Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-07-16 / 29. szám
65. ÉVFOLYAM 29. SZÁM 2000. JÚLIUS 16. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP ÁRA: 48 Ft „Krisztus mondja: Én mind- egyikőtöknek egyképpen Ura és Királya vagyok. Ti azonban egymás között legyetek szolgatársak, - testvérek. ” Luther AZ ÉSZAKI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLET MILLENNIUMI RENDEZVÉNYE „Megítéltetik a nemzet, ha megfeledkezik Istenről!” Lovászpatona 2000. június 24. Ittzés János, D. Szebik Imre és Mesterházy Zsuzsanna A TARTALOMBÓL Beszámoló esperes és lelkésziktatásokról Könyvajánló Élő víz O rszágunk lakossága - főleg a falvakban - szinte április óta kémleli az eget, vajon mikor jön már egy kiadós eső. Az utóbbi napokban a hőség elviselhetetlen rekordokat döntött. Aztán úgy tűnt, hogy éppen erre az ünnepnapra érkezik meg a várva várt eső. A tudósító elmondhatja, hogy az időjárás kegyes volt hozzánk, amikor millenniumi napra gyűltünk össze Lovászpatonára. Lehűlt a levegő, egy kis frissítő hajnali esőt kapott a határ, a Nap pedig rendszeresen ránk mosolygott a gomolyfelhők mögül. Az ünnepség délelőtt az ősi templomban kezdődött. Úrvacsorái liturgia keretében gyűlt össze a népes gyülekezet. Az istentiszteleti szolgálatban részt vettek Szebik Imre és Ittzés János püspökök, valamint Pintér Mihály esperes és Mesterházy Zsuzsanna a helyi gyülekezet lelkésze. Az Oroszlányi Énekkar kórusmüvekkel tette még emlékezetesebbé az ünnepet. D. Szebik Imre püspök Jeremiás próféta felszólítása alapján hirdette Isten igéjét. Ország, ország, ország, hallgass az Úr szavára. Igehirdetésében a címadó gondolat mellett kiemelte, hogy azért vagyunk ma együtt Lovászpatonán, mert itt van egyházunk legősibb temploma. Benne szimbolikusan is kifejezésre jusson, magunkénak valljuk a kétezeréves keresztyénséget. Az elődök a katolikus egyházba tagolódtak be. Hálát kell adnunk az elődöknek, hogy felépítették ezt a templomot, és évszázadokon keresztül szólhatott benne a reményt adó evangélium. A hit közügy abban az értelemben, hogy milyen az erkölcse egy nemzetnek. Ma megtévesztettek vagyunk, rossz az irány, az érték- rendszer. A halál felé menetelünk, az élet útját elvetettük. Az a nemzet, amely önmagát nem képes pótolni, valahol a halál szélén tántorog. Az ige útjelző, amely ma is megmutatja, meddig lehet menni, és hol kezdődik a bűn. Merjünk az élet mellett dönteni. Akkor újulhat meg nemzetünk, ha az igére figyelünk. Őseink megszentelték az ünnepet, legyünk őseink és az Úr méltó követői. Istentisztelet után az ünnepség minden résztvevőjét ebédre hívta meg a helyi gyülekezet. Az ünnepség délután a faluban található kastélyparkban folytatódott. A lelkésznő köszöntője után Komenda László polgármester mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy ezerévente adódik ilyen alkalom az ünneplésre. Egyház és államiság közösen tudja megvalósítani, hogy a Kárpát medencében megmaradjunk. Idézte az istentisztelet igehirdetési alapigéjét, majd hozzátette, hogy sokszor bizony nem ahhoz az Úrhoz kellett szólni a történelmünkben, amelyről a Biblia beszél. Ma sok mindent kell pótolni, erkölcsileg behozni a lemaradást. A tiszti kartól az utolsó gyalogosig mindenki felelőssége ezt támogatni. Ezután Kiss Katalin a falu és a helyi evangélikus gyülekezet történetét elevenítette fel. A mai falu a római kori leletek tanúsága szerint már az ókorban lakott, a középkorban pedig mezővárosként a vidék központja volt. A török korban elnéptelenedett, majd újra betelepült. A templom román stílusban gót elemekkel a 13. században épült a falu legmagasabb pontján. A török kiűzése után az evangélikusok vették birtokukba, és minden bizonnyal 1616-ban már protestáns lelkésze volt a gyülekezetnek. Mivel egy tűzvészben minden irat elpusztult, csak szájhagyomány alapján tudnak tájékozódni a történészek. E részletes történeti áttekintés után Ittzés János, a Nyugati Egyházkerület megválasztott püspöke kapott szót. Hangsúlyozta, a 2000. esztendő azt jelenti, hogy a múlt és a jövő határán élünk. A templom a múltba kísér minket. Sajnos viszont keveset beszélünk arról, amit már Petőfi is megfogalmazott: Isten csodája, hogy még áll hazánk! Valljuk meg őszintén, mi sok mindent megtettünk, hogy ne álljon, ezért a bünbánat nem hiányozhat történelemszemléletünkből. De mit mutat a jövő? Profik építették a Titanicot, amatőrök a bárkát. Önmagunkat ünnepeljük a millenniumkor. Ma is építjük az óceánjárót, de vajon lesz-e bárkánk, ha menekülni kell? Ez a bárka a családi otthon, ahol megmenekül a jövő magyarsága. Otthon mi ülünk a kormányrúdnál, és ott dől el, hová megyünk. Végezetül felszólította az ünneplő gyülekezetét, hogy hazamenve, úgy lépjünk be otthonunkba, mint Noé először a bárkába. Tegyünk bizonyságot a menekülésről, a keresztről, Jézusról. Nehogy hajótörést szenvedjünk az Isten Országa felé vezető úton. Az ünnepi programot színesítette a gyermekek műsora, a helyi iskola növendékeinek szolgálata, valamint az Ajkai Fúvószenekar hangversenye. Végezetül pedig Dévai Nagy Kamilla Krónikás zeneiskolájának tanulói színvonalas műsorral zárták a napot. István királytól napjainkig, énekekkel kísérték végig történelmünk legfontosabb időszakait. Ez történt Lovászpatonán az Úr 2000. esztendejében, Szent Iván havának 24. napján. És éjszaka megérkezett a hónapok óta várt országos eső, mintha csatlakozni akart volna a szónoklatokhoz, jelezvén: Szeret az Úr, ezért nincs még végünk! Menyes Gyula Most élni kihívássá magasztosult Egyházmegyei elnökséget iktattak Orosházán B ékés megye mindkét egyházmegyéjében azonos napon indult a szolgálatba az elnökség. A délelőtti kondorosi iktatás után, délután Orosházán volt ünnepi istentisztelet és közgyűlés, ahol beiktatták az esperesi tisztébe újra megválasztott Ribár János orosházi lelkészt és Koszorús Oszkárt a felügyelői tisztbe. A rekkenő hőségben, a templom viszonylag hűs csendjében szép gyülekezet volt együtt, hogy áldást kérjen, imádkozzon és meghallgassa azokat a beköszöntőket, melyekben az eljövendő időszakra eligazítást, iránymutatást várnak azok, akik egyházunk megújuló életét várják, érte tenni szeretnének. Az istentiszteleti szolgálatot dr. Harmati Béla püspök, Lászlóné Házi Magdolna és Táborszky László lelkész végezte. Igehirdetésében a püspök Jn 3,30 alapján Keresztelő János szavait idézte: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. ’’ Itt Orosházán, ezen a vidéken is Jézusnak kell növekednie. Közöttünk és bennünk. Eszméljünk önmagunkra, egyházunkra, társadalmunkra! Miközben első szavunk a hálaadásé, lássuk meg, mennyivel könnyebb házat, templomot építeni, mint szíveket, embereket. Miben kell növekednünk? Hogy előbbre menjen a világ. Legyen normális a családi élet, legyen tisztelet egymás iránt, tudjunk összeférni egymással. Mindezekben a Krisztus akarata növekedjen. A kisebbé lenni kifejezés jelenti azt, hogy miközben sokat teszünk, nem magunkért, hanem mások javára teszünk. Munkánkban fontos az alázatosság. így tudjuk bemérni és megtalálni a helyünket ebben a hazában és egyházunkban is. Az iktatás tényét a közgyűlés jegyzőkönyve örökíti meg. A közgyűlésen mindkét beiktatott rövid beszédben jelölte meg azt az utat, melyet a következő időben a vezetői küldetésben járni szeretnének, és erre hívták „útitársnak" a megválasztott új tisztség- viselőket és az egyházmegye népét. Koszorús Oszkár neve nem ismeretlen Orosházán és a megyében. Édesapja majdnem negyedszázadon át volt esperesi szolgálatban. Vezérigéjének Pál apostol szavait választotta: nem vagyunk alkalmasak a magunk erejéből, „ami alkalmasságunk az Istentől van." (2Kor 3,5) A civil életben városának történetével, kutatással és publikálással is a közösségért dolgozik. Az egyházmegyét jól ismeri, átfogó képet tud adni róla. Istennek tartozunk hálával azokért, amiket napjainkban engedett, hogy megvalósuljanak. Különösen figyelemre méltó az, hogy óvodától a gimnáziumig kaptunk lehetőséget arra, hogy tágra nyissuk a kaput a jövendő előtt, ifjúságunk számára. De fontos az a munka is, amit a különböző rászorulókért folytatunk, idősekért, öregekért, otthonokban és a gyülekezeti munkában. Kiemelten szólt az ökumenikus kapcsolatok fenntartásáról, erősítéséről és a megyében meglévő sajátos nemzetiségi helyzetről. Pál apostol szavaival terelte a figyelmet arra, hogy „minden dolgotok szeretetheti menjen végbe! ” Ribár János esperes az útravalót így fogalmazta: „Most élni küldetés, kihívássá magasztosult küldetés.” Az újszövetségi görög nyelv két szavát: a kro- nosz és a kairosz szavakat a magyarban mi egyformán az idő szavával adjuk vissza. Pedig a kettő más. A kronosz az órával mért idő, a természetes idő múlása. Kronológia. A másik szó, a „kairosz” a kegyelem pillanata, a nagy lehetőségek várt és váratlan ideje, amikor történik valami, valami nagy fordulat. „Különös és elgondolkodtató, hogy kairosz-időben élünk. Úgy is mondhatnám, nagy időket élünk. Éppen egy évtizede. Rengeteg nehézséggel, akadály- lyal, küzdelemmel, visszaeséssel, kínlódással, de mégis.” Most végezni lelkészi, esperesi, felügyelői, presbiteri szolgálatot, „kihívássá magasztosult küldetés”. „Szószéken állni kockázatos küldetés, mert ha a Názáreti egyszer azt mondta, hogy minden kimondott hiábavaló szóért felelnünk kell egyszer az utolsó napon, akkor a szószéken ki nem mondott felelős szavak súlya betonként nehezül ránk.” Társadalmi gondjaink egész sora sürget bennünket. Egy katolikus teológus szavait idézte: „A biológiai termékenység visszaesése soha nem jelentés nélküli, hanem a lelki iránytévesztés megnyilvánulása, ami az emberi közösséget belülről rombolja.” Egy másik mai jelenség kapcsán Nemeskürty Istvánt idézte: „Ijesztő, hogy a magyar szó hovatovább becsmérlő jelzővé, kedvezőtlen politikai minősítéssé válik. Aki magát magyarnak nevezi, gyanús, mintha eleve nacionalizmussal fertőzött lenne... Ugyanaz a helyzet a keresztény szóval is... sokak szemében kurzussá degradálódott, holott a keresztyénség eszméje több, mint ezer éven át határozta meg a magyarság szellemiségét és küldetéstudatát.” A keresztyénség kétszer mentette meg a nemzetet a végleges pusztulástól. Szent István idejében, - a keresztyénség felvétele életmentő volt! A török veszedelem és hódoltság idején protestáns prédikátorok mentették meg a nemzetet és teremtették meg a magyar nyelvet a Vizsolyi Bibliával, igehirdetéseikkel. Most itt a harmadik történelmi kairosz, a millenniumi év. Mélységben vagyunk, erkölcsi fel- emelkedésre van szükségünk! Az utolsó szó legyen Jézus Krisztusé: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” A köszöntésekben megmutatkozott, hogy Ribár János eddigi szolgálatát magasra értékelik az egyházban is, de a társadalom részéről is. Dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő a megelégedettség mellett köszönetét is kifejezte mindazoknak, akik együtt munkálkodtak az egyházmegye előmeneteléért. A jövőben további misszióra való kihívást említette, mint aminek meg kell felelni. A megyei közgyűlés elnöke, Domokos László ígérte, hogy figyelni fognak az egyházra és hallgatni a jelzésekre. Dr. Varga István országgyűlési képviselő a millennium évének lehetőségeiről szólt. Szarvas város polgár- mestere, Babák Mihály örömmel vette, hogy emberek tisztelete és szeretete, a szolgálat és becsület hatja át az elnökség munkáját. Jantos István orosházi felügyelő kérte, Isten adjon erőt az esperesnek, hogy örömmel végezhesse ezután is munkáját. Jantos Istvánná az iskolák, és Révész Józsefié az óvoda nevében kegyelmet és türelmet, törődést és pásztorolást kívánt és kért mindkét vezető számára. A szívből jött köszöntések meleg hangulatot és az induláshoz szükséges biztonságot jelentették az indulóknak. Zárószóként Harmati Béla püspök arra figyelmeztetett, hogy most kormányzásra indulnak a vezetők, ehhez szükséges, hogy legyen koncepciójuk. Úgy látszik, hogy van is. A következő időben lesz feladat a szeretetintézmények vonalán, mert emelni kell szintjüket, a bennük dolgozók szakképzettségét. Az iskolákban figyelemmel kell lenni a nyelvek tanítására. Van mit tenni és ebben az egyházkerület vezetése társ lesz. Az orosházi gyülekezet, az intézmények, iskolák igen jó alapot adnak tervezéshez, véghezvitelhez. Jó együttesek, szépen dolgoznak és teszik össze erejüket abban, hogy mindenek szép rendben és ékesen történjenek itt a Viharsarokban. A krónikás, a szemlélő is örül, ha azt láthatja, hogy nemcsak üres szavak hangzanak, hanem élet, akarat, szeretet, összefogás és eredményesség van mögöttük. A nagyon áhított megújulása egyházunknak valahogy így képzelhető el és valósulhat meg az újraindulásban. T. Ribár János és Koszorús Oszkár az eskütétel előtt f
