Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-12-17 / 51. szám
65. ÉVFOLYAM 51. SZÁM 2000. DECEMBER 17. Advent 3. VASÁRNAPJA ÁRA: 48 Ft Emberré lett értünk! r A TARTALOMBÓL Ádvent elé Örömre hangolva Még nem késő A rendszerváltás előtt gyakran tapasztaltuk, hogy kívülállók nem tekintették az egyházat a civil társadalom szerves részének, sem a teológiát nem tartották tudománynak. A változás egyik örvendetes jele, hogy a magyar felsőoktatásban évek óta megrendezett „Magyar Tudomány Napja” programsorozatba Hittudományi Egyetemünk is bekapcsolódik. A szervezők tudatosan bővítik az előadók körét. Felekezeti hovatartozástól függetlenül szót kapnak teológusok és a társtudományok képviselői is. A „Szent és profán” címben kifejezésre jutó téma- választás erre szinte tálcán kínálta a lehetőséget. Szabó Lajos, a vendéglátó intézmény rektora nyitotta meg a konferenciát, amelyen nemcsak az egyetem hallgatói vettek részt, hanem sok külső érdeklődő is, köztük számos gyülekezeti lelkész. Ez utóbbi tény egyaránt mutatja a lelkészképzés egyházi elkötelezettségét és a lelkészek igényét a továbbképzésre. A konferenciát zenei szolgálatok tették ünnepélyesebbé. A Hittudományi Egyetem énekkarát Csorba István karnagy vezényelte, Budaker Dóra teológus hallgató fuvolaszámot adott elő. Az első előadó, Balázs Géza, az ELTE docense, nem volt ismeretlen a hallgatók előtt. Sokan nyelvművelő rádió- és televíziós műsoraiból ismerték, a teológiai hallgatók pedig onnan is, hogy az előadó évek óta oktat az Evangélikus Teológián is. Elméleti megalapozás után - amelyben a szemiotikától az antropológiai nyelvészeten keresztül az „öt érzékszerves kommunikációig” jutott el - a szakrális nyelv sajátosságait vizsgálta. A szent szövegek nemcsak a liturgiában, hanem általában a hagyományőrzésben is szerepet játszottak. „Ha véget ér a szakrális nyelv, véget ér az anyanyelv is” - hangzott a számos példával alátámasztott konklúzió. Jeleníts István piarista tanárt sem kellett igazán bemutatni a hallgatóknak, hiszen a neves irodalomtörténész-teológus már számos alkalommal volt az Evangélikus Teológia vendége. Ezért az ő nyitott szellemiségét ismerők meg sem lepődtek azon a tényen, hogy előadását Paul Tillich protestáns teológusnak a szentről és a profánról írott gondolataival alapozta meg. Ezek szerint Isten azért szent, mert a világban rendelkezésre álló eszközökkel nem megközelíthető. Isten azonban - fűzte tovább a tillichi gondolatot Jeleníts - emberi nyelven kell hogy megszólaljon, s ilyenkor „a szavak lábujjhegyre állnak". A szent úgy kerül kapcsolatba a profánnal, hogy nem nyomja agyon azt. Következésképpen az ember - legprofánabb tapasztalataival együtt - találkozhat az istenivel. A szent„A profánban vert fészket a szent” A Magyar Tudomány Napja az Evangélikus Hittudományi Egyetemen Jeleníts István... Fotó: Benkóczy Péter ben való részesedés egyik eszköze lehet a művészet. Ezért kell hangsúlyoznunk, hogy az egyházaknak esztétikai szerepe is van, vagy ahogy az előadó markánsan fogalmazott: az egyház egyenesen Istent árulja el, ha a művészeteket nem veszi nagyon komolyan! A protestánsoknak különösen is önvizsgálatot kell tartaniuk, hogy nem száműzték-e egyházi gyakorlatukból, liturgiájukból a szem művészetét. A piarista atya bibliai és irodalmi példákat egyaránt hozott a szent és a profán találkozására. Az előbbit magának Jézusnak a sorsa - születése, műve, halála - illusztrálja. Általa valóban a profánban vert fészket a szent. Jézust „a táboron kívül feszítették meg”, ezért a mindenkori „táboron kívüliben”, vagyis például a szenvedőben kell keresni a szentet! Az irodalmi példák között Pilinszkyt és Rilkét említette, valamint Nemes Nagy Ágnest, akinek Balaton című verse fürdőruháról, moszat- ról, nádról és mocsárról, szalmakalapról és halászról szól - a felszínen. A mélyből azonban szüntelenül feltörnek a passióra történő utalások, amit aztán a vers utolsó sora immár ki is mond: „Krisztus halála perce ez”. Voight Vilmos, az ELTE tanszék- vezető professzora néprajzkutatóként szólt a szent eredetéről. Példák segítségével mutatta ki, milyen területeken krisztianizálódott a pogány hagyomány. (Ez az állítás eti- mológiailag is igazolható, hiszen az „áldás”, „Isten”, „menny” szavak mind honfoglalás előttiek.) Előadása összegzéseként felvetette, mennyire szükség volna egy evangélikus vallásfenomenológiára. A szépszámú hallgatóság számára a legnagyobb meglepetést talán Tolcsvay László zeneszerző előadása jelentette. Énekesként, musical-szerzőként, vagy éppen a Nemzeti dal megzenésítőjeként eddig is sokan szerették, a filozofikus gondolkodót azonban kevesebben ismerték. Előadásában hangsúlyozta, hogy a zene, „a törzsfejlődés e vadhajtása”, hogyan hat az ember lelkére. A zenét a világegyetem alaphangjának, rezgésének nevezte - és még azt a metaforikus kijelentést is megkockáztatta, hogy „Isten gyönyörűen énekel” - és az embernek, aki egyszer egy barlang mélyén elkezdett énekelni, ennek az alaphangnak kell szüntelenül megfelelnie. A zene ezért kegyelem, szentséges öröm és a megtisztulás lehetősége és a Szentlélek érintése lehet. A népzene különösen megbízható forrást jelent. Eredetileg a rockzene is mint új népzene jelentkezett, és a lélek szabadságára és a megszentelt életre irányult. Az már csak a szomorú következmény, hogy az elüzletiesedés következtében mindez profanizálódott, s a szere- tetből szexuális forradalom, a természetességből virágmintás hippyvilág, a szabadságvágyból pedig kábítószeres má- kony lett. A mai gép-, vagy éppen a „hírözönzenének” már vajmi kevés köze van az eredeti alaphanghoz. Mégis lehet remélni, fejezte be előadását Tolcsvay László, hogy a zene ki fog szabadulni a profanizálás csapdájából. A nap utolsó előadása igazi vizuális élményt jelentett. Nagy Tamás Ybl-díjas építész, számos evangélikus közintézmény épületének megálmodja, Csűrka- tedrális címmel foglalta össze építészeti hitvallását. Diaképek segítségével és költői szépségű rövid vallomásokban foglalta össze, hogy mit jelent számára a népi hagyomány, amelyet a modem igények figyelembevételével alkalmazni próbál. Az általa megálmodott templomok, iskolák és egyéb házak - Dunaújvárosban, Balatonbogláron, Aszódon, vagy máshol - egyszerre jelentik ember és Isten hajlékát. A Tudomány Napján megrendezett konferencia végén súlyos csönd telepedett a Hittudományi Egyetem dísztermére. Senki sem akart mozdulni, talán még tapsolni is elfelejtettünk. Angyal szállt át a szobán. Egy profán világban megérez- tük a szent érintését. Dr. Fabiny Tamás Krisztus pedagógusai Letették a templom alapkövét Erdőkertesen Hittantanárokat bocsátottak ki szolgálatra a zuglói templomban november 25- én. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem hittantanári szakán levelező tagozaton fejezték be tanulmányaikat és kaptak oklevelet az elmúlt tanév végén. Tizenheten álltak az oltár elé, hogy Isten igéjével és imádsággal elindítsák őket az egyházban végzendő igen fontos hivatásba. A szertartásban mindhárom kerület részéről és az egyetem képviseletében szolgáltak, D. Szebik Imre és Ittzés János püspökök, dr. Harmati Béla püspök külföldi távolléte miatt Szirmai Zoltán pesti esperes és Szabóné Mátrai Marianna, a Gyakorlati Intézet vezetője. Az igehirdetést Mt 28, 16-20 alapján Szebik püspök tartotta. A missziói parancsból a tanításra tette a hangsúlyt. Krisztus pedagógusai lesztek, akiknek oktatni, formálni, inteni és figyelmeztetni kell a rátok bízottakat. Tanítani kell! - ez eszünkbe juttatja azokat, akik minket tanítottak. Van elképzelésetek, hogy milyenek szeretnétek lenni? Tanítani az tud, aki maga is kész tanítvánnyá lenni. Vigyázzatok, a gyermekek is figyelik, ki az, aki minket tanítani akar. Ez a hivatás egész életre szóló feladat. Ma az értékvesztés és az értékek kavarodásának világában, amikor a drog is megjelent, az igaz értékeket kell továbbadni és ezek között elsőrenden a spirituális értékeket. Keresztelni nem kell nektek, de a tanítás szépsége legyen a tiétek. Az úrvacsora vétele és az elkötelezés esküje után Galgóczi Mariann mondott köszönetét a tanároknak, és kérte a tanításra való lehetőséget az egyház egészétől. Közvetlen, családias alkalmat biztosítottak az istentisztelet után. Az egyházi vezetők ismerkedtek közelebbről a hittantanárokkal, megismerték helyzetüket, kinek van már beosztása, munkája, ki mit vár egyházától, gyülekezetétől. A hitoktatás munkája egész egyházunk lét- fontosságú feladata ma. Jól kell gazdálkodni az erőkkel és lehetőségekkel. Vannak lelkészek, akik túl vannak terhelve, a lelkészi, pásztoro- lási feladataik mellett húsznál is több hittanórát tartanak hetenként. Mellettük jó alkalmat találhatnának egyetemi végzettségű hitoktatók. De ez sem oldható meg egyszerűen, mert a végzett hitoktatók nagy része nem tud a vidéki kisebb-na- gyobb településeken szolgálni lakás- helyzete miatt. Mindenesetre jogos az elvárása azoknak, akik diplomát szereztek és hivatást éreznek, de szórványhelyzetünk és az anyagiak szűkössége miatt több egyeztetésre és megértésre van szükség. Egy bizonyos: amit kaptunk, azt tovább kell adni és a tanítás szépségéhez a külső körülmények rendeződése is kell, hogy segítsen. Veresegyházán közvetlen szomszédságában, amolyan „előváros” Erdőkertes. Valamikor üdülőtelep volt, azután a főváros körüli agglomeráció következtében megnövekedett •lélekszáma, csinos kertes házak épültek és a betelepedett lakosságban megjelentek a környék evangélikusai is, akik a fővároshoz közelebb költöztek. Erdőkertesen ezután vetődött fel, hogy a már meglévő katolikus templom mellett a protestánsok is kapjanak Isten házát, ahol összegyűlhetnek, igét hallgathatnak, közösségi alkalmaikat megtarthatják. A katolikus templomban kezdődött november 25-én az összejövetel, ahol a plébános és a szórványt gondozó Gödöllői Egyházközség lelkésze, Blázy Árpád kezdte hálaadással. Eljött a nap, melyen a megvalósulás elkezdődhet. Az alapító okiratban - melyet az alapkőben elhelyeztek - így írnak erről: „Az Erdőkertesen működő keresztyén felekezetek képviselői 1994. október 3-án okiratba foglalták nyilatkozatukat, mely szerint szükségesnek tartják és egyetértőleg támogatják a történelmi egyházak hívőinek vallásgyakorlását elősegítő ökumenikus imaház létesítését. A létesítés és működés megkönnyítésére szervezendő alapítvány létrehozását célszerűnek tartották és segítő támogatásukat fejezték ki azzal, hogy az alapítvány létrejötte után annak munkájában részt vesznek. A szándéknyilatkozat nyomán 1995. július 21-én 18 fő alakította meg az Erdőkertesi Protestáns Hívők Egyesületét, mely fő célként az erdőkertesi ökumenikus templom felépítését és működésének biztosítását jelölte meg. A templom felépítését szorgalmazó Egyesület munkáját számosán támogatók, a célokkal egyetértők, így különösen a magánszemélyek, az Erdőkertesi Önkormányzat Képviselőtestülete és Polgármesteri Hivatala, valamint a Magyarországi Evangélikus Egyház áldozatkészségének megnyilvánulása nyomán készülhetett el ez az alapító okirat a templom felépítéséhez. ’’ A helyet az Erdőkertesi Önkormányzat Képviselőtestülete adományozta a Protestáns Hívők Egyesületének. A templomépítés befejezése után - mivel időközben a reformátusok kiszálltak az egyesületből, - az épület a Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdonába kerül átadásra azzal, hogy a Protestáns Hívők Egyesülete folyamatosan segíteni fogja a működését is. Az alapkőletétel szertartását D. Szebik Imre püspök, Detre János esperes és Blázy Árpád lelkész segítségével, az egyházmegye számos lelkészének jelenlétében végezte. Igehirdetésében, melyet 1 Pt 2,6 alapján tartott - a történelem Urának adott hálát, hogy a magyar keresztyénség 1000 éves fennállása évében itt is épülhet lelki otthon. A történelem folyamán sokszor kellett újra kezdeni, most újat kezdhetünk, Istennek építhetünk hajlékot, melyben otthon érezhetjük magunkat. Hordozzuk őt szívünkben, épüljön e templom körül közösség, ahol a hit különböző megnyilvánulásai lesznek nyilvánvalóvá. Az alapkőbe helyezett okiratot Dúl Udo Endre, az egyesület elnöke olvasta fel, Szebik Imre püspök helyezte el az alapkőbe és a lelkészek is megáldották. Az egyházmegye közeli gyülekezeteinek számos résztvevője imádkozott együtt a kis gyülekezettel, amikor az ősi Confirmát együtt énekelték a szertartásban, az acsai gyülekezet énekkara pedig Mekis Adóm lelkészük vezetésével karénekével emelte a gyülekezet áhítatát. A település ezen a napon millenniumi ünnepet is tartott a Művelődési Házban, ahol a millenniumi zászlót Semjén Zsolt államtitkár adta át, aki az alapkőletételi ünnep alkalmából is jókívánságait fejezte ki és áldást kívánt a kis közösségnek. T. 1 4 t
