Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-12-17 / 51. szám

2. oldal 2000. DECEMBER 17.

Evangélikus Élet

r

Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Az Úr jön hatalommal. (Ézs 40,3.10)

§ „Amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. ” Mk 11,25 (Ezsdr 9,15; Mt 11,2-10; Zsolt 68,25-36). Az [sten- ' nek egy csodálatos ajándéka, hogy a Vele való kapcsolatunk rendezéséhez elváy laszthatatlanul hozzá tartozik az emberi kapcsolataink rendezése. De ez nem azt jelenti, hogy ha én megbocsátok, akkor ő is megbocsátja bűneimet, ha mással jót ,teszek, akkor jutalomban lesz részem. A Vele való kapcsolat Jfern az „adok - kapók” viszonyán nyugszik, hanem a Golgotái kereszten. Vagyis J&eretete nem a mi cselekedeteinktől függ. Mindig Ő lépett előbb, mindig Ő a kej^eményezö. A megbocsátásom nem feltétele, hanem következménye annak, lygy Isten Jézus Krisztusért minden bűnömet megbocsátotta. Ennek az örömhím® kell, hogy következménye legyen az embertársi kapcsolataim rendezése - megbocsátással.

„Légy hű mindhalálig, és neked ad&m az élet koronáját.'! Jel 2,10c (Dán 3,17.18; Mt 11,11-15; Lk \,\Ál). Szenvedéseket átélő, és megpróbáltatások előtt álló gyülekezethez íródott óz a néhány sor - bátorításul. Ne féljetek! Tartsatok ki! Neked adom az élet koronáját. Nem a gyülekezet szépvedésé- ért, hanem mert szenvedésükben állhatatosan Krisztushoz ragaszkodnak. Ez is ajándék, hogy van kibe kapaszkodnunk ajéajban, van megtartónk. Sőt! Akik minden nyomorúságuk közepette mindvégje Jatartanak, csak. ragaszkodnak, csak benne bíznak, azoké az örök élet Kriszti

nem vesszük észre, hogy tele van velük az életünk, mert az Isten velünk van minden nap. Csodákkal teli világban élünk!

„Az Úr félelme lesz Sión kincse. ” Ézs 33,6 (Jel 14,7; Lk 3,1-14; Lk T;26;38). A legnagyobb kincs, ami az emberé lehet. Nem mi szerezzük meg, nem mi fáradozunk érte, nem a mi érdemünk, hanem ajándékba kapjuk. •Kegyelemből kapjuk a hitet, az Istenbe vetett bizalmat. Csak akkor lesz igazán egyedüli kincsünk, ha rá merjük hízni magunkat, az életünket, mint akik megismerték Krisztusban hozzánk lehajoló szeretetét és irgalmát.

„Kegyelem néktek és Békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő. ’’Jel l,4(J£olt 139,5; ApCsel 13,15-25; Lk 1,39-56). Kegyelem és békesség. Két egymástólpválaszthatatlan szó, mert mindkettő életet gazdagít, mert mindkettő ajándék. De ü legfontosabb, hogy mindkettőt ugyanattól kapjuk meg, aki a jelenünkben, múmiánkban, jövőnkben is ajándékozó Urunk marad.

PÉNTEK

ha van eletmun

KEDO

„ Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népek Zsolt 77,15 (Jel 15,4; Mt 3,1-12; Lk 1,18-25). Az ember az Istennel való találkozását mindig csodaként élte át, és éli meg. Vagy úgy, hogy valami meg- magyarázhatatlant lát, vagy úgy, hogy valami csodálatos dolog történik vele, amit az ember olykor nem is vesz észre. Ezekben a csodákban, jelekben mutatja meg magát, hogy valójában Ő kicsoda: a mindenható Isten, aki erős kézzel, de rejtetten munkálkodik a világban értünk. Nem igaz, hogy ma nincsenek csodák. Talán csak

k a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De rs ruházatunk, elégedjünk meg vele. ” lTim 6,7-8 (5Móz 5,21; Hós 14,6-10; Lk €57-66). Földi életünk csupán egy rövid út megszületésünk, és halálunk között. Uíes kézzel jöttünk, és üres kézzel megyünk. Nincs értelme a vagyont öncélúan felhalmozni, nem vihetjük magunkkal halálunk után. Elégedjünk meg azzal, amink fan, hiszen az Isten mindennel ellát bennünket, üres ke- vándorokat, amire szüÉRégünk lehet ebben az életben - kegyelméből.

ivünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és min'd. ’’ ÍJn 3,20 (Zsolt 139,1-2; Lk 7,29-35; Lk 1,67-80). Az Isten mindent lát. Látja az ember szívének minden gonosz szándékát. Látja, hogy nem érdemiünk bocsánatot. De Istennek hála, nagysága nem a mindent-látásában rejlik, hanem a legnagyobb bűntudatot is túlszárnyaló, megértő szeretetében.

Eszlényi Ákos

ADVENT3. VASÁRNAPJA

Tudom, kiben hiszek

2Tim 1,8-14

Az ádventben élő emberek egy ígéret beteljesülésében hívő, azt váró, arra előkészülő emberek. Isten ígéretében bízva építette bárkáját Noé, keresett új hazát megígért fiának Ábrahám, vezette negyven éven át népét a pusztában Mózes, és foglalta el az ígéret földjét a pusztában született nemzedék Józsué vezetésével. Tudták, hogy kiben hisznek. Ezért a hitükért kellett szenvedniük a hitetlen, vagy valamilyen más vallásban hívők gúnyolódásaitól. Mi is ádventben élő emberek vagyunk, akik tudjuk, hogy kiben hiszünk. Hogy senki meg ne téveszthessen minket, ebben jelent segítséget apostoli igénk biztatása: „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt. ” Miért kellett volna Timóteusnak, vagy kellene nekünk szégyellnünk bizonyságtevésünket krisztushitünkről? Azért, mert a csak „születéstől-halálig” gondolkodó, tervező és élő emberek véleménye szerint a Krisztus feltámadásáról szóló evangélium bolondság. Az volt az apostoli korban, és annak minősítik ma is. Ezért, aki a feltámadt Krisztusban hisz, és az ő ígéretének beteljesedését várva, ádventben él, annak a bizonyságtételét ma is gúnyolódás fogadja a világi életben. Ebben a környezetben szégyellnie kell a feltámadáshitét, az erkölcsi tisztaságát; azt, hogy nem megtorolja, hanem megbocsátja, ha vétenek ellene; és a bűnt elítélve, igyekszik menteni a bűnöst. Várja Krisztus visszatérését, mert tudja, hogy akkor teljesedik be Isten minden ígérete, és ez a biztos reménység határozza meg minden gondolatát, cselekvését, és egész életét. Szégyenérzet nélkül, sőt Isten ereje által tesz bizonyságot arról, hogy felelősséget vállal és érez a felelőtlen gúnyolódok megtéréséért, még akkor is, ha értük és helyettük kell szenvedéseket vállalnia.

A hitetlen ember fél a szenvedéstől, a vallásos ember pedig az isteneitől. Pál apostol kifejezetten dicsekedett a szenvedéseivel, melyeket az evangélium terjesztése során átélt, tanítványának pedig ezt íija: „szenvedj velem együtt az evangéliumért Isten ereje által. ” Ha hitünkért szenvedünk, sohasem vagyunk magunkra hagyatva, egyedül, mert Krisztus szenvedéseiben részesülünk, és Ő együtt érez, együtt szenved velünk. Ezt éljük át, amikor együtt és egymásért imádkozunk, amikor a testi és lelki gyengeség elhor- dozásakor erőt kapunk az értünk mondott imádságokból. Tudjuk, hogy a legtürelmesebben viselt szenvedés sem üdvözít senkit, mert egyedül Jézus igazíthat meg Isten előtt. Ő pedig nem a mi szenvedéseinket Jutalmazza” az utolsó napon, hanem Krisztus szenvedését és halálát fogadja el váltságul. Azért hiszünk Őbenne, mert neki van hatalma a halál és az élet fölött. Ő őrzi bennünk az örök élet drága kincsét, amiért szenvedett, hogy nekünk adhassa, és amiért mi is szenvedünk, hogy megtarthassuk.

„ Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra", amikor ígéretét beteljesítve, visszatér. A krisztushit nem álom, nem vallásos képzelgés és művészi fantázia, hanem tudás, ismeret. Ismeret Krisztus országáról, amely eljövendő és a Szentlélek által mégis jelenlévő, valóságos hatalom ebben a világban is, amely Krisztus által, érette és őbenne örökkévaló. Őbenne hiszek, róla teszek hitvallást az emberek előtt szégyenérzet nélkül, az ő evangéliumáért szenvedek Isten ereje által, és őrzöm a tőle kapott drága kincset visszaérkezéséig, a bennünk lakozó Szentlélek által.

Rezessy Miklós IMÁDKOZZUNK!

Bár hitemért szenvednem kell, s gyűlölettel illetnek az emberek, de tudom, és ez nyújt vigaszt, hogy mi aggaszt, az úgy tetszik Istennek. Egy kevésig talán késik az ítélet, de rossz véget érnek, kik bántják lel- kemet.

Sorsom nincsen hatalmamban, én magamban meg nem változtathatom. Itt amim van, nem állandó, elmúlandó kincs, vagyon: azt jól látom. Csupán a hit oly kincs, amit a gonosz had el nem ragad, ez megmarad sajátom.

Ó, Uram, hát ez éltemben, ahol minden változik oly hirtelen, halld meg esdö kérelmemet: védd ügyemet, s oltalmaddal légy velem. Ez ha kísér, bármi sors ér, nem rettegek, vigaszt lelek, mert velem van Istenem.

(Dunántúli Énekeskönyv, 364. számú ének)

ISTENTISZTELETI _______REND

Bu

dapesten, 2000. december 17.

1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. dr. Fabiny Tibor; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút,

11., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegver, III., Mező u. 12. de. 10. Bízik László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (családi) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. dr. Harmati Béla;

VII. , Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; Vili., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza;

VIII. , Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Ferenczy Erzsébet; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (családi) Ferenczy Erzsébet; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék,

XII. , Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Béres László; du. 4. gyermek-szeretetvendégség;

XIII. , Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (Kistemp- lom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVL, Batthyány I. u de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVL, Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; du. 5. Endreffy Géza; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre: Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza;

ÁDVENT 3. VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Jn 5,31-38; epistolája (igehirdetési alapige): 2Tim 1,8-14. HETI ENEKEK: 140, 136.

KARÁCSONYI ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. december 26-án, karácsony 2. napján a Bécsikapu téri templomból. Igét hirdet Balicza Iván lelkész.

EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. december 31-én, vasárnap de. 10.04 órakor a Buda pest-pestszentlőrinci evangélikus templomból. Igét hirdet Győri Gábor lelkész.

A német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk:

December

17. Elismerjük, hogy nem vagyunk tökéletesek és gyakran megbotlunk. Mégis hisszük, hogy Te, mint egy atya gyermekei iránt, hozzánk Krisztusért irgalmas leszel! Reménységünk biztos tudatában szívesen megbocsátunk adósainknak és ezután is meg akarunk bocsátani parancsolatod szerint. (Comenius Á. J.)

18. Ha érdemlett jó híremnek Szenvednem kell sérelmét: Tűtjek s váljam jó ügyemnek Eljövendő győzelmét. S ha magamat kell mentenem, Ó, add kegyes Jó Istenem: Példát csak tőled vegyek, Bosszúálló ne legyek! (D 464,4 Dali. EÉ 418)

19. Megváltottál Jézus, önnön véreden. Könyörülj most fáradt, gyarló népeden! Legyünk végre azzá, mi benned vagyunk: Vonzó látvány, íz, fény - így lesz holnapunk! (EÉ 473,4 Scholz L.)

20. Te szentségnek új Világa, Vezess igédnek útjára! Taníts az Istent vallanunk,

Szívből Atyánknak mondanunk! Add az igaz hitet nekünk, Egy legyen a mi Mesterünk! Benne higgyünk, éljünk, haljunk, Jézus legyen csak bizodal- munk! Halleluja, halleluja! (EÉ 229,2 XI. sz-i antifonából Luther M.)

21. Örökkévaló Isten, megszülettünk erre a világra, de nem tudjuk, honnan jöttünk.

Itt élünk, nem tudjuk meddig? De Te megadtad nekünk, amire szükségünk volt: a Krisztussal való találkozást, aki azért jött, hogy életünk legyen, amelyben teljes megelégedést kaphatunk, Általa vezess, taníts minket már most az igaz életre! (Comenius A. J. után)

22. Úr Jézus Krisztus, szakítsd el szívünket a múlandó dolgoktól! Őrizz meg irigységtől és fukarságtól, de legfőképpen attól, hogy a jóllakottság érzése elnyomja bennünk az utánad és igéd után érzett éhséget. Te légy egyedül legfőbb jónk! Kérlek, nyisd meg szívünket és kezünket azok felé, akik hiányt szenvednek.

23. Uram, sok mindenfélét nem tudok magamról. De azt tudom, hogy közönyös vagyok mások bajával szemben, megbántok és megvetek embereket, visszaélek jó dolgokkal, megtagadom a kiengesztelődést és mindig találok okot, amely hibámat ártatlannak tünteti fel. Te, Uram, átviszel minden sötétségen és mindig jobban olyan emberré formálsz, aki szívednek kedves. Köszönöm!

REGI ADVENTEK

Isten iskolájában

Balikó Zoltán pécsi igehirdetéseiből (1981.) Jel 3,7-13

Ennek a levélnek a legrövidebb témája: a nyitott ajtó. Érdemes a Szentírásban megtalálható párhuzamos helyek otthoni kikeresése, elolvasása. Jób is tudott már arról. Ézsaiás világosan megfogalmazta a reménységet, hogy van egy ajtó, és van egy kulcs. Annak idején még Dávidról beszéltek, mert az eljövendő Messiást Dáviddal hozták kapcsolatba, de az a kulcs nyit és zár! Amelyik ajtót kinyitja, azt ember be nem csukhatja. De azt, amelyiket bezár, azt senki ki nem nyithatja! A nyitott ajtók gyülekezetéről van szó.

Most keresi a mi szívünket, hogy ráébresszen arra, akármennyi kellemetlenség vesz körül, akárhányszor hozzák el a próbatétel-kísértés óráját reánk ellenségeink, akár láthatók, akár láthatatlanok, emberek, vagy gonosz lelkek, mindenképpen ezt a kincset senki tőlünk el nem veheti, mi egy nyitott ajtó gyülekezete vagyunk! Ennek a nyitott ajtónak a kulcsa Jézusnál van. Mit is jelent ez? Senki nem képes eljutni Isten megismeréséhez, kulcs nélkül. Mindenfajta vallástörténeti, vallásfilozófiai, ma is talán százmilliós tömegeket mozgató vallásos rendszer alapvető ítélete ez. Egyedül Jézusnál van az ajtó kulcsa. S egyedül Ő nyithatja ki előttünk az Isten megismerésének ajtaját, annak az elveszített világnak, Isten országának a megragadását. S ez a gyülekezet kincse. így lettek ők maguk is Isten népének tagjaivá, és ez az, ami őket szükségképpen betölti minden nap annyi örömmel, és annyi erővel, amit senki tőlük el nem vehet.

A nyitott ajtó azt jelenti: szabad menetel az Atyához. Hányszor nem gondolunk erre igazán gyermeki hálával. Milyen gyakran olyan természetesnek vesszük, hogy mi keresztények vagyunk, tehát ezt halljuk, ezt mondhatjuk, és ezzel számolhatunk. A gyülekezet számára pedig minden esetben szüntelen meglepetés, szüntelen megrendítő csodálkozás, éppen ezért igazi öröm forrása az, hogy mi a nyitott ajtó gyülekezetéhez tartozunk. Szabad az út! Mit jelent zárt ajtó előtt állni! Elég két percet késni a beteg gyerekkel a karon, az orvosi rendelő ajtaja zárva van. A haláltól rémült édesanya, nehéz a gyerek a karján, csúnya idő van. Hova menjen, hova fusson? Nagy félelmében otthon hagyott mindent, se pénztárca, semmi nála, sötét is van már. Mit jelent zárt ajtó mellett állni? Vagy egy nagyon fontos ügyet kell elintézned, és valaki házon kívül van. Bár még délelőtt van, de az ajtó csukott. Emberi ügyek. Még ha nagyon körmünkre égnek is, de néha nagyon tudnak fájni, mindenképpen kóstolót adnak, hogy mit jelent az, amikor egy ajtó előttünk zárva van. Szeretnénk bejutni, és nem lehet.

Jézus a nyitott ajtó Ura! Mi érette, az Ő nevében nyitott ajtón át közlekedhetünk.

Senkinek nincs hozzá közöttünk lehetősége arra, hogy a maga nevében odaáll- jon Isten elé. Senkinek. De Jézus nevében mehetünk szabadon és bátran Atyánk színe elé. Felmértük-e, milyen ajándék ez, hogy ez nekünk adatott, hogy mi ebből élhetünk, hogy ezt gyakorolhatjuk? Nagyon rossz példa, tudom, de valami nagyon magas evilági potentátnál kellene valamit elintézni, ami úgy tűnik, fontos. Hogy kerülhetünk színe elé? S kiderül, jó barátunk annak is a barátja, s amikor a barátért, a barát nevében nyílnak előttünk ajtók, mert elképzelni és átélni mit is jelent az: kimondom Jézus nevét, a zárt ajtó kinyílik. Az Ő nevében akárhol, vagy, akármit csinálsz, akármibe kerültél, akármi fenyegetne, neked szabad meneteled van, az Isten színe elé, a te Atyádhoz. Lehet, hogy a kis városban voltak gazdag polgárok, nem is egy közülük zsidó volt, lehet, hogy mind kétkezi munkások, szegény kis emberek voltak. De hát hol van olyan földi kincs, vagy bármi vagyon, ami felérne ezzel, ha egy gyülekezet ezt hiheti, és ezt hallja újra Urától! Ne felejtsétek: én nyitott ajtót adtam elétek! Ti a nyitott ajtó gyülekezete vagytok! Senki nem zárhat ki benneteket. Senki nem doron- golhat le, senki nem riaszthat el, senki nem léphet közénk immár, ti magatok sem. Amit O kinyit, senki be nem zárhat. Amit bezár, azt senki ki nem nyithatja.

k

*