Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-10-29 / 44. szám
Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 65. ÉVFOLYAM 44. SZÁM 2000. OKTÓBER 29. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 19. VASÁRNAP „Amit a keresztyén, mint keresztyén, jót vagy rosszat tesz, az Isten nevére hoz dicsőséget vagy gyalázatot. ” Luther ÁRA: 96 Ft A TARTALOMBÓL Gondolatok a magyar családok helyzetéről A kölcsönösség igényéről van szó... Ökumenizmus a század végén zökkenőkkel Ut a temetőbe és a temetőből Bach - a „zenélő lutheránus” T7gy évvel ezelőtt jelen lehettem Hé Augsburgban egy eddig páratlan egyháztörténeti eseményen. Október 31-én istentisztelet keretében aláírták a Közös Nyilatkozatot, amely a megiga- zulás kérdésében elért konszenzust nyilvánította ki. Az igazi újdonság az volt, hogy kölcsönös hivatalos elfogadás (recepció) történt, 469 év után ebben a kérdésben megszűnt az egyházainkat elválasztó különbség. A Római Katolikus Egyház és a Lutheránus Világszövetségbe tömörült evangélikus egyházak hivatalos képviselői kézjegyükkel látták el a gondosan kidolgozott dokumentumot. Együtt énekeltünk, imádkoztunk, vallottuk az egyetemes hitvallásokat. Valóban reformációt ünnepeltünk. Hálaadással és reménységgel távoztunk Augsburgból. A Közös Nyilatkozat azóta téma lett világszerte, túl a két egyház határán is... 2000 szeptemberében és októberében, örvendetes jelenségek mellett, sokak számára váratlanul több, Rómában történt esemény zavarta meg az ökumenizmus híveit: gyülekezeti tagokat, teológusokat, egyházi vezetőket, mindkét egyházban. Szeptember 3-án egyszerre avatták boldoggá IX. Pius pápát és XXIII. János pápát, vagyis az antimodemista egyházfőt, a pápai csa- latkozhatatlanság kihirdetőjét, a syllabus könyv-index bevezetőjét, a Vatikánban sértődötten visszavonuló, tudatosan elszigetelődő pápát és a nyitást, az aggiornamento hirdetőjét, XXIII. Jánost, aki idős kora ellenére néhány év alatt radikálisan változtatta meg Róma arculatát, kihirdette és megnyitotta a II. Vatikáni Zsinatot, amely szellemében és egyes irataiban ökumenikus volt és lehetővé tette a párbeszédet a többi keresztény feleke- zettel. Tudom, hogy a boldoggá avatást a Római Katolikus Egyház bel- ügyének tekinthetjük, mégis ez a kettős boldoggá avatás jelzés értékű volt: az I. vagy a II. Vatikáni Zsinat határoz- e meg mindent ezután? - tettük fel a jogos kérdést. A szeptember 5-én kihirdetett hittani kongregációs Nyilatkozat már a római egyházon kívül élő egyházakat is érintette. A Nyilatkozat pontos helyét még megállapítani nem lehet, mint ahogy nem szabad mérni a közbejött világpolitikai eseményekhez sem (Izrael, Jugoszlávia). Az azonnal jelentkező és azóta is hallható visszhangokból azonban következtethetünk, hogy a 2000. millenniumi esztendő egy egyháztörténeti léptékű iratáról van szó, ami joggal kavarta fel az ökumenizmus köreit. Nálunk: gyülekezeteinkben értetlenséget, lelkészeink körében nyugtalanságot, az ökumené ügyét komolyan vevő vezetőinkben meglepetést és szomorúságot okozott. Harmincöt év mögöttünk lévő sok-sok tapasztalata, szorgos teológiai munkája, gyülekezeteink testvéri barátkozása, közös imádsága hiábavaló volt? Mi történt a kölcsönösség igényével, amit II. János Pál pápa egyik idevonatkozó enciklikájában (Ut Unum Sint) meghirdetett: „A kölcsönösség igényéről van szó... Az ellentét és konfliktus helyzetekben el kell jutni arra a szintre, amelyen egyik a másikat kölcsönösen partnernek ismeri el." (UUS, 29) A jelenlegi pápa ökumenikus elkötelezettségének máskor is ugyanilyen értelműén adott kifejezést. 1984. március 3-án a Vatikánban Közös Bizottságunk mandátumának visz- szaadása alkalmából, fogadásunkkor saját fülem hallatára mondta: „az ökumenizmus folyamata visszafordíthatatlan (irreverzibilis) és belső szükség- szerűség (necessitas).” Ezt a kijelentést a mai napig többször megismételte. - A szeptember 5-én nyilvánosságra hozott Dominus Iesus kezdetű nyilatkozatot a Hittani Kongregáció réA Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület megválasztott tisztségviselői 2000. október 7. Püspökhelyettes: Smidéliusz Zoltán Másodfelügyelő: Sztruhár András Ügyész: Dr. Hidas János Lelkészi jegyző: Deme Dávid Nem-lelkészi jegyző: Bojtos József Kerületi missziói lelkész: Baranyay Csaba Kerületi GAS-előadó: Béres László Országos gazdasági bizottság kerületi tagjai: Isó Zoltán, Mesterházy Márta, Dr. Sassiné Sztruhár Ildikó Egyházkerületi bíróság: Lelkészek Nem lelkészek Elnökök: Isó Dorottya, Dr. Tatár Ágnes Bírák: Baranyayné Rohn Erzsébet, Baranyay Attiláné dr. Frankó Mátyás Gregersen Lábossá György Kapi Zoltán Zügn Tamás Jegyzők: Emst Cecília Országos missziói bizottság kerületi tagjai: Ferenczy Andrea, Koháry Ferenc, Sztruhár András Lelkészvizsga bizottság választott tagjai: Bencze András, Jankovits Béla, Kovácsné Tóth Márta, Lackner Pál, Ördög Endre Igazgató tanácstagok: Révfülöp: Kiss Miklós Győr: Ördög Endre Líceum: Kovács Imre, Mészáros Tamás Hetvényi: Menyes Gyula, Joódy Borbála Eötvös: Polgárdi Sándor, Svendomé Dallos Edina Dr. Jány János Dr. Kutas Ádám Dr. Madarász István Dr. Zsédenyi Imre Niklné Dombi Katalin Augsburg, 1999. október 31. a közös nyilatkozat aláírása. Krause püspök az LWSZ elnöke és Cassidv bíboros. széről J. Ratzinger bíboros, prefektus írta alá. II. János Pál pápa megerősítésével és ajánlásával látott napvilágot a nyilatkozat. így ugyan nem pápai nyilatkozat, mégis pápai tekintéllyel megerősített irat. Ebben a nyilatkozatban az egyházakat három osztályba sorolja Róma: 1. a teljes értékű egyház, ez a Római Katolikus Egyház, 2. a testvéregyházaknak számító ortodox egyházak, ahol ugyan a pápai primátust nem fogadják el, de a püspöki szolgálat apostoli származtatását és az eucharisztia teljes értékű megünneplését gyakorolják. A 3. osztály csupán egyházi közösség, nem illeti az egyház elnevezés, ide tartozunk mi is, más protestánsokkal és anglikánokkal együtt. Október 1-jén, vasárnap II. János Pál pápa az Úrangyala elimádkozásakor véleményét nyilvánította és védelmébe vette a Dominus Iesus dokumentumot, amit már június 30-án „különleges formában” hagyott jóvá. Jézus Krisztusba vetett közös hitünk kifejtése után az egyház szenvedéséről szólt az egység hiánya miatt, majd a Nyilatkozatot „megvilágosító és nyitást kezdeményező” dokumentumnak nevezte. Mária segitségét kérte, hogy a Krisztusban felkínált üdvösség reményében és az Isten gyermekeihez méltó szeretet- ben növekedhessünk közösen. A Nyilatkozat tartalma: Híveink joggal tarthatnak igényt a dokumentum tartalmának ismertetésére. Bevezetés után, amelyben a viszonylagosság és egyénieskedés veszélyeire figyelmeztet az irat, inkább teológiai, mint pasz- torális dokumentumnak számít. Az első három fejezetben Jézus Krisztus páratlanságáról, személyének, életének, halálának, feltámadásának egyetemes erejéről, missziói elkötelezéséről és a szeretetszolgálatról olvasunk. Ezt a három fejezetet minden evangélikus teológus is aláírhatná. A negyedik fejezetben találhatjuk az egyház meghatározásával és a Római Katolikus Egyház kizárólagosságával kapcsolatban a számunkra elfogadhatatlan kijelentéssorozatot. Ebben a szakaszban az Anyaszentegyház hitvallásbeli fogalmát szinte azonosítja a Római Katolikus Egyházzal. Itt van az a kifejezés, amely szerint a Római Katolikus Egyházban hiánytalanul megtalálható minden, az Anyaszentegyházra jellemző vonás (latinul: subsistit). Az utolsó fejezetben a világvallásokkal folytatott párbeszédről van szó, a Nostra Aetate zsinati dokumentum szellemében, ezt mi evangélikusok csaknem azonosan látjuk. A zárószóban a téma fontosságáról szól a Nyilatkozat, arról, hogy mit kell hinni a római katolikusoknak, majd a pápai külön ajánlásról történik említés. A szöveget mind kivonatosan, mind teljes terjedelmében latinul, németül, angolul és magyarul is ismerjük a 102 jegyzettel együtt. A visszhangokról: Másfél hónap alatt terjedelmes kötetre menő vélemény- nyilvánítást gyűjtöttem össze. Nyugodt hangon és lázas izgalomban fogant mondatok ezek. Hivatalos és magánvélemény egyaránt található. Éles kritikát olvashatunk római katolikus újságból (pl. a londoni Tablet), sőt Cassidy bíboros úrtól is. Lengyel és osztrák evangélikus bíráló hangot és ugyanezen területről helyeslő visszhangot. Olasz, angol, francia, kanadai kritikai megjegyzést ismerünk. Anglikán, metodista, baptista, református elítélő nyilatkozatot. Visszhangot jelent a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa rendezésében október 19-én folytatott kerek- asztal-beszélgetés is. Érdemes lenne a visszhangokkal részletesebben is foglalkozni a következő hetekben, ebben a keretben csak érzékeltetni tudjuk, hogy ismeijük ezeket. Személyes véleményemet is meg kell szólaltatnom. Nem beszélhetek ugyan a Magyarországi Evangélikus Egyház egészének nevében, de mint az ökumené 1948-tól elkötelezett híve, a Ró- . mai Katolikus Egyház és a Lutheránus Világszövetség Közös Bizottságának 11 évig tagja, a Közös Nyilatkozat aláírásának tanúja és szövegének egyik fordítója, nem maradhatok néma. Pánik nélkül, a testvéri szeretet fegyelmében és az élő reménység hangján akarok szólni: - Elismerem, hogy minden egyháznak joga van meghatározni önmagát, ahogyan az Evangélikus Egyház is az Ágostai Hitvallásban meghatározta az egyházat alkotó elengedhetetlen két tényezőt (az evangélium tiszta tanítása és a szentségek Jézus-rendelte kiosztása). - Nem tartom elfogadhatónak azonban, ha egy másik egyház kizár minket egyházi létünkből. A Hittani Kongregáció Nyilatkozata ellenére is, továbbra is, teljes értékű egyháznak tartom magunkat. - Nem érzem következetesnek az eddigi megnyilatkozások és tapasztalatok után e Nyilatkozat megállapításait. Az Unitatis Redintegratio, a Lumen Gentium, a Gaudium et Spes zsinati dokumentumok sokkal inkább ökumenikus szelleműek, mint ez a mostani Nyilatkozat, ami kizárólagosságot, szűkkeblűséget mutat és a római egyházon kívül minden egyházat felülről kezel és osztályoz. - A Dominus Iesus Nyilatkozat ismeretében nem tudok változtatni ökumenikus felfogásomon: ha Róma minket'nem tart egyháznak, én a római egyházat továbbra is testvéregyháznak tekintem, hiszen a fő, Jézus Krisztus alatt egy családhoz tartozunk. Ha rómaiak nem tartanak testvéreknek minket, én továbbra is testvéreimnek tekintem a római katolikus testvéreket. Ha a Nyilatkozat minket, protestánsokat a 16. században keletkezett egyházi közösségnek tekint, én továbbra is vállalom 20 évszázad mélységében közös múltunkat, az egyháztörténet közös kincseit és árnyoldalait. Sőt! A jövőt illetően sem adom fel élő reménységemet Jézus Krisztusra nézve: nem látok más választási lehetőséget a kereszténység számára, mint az ökumenizmus útját a 21. században. A különbségeket el nem hallgatva, de a megbékélt különbségek egyseg-modellját követem. Továbbra is imádkozom római katolikus barátaimért, professzorokért, szerzetesekért, papokért, püspökökért, mint ahogy én is rászomlok imádságukra. Továbbra is vallom a gyülekezetben a Credo-val és a Niceai Hitvallás szavaival az egy, szent, egyetemes, apostoli egyházat. Nem engedek semmiféle bosszúvágynak, teológiai haragnak, Illés Isten-ítéletét kérő lelke helyett a Krisztus Lelkére figyelek, s Ő nem tüzet kért az égből, hanem irgalmat, még akkor is, ha valahol nem fogadnak be (1 Kir 18 helyett Lk 9, 51 -56-ra figyelek az ősi evangélikus Szentírás-kezelés szerint: Iesus contra Eliam). A 2000. jubileumi évben, a Reformáció hónapjában tanúságtételünk hitelessége érdekében is kérem római katolikus testvéreimet, vegyék figyelembe II. János Pál pápa igényét, a már címünkben is idézett szavát: „el kell jutnunk arra a szintre, amelyen egyik a másikat kölcsönösen partnernak ismeri el”! Ha nincs partnere, ugyan kivel fog párbeszédet folytatni Róma? Dr. Hafenscher Károly Protestáns Kulturális Est a Televízióban A Protestáns Kulturális Est első 60 percét a ml-es TV egyenes adásban közvetíti a Pesti Vigadóból. Megnyitó beszéd: Dr. Bölcskei Gusztáv püspök. Ünnepi beszéd: Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök. A műsorban protestáns oktatási intézményeink diákjai lépnek fel. Az élő közvetítés időpontja: október 29-én (vasárnap) 17-18 óráig a m 1 -es Televízióban. * Országos Reformációi Emlékünnepély Az Országos Reformációi Emlékünnepélyt október 31-én (kedden) 18 órakor tartják a Pesterzsébeti Baptista Templomban (XX. kér. Ady E. u. 58. - a Metro JJatár úti megállójától a 66-os busszal). Igehirdető: D. Szebik Imre püspök, az Ökumenikus Tanács alelnöke. Előadó: Dr. Márkus Mihály püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke. A liturgiában Mészáros Kálmán egyházelnök és Csemák István szuperintendens szolgálnak. Közreműködik a Kelenföldi Evangélikus Énekkar és a Pesterzsébeti Ökumenikus Énekkar. Az ünnepélyre mindenkit szeretettel várnak. *
