Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-10-29 / 44. szám

V

2. oldal 2000. OKTOBER 29.

Evangélikus Élet

r

ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM

ISTENTISZTELETI ' REND

„Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok.” Jer 17,14

Mik 7,18-20; 2Kor 8,16-24) Meghallja-e valaki a fenyegető mondatok mögött a kétségbeesetten szomorú Istent, aki rémülten figyeli, hogy népe a pusztulás felé rohan. így néz ránk is. így félt minket is.

„Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekbőU Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az Úr teremtettem mindezt. ” Ézs 45,8 (Gál 5,5; Ef 4,22-32; Zsolt 119,33; j 40) A szabadság, amiről a heti ige beszél, csak teremtés által jöhet létre. Erre a harmatra, esőre és saijadásra várunk! Igazi teremtés ez. Nem aJlkulnak a körülöttünk/ való események. Bennünk sem formálódik semmi. A semmiből csak úgy jön 1 a valami, hogy Ő teremt.

HÉTFŐ

„Kezed alkotott és megerősített, tégy én/klmessé, hogy me parancsolataidat! ” Zsolt 119,73 (Jh 1 jfl5; Fii 2,12-17; 2Kor Van itt egy furcsa titok, ami talán nem csupán megfogalmazás kérdése. A me számunkra inkább valami érzelem, felindultsás/- számára megértés, j§ létei. Mert ez nem olyan tanulás, mint életünk saínyi tanulása, ez ráébredés, i tés, tudás. Ezt is Ő teremti bennünk. /

/ /v W

_ /f y

„Hiszen az Isten országa nem epés és ivás, hanem igazság, békesség és Szentiélektől való öröm." RómJi4,17 (Péld 16,8; Búm 3,21-28: 2Kor 8,6- 15) Itt természetesen nem az étkezésről hanem a tisztasági szokások rendjéről, ami ott a gyülekezetben akkor feszültséget teremtett. PáTam^Jjgg; az Isten Országát nem tehetik tönkre emberi szabályok, szűkkeblű rendtartások, előítéletek két kialakítottunk magunk között. Pedig könnyebb lenne ezeket követni, hiszen a szabályok mindig könnyebbek, mint az igazság, a békesség és a Szentlélektől való öröm.

KEDD

£gí}TADT/SÍ|k-fézws Krisztus mondja: „Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved w.'”Mt6,21 (Zsolt 62,1 lb; 4Móz 12,1-15; 2Kor 9,1-5) Ezekben a mondatokban mindig megszólal számomra a szavak mögül az örömhír: van kincsünk! A mi kincstelen, lemondó-világunkban ez már magában is nagy szó. Ráadásul már itt összeköthet ez minket az örökkévalósággal. Bolondság itten sikereink, dicsőségünk miatti megelégedettségünk. Izámunkra valami elmúlhatatlan készül, valami igazi, valami nagyon szép. m

Az ÚR így szólt Káinhoz: „Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről." IMbz 4,10 (ÍJn 3,15; 2Móz 15,22-27; 2Kor 9,6- 15) Zakatol a gondolataimban: Mijjfcttél? Mit tettél? Mit tettél? A vér pedig kiált, nem csak oda föl, hanem itt lent,Jfekem is. Hiába szeretnék süketté lenni, befogni a fülem. Kiált, kiált, egyre hangsabban. Mit tettél? Aztán rájövök, maga Isten tesz engem hallóvá ezekre a kiáltásokra, hogy Hozzá meneküljek végtelen szégyenemben.

SZERDA ”^e kövessetek más isteneket, ne tiszteljétek és ne imádjátok őket! Ne bosszantsatok engem kezetek csinálmányával. ” Jer 25,6 (lKor 8,5-6;

„Fogadjátfik be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket Isten dicsőségére. ” Róm 15,7 (Péld 14,21; Júd 20-25; 2Kor 10,1- 11) Ez amondat szédüleiss távolságok között ver hidat: zsidók és pogányok között. Lenen'olyan távolság közöttünk, amit ne tudna áthidalni a Teremtő kezével, végtelen megértésével^WKreszt éppen arról beszél, hogy a legnagyobb távolságot, Isten és az én közöttem húzódó távolságot mégis összekötötte. Az Ő szeretete erre is elég.

Koczorné Heinemann Ildikó

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 19. VASARNAP

Vasárnap

Mt 12,9-14

Közel 2000 évvel ezelőtt egy szombati napon egy zsinagógában, vagyis egy istentiszteleti helyen Jézus és egy sorvadt kezű ember áll egymással szemben. A hallgatóság számára nem kérdés, mit akar ez a beteg, nyomorult ember Jézustól. Gyógyulást keres betegségére. Nincs is ezzel baj, a gond csupán egyeseknek a fejében van a szombattal kapcsolatosan. A Szombat a zsidóságot a sínai szövetségkötésre emlékezteti, mely visszautal Isten teremtői műve utáni nyugalomnapra. így gondolkodik ma is egy zsidó ember a szombatról. Izrael léte a szombat megtartásában áll. Mit érthet ezen? Minden bizonnyal azt, ha ők megtartják a szombatot, mint a szövetség egyik parancsát s ez szavatolja számukra Isten részéről a megmaradást és Isten áldását. Ezt oly szigorúan vették, hogy teletűzdelték sok emberi kiegészítéssel, rendelkezésekkel és ebből kifejlődött egy hamis szombat-értelmezés, melyben szombaton nem csak dolgozni, de még gyógyítani sem volt szabad. Már nem a szombat volt az emberért, hanem az ember a szombatért. Ezzel a felfogással

szemben kérdezi meg tőlük Jézus: „Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki? Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton!”

Izgalmas lehetett ez a kérdés minden bizonnyal a zsidóság számára, de mit kezdjünk vele mi, Jézus mai hallgatói? Először is mi nem a szombatot, hanem a vasárnapot ünnepeljük. Ennek oka a következő. A Teremtő valóban hat nap alatt teremtette a világot és a hetediken megpihent. Ez nem tétlenséget jelent, hanem a teremtés fázisainak a lezárását. A hetedik nap pedig a szombat volt. Ezért vannak ma is közösségek, melyek a szombatnap megünneplését tartják. Csakhogy a mi Urunk Jézus a hét első napján támadt fel a halálból, azaz vasárnap. Az apostolok és az ősegyház innentől kezdve a hét első napján gyűlt össze, ezzel is megemlékezve Jézus feltámadásáról, mely az ember számára egy új kezdetté vált, szinte új teremtéssé. így vált általánossá, hogy a keresztyén egyház immár 2000 esztendeje a vasárnapot tekinti ünnepnapnak, emlékezve hétről hétre Urunk feltámadására.

Miután röviden kielemeztük a szombat és vasárnap történetét, tegyük a hangsúlyt arra, amire Jézus is tette, azaz megszentelte. Egy nap, amely különösen is Isten és ember, illetve ember és ember közötti kapcsolat elevenen tartására helyezi a hangsúlyt. Valamikor mindannyian megtanultuk, hogy mit jelent megszentelni az ünnepnapot. Azaz Isten igéjét örömest hallgassuk és tanuljuk. Ott van-e bennünk az égő vágy Urunk szavának a hallgatására és annak életté váltására a közös együttlétekben? Minden vasárnap lehetőség Isten közelébe kerülni és tanulni Tőle. Örömmel hallgatni igéjét és a hallottakat kipróbálni a családomban, szeretteim körében. Olyan ez, mint egy izgalmas társasjáték, melyet, ha kezembe veszek, először elolvasom a játék leírását, és aztán belevetem magam annak örömeibe. Ilyenek a vasárnapjaim? Vagy inkább ennek a magyar szónak gyökeréhez megyek vissza, a vásámap- hoz? Valamikor ezen a napon nem csak istentiszteletet tartottak, hanem ilyenkor

rendezték meg a hatalmas vásárokat. Úgy tűnik, nagyobb hatással lehetett elődeinkre, mint maga az igehirdetés. Ma nem a szó eredete számít, hanem az, amit ezen a napon teszek. A nagy bevásárlóközpontok jelmondata: Vásároljon szórakozva! Az Önök kérésére vasárnap is nyitva!

Egykor a zsidók a maguk képmutatásával tették gyötrővé a szombatot. A ma embere meg a csillogás és vásárlási láz forgatagában vesziti el ünnepnapját. Milyen jó lenne egyszer ráérezni arra, amit Isten ebbe a napba belerejtett. Lelki nyugalmat, egymásra figyelést, pihenést, ki- kapcsolódást. így a hét másik hat napja is mássá lehetne.

Sándor Frigyes IMÁDKOZZUNK!

Urunk, mi mindent elrontunk, ha magunkra támaszkodunk. Már ünnepelni sem tudunk. Nem érezzük a vasárnap szépségét és gazdagságát. Adj annyi hitet, hogy egyszer ráérezzünk és megéljük a Te szíved szerint való vasárnapot. Tedd ismét vasárnappá vásárnapjainkat! Ámen.

Budapesten, 2000. október 29.

1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. ; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer,

111., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III.,

Dévai Bíró M. tér de. 10. Solymár, Péter; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv., kantátazenés) Cselovszky Ferenc; du. 6. (orgonazenés) Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (ifj.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Németh Péter; de. 11. (úrv.) Németh Péter; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de.

9. Németh Pétemé; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de.

10. (úrv.) ; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó;

XIV. , Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota,

XV. , Régifóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessédik tér. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de.

11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endrefíy Géza;

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN

19. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epistolája (oltári ige): ApCsel 20,32-35; evangéliuma (igehirdetési alapige): Mt 12,9-14. HETI ÉNEKEK: 291, 47.

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. október 30-án, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálok.

REFORMÁCIÓ ÜNNEPE

Szentlélek elleni bűn

Többen kérdezték már lelkipásztoraiktól: Tisztelendő úr, mi az a Szentlélek elleni bűn, és vajon én nem követtem el? Akinek ez őszinte és mély kérdése, az majdnem biztos lehet benne, hogy ő nem követte el.

Minden bizonnyal, amit most leírok, az teológiai szempontból nem tökéletes definíció, de közelebb vihet az ige megértéséhez. Zsidó egyházi vezetők vizsgálták Jézus személyét. Meg- felel-e annak a messiás-képnek, amely Tórából, a próféták írásaiból, mondjuk így: a mi Ószövetségként ismert irataink alapján ismerhető. Jézus ugyanis azzal az igénnyel lépett a zsidóság elé, hogy ő az Isten Fia, aki a világ megváltásáért jött e Földre. Szavait és tanítását mindig meg tudta indokolni az ige más helyeinek az összefüggésében. Cselekedetei arról tanúskodnak, hogy mindarra, amit Ő tett, egy hétköznapi ember nem képes. Jeleket és csodákat láttak, tiszta világos tanítást nyertek Isten országáról. Ez alapján ki kellett volna jelenteniük: Ő az, akiről az írás szól. Ellenben volt egy gond. Jézus szavai és tanítása sehogyan sem fért bele vallási elképzeléseikbe, ugyanakkor nem felelt meg a kor politikai váradalmaiknak sem. Szívük mélyén ott volt, igaza volt, de jobb lenne számunkra, ha mégsem lenne igaza. Különböző fondorlatos módon megpróbálták olyan helyzetekbe hozni, amelybe emberileg csak belebukni lehet. Jézus viszont sokkal bölcsebb volt. Gondoljunk csak arra a kérdésükre: Szabad-e a császárnak adót fizetni vagy nem? Ha azt mondja

Lk 12,1-10

igen, megveti a nép, mert ők a római iga alól akartak szabadulni. Ha azt mondja nem, bevádolható „Róma”-ellenességgel. Erre csak egy jó válasz létezett, s azt csak az mondhatta ki, aki mindenkinél jobban ismer minket, Isten Fia, Jézus. Add meg a császárnak azt, ami a császáré és Istennek, azt, ami Istené - hangzott a válasz.

Minden kérdés és minden válasz Isten Lelkének bizonysága volt Jézus mellett. A zsidók ezt tudták, de mégsem akarták tudni. Isten élő, értük dobogó szíve állt előttük és hívta őket az életre, de ők nem akarták. Felismerték a Lélek bizonyságtételét Jézusról, de tudatosan ellene álltak, megkeményítették magukat a hívó szó előtt. Ez a Szentlélek elleni bűn. Miért nincs rá bocsánat? Azért, mert aki eltaszítja magától azt, aki egyedül képes bűnbocsánatot adni és Őt bűnözőnek nyilvánítja, az önmaga számára lezárta az üdvösség útját.

Mindennek mi köze a reformációhoz vagy annak ünnepéhez? Nagyon is sok. Az egyház története során az 1500-as években eljutott arra a pontra, hogy nem csak távol került Istentől, hanem sok esetben magát Istent zárta ki magából. Sokan önző érdekek reményében, mit sem törődve Isten igéjével, tudatosan fordultak vele szembe. Gondoljunk csak a pénzért megvásárolható bünbocsánatra vagy a szentek plusz jó cselekedeteire, melyek a pápa lelki kincsesládájába gyűltek, legalábbis a tanítás szerint. Mindez viszont ütközött Jézus világos kijelentéseivel. Bűnt csak Isten bocsáthat meg, bűnbocsánat mindig kegyelemből van, és nincs plusz jócselekedet, mert mindannyian bűnösök vagyunk a Szent Isten előtt.

Kárhozatra menni mindenkinek joga van. Jézust a gonoszság fejedelmének nevezni úgyszintén, de mások elől elzárni az üdvösségre vezető utat, ehhez senkinek sincs joga. Ekkor szólalt meg a Szent és Mindenható Isten egy szegény szerzetes ajkán, és került kifüggesztésre az a 95 tétel a wittenbergi vártemplom kapujára 1517. október 31-én, melynek első tétele így hangzott: Isten azt akaija, hogy az ember egész élete megtérés legyen. Ezzel indult el az a folyamat is, melynek eredményeként mindannyiunk kezében lehet Isten áldott igéje, a Szentirás. 1517-ben a reformáció, az egyház megújulása megtörtént. 2000. október 31-én vajon a mi megújulásunk megtörtént-e? Vagy megtörténik-e? Ez ma a nagyobb kérdés, és valljuk meg: számunkra a legizgalmasabb.

Sándor Frigyes

IMÁDKOZZUNK!

Urunk, mi ünnepelni jöttünk. Köszönjük, hogy te most is életre hívsz. Mi emlékezni jöttünk. Köszönjük, hogy Fiadra emlékeztetsz. Mi sokszor bűnöket hánytorgatunk fel, te bűnbocsánatot adsz. Mi többször lelkesülünk, te pedig Lelkedet adod. Köszönjük. Mi a világot akarjuk a magunk képére formálni, te pedig minket akarsz a magad képére formálni. Add, hogy azzá lehessünk, aminek te látni szeretnél. Formálj újjá minket. Ámen.

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 2000. október 31.

I., Bécsi kapu tér de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. du. 6. Iványi Gábor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér du. 6. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenci; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 8. (gimn) Szirmai Zoltán; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Fasori református templom; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Szeverényi János;

XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor; Budagyöngye,

XII. , Szilágyi E. fasor 24. de. 9. ; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.); du. fél 7.; XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 6. Szloboda József; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Erdélyi Csaba; du. 6. Körpöly Kálmán (ref.); Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régifóti út 73. (Nagytemplom) du. 6. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. ; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. ; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. ; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. ; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endrefíy Géza;

REFORMÁCIÓ ÜNNEPÉN a liturgikus szín: piros. A vasárnap epistolája (oltári ige): 2Kor 4,5-7; evangéliuma (igehirdetési alapige): Lk 12,1-10. AZ ÜNNEP ÉNEKE: 254, 258.

f