Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-04-16 / 16. szám

Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 65. ÉVFOLYAM 16. SZÁM 2000.ÁPRILIS 16. BÖJT 6. VASÁRNAPJA ARA: 48 Ft „Nézd magát az Úr Jézust a te Királyodat. Egyetlen fegyvere van mellyel uralkodik - de csak keveseken — s ez az igazság, a szent evangélium. ” Luther A TARTALOMBÓL Ébrentartjuk a Közös Nyilatkozat ügyét — Imanap után Rozsnyón jártunk Élő Víz A lelkészképzés az egész egyház ügye Múlt számunkban írtunk a tudományos tanácsokozás azon tevékenységéről, melyben egyházi helyzetünket próbáltuk megmutatni elhangzott előadások alap­ján. A két nap alatt összesen 12 előadás hangzott el. Ezekben kitárultak azok a képek, melyek saját egyházunk lelkészi szolgálatának teológiai és gyakorlati kér­dései során állandó és változó kihíváso­kat jelentenek a már szolgáló lelkészek - főleg fiatalok - munkájában. Kitekinte­tünk az ökumené egyházainak életébe, hogy lássuk, miként formálódnak náluk a lelkészek, és ízelítőt kaptunk a társada­lom formáló és kényszerítő hatásaiból. Az Oktatási Minisztérium felsőokta­tásért felelős államtitkára, Kiss Ádám előadásával segített abban, hogy lelkész­képzésünket el tudjuk helyezni a magyar felsőoktatás családjában. Az utolsó két SZÉLRÓZSA III. Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozó Debrecen - Dorcas Center 2000. július 26-29. „Itt vagy’ok, engem küldj!” Szervezők: Magyarországi Evangélikus Egyház, Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség. Információ: Galántai Veronika. Tel: 1 429 2037, e-mail: ifjuság@lutheran.hu honlap: www.lutheran.hu/iflusag Védnökök: Prőhle Gergely államtitkár D. dr. Harmati Béla a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke D. Szebik Imre az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke Joób Árpád - népzenész, zenepedagógus Gryllus Dániel zenész Utazás: Gépkocsival Dedrecenből dél felé a 47 úton kell elindulni. A várost elhagyva, kb. 3 km után le kell térni balra Hossszupályi, Vekeri tó irányába. Innen 6 km-re jobbra található a Dorcas Center. Vasúttal: A Nyugati pályaudvarról július 26-án 11.05-kor induló gyorsvonatot javasoljuk, mely a megszokottnál több kocsival közlekedik és mozgássérült kocsit is csatolnak hozzá. Az ezzel vagy más vonatokkal 14.00-16.00 között a debreceni pályaudvarra érkezőket Szélrózsa-buszok szállítják a kempingbe. Aki más napokon érkezik, az helyközi busszal juthat el a Dorcas Centerig (Vekeri tó), vagy a Létavértesi vonattal Hosszupályiba és onnan gyalog 6 km. 29-én Debrecenből két vonathoz szállítjuk be az érdeklődőket igény szerint. A 13.02- kor induló 16.14-re, míg a 14 02-kor induló 17.14-re és a Nyugati pályaudvarra. Étkezés: Kedvezményes áron biztosítunk ebédet csütörtökön, pénteken és szombaton. A három étkezés ára: 1.100.- Napijegy: 400.­A camping területén található egy étterem, ezen kívül működni fog egy mini ABC és egy büfé is. Elhelyezés: Alapvetően saját sátrakban, saját hálófelszereléssel. Gondoskodunk néhány közös katonai sátorról is. Korlátozott mértékben lehetőség van kő-, illetve faház foglalásá­ra is. Ebben az esetben a részvételi díj 3.500.- Ft-ra módosul. A faházigényt kérjük az Iflúsági Osztályon előre jelezni. Legyen nálad: Biblia, zseblámpa, valami ami a szúnyogtól és a naptól véd, sátor, hálózsák, matrac, TB-kártya és TAJ-számod. Programokról: Áhítatok különböző formákban Sportversenyek, sportjátékok Játék, amelyben mindenki részt vehet Könnyűzene Komolyzene Éjszakai teaházak Színjátszás Táncház Előadások, fórumok Várjuk a mozgássérülteket, családosokat, készülünk gyermekmegőrzéssel és sok gyermekprogrammal. A programok nagy területen egyszerre több helyszínen lesz­nek, a rendszeres és aktuális információról a Szélrózsa Rádió gondoskodik. Részvételi díj: 2.500.-Ft, amely a sátorhely-használatot és a programokon való részvételt tartal­mazza. Szülővel érkező 14 éven aluli gyermekek számára ingyenes a részvétel. évben megvalósult az, hogy egyetemi szintű lett a lelkészképzés. Egyenjogú és egyenrangú más egyetemek képzésével és oklevél adásával, állami finanszíro­zással működnek ezek az intézmények és a többi működő felsőoktatási intéz­ménnyel állandó kapcsolatban élnek. A végzéskor adott okleveleket elismeri az állam, és teljes jogú érvényességgel bír­nak itthon is, külföldön is. Kell, hogy a hittantanári diploma pedagógusokéval egyenértékű legyen. Ehhez járul még, hogy magasabb tudományos képzést is adnak az arra jelentkezőknek, így képez­hetnek tanárokat, docenseket, doktori fo­kozatot adhatnak, vagyis teljes tudomá­nyos képzést. Az oktatáspolitika célja, hogy a felsőoktatást „tömegesítse”, ez nálunk azt jelenti, hogy nem kell feltétle­nül korlátozni az egyetemi felvételt. Kiemelten szólott arról, hogy hazánk­ban nagy baj van a morális széteséssel, és éppen ezért nagy szükség van az egy­ház egyetemeire, hogy segítsenek a fiata­loknak, hitben megállva legyen erősebb az erkölcsös életben járás. Az egyeteme­ken - így nálunk is - minden vonalon fontos a minőség javítása, megtartása. A nők lelkészi szolgálatával kapcsolat­ban Baranyainé Rohn Erzsébet siófoki lelkész szólt arról, hogy egyházunkban 1972 óta szentelnek lelkésszé nőket is, bár korábban is végeztek szolgálatot, de nem Luther-kabátban. Pedig belső elhí­vás nők számára is fennáll, de küzdeni kellett azért, hogy egyenjogúság legyen a szolgálatban. Van még mit tenni e té­ren, mert pl. nincsen még az esperesi vagy a püspöki szolgálatban nő. A kihí­vások persze ebben a kérdésben is létez­nek. Össze kell egyeztetni a család és a hivatás kérdéseit. Ugyanakkor lehetetlen észre nem venni a női személyiségből adódó többletet. Sok türelemre van szük­ség nőknél és férfiaknál egyaránt, ami­Szűcsné Prőhle Lívia főtitkár és Kiss Ádám államtitkár kor elnőiesedésről beszélnek, vagy fellép a munkatársi, szakmai féltékenység. Mindenesetre vigyázni kell, hogy a kér­dések megoldása ne valamilyen „bizo­nyítási kényszer” irányába forduljon. Pa­pi házaséletek legyenek példaképpé a szolgálati helyen. Egészséges egyensúly­ra és Istentől kapott bölcsességre van nagy szükség! A fiatal lelkészek nevében Gregersen Lábossá György szombathelyi lelkész arról szólt, hogy a lelkészi hivatás maga a kihívás. A lelkészi eskü szövegén ke­resztül mutatta meg, milyen területeken érik ezek a kihívások a lelkészeket. Vissza kell szerezni a lelkészi hivatás presztízsét. Permanens készenlétben élni, megfelelni az elénk tornyosuló kérdések­nek, megtalálni a helyes utat a gyülekezet vezetésében, - mind lassan megtanulandó és gyakorlandó feladatok. Szíve közepe a lelkész munkájának az igehirdetés, - az istentisztelet az egyházi élet közepe. Unalmas prédikációkkal mindent el lehet rontani. Vegyük észre, milyen fontos a li­turgia, de ne egyénieskedések, kísérlete­zések legyenek benne. Munkatársak keresése és képzése, fel­nőttek tanítása, a hitoktatás és ifjúsággal Kránitz Mihály professzor előadását tartja való foglalkozás külön-külön is kihívást jelentenek. A jövőre nézve nyitott és in­tegrálni képes emberek kellenek a lelké­szi szolgálatban, melynek lényegét így fogta össze: legyen a lelkész munkája ta­núságtétel - liturgia - koinónia és diakó- nia. Szélesebbre tárta a hallgatóság figyel­mét a testvéregyházak lelkészképzésébe való betekintés. A katolikus egyházat két előadó képviselte: Lukács László kom­munikációs igazgató, piarista tanár és Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katoli­kus Egyetem Hittudományi Karának professzora. Lukács László a jó Pásztor képében megismert Jézust állította sze­münk elé. A teljes Szentírás mutatja az övéiről gondoskodó, övéiért életét adó Pásztor képét. A II. Vatikáni zsinat a ka­tolikus egyházat visszasegítette az igét és a szentséget együtt látó közösséggé. Az első hely az igehirdetésé, de hozzá­tartozik a szentség is. A kettő a pásztori funkcióban kapcsolódik össze. Kránitz professzor szerint a katolikus egyház a II. Vatikáni zsinaton megtalálta az egységet. Az öku­mené indulása nem tőle származott, de odatalált az útra. Az azóta következett evangélikus-katoli- kus párbeszédek mu­tattak rá arra, hogy az eltéréseket nem a kü­lönbözőségek fenn­tartásáért kell feltár­ni, hanem, hogy tud­juk, miben kell köze­lednünk egymáshoz. A baseli és grazi öku­menikus találkozók pedig azt jelezték, hogy az egyházak tö­megeiben mennyire eleven az egymás megismerése és a vágy arra, hogy megéljék a testvériséget. Ma minden vágyunk, imádságunk csak az le­het, hogy növekedjék az egység. Az egy­ház számára ma így áll a kérdés: egység vagy szétesés! A református lelkészképzésbe dr. Feke­te Károly debreceni rektor segítségével tekinthettünk bele. Ma az irányítja a lel­készképzést, hogy felismerték: Isten töb­bet vár! Nem lehet idealizálni a helyze­tet, Isten igényessége előtt meg kell ha­jolni, ki kell találni az újat. Ehhez a teológiai tudomány komplexitását kell látni, az elmélet és gyakorlat összetarto­zását, a hospitálási rendszer új kiépítését (ez a 6. év célja!), a nem arctalan, hanem kreatív kegyesség építését kell megtalál­ni és építeni. Fontos irányuk a fegyelem erősítése, nem kényszerből, hanem hit­beli meggyőződésből. Külön feladatként nehezedik rájuk a doktori és professzori képzés intenzív folytatása. Indítanak képzést azok számára is, akik ugyan nem késiülnek lelkészi pályára, de a teológia tudományát művelni szeretnék. A társadalom elvárásaihoz kapcsolt dr. Dicséri Tamás főigazgató főorvos meg­szólalása, aki a református Bethesda Gyermekkórház igazgatója. Lelkészek számára is fontos tudni, hogy a megszó- líthatatlan emberek a medicinában meg- szólíthatókká lesznek. Ezért is nagy szükség van lelkészek és orvosok sűrűbb találkozására. A diakóniában is van el­maradottságunk. Az orvosok munkájá­ban látszik meg az embereknek az élet­hez, szenvedéshez és a halálhoz való vi­szonya. Az abortusz kérdése és az idősek tisztelete közös harc és tusakodás tárgya lehet. Figyelni kell a hiteles útitársakra, akik a kereszténységben előttünk jártak. Kalkuttai Teréz anyát és Schweitzer Al­bertet említette. Jó lenne interdiszcipli­náris műhelyek keretében közösen vé­gezni a tusakodást e kérdésekben. Szinte ennek a témának folytatása volt az az előadás, melyet Ribár János espe­resünk tartott, aki tudományos munkás­ságát a tanatológia területén végzi. Fog­lalkozni a halál előtt állókkal és a gyá­szolókkal. Gyógyíthatatlan betegek tájé­koztatását állapotukról, különbözőkép­pen ítélik meg és végzik orvosok és lel­készek is. A legnehezebb a szolgálat a betegágy és a haldokló mellett - de nem állni, hanem leülni. Ezzel is jelzem, hogy van időm a számára, beszélgessünk. Fontos ebben a kommunikációban, hogy igazat mondjunk, és nem kell Istent meg­védeni. Dr. Réthelyi Miklós, az anatómia pro­fesszora, az egészséges életvezetésről be­szélt. A lelkészek helyéről a társadalom­ban. A menedzser típusú lelkészek fontos feladata, értelmiségi létük feltétlen meg- bizonyítása, az emberekkel való foglalko­zás igen fontos kísérői és vizsgáztató al­kalmai is egyben a lelkészi életpályának. Ne felejtsük el: a lelkész nem „beosztot­takkal” áll szemben és dolgozik. A gyüle­kezet önként van ott jelen! „Nagy merítés” volt a hálóval mindaz, amit a két napon a hallgatók elé adtak a rendezők. Ehhez még hozzájárult a há­rom szekcióülés, melyben modernizáci­ós törekvésekről (Szabóné Mátrai Mariann), etikai kihívásokról (dr. Reuss András) és a tömegkommunikáció egy­házi feladatairól (dr. Fabiny Tamás) be­szélgettek három csoportban. A rendezők bölcsessége, a hallgatók iránti megértés és ügyes ötlet volt, hogy az első estén a zuglói templomban Bach- hangversenyt adott Tinta Gergely, az egyházzenei tanszék tanára csapatával, és Trajtler Gábor, a tanszék vezetője előadásában emlékezett Bachra a jubile­um alkalmából. Felüdülést jelentett mindannyiunk számára. A hallott előadások pedig megmozgat­tak. Lelkészképzésünk nem az egyetem vagy az egyházvezetőség szűk körének megoldandó kérdése. Mindannyiunké. De hogy tudjuk lényegét, ne avatatlanokként szóljuk bele tárgyába, és tárgyilagosan lássuk kérdéseit, jó volt ez a sokágú isme­retet nyújtó, lelkiismeretet ébresztő és ta­lán nyugtalanító előadássorozat, hogy tisztán lássunk, felelősséget hordozzunk és - amit mindannyian tehetünk - az imádkozásban meg ne lankadjunk! T. 4 *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents