Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-10-29 / 44. szám
Evangélikus Élet 2000. OKTÓBER 29. 3. oldal Mentem, láttam, csodálkoztam..., avagy Soltvadkerten kitárult a Találkozások Házának kapuja történt. Időben visszafelé: megnyithatta kapuját ^ Találkozások Háza, 10 éve kezdte működését - Magyarországon először - az Evangélikus Óvoda, 11 éves a Cserkész Csapat. Mindez méltó a mondatra: „Kérésünkön felül meghallgatott minket az Úr.” Jákob nemcsak felébredt, de rá is ébredt arra, hogy „Bizonyára az Úr van ezen a helyen.” Találkoznunk szükséges, mert a szeretet jelenlétet kíván. Távol térben és érzésben emberek között is elmagányoso- dunk. Már ezért is kell egy ház... Soltvadkerten az első tárlat Haskó Mihály éremgyűjteményéből készült, melynek megnyitóján Leányfalusi Károly, az Éremgyűjtők Országos Egyesületének elnöke azt mondta, hogy a gyűjtőket fura figuráknak tartják. Hát még azokat, akik a vasárnap evangéliuma szerint hallgatnak Jézusra és kincseket gyűjtenek a mennyben! (Mt 6,20) Ehhez is kell egy ház... Mint ahhoz, amit az óvodások sugároztak az oltár előtt egyforma ünneplő ruhában és szívbe öltözötten. Bárcsak ilyenek tudnánk maradni az életút végéig! A Találkozások Háza előtt egy ezüstfenyő is helyet kapott. Állítólag mire megnő, 6 m lesz az átmérője. Talán nem is kell várni addig, hogy a legendából mind többen megtanulják a fenyőfa szép történetét és kövessék példáját. A fenyőfa nem küldte el Jézust, mint lombos társa. Ugyan alig volt lombja, de ágaival elrejtette az Odamenekülőt. Ezért áldásában részesült: Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak! Mi a különbség e kettő között: Jézussal vagy nélküle? „Nyitott ajtókat / visszazár hiányod. / De akit szerettél, / ugye, nem élt hiába!” (Csanád Béla: Hozzád alakulnak) Ehhez is kell egy ház... amilyen pl. Soltvadkerten épült. Ahol és amiért sokan ünnepeltek együtt az ünneplőkkel. Köszöntésekből nem volt hiány. Jól van ez így, hiszen már a 120. Zsoltár is arra szólít: „Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek!” (6. v.) Soltvadkert nem Jeruzsálem, de békét és boldogságot kívánni ma is Istentől rendelt feladatunk. Jutalmunk, hogy megismerjük a jószívü- ek gazdagságát. Próbálgassuk! Békét és boldogságot kívánok ismerve - ismeretlenül is Soltvadkertnek, az ott élőknek és e várost szeretőknek, valamint az ott szolgáló Káposzta Lajos esperesnek, aki állítólag jól hegedül. Nem hallhattam még ugyan, de minden látszat erre enged következtetni. „Bocsássa meg nekem a világ, szeretem a hegedű szavát... ” Nemcsak a dallamot, nem is az ujjak fürge mozgását és a vonó táncát, hanem ahogyan valaki az Élet című darabot ját- sza a lehetőségek húrjain. így nagy a valószínűsége, hogy nemcsak háza, de találkozása is lesz az Úristennel és másokkal... ezért újabb és újabb oka az ünneplésre. Pásztor Ella Mindenek elé: „Ha azt mondjuk a felnőtteknek: Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok... ” - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondanom nekik: Láttam egy százezer frankot érő házat. Erre aztán felkiáltanak: „O, milyen szép! ” (Exupéry: A kis herceg) Találkoztam valakivel, aki egyetemes jogtörténet vizsgáján bosszúsan rágta a tollát. Az angol parlament két kamarája volt a kérdés. Lordok Háza - kezdte magabiztosan - és a...? Egy hétköznapi szó, de mi is az? Talán: Találkozás Háza... Nem talált, mert a helyes megnevezés: Közösségek Háza lett volna. A társai szerint ez olyan szellemes elírás volt, ami plusz pontot érdemelt volna. A docensnő nem így vélte... Isten azonban különös élményekkel kárpótol - mondta -, mert az az, mégha nem fáradt érte, ha valaki átlépheti fantáziája megépült házának küszöbét. Ez esetben Soltvadkerten, ahol október 1-jén került sor az ünnepi átadásra, felszentelésre. Ha azt írom, szépen vakolt és almazöld színű, kőrisfából készült ablaka, ajtaja és galériája van, szóval színvonalasan megtervezett és kivitelezett, - sokan nem tudják elképzelni. Nekik többet jelentene, ha azt írnám, mennyibe került, de nem írom... Legyen elég annyi, hogy 17 hónap (!) alatt elkészült. Ehhez bár elengedhetetlen, mégsem lett volna elég csupán a hívek adománya, az Országos Egyház és a testvérváros, Bodelshausen támogatása, hanem kellett a mesterek keze és szíve, amely a legjobbat akarta adni Istennek, ahogyan D. dr. Harmati Béla püspök igehirdetésében fogalmazta. Az alapige: lMóz 28, 16-17 volt. Párhuzamok vonhatók Jákob története és a solt- vadkertiek ünnepe közé. Jákob felébredt álmaiból. A soltvadkertieknek is ébredniük kell és felismerni, hogy mi minden MEGIGAZULAS ES BEKESSEG Megadóan, Isten oldalán A kőbányai gyülekezeti terem falán olvasható Róm 5,1 festett felirata: „Meg- igazulván azért hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által. ” Paradox módon szinte jól esik az ilyen veretes mondat látványa egy olyan korban, amikor harsogó reklámok és jópofának szánt, valójában mélységesen szellemtelen óriásplakátok tolakodó bugyutaságokkal hívják fel magukra a figyelmet. A reformációi tanításban újra felfedezett Pál apostoli ige segítségével a megigazulás-tanítás egyik sarkalatos tételét, az Istennel való megbékélést gondolhatjuk végig. Minden vallásnak jelentős eleme az Istennel való viszony rendezése. Pogány kultuszokban ez mindig a haragvó istenség kiengesztelését jelenti, amelynek eszköze többnyire a kultikus, rituális áldozat. Mindez a keresztyénségben másként van. Itt - a Páli ige éppen erről szól - az Isten már megbékélt, s ő várja, hogy az ember is tegye le a fegyvert. Nem az Istent kell megbékíteni, hanem az embert. Mert ő még mindig harcban áll, nem véve tudomást arról, hogy Isten kitűzte a fehér zászlót. Ez az ember hasonlít azokhoz az egykori japán katonákhoz, akik évtizedekkel a világháború után is a dzsungelban bujdostak még, fegyverrel a kézben. Isten azonban kiengesztelödött, Krisztusban megbékéltette magával a világot, ezért most már nekünk is le kell tennünk konokságunk, hitetlenségünk és önzésünk fegyvereit. Az említett pogány rituálékban mindig áldozatbemutatás szükséges az isten és az ember közötti béke helyreállításához. A keresztyénség is tud arról, hogy megtörtént ez az áldozat. Ám azt egészen egyedülálló módon nem az ember mutatta be, hanem maga az Isten, amikor egyszülött fiát, Jézust a golgotái kereszten feláldozta. E kereszt jegyében lehet békességünk, s így bízza ránk Urunk - a békességszerző Krisztus követeiként - a békéltetés szolgálatát. Az Istennel való megbékéléstől elválaszthatatlan, hogy békességben éljünk önmagunkkal, valamint a másik emberrel is. Ady írja Imádság háború után című versében: „Békíts ki magaddal, s magammal, hiszen te vagy a béke.” Nem kell örök meghasonlásbán, skizofréniában élnem, hanem egységet alkothat bennem a szó és a tett. Énem nem hull már darabokra, ezer szilánkká, nem azt élem át, hogy „minden egész eltörött” (Ady: Ko.csi-út az éjszakában), nem kerül immár ellentétbe egymással a hétköznap és az ünnepnap, a templom és a munkahely, számban viszont nem fér meg egymással ima és káromkodás, szívemben áldás és átok. így békélek meg környezetemmel, benne a másik emberrel is. Sokszor ez a nehezebb. Hiszen a másik talán undok, kiállhatatlan, erőszakos, vagy éppen sikeresebb, szebb, ügyesebb, mint én. A Hegyi beszédben azt kéri Jézus, hogy ha oltár felé menet jut eszünkbe, hogy valaki iránt harag van a szívünkben, tegyük le az áldozati ajándékot, s előbb békéljünk meg ezzel az emberrel. Ma is így kell tennünk! A mai oltár körül is! Nem lehet békétlenség, féltékenykedés, rágalmazás, szeretetlenség, rangkórság és ehhez hasonlók az egyházban, a gyülekezetben. Békéljünk meg egymással. Természetesen érvényes ez a felekezetek, a vallások megbékélésére is - amire szép példa a tavalyi augsburgi közös nyilatkozat a meg- igazulásról -, a régi sérelmek elfeledésére, az új kezdetre. Hogy végre béke legyen az Olajfák hegyén, békesség legyen a vegyes házasságú családokban, béke legyen ebben az országban, és szerte a világban. Az Istennel való megbékélést talán hosszas vívódás, perlekedés előzi meg. Ady is összetépte egyszer a Bibliáját, s számtalanszor lázadt Ura ellen, amíg le nem tudta azt írni, hogy ő „Istenhez hanyatló árnyék”... Jákob is vívódott a titokzatos lénynyel, mielőtt megbékélt volna. Zelk Zoltán, egy kacskaringós, gyakran sokáig istentagadó utat bejárt költő élete végén, ágyhoz kötötten, ezt a rövid verset írta: Barátaim azt hiszik, hogy fekszem, nem tudják, már járni tanulok megadóan, Isten oldalán. Egy, a környezetével, önmagával és főképpen Istennel megbékélt ember vallomása ez. Olyan valaki testálta ránk, aki teológiai tételeket különösebben nem ismert. Mégis - és ez szinte kézzelfoghatóvá teszi az „egyedül kegyelemből, hit által” tanítását - őrá mondhatjuk Lk 18,14 szavaival: „ez megigazulva ment el házába”. Megigazulva, vagyis megadóan, Isten oldalán. Fabiny Tamás BESZÉLGETÉS BÍRÓ LÁSZLÓ PÜSPÖKKEL Gondolatok a magyar családok helyzetéről A Batthyány Akadémia vendégeként látogatott Mosonmagyaróvárra Bíró László püspök, a Papnevelő Intézet rektora, aki egyben a katolikus püspöki kar családfelelőse. Előadásában a „Boldogabb családokért” című püspökkari körlevél alapján osztotta meg gondolatait a hallgatókkal, a magyar családok jelenlegi helyzetéről. Előadása előtt kértük egy beszélgetésre. Milyen általános képet adna a magyar családok mai helyzetéről? Magyarországon a családok polarizált állapotban vannak. Sok családban komolyan veszik az egymás felé fordulást, a hűséget, az élet tiszteletét, az imádságot. Vannak keresztyén családok, akik szentnek tartják a házasságot és családegyházként élnek. Ugyanígy az egyházon kívül is vannak olyanok, akik hasonlóképpen gondolkodnak. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy egyre többen vannak olyanok, akik jelszavak mögé bújnak. Nem bírom a kötöttséget! - mondják, márpedig a házasság kötöttséggel jár. Ezért élettársi viszonyt kezdeményeznek. Nem fogadják el, hogy az élettársi viszony nem helyettesíti a házasságot. A család válsága azt jelenti, hogy az ember van válságban? Én azt mondhatnám, hogy a család nincs válságban, ellenben az ember igen. Sokan nem látják életük értelmét, és ha ezt valaki nem látja, nem látja annak sem értelmét, hogy családot hozzon létre. Három fő problémát látok ebben az összefüggésben. Első az, hogy az ember személyiségében sérült lett. Elhagyta életéből a rációt, a ,józan észt”. Racionális korban élünk, élvezzük a ráció jótékony hatását mindennapi- életünkben, ugyanakkor nem vesszük észre, hogy személyes életünkben nem használjuk értelmünket. Emóciók alapján, pragmatikus szempontok alapján döntünk. Pillanatnyi fellángolásért elhagyjuk házastársunkat, gyermekeinket. Anyagi, szakmai karrierért feláldozzuk családunkat. A második probléma az egyoldalú testkultusz hódítása. Mert ezzel együtt elfeledkezünk az ember lelki, szellemi dimenziójáról. Pedig ez utóbbiból fakad a teljes odaadás. Az ember az egyetlen teremtett lény, aki képes odaadni magát a másik emberért. Lelki-szellemi dimenzióról lemondva embervoltunkról mondunk le. A harmadik probléma az akarat elvesztése. Rossz szlogen, hogy szabad az, aki betöltheti vágyait. Gyereknevelésnél pedig elv, hogy adjunk meg a gyermekünknek mindent, amire szüksége van. Mindkét eset mellékhatása, hogy ilyen gondolkodással nem épül be az ember életébe a lemondás készsége, így képtelen lesz a szere- tetre. A szeretet ugyanis sok lemondást követel. Egy német pásztorlevél fogalmazza meg, hogy tudomásul kellene venni a társadalomnak, hogy az ember férj, feleség, édesapa, édesanya, szülő, gyermek, nagyszülő és unoka. Mi az a többlet, amivel az egyház hozzájárulhat a helyzet javulásához? Az egyház azt a többletet tudja adni, hogy megpróbálja házasságra alkalmassá tenni az embert azzal, hogy azt a Krisztust állítja elé, aki az egész emberre figyel. Az egyház elsősorban is az egészséges család felé tud indulni. Valahol ezt olvastam: ,,Rengeteg intézménye van a beteg házasságnak, de alig van intézménye az egészséges házasságnak". Fontos tehát, hogy az egyházközségekben, gyű-*' lekezetekben legyenek család- és házascsoportok. Azt tapasztalom, egyre több plébánián vannak ilyen csoportok, mert az emberekben él a belső igény, hogy elinduljanak egymás irányába. Ha vannak olyan csoportok, ahova az új jegyesek integrálódhatnak, akkor ez a házaspasztorá- ció egyszerre építi a házasságot, valamint az egyházi és társadalmi közösségeket is. Ezeknek a kezdeményezéseknek egyes lelki mozgalmak adnak segítséget. Ezen a szakterületen van-e együttgondolkodás, vagy közös cselekvési program a protestáns testvéregyházakkal? Ez sajnos még gyerekcipőben jár. Az ökumené épül általánosságban, de az egyes szakterületeken egyelőre még kevésbé. Határozott szándékunk egyébként, hogy az életvédelem és családvédelem területén konkrét programok indításával induljunk egymás felé. Milyen vízió él Önben az egészséges családképet illetően? Vízióm az, hogy a hívő ember hívő módon élje családi életét. Egy rabbinikus bölcsesség fogalmazza meg legjobban víziómat. Egy rabbitól azt kérdezik meg, hogy melyik út vezet a paradicsomba? A rabbi válasza így hangzik: a szépség, a sabbat és egymás átölelése. Olyan család a vízióm, ahol megtalálható a szépség. Nem elég megfőzni, szépen kell az ételt az asztalra tenni. Nem elég hazaadni a fizetést, gyengédnek is kell lenni a házastárshoz. Olyan család a vízióm, ahol az ünnepek megőrzik családi, nemzeti és vallási hagyományainkat. Ha ünnepeinket elfelejtjük, nem tudjuk továbbadni értékeinket sem. A zsidó múzeumban olvastam a feliratot: „nem a zsidó tartja meg a sabbatot, hanem a sabbat tartja meg a zsidót”. Az ünnep ne csak az evés-ivás alkalma legyen, hanem alkalom a beszélgetésre is. Kommunikáció nélkül a szeretet nem tud eljutni egyik embertől a másikig. Végezetül olyan család a vízióm, ahol a házastársak ki merik mondani és gesztusokkal ki is tudják fejezni azt, hogy szeretlek, jó, hogy vagy. Kiss Miklós Közös magyarnyelvű bibliakiadás: Lukács evangéliuma „A Magyar Katolikus Egyház és a Magyar Bibliatársulat tagegyházai a közös keresztény bizonyságtétel felelősségétől indíttatva szeretettel ajánlják a Lukács evangéliuma úgynevezett polyglott, esetünkben hat fordítást tartalmazó kiadását. Méltónak tartjuk, hogy Jézus Krisztus születése 2000. évfordulójának és magyar államiságunk 1000. évfordulójának messze világító fényét e három katolikus és három protestáns evangélium-fordítás közreadásával is erősítsük.” E szavakkal ajánlja a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nevében dr. Seregély István érsek és a Magyar Bibliatársulat nevében dr. Harmati Béla püspök azt a közös kiadványt, melyet a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, a Szent István Társulat és a Magyar Bibliatársulat adott ki. Lukács evangéliumának szövege hatféle fordításban hat oszlopban úgy került egymás mellé, hogy a versek egyeztetve lettek. A hat fordítás: Káldi György 1782-es szövege, a Békés-Dalos és a katolikus új fordítás melyet görög eredetiből fordítottak. A protestáns oldalon olvashatjuk a vizsolyi Biblia (1590) szövegét, az 1908-ban revideált Károli fordítást és az 1990-ben megjelent új forditást. Nagy a jelentősége ennek a kiadásnak. Először is azért, mert ,Jíözös” kiadás, és ez jelzi a magyarországi egyházaknak azt a szándékát és akaratát, hogy készek vagyunk egymás megismerésére és nyitottak a testvéri elfogadásra. Azután jelentőssé teszi az a tény, hogy 2000-ben, a jubileumok évében jelent meg és végül él bennünk a remény, hogy ez csak a kezdet és megvalósulhat a közös magyar nyelvű ökumenikus teljes bibliafordítás is. T. «
