Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-12-10 / 50. szám

4. oldal 2000. DECEMBER 10. Evangélikus Élet ­„...kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok...” Kossuth Lajos útlevele Tisztségviselők beiktatása Kövágóörsön Az 1970-es évek közepén kezdődő lelkészhiány és a társadalmi változások miatt bekövetkezett elvándorlás sok gyülekezet elerőtlenedését, elöregedését okozta. Ezért ezek a gyülekezetek a hasonló sorsú szomszéd gyülekezettel együtt kaptak lelkészt, így került sor arra, hogy a két nagy múltú gyülekezet Dörgicse és Kővágóörs egy lel­készt kapott. Tíz évig Éltes Gyula Kővágóörsről majd több- mint tíz évig Riczinger József Dörgicséről látta el a szolgálatot. Időközben a dörgicsei gyülekezet füredi része az átköltözések révén megerősödött, templomot épített. A kővágóörsi gyülekezet területén, Révfülöpön pedig felépült a Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Központja. Ezek az események lehető­vé tették, hogy mindkét gyülekezet újra önálló legyen. Az újonnan választott vezetők október 8-án tették le az ünnepélyes esküt a 700 év­nél idősebb kővágóörsi templomban. Az igehirdetés a vasárnap igéje,- Mt 6,1-6 alapján szólt. A templomba nem járók Bibliája a mi életünk. Ezzel a felelősséggel éljük mindennapi életünket is. Az ünnepi közgyűlésen Nagy Eörs összgyülekezeti felügyelő megköszönte minden tisztségviselő nevében a bizalmat és azt kérte Istentől, hogy hat év múlva, amikor le­jár a megbízatás, akkor is ilyen boldogan tudjunk egymás szemébe nézni. Boldogan tudjuk vállalni minden döntésünket. Ehhez a gyülekezet segítségét is kérjük. A gyülekezet életének új szakasza a következő testvérek szolgálatával, vezetésével indul: Nagy Eörs felügyelő, Rádóczy Kálmánná, a révfülöpi gyülekezet felügyelője. Szabó Ferenc, a kővágóörsi gyülekezet felügyelője, dr. Galli István tiszteletbeli fel­ügyelő, iß. Bárány István gondnok, Skriba Sándor gondnok. Áldja meg Isten a vezetők és presbiterek életét és szolgálatát. Szabó Vilmos TEMPLOMJUBILEUM: 150 ÉVE SZENTELTÉK Ünnepeltek a hegyeshalmi evangélikusok A kitelepítésnek köszönhetően ki­csinnyé vált hegyeshalmi evangéli­kus gyülekezet méltóképpen ünne­pelte meg temploma felszentelésé­nek 150 éves évfordulóját A jelenlegi templom helyén ko­rábban egy fatemplom, helyesebben imaház állt. Ezt a fatemplomot pon­tosan kétszáz éven át, 1649-1849-ig használták. De mivel igen rossz ál­lapotba került, ezért a gyülekezet 1850-ben úgy döntött, hogy még ab­ban az évben új templomot építe­nek. A terv és költségvetés elkészí­tésére Bendl Károly Gottlieb ma­gyaróvári építőmester kapott meg­bízást, amely felkérésnek hamar eleget tett. 1850. május 9-én, mennybemenetel ünnepén, Stromszky Ferenc Sámuel szuperin­tendens elhelyezte a templom alap­kövét. Ezután a gyülekezet minden tagja összefogott és a példás buzgó- sággal folyó építőmunka meghozta eredményét. 1850. november 17-én, Stromszky Ferenc Sámuel felszen­telte a templomot. Az igehirdetés szolgálatát Glatz Jakab János, a gyüle­kezet lelkésze végezte. Az első két gyer­meket - Zecher Erzsébet és Salzer Éva - másnap, november 18-án keresztelték meg az új templomban. A jubileumi istentiszteleten Jankovits Béla, a Győr-Soproni Egyházmegye es­perese Jn 16, 33 alapján, arra a Jézusra mutatott rá, aki legyőzte a világot. A he­gyeshalmi gyülekezet többszázéves tör­ténete tele van tragikus epizódokkal, és Jankovits Béla a hegyeshalmi templom szószékén Fotó: Kiss Miklós az a tény, hogy még mindig él a gyüleke­zet, azt bizonyítja, hogy aki a világot le­győző Úrra alapozza hitét és életét, az mindennél erősebb. Aki viszont elveszí­ti bizalmát és hitét, az elveszíti az élettel szembeni