Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-12-10 / 50. szám
Evangélikus Élet 2000. DECEMBER 10. 5. oldal 24 ezer forintos óra Egyik negyedik osztályos hittanosom mesélte el, hogy aznap délelőtt megúsztak egy matematika dolgozatot, mert az egész osztály, az osztályfőnök irányításával egyik társuk 24 ezer forintos óráját keresték. Egy tízéves kislány 24 ezer forintos óráját. Egy másik hittanosom pedig azt újságolta, hogy egyik osztálytársa az édesapjától ajándékba kapott mobiltelefonon tízórai gyanánt az egyik óraközi szünetben pizzafutárral hozatott az osztályterembe egy Hawaii-pizzát. Nagyot változott a világ. Megnőttek a lehetőségek, megnőttek az igények. Más anyagi körülményeket tudnak egyesek biztosítani gyermekeiknek, mint akár egy évtizeddel ezelőtt. És lehet-e megróni egy szülőt azért, mert - ha lehetőségei engedik - megadja gyermekének a legtöbbet? Nem, és nem is ez a baj, hanem az, hogy az anyagiak mellett mást nem ad sok szülő a gyermekének. Sem lelkiekben, sem szeretetben és gondoskodásban. Talán az efölött érzett lelkiismeret- furdalást kompenzálják sokan azzal, hogyha már nem tudunk adni, adjunk anyagi biztonságot. De mit érnek el a szülők ezzel? Azt, hogy a mindenféle anyagi jóval bőségesen elhalmozott gyermekük nem tud semmit értékelni, megbecsülni, hiszen nem ő dolgozott meg érte, nem az ő munkájának, erőfeszítésének az eredménye. Egy tűzpiros Ferrarival száguldozó és balesetet okozó tizennyolc éves fiatalembertől kérdezte meg fülem hallatára a helyszínelő rendőr, hogy ugyan miből tudott tizennyolc éves korára ilyen drága autót venni? Az aranyifjú gúnyos mosollyal az ajkán válaszolta: „Megdolgoztam érte”. És mit fognak szólni a szülők, hogy összetörte az autót? - jött a következő kérdés. „Semmit, majd adnak pénzt, hogy meg- javítassam”. Az ilyen gyermekeknek és fiataloknak az értékrendje is megváltozik. Ok már mindent pénzben mérnek. Barátságot, emberi kapcsolatokat. Egy tanár mesélte, hogy osztályában van néhány olyan tanuló, akik jól szituált családokból jöttek. Butikban vett márkás ruhákban és cipőkben járnak az iskolába, és mélységesen lenézik, kiközösítik azokat a társaikat, akik „csak” átlagos, ne adj Isten, bálás ruhákat tudnak felvenni. Az egész osztály hangulatára rányomja bélyegét ez a magatartás, előfordult, hogy egy kislány sírva rohant haza az iskolából, hogy ő többet abba az iskolába és osztályba nem akar járni. Ki a hibás? Nem hiszem, hogy az a gyerek, aki kihasználja a szüleitől kapott lehetőségeket. Ő inkább áldozat! Hibás viszont a szülő, aki nem látja, hogy a „mindent megadó” gondolkodással nem gyermeke javát szolgálja. Mert mit fog tenni az életben eddig mindent készen megkapó fiatal, ha egyszer neki magának kell biztosítani azt az életszínvonalat, amit eddig helyette más biztosított neki? A lélekben szegény és gyenge, az erőfeszítésre képtelen, a problémák megoldását felvállalni nem tudó fiatal nem tudja életét, sorsát saját kezébe venni. Marad neki a csalódás, csömör, üresség, az alkohol vagy a kábítószer, legvégső esetben pedig a meghívott halál. Kiss Miklós Tudós-példakép emlékszobája egy óbudai iskolában Zsirai Miklós (1892-1955) finn-ugor nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnöke, tudományos életünk kiemelkedő alakja volt, sokszor emlékeztünk meg róla eddig is. Az a megemlékezés, amely Budapest III. kér. Qbuda-Békásmegyer Önkormányzata Általános Iskolájában volt november 6-án, sokkal több az általános emlékezéseknél: a tudós nevét viselő angol és német tagozatos általános iskola „a Zsirai Miklós emlékszoba átadási ünnepségre ” hívta meg a tanulókat, szüleiket, volt diákjait, a kerület vezetőit, polgárait. Molnár Géza, az iskola igazgatója köszöntötte az érkezőket, bemutatva iskoláját is. A Himnusz elhangzása után az ünnepi beszédek során Zsiray Jolán, a tudós leánya emlékezett édesapjára, kiemelve a tanár pedagógiai munkásságát, a professzor és tanítványai közötti tudomáA Zeneakadémia alapítása Százhuszonöt évvel ezelőtt - 1875-ben - alapították a Zeneakadémiát, amely ma Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemként működik. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter 1875. március 30-án személyesen nyújtotta át Liszt Ferencnek a Zeneakadémia elnökévé történt kinevezését. Ő azonban csak 1875. november 14- én kezdte meg működését, két rendes tanárral (az egyik Erkel Ferenc) és 39 növendékkel. Liszt Ferenc 1811. október 22-én született Doborjánban, Sopron mellett, amely ma Burgenlandban Ausztriához tartozik, Raidingnak nevezik. Édesapja, Liszt Ádám kistisztviselő volt az ország legnagyobb földbirtokosainak, az Esterházy hercegek birtokán. Nagyon szerény körülmények között éltek. Apja mindent pénzzé tett, hogy fiát Bécsben taníttathassa. Apja következetesen magyarosan „sz”-szel írta a nevét. Bécs után következett Párizs és a nagyvilág. Amikor hírül vette, hogy Pestet elöntötte az árvíz 1838. március 13-án, újra dobogott a magyar szíve. Hangversenyeivel pénzt gyűjtött az újjáépítésre. Haza is jött Pestre, Vörösmarty Mihály verssel köszöntötte: „Zengj nekünk dalt hangok nagy tanárja... Állj közénk és mondjuk: hála égnek! Még van lelke Árpád nemzetének. ” Járta a világot és 64 éves korában érte az a megtiszteltetés, hogy a megalakult Zeneakadémia elnökévé nevezték ki. Megosztotta életét Budapest, Weimar és Róma közt. Terve az volt, hogy fokozatosan kell emelni a zeneművészet megértésének, kultiválásának és gyakorlatának színvonalát. Sokat szerepelt, sokat lendített a főváros zenei életén. 1886. március 10-én látta utoljára a magyar közönség a Zeneakadémia hangversenyén. 1886 júliusában lázasan érkezett a Wagner-kultuszt szolgáló bayreuthi ünnepi játékokra. Tüdőgyulladást kapott és 1886. július 31 -én 75 éves korában meghalt. Új Zeneművészeti Főiskola épült 1908-ban a róla elnevezett téren, amely az ő nevét viseli egyetemi rangban. Az intézetnek kiváló igazgatói, tanárai voltak, akik tehetséges tanítványok seregét nevelték, akik alkotóművészként, karmesterekként vitték hírét a világba. Hosszú lenne a felsorolás, de kettővel tegyünk kivételt. Bartók Béla és Kodály Zoltán ennek az intézetnek voltak a növendékei, majd mindketten ugyanitt tanítottak is. Ők a huszadik század magyar .zeneművészei közül a legkiemelkedőbbek. Az egyházzenei tanszéken sok szakembert képeztek és képeznek az egyházi zene szolgálatára. Istentiszteleteink és liturgiánk nem nélkülözhetik a zenét. Reformátorunk, Luther Márton szerette és szerezte a zenét. Ő maga írta kedves énekünket, himnuszunkat, az Erős vár a mi Istenünket. (Ein feste Burg ist unser Gott!). Evangélikus volt Johann Sebastian Bach is, akiről halálának 250. évfordulóján az egész világ megemlékezett. Műveiben sok kedves énekünket ismerhetjük fel. „Legyen a zene mindenkié!” — fogalmazta meg Kodály Zoltán. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a harmincas években kisgimnazistaként részt vehettem az „Éneklő Ifjúság” mozgalomban. Dr. Reményi Mihály FELHÍVÁS Hazai egyháztörténetünk huszadik századi korának egykori kimagasló püspöke Túróczy Zoltán (1893-1971) halála 30. évfordulója alkalmából egyházunk szőkébb körű egyháztörténeti munkaközössége Emlékkönyvet kíván kiadni. Felkérjük mindazokat, akik emléksoraikkal vagy fényképeikkel tudnák gazdagítani a kiadványt, juttassák el azt 2001. január 31-ig az Evangélikus Országos Múzeum (1052 Budapest, Deák tér 4.) címére. Az Emlékkönyv tervével egyidejűleg alapítványt hoztunk létre, amelyet Manninger Jenő professzor és felesége 100.000 Ft összeggel nyitott meg. A nemes kezdeményezést felkarolni szándékozókat kérjük, hogy adományaikat az alábbi címre küldjék be: „MEVISZ Túróczy Zoltán alszámla 11705008-20471853”. * A Deák Téri Evangélikus Gimnázium köszöni mindazok támogatását, akik adójuk 1 %-ával támogatták az Evangélikus Leánygimnázium Alapítványt. Ez az alapítvány, ami néha dr. Győri Aranka, iskolánk egykori tanára hozott létre még a gimnázium újraindulása előtt, új életünk mind a nyolc évében messzemenően támogatta iskolánk rászoruló diákjait, a szertárak és a könyvtár fejlesztését, rendezvényeinket. Az 1999. évi adónk felajánlott 1 %-a, ami meghaladja a 2 millió forintot, ismét hasonló célokat szolgál. Kéijük, őrizzenek meg bennünket támogató szeretetükben a jövőben is. nyos és mélységes emberi, baráti kapcsolatot. Az iskola tanulóinak szép ünnepi műsora után Zsiray Jolán - az édesapa szellemi hagyatékának gondozásában áldozatos munkát vállaló Jolán néni, akit a tanulók mint kedves ismerőst, barátot fogadtak - bemutatta az Emlékszoba kincseit. Kéziratok, családi képek, levelek mellett egy tudományos élet múltat idéző értékes dokumentumai vitrinekben, polcokon, néhány bútordarab és sok kedves személyes használati tárgy. „Szeretem nyelvemet, ezt a minden előttem élt magyarnak leikével átitatott drága örökséget" - olvashatjuk a tudós írását. Az óbudai általános iskola példaképet ad tanulóinak, eszményképet, hogy ne céltalanul bolyongjanak a világban. Példát lássanak maguk előtt a tanulásra, a munkára, a mindennapi életre. Becsülendő, szép elgondolása ez az iskolának, nevelőinek (ebben a drog-halálos, nagyon is közömbös mindennapjainkban), megérdemlik, hogy közelebbről bemutassuk iskolájukat is, melynek feladatát Molnár Géza igazgató egy mondatban így határozta meg: „ Kiemelt feladata az iskolának az anyanyelvi és idegennyelvű oktatás. Zsirai Mik(ós nyelvtörténész nevét viselve, fontos, hogy megbízható tudást adjunk át a tanulóknak”. Az idegen nyelvi órák száma harmadiktól nyolcadikig heti 3 óra, bontott csoportokban folyik az oktatás: egy pedagógus 10-12 gyerekkel foglalkozik egyidejűleg. Mód nyilik a tehetséggondozásra és a lassabban haladók felzárkóztatására. Minden évben dobogós helyezést érnek el a tanulmányi versenyeken. Van az iskolában torna- és konditerem, sportudvar és sportpálya, könyvtár több mint 11 ezer könyvvel, számítógépek állnak a tanulók rendelkezésére. Napközit és vele étkezést minden igénylő alsósnak biztosítanak. Sportkör és énekkar működik, és nagy hagyománya van náluk a diákszínjátszásnak, az épületben zeneiskola is működik. Nyílt óráikra folyamatosan várják a szülőket. Röviden ennyit az iskoláról, mely névadója Zsirai Miklós emlékszobájának tudományos dokumentumaival, tárgyaival emlékeztet és utat mutat diákjainak saját célkitűzésük teljesítéséhez. Schelken Pálma A KIADÓHIVATAL KÖZLEMÉNYE Kedves Olvasóink! A közelgő új év küszöbén kéréssel kell fordulnunk olvasóinkhoz. Három év óta (1998-1999-2000) lapunk ugyanazon előfizetési díjjal jelent meg. Nem akartuk előfizetőinket megterhelni az amúgy is sok kiadásaik mellett lapunk árának emelésével. Sajnos, nem tudjuk tovább tartani eddigi árainkat. A jövő év elején változnak a postai tarifáink, emelik a nyomdai és papírárakat, magasabb lesz az előállítási költség, - mindezek alapján emelnünk kell díjainkat. Egyházunk elnöksége jóváhagyásával 2001. január i-jétől lapunk ára