Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-11-05 / 45. szám
2. oldal 2000. NOVEMBER 5. Evangélikus Élet ISTENTISZTELETI ' REND „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre és légy alázatos Isteneddel szemben.” Mik 6,8 „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. ” Zsid 13,8 (Zsolt 150,2; IThessz 4,1-8; Zsolt 120,1-7) Ki voltam tegnap? Mi történik ma velem? Mivé leszek holnap? Fordul a világ, alakúinak"; az emberek, én is sokat változtam. Ő azonban nem változik. Egyidejűleg lát ki$ gyermekként, serdülőként, ifjúként, felnőttként, és lát már öreg emberként, és lát már haldoklóként és lehullva... Emiatt tudja sorsom gprinden rezdülését,,ír- galmasan figyeli életemet. „ Törekedj az igazságra, a hitre, a szereimre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat!” 2Tím 2,22b (Zof 2,3; 5Móz 27,11-26; 2Kor 10,12-18) Hol taUflok ilyen társakat? Van még valaki, aki igazságra, hitre, szeretetre és békességre törekszik? Aztán rájövök, hogy azért érzem magányosnak magam ezekbfjéi, mert az én igazságommal, hitemmel, szeretetemmel, békességemmel van baj. Pedig szeretnék sokakkal egy gyülekezetté válni igazságban, hitben, szemeiben és békességben; Ma élhatároztam, hogy megkeresem a többieket. t int a i IfPftn ” Otyan legyen a közietek taq bennszülött!" 3Móz 19,34a4 6) Olykor jövevény vagyok. Idegenül nézek mások arcábiT gondolatait, nem ért meg senki engem sem, nem is figyel rám senki, í gyök. Van valaki, aki magáénak érez engem? Talán Ő, akinek szavára figyelek ebben a törvényben, tartózhatnék az Ő népébe? Ha Hozzá tartoznék, én lennék az, aki észreveszi, ha valaki ilyen idegenül néz rám, engem keres, az én megértésemre vágyik. „ Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindnyájan. ” Ezs 64,7 (Ef 2,10; Mai 2,13-16; 2Kor 11,7-15) Mennyi sorscsapásnak, bűnnek és fájdalomnak kell még vegigszántania életünkön ahhoz, hogy ez a mondat segélykiáltásként és reménységként megszülessen szívünkben. Sok tagadás után mégis Hozzá menekülünk, mert,kihez mehetnénk...?” „Az igaznak emlékezete áldott. ” Péld 10,7 (Jel 3,21; Énekek 8,6b-7; 2Kor 11,16-33) A nagy mondat a Yad Vashem mellett, a holocaust idején életeket mentők'emlékparkjában. Mennyi drámai sors, hősiesség és áldozat van mögötte. Ép nem vagyok hős, de szeretnék legalább hétköznapi módon igaz lenni. Szerekém, ha Isten igazzá tenne. „ Tudd meg azért A és szívleld meg, az UR az Isten fenn a mennyben és lenn ff földön, nincs más!" 5Móz 4,39 (Kol 1,19-20; Ef 5,25-32; 2Kor 12,1-10) Ez ifnne a mai nap felszólítása? Olyan könnyű volt ott: magas hegy és hatalmas szávak, kijelentések és csodák. Ma csak idegen istenek sokasága az utcákon, afol járok, a tévén keresztül, a plakátokon. Istenem, segíts, hogy Jézuson keresztül megtaláljam szépséges üzeneteidet a mai napon! „Az Úr\ 22,23-' mer] enéTÉ-m% örökkévalóság útjaurT •gőrzi lábadat a csapdától. ” Péld 3,26 (ÍJn 5,18; Mt 2Kor 12,11-18) Gyilkos csapdáktól vérző lábaim lépni? Isten azt ígéri, megőriz. Ezért biztosan indulok Koczorné Heinemann Ildikó SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 20. VASÁRNAP Nehéz-e vagy könnyű Jézust követni? Lk 14,25-35 tesz bizonyságot: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” A második kép, a harcba bocsátkozás képe, feltételezi, hogy felmértem az erőviszonyokat, vállalom a lemondást énemről, de vagyonomról és az anyagiakról is. Éppen azt példázza ez a kép, hódító háború, zsákmány és vagyongyarapítás nem fér össze a tanítványsággal, sőt amennyiben elmarad, nagy kudarc a Jézust követő számára. Jézus így mondja: „aki közüle- tek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom.” Kétszer halljuk: „nem lehet az én tanítványom.” Előzménye is van a tanitványság elvesztésének, de utólag is van következménye. Ez is megmutatja, mennyire halálosan komoly dolog vállalni a követést kereszthordozással, áldozatokkal és úgy, hogy kívülről sem érje az embert kinevetés vagy gúny, mert nem tudja követni Urát. A harmadik kép a sónak a képe. Mutatja, hogy a világnak szüksége van a tanítványra. Különben olyan a világ élete, mint az ízetlen étel. A Holt-tenger sója, amit a vízből kivontak, nem volt tartós. Valóban elvesztette ízét egy idő után. Jézus hallgatói értették tehát azt, amit így mondott: ,jó a só, de ha elveszti az ízét, Nagy sokaság megy Jézussal. Jézussal menni, vagy Jézushoz jönni, ez még nem minden. Ez még nem a tanitványság. Az nem egyszerű séta Jézussal vagy Jézus mellett. De akkor felvetődik a kérdés, vajon nehéz-e vagy könnyű a Jézus követése. Három képben kapunk feleletet az evangéliumban. A toronyépítés képe arra mutat, ha az ember valamit végre akar hajtani, arra készülni is kell. Ismemi kell Jézust, tisztában kell lenni azzal, hogy mit vállal az ember, ha vele megy, ha őt követi. Jézus arról beszél, fel kell venni a keresztet, és hordozni kell. Különben nem lehetünk tanítványok. Csak ez a kereszt nem az, amit általában szoktunk mondani, valamiféle szenvedés, fizikai vagy lelki fájdalom. Adott esetben azt jelenti, hogy még családi kötelékeimet is alá kell rendelni Jézus követésének. Jézus mellett és igazsága elfogadása esetén a követés ideig- óráig még családtól, rokonoktól is elszakíthat. Teljesen oda kell adni magunkat, feladva énünket, önzésünket. Ahogy Jézus mondja: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.” Pál apostol így A német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: IPsill fi Ü 1 >' | ilflll 11111111111 HIHÜ 11111 1 Hü ÍS |ü HH November 5. Hiszek, Uram, de erősíts, Kételkednem, ó, ne hagyj: Bűn, halál ellen bátoríts, Üdvöm, gyámolom maradj! Egyedül Tebenned bízom S egykor téged, én Jézusom, Ott hol bánat nincs többé, Láthatlak mindörökké! (EÉ 418,4 Rist J.) 6. Kelj fel, kelj fel fényes nap, Áraszd ránk világodat! Igazságod erejét Lássa rajtunk minden nép! Segíts, Urunk! (EÉ 265,1 David K.) 7. Urunk, Te vendég voltál a földön. Vedd el a jövevénység terhét az idegenektől és tedd őket felebarátainkká! Nyisd meg a szíveket és házakat a magányos menekültek előtt: reménykedjünk mind abban, hogy egykor hazatérhetünk a Te ölelő karodba! (Comenius Á. J. után Schmidt J. W.) 8. Áldjuk Teremtőnk: értünk alkotott Rétet, virágot, földet, csillagot, Testvéri szívet és munkás kezet, Jóra erőt, mely cél felé vezet. (EÉ 253,1 Bodrog M.) 9. Zengjen a hála, dicséret! Értünk az Ige testté lett, Hogy bűnös szívünk elérje, Ő jött el a föld éjébe. Jött, hogy szeressen, szolgáljon, Bűntől, haláltól megváltson; Új teremtéssé így váljunk, Hálából vele szolgáljunk! (EÉ 399,1,3 Naastepad T.) 10. Jézus Krisztus, egy Mesterünk, Menyei szent bölcsességünk És nekünk bizonyos üdvösségünk! Mostan néked mi könyörgünk, Szent nevedért esedezünk: A Te Szentlelkedet adjad nékünk! (EÉ 366:1,2 Batthyány kódex 1600 körül) 11. Mindenkor veled vagyok, Jézus Krisztus, én Megváltóm! Csak Tenálad maradok Itten és túl a halálon, Mert Te fogod jobb kezem, Amíg célhoz érkezem! (EÉ 394,1 73. Zsoltár. Scholz L.) hogyan tudják azt visszaadni?”. Tanít- ványságunk legnagyobb kudarca a visz- szaesés. Pedig a tanítványnak meg kell tartani ízét, hiszen mások hívása, tanítvánnyá tétele a feladata. Hívni kell, vagy taszítani lehet aszerint, hogy megtartjuk-e a kapcsolatot, vállaljuk-e a keresztet, a keresztségben kapott ajándékkal élünk-e: naponként meghalunk a bűnnek, hogy naponként új életre támadjunk fel. Ez a megtérés segíti Jézus követőit a megmaradásban. Nehéz-e vagy könnyű hát Jézust követni? A három kép együttesen azt az üzenetet hordozza, hogy tudni kell kit követek, vállalni kell, amit ő kíván és nem szabad elveszíteni a szeretetnek azt a jó ízét, melyet Jézus tarthat meg bennünk, és amely egyedül vonzza az embereket és tarthatja meg a világot. Énekeskönyvünk 473. éneke így szólít meg bennünket: „Ízt ad a só, megtart, óv romlatlanul, Ilyen hivatást szánt népének az Úr. Mért vagyunk még romlás, ízetlen halom? Emlékeztess minket, só az asztalon!... Megváltottál Jézus, önnön véreden. Könyörülj most fáradt, gyarló népeden! Legyünk végre azzá, mi benned vagyunk: Vonzó látvány, íz, fény - úgy lesz holnapunk! ” IMÁDKOZZUNK! Urunk, jóságos Mesterünk, áldunk, hogy minket is elhívtál tanítványaid közösségébe. Segíts, hogy veled maradjunk, szerete- tedből ki ne essünk, és a kereszt alatt is híven kövessünk, hogy megszentelt életben dicsőítsünk téged a földön, hogy egykor Te is megdicsőíthess minket örök országodban. Ámen. Budapesten, 2000. november 5. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás- megyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Andorka Eszter; de. 11. (úrv., kantátazenés) Zászkaliczky Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (úrv., családi) Muntag Andomé; de. 11. Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Németh Pétemé; de. fél 10. (úrv., családi) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Németh Pétemé; du. 6. Németh Péter; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Péter; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegy- vidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifi. Kendeh György: XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifi Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11 (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14 de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV. Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rá kospalota, XV, Régifóti út 73. (Nagy templom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rá kosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI. Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9 Blatniczky János; Rákoshegy, XVII Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rá koscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX. , Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi, de. fél 9. Bácskai Károly. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 20. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epistolája (oltári ige): 2Thessz 2,13-17; evangéliuma (igehirdetési alapige): Lk 14,25-35. HETI ÉNEKEK: 52, 488. A fratemitás ápolása a közös szolgálatot végzők között „Nincs emberem”, aki besegítene a vízbe, amikor az gyógyító erejét kifejti, volt a 38 éve beteg fájdalmas ténymegállapítása (Jn 5,2). A lelkészi szolgálatban ez azt jelenti, hogy hiányzik a testvér, aki mellém áll életem válságos helyzetében, amikor pedig van „gyógyvíz”, evangélium, csak nincs, aki odavinne, besegítene „bénultságomban”, erőtlenségemben, hogy kaphassak az élő víz folyamaiból... Teológiailag tudjuk, hol lehet élni az evangéliummal, időzíteni kívánjuk, hogy mikor mozduljon meg éltetőén, csak mi magunk nem mozdulunk meg, amikor segíteni kellene egymáson, mint testvér a testvérnek. Ha mégis megpróbáljuk, egy bizonyos magasságból tesszük, mint akik a szűk tanítványi hármasban Jézus megdicsőülésének látásában részesültek (Mt 17), feljogosítva érezzük magunkat „a lent maradt” tanítványok kioktatására. Legyünk végre egymás testvérei, mert Reményik mondata ránk, lelkészekre is áll, hogy a ti. a testvér szó „a legszebb szó a világon”. De van-e ennek életújító tartalma közöttünk? Van-e testvér, aki segít? Ha ilyet Uram nem állított volna mellém, bizony nem jutottam volna ki a mélységekből. Sokat jelentettek számomra teológiai hallgatóként az Otthon igazgatói. Az öt év alatt, Sopronban és Budapesten, a négy igazgató testvérekként fordultak felénk. Ébresztettek reggel az álomból, áhítatokon az igével. Meghallgattak, amikor megtorpantunk vizsgaidőszakban és bátorítottak. Jézus szeretetével emeltek be a „gyógyitó forrásba”, és a Lélek pezsgésbe hozta az ige mondanivalóját számunkra. Első szolgálati helyemen, mint segédlelkész megtapasztalhattam az idősebb lelkésztestvérek szeretetét, bölcs, figyelmes útmutatásait, tanácsait. Nem akarták rám erőltetni azt, amit addigi szolgálati idejükben hitükkel megrostáltak és ami „érték” maradt számukra, de segítségként felajánlották. Sokat elfogadhattam, mert testvéri szívvel adták. Első önálló gyülekezeti lelkészként nagyon nehéz volt a fratemitás ápolása, mert kb. 30 km-re volt a legközelebbi szolgatársam. Kaposvárra többször bejuthattam, miután esperesi székhely is lett, másrészt egyre többen költöztek, zömében fiatalok, gyülekezetem területéről a megyeszékhelyre. Gyermekeink is itt tanultak, és egyikük esperesünknél, D. Gézáéknál lakhatott, és így könnyen juthatott a közeli gimnáziumba. így is szövődtek a testvéri szálak. Sőt gyermekeink születésekor az ecsenyi elődömék otthonában várta meg feleségem a „behívót” a kórházba. A kortárslelkész testvéri szeretete került hozzánk érthetően egyre közelebb, akivel a közös teológiai tanulmányok, a hasonló nehéz szolgálati viszonyok, Somogyvámos-Ecseny gyülekezeteinek rokoni kapcsolatai, valamint kölcsönös keresztszülői szolgálatunk gyermekeinknél egyre több szállal fűzött össze, M. Istvánékhoz. így kerültem 26 évi szolgálat után egy olyan gyülekezetbe, ahol több lelkészi állás volt, ahol velem együtt három lelkész munkálkodott. Sajnos Gosztola László 20 éve eltávozott közülünk és teológiai, könyvtárosi tudásából, meg meleg testvéri szeretetéből csak gyenge félévig kaphattam. Velem együtt szolgáló lelkészekkel a 18 év alatt összekapcsolt a közös szolgálat, amelyet megosztottunk egymás között. A gyülekezetért folyó küzdelem igényelte a fratemitás ápolásához szükséges erőért könyörgést. Sokat tanulhattam mindegyik lelkésztestvértől (K. György, W. Sándor, A. Geyza, a német Kruse és Sprügel), akik Urunk több talentumos szolgáiként álltak a gyülekezet szolgálatában. - A lelkészértekezletek számomra fontosak voltak, mint a testvériség ápolásának alkalmai. Jó volt együtt lenni, közös dolgainkról elbeszélgetni, igehirdetésre készülésben és úrvacsorában közösségben lenni, egy-egy teológiai kérdésben előadást hallgatni. A közös szolgálatban állókra is érvényes: „egy Atyánk van mindnyájunknak, hát testvérek vagyunk” Krisztusban. Szimon János