csatát is. Az ünnepi istentisztelet hangulatát a helyi Erkel Ferenc Vegyeskar és az Iro­dalmi Színkör tagjainak éneklése tette teljessé. Kiss Miklós A szabadságharc után Kossuth társai­val Törökországban talált menedéket. Előbb Viddinben és Sumlában tartózko­dott, majd a török kormány - minthogy kellemetlen volt a „lázadó magyarok” je­lenléte, és nem kívánta Ausztria rosszal­lását magára vonni - „bellebbezte” őket Kisázsiába, Kütahiába. Korlátozták mozgási szabadságukban is a magyaro­kat, félig-meddig raboknak tekintették őket. A nehéz körülmények között élő mene­külteket a törökök rá akarták bírni arra, hogy térjenek át a mohamedán hitre. Több kitünően képzett katona akadt a számüzöttek között, a szabadságharc ve­zérei. Azok, akik ráálltak az ajánlatra, megbecsült beosztást nyertek a szultán hadseregében, és fényes pályát futottak be török hadvezérként. Többen azonban ellenálltak a csábító ajánlatnak. Ezek közé tartozott Kossuth Lajos is. Inkább választotta a sanyarú sorsot, minthogy mélyen átérzett, evan­gélikus hitét megtagadja. Hívására a száműzött magyarok csoportjához csat­lakozott egy protestáns lelkész, a refor­mátus Ács Gedeon, és a Biblia szavaival erősítette a kicsiny gyülekezetét. Nehéz helyzetükről Foote szenátor, Mississippi állam képviselője adott hírt az amerikai szenátusban. Javaslatára a szenátus meghívta Kossuth Lajost és kí­séretét „a nemzet vendégeként” az Ame­rikai Egyesült Államokba azért, hogy is­mertesse a magyar szabadságharcot Amerika népével. A szenátus a „Mississippi” nevű gőzöst küldte értük, és elindulhattak az új világ felé. Mint minden utazáshoz, nekik is szük­ségük volt útlevélre. Legutóbbi amerikai tanulmányutam alkalmából közgyűjte­ményben találtam meg Kossuth Lajos út­levelének másolatát. Az útlevél felső részén középen a szét­terjesztett szárnyú sas, az Egyesült Álla­mok jelképes címermadara látható. Szö­vegét a XIX. században szokásos diplo­mácia nyelvén, franciául írták. „Légation des États Unis d'Amerique prés la Sublime Porte”. Magyarul: „Az Ameri­kai Egyesült Államok követsége a Fé­nyes Portánál”. „Le sousigné Ministre Resindent des États Unis d'Amerique pour la Sublime Porte” - „Az Amerikai Egyesült Álla­Szerettem mindig utazni. Hónapokkal előtte már lázasan készültem rá. Különö­sen élveztem a repülést, ahogyan emel­kedett egyre magasabbra a gép. Egy da­rabig még jól látszottak a házak, azután már csak a folyók, a hegyek, tiszta idő­ben. Volt, amikor vihar dobálta a gépet és körülötte villámok cikáztak. Nagy öröm volt hallani a pilóta közlését: Rövi­desen megérkezünk... kérjük a biztonsá­gi öveket bekapcsolni. Landolt a gép, megérkeztünk. Az útlevél és vámvizsgá­A ragyogó kőszál oltalmában Hírt hallottam. - Későn. - Olvasom a 18. zsoltár vallomását. - Költőnkkel „ Vágyaimnak sólyomszárnya támadt... ” - Egy számycsapás keletre. Kemenesal­jától a Dunántúlon át, Duna-Tisza fölött, Szatmár felé, majd északra fordul a ve­zérmadár. A Latorca mutató- és középuj- ja között, a Kárpátok gerince, a rengeteg erdők irányába. Ungnak vára fölött meg­fordul és visszaindul a nyírségi homok­tenger dűnéinek hullámai fölött. Talán a Vereckei-hágónál van olyan kőszál, ami­lyet Izrael törzsei láttak és megénekeltek a Sinai menetelésen. Az ének a világte­remtő Úr hatalmának és szeretetének visszhangja. Az Újszövetség népe Jézus személyére érti, vallja a közénk támadt, félénk ma­gasodó KŐSZÁLAT, KŐSZIKLÁT. - A mindenkori tanítvány csak a Tőle ragyo­gó fényben formátlan szikladarab, építő­kő, tartóoszlop az Úr lelki templomában. Szatmár Úz Bencéjére, jósok, JÓSÁK, MEGJELENT AZ EVANGÉLIKUS NAPTÁR 2001. Kapható a Sajtóosztály Könyvesboltjában. Ára: 390Ft. JÓZSÁK leszármazottjára Urunkat áld­va emlékezem. Korán elhunyt apám ha­sonló alakja jelent meg előttem, amikor serdülőként megismertem. Ifjúkoromban Istentől kapott tanítóm, Krisztus szolgá­latában barátom lett. Megjelenése a moz­díthatatlan, madársereget gyűjtő tölgyet, belső tartása az égre mutató, acélos színű bükköt mintázta. - Jézus szelídségével hajolt oda kicsikhez, nagyokhoz. Jézus erejével emelt fizikai terhet, gyöngét, erőtlent, beteget, - ellenséget is. Sűrű fe­kete haján visszfénylett az Úr szereteté­nek napja. Tudta a járást a veszélyes, vesztő utakon, amikor határokon át ment rábízott ismerős és ismeretlen lelkekért. Gyalog, kerékpáron, motoron, autóval vándorolt, utazott, kért, zörgetett szíve­ken, ajtókon. A jó Pásztor küldetésében, az egyetemes egyház szemléletével, az embermentés szolgálatában. Ő bíztatott, éktelen szégyenben, a bün- bocsánat és új élet igéjével. „Van még számodra is..., fiú, bocsánat. Járj újra a keskeny úton!” Erőt és bátorságot kapott a gyülekezet javainak és életének védelmére. Szente­lésünkkor a celldömölki templom ün­neplő sokasága 20 percig várta a szolgá­lattevőket. A parókián, az udvaron, meg­alkuvás nélkül folyt a tárgyalás Keme­nesalja lelki jövőjéért. - Megmaradt a Baráti Kör. Folytatódtak a hetenkénti keddi igehirdetési, imádsággal erősítő előkészitők. Éveken át a Teológiáról hazautazva, majd minden hétfőn éjszaka Csemyéről útközben, kopogtam a lelkészlakás hátsó ablakán. Marci bácsi ott aludt az iroda melletti hideg kisszobában. Mindig volt pár meleg szava, intése, mosolya, mielőtt a sötétben, vagy hótól fehér, csikorgó ha­vas úton „egyházi kölcsönkerékkel” út­nak indultam. Az útmenti tanya ebcsor­dája hosszú percekig keringve üvöltött köröttem. „Megőrzött az Úr ismét?! szólt hozzám másnap, búcsúzáskor. Zengő hangja tanított, vezetett a refor­máció veretes, a finn ébredés megraga­dó, Lélektől áthatott, ébresztő énekeivel. „ Velem vándorol utamon Jézus... ” Sió­fok vele épült templomának oszloperdeje a finnek, az evangélium északi és európai népének összetartozása erejét hirdeti. Józsa Márton erővel teli hangja evangélizációk záróestjén, szeretteim ko­porsója mellett sokszor énekelte: „Hány hivő érte el az égi célt. Hű volt, kitartott, harca véget ért..." ,,Ó, áldott egység! Boldog szent sereg! - Még mi itt küzdünk, ők ott fénylenek... " - Sajnálatos, hogy Szatmártól Vasig sok ezren csak későn kaphattuk meg elhunyta hírét. Hiszem, hogy a ragyogó KŐSZÁL árnyékában já­rók, ítéleten át, oltalmába jutnak. Bödecs Barnabás °f KOSSUTH’S MASONIC BIRTHD7 moknak a Fényes Portához kirendelt kö­vete az aláíró”. George Marsch amerikai követ írta alá az okmányt 1851. szeptember 4-én. An­dor Klay vagyis Sziklay Andor: Daring diplomacy (Merész diplomácia) című 1957-ben Minneapolisban megjelent könyvének 86. oldalán megemlékezik arról, hogy George Marsch (1801-1882) rendezte el Kossuth és társai utazását, és ellátta őket amerikai iratokkal. Az útlevél Kossuth Lajos, Kossuth Lajosné és három gyermek, valamint négy tiszt számára szól. Egyéb források­ból ismeretes, hogy Kossuth felesége gyermekeivel csak később csatlakozott a nagy politikushoz, de eszerint az útlevél szerint már ekkor tudták előre, hogy együtt utazhatnak Amerikába. Az útlevél tizenkét személy részére ér­vényes, magánjellegű. Feltehető, hogy Kossuth így akarta biztosítani azt, hogy az esetleg később csatlakozók számára is megkapja a beutazási engedélyt. 2001-ben lesz százötven éve annak, hogy Kossuth Lajos és társai amerikai földre léptek. Ebből az alkalomból ott országszerte ünnepi megemlékezések sorozatát rendezik. Iowa állam Kossuth megyéjében felvetődött egy új Kossuth szobor állításának gondolata Berényi Zsuzsanna Ágnes Utolsó utunk lat után már szeretteink ölelő katja várt. Öregedve egyre többször gondolok ar­ra, milyen lesz a másvilágba landolásom, ahol a leszállópálya nincs időtéglákkal kirakva. Mikor? Hogyan? Mi lesz? Mikor halok meg? „Azt a napot, vagy azt az órát senki sem ismeri, amikor az Emberfia eljön... Vigyázzatok!" (Mt 24,42) halálunkra is vonatkoztatható. A thanatológia, a halál jelenségeinek meg­ismerésével és magyarázatával foglalko­zó tudomány megállapítása szerint: „A klinikai halál a légzés és szívműködés megszűnését jelenti. Három percig is el­tarthat, és eddig az idegrendszer károso­dása még reverziblis (megfordítható) si­keres reanimációval (újraélesztés) agyká­rosodás nélkül, az életműködések ismét működésbe hozhatók. Ha az újraélesztés sikertelen, visszafordíthatatlanul beáll az agyhalál. A hirtelen halálra is folyvást ké­szülnünk kell, de valószínűbb a természe­tes öregedés, elkopás végén érkező halál, amire tudatosan egy életen át kell készül­nünk. „Gondolj Teremtődre ifjúságod ide­jén, míg el nem jönnek a rossz napok.” - figyelmeztet Prédikátor 12. Hogyan halok meg? A „hogyan” az, ami ma jobban ag­gasztja az embereket, mint a mikor, vagy a mi lesz azután. Hogyan fogok meghal­ni? Gyorsan és fájdalom nélkül, ahogy ezt leginkább kívánom, vagy fájdalmak­kal, esetleg évekig mások segítő ápolásá­ra szorulva? Kihullik kezemből minden értékesnek tartott szép szolgálatom, és már csak elfogadni tudok és adni nem? Nem gondolom, hogy igy lenne. Halá­lunkig lehet és kell is, legyen szolgála­tunk csak más, máshol, másutt. Izgat az is, hogy halálomra magamra maradok. Igaz, ez már elkezdődhet jóval előbb. Szűkül a kör és boldog, aki el­mondhatja: párom, családom és néhány jóbarát végig elkísér. A legfontosabb, hogy elfogadjam a halált, az átlépést olyannak, amilyennek Gazdám, Uram akarja. Valahogy úgy, ahogy Edith Stein írja: „Uram, hadd történjék, amit akarsz, én készen állok. Még ha életemet az idő­ben nem is békíted meg.” Mi lesz azután? „ítélet következik. ’’ (Zsid 9,27). Az er­re való felkészüléshez nagyon komolyan kell venni János 5, 22-23 igéket: „Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy minden­ki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. " Nem véletlen, hogy az „egye­dül hitből” olyan hangsúlyos egyházunk­ban, mint az üdvösség elnyerésének alapfeltétele, de tudjuk, hogy szeretet és reménység nélkül a hit nem drága­gyöngy, csak üveggyöngy. Az egyik leg­ismertebb bibliai szakasz az lKor 13 is erről beszél: „Megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek közül pedig a leg­nagyobb a szeretet. ” Kincs Istenből Krisztus által. A magunk hite, reménye, szeretete nem örök életre való, bármeny­nyire is nagy érték a földi életben. Milyen lesz az ítélet? „Az utolsó ítéleten semmi olyan nem történik, ami eddig kezdeményeiben, el­mosódottan ne történt volna ezerszer az életünkben. Minden imádság az utolsó ítélet állapotát idézi: ott állunk Isten előtt, és akaratunkat hozzámérjük az Ő akaratához. Mérünk és méretünk. Csak­hogy homályos látásunk miatt, most még sehogysem sikerül ez a mérés: kell egy pillanat, amelyben életünk minden di­menziója ragyogó világossággal elénk tárul. Ez történik majd az ítéletben.” - ír­ja egy teológus, és eszembe juttatja Pi­linszky: Egyenes labirintus című versét: „Milyen lesz az a visszarepülés... Visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe? nem tudom és mégis, hogyha valamit tudok, hát azt tudom... és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk. ” Előtte azonban hazai pályán landolni fogunk. Bolla Árpád A <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents