Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-12-17 / 51. szám

2. oldal 2000. DECEMBER 17. Evangélikus Élet r Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Az Úr jön hatalommal. (Ézs 40,3.10) § „Amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. ” Mk 11,25 (Ezsdr 9,15; Mt 11,2-10; Zsolt 68,25-36). Az [sten- ' nek egy csodálatos ajándéka, hogy a Vele való kapcsolatunk rendezéséhez elváy laszthatatlanul hozzá tartozik az emberi kapcsolataink rendezése. De ez nem azt je­lenti, hogy ha én megbocsátok, akkor ő is megbocsátja bűneimet, ha mással jót ,te­szek, akkor jutalomban lesz részem. A Vele való kapcsolat Jfern az „adok - kapók” viszonyán nyugszik, hanem a Golgotái kereszten. Vagyis J&eretete nem a mi csele­kedeteinktől függ. Mindig Ő lépett előbb, mindig Ő a kej^eményezö. A megbocsá­tásom nem feltétele, hanem következménye annak, lygy Isten Jézus Krisztusért minden bűnömet megbocsátotta. Ennek az örömhím® kell, hogy következménye legyen az embertársi kapcsolataim rendezése - megbocsátással. „Légy hű mindhalálig, és neked ad&m az élet koronáját.'! Jel 2,10c (Dán 3,17.18; Mt 11,11-15; Lk \,\Ál). Szenvedéseket átélő, és meg­próbáltatások előtt álló gyülekezethez íródott óz a néhány sor - bátorításul. Ne fél­jetek! Tartsatok ki! Neked adom az élet koronáját. Nem a gyülekezet szépvedésé- ért, hanem mert szenvedésükben állhatatosan Krisztushoz ragaszkodnak. Ez is ajándék, hogy van kibe kapaszkodnunk ajéajban, van megtartónk. Sőt! Akik min­den nyomorúságuk közepette mindvégje Jatartanak, csak. ragaszkodnak, csak benne bíznak, azoké az örök élet Kriszti nem vesszük észre, hogy tele van velük az életünk, mert az Isten velünk van min­den nap. Csodákkal teli világban élünk! „Az Úr félelme lesz Sión kincse. ” Ézs 33,6 (Jel 14,7; Lk 3,1-14; Lk T;26;38). A legnagyobb kincs, ami az emberé lehet. Nem mi szerez­zük meg, nem mi fáradozunk érte, nem a mi érdemünk, hanem ajándékba kapjuk. •Kegyelemből kapjuk a hitet, az Istenbe vetett bizalmat. Csak akkor lesz igazán egyedüli kincsünk, ha rá merjük hízni magunkat, az életünket, mint akik megismer­ték Krisztusban hozzánk lehajoló szeretetét és irgalmát. „Kegyelem néktek és Békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő. ’’Jel l,4(J£olt 139,5; ApCsel 13,15-25; Lk 1,39-56). Kegyelem és békesség. Két egymástólpválaszthatatlan szó, mert mindkettő életet gazdagít, mert mindkettő ajándék. De ü legfontosabb, hogy mindkettőt ugyanattól kapjuk meg, aki a jelenünkben, múmiánkban, jövőnkben is ajándékozó Urunk ma­rad. PÉNTEK ha van eletmun KEDO „ Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népek Zsolt 77,15 (Jel 15,4; Mt 3,1-12; Lk 1,18-25). Az ember az Istennel va­ló találkozását mindig csodaként élte át, és éli meg. Vagy úgy, hogy valami meg- magyarázhatatlant lát, vagy úgy, hogy valami csodálatos dolog történik vele, amit az ember olykor nem is vesz észre. Ezekben a csodákban, jelekben mutatja meg magát, hogy valójában Ő kicsoda: a mindenható Isten, aki erős kézzel, de rejtetten munkálkodik a világban értünk. Nem igaz, hogy ma nincsenek csodák. Talán csak k a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De rs ruházatunk, elégedjünk meg vele. ” lTim 6,7-8 (5Móz 5,21; Hós 14,6-10; Lk €57-66). Földi életünk csupán egy rövid út megszü­letésünk, és halálunk között. Uíes kézzel jöttünk, és üres kézzel megyünk. Nincs ér­telme a vagyont öncélúan felhalmozni, nem vihetjük magunkkal halálunk után. Elé­gedjünk meg azzal, amink fan, hiszen az Isten mindennel ellát bennünket, üres ke- vándorokat, amire szüÉRégünk lehet ebben az életben - kegyelméből. ivünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és min­'d. ’’ ÍJn 3,20 (Zsolt 139,1-2; Lk 7,29-35; Lk 1,67-80). Az Is­ten mindent lát. Látja az ember szívének minden gonosz szándékát. Látja, hogy nem érdemiünk bocsánatot. De Istennek hála, nagysága nem a mindent-látásában rejlik, hanem a legnagyobb bűntudatot is túlszárnyaló, megértő szeretetében. Eszlényi Ákos ADVENT3. VASÁRNAPJA Tudom, kiben hiszek 2Tim 1,8-14 Az ádventben élő emberek egy ígéret beteljesülésében hívő, azt váró, arra elő­készülő emberek. Isten ígéretében bízva építette bárkáját Noé, keresett új hazát megígért fiának Ábrahám, vezette negy­ven éven át népét a pusztában Mózes, és foglalta el az ígéret földjét a pusztában született nemzedék Józsué vezetésével. Tudták, hogy kiben hisznek. Ezért a hitü­kért kellett szenvedniük a hitetlen, vagy valamilyen más vallásban hívők gúnyo­lódásaitól. Mi is ádventben élő emberek vagyunk, akik tudjuk, hogy kiben hi­szünk. Hogy senki meg ne téveszthessen minket, ebben jelent segítséget apostoli igénk biztatása: „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt. ” Miért kellett volna Timóteusnak, vagy kellene nekünk szégyellnünk bizonyságtevésün­ket krisztushitünkről? Azért, mert a csak „születéstől-halálig” gondolkodó, terve­ző és élő emberek véleménye szerint a Krisztus feltámadásáról szóló evangéli­um bolondság. Az volt az apostoli kor­ban, és annak minősítik ma is. Ezért, aki a feltámadt Krisztusban hisz, és az ő ígé­retének beteljesedését várva, ádventben él, annak a bizonyságtételét ma is gúnyo­lódás fogadja a világi életben. Ebben a környezetben szégyellnie kell a feltáma­dáshitét, az erkölcsi tisztaságát; azt, hogy nem megtorolja, hanem megbo­csátja, ha vétenek ellene; és a bűnt elítél­ve, igyekszik menteni a bűnöst. Várja Krisztus visszatérését, mert tudja, hogy akkor teljesedik be Isten minden ígérete, és ez a biztos reménység határozza meg minden gondolatát, cselekvését, és egész életét. Szégyenérzet nélkül, sőt Isten ere­je által tesz bizonyságot arról, hogy fele­lősséget vállal és érez a felelőtlen gúnyo­lódok megtéréséért, még akkor is, ha ér­tük és helyettük kell szenvedéseket vál­lalnia. A hitetlen ember fél a szenvedéstől, a vallásos ember pedig az isteneitől. Pál apostol kifejezetten dicsekedett a szen­vedéseivel, melyeket az evangélium ter­jesztése során átélt, tanítványának pedig ezt íija: „szenvedj velem együtt az evan­géliumért Isten ereje által. ” Ha hitünkért szenvedünk, sohasem vagyunk magunk­ra hagyatva, egyedül, mert Krisztus szenvedéseiben részesülünk, és Ő együtt érez, együtt szenved velünk. Ezt éljük át, amikor együtt és egymásért imádkozunk, amikor a testi és lelki gyengeség elhor- dozásakor erőt kapunk az értünk mon­dott imádságokból. Tudjuk, hogy a leg­türelmesebben viselt szenvedés sem üd­vözít senkit, mert egyedül Jézus igazíthat meg Isten előtt. Ő pedig nem a mi szen­vedéseinket Jutalmazza” az utolsó na­pon, hanem Krisztus szenvedését és ha­lálát fogadja el váltságul. Azért hiszünk Őbenne, mert neki van hatalma a halál és az élet fölött. Ő őrzi bennünk az örök élet drága kincsét, amiért szenvedett, hogy nekünk adhassa, és amiért mi is szenvedünk, hogy megtarthassuk. „ Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra", amikor ígéretét beteljesítve, visszatér. A krisztushit nem álom, nem vallásos képzelgés és művészi fantázia, hanem tudás, ismeret. Ismeret Krisztus országáról, amely eljövendő és a Szent­lélek által mégis jelenlévő, valóságos ha­talom ebben a világban is, amely Krisz­tus által, érette és őbenne örökkévaló. Őbenne hiszek, róla teszek hitvallást az emberek előtt szégyenérzet nélkül, az ő evangéliumáért szenvedek Isten ereje ál­tal, és őrzöm a tőle kapott drága kincset visszaérkezéséig, a bennünk lakozó Szentlélek által. Rezessy Miklós IMÁDKOZZUNK! Bár hitemért szenvednem kell, s gyűlölet­tel illetnek az emberek, de tudom, és ez nyújt vigaszt, hogy mi aggaszt, az úgy tet­szik Istennek. Egy kevésig talán késik az ítélet, de rossz véget érnek, kik bántják lel- kemet. Sorsom nincsen hatalmamban, én ma­gamban meg nem változtathatom. Itt amim van, nem állandó, elmúlandó kincs, va­gyon: azt jól látom. Csupán a hit oly kincs, amit a gonosz had el nem ragad, ez megma­rad sajátom. Ó, Uram, hát ez éltemben, ahol minden változik oly hirtelen, halld meg esdö kérel­memet: védd ügyemet, s oltalmaddal légy velem. Ez ha kísér, bármi sors ér, nem rette­gek, vigaszt lelek, mert velem van Istenem. (Dunántúli Énekeskönyv, 364. számú ének) ISTENTISZTELETI _______REND Bu dapesten, 2000. december 17. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. dr. Fabiny Tibor; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, 11., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegver, III., Mező u. 12. de. 10. Bízik László; Óbuda, III., Dévai Bí­ró M. tér de. 10. (családi) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. dr. Harmati Béla; VII. , Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szir­mai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Ker­tész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; Vili., Ka­rácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII. , Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz And­rás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Ferenczy Erzsébet; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (családi) Ferenczy Erzsébet; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII. , Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Béres László; du. 4. gyermek-szeretetvendégség; XIII. , Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (Kistemp- lom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmi­hály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVL, Batthyány I. u de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVL, Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; du. 5. Endreffy Géza; Kispest, XIX., Hungá­ria út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pester­zsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri Já­nos Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre: Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Sza­badság út 57. de. 10. Endreffy Géza; ÁDVENT 3. VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Jn 5,31-38; epistolája (igehirdetési alapige): 2Tim 1,8-14. HETI ENEKEK: 140, 136. KARÁCSONYI ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. december 26-án, ka­rácsony 2. napján a Bécsikapu téri temp­lomból. Igét hirdet Balicza Iván lelkész. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. december 31-én, va­sárnap de. 10.04 órakor a Buda pest-pest­szentlőrinci evangélikus templomból. Igét hirdet Győri Gábor lelkész. A német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: December 17. Elismerjük, hogy nem vagyunk tökéletesek és gyakran megbotlunk. Mégis hisszük, hogy Te, mint egy atya gyermekei iránt, hozzánk Krisztusért irgalmas leszel! Reménységünk biztos tudatában szívesen megbocsátunk adósainknak és ezután is meg akarunk bocsátani parancsolatod szerint. (Comenius Á. J.) 18. Ha érdemlett jó híremnek Szenvednem kell sérelmét: Tűtjek s váljam jó ügyem­nek Eljövendő győzelmét. S ha magamat kell mentenem, Ó, add kegyes Jó Is­tenem: Példát csak tőled vegyek, Bosszúálló ne legyek! (D 464,4 Dali. EÉ 418) 19. Megváltottál Jézus, önnön véreden. Könyörülj most fáradt, gyarló népeden! Le­gyünk végre azzá, mi benned vagyunk: Vonzó látvány, íz, fény - így lesz hol­napunk! (EÉ 473,4 Scholz L.) 20. Te szentségnek új Világa, Vezess igédnek útjára! Taníts az Istent vallanunk, Szívből Atyánknak mondanunk! Add az igaz hitet nekünk, Egy legyen a mi Mesterünk! Benne higgyünk, éljünk, haljunk, Jézus legyen csak bizodal- munk! Halleluja, halleluja! (EÉ 229,2 XI. sz-i antifonából Luther M.) 21. Örökkévaló Isten, megszülettünk erre a világra, de nem tudjuk, honnan jöttünk. Itt élünk, nem tudjuk meddig? De Te megadtad nekünk, amire szükségünk volt: a Krisztussal való találkozást, aki azért jött, hogy életünk legyen, amely­ben teljes megelégedést kaphatunk, Általa vezess, taníts minket már most az igaz életre! (Comenius A. J. után) 22. Úr Jézus Krisztus, szakítsd el szívünket a múlandó dolgoktól! Őrizz meg irigy­ségtől és fukarságtól, de legfőképpen attól, hogy a jóllakottság érzése el­nyomja bennünk az utánad és igéd után érzett éhséget. Te légy egyedül leg­főbb jónk! Kérlek, nyisd meg szívünket és kezünket azok felé, akik hiányt szenvednek. 23. Uram, sok mindenfélét nem tudok magamról. De azt tudom, hogy közönyös vagyok mások bajával szemben, megbántok és megvetek embereket, vissza­élek jó dolgokkal, megtagadom a kiengesztelődést és mindig találok okot, amely hibámat ártatlannak tünteti fel. Te, Uram, átviszel minden sötétségen és mindig jobban olyan emberré formálsz, aki szívednek kedves. Köszönöm! REGI ADVENTEK Isten iskolájában Balikó Zoltán pécsi igehirdetéseiből (1981.) Jel 3,7-13 Ennek a levélnek a legrövidebb témája: a nyitott ajtó. Érdemes a Szentírásban megtalálható párhuzamos helyek otthoni kikeresése, elolvasása. Jób is tudott már arról. Ézsaiás világosan megfogalmazta a reménységet, hogy van egy ajtó, és van egy kulcs. Annak idején még Dávidról beszéltek, mert az eljövendő Messiást Dáviddal hozták kapcsolatba, de az a kulcs nyit és zár! Amelyik ajtót kinyitja, azt ember be nem csukhatja. De azt, amelyiket bezár, azt senki ki nem nyit­hatja! A nyitott ajtók gyülekezetéről van szó. Most keresi a mi szívünket, hogy ráéb­resszen arra, akármennyi kellemetlenség vesz körül, akárhányszor hozzák el a próbatétel-kísértés óráját reánk ellensé­geink, akár láthatók, akár láthatatlanok, emberek, vagy gonosz lelkek, minden­képpen ezt a kincset senki tőlünk el nem veheti, mi egy nyitott ajtó gyülekezete vagyunk! Ennek a nyitott ajtónak a kul­csa Jézusnál van. Mit is jelent ez? Senki nem képes eljutni Isten megismeréséhez, kulcs nélkül. Mindenfajta vallástörténeti, vallásfilozófiai, ma is talán százmilliós tömegeket mozgató vallásos rendszer alapvető ítélete ez. Egyedül Jézusnál van az ajtó kulcsa. S egyedül Ő nyithatja ki előttünk az Isten megismerésének ajta­ját, annak az elveszített világnak, Isten országának a megragadását. S ez a gyü­lekezet kincse. így lettek ők maguk is Is­ten népének tagjaivá, és ez az, ami őket szükségképpen betölti minden nap annyi örömmel, és annyi erővel, amit senki tő­lük el nem vehet. A nyitott ajtó azt jelenti: szabad mene­tel az Atyához. Hányszor nem gondolunk erre igazán gyermeki hálával. Milyen gyakran olyan természetesnek vesszük, hogy mi keresztények vagyunk, tehát ezt halljuk, ezt mondhatjuk, és ezzel szá­molhatunk. A gyülekezet számára pedig minden esetben szüntelen meglepetés, szüntelen megrendítő csodálkozás, ép­pen ezért igazi öröm forrása az, hogy mi a nyitott ajtó gyülekezetéhez tartozunk. Szabad az út! Mit jelent zárt ajtó előtt állni! Elég két percet késni a beteg gye­rekkel a karon, az orvosi rendelő ajtaja zárva van. A haláltól rémült édesanya, nehéz a gyerek a karján, csúnya idő van. Hova menjen, hova fusson? Nagy félel­mében otthon hagyott mindent, se pénz­tárca, semmi nála, sötét is van már. Mit jelent zárt ajtó mellett állni? Vagy egy nagyon fontos ügyet kell elintézned, és valaki házon kívül van. Bár még délelőtt van, de az ajtó csukott. Emberi ügyek. Még ha nagyon körmünkre égnek is, de néha nagyon tudnak fájni, mindenkép­pen kóstolót adnak, hogy mit jelent az, amikor egy ajtó előttünk zárva van. Sze­retnénk bejutni, és nem lehet. Jézus a nyitott ajtó Ura! Mi érette, az Ő nevében nyitott ajtón át közlekedhetünk. Senkinek nincs hozzá közöttünk lehető­sége arra, hogy a maga nevében odaáll- jon Isten elé. Senkinek. De Jézus nevé­ben mehetünk szabadon és bátran Atyánk színe elé. Felmértük-e, milyen ajándék ez, hogy ez nekünk adatott, hogy mi ebből élhetünk, hogy ezt gyako­rolhatjuk? Nagyon rossz példa, tudom, de valami nagyon magas evilági poten­tátnál kellene valamit elintézni, ami úgy tűnik, fontos. Hogy kerülhetünk színe elé? S kiderül, jó barátunk annak is a ba­rátja, s amikor a barátért, a barát nevében nyílnak előttünk ajtók, mert elképzelni és átélni mit is jelent az: kimondom Jé­zus nevét, a zárt ajtó kinyílik. Az Ő ne­vében akárhol, vagy, akármit csinálsz, akármibe kerültél, akármi fenyegetne, neked szabad meneteled van, az Isten színe elé, a te Atyádhoz. Lehet, hogy a kis városban voltak gazdag polgárok, nem is egy közülük zsidó volt, lehet, hogy mind kétkezi munkások, szegény kis emberek voltak. De hát hol van olyan földi kincs, vagy bármi vagyon, ami fel­érne ezzel, ha egy gyülekezet ezt hiheti, és ezt hallja újra Urától! Ne felejtsétek: én nyitott ajtót adtam elétek! Ti a nyitott ajtó gyülekezete vagytok! Senki nem zárhat ki benneteket. Senki nem doron- golhat le, senki nem riaszthat el, senki nem léphet közénk immár, ti magatok sem. Amit O kinyit, senki be nem zárhat. Amit bezár, azt senki ki nem nyithatja. k *

Next

/
Thumbnails
Contents