Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-03-05 / 10. szám

2000. MÁRCIUS 5. 3. oldal Evangélikus Élet Folytatás az első oldalról tok előtt állanak, s ezeket csak közösen le­het megoldani, vagy legalább is segítőké­szen cselekedni. Nincs más alternatíva. Dr. Jakubinyi érsek „Rövid időszámí­tástan ” című doktori értekezésének tar­talmát mutatta be a 2000. évben, az idő- kérdésre különösen is érzékeny hallgató­ságnak. Az időszámítás alapelemeitől kezdve, a Római naptáron át, az egyházi naptárig 14 különböző időszámítási rendszert ismerhettünk meg a hébert, arámot, arabot, görögöt, latint, franciát, németet, angolt, románt ismerő, de ná­lunk magyarul beszélő érsektől. - Kérdé­sekre válaszolva, hitelesen, nagy diplo­máciai készséggel és finom eleganciával mutatta be a romániai magyar, román, német, csángó egyházi helyzetet. Ritka élmény volt őt hallgatni. Pásztor János professzor tanulmányi munkánk távlatairól szólt, Bajusz Ferenc tanár a Szentföldi zarándokutakért fele­lős munkatársunkként nagyszerű szerve­ző munkájáról és az eredményes utakról számolt be. E sorok írója kisérelte meg összefoglal­ni az Ökumenikus Tanulmányi Központ tevékenységét egy mondatban: A keskeny út őrzői vagyunk- józanul, indulatmente- sen, figyelve az európai és globális össze­függésekre, mérjük be helyünket és pró­bálunk szolgálni valamennyi magyaror­szági egyháznak éppenúgy, mint az úgy­nevezett „kisegyházaknak”. - Úgy érté­keljük a 2000. esztendőt, és benne az 1000 éves magyar évfordulót, az egyházak szá­mára láthatóan különlegesen jelentős évet, mint akik tudják, hogy Jézus Krisztus Urunk Ura az ünnepeknek és a hétköznap­oknak egyaránt. Az emlékezést nem csu­pán események, évszámok, nevek felsoro­lására használjuk, hanem a bibliai emléke­zés (anamnézis) módján hálát adva Isten csodálatos cselekedeteiért, elmondva fia­inknak és unokáinknak, amit gyakori hűt­lenségünk ellenére Isten hűségéről megta­pasztaltunk, ugyanúgy, mint az Ószövet­ségi atyák, akiknek fiai és lányai úgy hall­gathatták az ősök történetét, mintha ők szabadultak volna meg Egyiptomból, „a szolgaság földjéről”. - Ugyanakkor tud­juk azt is, hogy életünk hétköznapjai nem a merengés, múltba révedés alkalmai, ha­nem a szeretetben tevékeny hit drága le­hetőségei. Utunk nem egyszerűen az arany középút, hanem a krisztusi keskeny út, ez visz az életre ma is. Ezért valljuk, hogy életre és nem halálra beállított em­berek vagyunk. Az Ökumenikus Tanulmá­nyi Központ így kíván a keskeny út ván­dora és őrzője lenni a továbbiakban is. Dr. Hafenscher Károly EGYKOR] LELKÉSZÉRE EMLÉKEZETT A SOPRONI GYÜLEKEZET éve hunyt el Beyer Pál 25 Azok közé tartozott, akik Uruktól in­díttatva, sokat és maradandót tettek nyájukért. Az ilyen hűséges és áldott szolgálat még negyedszázad elmúltá­val is élővé teszi azt a megbecsülést, mellyel a soproni gyülekezet apraja- nagyja tekintett életében Beyer Pál lel­készre. 1909-ben született Kőszegen, ám a teológiai tanulmányok és a segédlelké- szi szolgálat már korán Sopronhoz fűz­ték. Amikor több fiatalkori tanulmányi és szolgálati hely (Erlangen, Finnor­szág, segédlelkészként Somogyszil, Kőszeg, Ágfalva) után 1943-ban meg­hívta a soproni gyülekezet, beiktatása­kor így vallott: „Nem hozok hetedhét országra szóló bölcsességet, borotva­éles elmét, világrengető tehetséget, ékesszólást, nem hozok mást, csak sze- retetet”. Isten azonban bebizonyította, hogy aki ilyen szeretettel jön leendő nyájához, attól a bölcsességet és az ékes­szólást sem tagadja meg. Mindezek mel­lé még valamit adott: munkabírást. A németajkúak, mintegy hatezer sop­roni evangélikus, 1946-os kitelepítése után Ziermann Lajos és Hanzmann Károly lelkészekkel együtt a megma­radt gyülekezet újjászervezésének ne­héz feladatát látta el. Rengeteget látoga­tott, bátorított, hivogatott, vigasztalt. Nagyhatású, erőteljes igehirdetései megszólító, Krisztus-központú, ébresz­tő jellegűek voltak. Önmagát soha nem kímélte. Állította, hogy egy perc prédi­kációhoz egy óra készülés szükséges. Ezt be is tartotta, mert munkája során gyakran fordult elő, hogy a hajnal az íróasztalnál ébren találta. Szolgálatára az önként vállalt feladatok mellett a fiatal korából eredő betegsége is ránehezedett: fél tijdővel és súlyos szívbajjal végezte napi teendőit. Erre va­ló hivatkozással soha nem,is nősült meg. Nem túlzó az a méltatás, mellyel 20 éves soproni szolgálata alkalmával a gyüleke­zet köszöntötte: „A szeretet, a jóság és a türelem példaképe ő. Lelki javait a temp­lomban, földi értékeit titokban osztogat­ja szét hívei között.” Mivel családja, gyermekei nem voltak, fizetésének ma­radékát minden hónapban a gyülekezet pénztárába fizette be jótékony célra. Szüleit idős korukra magához vette, haláluk után újra egyedül maradt. 32 éves tartalmas soproni szolgálat után 1974. november 28-án csendesen el­hunyt. Elhunytának 25. évfordulóján népes gyülekezet emlékezett meg sírjánál, ahol Jankovits Béla esperes szolgált. Másnap, templomi istentisztelet kere­tében Weltler Rezső, a Győri Evangéli­kus Szeretetház igazgató-lelkésze, Beyer Pál személyes jó ismerőse emlé­keztetett igehirdetésében az egykori pásztorra és igehirdetőre. Ezt követően a gyülekezeti kisteremben kiállítás megnyitására került sor a személyes hagyatékból és a gyülekezeti tagok által kölcsönadott képekből, írott emlékek­ből. Az anyagot Alpárné dr. Szála Er­zsébet főigazgató asszony, a soproni gyülekezeti múzeum és könyvtár veze­tője és Varga Imréné levéltáros állította össze nagy szakértelemmel. A Sopron­ban szolgált lelkészekről készült olaj- festmények sora ez alkalommal bővült Beyer Pál portréjával, Forrás Valéria helyi festőművész alkotásával. Kebelei Ferenc egyházközségi fel­ügyelő a kiállítást megnyitó beszédében így foglalta össze a kétnapos ünnepség lényegét: „Az elhunytra, de nem az el­hunytért emlékezünk. Nem Beyer Pálnak van szüksége arra, hogy megemlékez­zünk róla, hanem nekünk, ittmaradottak- nak jelent áldást, ha örökségéből merí­tünk. Az igehirdetőre emlékezve, az Igére figyelünk... úgy, ahogyan ö is állandóan Krisztusra figyelt és róla tanúskodott. A célba érkezettre nézünk, hogy mint tanít­ványai és tisztelői, a hitét kövessük, aho­gyan Beyer Pál is Urát követte mindha­lálig tartó hűséggel. ” Hitet és szeretetet hozott, hitet és szere- tetet hagyott maga után. S a közben eltelt 32 soproni esztendő is ennek jegyében folyt. így vált teljessé egy Istentől kapott és Általa megáldott küldetés, Beyer Pál lelkész élete és szolgálata, melyért még ma is hálával tartozunk Urunknak. Zügn Tamás Ez a címe annak a magyar-német kon­ferenciának, melyet a katolikus, evangé­likus és református németajkú egyház- községek rendeznek a Friedrich Ebert Alapítvánnyal és a Magyar Külügymi­nisztérium támogatásával március 4-én 10 és 18 óra között az Alapítvány előadó­termében (VI. Benczúr u. 45.) Budapes­ten. Mindannyiunkat megráztak azok a képsorok, melyek az emberi szenvedés közelünkben már régen nem tapasztalt mértékét mutatták Bosznia, a Vajdaság és Koszovó vidékén. Csak néhány kilo­méterre dúlt a háború, mégis olyan volt, mintha valamilyen valószerűtlen rémfil­met láttunk volna itt, a „béke szigetén”, Magyarországon. Mennyire mások a mi gondjaink, mint azoké az édesanyáké, gyermekeké, katonaköteles férfiaké, me­nekülő öregeké! A legnehezebb talán a tehetetlenséget volt elviselni. Szenvedő ember-testvére­ink a Balkánon egyszerre vannak távol tőlünk és nagyon közel hozzánk. Mit te­hetünk? És mit tesznek azok a politiku­sok, katonák segélyszervezetek, egyhá­zak, akik vállalták a beavatkozást ebbe rövid távon megoldhatatlannak tűnő helyzetbe? Ezekkel a súlyos erkölcsi, közéleti és politikai kérdésekkel foglalkozik márci­us 4-én, szombaton néhány ismert egy­Néhány hír a svéd egyházból Biblia 2000. - Hosszú előkészítés után, az elmúlt év ádvent 1. vasárnapján bemu­tatták a gyülekezetekben az új, hivatalos teljes svéd fordítású Szentírást. Az Újszö­vetség új fordítása már 1981-ben elkészült. Most a teljes Biblia került kézbe. Sok munka, sok szakszerű vita és több, úgynevezett próbakiadás jelent meg egy-egy ótes- tamentumi könyv szövegéből. Az elmúlt évben egy 20 kérdésből álló, 40 oldalas traktátus látott napvilágot a Svéd Bibliatársulat kiadásában, amit valamennyi svéd gyülekezetben kiosztottak. Néhány kérdést megemlítünk: Szöveghűség vagy mai svéd irodalmi nyelv? Mi legyen a megszokott jói ismert textusokkal, amit könyv nél­kül tud a már konfirmált nemzedék? A Biblia költői részei jöjjenek-e versbe szedve, műfordításként? Legyen-e az új fordítás a 20. század ismereteinek summázva, vagy a 21. századra előremutató? - A legkülönbözőbb lelkiségi, kegyességi körökben ta­pasztalt ujjongó öröm után ma már sok bírálat éri az új fordítást, pl. a svédnyelvü finn gyülekezetek ifjúsága tiltakozik a túlságosan magas stílus és liturgikus nyelvezet el­len. A hétköznapi nyelvhasználatot követelik, ha a szekularizált világban missziói használatra is szánták... * Elvált az állam az egyháztól. 2000. január 1. ilyen módon döntő jelentőségű ese­mény az eddigi svéd egyháztörténetben. Tudvalevő, hogy 1999. december 31-ig ál­lamegyházi keretben éltek svéd evangélikus testvéreink. Az egyház új neve: Szabad Népegyház. Mintegy négy évtizedes tárgyalássorozat előzte meg ezt a döntést, alap­vető reformot. Hitvallásában természetesen megmaradt az evangélikus örökség alap­ján, de szervezetében és az államhoz való viszonyában történt változás. Az elválást régóta indokolta a növekvő szekularizáció, a tapasztalható vallási sokrétűség, a név­leges egyháztagok közömbössége, az egyház társadalmi helyzetének megváltozása. Az új helyzet sok, az országban új kérdést is felvet: a papok szerepe, anyakönyvezés, épületek gondozása, nők szolgálata a mai egyházban, erkölcsi közfelfogás stb. Régi kapcsolataink révén is érdeklődéssel figyeljük északi testvéreink egyházi éle­tének változását. Reformjuktól új lendületet várunk, a régi értékek megbecsülésével. * Lars Levi Laestadius lapp ébresztő igehirdető 200 éve született. - A Lappföld pró­fétája a svéd, norvég, finn és lapp evangélikusság ma is ható tudós lelkésze, a Fran­cia Akadémia kitüntetett természettudósa. Nálunk a laestadianus ébredései mozga­lom hatása révén ismert, főleg finn közvetítéssel közénk érkezett drága eszköze Is­tennek. Életéről, szolgálatáról szeretnénk idén bővebben is beszámolni lapunkban. HK Másik vallásról vagy másik vallástól... Valláspedagógusok konferenciája a Hittudományi Egyetemen Éves konferenciáját tartotta február elején a protestáns valláspedagógusok egyik állandó európai munkacsoportja (European Association for World Religions in Education), amely a világ­vallások szerepét kutatja a keresztyén hittantanítás területén. A tanácskozás címe is tükrözte, hogy a résztvevők kíváncsiak arra a pedagógiai helyzetre, amely a mai magyar hitokta­tást jellemzi: Megújulás és restauráció. Német, angol, holland, norvég, svéd, osztrák szakemberek számára kiváló ku­tatási területnek is bizonyult a konferen­cia alkalma és témája. A megszokott munkaprogramon túl igényelték a részt­vevők a magyar társadalmi és vallási helyzet és a valláspedagógia hazai képé­nek bemutatását. Élénk beszélgetés kö­vette a magyar előadásokat. Szabóné Mátrai Marianna a magyaror­szági hitoktatás fejlődéséről és jelenlegi égető kérdéseiről tartott előadást. Teoló­giai hallgatók segítettek Budapest meg­ismertetésében filmvetítéssel, beszélge­téssel és idegenvezetéssel is. Izgalmas vitát váltott ki dr. Reuss András „pro­fesszori szemmel” és Simon Eszter hit­tantanár hallgató „diák szemmel” el­mondott beszámolója a magyar életről, kultúráról és gondolkodásról. Két gene­ráció képviselőiként, a kontrasztot is lát­tatva kérdések tömegére sarkallták a ta­nácskozás résztvevőit. Harmati Béla püspök előadásában „Vallás és vallások” címmel teológiai megalapozását és tár­sadalmi kontextusát vázolta fel a keresz­tyén egyházak társadalomban való jelen­létének és más vallásokhoz való viszo­nyának. Tomka Miklós professzor pedig a közép-európai térség vallásszociológi­ai térképét tárta elénk sok-sok elgondol­kodtató megállapítás és hangos töpren­gés kíséretében. Külön színfolt volt a konferencia „ki­ránduló napja”. A koncentrált program miatt egy vasárnap délelőtt állt csak ren­delkezésünk erre a célra. Felejthetetlen élményt nyújtott a Dohány utcai zsina­gógában számunkra megtartott két elő­adás. Dr. Schweitzer József főrabbi teo­lógus professzori hangvétele és biblikus elemekkel teleszőtt, szívből szóló vallo­mása, valamint Lazarovits Ernő elnök aktuális kérdéseket kiváltó történeti és a mai társadalmi közérzetet összefoglaló korrajza magas szintű tartalommal gaz­dagította az együttlétet. Tóth Emil kántor éneke a klasszikus, szép, héber dallamok felidézésével mély érzelmi légkört te­remtett a templomban. Néhány perc alatt siettünk át Deák téri templomunkba, ahol istentiszteleten vettünk részt, és az Evangélikus Múzeumot sietős tempóban, szakszerű vezetéssel tekintettük meg. Egyetlen percig sem volt kérdéses azon­ban, hogy vendégeink szívesen térnek vissza a meglátogatott helyekre, nyugod- tabb és ráérősebb tempóban. Miről volt szó a konferencián? Vissza­térő üzenetként hangzott el több össze­függésben is: megtagadhatatlan küldetés ma számunkra a „másik vallás” ismere­te. Oda kell fordulnunk másokhoz, nem szabad önmagunkat sem elzárnunk az érkezők és kérdezők elöl. A hittantanítás felelőssége, hogy toleráns gondolkodás­ra neveljen. A hittantanár személye mint példakép áll a tanulók előtt akkor is, amikor a másik felekezetről vagy a má­sok vallásról oktat. Nem egyszerű meg­válaszolni a régi, töprengő kérdést: a másik vallásról vagy a másik vallástól szeretnénk tanulni és tanítani. Eldönthe­tetlen ez a kérdés, hiszen amikor vala­mely világvallásról igazán minőségi szinten tanulunk, azonnal megismerjük értékrendjét és spiritualitását is. Ezért igaz a régi alapszabály: úgy tanítsunk a másikról, ahogy ő saját maga szeretné, hogy lássuk és megismerjük. Olyannak mutassuk be, amilyennek ő maga szeret­ne látszani a mi szemünkben. Kjell Härenstam professzor a svéd ta­pasztalatokról és a buddhizmus tanításá­ról, Manfred Kwiran a német valláspe­dagógiáról és az internetes kommuniká­ció hatásairól, Roger Howarth pedig az angliai Sussexben folyó tantervfejleszté­si koncepcióról tartott előadást. Szembe­tűnő volt, mennyire más a keresztyén hitoktatás helyzete ama még homogén- nak mondható posztkommunista társa­dalmakban, ahol konfesszionális alapú hitoktatás folyik, és mennyire más a multikulturális közeg heterogén helyze­tében. Egyfajta konszenzus azonban érezhető: hiányos tanítással, elzártság­gal vagy kényszerrel többet árthatunk a következő generációnak, mint az őszin­te és tárgyilagos ismeret közvetítéssel. Kultúrák és vallások, nézetek és indula­tok világában a korrekt oktatás minden szinten - óvodától az egyetemig - elemi követelmény. A minőségen pedig nem szabad spórolni semmilyen összefüg­gésben sem. Saját felekezetűnkhöz is akkor vagyunk a leghűségesebbek, ha „máshogy” vagy „másképp” hívők val­lását ismerjük, tiszteljük, gyermekeink­nek pedig őszintén tanítunk róla. A ta­nár és szülő személyes példája - ha ér­tékes és igazán átélt keresztyénség rej­lik benne - mélyen megragad a gyerme­ki szívben. Szabó Lajos A Balkán közel van” házi személyiség, politikus és gazdasági szakember. Istentisztelettel kezdjük dél­előtt 10 órakor a tanácskozást a Fasori Református templomban, melynek pro­vokáló címe így hangzik: „Ha nem mu­száj, ne ölj!” Isten igéjét egy különleges életpályát bejáró politikus-lelkész fogja hirdetni, Markus Meckel, aki evangéli­kus lelkészből lett az NDK első és utol­só szabadon választott kormányának külügyminisztere, ma pedig szociálde­mokrata parlamenti képviselőként az Eu­rópai Unió keleti bővítésének egyik poli­tikai felelőse az NSZK-ban. Rolf Koppe, a balkáni helyzetet szemé­lyes tapasztalatokból is jól ismerő német püspök az egyházak tevékenységéről be­szél majd, az egykori drezdai evangéli­kus esperes, Christof Ziemer pedig an­nak a szarajevói központnak a tevékeny­ségéről számol be, ahol ortodox és kato­likus keresztények találkozhatnak muszlimokkal és zsidó vallásúakkal. Előadást tart a Dél-Kelet-Európai Stabi­litási Egyezmény koordinátora, Bodo Hombach és a jugoszláviai Nis polgár- mestere is. A magyar egyházi segélyszervezetek szerepéről Lehel László (MOSZ), a huma­nitárius akciókat szervező vállalkozókról pedig a nemrég magas kitüntetést kapott Somody Imre (Pharmavit) beszél majd. A konferenciát Németh Zsolt külügyi államtitkár nyitja meg. Minden érdeklő­dőt szeretettel várnak a szervezők, akik a résztvevőket szerény ebéddel is megkí­nálják majd. • Balog Zoltán Országos Papné Csendesnap lesz 2000. április 1-jén, szombaton 10 órai kezdettel a Deák téri Gimnázium dísztermében (1052 Budapest, Sütő u. 1.) Gyülekezés '/210-10 óra között. Részletes programot a későbbiekben közlünk. Tudnivalók: Jelentkezés: 2000. március 22-ig az Északi Evangélikus Püspöki Hivatalban. Cím: 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. Tel: 394-2335, 394-2448, fax: 394-2440 Szeretettel hívunk és várunk minden aktív és nyugdíjas papné-testvért. Külön is szólunk azokhoz, akik még nem voltak közöttünk. Gyermek-felügyeletet válla­lunk! Kérjük, ezen igényüket előre jelezzék. Készüljünk az alkalomra!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents