Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-12-03 / 49. szám
4. oldal 2000. DECEMBER 3. Evangélikus Élet Evangélikus-református templomszentelés r Újlengyelben 1998 októberében olvashattunk arról, hogy az épülőfélben lévő újlengyeli templom falai között szeptember 26-án alapkőletételre került sor. Most ebben az évben örömmel számolunk be arról is, hogy az újlengyeli evangélikus és református hívek közös erőfeszítése és reménysége beteljesedett. A sok társadalmi munkával, közel 6 millió forint értékű, 10x6 méter alapméretü kistemplom elkészült, úgy ahogyan tervezője, Nagy Béla megálmodta. Ezt a kétéves megfeszített munkát pecsételte meg október 28-án, szombat délelőtt az ökumenikus templomszentelő istentisztelet és ünnepség. A közös istentisztelet ünnepélyességét kiemelte, hogy dr. Hegedűs Lóránt református, D. Szebik Imre evangélikus püspök hirdette az igét, a liturgiában Komlósi Péter református, Koczor Tamás evangélikus esperesek, illetve a megjelent evangélikus és református lelkészek szolgáltak. Az istentisztelet énekeit Pálúr János orgonamüvész, Frenszel Bertalan trombitaművész vezette és Szebik Imréné szólóéneke tette meghitté. Dr. Hegedűs Lóránt püspök Jakab levele második fejezetének, a cselekedetek és a hit viszonyát kifejtő szakaszból választott igével (20-23. vers) szólította meg az új templomot megtöltő gyülekezetei. „Miért jövünk templomba? - tette fel a kérdést. - Éppen azért, hogy ebben az újonnan felépített templomban is mindenki tudja a tudnivalókat, higgye a hinnivalókat, tegye a tennivalókat, és ne avatkozzék Isten dolgába. De ne hagyja ki soha Istent a számításból életének legdöntőbb és leghétköznapibb, mindhalálig és mindörökké tartó kilátásaival. De tegye is meg mindazt, amit Isten elvár tőle az Ő szabadításának bizonyságot adó tanúságtételével. Mert a hit csak cselekedetek nélkül tudja elfogadni Isten kizárólagos megmentő munkáját. De a hit a megmentés után, cselekedetek nélkül, meghal önmagában... Miért épült ez a templom? Hogy Isten a te életedben mindig az első helyre kerüljön. Nehogy szolgáljatok az Istennek és a Mammonnak, és eladó legyen az egész világ. Nehogy újra és újra Isten azt lássa, hogy épül ugyan a templom, de a pénz, Őelébe kerüljön... ” Záró gondolataiban arra hívta fel a gyülekezet figyelmét, hogy akik átadnak Istennek mindent, azoknak az Isten mindenné lesz. És akkor valóban elmondhatjuk: Erős vár a mi Istenünk. Az Apostoli Hitvallás közös megvallásával folytatódott a liturgia, majd a jelenlévő református lelkipásztorok mondtak egy-egy áldó igét a gyülekezetre és az új templomra. Ezek után D. Szebik Imre püspök a 25. zsoltár 10. verse alapján folytatta az igehirdetést. „Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit Elsőként hálaadásra hívogatta a gyülekezetét. „Most, amikor hálára nyílik a szív, ezért az otthonért, ezért a hajlékért, akkor közben minket Isten elégedetté akar tenni, hogy elfogadjuk, amit ajándékként kínál a mindennapi életünkben is. Az Ő kezéből ajándékként fogadjuk egészségünket, gyermekeinket és unokád inkát. Csak a megelégedett szív boldog, az elégedetlen mindig lázad. Hálát mondunk, hogy mi magunk boldogok legyünk - mondta, majd rámutatott arra is, hogy - mindannyiunknak szükségünk van a mindennapi földi otthon mellett egy lelki hajlékra, ahol az élő Istennel találkozhatunk. Hiszen magunk is érezzük, hogy korunk embere szenved Isten hiányában. Nincs igazi Isten élménye sem... ” Az újlengyeli templom ökumenikus templomnak készült, olyan hajléknak, melyben „otthont talál minden imádkozó lélek. Ebben a belső egységben »gyümölcsérlelő« ez az ünnep..., mert Isten minden templomban gyümölcsöket akar látni életünkön. ” Bíztatta az újlengyeli gyülekezetei, hogy használják boldogan templomukat, érezzék benne otthon magukat, mint akik tudják, hogy benne az Atya szeretete, a Fiú kegyelme és a Lélek közössége várja őket. Az evangélikus lelkészek Confirma éneke után a két püspök áldása zárta a templomszentelési ünnepséget. Ezt követően ünnepi közgyűlés következett. A vezetést Benczúr László egyházkerületi felügyelő vette át, aki köszöntésében aláhúzta, hogy ezzel a templommal egy új centrum létesült az országban. Egyrészt azért, mert létrejötte mögött közös, evangélikus-református akarat áll, másrészt azért, mert Krisztusra mutat. Mint építész méltatta Nagy Béla megvalósult tervét, majd az egyházkerület ajándékaként egy úrvacsorái készletet adott át a gyülekezetnek, amit Adámi László lelkész vett át. Cserna Ferenc, Újlengyel polgármestere köszöntötte a gyülekezetét. Utalt a két gyülekezet, - mint ember és ember között manapság olyan ritka - összefogására. Elmondta, hogy ez a gyors építkezés mindkét gyülekezetei minősíti, mert látása szerint egy közösségről valahol mindig a tettei beszélnek. Az ünnep kapcsán, egy - a falu címerét ábrázoló - zászlót adott át a gyülekezetnek. Dr. Megyeri István, a templomot építő bizottság tagja vázlatosan összefoglalta, hogy 1995-től kezdve, milyen lépésekben valósult meg az új templom. Egyben örömmel köszönte meg mindazoknak a munkáját, akik az építkezésben részt vállaltak. Dr. Megyeriné Takács Mária és Adámi László lelkész név szerint felsorolva köszönetét mondtak mind református, mind evangélikus részről azoknak, akik bárminemű adományukkal, segítségükkel hozzájárultak a templom építéséhez. Az ünnepség végül szeretetvendégséggel zárult, melynek az újlengyeli kultúrház adott helyet. Kustra Csaba Hatvanéves a nyírszőlősi templom Hatvan évvel ezelőtt - 1940. október 31-én - szentelte fel a nyírszőlősi evangélikus templomot Turóczy Zoltán püspök. Közel 250 esztendeje, hogy Nyíregyházára és Nagycserkeszre 300 család érkezett Békéscsabáról, Szarvasról, Mezőberényből. Károlyi Ferenc gróf hívására érkeztek, aki biztosította evangélikus vallásuk gyakorlását. Szorgalmukkal virágzó mezőgazdaságot létesítettek. Építettek templomot, iskolákat, városházát, vasutat. Szlovák nyelvükkel szigetet képeztek Szabolcs megyében a nagy református és katolikus tengerben. Kisvárdán, Szabolcs megye északi részében 1910-ben tartottak evangélikus istentiszteletet először. 1928-ban alakult meg az egyházközség. Lelkipásztorául megválasztották Csákó Gyula ózdi segédlelkészt. 1931-ben már állt a templomuk. Dél-Szabolcsban missziós kerületet hoztak létre 1934-ben. Joób Olivér segédlelkész kapott megbízást a gyülekezeti közösségből kiszakadt hívek összefogására. A fiatal segédlelkész eredményes munkát végzett. Geduly Henrik püspök magához vette püspöki titkárnak. 1938-ban szerveződött meg az egyházközség. Lelkészeik Megyer Lajos és Tarján Béla lettek. Még ebben az éven sikerült lerakni a templom alapjait Nyírszőlősön és Kálmánházán. 1930. május 16-án iktatták be Turóczy Zoltán győri lelkészt a tiszai egyházkerület püspöki székébe. Bemutatkozó beszédében az egyház fő feladatának az evangélizációt jelölte meg. Ehhez égőlelkű lelkipásztorokra van szükség, akiket hasonló lelkületű felügyelők, presbiterek, tanárok és tanítók segítsenek. El kell érni minden evangélikust, még a szórványokban is. Lehetőleg minden évben egy templomot építsenek a kerületben. Ekkor már épült a nyírszőlősi templom. Magyar Lajos lelkész megbízást kapott a püspöktől, hogy gyűjthessen az ország evangélikus gyülekezeteiben. A következő években rendelkezésre állt a szükséges fedezet. Felépült az első templom Nyírszőlősön. A templom felszentelésére 1940. október 31-én került sor. Az ünnepélyen magam is részt vettem. A püspök közelében állva, az elsők között léphettem be a templomba. Ötven évvel később - tíz évvel ezelőtt - ünnepség keretében lehettünk ismét együtt. Magyar Lajos lelkész előadta a templom építésének történetét. Kedves felesége, Vilma néni, művészi énekével szolgált. Most a hatvanadik évfordulón a nyírszőlősi gyülekezet lelkipásztora Győrfi Mihály lelkész. A nyírszőlősi gyülekezethez tartozik most Kisvárda. Itt Nagy Miklós missziói munkatárs végez szolgálatot. A nyírszőlősi templom építésének hatvanadik évfordulóján adunk hálát Istennek a templomépítő Magyar Lajos lelkésszel, feleségével és az egész gyülekezeti közösséggel, hogy megérhettük ezt a napot. Dr. Reményi Mihály Isten elhívása visszavonhatatlan Beiktatták a Fébé új főnökasszonyát Ünnepre gyülekeztek a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület diakonisszái, egyesületi tagok és a vendégek sokasága a Sarepta Otthon templomában október 28-án. Ezen a napsütéses szombaton Magassy Katalin és Magassy Vilma testvéreket szentelték diakonisszává. Amire közel ötven évvel ezelőtt, az Egyesület felosztása miatt nem kerülhetett sor, az most, Istennek hála, megvalósulhatott. A szentelés szolgálatát Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke végezte. Az igehirdetés alapigéje a Római levél 11. fejezetének 29. verse volt: Az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. Istennek egyetlen terve van az emberrel: üdvösségre akarja vezetni. Ezt viszi tovább a történelem folyamán akkor is, amikor minden veszni látszik, az anyaház megszűnik. De a diakonisszák reménysége, vágya mégis megvalósul. Mert Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. Ezzel a reménységgel indulhatnak szolgálatukra a felszentelendő testvérek is. A szentelés szertartását követően, a szentelést végző püspök, a liturgia szolgálatát végző Zászkaliczky Pál Fébé- lelkész és Madocsai Miklós ny. lelkész - aki nagyon sokat tett az Egyesület újra indulásáért - áldása után a szép számmal jelerr levő lelkészek is igével áldották meg a két felszentelt diakonissza testvért. Majd az ősi Confirma eléneklésével zárult le az ünnep első része. Az istentisztelet a főnökasszony ünnepélyes beiktatásával folytatódott. A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület Közgyűlése az Egyesület választmánya jelölése alapján megválasztotta Magassy Katalin diakonissza testvért a tavasszal elhunyt Túrmezei Erzsébet főnökasz- szony utódjának. Az iktatás szolgálatát dr. Fabiny Tibor professzor végezte. Segítőtársai Marschalkó Gyula ny. lelkész és e sorok írója voltak. Az úrvacsoraosztással záruló istentisztelet után az Egyesület Közgyűlésén köszöntések következtek. Elsőként dr. Nagy Gyula ny. püspök szólt. Hármas köszöntőjében meghúzta az ívet a diakó- nia bölcsőjétől, a bielefeldi Bételtől Bodelschwing sírjától - az emlékezetes győri anyaházi szolgálatán keresztül - melyre mindig szívesen emlékszik visz- sza - a „máig”, az egyesület újraindulásáig, amely Isten kegyelmének jele, és arra emlékeztet, hogy hitünk mellől nem hiányozhatnak a cselekedetek. Dr. Fabiny Tibor ny. professzor köszöntőjében visszatekintett az Egyesület történetére, az egykor szolgálatot végzők hűségére, hogy az maradjon továbbra is jellemzője a Fébé szolgálatának. A köszöntők sorában volt Bencze B. György kerületi polgármester is. Nagy Ilona ny. lelkész a Nyugdíjas Lelkészek Otthona lakóinak nevében, majd Fodor Viktor lelkész a pesthidegkúti gyülekezet és a Sarepta Otthon nevében köszöntött. Id. Magassy Sándor ny. lelkész vérszerinti testvérként is szólt, a nagy családban hagyományos szolgálatokra emlékezve. A külföldi vendégek közül elsőnek Gertrud Heublein főnökasszony szólt, aki oly sokat segített az anyaház újraindulásakor. Átadta a Bad Kreuznach Lehnin és a berlini Paul Gerhard Alapítvány anyaházi közösségeinek üdvözletét. Majd a neuendettelsaui anyaház és a német diakonisszamunkát összefogó Kaiserwerthi Szövetség képviselője köszöntötte meleg szavakkal az ünnepeiteket. Ausztriából a gallneukircheni anyaház képviselője üdvözölte a felszentelt testvéreket. Többen levélben küldték el üdvözletüket, mert akadályoztatás miatt személyesen nem tudtak jelen lenni. Ilyen volt többek között D. Szebik Imre püspök és Kelemen Erzsébet testvér is. Válaszában Magassy Katalin testvér az elődöket követő elkötelezéséről szólt, és arról a bizonyosságáról, melynek két ígéret az alapja: egyfelől az, amelyet a missziói parancs így fogalmaz meg: „veletek vagyok minden nap...”, a másik pedig: „Elég néked az én kegyelmem”. Az örömteli reménységet sugárzó ünnep a Himnusz eléneklésével ért véget. Isten áldását kérjük az új szolgálatba induló testvérek életére és szolgálatára! HCS A megtartó példa „Hajlékot Istennek, hajlékot embernek, kőből, fából házat, raktál a léleknek... igéből várat... magaslik, nem porlad a megtartó példa... ” - írta Kányádi Sándor, a költő a 85 éves Kós Károlynak, egy ország, egy nemzet mindenesének, sok templom építőjének. Idéztem egy kisapostagi testvér megemlékezését a 2000. október 21-i ünnepi istentiszteletből, ugyanis Kisapostagon ezen a napon adtunk hálát Istennek azért, hogy az elmúlt 50 esztendőben óvta templomunkat. Annak idején még a második világháború közepén határozták el apáink, hogy templomot építenek. A „hadigazdaság” ellenére csodálatosan összegyűlt r Festett Ágostai Hitvallás Györkönyről Az 1530-as birodalmi gyűlésre készült az ún. Ágostai Hitvallás, amely a reformáció lutheri ágának tanításait foglalja össze. A Melanchthon Fülöp által készített hitvédő irat 21 cikkben a keresztény hit egységét hangsúlyozza, míg csupán 7 cikk taglalja a katolikus és az evangélikus felfogás közti különbséget. Az Evangélikus Országos Múzeum ideiglenes tárlatán kiállított festmény mintájául valószínűleg a 100 éves jubileum alkalmából kiadott emléklap szolgált. A Jacob von der Heyden által készített nyomatnak számos másolata ismert. A mintát Györkönyre a németországi Hessen tartományból betelepülő német evangélikusok hozhatták magukkal, és ott helyben készítették el 1724-ben újra olajkép formájában. Az erről a képről készült megvásárolható plakát már kapható 350 Ft-os áron az evangélikus könyvesboltokban. Leegyszerűsített formavilága, a feliratok részbeni elhagyása, illetve megváltoztatása egyéni hangvételt kölcsönöz a műnek. A lényegre szorítkozó, erőteljes kifejezést célzó olajfestmény szép példája a barokk népies változatának. Harmati Béla László az építőanyag és megkezdhették az építkezést. Ám 1944. december 4-ről 5-re virradóan Kisapostagon is megszólaltak a fegyverek és a félig kész templomba terelték katonáinkat. A folytatás félbeszakadt, az építőanyagot a háború felemésztette. Négy évvel később az 1948- as államosítást követően újabb veszteség érte gyülekezetünket (egész egyházunkat). Elvették az iskolát, de a templomot nem engedték át... „Ne hagyjátok a templomot, a templomot, s az iskolát. ” Ezen mostoha és hazugmód kikénysze- rített körülmények közepette készült el 1950. október 15-re a kisapostagi evangélikus templom, eleink önfeláldozó munkája és szolgálata gyümölcseként. Bár az eredeti tervtől eltérően, befejezetlen csonkatoronnyal, de mégis „áll az Úristen temploma”. A gyülekezet első lelkésze, Komoly Sámuel odaadó, szerény szolgálattal kezdte pásztori munkáját. Kisapostag evangélikusai sosem alkottak nagy gyülekezetei, mint a Duna túlpartján élő apostagiak és dunaegyháziak, ahonnan is származnak a településen élők, mégis igyekeztek mindent megtenni lelkészükkel együtt a megtartó példáért. Megmaradtak, Isten kegyelméből remélem, békességgel megmaradunk, hiszen a megtelt padok a templomban önmagukért szóltak. Káposzta Lajos, a Bács-Kiskun Egyházmegye esperese prédikációjában az őszinte szívbéli bizalom hangos szavával, mely a templom falain túl is szól, illusztrálta, hogy jól értsük, miért is vagyunk most mi együtt, és mi a megmaradás tétje. Az istentisztelet irodalmi ösz- szeállítással és ünnepi közgyűléssel folytatódott, melyen a lelkészek és a felügyelő köszöntése után a szeretetvendégségen meg is ízlelhettük a gyülekezet kedvességét. Hitvallásunk szerint és a felemelő ünnep bizonyságaként egy szívvel mondhattuk: Él a megtartó példa! Stermeczki András t
