Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-04-29 / 18. szám

2. oldal 2001. ÁPRILIS 29.

Evangélikus Élet

II I MAP _ II I IfPflYCI PM

V#!# I ti mm I ■ m. !■■■ \»? I !■■■ rn—m Imb IVI

„Az Úr szeretetével tele van a föld.” (Zsolt 33,5)

Krisztus mondja: „Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik.” (Jn 10,11.27-28) ___..

Vi

CÍRWiP ..Nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten di- csőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. ” Róm 3#22-24 (Zsolt 14,3,' Jn 10,11-16.27-30, Zsolt 23,1-6) Az ember könnyen ítélkezik. Mindig a másik bűnét látja. Valaki egy evangélizációs hétről hazajőve, ennyit n^mdott: „Nagyon szép volt minden, csak kár, hogy a férjem nem volt ott. Egész héjén róla volt szó”. Nem \ ette észre, hogy neki is éppen annyi bűne van, mint a fékének. Mert nincs különbség. Mindenki egyformán vétkes. A megoldás is ugyanaií ingyen kegyelem mindenkinek - aki elfogadja. Ilyen egyszerű minden. Csak/hálát lehet adni érte! „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”

HÉTFŐ ^ "Én nem gondolom megámról, hogy már elértem, de egyet (esze)r: amj mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttettrvan. annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Istenmennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. " Fii 3,13-14 (1 Krón&2,19a, 4Móz 27,12-14.15-23j' Kol 3,1 - 4) Bár Jézus azt mondja, hogy „aki hisz^Obenne, annak örök élete van”, Pál apostol mégis „félelemmel és rettegéssel" \édi, őrzi és akarja azt, ami már az övé, mert még nem jutott el Jézus színe elé Isten ofSzSgába. Adtfisrmégtart a „hit nemes harca”, mindig célegyenest előre, nekifeszülve, mint a versenyzők.-közben elfelejtve azt, ami mögöttem van. Pálnak is van mit felejteni... Új erővel, a Szentlélek ereje^Sj vei ma is előre hát!

„Jövevény vagyok a földön. "Zsolt 119,19 (Fii 3,20, Jn 17,20-26, Kol 3,12-17) Tisztán kell látnunk földi létünk lényegét. Jövevény vagyok, ez egyrészt azt jelenti, nyomorult vagyok, „életem a porhoz tapad” (Zsolt 119,25), nem .rendezkedhetek be úgy itt a földön, mintha örök lakásom lenne. Egyszer majd jönnek a „nem szeretem napok” - ahogy a próféta mondja, jön majd a betegség, vagy az idős kor, vágy mindkettő... Másrészt van valami reményt keltő üzenete is annak, hogy jövevény vagyok a földön, mert van egy örök hazám a mennyben. Jö- vevénységem idején oda készülök, ott majd a halandóság halhatatlanságba öltözik.

CSÜTÖRTÖK -Rnldog az az ember,-qjii Isten megfeddi" Jób 5,17 (Tit 2,11 -12; Ef ” 4,8-10.11-16, K,o! 3,l#-4,l) Semmi öröm nincs abban, amikor valaki felrója hibáinkat. Sőt fájdalmas lmllafí arról, amit nagyjából mi is tudunk magunkról, s kiderül, hogy mások is tudják. Méífis így alakulhat, változhat az ember személyisége a jó irányba. Ezért van helye az. Jptésnek, figyelmeztetésnek családi körben, igazi barátok közt, vagy - legfőképpen - a gyülekezetben. Sőt még boldogok is lehetünk, mert Isten így is gondoskodik rólunk. Csak „minden dolgotok szeretetben menjen végbe!”

PÉNTEK ■'* tékozló fiú így szólt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem

....... vagyok méltó arra. hogy fiadnak neveztessem. " Lk 15, 21 (Ézs 31,6,

Mt 26,30-35, Kol 4,2-6) Megszólal a lelkiismeret: vétkeztem. Az igazi megoldás kezdete ez. Hányszor megpróbáljuk elnyomni. Annál nagyobb bűntudat gyülemlik föl bennünk. Őszintén el kell tjhondanunk Istennek: Atyám, vétkeztem. Aki ezt átélte, megtapasztalta, tudja mi a megtérés. Ilyenkor van nagy öröm az atyai házban...

SZOMBAT

„SzabÉság

Kői 4,7-18)

KFdÜÜ „Mondjatok igazat egymásnak!" Zak 8,16a (Kol 3,9, lKor 4,9-16, Kol 3,5-11) A bűn következménye a hazugság. Már az F.denkertben is felfedezhetők ezek az összefüggő motívumok. Nincs is békessége annak az embernek, aki bűnben, ezzel együtt hazugságban él. Végül, mint egy lavina zúdul az emberre mindaz, amibe belekeveredett. Hiszen hazugsággal nem lehet elfedezni a bűnöket. Minden kiderül egyszer. Nincs más út, mint „levetkőzni a régi embert, és felöltözni az újat”.

'ságra vagytok elhíva!" Gál 5,13 (2Móz 4,31b, Jn 14,1-6, ay 4i púi8) A Galatákhoz írt levél fő problémaköre: törvény, vagy hit által igazul-em!5%z ember? Ne felejtsük el: „A törvény - csupán - a halál ereje” (lKor 15,56). Ettől még nem lesz szabad az emberi lélek. A törvény Krisztushoz kell hogy elvezessen bennünket. Az igazi szabadság az, amikor képesek vagyunk leborulni élő Istenünk előtt. Az Ő dicsőítése és embertársaink iránti szolgálatunk az igazi szabadság. így ment Urunk a Golgotára, vagy Pál és a többiek akár a mártírhalálba is. Lehet-e ennél nagyobb szabadsága annak az embernek, aki szabadnak hiszi magát, közben mindenféle megkötözöttségben él?

Deme Zoltánná

ISTENTISZTELETI

REND __________

Bu

dapesten, 2001. április 29.

t

HUSVET ÜNNEPE UTÁN 2. VASARNAP

Jézus a jó pásztor

Jak 5,16-20

Néhány hete, böjti időszakban többször énekeltük a „Krisztus ártatlan Bárány” kezdetű énekünket. Úrvacsorái alkalmakkor is gyakran látjuk Jézust - ez ének éneklésekor - mint Isten Bárányát. Úgy ahogyan Keresztelő János fogalmazott: „íme, az Isten Báránya, aki magára veszi a világ bűneit.”

A mostani vasárnapon - Jó Pásztor vasárnapján - Jézus, mint az egész nyájat, az egész gyülekezetét, Isten népét az ígéret földje, az égi mezők felé vezető pásztor tűnik elénk. A nyáj egyetlen tökéletes tagja - Isten Báránya - lesz végülis az egész nyáj vezetője.

A mai pásztorok, lelkipásztorok is a nyáj, a gyülekezetek tagjai közül kerülnek ki. Sőt Isten egész népéről ezt mondja Péter apostol: „Királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Tehát mindannyiunknak van bizonyos pásztori, lelkipásztori szolgálata családban, iskolában, munkahelyen, gyülekezetben... Miért nem tudjuk hát betölteni Isten akarata szerint pásztori hivatásunkat? Mert nagyon sokszor nem vagyunk pásztorolt pásztorok. Nem figyelünk Jézusunk, jó Pásztorunk hangjára, ehelyett a saját elgondolásaink vezérelnek. Hova vezetjük így a ránkbízottakat?!

Sokszor nagy tömegben lehet együtt Isten népe (mint két hete is a Húsvétot ünneplő hatalmas gyülekezet), máskor pedig képes egészen elerőtlenedni.'Miért van ez így? Azért is, mert a közösségi alkalmak pásztorolási szolgálata mellett elmaradnak az egyéni komoly beszélgetések, az egyéni lelkipásztorolási szolgálatok gyakorlása. Pedig e téren is tanulhatnánk Jézustól, a pásztorolásban is példaképünktől, hiszen Ő a tömegből is “kiszólítja” a megváltásra szoruló embert, elbeszélget vele, eligazítja, felszabadítja a bűnteher alól és új életre, egyúttal örök életre vezeti. „Ma lett üdvössége / örök élete / e háznak!” - hangzik a lelkipásztori útbaigazítás Zákeus, a bűnös vámszedő életére Jézustól. így kellene minden keresztyén embernek átélnie a kegyelem igéit. A személyes beszélgetés Jézussal - manapság egy-egy „pásztorolt” lelkipásztorral - csodát eredményezhet. A megtért, újjászületett ember létének csodáját. Természetesen újjászülethet az ember egy tömegben hallott igehirdetés által is. Jézus azonban nemcsak tömegeknek prédikált, hanem személyes lelkipásztorolást is végzett. Mindkettőre igen nagy szükség van. Egy lelkipásztor sem mondhatja: felkészültem a prédikációra és azt elő is adtam, ezzel el is végeztem küldetésemet. Az

Ige magvainak növekedését természetesen Isten adja, de azért Pál ültetett, Apollos öntözött (lKor 3,6), tehát az embereken, mint az üdvösség ügyének szolgáin is van felelősség, még az igehirdetésen, bizonyságtételen túl is.

Erről a különös felelősségről szól mai igénk fő mondanivalója: „Ha valaki megtérít egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét. ” Nagyon emberinek tűnik Jakab apostol gondolata. Ilyen gondolatok miatt mondta Luther, hogy ez a levél (ti. Jakab levele) szalmalevél, mert nem illik a hit által való meg- igazulás gondolatköréhez. Pedig Jézus missziói parancsával egészen harmonizál: „Menjetek, tegyetek tanítványokká minden népet!” És itt kell megemlíteni a „pásztorolt” pásztorok hatalmát, a „kulcsok hatalmát”, amit Isten kezünkbe adott: „Ha megbocsátjátok (a bűnt), meg van bocsátva, ha megtartjátok, megtar- tatik. " Nincs a bűnbocsánat közvetítésénél nagyobb hatalomgyakorlás ezen a földön. A Mennyek országának ajtaját nyithatjuk meg a bűnt látó és a bűnt bánó embertestvérünk előtt.

Harmadéves teológus koromban én is átélhettem azt, amit Jakab apostol mond igénk első gondolataként: „ Valljátok meg egymásnak bűneiteket!”. Egy „pásztorok” hittestvérem előtt Istennek elmondott bűnvallásom - „életgyónásom” - után hangzott a feloldozás: megbocsáttattak a te bűneid! Úgy éreztem és úgy tapasztaltam, mint Luther Márton is az úgynevezett „toronyélményében”, hogy kitárult előttem a menny. Gyorsan igyekszem leszögezni, hogy sajnos a bűn nem távozott el az életemből, tehát korántsem lettem bűntelen, „simul iustus et peccator”, egyszerre igaz, de bűnös is továbbra is a hitrejutott ember - ahogy ugyancsak Luther fogalmaz, sőt sajnos, elmondhatom, hogy sokkal nagyobb kísértéseknek voltam kitéve hitrejutásom után, mint azt megelőzően. És az ember hitrejutottan is csak ember, mégpedig bűnös, kegyelemre szoruló koldus. De olyan jó tudni azt, hogy hol kaphat igazi, éltető kenyeret a bűnös, koldus ember. Ez a mi kiváltságunk.

Az igazi pásztorok feladata: elfedezni a bűnt. Nemcsak a lelkipásztori titokról van itt szó, ami evidencia kell, hogy legyen, hanem az apostoli gondolat megvalósításáról: „Még a rosszat is javára magyarázd!” Ehelyett döbbenetesen keresztyénieden magatartást is képes produkálni a Krisztustól távol élő, csupán törvényeskedő - Pál apostol frazeológiájával: „esztelen” (Gál 3, 1-3) - ember, aki egyébiránt templombajáró és kegyességben tetszeleg. Az ilyen álkegyes képes megfordítani a tanítást: még a jót

is rosszra magyarázza. Pedig a megbocsátás számmisztikája: a 70 x 7, mármint a bocsánatadás végtelensége könyörület- re, irgalomra kellene, hogy indítson mindannyiunkat, mert különben mi leszünk a példázatbeli adós szolga, aki a bocsánatadás elmulasztása miatt a „külső sötétségre” vettetik.

Legyünk Jézus méltó követői! Mégegyszer hangsúlyozom: nem bűnte- lenségben - mert az úgysem fog sikerülni -, hanem abban az életújító kegyelemben, ahogy a házasságtörő asszonyt elbocsátja: „Én sem ítéllek el téged, menj el és többé ne vétkezzél!” Szeretete hatalmával kimenti az éppolyan bűnös, álkegyes farizeusok gyűlölködő karmaiból.

Nagyon fontos gondolat igénkből még az imádság gondolata. Lehet, hogy több szószékről erről a motívumról szól majd a prédikáció. Én mégis sokkal

hangsúlyosabbnak látom mai igénk üzeneteként. Az imádság is olyan vonatkozásban említendő most, amennyire Jézus is közbenjár érettünk az Atyánál. így szeret minket. A mi szeretetünk mértéke is úgy lesz nyilvánvalóvá, ahogy csendesszobánkban, vagy éppen a hívők közösségében, együttes imában a másikért, talán éppen ellenségeinkért könyörgünk. Legalább mi fedezzünk el sok bűnt!

Deme Zoltán

IMÁDKOZZUNK!

Urunk, adj erőt a bűnvallásra és imádkozásra, hogy mindannyian meggyógyulhassunk! Urunk, Téged elárultak, följelentettek, kivégeztek, mégis imádkoztál: „Atyám, bocsásd meg nekik, nem tudják mit cselekszenek.” Adj erőt kérlek, szereteted erejét, hogy én is így fedezzek el minden bűnt. Ámen.

I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. (hangverseny) Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Magassy Katalin; II., Modori

.1

___, u. 6. de. fél 10. Sztojanovics

An

drás; Pesthidegkút, 11„ Ör- . dögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegv-Békásme- gyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; du. 5. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. ; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. (orgonazenés) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andomé; du. 6. (ifj.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Erdélyi Csabá; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Németh Pétemé; de. 11. (úrv.) Németh Pétemé; du. 6. Schulek Mátyás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Buda- hegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Florváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Erdélyi Csaba; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Erdélyi Csaba; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Jankó Katalin; Rákospalota, XV, Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVL, Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVL, Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVL, Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza;

HÚSVÉT UTÁNI 2. (MISERICORDIA DOMINI) VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: fehér. A vasárnap evangéliuma (oltá- ri ige): Jn 10,22-29; epistolája (igehirdetési alapige): Jak 5,16-20. HETI ENEKEK: 334, 261.

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. április 23-án, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus koráléneklés.

Összeállította: t.sz.m.

SAROK

»

3

£

5

2

3

„Memento Domine...!” - „Emlékezzél meg, Uram...!

55

Az anamnézis

A bibliai kor istenfélő emberei meg voltak győződve arról, hogy amit Isten az emlékezetében őriz, az létezik, de amit Isten kitörölt az emlékezetéből, az akkor sem létezik, ha az emberek felemlegetik. Ezért könyörög így a zsoltáros újra meg újra: „Emlékezzél meg, Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak! " - illetve - „ Vétkeimről, Uram, ne emlékezzél meg!" (Zsoltár 25,6 és 25,7 és több más hely.) Elterjedt az a meggyőződés is, hogy az üdvösségben azoknak lesz részük, akikről országa eljövetelének napján Isten megemlékezik, és akiknek nevét - emlékeztetőül - addig is felírja az Élet könyvébe. Ez a gondolat kap hangot a Jézussal együtt megfeszített lator szavaiban is: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz Királyságodba!” (Lukács 23,42). Luther ebből a gondolatból kiindulva magyarázza Jézus utolsó ítéletről szóló példázatát is, melyet Máté 25,31-46-ban olvashatunk. Azt mondja, nincs olyan ember a földön, aki mindig, minden éhezőnek enni adott, minden szomjazónak inni adott, minden hajléktalant befogadott, minden mezítelent felruházott és minden beteget és foglyot meglátogatott. De valószínűleg olyan sincs, aki ezt soha, senkivel nem tette meg. A Bírón múlik, hogy az ítélet napján kinek-kinek az életébe miről emlékezik meg. A hívők bízhatnak abban - mivel hitükért kedvesek Isten előtt -, hogy az ő életükben csak jócselekedeteikről emlékezik meg, vétkes mulasztásaikról viszont nem esik említés. Az Ószövetségben is több utalást találunk arra, hogy amikor Isten megbocsátja a bűnt, akkor nem mást tesz, mint hogy többé nem emlékezik meg róla. Ézsaiás 43,25-ben például ezt olvassuk: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidről többé nem emlékezem meg. ”

3Mózes 44,45-ben viszont ez áll: „De akkor sem vetem meg őket, amikor ellenségeik földjén lesznek, és nem utálom meg őket annyira, hogy véget vessek nekik, megszegvén velük kötött szövetségemet, mert én. az Úr. az ő Istenük maradok, és megemlékezem az elődeikkel kötött szövetségről, akiket kihoztam Egyiptom földjéről a nemzetek szeme láttára, hogy Istenük legyek, én, az Úr. " Hasonló értelmű Istennek az özönvíz után tett ígérete, amikor szövetségre lép Noéval, és ezt a szivárvány jelével erősíti meg: „ Amikor felhőt boritok a földre, és feltűnik az ív a felhőn, akkor megemlékezem a szövetségről, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé. ” Ennek példáján érthetjük meg, hogy amikor Isten a Jézus Krisztusban kötött új szövetség jelére, Krisztus vérére tekint, akkor Jézus értünk viselt szenvedéséről és haláláról emlékezik meg, de nem emlékezik meg bűneinkről, hanem Krisztus haláláért megbocsátja és vérével eltörli őket. Ezért hangzik majd el az úrvacsora megújuló liturgiájában a szerzési igéket követő imádság, az úgynevezett anamnézis: „ Kérünk, Istenünk, emlékezzél meg szeretett Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Szentlelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének titkát ünnepelve, föltámadásának erejében is részesüljünk. Emlékezzél meg egyházadról, amelyet Krisztus vérén váltottál meg. Őrizd hitét, tartsd meg békességben és add meg teljes egységét. Emlékezzél meg püspökeinkről, pásztorainkról, elöljáróinkról, akik egyházadban szolgálnak. Emlékezzél meg mindnyájunkról, akiket elhívtál gyermekeid közösségébe. Emlékezzél meg, Urunk, azokról is, akik Krisztus békességében távoztak ebből az életből, és minden elhunytról, akiknek hitét egyedül te ismered. ”

Véghelyi Antal

V

1

4