Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-11-05 / 45. szám
4. oldal 2000. NOVEMBER 5. Evangélikus Élet REMÉNYSÉGBEN Hálaadás Zsédenyben Ünnep a Körmendi Evangélikus Egyházközség életterületén Pőcze István lelkész nem mindennapi feladatban fáradozott, melynek jelentőségét már a vendégek sora is hirdette, megtisztelő szavaikon, beilleszkedő és útmutató beszédeiken kívül. D. Szebik Imre, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, dr. Hende Csaba, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára, dr. Radnai Endre, a Vas Megyei Közgyűlés alelnöke, Németh Zsolt és Bebes István országgyűlési képviselők, valamint dr. Nagy Zoltán, ezúttal mint a körmendi múzeum igazgatója - egyébként a gyülekezet tagja - voltak szószóló részesei az alkalmaknak. A szép, de a gyülekezet méretéhez képest túlságosan nagy templom földszintjét szinte megtöltötte a gyülekezet és vendégeik. Az ünnepi istentisztelet pedig azonnal irányt mutatva - méltán állt az élén, a sokféle és sokfelé zajló szeptember 24-i alkalmaknak. Ugyanis kereszteléssel kezdődött. A püspök beszélt a jövő felől való keresztyén reménységről. Tudjuk, reménység ez úgy is, ahogy egy gyermekre nézünk, de úgy is, ahogy az Isten adta segítségről van bizonyosságunk a keresztség által. Ezután az isten- tisztelet igehirdetésében szólalt meg a bizonyságtétel, Isten mindig velünk van. A bizakodás Lelkét adta nekünk. A reménység és a cél került elénk ismét, a felújított toronyóra és harangjáték meg- áldásakor; a múló élet idejét mutatják, de az örökkévaló közeledik. Az ezredforduló előtti időszakban. Isten iránti hálából első királyunkat ábrázoló, a templom külső oldalán elhelyezett emléktáblát leplezett le Németh Zsolt képviselő. Egyebek mellett szólt ennek jövőbe mutató, tettekre sarkalló szerepéről is. Amikor pedig dr. Nagy Árpád főorvos, mint a gyülekezet felügyelője, millenniumra emlékeztető zászlót vett át a megyei közgyűlés alelnökétől, azt fogadta, zászlóvivő lesz, a gyülekezettel együtt, mint nagyszerű elődök méltó utóda. A visszakapott szomszédos épületben, a nagy díszteremmé alakított gyülekezeti helyiségben természetesen nem fértek el az ünneplők. De talán a munkákban résztvevők egy fele mégis hallhatta a lelkész elismeréssel és hálával telt köszönetét. Bebes István képviselő tisztelettel emlékezett a gyülekezet egykori lelkészére, Kapi Bélára, a későbbi püspökre, aki 1913-ben vette szolgálatba ezt az épületet. Kifejezte abbeli reményét, hogy az államosítás után most ismét az egyházközség gondozásába került épület gyönyörű helyisége még városi célokat is fog szolgálni. Alátámasztotta ezt dr. Nagy Zoltán igazgató előadása a helyi evangélikusság Körmend történetében betöltött szerepéről. Itt került sor a püspök köszöntésére is. A kettő helyet három kerületbe rendeződik egyházunk. így D. Szebik Imre, mint illetékes püspök, egyik utolsó szolgálatát végezte itt, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületbe tartozó Körmenden. Ez alkalomból Pőcze István a körmendi templomot ábrázoló rézkarccal ajándékozta meg a gyülekezet nevében. A Nádasd-hegyalján elfogyasztott ebéd után Katafára már hintóval érkeztek a hivatalosak. A község második napja tartó millenniumi ünneplésébe evangélikus - római katolikus közös istentisztelettel kapcsolódott be hivatalosan az evangélikus gyülekezet. Majd külsőre „teljesnek látszott az ökumené”, miután a református lelkész is csatlakozott az ünneplőkhöz és mindhárom felekezet megáldotta az államtitkár által átadott millenniumi zászlót. Az egész Szarvaskend hosszasan to- porgott a kis térré vált funduson árválkodó torony körül. Mellette, iff. Tóth Gyula gondnok lakásában Dorfinger Gábor plébánossal együtt vártam én is a hintóval érkezőket. Az itt élők az egyre használhatatlanabb épületet lebontották, hogy régvolt iskola és lakás helyére templomot építsenek. Az alapkő letételére került sor a püspök szolgálatával. „A templom építésénél nem létezik szebb, felemelőbb munka” - mondotta - „Legyen áldott az elhatározásotok!” Lehet szebbet remélni? Egy kicsit elszalad az ember gondolata. Ezt igyekezett helyére tenni az alapító okirat, melyből hallhattuk: „...a közösség megélése Istenünkkel és testvéreinkkel méltó környezetben lehessen - és gyülekezetünk az Ige ereje által lelkileg is épülhessen.” Ez a cél. Az alapkőbe kerülő fémhengerbe az egyház, az állam és a község képviselői által aláirt okirat mellé helyezték az Evangélikus Élet heti számát, az ünnepség meghívóját, egy ötvenforintos érmét és a kárpótlási megállapodást. Ez utóbbi az elvett ingatlanért kapott pénzbeni kártalanításról szól, mely az építés megkezdését lehetővé teszi. A Hősi emlékmű előtt gyűlt össze istentisztelet után a falu, ahol Szabó Tibor polgármesternek az államtitkár millenniumi zászlót adott át. „Szent István, mint jó magvető, tudta, milyen magot kell elvetnie, hogy fáradozása kalászba szökkenjen.” Szarvaskend első nyoma 1217- ből való. „.. a múlt kötelez”, mondotta, s „akik templomot építenek, értik ezt”. Németh Zsolt képviselő szólt arról, hogy aki templomot épít, az a jövőt építi. Az ajándékzászlóval is azt üzeni a kormány: van jövője az országnak. A két felekezet megszentelte, megáldotta a zászlót. Ezután a gyermekek és fiatalok kedves műsorát esti fényben tapsolhattuk meg. Majd vacsora következett, ahol az ökörsütés ízletes eredményében részesedhettünk. Nekik szerény köszönetül, mindnyájunknak pedig buzdításként emlékezem meg külön két testvérünkről, akik életük munkájával érdemelték ki, hogy egy község megbízottai, de példaképei is legyenek. Katafán Papp Gyuláné evangélikus hitoktató, nyugdíjas pedagógus, Szarvaskenden Kovács Istvánná presbiter, nyugdíjas védőnő a zászlóanya. És még valami. A szarvaskendi millenniumi ünnepség bállal zárult. Ennek a bálnak a bevételét pedig az evangélikus templom építésére szánják. Nagyon jó olyan ünnepségeknek részese lenni, ahol nem csak kezek leporolása, sokszor rendkívüli erőfeszítések megkö- szönése, megérdemelt díjak átadása „a műsor”, hanem erőteljesen hangsúlyt kap a jövő építése, nem utolsósorban az Istenbe vetett reménység, a hozzá való igazodás, a vele való kapcsolat szerint. Ezeken a helyeken, erről a kapcsolatról minden megszólaló egybehangzóan szükségesként beszélt. Kísérje, ezután is Isten áldása a Körmendi Evangélikus Egyházközséget! Rác Miklós A püspöki székhely tervezője Nagy ütemben épül Győrött a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület leendő püspöki székhelye. A győri önkormányzat által térítés- mentesen az evangélikus egyháznak átadott belvárosi telken, amelyen korábban egy klasszikus középbejárós kétszintes polgári ház állt, most hatalmas munkagépek dolgoznak. A püspöki székhely tervezője Ráskai Péter okleveles építészmérnök, a Comfort Tervező Kft. ügyvezetője, aki 1979-ben végzett a Műegyetem építészkarán. Milyen jelentősebb referencia-munkái voltak eddig? - kérdeztük Ráskai Pétertől. Első jelentősebb munkám a győri köztemetőben épített Szentlélek templom volt. Ezután az evangélikus egyház felkérésére következett a soproni Zerge utcai vendégház tervezése. A győri evangélikus iskola bővítésében is részt vettem, sőt a konvent épületében lévő használaton kívüli lakásból kialakított óvodai foglalkoztató is az én munkám. Jelenleg a püspöki székhely munkáival párhuzamosan a megyei Kereskedelmi és Iparkamara épületét tervezem. Mennyiben másfajta kihívás egy egyházi épület tervezése? Nekem, mint evangélikus embernek, egészen fantasztikus és különleges kihívás egy ilyen feladat. Minden munkámban a legjobbat akarom adni, de ilyen esetben az épület funkciója és tartalma miatt még fontosabbnak érzem a pontos és precíz munkát. A püspöki székhely megtervezése során milyen speciális problémákkal találta magát szembe? A kiinduló probléma az volt, hogy az egyházkerület központját olyan helyen kellett megtervezni, ahol egy helyi védelem alatt álló épület állt. A lakóház városképi szempontból került védelem alá. Emiatt az utcai homlokzatnak olyannak kellett maradnia, mint volt korábban. A tervezési koncepcióm alapját az a tény határozta meg, hogy egy közjogi méltóság székhelyét kell felépíteni, ami reménységünk szerint hosszú ideig fog működni, vagyis a holnapnak kellett megtervezni. Elsőrendű szempont volt a funkcionalitás. Úgy érzem, hogy a körülményekhez képest a megvalósulásra kerülő terv visszafogott és takarékos. Milyen lesz a püspöki székhely? Az épület beépített alapterülete 1408 négyzetméter. A pincerészben hétállásos garázst alakítunk ki. A földszinten lesz a tulajdonképpeni püspöki iroda, továbbá egy gondnoki szolgálati lakás. Az első emeleten helyeztük el a püspöki szolgálati lakást, ami meglehetősen nagy, polgári méretű. Ezen a szinten lesz még vendégszoba, tárgyaló és egy kis kápolna. A tetőteret is beépitjük, ott a püspöki titkárnak biztosítunk egy lakást, továbbá ott is kialakítunk egy vendégszobát. Az összesen négyszintes épületben mindent megpróbáltunk elhelyezni, ami érzésünk szerint szükséges a nyugodt és hatékony egyházkormányzati munkához. Vannak-e kilátásban újabb feladatok? Egyházam részéről most nincs, ami érthető, hiszen az utóbbi időben több komoly és nagy volumenű munkát végeztünk el. Ami látványos, új feladat számomra, az a Kereskedelmi és Iparkamara mellett épülő új szálloda megtervezése. Ezen kívül több kisebb jelentőségű munkán dolgozom. Kiss Miklós Ráskai Péter irodájában, munka közben „ ...egyet se vessetek meg e kicsinyek közül... ” Zsédeny pici falu, Vas megye szívében. Egykor oly gazdag egyháztörténelmi múlttal rendelkező anyagyülekezet, ma halódó, harminchét fő evangélikust számláló fília. Azonban az idő vasfoga, a történelem viharai nem törték meg az ott élő emberek barátságát, me- legszívüségét a hozzájuk betérő vendégek iránt. Ezt érezzük immáron második éve a gyülekezet lelkészeiként. Hogyan is kapcsolódott össze életutunk? Valamikor 1999. januárjában kezdődött... Uraiújfalu, mint anyagyülekezet megkapta Sárvártól Zsédenyt - Hegyfaluval együtt - negyedik fiijaként. Vajon lesz-e elegendő anyagi háttere az anyagyülekezetnek a megnövekedett szolgálatok ellátására? - futott át rajtunk a gondolat. „Ha az Úr mindeddig megtartott 37 evangélikust abban a faluban, akkor gondoskodni is fog róluk!” -jött a megnyugtató felelet. És valóban! Két héttel később a maroknyi evangélikusság Zsédenyben evangélikus egyházunk egyik leggazdagabb gyülekezetévé vált - az államtól kapott örök járadékkal... Ez csupán a hivatalos kárpótlási rendelet jóváírása lett volna, jó papírrendezés dolga, szerencse kérdése? Nem egészen! Volt Valaki, aki sokkal tudatosabban látta, szervezte a háttérben az utat! Ráadásul ez a Valaki a százezrek mellé még jóindulatot, nyíltságot, befogadó készséget is adott a gyülekezet vezetőinek... És rajtuk keresztül gondoskodott az anyagyülekezetről is! Nem is akárhogyan! Felülmúlva minden emberi számítást! Nagyban segítette az Uraiúj faluban épülő hittanos táborunk vizesblokk részének kialakítását. Az Úr hűséges szeretete, gondviselő jósága mindkét gyülekezetben megmutatkozott és áldássá lett sokak számára. így érkezett el ez év szeptember 30-a ennek a kis fíliának életében. Amikor is a gyülekezet apraja és nagyja, közeliek és távoliak hálaadásra gyűltek össze a külső és belső tatarozással megújított kis templomukba. Valóban volt miért hálát adni!... Zengett az ének őszintén, hálával és szívünkig ért a püspök igehirdetése a felolvasott zsoltárról: „Magasztallak, Uram, teljes szívemből... Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért... ” (Zsolt 138,1-3.) Az ünnepi órák azonban csak ideig-óráig tartanak - hangzott az igehirdetésben de ne felejtsük el, hogy ha szól a harang, Istenünk hív találkozásra bennünket, hiszen szorgos angyalkezek mindig megterítik igéjének és szentségeinek kegyelmes asztalát... Ittzés Jánosnak, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspökének ez a zsédenyi templomszentelés volt kerületében az első „hivatalos” szolgálata. Az ünnepi istentiszteletet követő közgyűlés azonban tartogatott még meghitt pillanatokat... A gyülekezet közösségéből felállt egy répcelaki néni, aki elmondta, hogy 14 éves kislányként ő köszönthette egy rövid versikével a Zsédenybe ellátogató néhai Kapi Béla püspök urat. Azóta sem felejtette el ezt a verset, és most is elmondaná ezt az egykori köszöntést. A megható szavak után Ittzés János elmondta, hogy az általa hordott püspöki keresztet valámikor éppen Kapi Béla viselte... A falu és a gyülekezet vezetői örömüket fejezték ki azért, hogy ilyen nagy egyházi méltóság elsőként őket látogatta meg. Szolgáljon jelül mindannyiunk számára - gyülekezetnek, lelkésznek, püspöknek egyaránt: egy a mi Főpásztorunk, akinek a legkisebb, a legelesettebb is végtelenül fontos. Menyesné Uram Zsuzsa Millenniumi kirándulás Sok szép élményben lehetett részük azoknak, akik szeptemberben részt vettek a gödöllői gyülekezet által szervezett millenniumi kiránduláson. Lelkészünk, Blázy Árpád vezetésével Pannonhalmára és Székesfehérvárra látogattunk el. Utunk első állomása a pannonhalmi apátság volt. A Szent Márton hegyére épült monostort Géza fejedelem kezdte el építtetni. Szent Benedek példáját követve, Csehországból érkezett szerzeteseket telepített le a Bakony nyúlványánál (996). A domb, melyen a kolostor ma is áll, 278 m magas. A kilátás fentről lenyűgöző látványt nyújt. Az apátságban jelenleg több intézmény (kolostor, szeretetotthon, gimnázium, levéltár és könyvtár) működik, és közel 500 fő él és tevékenykedik nap mint nap. A monostor, melyben Szent István többször vendégeskedett, látnivalókban igen bővelkedik. A levéltárban nem kevesebb, mint 277 db Árpád-kori oklevelet őriznek. Legértékesebb és legjellegzetesebb oklevelei: az 1001-es keltezésű kiváltságlevél, valamint az - 1090 körül íródott - tihanyi apátság alapítólevele. A monostor több mint 5000 kötetet számláló, igen gazdag könyvtára sok értékes kódexet, lexikont, teológiai és irodalmi müvet őriz. Az apátság megtekintését követően megcsodáltuk az altemplomot és a monostor kerengőjét. Az altemplomban található I. Stefánia belga hercegnő és férjének sírja, valamint egy márványból készül nevezetes trón. A monda szerint, akinek sikerül úgy ráülnie, hogy háta hozzáér a támlához és eközben lába a földet éri, az lesz Magyarország következő uralkodója... A kolostor kerengőjében láthattuk a Porta Speciosa-t, a kifelé lépcsőzetesen kitáruló román kapuzatok egyik legszebbikét, melynek gyönyörű vörösmárvány ívei öt-öt oszlopon emelkednek. Nem véletlen, hogy a pannonhalmi bencés főapátságot 1996-ban a világörökség részévé nyilvánították. Utunk ezt követően Székesfehérvárra vezetett. Az evangélikus gyülekezet lelkésze, Bencze András esperes, illetve idegenvezetőnk, Budaházyné Babi néni nagy szeretettel fogadtak bennünket az új gyülekezeti központban. Miután megtekintettük az evangélikus templomot, az óvárosba tartottunk. Idegenvezetőnkkel végigjártuk a hangulatos belvárosi utcákat. A számos templomot és műemlék épületet hangulatos terek, szökőkutak, szépen gondozott virágágyások övezik. Láttuk a város híres óráját, mely színpompás virágokból van kirakva. Másodperc pontossággal mutatja az időt, és virágból kirakva napra készen a mindenkori dátumot. Székesfehérvár elsősorban romkertjéről híres, ahol az Árpád-házi és az Anjou uralkodók palotájának maradványai találhatók. Szabad programként megnézhettük a Babamúzeumot is, ahol sok-sok régi játék tárult a szemünk elé: hintaló, dob, huszárkard, Teddy maci, fodros szoknyájú babák, illetve harcoló ólomkatonák... Gyülekezetünk millenniumi kirándulásáról mindannyian élményekben meggazdagodva térhettünk haza otthonainkba. Tompa Katalin aszódi gimnazista A H
