Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-12-03 / 49. szám

2000. DECEMBER 3. 3. oldal Evangélikus Élet Lelkészbeiktatás Bezin Szilárdan állni és ragaszkodni a hagyományokhoz Lelkészavatás Cinkotán Húsz év után újra lelkésziktatásra hí­vogatták a harangok a Győr-Soproni Egyházmegyéhez tartozó bezi-enesei gyülekezet híveit. Farkas Ervin, a most beiktatott lelkész ugyan már két éve szolgál a gyülekezetben, de eddig csak mint segédlelkész. A lelkészvizsga si­keres letétele után azonban a gyüleke­zet egyhangúlag hívta meg őt parókus- lelkésznek. A téti egyházközségből in­duló Farkas Ervin a teológia elvégzése után azt kérte, hogy őt a püspök egy fa­lusi gyülekezetbe helyezze, mert ő ilyen környezetben szeretne szolgálni. A Bezin eltöltött két év csak megerősítet­te ebbéli elhatározásában, és ez az igé­nye találkozott a gyülekezet tagjainak óhajával is. Az iktatás szolgálatát Jankovits Béla esperes mellett Kardos József és Kiss Miklós végezték. Az esperes lKor 4,20 alapján a Szentírás, az ige fontosságára helyezte a hangsúlyt. Isten igéje legyőz­hetetlen erő, és vele felvértezhetjük ma­gunkat. Adja Isten, hogy a most beikta­tott lelkész igeszolgálata segítségével minél többen találjanak Urunkhoz - mondta Jankovits Béla. Farkas Ervin igehirdetésének alapigé­jeként 2Krón 32, 6-8-at választotta. Pré­dikációjában szolgálatának végzéséhez Isten erejét kérte, mert anélkül gyenge és esendő az ember, alkalmatlan a szolgá­latra. De az Úr, aki velünk együtt harcol, megsegít. Az ünnepi istentisztelet és közgyűlés után a kultúrházban még fehér asztal mellett folytatódott a bezi-enesei gyüle­kezet örömünnepe. Kiss Miklós Az ősi cinkotai templomban - (Árpád­kori alapokra épült!) - egy novemberi hétvégén a közelmúlt harmadik lelkészét avatta a szolgálatra dr. Harmati Béla püspök. Blatniczky János Dániel és Bátovszky Gábor után most Kocsik Mó­nika állt az oltár előtt és fogadta az ige­hirdetés útmutatását, lelkészek áldását, az avatás liturgiáját. Budapést XVI. kerületének két régi tele­pülése alkot egy egyházközséget: Cinkota és Mátyásföld. Ez utóbbiból származik Mónika, aki a gyülekezetbe gimnazista kora óta épült be. A második osztályban - akkori hitoktatója, Szalay Tamás indítta­tására jutott a gyülekezeti ifjúsággal köze­li kapcsolatba. Érettségi után kis ideig dolgozott fogtechnikai laboratóriumban, bankban, de egy templomi igehirdetésben kapott megvilágosodást arra, hogy elhatá­rozza, életét az ige hirdetésének, tovább­adásának szolgálatára szánja oda. Teoló­giai tanulmányai közben a 4. év után el­nyert egy francia ösztöndijat és Strassbourgban töltött egy esztendőt, majd hazajött, befejezte az ötödik évet és most jelentkezett avatásra. Ösztöndíja idején határozta el, hogy a teológia tudo­mányának újtestámentumi szakán szerez diplomát. Az újtestámentumi teológia és bibliamagyarázat áll szíve közelében. Az avatás igehirdetése elsősorban neki szólt. Harmati püspök 2Thessz 2, 15-17 versei alapján arról a kötelezésről be­szélt, mely Pál szavaiból kicsendül: „Álljatok szilárdan, ragaszkodjatok a hagyományokhoz!" A lelkészi szolgálat felvállalása kívánja meg a szilárd megál­lást az ige mellett - a hirdetők sorába állsz most be. A hagyomány pedig jó ajándék a szolgálatba állóknak. A munka eredményeképpen a gyülekezet életét kell gazdagítani. Vigasztalást és jó re­ménységet kelteni a hallgatókban, meg­békéltetni a különbségeket, vezetni a jó irányba és ez a krisztusi hagyományok­hoz való ragaszkodásban valósulhat meg. Mi átadjuk a hagyományt, de nem mi tudunk erősíteni. Arra vigyázz, hogy életeddel bizonyítsd, amit mondasz. Az avatás szertartásában a Hittudomá­nyi Egyetemet dr. Reuss András profesz- szor képviselte, mellette a gyülekezet lelkésze, Blatniczky János szolgált. Ked­vesen köszöntötte a gyülekezet ifjúsága a közülük most munkába indulót. A püs­pök azt is bejelentette, hogy a pécsi gyü­lekezetbe küldi ki szolgálatra Kocsik Mónikát, aki örömmel készül erre a fel­adatra, már ismerkedett a gyülekezettel és különösen szeremé a gyermekek, ki­csinyek és fiatalok között végezni fel­adatát. Ehhez az egész gyülekezet, lel­késztársak és rokonok is kívánták Isten segítségét és áldását az istentisztelet utá­ni szeretetvendégségen. T. ÖKUMENIKUS IMAHÉT 2001 Tájékoztatjuk a lelkészeket és a gyülekezeteket, hogy a 2001. évi Ökumenikus Imahétre 2001. január 21 - 28-ig kerül sor. Az imaheti előkészítő füzeteket a püspöki illetve esperesi hivatalokon keresztül kapják meg a lelkészek. Az előké­szítő füzet anyaga már most megtalálható az Ökumenikus Tanács honlapján a friss hírek között: http://okumenikus.lutheran.hu Kérjük, hogy a közös imádság és igehallgatás alkalmait minél több gyülekezet tartsa meg ökumenikus közösségben. Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Kiss Miklós, Jankovits Béla és Kardos József iktatta be Farkas Ervint. Fotó: Gülch Csaba A Zsinat évtizede Novemberben befejezte érdemi tevé­kenységét - elnöki megfogalmazás - a Magyarországi Evangélikus Egyháznak a rendszerváltozást követően ülésező második Zsinata. A korábbi törvényhez hasonlóan az új is hat évben szabja meg egy Zsinat élettartamát. Sőt új törvény- könyvünk nemcsak általánossá tette a hatéves ciklusokat, hanem arról is intéz­kedett, hogy a választások minden szin­ten egy időszakban kerüljenek sorra. így az első ilyen ciklus, mint ismeretes, a megújult egyházi struktúrában, az új tör­vények szerint 2001. január 1-én veszi kezdetét. Csak a paróchus lelkészeknek a gyülekezetek általi megválasztására és a nyugdíjkor határig választott püspökök szolgálatára nem vonatkozik a ciklicitás. Visszatérve a Zsinathoz, 2001. február 3-ra tűzték ki a záró ünnepi alkalmat. Ez a Zsinat kivételesen csak három évig volt hivatalban - 1997-2000 - éppen azért, mert a korábbi Zsinat határozott arról, hogy három éves átmeneti időszak után kerül teljes bevezetésre az új tör­vény, épül ki az új, háromkerületes egy­házszervezet. Némi távlatból az utókor lesz képes majd eldönteni, helyes volt-e ez az el­képzelés, az előnyök túlsúlyban voltak-e az átmenet szükségszerű bizonytalansá­gából adódó gondokkal szemben. Ma in­kább igenlő a válasz. Igaz sok energiát emésztettek a két irányból érkező törek­vések. Voltak, akik nem találták elég ra­dikálisnak az új törvénykönyv által meg­határozott változásokat, mások épp el­lenkezőleg, szerették volna, ha az új Zsi­nat visszalép a korábbihoz képest. Mind­két oldal könyvelhet el sikereket és mindkét oldal kompromisszumra kény­szerült. A Zsinat nem lépett vissza a re­formoktól, meghagyta például a három­kerületes struktúrát, de módosított azon, lényegében folytonossá téve a Déli és az Északi Egyházkerületet, a Nyugatra, Du­nántúlra került egyházmegyék nélkül. Bizonyos, hogy a zsinati tagok többsége arra hajlott, hogy a főváros evangélikus- sága egy egyházkerületbe tartozzon, föld­rajzilag is logikusabbak legyenek a kerü­letek határai, de győzött a többszempontú józan mérlegelés, így a Pesti Egyházme­gye végül délen maradt. Magam úgy vé­lem, hogy helyes, ha a főváros két egy­házmegyéje különböző egyházkerülete­ket erősít. Közismert az ország regionális kiegyensúlyozatlansága, a dunántúli régi­ók fejlettebb volta. Az egyházi működést tekintve, a fővárosi egyházmegyék hoz­zájárulhatnak a három kerület kiegyensú­lyozott tevékenységéhez. Ugyanakkor na­gyobb figyelmet kaphatnak Nyíregyháza, Békéscsaba, Szarvas, Orosháza, Kiskőrös ... jelentős létszámú gyülekezetei. A nagy kérdés persze az, hogyan érté­kelhető a kilencvenes évek két Zsinatának a munkája. A sokszempontú - teológiai, jogi, politikai ... - értékelés nyilván a jö­vő feladata. Most sommásan legfeljebb annyit mondhatunk, botladozásai, ellent­mondásai, az olykor túlzott indulatok, egymásnak feszülések ellenére a Zsinat betöltötte hivatását, elismerés, megbecsü­lés illeti azokat, akik hat, vagy három, ne­tán kilenc éven át a zsinati munkában resztvettek. Nehezen kérdőjelezhető meg, hogy a Zsinat kapcsán alakult ki egyfajta nagyon szükséges közéletiség az egyház­ban, áradhatott be friss levegő a több évti­zedes diktatúra által megbénított szerve­zetbe, vitathatták meg a lelkészek és nem lelkészek a jogalkotás folyamatában nem­csak a paragrafusok szövegét, hanem ér­demben eszmét cserélhettek az egyház je­lenéről és jövőjéről. Talán az egyház akkori elnöksége is megérdemel egy elismerő szót, hiszen az érdemi változások azzal kezdődtek meg, hogy indítványoztuk a 91-es Zsinat első ülésén, hogy egy módosítás szülessen a 66-os törvényben, válasszuk szét az egy­házi és a zsinati elnökséget. Ezzel a ja­vaslattal az egyházkormányzás kifejezte készségét a demokratikus változásokra, a jogalkotás és a végrehajtás irányításá­nak a szétválasztására. így lehetett az első Zsinat lelkész, illet­ve nem lelkész elnöke Reuss András és Andorka Rudolf. A második Zsinat is Reuss Andrást választotta meg, nem lel­kész elnöknek pedig Thurnay Bélát. A lelkészelnök lemondása után Laborczi Géza vette át a tisztet, alelnökként Hafenscher Károly, majd Smidéliusz Zoltán tevékenykedtek. Nemlelkész alel- nök Sztruhár András volt. A nevek felso­rolása azt is jelzi - a bizottsági elnökök, aktív tagok hosszú sora mindezt erősíti -, hogy rendelkezünk a feladatok végre­hajtásához szükséges emberekkel, szel­lemi kapacitással. A Zsinat értéke abban is rejlett, hogy felszínre hozott lelkész- és nemlelkész munkatársakat, akikre számítani, akikre építeni lehet. Talán ezért is tartunk némileg előbbre a szükséges változásokban, mint katolikus és református testvéreink - anélkül, hogy túlzottan elégedettek lehetnénk -, mert náluk most zajlanak a viták hierarchiz- musról, klerikalizmusról, a nem­lelkészek szerepéről, részvételéről a döntési folyamatokban. A most végétére Zsinat tagjai közül is többen lemondtak, ezzel a lépéssel kife­jezve fenntartásukat egy-egy törvénnyel, vagy valamely folyamattal, eljárással kapcsolatban. Az ilyen gesztusok értéke erkölcsi tekintetben és az egyén jogát il­letően nem kérdőjelezhető meg. Főként, amikor a lemondás tisztségről történik. A zsinati tagságról lemondás inkább megfontolandó. Ez ugyanis teljes veszte­ség a Zsinat számára. Nemcsak a tisztség betöltésének, hanem egy tapasztalt zsi­nati tag további tevékenységének a hiá­nyát eredményezi. Egy, a jó ügyeket szolgálható szavazattól is megfosztja, aki lemond, a Zsinatot. Természetesen a jövőben sem zárható ki, nemcsak a Zsi­naton, hanem az egyházi közéletben sem a lemondás, a morális tiltakozásnak ez a formája. De jó lenne, ha kivételes, ritka eszköz lenne. A diktatúrában olykor va­lóban ez az egyetlen lehetőség a becsület megőrzésére, ezért is erős a minta, az ak­kori példák ereje. De demokráciában, ha kisebbségben maradtam is, van lehető­ség a jobbításra. Vannak eszközök a vál­toztatásra. Éppen ezek lehetőségét is kel­lett megteremtse új törvénykönyvünk. Az utókor számára a két Zsinat, a varga­betűk ellenére, egységet alkot majd. Az el­ső végezte el a munka dandáiját hat éven át, alkotta meg az új törvényeket, a máso­dik a kiigazításokra, módosításokra, törvé­nyek közötti összhang megteremtésére, az úgynevezett jogharmonizációra és a törvé­nyek minőségének a javítására kellett te­gye a hangsúlyt. Ez a zsinat, okulva a ta­pasztalatokból, igyekezett jobban támasz­kodni hozzáértő jogászok munkájára, fő­ként a törvényszövegek megfogalmazásá­ban, úgymond összefésülésében. Bár a második Zsinaton is magasba szöktek időnként az indulatok, mégis ta­lán elmondható, hogy az ülések többségé­ben jó volt, testvéri volt a légkör. Talán azért is, mert jobban ismerték egymást a zsinati tagok, de talán az egyházi közélet légkörének tapintható javulása miatt is nőtt a bizalom, magasabb színvonalú le­hetett a szükségszerű konfliktusok keze­lése. Volt valamelyes tájékoztatás a Zsi­natról, az egyházi életben a nyilvánosság növelése hozzájárulhat a bizalom további erősödéséhez, ahhoz, hogy egyre többen kapcsolódjanak be a gyülekezeti, közegy­házi munkába, misszióba, evangélizáció- ba, diakóniába ..., hiszen a törvények is a jó rendben végbemenő szolgálatért van­nak. Sok más jellemző mellett, a ki­lencéves zsinati munka alapján, a kilenc­venes éveket egyházunkban a Zsinat évti­zedeként is aposztrofálhatjuk. December 15-én lesz az Országos Köz­gyűlés, amelyen teljessé válik a követke­ző Zsinat összetétele. Ezt követően ki­lencven napon belül kell megalakuljon egyházunknak a rendszerváltozást köve­tő harmadik Zsinata, hat éves mandá­tummal, immár megújult, jogilag rende­zett viszonyok között. Ennyi az, ami em­berileg megtehető, elvárható. Frenkl Róbert Az Északi Evangélikus Egyházkerület Elnöksége - közgyűlésének többségi támogatásával - az alábbi nyilatkozatot teszi közzé: A szexualitás a teremtő Isten ajándéka. Ezen keresztül Isten az embernek sok örö­möt kínál és az emberi élet továbbplántálását biztosítja. Ezért a házasság Istennek az az életrendje, amely semmi más együttélési formához sem hasonlítható. Az emberiség életében évezredek óta rejtett vagy nyílt formában meglévő azonos neműek kapcsolatát a Biblia bűnnek nevezi, az orvostudomány egyes képviselői be­tegségnek tekintik, más szakemberek pedig öröklött hajlamnak. Evangélikus