a következőképpen alakul: Előfizetés egész évre: 3.520 Ft, félévre: 1.760 Ft. Egyes szám ára: 65 Ft, az ünnepi számok ára: 100 Ft. Kedves Olvasóink! Szeretettel kérjük megértésüket. Kérjük, hogy szeressék továbbra is egyházunk lapját, olvassák és segítsenek terjesztésében. Mai számunkhoz befizetési lapot is mellékelünk, hogy tetszés szerint, előre befizethessék a jövő évi díjat. Köszönjük, hogy megértik kérésünket. KIADÓHIVATAL / A Lelki Segély csendeshete Az Országos Evangélikus Egyház Lelki Segély Szolgálata és az EKE gyógyító csendeshete november 6-11 -ig került megrendezésre a Szarvasi Középhalmi Evangélikus Misszióban Isten kegyelméből. Szolgálóink: Selmeczi Lajos evangélikus, Orosz Ferenc nyugdíjas református és Horváth Ferenc József evangélikus lelkipásztorok, valamint dr. Sárkány Angyal nyugdíjas orvos voltak. 30-35-en hallgathattuk napról napra Isten igéjét. Az ország különböző részeiből jöttek gyógyulni vágyó alkoholbeteg testvérek, visszaeső alkoholbeteg testvér, szabadult alkoholisták, valamint hitükben erősödni vágyó testvérek. Isten sok áldást adott az igehirdetéseken, beszélgetéseken, valamint az orvosi tanácsokon keresztül. Jézus Krisztus a Szabadító. Meg tud Ő szabadítani testi, lelki meg- kötözöttségeinkből, bűneinkből. Megemlékeztünk Klucsik János elhunyt evangélikus lelkészről imádságban és egy perces néma felállással. Sok éven át ő vállalta magára ezeknek a gyógyító konferenciáknak a szervezését, levezetését. Sokan találták meg általa, szolgálatai révén a Szabadító Jézus Krisztust. Nem feledkezünk meg róla. A gazdag előadásokból, beszélgetésekből mindenki megérthette, mit üzen Isten neki a lelkipásztorokon keresztül. Hisszük és imádkozunk érte, hogy az elvetett mag kikeljen a szívekben. Az utolsó nap úrvacsorában részesültünk, amelyet morzsaszedés követett. Isten megáldotta hetünket. Ezúttal mondunk köszönetét az Országos Evangélikus Egyház Lelki Segély Szolgálatának, az EKÉ-nek, valamint a szolgáló lelkészeknek és dr. Sárkány Angyalnak, hogy újra megrendezhettük gyógyító hetünket, amely 1992. óta rendszeresen megrendezésre kerülnek. És elsősorban Istennek adunk hálát! Isten áldása legyen a szolgálókon, résztvevőkön egyaránt. Egyik testvérünk bizonyságtevő versével zárom a beszámolómat és kérem a lelkészek és az olvasó testvérek hívogató szolgálatát gyógyító alkalmainkra. Az időpontokat az Evangélikus Élet közli majd. Tóth Erzsébet: Üzenet Megmozdult a szívem Isten szent hangjára, s lettem Jézusomnak egy tanítványa. Égi kéz fogja én gyarló kezemet, , mely az igazság szent ösvényén vezet. „Ne engedd el kezem " - szól Jézus szelíden, elveszel ebben a világban nélkülem. Meghallottam szavad, igaz intésedet, s kéz a kézben megyek a menny felé Veled. Boldog ember az, kihez Jézus lehajolt, k s megváltotta vérével bűnei alól. Még ma boruljatok le Jézus lába elé, elvezet titeket az örök élet felé. Ez ma az üzenet drága Jézusomtól, ki ma is figyel minket a mennyei honból. Tóth Judit a Misszió munkatársa olvasói level Tisztelt „Evangélikus Élet” Szerkesztőség! 2000. október 22-én a Tolna megyei Kötesd község templomában emléktábla-avatás volt. A templom alapítója és hosszú időn át szolgáló lelkésze Lágler Sándor. Az utókor őrá és három Lágler nevű lelkészére emlékezett. Egy nagy lelkész-dinasztiáról van szó, melynek egyik leszármazottja vagyok. Eddig tíz Lágler nevű lelkész-ősöm életét, munkásságát sikerült felkutatni, akik a Dunántúlon teljesítettek szolgálatot. A kutatásban többen is segédkeztek. Segítésüket megköszönöm a többi leszármazott nevében: Lágler György " , TI I yrMi mkárn M i :-K Mikulás járt a Sarepta Otthonban < /
