Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-04-16 / 16. szám
2. oldal 2000. ÁPRILIS 16. Evangélikus Élet= r ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM „Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy keli az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.” Jn 3, 14-15 „Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, Mindenkihez^ aki igazán hívja.” Zsolt 145,18 (Mt 18,20; fii 2,5-\|; Zsolt 8^1-19, Jn 18,33-38) Mindenki és igazán! Két apró, de nagyon fontos sz<jj Sokszor hajlamosak vagyunk rá, hogy a lényeget elkendőzzük, mert így kényelmesebbe mert így egyszerűbb. Pedig a Biblia minden egyes szava lényeges és;nem elhanyagolható! Mindenki - nincs kivétel! Igazán - csak ha komolyan gondoljuk! n í . . „Isten a gőgösöknek ellenáll, az 'alázatosaimatpedig kegyelmet ad. ” HÉTFŐ ipt 5,5 (2MÓZ 10,3; 2MÓZ 12.1-7.11-14.21-2# Mk 14,53-65) A hegy- p^NTEK mászók illetve alpinisták, veszély esetén, ha lávina vagf kőomlás fenyegeti őkét, azonnal térdre vagy hasra borulnak. Tudják a fenyegetettségből Csák ilyen 'helyzetben” lehet kiütjük. Veszély; a gonosz, a bűn bennünket is mindennap fenyeget, és mi is csak térdreborulva, alázattal menekülhetünk riieg! hóin •!! .. i:-f.,JS ljitl! Jt f KEDD " hegyetek józanok és teljes bizonyos áíggal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus KrisztuJmegjelenésekor kpptok " W 1,13 (Zsolt 116,7; Jn 12,27-33;Mk 14,66-72) A vMsőüclYÖsség-azaz ji kérelem-nem csupán egy felkínált, a szemünk előtt „elhúzott mézesmadzag”, hapern valóság, melyben mindnyájan részesülünk Jézus Kriszifts dicsőséges megjelenésekor. Életünket, mindennapjainkat erre a bizonyosságra, erreTk^Smlt Úí!"!#totlyeznünk* S7FRdJI ”^efáj’ te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!" Lk 12,32 (2Kir 19,30; Mik 3,9-12; Mk 15,1- 15) Ezt a verset a szinoptikusok közül csak Lukáés őnzté még. Tartalma szerint vigasztaló, de ugyanakkor ijesztően nagy ígéret iá: fsten országának ígéreté a jövőre vonatkozik ugyan, de már a jelenre is kihatása van. Ez á éers bíztatás, és egyben elmiA (.dtmlßJlß icrarerm %r,\, kötelezés is, hogy itt e földön úgy éljünk, hogy Isten országára minél méltóbbak lehessünk. CSÜTÖRTÖK ” Afen kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is." Róm 3,29 (Zsolt 111,4; Ézs 11,10; 2Móz 24,3-8; Mk 15,16^23; Mt 26,20-30) Pál apostol rövid, tömör mondatokban összegez: Isten előtti személyes egzisztenciáról, hitről, üdvösségről szól. Különbségekről, melyek az üdvösség szempontjából nem léteznek. Annak egyetlen és kizárólagos alapja: a hit és az isteni kegyelem! Mi szeretjük a különbségeket, szívesen döntünk, ítélkezünk, véleményezünk, ha emberekről és életükrőTvan szó. Pedig ez kizárólag Isten privilégiuma! Jézus így imádkozott: „AtyámI ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt. " Lk 22,42-43 (Jn 3,16; Zsolt 60,13; 2Kor 5,14b-21; Mk 15,24-41) Jézus imádságos tusakodása a Gecsemáné-kertjében jól példázza, hogy Ő nem egy, az emblri fájdalmakra érzéketlen emberfölötti ember. Neki is, mint mindannyiunknak, érzőéi, kétségei annak. A rá váró próbatétel félelemmel tölti el, de ugyanakkor tudja azt ís, hogy van miből, van kiből erőt merítenie. Számunkra is ez az egy segítség létezik, ha kísértés, próba, megmérettetés vagy fájdalom vár ránk. Krisztus példája, az ő kétségei és az ő ereje nekünk is erőt ad. SZOMBAT „Én azonban, nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Kriszta keresztjével." Gál 6,14 (Zsolt 34,3; Dán 3,1.3-6.8- 18.21-28; Mk 15,42-47) Bitjfmagamnak köszönhetem a sikert. Én magam harcoltam ki az efőbbrejutásomat. Én jó hívő, jó gyülekezeti tag vagyok. Túl sok az „én”, az önmagunkra figyelés, az önmagunk dicsérete, és kevés az alázat, az Istenre hagyatkozás. Pál apostol megharcolta a harcot, és eljutott a felismerésig: egyedül az Úr Jézusé a dicséret! Életünk, csak az Ő áldozatának, Isten kegyelmének köszönhető! Kollerné Loós Zsuzsanna BÖJT6. VASÁRNAPJA, VIRÁGVASÁRNAP A Krisztus igazsága utat tör az ember előtt! Jn 18,33-38 ■ -rn Iül\?oi34 nojóri ddöl lßioioz- .rjiMi 1 . Virágvasárnapi ünnepünk állandó velejárója a Jeruzsálembe vonuló Jézus és az emberek Jézus előtti tiszteletének jeleként hulló pálmaágak és leterített felsőruhák képe. A lelkes tömeg és tanít- ványi sokaság örvendezve és fennhangon dicséri az Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak. A Sokaság vonzalma Jézus iránt olyan tény, amely reménységre jogosít fel. Jézus hatása a népre egyre nagyobb lett. Követőinek száma félelmetesen megnövekedett. A világ utána indult. Olyan észrevétel ez, amely a valóságot rögzíti és az ígéretes jövőt hirdeti. De a Messiást dicsőítő zsoltár hangja hamar elakad. Mint az első tavaszi napfény ereje, amelyet sűrű hófelleg tör meg, úgy Jézus népszerűsége és dicsőítése is elakad. Az üdvözölt király szenvedése kezdődik most. A kiírt igerész egy teljesen más helyzetben lévő Krisztust mutat. Nem sokkal előtte olvashatjuk, némán hagyja, hogy elfogják. Jézust letartóztatása után először Annáshoz vitték. Mai kifejezéssel élve a nyugdíjban lévő főpap elé. Utána Kajafás elé viszik, aki kérdésével nem az igazságot akarja tudni, hanem a törvényesség látszatát kívánja- megőrizni. Jézus az önkényességet, a hatalmi pozícióval való visszaélést elutasítja azok részéről, akiknek az igazságszolgáltatás hivatali kötelességük. Áz embertelenséget szóvá teszi akkor is, ha vallató bíróval áll szemben, bilincsek között is szabad, mert az igazság az ő oldalán van. Ezután kezdődik a polgári bírósági kihallgatás Pilátus előtt. János sokkal részletesebben írja le Pilátus kihallgatását, mint a többi evangélium, betekintést nyújtva a, pszihés háttérbe is. A zsidó nagytanácsnak nem volt törvényes joga halálra ítélni Jézust, ezért perét a római helytartó elé kellett vinni. János elmondja, hogy miért adták át a zsidók Jézust a rómaiaknak. A zsidó kivégzések általában megkövezéssel történtek, ami összetörte a csontokat. A római kivégzési mód a keresztrefeszítés volt. Pilátus négyszemközt is beszélt Jézussal. Nem akar engedni a zsidóknak, ezért ő maga akar ítéletet alkotni az ügyben. Lukács szerint három dologgal vádolták Jézust: 1. a nemzet felforgatása 2. a császárnak való adófizetés ellenzése 3. Krisztusnak, vagyis királynak állítja magát. Pilátus itt azzal a kérdéssel kezdi, ami döntő jelentőségűvé lett a pere során: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus visszakérdez, hogy magától mondja-e ezt, vagy mások mondták neki. Gúnyos válaszával kérdezi, hogy zsi- dó-e ő, vagy sem. Mélységesen fájhatott Jézusnak Pilátus hangsúlya, hogy a te néped, akik vádolnak. Jn 1,1-ben írja: „Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.” Nem kell félnie Rómának politikai felkeléstől, mert ő nem zelóta, vagy forradalmár, vagy gerillavezető. Királysága nem ebből a világból való. Sem az eredete, sem módszere alapján nem lehet semmilyen kategóriába sorolni. Nem az emberi erőszak az erőforrása, hanem a mennyből való újjászületés, ami átviszi az embert a Sátán országából az Isten országába. „O szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és vitt át minket szeretet Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata." (Kol, 1.13-14.) Jézus igent mond Plátus kérdésére, mert Ő valóban király, Dávid házából való Úr. De nem olyan értelemben király, ahogyan általában az ember gondolja. Az ő jövetelének célja és munkájának tartalma az igazságról való bizonyságtétel a szó szoros értelmében. Az igazság, a valóság az, hogy Isten megkegyelmezett a bűnös embernek, a világnak, mert Jézus a bűn miatti jogos ítéletet magára vállalta. Ő a király, aki önmagát áldozza fel népéért. Aki ma élő híveiért is feláldozta magát. „Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. ” (Róm 5,8) „Mi az igazság?” Pilátus kérdése elutasító? Sóvárgó vágyát fejezte ki, hogy megtudja azt, amit senki sem tudott elmondani neki? Filozofikus cinizmus volt? Közömbösség kifejezése volt minden iránt? Vagy bántotta Jézus válasza? Ezek mind lehetséges értelmezései szavainak. A történelem során sokféle filozófia, világnézet és vallás állította önmagáról, hogy az igazság képviselője. Jézus mindezek ellenére és ezekkel szemben képviseli azt az egyet, hogy az élő Isten a tőle elidegenedett embernek, aki a halál útjára lépett, megbocsátott és általa megnyitotta az életre a hozzá vezető utat. Ezt az utat nyitja meg ma is mindenki előtt az Úr. Ámen. Szmolár Attila ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2000. április 16. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Asbóth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. családi ist.; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. (Máté passió) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Pintér Győző; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Pintér Győző; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Németh Péter; de. 11. (úrv.) Németh Pétemé; du. 6. Kulcsár Zsuzsanna (teol. szuppl.); XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Budagyön- gye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Lukovics Eszter; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Juhos utca 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI. , Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; PALMARUM / VIRÁGVASÁRNAPON a liturgikus szín: lila. A vasárnap epistolája (oltári ige): Fii 2,1-4; evangéliuma (igehirdetési alapige): Jn 18,33-38. HETI ÉNEKEK: 209, 198. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán április 24-én, húsvéthétfőn de. 10.04 órakor Surdról az evangélikus templomból. Igét hirdet Smidéliuszné Drobina Erzsébet lelkész. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. április 17-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálok hangzanak. NAGYCSUTORTOK Alkalom és lehetőség! * VCMt 22,20-30 Tizenkétszer hangzott el ezen az estén: Én vagyok az, Uram? - S azóta vajon hányszor? Kimondottan vagy kimondatlanul sokszor átéltük azt, ami így a böjti időszak során, nagyhét eseményeiben újra önvizsgálatra késztet, mert ott van a nyelvünkön, s a szívünkben. Bizonytalanok vagyunk magunkban, vagy Jézus „ünneprontó” kérdése döbbent meg? - Elkészített asztalnál, Jézus közelében, sok múltban megélt tapasztalattal. Mi is tudjuk, honnan jöttünk, mit értünk el, s ebből mi az, amit mi valósítottunk meg. Ezzel együtt kell odaülnünk az Úr asztalához, hogy megértsük: mindaz, ami történt, miattunk lett így, s abban benne vannak árulásaink is. Egy közüle- tek elárul engem! - Uram, Te nem ismersz minket! - Ki az, aki nem árul el téged? Szóval és hallgatással, cselekedettel és annak elmulasztásával, sőt egész életünkkel. Lehet, hogy nem úgy, mint Júdás tette, előre megfontoltan, nyereségvágyból, a mai módszereink sokkal kifinomultabbak, de a végeredmény ugyanaz. Ezen az estén még neki is alkalmat adsz, hogy meggondolja magát, hogy irányt váltson, mert a fa levágandó ágán, a rossz oldalon ül. tlphRt Í3}i3Yff9£íl3Íév tfl9Í9Í3 jfú ' Mi nem ákarűnk rosszat, dé a körülmények olyanok, hogy adott helyzetekben, árulásaink után, kételkedéseink közben a mi lelkiismeretünk is megszólal, mikt Péteré vagy Tamásé, vagj>’á többi réjtőzködő, Félelemmel teli tanítványé: - Bizony én vagyok, Uram! Bbnhoeffér írja: Rossíhak lenni sokkal veszedelmesebb, mint rosszat tenni. " Az emberi cselekédet utáft Jézus cselekszik. ' Kora gyakoflatá szerinf O is emlékszik Isten szabadító kegyelmére, amit Izráel népe megtapasztalt. Veszi a kenyeret és a bort, megáldja és imádkozik. De a régi szövetség emléke egy új: kezdete is. Vegyétek, ez az én testem, igyá- tök, ez az én vérem! AzUjelenti, hogy Jézus közösséget vállal a bűnös, segítségre szoruló emberrel, az alkalmatlan tanítványokkal Ugyanúgy, mint,velünk. Magamat adom nektek! Magunkhoz vehetjük, mint fogyasztható ételt, ami beépül az emberi szervezetbe, csonttá, vépré válik bennünk. Teste és vére minket változtathat át önmagába. Azért, hogy lehetőséget adjjtgi a jobb folytatásra, a megtérésre., Népi hagy. minket magunkra, kiszolgáltatva a gonp^z indulatnak. Nem hagyja, hogy vesztesként meneküljünk nélküle kilátástalan életünk zsákutcáiba. A íegcsodálatosabb, s az egyetlen utat mutatja meg ott, és ma itt, a mi világunkban is. Szeretlek titeket - mondja, ezért adja oda életét, hogy bűnt töröljön, életet adjon és üdvösséget. Olvastam valahol: Az élet azért szép, mert elajándékozható! Nagyon igaznak érzem e kijelentést. Jézus ennek gyakorlatát mutatja meg, s a lehetőségét, ami csak ebből következhet. Ma is hív magához, hogy e titokkal valóságosan is magáévá tegyen. Nagycsütörtökön, de minden úrvacsora vételekor felvetődhet: szomorúnak vagy örömtelinek kell lennie ennek a közösségnek? Hiszem és vallom, hogy megvan a helye a könnynek, de a bűntől szabadult ember Krisztusban megtalált boldogságának is. Mert az emberi mellett ott van az isteni. A bűneikre rá- döbbenteknek kínálja fel kegyelmét, megbocsát a megtérő bűnösnek. Meglátszik-e rajtunk ez a reménység, mai tanítványokon, akik már nagypéntek, sőt húsvét után, más látószögből látjuk Isten csodálatos ajándékait életünkre és üdvösségünkre? Úgy indulhatunk tovább egy megtapasztalt asztalközösség után nagypéntek felé -, mert mindez értünk történt. Kis János ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2000. április 20. I., Bécsi kapu tér este 7. (német) Dietrich Tiggemann; du. “f 6. (úrv.) D. Szebik Imre; II., Modori u. 6. de. fél 10. É Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. tv du. 6. Fodor Viktor; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. du. 5. Thumay Béla; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér du. 6. (úrv.) Orosz Gábor Viktor; Újpest, IV., Leibstück M. | u. 36-38. du. 6. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. du. 6. 1 Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. du. 6. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Karácsony S. u. 31-33. du. 6. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. du. 6. (úrv.) Németh Pétemé; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. du. fél 7. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 6. Holecska Anikó; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. du. 6. (úrv) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér du. 6. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Juhos utca 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. du. 6. (úrv.) Blatniczky János; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 6. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. du. 6. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. du. 6. Endreffy Géza; NAGYCSÜTÖRTÖKÖN a liturgikus szín: fehér. Az ünnep epistolája (oltári ige): Jel 19,6-8; evangéliuma (igehirdetési alapige): Mt 26,20-30. ÉNEKEK: 304, 303. ► r «■
