Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-02-13 / 7. szám

2. oldal 2000. FEBRUÁR 13.

Evangélikus Élet

r

UJ NAP - UJ KEGYELEM

"v ISTENTISZTELETI ' REND

„Fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad.” Ézs 60,2

nem a parttalan toleranciát, hanem megkülönböztetve az embert attól, amit mond, vagy amit tesz. Ki tudja, az Úr mikor, milyen módon készít áldást valaki számára, rajtunk keresztül! Vagy akár a mi számunkra! Áldást rejthet minden találkozás, minden beszélgetés.

CSÜTÖRTÖK >■ Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt." Zsolt 91,14 (Jn 14,21; Jn 7,25-30; 2Móz 7,1-25) Mi a ragasz„Én veled leszek: megsegítelek és megmentelek" - így szól az Úr. Jer 15,20b (2Kor 1,9-10; 2Kor 4,6-10; Zsolt

124.1- 8) Hatalmas ígéret ez. Az Úr szeretetéből cselekszi, de várja tőlünk

ehhez a hit bátorságát. Csupán egyet kér az Úr: hogy ne önmagunkban, hanem Őbenne higgyünk. Hagyjuk, hogy ő formáljon át bennünket az Ő tetszése szerint. Azt a bátorságot, a hit bátorságát is megadja, csak kémünk kodás: amikor még csak eszembe sem jut, hogy el is hagyhatnám Öt, fel

kell Tőle. Higgyük, hogy ez sikerülhet, az Ö erejével! sem merül bennem, hogy fordulhatnék máshoz. Természetessé válik, reflex-szerűvé az Őhozzá fordulás. Mint ahogyan mások számára a máshoz

HÉTFŐ •.Idegparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden menekülés válik reflex-szerűvé. A különbség az, hogy Ő képes megmenteutadon.” Zsolt 91,11 (ApCsel 12,7; ApÚsel 26,1-3. 12-23; ni a legnagyobb veszedelemből, a halálból.

2Móz 3,1-22) Oltalom - a 91. zsoltár kulcsszava. Mérhetetlen nyugalmat és békességet ad az a tudat, hogy létem alapjának biztonsága az Úrnál van.

Semmi nem történhet velem az Ő tudta nélkül. A Ifit magasiskolája ez: még ha - emberi értelemben - valami bajon esne is, a/ Ő szemszögéből nézve az sem kell, hogy baj legyen. Életem Őbenne/an elrejtve.

/ /. /

KEDD ” ^z^rt ^la valaki Krisztusban vad, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. " 2Kor 5,1 ír (Zsolt 40,4; Jn 12,34-41; 2Móz

4.1- 17) Új teremtés. Ezt nem azt jelenti, hogy a régiből egy reprodukció születik, hanem valami teljességgel új, Veszi kezdetét, valami, ami teljesen más, mint az eddigi. Isten így teremt újjá. S ez az új elkezd az ■ dolgozni, és fokozatosan, egyre meggyőzőbben érvenyre^ÉN«

PÉNTEK

dig méltó és üdvösséges együttműködni ezzel az isteni erővel.

„Amilyen bőséggel résünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. " 2Kor 1,5 (Zsolt 4,2b; Mt 16,24-28; 2Móz 12,1-20) Isten szeretete így mutatkozik meg. Nem úgy, ahogyan a szenvedést kerülni akaró ember kívánja. Az igazán szenvedni tudó ember képes csak igazán megvigasztalódni is. Tanuljunk meg keresztyén módon szenvedni! Nagy feladat ez. Nem lehet, de nem is érdemes menekülni előle.

I m

„ Igaz, tudom. hogy> így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben? Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egy>ré sem tudna válaszolni ”, Jób 9,2-3 (1 Kor 3,18; Fii

SZERDA

„A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg. ” Zsid 13,2 (Jer 22,3; Jn 1,43-51; 2Móz 5,1-6) Az Úr várja tőlünk ezt a nyitottságot:

3.20-4,l; 2Móz 12,21-13.51) Az ember legnagyobb hibája, helyesebben

bűne: egyenlőnek tartja magát Istennel. Sőt, gyakran nagyobbnak. Áldott ember az, aki már megtapasztalta, hogy a világ nem ember-hanem Istenközpontú, még ha a látszat mást is mutat.

Nagy Ervin

V

vízkereszt utáni utolsó vasárnap

Adjuk érte életünket, hogy láthassuk!

Jn 12,20-26

A legtöbb, számunkra ismeretlen, de mások által kipróbált eszközzel, használati tárggyal, játékkal szórakozással vagy utazással úgy vagyunk, mint a kisgyermekek. Nekem is kell! Látnom kell! Hasonló olthatatlan vágy vesz erőt rajtunk, ha új filmről, színdarabról, „netán” könyvről hallunk. Én is szeretném látni, megismerni. Mikor új gyerek érkezik az iskolába, vagy új munkatárs a vállalathoz, mihamarabb szeretnénk találkozni vele. Fontos, hogy megismerjem, és ő is engem, mert még jól jöhet... Számtalanszor hallani folyosókon, buszmegállókban beszélgetések alkalmával: „Leköteleznél barátom, ha bemutatnál neki...”

Az a néhány görög, kiket az ige említ, lehet hogy azért utaztak fel Jeruzsálembe, mert igen komoly látványosságnak ígérkezett a hagyományos évi ünnepség.

Ám az a valószínűbb, hogy az „igazságkeresők” - amint az ókori görög vándorokat nevezték - az „ISMERETLEN ISTENNEK” az imádatára jöttek. Az ő léte felől bár bizonyosak voltak, de valamiféle istenbizonyítékot szerettek volna látni. Gyakran vagyunk ezzel mi is így. Ám nem könnyű az igen ismert, neves emberek közelébe férkőzni. Ennek ára van, kellenek a jó kapcsolatok, az összeköttetések. Ezért sem érdemes eldobni az érettségi találkozókon szétosztott címlistákat, a rég megkopott névjegykártyákat. Az „idegenek” talán ismerték a görög nevű tanítványt, Fülöpöt, és ezért őhozzá mentek a kéréssel: „Uram, Jézust szeretnénk látni”. Őszinte és tiszta beszéd ez. Bárcsak mindenki ilyen igaz szándékkal indulna felé. Mert úgy érzem, olykor nem ezt tesszük, nem biztos, hogy őt szeretnénk látni; az ökumenikus imahét alA német Brüdergemeinde Losungen kiadásában a napi igék mellett rövid meditációkat is közölnek. Opfermann Ernöné testvérünk fordításában ezentúl közreadjuk ezeket az írásokat, megköszönve, hogy munkáját rendelkezésünkre bocsátotta.

Február

13. Veled nem rémít többé semmi vész, Áldott a könny és könnyű a nehéz. Sír és halál sem árthat már nekem. Győzők, Uram, csak Te maradj velem!

Ev. ékv. 121,7

14. Ha nem jönne több angyal, elpusztulna a világ. Ameddig Isten a földet hordozza, addig küldi angyalait. Az angyalok régebbiek, mint a vallások. Még azokhoz az emberekhez is eljönnek, akik nem akarnak tudni semmiféle vallásról.

Westermann Ch.

15. Ahol a feltámadt Krisztus jelen van, ott új élet is van. Ebben a világban - amelyet gonoszság, szenvedés és pusztulás jellemez, - hat a feltámadás ereje. Urunk, Istenünk dicsérünk és magasztalunk érte! Giertz Bo

16. Urunk, imádkozunk mindazokért, akik távol vannak családjuktól és barátaiktól. Add, hogy érezzék: közösséget vállalunk velük. Adj nekünk gondolatokat és tetteket, amelyek segíthetnek ahhoz, hogy a nyomorban élő emberek kijöhessenek belőle és a szegények jogaikhoz jussanak. Urunk, add, hogy szent színed előtt emberek legyünk az embertársaink számára.

17. Szent igédnek hirdetését, Add örömmel hallgassam, A mennyország keresését

Buzgósággal folytassam, És kövessem törvényedet, A jóban leljem kedvemet, Miként Te azt kívánod! Ev. ékv. 285,3

18. Az én Istenemben Bízom ínségemben, Hogyha bú nyomja lelkem, Ő megsegíthet engem. Ő minden bajom látja És jóra fordíthatja. Ev. ékv. 343,1

19. Az Úr gondot visel, Kétségbe mért esel, Csüggedő sereg? Elküldi szent Fiát,

Hogy sátánt és hadát Veled győzze meg! Zokognom már nincs okom: Harcaimban Ő nyújt kezet S győzelemre vezet. Ev. ékv. 357.

kalmain inkább az új segédlelkész, vagy káplán érdekel, a keresztelők alkalmával az ünneplő család viselkedését figyelem, az esküvőkön az ifjú pár öröme helyett a menyasszony csokrát és a vőlegény frakkját nézegetem, és az egyre foghíjasabb vasárnap és ünnepnapokon a padsorokban az újraválasztandó presbitereket keresem. Sajnos, úgy tűnik, ez a szomorú valóság. Pedig a kiolthatatlan érzés, mely több mint kíváncsiság, több mint érdekismeretség, több mint a szokott vasárnapi harang hangja, itt él bennünk napról napra.

Jézus közelébe vágyunk, szeretnénk őt látni, s vannak pillanatok mikor ezért mindent, még a komfortos életünket is odaadnánk. Isten igéje tiszta és világos beszéd. így szólt, így üzent az Úr is Fü- löpön és Andráson keresztül a görögöknek: „Bizony, bizony mondom néktek, ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem haI meg, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz. ” El kell pusztulnia földi „magunknak”, énünknek, hogy új élet születhessen. Mikor érezzük (ha

csak egy pillanatra is), hogy Jézust meglátni mily gyönyörűséges és békességes, így szeretnénk élni egész életünkben. Ám gyengeségünk miatt gyakran hábo- rog a lelkünk, mikor fel kell adni a kényelmet, földi vágyainkat, terveinket, elképzeléseinket. Nem értjük, nem akarjuk megérteni, hogy a próbatételek alkalmával mi az Úr akarata. Pedig lehet, hogy az, ami Fülöp és András feladata volt. A tanítványság, és ezen belül megláttatni az emberekkel Jézust. Pál sem látta, mi az Úr terve vele a damaszkuszi úton, aztán maga tett bizonyságot pl. Agrippa előtt, nem is akárhogy: „Még hamarosan meggyőzöl, és keresztyénné teszel”.

Jézust csak akkor láthatjuk, ha nem önmagunk körül forog a világ, hanem odaszánjuk életünket. Csak ez az odaszánt élet lehet alkalmas arra, hogy családunkban és egyházunkban megláthassák az Úr Jézust. Ezért mindenünket, még az életünket is adjuk át, mint azt tették - vállalva a mártírságot - a tanítványok is.

Stermeczki András

Budapesten, 2000. február 13.

1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Szalay Tamás; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. dr. Zsigmondy Árpád; II., Modo- ri u. 6. de. fél 10. Sztoja- novics András; Pesthidegkút,

11., Ördögárok u. 9. de. fél |] p0(j0r Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1.

de. fél 9. Gálos Ildikó, Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Orosz Gábor Viktor; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 5. szeretetvendégség; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31- 33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Wiszkidenszky András; IX., Thalv Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Kinczler Irén; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelentöld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor, 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv., családi) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. 6. egyházzenei áhítat, Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Holecska Anikó; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Holecska Anikó; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistemp- lom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld XVI. Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Szabó János; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Szabó János; Rákosliget, XVII. Gázon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. du. 6. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza;

VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epistolája (oltári ige): ApCsel 26,9-20; az evangéliuma (igehirdetési alapige): Jn 12,20-26. HETI ÉNEKEK: 280, 338.

SZOLGALATI UTAK

Kerékpárral a hátamon...

Somogyország útjai a 50-es években még sok kívánnivalót hagytak maguk után. A makadám utak kőzúzaléka marta a kerékpár gumiköpenyeit és a defektek, ha nem is napirenden, de „havirenden” voltak. Most mégsem erről akarok írni, hanem egy másik kellemetlen élményről, amely biciklim kerekeit teljesen behálózta, illetve rabságban tartotta.

Egyik vasárnapon Kőröshegy felé tartottam szolgálatra, ahol a Glázer gondnok szedegette össze a hittestvéreket. Sok mindent mondott gyorsan pergő szavaival, de egy emlékezetes maradt tanácsaiból: „Tisztelendő úr, ne szegény lányt vegyen feleségül, mert a mai papi fizetésből nem lehet megélni”. Közben a szegényes kerékpáromra sandítottam és gondolataimban motoszkált, hogy milyen nehezen lehet összegyűjteni, a főként kisnyugdíjasoktól, az egyházfenntartói hozzájárulást.

Nos, ezzel a szegényes biciklivel már Pusztaszemest is elhagyva, Kapoly felé tartottam, ahol a református templomban volt istentisztelet. Havonta egyszer látogattam ide vasárnapi szolgálatra. Talán az itteni református kollégától hallottam,

hogy miként kezdték papi együttlétüket az egyházmegyében: „Rákosi Mátyás itt van, tehát megkezdhetjük gyűlésünket.” Az egyik lelkész neve ugyanis Rákosi volt, a másiké Mátyás. Félre a humorral, mert a délutáni Kapoly és Bálványos közti földesút egyáltalán nem volt humoros.

Mindenesetre a nehéz útra a kapolyi gondnokék finom ebéddel felkészítettek. Még egy tál kedvenc tésztám, fánk is ott piroslott előttem. Nem tudtam, hogy gondnokom unokája miért kuncog. A nagypapa kérdésemre elárulta: „Hát arra kíváncsi, hogy ki veszi le a papot?” A pap-kéve a kereszt tetején aratás idején valamikor a papot illette. Válaszom most ez volt: „Kisöcsém, a pap veszi le most a papot!”

De alig keltem fel az asztal mellől, máris gyülekeztek a nyári viharfelhők. Nekem meg indulnom kellett, mert Bálványoson háznál vártak istentiszteletre. Alig értem el a földút közepéig, lezúdult a záporeső és egyre nehezebben ment a pedálozás, mert a sárhányó úgy megtelt sárral, hogy 10 méter után tisztogatni kellett. Végül, látva a további kerékpározás reménytelenségét, hátamra vettem az útitársamat, és így érkeztem Bálványosra. Lehet, hogy pogány őseink így vitték bálványaikat Bálványosra a honfoglalás idején? De visszük ma is modem bálványainkat, mert szükségesnek tartjuk és szívünkhöz nőttek.

Megvártak- a testvérek, tetemes késésem ellenére is, mert tudták, hogy nem hagyom cserben őket. Zengett az ének, hangzott az ige. Talán Isten szükségesnek tartotta, hogy a nyári zápor áztatása és az izzasztó biciklicipelés után az igét jobban záporoztassam testvéreimre. Mert ki tudja, mikor tér vissza és egyesek életében lesz-e még alkalom...?! Reformátorunk ajkán is elhangzott: Isten igéje olyan, mint a zápor, mely ha elvonul, nem tér vissza oda... - Amikor vége volt az istentiszteletnek, - ha emlékezetem nem csal -, a nap is kisütött. És most már a bálványosi szerpentinúton lefelé - amit még állítólag Horthy Miklós épített, illetve gyakorta bejárt - könnyen gurult kerékpárom, „hálaképpen”, hogy nem hagytam el és cipeltem a sárban.

Szimon János

4

i