Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-04-22 / 17. szám

Evangélikus Elet 2001. ÁPRILIS 22. 5. oldal A Veszprémi Evangélikus Egyházmegye felügyelőjé­nek, Kiss Attilának egyházi szolgálata elismeréséül a Veszprém Megyei Önkormányzat a Veszprém megye Ér­demrendje kitüntetést adományozta. A díj átadására 2001. április 6-án került sor ünnepélyes keretek között, az egy­házak kerületi és megyei vezetőinek tanácskozásán Bala- tonflireden, a Siloám Református Missziói Központban. A méltatás hangsúlyozza, hogy a már negyedik ciklus­ban szolgáló felügyelő „egyházi közmunkáját országos összehasonlításban is kiemelkedően végezte és végzi. (...) Felügyeleti munkája során a megye szinte mindegyik evangélikus templomának, gyülekezeti termének, paróki­ájának renoválásában, az újak építésében részt vett (...) Csendes, szerény személye biztos kapu más felekezetű és nem vallásos emberek felé is. Közösségépítése is pél­daadó, megyénkben és a Dunántúli Régióban.” * * * Kiss Attila 1934. június 10-én született Marcalgergelyiben. A pápai gimnázium­ban érettségizett 1954-ben. Veszprémben az Erdőrendezési Szolgálatnál helyezkedett el, majd 1959-60-ig a veszprémi egyetemen volt gondnok. (A szíve visszahúzta az er­dészethez. ezért visszament az Erdőrendezési Szolgálathoz. Levelező tagozaton elvé­gezte Sopronban az Erdészeti Technikumot. Erdészként ment nyugdíjba 1994 végén.) Evangélikus egyházmegyei felügyelőként három cikluson keresztül szolgált. Az egy­házmegye gyülekezetei 2000 májusában megválasztották negyedik alkalommal is er­re a tisztségre. Az Evangélikus Országos Zsinatnak második ciklusban tagja. Elnöke volt az újra megalakuló Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület Közgyűlésének. A Sajtóosztály közleménye Tájékoztatásul közöljük, hogy a Sajtóosztály a jövőben csak írásban, azaz levélben (1085 Budapest, Üllői út 24.), faxon (06-1 317-1 y08; 317- 5478) vagy e-mailben (sajto.osz- taly@lutheran.hu) leadott rendelése­ket tud teljesíteni. Tisztelettel kérjük a lelkészi hivatalokat, szervezeteket, intézményeket és az egyéni megren­delőket, hogy erre való tekintettel a szükséges kiadványok beszerzéséről a fenti módon gondoskodjanak. Hasonlóképp az Evangélikus Életben vagy más kiadványunkban megjelentetni kívánt közleményeket és hirdetéseket is kizárólag írásos kérelem alapján tudjuk elfogadni! A fentiek szíves tudomásulvételét megköszönve: Kendeh K. Péter mb. igazgató NÉPRAJZOS SZEMMEL... Húsvét a Barnaságon A karácsony mellett a húsvét az év legkedve­sebb ünnepe, még azok körében is, akik nincsenek tisztában üdvtörténeti jelentőségével. Néprajzi szempontból különösen érdekesek a Barcaságon fennmaradt népszokások. Régen a Romániában dolgozók, ma pedig az idegenbe szakadtak igye­keznek az ünnepet mindenképp szülőföldjükön tölteni. Húsvét első napja a családé. Istentisztelet után (mert templomba azért többnyire a nem, vagy nem igazán hívők is eljárnak a Barcaságon) a család együtt fogyasztja el a hagyományos ebédet, amely többnyire húslevesből és töltött bárányból áll, de nagyon sok helyen a töltött káposzta tartozik az ünnepi ebédhez. A családias jelleg csak Apácán törik meg, ahol aznap tartják a hagyományos kakaslövést. A néphagyomány szerint büntetésből lövik a kakast. Ugyanis a törökdúlások idején a várfalra felröppenő kakas elárulta a rejtőzködő apácaiakat és ezért egy állatnak minden évben bűnhődnie kell. A szokás eredete természetesen vitatott; a legújabb kutatások szerint a forrása egy brassói szász diákjáték. Ám a még ma is élő hagyo­mány lényegén ez mit sem változtat. A 12-13 éves gyerekek változatlan lelkesedéssel tanulják szerepeiket és gyakorolják a célbalövést faíjjas puskájukkal, és a falu számára sem pusztán egy gyermeki színdarabról van szó. Talán példázza ezt a követ­kező „kakasosnóta” is: Fel, fel vitézek a csatára, Világszabadság oltalmára, Mennydörög az ágyú, csattog a kard. Ez lelkesíti csatára, csatára a magyart. Néz le Árpád az égből, könnycsepp hull a szeméből, A földre lekiáltja: büszke vagyok hozzátok, hozzátok. Ilyen és hasonló nótákat énekel a falu apraja-nagyja, amíg a legényeket és „vitézőket” kíséri az ítélet színhelyére. Közben a menet a falu minden jelentős épületénél megáll. A templomnál felcsendül az evangélikus himnusz, az Erős vár a mi Istenünk. az iskola előtt a Kossuth Lajos azt üzente. Az. idősebbek ma már nevetve mesélik, hogy ezt biza még a legsötétebb proletár- diktatúra idején sem hagyták ki. Mondták, hogy ha kellett, még a csendőrt is lefizették, de a kakaslövés nem maradhatott el. A rendszerváltásig a rendőrség előtt is megálltak, s hol az Intemacionálét, hol az éppen aktuális himnuszt énekelték el, hiszen azokban az időkben is a rendőrség engedélye kellett, hogy megtarthassák a szokást. A menet a Hegyparraga nevezetű domb felé igyekszik, ahol a legények újra meg újra megállapítják a kakas bűnösségét és ezért elítélik. Egy legény elbúcsúztatja, majd előáll a cigány­pap s tréfás szónoklatával végképp elsiratja a szegény jószágot. Ezek után kezdetét veszi a versenylövés, míg valaki eltalálja a kakas szívét, azaz ma; a festett céltábla közepét. Mialatt a nagyobb gyerekek a kakast lőtték, a kisebbek a hegyoldalban tojást gurítottak. Egy befejező induló után mindenki felkerekedik és vissza­tér a faluba, hogy méltó tort rendezzenek a lelőtt kakasnak. Az esti vacsoránál a győztest illeti a fő hely és övé a kakas comb­ja, szíve és mája. Húsvét másodnapja valamikor teljes egészében a játéké volt. Apácán vízbevetőre virradó éjszakán szokták a legények a leányos házak kapuit kiemelni és eldugni. Leginkább a kon­firmandusok mennek kapulopni. „Hol zsalugátert vesznek le, hol a kiskaput szedik le. Kellett vigyázni. Örökké hadban kel­lett lenni... Kiviszik a mezőre, jó távol s aztán jönnek másnap locsolni s nevetnek... Félliter pálinkáért visszahozták.” (1997: Orbán István). „Ha a gazdának kellett, akkor elment, megke­reste s visszahozta” (1997: Csere Mátyás). „ S a kapukat úgy elviszik, napok múlva kerül meg. Keresik reggel az asszonyok. Most már inkább nagy kapuk vannak, nemigen tudják elvinni. Most már inkább szénát és szalmát szemetelnek az útra a lá­nyoknál, hogy másnap reggel kelljen sepergessenek. Trágyát visznek, egy-egy kosárral s elszórják” (1997: Gíró Róza). „Vicc volt, hogy reggel sepergessen” (1997: Kiss Balázs). „Szalmás csűr vót. S még a szekeret elbontották s felhordták a szalmás csűr tetejébe s esszerakták a szekeret a csűr tetejin.” (1997: Gíró Róza). Ezt Hosszúfaluban is megcsinálták a masz­kások. Kakaslövés Apácán. Hétfaluban néhány farsangtemetési szokást elevenítettek fel. Több legény lóháton, maszkának öltözve járta végig a fal­vakat, és a menet elengedhetetlen kelléke volt a kerékre szerelt bábupár, amelyet egy szekér vontatott. Az utolsó ilyen felvonu­lás 1958-ban volt, utána betiltották. Vízbevető napján délelőtt a megkonfirmálatlan, Krizbán tikmonyozó, Barcaújfaluban mongyolozó, azaz tojásszedö le­génykék írott pálcával vagy összefont nyírfaággal járták végig a falut. A felkeresett házak udvarán megkopogtatták az ablakot, Hétfaluban „Kata, Sára néni, adjon egy tikmonyát, ülü viszi tyúkocskát”, Barcaújfaluban pedig „Rózsa néném váltsa meg magát” kiáltással. Ha a gyerekeket beengedték, „régmuskát” mondtak, majd tojással, süteménnyel kínálták őket. Ma már na­gyon gyakran pénzzel is megajándékozzák őket. Sőt, Apácán mondták, hogy a gyerekeknek inkább a pénz kellene, mint a to­jás. Tatrangon és Hosszúfaluban kolinda-, Zajzonban régmus- pálcával jártak a gyerekek locsolni. Krizbán húsvét előtt, ahogy a g’ócsika megjelent, a gyerekek kimentek az erdőre s „akkor hoztak egy kosár hóvirágot s össze­csomagolták kötésekre. S akkor a fiúcskák vitték a leánykáknak s azt felírták egy füzetbe s aki hóvirágot vitt, annak két tojást ad­tak, vagy írott tojást is adtak” (1996: Mózes Sándor, 71 éves). „Ezen a napon illik reggel korán kinyitni a kaput, mert a ki­sebb fiúk akkor járnak öntözni. A nagyobb fiúk délután keresik fel a lányismerőseiket. Náluk már nem szokás verset mondani.” - árultál el adatközlőim. A kisebbek azonban még mindig lelke­sedéssel tanulják és mondják el húsvét hétfőn versecskéiket. Veres Emese-Gyöngyvér SZÍNHÁZI jegyzet Megtűrjük-e a szenteket? Az igazán klasszikus művek mindig aktuálisak. Ilyen G. B. Shaw: Szent Jo­hanna című történelmi színműve, me­lyet Udvaros Béla rendezésében az Evangélium Színház tűzött műsorára. Bár Johanna közismert története a XV. század elején játszódik, a konfliktu­sokhoz és végül Johanna tragikus halálá­hoz vezető problémákkal a XXL század elején is nap, mint nap szembesülünk. Mit jelent a protestantizmus és a nacio­nalizmus? Hol az egyház tekintélye és felelőssége? Milyen a helyes egyházi vi­szonyulás a mindenkori politikai rend­szerhez? Hol a határ a szent és az eret­nek között? Mennyire hallgathatunk a józanész helyett a szívünk hangjára? Pó­tolhatja-e a szent lelkesedés a szakértő felkészültséget? A címszereplő, Forgács Szilvia ma­gával ragadó szenvedélyességgel jeleníti meg a kis falusi lány tiszta alakját, lán­goló hitét, szinte fanatikus küldetéstuda­tát. Johanna végül inkább a máglyát, a gyors kínhalált választja, mint a lassú pusztulást jelentő, megalázó fogságot. De a színmű nem ér véget Johanna halálával. Shaw zseniális szellemesség­gel, egy utójátékkal lepi meg a közönsé­get. Az álomjelenetben igazi fanyar an­gol humorral, maró iróniával leplezi le az egyháztörténelem fonákságait: akit az egyház máglyára küldött, azt néhány év­századdal később a szentek közé emeli. Hányszor ismétlődött meg azóta is Jo­hanna kálváriája és megdicsőülése... Az utójáték és az egész mű keserű csattanója, amikor Johanna esetleges „feltámadásának” lehetősége is felme­rül. „Rajongói” pánikszerűen elmene­külnek a színről. Johanna álomalakja egyedül marad a sötét színpadon, és ma­gányos imádságban szegezi Istennek a megválaszolhatatlannak tűnő kérdést: „ Uram, mikor fogadja be a világ - és te­gyük hozzá: az egyház - a Te szentjei­det?!" Úgy tűnik, nekünk csak a szoborba öntött, emléktáblákon őrzött szentek kel­lenek, az élőktől félünk, az élőket a ha­lálba kergetjük. Pedig húsvét óta hang­zik az evangélium: „elsőzsengeként tá­madt fel Krisztus! ” Gáncs Péter Shaw: Szent Johanna című színművét az alábbi időpontokban adja elő az Evangélium Színház a Duna Palotában: április 22-én du. 4-kor és 23-án du. 6-kor, május 6-án, 20-án, 27-én du. 4-kor, június 3-án 7-kor. Jegyrende­lés a 250-5338-as telefonszámon, illetve a Központi Jegyirodában. 43 hélium Sztpz Duna Palota Cr J Duna Palota Budapest V. Zrínyi u. 5. a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület és a Magyarok Világszövetsége védnöksége alatt 2001. április 22-én du. 4 órakor és 23-án este 6 órakor bemutatja G. B. Shaw: Szent Johanna Történelmi színmű 6 képben, utójátékkal Jeanne d'Arc Robert de Baudricourt Intéző, kulcsár Bertrand de Poulengey nemes A reimsi érsek Monseigneur de la Trémouille Gilles de Rais kékszakáll La Híre kapitány A dauphin, később VII. Károly Dunois, a fattyú Warwick gróf Stogumber káplán Cauchon, Beauvais püspöke Jean Le Maitre föinkvizítor Jean d'Estivet ügyész Courcelles kanonok Martin Ladvenu szerzetes, írnok Angol katona A hóhér Apród Egy úr 1920-ból Fordította: Ottlik Géza Forgács Szilvia Körtvélyessy Zsolt Jászai-díjas Medgyessy Pál Rácz Géza Bicskei Kiss László Csabai János Bor Viktor Mihály Csaba O. Szabó István Jászai-díjas Varjú Kálmán Pathó István Jászai-díjas ifj. Mucsi Sándor Bitskey Tibor Kossuth-díjas érdemes művész Zsolnay András Valkay Pál Farkas Tamás Rácz Géza Gyurin Zsolt Lénárt László Szathmáry László Szentinek Szabolcs Farkas Tamás Rácz Géza Zene összeállítója: Pacher Gréti Díszlet- és jelmeztervező: Huros Anna Mária Ügyelő: Varga György Súgó: Horváth Anette Rendező: Udvaros Béla További előadások: május 6, 20,27 du. 4 órakor június 3-án Pünkösd vasárnap este 7 órakor Jegyárusítás: minden nap a 250-5338 telefonon, továbbá hétfő, szerda, péntek dél­után 14-18 óra között a DUNA PALOTA portáján (317-2790), valamint a Központi Jegyirodában (Andrássy út 15. 267-1267) Helyárak: 1200 - 900 — 600 Ft Mire használják fel a pénzt? A Magyarországi Evangélikus Egyház Missziói, Gyermek és Ifjúsági Bizottsága a közelmúltban bí­rálta el a missziói pályázatra beérkezett pályaműve­ket. A Győr-Soproni Egyházmegyéből öt gyüleke­zet részesült különböző mértékű juttatásban. A pá­lyázaton nyertes gyülekezetek lelkészeit arra kér­tük, hogy mondják el, mire fordítják az így elnyert pénzösszegeket. Jankovits Bélától, a kajárpéci gyülekezet lelké­szétől megtudtuk, hogy a pályázaton nyert pénzből ping-pong asztalt szándékoznak venni a gyülekezet fiataljai számára. A volt evangélikus iskola épületé­ben, - amit a közelmúltban kapott vissza az egyház- község, és eddig községi könyvtárként működött - ifjúsági szobát szeretnének kialakítani. Ebbe, az if­júsági szobába, szeretnék felállítani a megvásárolt sporteszközt. A Bezi-Enesei gyülekezet lelkésze, Farkas Er­vin, hittanos gyermekei táborozására kívánja fordí­tani a „madár látta” pénzt. Két táboron szeretne a gyülekezet fiataljaival részt venni. A nagyobbakkal Balatongyörök felé veszik az irányt, mégpedig bi­ciklivel, a kisebbekkel pedig a nyári alkotótábort célozza meg az egyházmegye ifjúsági központjá­ban, Rábcakapin. A vadosfaiak már elköltötték a rendelkezésre ál­ló pénzt. Amint azt Rác Dénes lelkész elmondta, pá­lyázatában több célt is megjelölt. Ifjúsági tábor szervezése mellett egy gyülekezeti körlevelet sze­retne kiadni. Továbbá vásárolt az egyházközség egy komoly számítógépet, amihez bizony külső forrásra is szükség volt. Bár az elnyert 40 ezer forint csak csepp a tengerben, az anyagi ínségen mégis enyhí­tett valamit. Magassy Zoltán, a nemeskéri gyülekezet lelké­sze, hasonlóan a kajárpéciekhez, egy ping-pong asztalt akar vásárolni, aminek segítségével az ifjú­sági életet szeretné megélénkíteni. Másik terve az, hogy a gyülekezet kiadásában, egy helytörténeti fü­zetet jelentetne meg, amelyben ismertetné templo­muk történetét és bemutatná annak nevezetességeit. Az egyházmegye ötödik gyülekezete, amelyik részesült a missziói pályázati pénzből, a Győrújbarát-Ménföcsanaki gyülekezet. Lelkésze, Hanvay László, elmondta, hogy idén a teljes össze­get arra az egyhetes nyári ifjúsági táborra fordítják, amit Nagyvelegen tartanak. A győrúj barátiak immár évek óta visszatérő résztvevői ennek a tábornak, ahol nem csak ők, hanem több gyülekezet fiataljai is részt vesznek. A táborlakók száma ilyenképpen jó­val a száz felett szokott lenni. Az erre a célra elnyert pénzből több szociálisan rászoruló gyermek részvé­telét tudják biztosítani ezen a táboron. Kiss Miklós A Zsinat hírei Egyházunk Zsinata két ülésszak kö­zötti időben is folyamatosan dolgozik. Ilyenkor készítik el a zsinati bizottságok azokat az előterjesztéseket, amelyeket azután a plenáris ülés megtárgyal. A zsinat öt állandó bizottsága közül először az egyházi szolgálat bizottsága kezdte meg a munkát. A révfülöpi köz­pontban tartott munkanapon megtár­gyalták a diakónus lelkészek jogállásá­ról szóló törvényjavaslatot, s foglalkoz­tak a diakóniai intézmények helyzeté­vel is. Talán a jogi, egyházalkotmányi és egyházszervezeti bizottság előtt áll a leg­több feladat. Ülésükön, a múlt évi általá­nos tisztújítás tapasztalatainak megtár­gyalása után, az átvilágítás kérdésével foglalkoztak. Napirenden szerepelt még az egyházkerületek és egyházmegyék határainak pontosítása, a zsinatok szá­mozásáról szóló javaslat megtárgyalása, valamint a törvények folyamatos javítá­sának munkarendje. A jogi bizottság a májusi ülésszakig még egy ülést tart. Muntag András i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents