jelentenie kell. A parancs nem volt sem hangos, sem bántó, inkább könyörgően csendes. - Gondnok úr, az egy meg a kétforintosokat ne számolja hozzá, tegye félre valahová, tudja, az asszony nem örül az ilyesminek - hangzott, miközben a patyolatfehérre mosott és vasalt mózestáblát az Agendába tette. Nem szoktam azt beleszámolni - zárta le a gazdasági konzultációt a gondnok csak azt tudnám: ki vet a perselybe még ma is ilyent? Hát az Orsi néni, kottyantotta el magát Józsi, a sekrestyés, mert hát, ha már ő fogta a perselyt, akkor csak emlékszik. Szegény asszony, érszűkülete van, a múltkor találkoztam vele az orvosnál - hallotta Józsi a nagy- tiszteletű szavait, de nem értette. Mert ugye, ha a nagytiszteletű tudja, hogy Orsi néni szegény asszony, akkor miért nem kell a két fillér. Talán, mert ma már nincs fillér. Ruttkay Levente Tisztelt dr Bodrog Miklós! Az Ön, fent idézett mondata bátorított fel, hogy tollat ragadjak és helyreigazítsak néhány félreértést az Ev. Élet 2001. március 25-i számának első oldalán megjelent „A Tízparancsolat - kérdések tükrében” című kérdéssorom kapcsán született reagálásában. Mindenekelőtt tisztelettel köszönöm, hogy a kérdéssoron elgondolkodva, papírra vetette gondolatait! Számomra ez annak a visszaigazolását jelenti, hogy érdemes volt egyfajta tükröt állítani magunk elé (magamat is beleértve!!!) az Isten által adott parancsolatok kapcsán. De engedtessék meg rögtön egy megjegyzés. Megtekintve a szóban forgó címoldal hasábját, talán első látásra is szembetűnik egy fontos formai dolog: a tördeléssel is igyekeztem különválasztani a Bibliából idézett parancsokat az általam írt eldöntendő kérdő mondatoktól. Bízom abban is, hogy a mondatvégi írásjelek is jól láthatók voltak (a felszólító mondatok végén a felkiáltójel, a kérdő mondatok végén a kérdőjel). Ennek tükrében szeretném idézni a IV. parancsolathoz írt első kérdésemet: „Mindig tisztelet és engedelmesség volt benned szüleid iránt?” Remélem, érezhető e mondat kérdő volta, melyhez a magyar nyelvtan eldöntendő kérdő mondat meghatározását szeretném idézni: „Az eldöntendő kérdés esetén a beszélő valamilyen bizonytalan feltevésből indul ki, és a hallgatótól várja álláspontjának megerősítését vagy elvetését.” (A magyar nyelv könyve, Trezor, 1991) Hadd tegyem emellé az Ön által írt, ehhez a kérdésemhez kapcsolódó megjegyzését: „Mindig - tehát korhatár nélkül! - tisztelettel engedelmeskedjünk szüléinknek, szólít fel egy másik mondat.” Ha eddig esetleg félreérthető volta szándékom, szeretném most egyértelművé tenni: A „szi- gorkodó” felszólítás, és a „farizeusi kincstári szelídség” által vezérelt, ^kevésbé bölcs magyar nyilainak” szétröpí- tése volt a legutolsó célom ezzel a mondattal! Elsősorban magamra gondolva írtam le ezeket a kérdéseket azoknak a szent parancsoknak kapcsán, melyeket Isten vésett kőtáblákra minden ember számára. Ahogyan az Ön cikkében is olvashattuk, „Minden eset egyedi, Istené a végső ítélet.”. Ezért, ha valaki megtisztelve idejével, elolvasta a kérdéssort, a legbelsőbb magánügye marad, hogyan és mit válaszolt a feltett kérdésekre. Minden embernek magának kell elszámolnia (így nekem is!) a szüleivel, felebarátaival megélt kapcsolataival, tetteivel. Mindenkinek magának kell (én sem vagyok kivétel!) mérlegre tennie a rászorulóknak nyújtott segítségeit vagy éppen visszautasításait. Mindenkitől (így tőlem is!) meg fogják kérdezni, hogy mit csináltam a rámbízott talentumokkal. így nekem, Boda Zsuzsának, semmi jogom sincs megszabni, ki hogyan éljen, ahogy ez az Ön írásából esetleg kitűnhet. És végezetül engedtessék meg nekem három újabb kérdés: Jézus nem az Atya ügyének védelmében fogott sokszor képletesen és egyszer valóságosan is ostort, példát adva nekünk ezzel? Vajon felmerült-e benne, hogy a farizeusok és a kufárok, vagyis az „idegenek és ismerősök” esetleg „fölényeskedő kioktatónak és sértő neveletlennek” tartják őt? Nem tudom, hogy akkor mi miért ne vehetnénk a bátorságot, hogy „MINDIG”, a megfelelő módon (!) rászóljunk azokra az embertársainkra, akik Isten nevével (a legszentebb névvel) igen változatosan káromkodnak?! Határozottan állítom, szemben az Ön tapasztalataival, hogy ez „az ügynek nem árt”, hanem igenis pozitív változásokat idéz elő! Igaz ugyan, hogy a káromkodásról a másik embernek kell majd számot adnia, de biztos vagyok benne, hogy tőlünk is megkérdezik, mi miért nem figyelmeztettük a másikat? Tisztelettel köszönöm a rám szánt időt: Boda Zsuzsa V t
