Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-11-05 / 45. szám
Evangélikus Élet 2000. NOVEMBER 5. 5. oldal Millenniumi ünnepnap a bakonycsemyei evangélikus templomban Az Oroszlányi Evangélikus Énekkar FI AT ALÓ KN A K „Amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban.” (Mt 6,6) A millenniumi ünnepségek javarészére már országszerte sor került, sok önkormányzat falunapra időzítette a jubileumi rendezvényeket. így történt ez Bakony- csemyén is, ahol a július végi búcsút megelőzően ünnepelhettük meg a millenniumi zászló átadását. A jeles évfordulókról sajátos módon emlékeztek meg a Dunántúl egyik legnagyobb evangélikus egyházközségében, ahol augusztus 19-én a bakonycsemyei evangélikus templomban Boleraczki István polgár- mester és Szarka István lelkész nyitotta meg a kereszténység 2000. és a magyar államalapítás 1000. évfordulója tiszteletére rendezett egyházközségi és polgári ünnepnapot. A szervezők a jeles esemény jelképéül a Hegyi beszéd „Nem rejthető el a hegyen épült város” jelmondatát választották. A találó utalás kettős, mint maga az ünnep: a dombra épített helyi templom az Isten dicsőségét hirdeti, de azokét is, akik Isten házát oda felépítették és megőrizték, hogy mindenkor menedékül szolgálhasson az emberek számára. A kétnyelvű ünnepi istentiszteleten Ittzés János, a Nyugati Egyházkerület megválasztott püspöke szolgált. A jelmondatot értelmező igehirdetését az érsekújvári testvérgyülekezet képviselői számára szlovák nyelven is tolmácsolták. Az evangélikusság kulturális szerepéről, egyház és nemzet történelmi összefonódásáról Lábossá Lajos esperes, püspökhelyettes tartott rendkívül érdekfeszítő és gondolatébresztő előadást. A tudományos fórum keretében többen őszintén gratuláltak az evangélikus óvoda létrehozásáért Csemyén, sok sikert kívánva további munkájához. A hozzászólások hűen bizonyították, mennyire időszerű a felvetett téma ma is társadalmunkban. Főként az utóbbi időben, amikor egyre jobban szaporodnak az egyházi általános és középiskolák, felsőfokú oktatási intézmények. A részvevők kifejezték reményüket, hogy az intézmények fenntartásával kapcsolatos problémákat közmegelégedéssel sikerül megoldani. Kiemelték, hogy az egyházi óvodák és iskolák számbeli gyarapodása a közeljövőben nemcsak az erkölcsi nevelés, hanem a közoktatás terén is jelentős minőségi javulással fog járni. Ebben a folyamatban a nemzet és az állam ugyanolyan fontos szerepet játszik, mint az elmúlt ezer esztendő alatt! Amíg Galgóczi Mariann ifjúsági referens vezetésével párhuzamos helyszíneken gyermek és ifjúsági foglalkozások zajlottak, a Dunántúl egyik legnagyobb egyházközségének a tagjai érdeklődéssel hallgatták milyen lesz az új Nyugati Evangélikus Egyházkerület? Erről vezetett Ittzés János püspökkel tartalmas fórumbeszélgetést Bencze András székes- fehérvári esperes, akinek többen gratuláltunk a megyeszékhelyi rangos városi kitüntetésért. Ittzés János püspök a teológusokkal való közvetlenebb kapcsolattartást, egymás jobb megismerését és az igehirdetési szolgálat előtérbe helyezését tűzte ki elsődleges feladatául. „Újító szándék helyett jól szeretném végezni a szolgálatot, és nem másképp” - hangsúlyozta terveit ismertetve. A valódi augusztusi kánikulában a szervezők kellemes meglepetéssel szolgáltak. A résztvevők sokaságát a templom gyönyörűen rendezett udvarában, a terebélyes falombok alatti árnyékban megterített asztalokhoz invitálták szere- tetvendégségre. Az előadók és a meghívott vendégek, valamint az egyházközség vezetősége és a legtevékenyebb presbiterek a Csemyén nemrégen megnyitott, eredeti bakonyi stílusú Fekete Berek étteremben fogyasztották el svéd- asztalos ebédjüket. A szünetekben minden érdeklődő megtekinthette Lukács Mária festőművésznek a rendezvényhez kapcsolódó, és egy nappal korábban megnyitott képkiállítását. A várpalotai születésű alkotó romantikus tájfestményei, lágy akva- relljei, könyvillusztrációi és merész színkompozíciójú nyomdai reklámgrafikái nagy sikert arattak. Több alkotás talált vevőre. Délután gyermeknek és felnőttnek egyaránt nagy élményt jelentett a Kossuth díjban részesült Gryllus testvérek felejthetetlen koncertje. Az igen népszerű Kaláka együttes alapító tagjai citerán, fuvolán, gitáron, kobozon, pánsípon és még számtalan hangszeren a magyar líra megzenésített remekeit szólaltatták meg, magával ragadó előadóstílusukban. Weöres Sándor és Kányádi Sándor pajkos gyermekverseit együtt énekelték a vidám közönséggel, amely megfogadta a Hegyi beszéd egyik előadott versének refrénjét: „Ne aggódjatok, bármilyen nagyok is az élet gondjai!" A helyszínhez és az ünnephez méltóan felcsendültek Gryllusék közismert zsoltárfeldolgozásai is. A vacsoraszünet után az Oroszlányi Evangélikus Énekkar szerepelt sikerrel, majd a sötétedést követően Boleraczki István polgármester ünnepélyesen átadta a templom díszkivilágítását. A helyi akarat, a vállalkozók, a gyülekezet, a polgárok és az önkormányzat példás összefogásának köszönhetően a vakítóan hófehér fény messze világítva jelzi a keresztény kultúra megtartó erejét és nemzeti értékeit. „Nekünk, a mai nemzedéknek feladatunk és kötelességünk, hogy a kor technikai fejlődését kihasználva, még jobban mutassuk meg a hegyre épült városunkat” - hangsúlyozta a polgármester az esztétikai látványtól szinte elnémult nézősereg előtt tartott beszédében. Az ünneplést sokan az új evangélikus óvoda támogatására rendezett jótékony- sági bálban folytatták, ahol Horváth László fiatal presbiter és Szabó Zoltán szolgáltatták a talpalávalót. A táncos esti szórakozás a jó hangulat mellett nemcsak az óvodáskorú gyermekek szüleinek összeismerkedése szempontjából bizonyult hasznosnak. Közel 100 000 forint jött össze a kitűzött célra. Bányai Lajos Püspökünk látogatása a miniszterelnöknél Orbán Viktor miniszterelnök október 25-én hivatalában fogadta Harmati Béla püspökünket. A megbeszélésen egyházunk időszerű hazai kérdései mellett a nemzetközi kapcsolatok is szóba kerültek. Nagyon sokáig én magam is nagyon félreértelmeztem ezt az egy mondatot az evangéliumból. Akkor, amikor konfirmáltam, még nem volt ez dicsőség, s nem is mondtuk el sok mindenkinek. Csak azok tudtak róla, akik velem együtt jártak oktatásra, vagy a családhoz tartoztak, akár úgy, mint rokonok, vagy közeli barátok. Sokáig akkor én magam is di- lemmáztam, hogy kell-e tudniuk az embereknek, azt, hogy én magam kereszténnyé váltam, azzal, hogy magaménak vallottam a hitet, s megerősítést kértem minden napon az Atyától. A barátaim többsége nem volt vallásos, s ők nagyon sok esetben kimondottan balgaságnak tartották ezt a dolgot. Mert szerintük nagyon sok keresztény képmutató és buta. Igazából nagyon sok konfliktusveszély nem volt, mert minden reggel és este imádkozhattam otthon, úgy hogy senki sem látott, s vasárnap reggel, amikor a templomba mentem, akkor még barátaim aludtak a szombat esti diszkó vagy más buli után. Előfordult, hogy társaságban előkerült a téma, s akkor én megpróbáltam semleges álláspontra helyezkedni. Nem voltam, s ma sem vagyok egy harcos missziós alkat. Hiszem, hogy Isten engem ilyennek teremtett, s nekem egészen más talentumokat adott, s nekem azt kell kamatoztatnom, tudásomhoz képest a legjobban. De előbb-utóbb feltűnt ismerőseimnek, hogy ebben a témában nagyon semleges vagyok, s nagyok sok másban pedig igen határozott vonalat képviselek. Csakhamar piszkálni kezdtek a kereszténységemmel, amit elég nehezen viseltem. Átestem a ló másik oldalára, ahogy mondani szokták, mert már csak amiatt is, hogy piszkáltak, kezdtem cselekedeteimmel és szavaimmal egyre jobban hirdetni a keresztény tanítást. S az is könnyen megeshetett volna, hogy viselkedésemben én magam is olyanná váltam volna, A címben szereplő mondattöredék Jézus egyik példázatából való. Arról beszél az Úr, hogy Isten országa ma még csak kicsiny kezdet, mint a mustármag, de majd megnő, és fává lesz, és az ég madarai fészket raknak ágai között (Mt 13,32). Ez az ige gyülekezetünk jelmondatává vált. Fák álltak ugyanis házunk helyén - igyekeztünk minél többet megmenteni, de a kivágottakat is kétszeresen pótoltuk a parkoló túlsó szélén - s azt ígértük magunknak, a városnak, hogy ez a ház olyan lesz, mint egy fa, itt lelkiszellemi otthont találhatnak sokan. Most, amikor visszatekintünk az első öt évre, illő, hogy belső mérleget készítsünk ígéreteinkről. A legjellegzetesebb és kizárólagos küldetése az egyháznak, így gyülekezetünknek is, az Isten igéjének hirdetése. A törvény és evangélium megszólaltatása úgy, hogy benne a Szentlélek munkája által maga Isten szólaljon meg. Gyermekektől a legidősebb korosztályig, a szabad játszóháztól a kötött rendű istentiszteletig, a közösségi alkalmaktól személyes beszélgetésekig, mindenben igyekeztünk lehetőséget nyújtani Isten igéjének hallgatására. Szomorúan valljuk, hogy nem minden esetben sikerült. Különösen az ifjúsági kör sínylődte meg az elmúlt időszakot. Azt gondoltuk: a fiatalság meg tud állni a saját lábán, megszervezik ők saját programjaikat. Rosszul gondoltuk. Ezért a következő évek nagy feladatának tekintjük, hogy ővelük foglalkozzunk, hogy a fiatalok is, a szárnyukat próbálgatok is otthont találjanak ebben a házban. Evvel szemben a gyermek-bibliakörök nagyon szépen működnek. Nem az iskolában, hanem itt a gyülekezeti házban gyűjtjük össze hittanosainkat, hogy meg- ismeijék és megszeressék a templom közelségét, hogy a családok is megismerhessék egymást, és legyen alkalmunk arra is, hogy a szülőkkel beszélgetve, számukra is mindennapi eledel legyen az ige. A másik nagy feladata a gyülekezetnek amitől mindig is viszolyogtam, ez pedig nem más, mint a farizeusi viselkedési mód. Mert sajnos nagyon sokan nem azért járnak templomba, mert hitük ezt diktálja, bár nem bírálhatom teljes bizonyossággal el ezt, amit nem ismerek teljes egészében, hanem azért, mert így még többen látják. Ezek azok az emberek, akik hosszan és hangosan imádkoznak a templomokban, hogy mindenki hallhassa, hogy ők milyen jó keresztények. A mai igénk pedig pont arra figyelmeztet, hogy menjünk be a belső szobánkba, és ott imádkozzunk. Ennek a mondatnak több jelentése is lehet. Régen a belső szoba volt a tisztaszoba, ami rendezett volt, ahova nagyon sok esetben nem ért el a világ zaja, problémája. Ma, amikor ez a szoba már csak nagyon kevés helyen van meg, már másként kell értelmezni a mondatunkat. Inkább arra tevődik át a hangsúly, hogy amikor imádkozunk, akkor az Istennel kommunikálunk, s ezt úgy kell termünk, hogy szívünk közben csendes és alázatos legyen. Amikor beszélünk a Teremtő Istenhez, tegyük le a világunk gondjait elé, s merjünk kérni, panaszkodni és hálát adni, de úgy, hogy ez csak ránk és az Istenre tartozik. Nem farizeusi módon, hanem úgy, ahogy a vámszedő is tette, alázatosan, bánva bűneit. S ha így teszünk, biztosak lehetünk abban, hogy az Isten meghallgatja imádságunkat, s mindent megad, ami javunkra szolgál. Nem imádságunk miatt, hanem Jézus Krisztus áldozata végett, aki értem és érted is meghalt a kereszten. Ebben bízva, merjük hát elé vinni könyörgéseinket, és kérjük Őt, hogy azon az úton tudjunk járni, ami neki is tetsző, ehhez adjon tiszta szívet és erőt a mindennapi küzdelmeink, vívódásaink meg- harcolásához! Jéckel Gábor az igéből élő közösségek építése. A gyermekalkalmakon kívül énekkar, nyugdíjas kör, missziói közösség él házunkban. Igény és lehetőség szerint összegyűlnek a GYES-en lévő anyukák gyermekeikkel, valamint a keresztelésre és konfirmációra készülő felnőttekkel is csoportokban foglalkozunk. Az ige hirdetésén és az igéből épülő közösségek építésén túl szeretnénk szellemi otthont adni városunk számára. Ezt a célt szolgálja az a sok kulturális program, az előadások és kiállítások, amelyeket a megyei hírlap hasábjain keresztül is igyekeztünk közismertté tenni. Reméljük, nemcsak a helyet, az itt szolgáló emberek nyitottságát ismerik meg vendégeink, hanem Urunkat is, aki késztet bennünket erre a szolgálatra, hiszen e három feladatkör nem párhuzamosan futó program, hanem az elsőből következik a második s a harmadik, hitünkből következik a közösség megélésének vágya és a kulturális tevékenység is. Az 5 éves gyülekezeti házunk hálaadó ünnepén, október 8-án, vasárnap délelőtti istentiszteletünkön D. Szebiklmre püspök testvérünk hirdette az igét, a vasárnap evangéliuma alapján az adakozás és az imádság összetartozásáról, Isten színe előtti megéléséről beszélt. Délután pedig egyházzenei áhítatot tartottunk, melyen a szintén öt esztendős lajoskomáromi rézfuvós együttes szolgált Soltész Kálmán vezetésével. Német és magyar korátok, s korálelőjátékok után spirituálékat és végül magyar népdalfeldolgozást is játszottak. Hálát adunk Istennek őseinkért, akiknek hitéből és gazdagságából épült gyülekezeti házunk. Hálát adunk Istennek történelemformáló gondviseléséért, amellyel lehetővé tette az elidegenített javak kárpótlását. Hálát adunk Istennek a ma élő gyülekezetért, amely összefogással, kétkezi munkával, szervezéssel létrehozta és fenntartja ezt a gyülekezeti házat. Bencze András Egy megfejtett útinapló 1895 tavaszán indult harmadik kutató útjára Zichy Jenő (1837-1906) gróf, politikus, Ázsia-kutató, Sárszentmihály szülötte. Útjait saját költségén szervezte, és azok célja a magyarok eredetének, őshazájának felkutatása volt. Az expedíciókat hatalmas előkészítő munkák, tanulmányok előzték meg. Zichy jelentős térképészeti anyagot gyűjtött, az orosz birodalmon belül végzendő kutatási terveihez meg kellett szerezni a cár és a kormány engedélyét és támogatását. 1895. évi kutatóútjára négy magyar tudóst hívott meg. A tudóscsoport tagjai: Wosinszky Mór apátplébános, régész, Bálint Gábor székely nyelvész, Csellingerian Jakab örmény író, a kaukázusi nyelvek ismerője, valamint Szádeczky-Kardos Lajos kolozsvári történész voltak. Szádeczky - aki egyébként Törökországban felkutatta Thököly Imre és Zrínyi Ilona házát - az egész úton naplót vezetett. A négykötetes Napló, amelyet rajzokkal is illusztrált, gyorsírással készült. A Gabelsberger- Markovics-féle gyorsírást Szádeczky még sajátos rövidítésekkel is ellátta. Az expedíció 1895. április 30-án indult Magyarországról Lengyelországon át Oroszországba, ahol főleg a Kaukázus főgerincvonala mellett haladt és eljutott egészen a kínai határig. Három és fél hónapos kutatóút alatt közel 20.000 km-t tettek meg vasúton, hajón, lóháton, kocsin, teveháton viszontagságos, embert-próbáló körülmények között. Főként a Kaukázus előterében időzött ősmagyarság nyomait és a továbbvo- nulókról leszakadt és ottmaradt néptöredékek életét, hagyományait, nyelvét kutatták. Bálint Gábor véleménye az volt, hogy a magyarok nyelvészetileg, népészetileg és archeológi- ailag legközelebbi hazája a Kaukázus, éspedig az északi Kaukázus. A Kaukázusban magyar maradéknak egyedül a kabard törzs (cserkesz tagja) tekinthető, amely a magyar emlékeket leginkább megőrizte. Magyarul beszélő nemzetet nem kerestek, mert „1000 év előtti hazában nem is okos dolog keresni, mert ott most vagy 50 nemzet lakik, és ezek is konglomerátumok”. Szádeczky-Kardos Naplója - amely most jelent meg - a millennium évében szép ajándék a kultúra asztalán. - Érdekfeszítő, izgalmas, tanulságos olvasmány minden korosztály számára. A Napló azonban közel száz évig megfejtetlenül feküdt a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában. Dr. Tardy Lajos kutató, történettudományok doktora fedezte fel az eddig ismeretlen tartalmú kéziratot, és ő hívta fel Sebeiken Pálma figyelmét a XIX. században használatos gyorsírással készült négykötetes Naplóra. 1988 karácsonyán ezt írta levelében: „Nem vagyok sztenográfiai szakember, annyira mégis igen, hogy tudva tudjam, mekkora - szinte hihetetlen - nehézségekkel jár egy efféle kézirat »feltámasztása« ”. Schelken Pálma 20 évig dolgozott a kéziraton. A magyar őshazakutatás nagy értékű forrásanyaghoz jutott és mindnyájan gazdagodtunk e táj történeti háttere és gazdag etnikumának megismerése által. K. I. És fészket raknak ágai között... 5 éves a székesfehérvári gyülekezeti ház 1 K. V N