Egyházunknak az irgalmasság- elkötelezettségével és a jézusi segítő­készség szeretetével kell közelednie ezen helyzetben élő testvéreinkhez. Jézus szaba­dító ereje arra biztat, hogy a heteroszexualitás ajándékát fogadják el, egyházunk ugyanakkor nem bélyegzi meg őket, mint ahogy más problémákkal küzdő embertár­sunkat sem. Elítélünk viszont minden olyan cselekedetet, amely ezt a hajlamot másokban fel­színre hozza, terjeszti és erősíteni igyekszik. Különösen a fiatalkorúak esetében tart­juk szükségesnek, a megelőzés és a védelem kérdését. Fentiekből következően Evangélikus Egyházunk egyneműek együttélését, élettársi kapcsolatát nem áldja meg, és mindent megtesz azért, hogy ez a kérdés a személyi­ségi jogok keretében maradjon, ezzel is megakadályozandó a homoszexualitás és a leszbikusság terjedését. Befejezte törvényalkotó munkáját a Zsinat 2000. november 17-18-án tartotta Zsinatunk munkájának 13., befejező ülésszakát. A tárgyalt és elfogadott törvények két nagy csoportra oszthatók: 1. Kisebb, folyamatban lévő törvényjavaslatok, és az u.n. jogharmonizáció befeje­zése. 2. A Magyarországi Evangélikus Egyház törvényeinek egységes szerkezetbe való megjelenése. Az előbbi csoportba tartozott a Zsinati Ügyrend néhány helyen történő módosítása, az 1997. évi II. törvény módosítása a lelkészi szolgálat egyes területeiről. Itt tárgyal­ta a Zsinat a diakónus lelkészekről és a missziói munkásokról szóló törvényjavasla­tot. Ez utóbbi kettő nem kapta meg a módosításhoz szükséges többséget. A joghar­monizáció keretében a szükséges pontosításokat végezte el törvényalkotó testüle­tünk. Szükségessé vált közoktatási törvényünk néhány helyen való módosítása is, amelyet nagy többséggel fogadott el a Zsinat. 2000. májusában hozta létre a Zsinat azt a munkabizottságot, melynek feladatául tűzte ki, hogy foglalja egységes szerkezetbe törvényeink hatályos szövegét, tárja fel a párhuzamosságokat és hiányokat és tegyen javaslatot ezek megszüntetésére. A bi­zottság igen komoly munkával elkészítette az egységes törvénykönyvet, így Zsina­tunk méltó módon fejezheti be munkáját és adja át a „stafétabotot” a következő Zsi­natnak. Isten áldása kísérje törvényeink szolgálatát, hogy általuk is egyházunk belső békéje erősödjön, az evangélium szolgálata jó rendben történhessen. Arról is döntött a Zsinat, hogy 2001. február 3-án, szombaton ünnepi záróüléssel fe­jezi be szolgálatát. Laborczi Géza a Zsinat lelkészi elnöke jj V Huszár Gálra emlékeztek V „Huszár Gál munkás magyar reformátornak, óvári egyházi szolgának hálás ke­gyelettel a Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület és a Magyar Luther Társaság ” - olvasható a mosonmagyaróvári evangélikus templom falán 1938-ban elhelyezett emléktáblán. A Lajta parti város könyvtára a Nyugat-Dunántúl és a déli Felvidék e nagyhatású reformátorának nevét viseli. Dr. Készéi Károlyné könyvtárigazgató munkatársaival együtt a megyében jelenleg folyó irodalmi hét egyik eseményeként az emléktábla megkoszorúzásával tisztelgett és emlékezett az 1575. október 23- ' . án, pestisben elhunyt „könyvnyomtató reformátor” emléke előtt. \ ..........................................................................................................(

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents