Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-10-01 / 40. szám

2. oldal 2000. OKTÓBER 1.

Evangélikus Élet

ÚJ NAP-\

ISTENTISZTELETI

REND

„Minden gondotok őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (lPt 5,7)

„Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit. ” Zsolt 37,4 (ApCsel 14,17 lPt 5,5-11 Zsolt 65,1-14) Sok kérésünk, álmunk, vágyunk van, de amikor teljesülnek és életünk részévé válnak már kevésbé tudunk örülni nekik, mint amikor még nem voltak a mieink. Lehet, hogy valamit rosszul csinálunk? Nemcsak a kéréseinkre kell összpontosítani, hanem arra is tekinteni,-aki megadja, mondja a Zsoltáros. így nemcsak kéréseink, még el nem ért céljaink tudnak örömet okozni, hanem minden, amivel Isten megajándékozott. És tudunk gyönyörködni az Úrban is, aki megadja kéréseinket.

HÉTFŐ

„ Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külsőjemberünk megromlik is. a belső emberünk mégis megújul napról napra. ” (2Kor 4,16_) (Zsolt 138,8a Lk 12,22-32 Jer 42,1-22) Emberekre szokták njőndani, hogy lelkűkben fiatalok. Velük beszélgetni, mindig örömöt jelent a szánomra. Ők belülről látják á világot, az Isten kegyelme felől. Nem a külső, a mujnndó dolgok „restaurálása” az élet célja, hanem rátalálni az örökre, a romolhatatjánra Jézus Krisztusban. Ebben a hitben megújulni naponta. Pál apostol, aki lelkében fiatal, naponta megújuló émber volt, ma minket is erre biztat.

■ngjg „Isten letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem,Íesz töi>bé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdapm nem lesz többé, mert’az elsők elmúltak. ” (Jel 21,4) (Ézs 57,8 1 Kir 17,7-lMer 43,1-13) Ä Jelenések könyvének reményt adó sorait minden nyitott sír metíea felolvassuk. Emberi szóval gasztalás nagy fájdalomban. De Isten le tudja törölni a könnyeinket. JSIe talma erre. Örök szeretetének hatalma, amelyben már itt, földi vándorutunkon” élhetünk. De ez a szeretet, minden fájdalmat eltörlő szeretet vár az örök életben is.

„Megtisztítom őket minden bűntől, amelyeket elkövettek ellenem, megbocsátom minden bűnüket" (Jer 33,8) (Tit 2,14 ApCsel 27,21- 26.33-37 Jer 44,1-14) Megbocsátás, feloldozás mindig lelki felemelkedést jelent az

ember számára. Eloszlanak a sötét felhők, új kezdést, új lehetőséget, reményt látunk magunk előtt. Isten bocsánata a bűnökre vonatkozik. Aki megtapasztalja ezt a kegyelmet, ezt a megtisztulást, annak szüksége van minden napon erre a felemelkedésre, erre az Istennel való kegyelmi találkozásra.

f'eflTORTftlf .. Harsogjon hangod, mint a kürt! Mondd meg népemnek, hogy mi a bűne. " (Ézs 58,1) (ApCsel 14,14-15 Péld 30,5-9 Jer 45,1- 5) Nem szeretjük,'ha szembesítenek minket negatív tetteinkkel. Ezeket inkább takargatjuk, mint harsogjuk, magunk előtt. Isten előtt nehezen tudjuk elrejteni a bűnt, a tőle való elfordulást. Az Úr nemcsak megláttatja velünk bűneinket, hanem a belőle kivezető utat is mutatja nekünk Jézus Krisztusban, aki legyőzte a bűn hatalmát és kegyelme által bünbocsánatot szerzettpiinden embernek.

PÉNTEK m‘ PŐlanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szejez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra." (2Kor 4,17-18) (Jób 36,15 2Thessz 3,6-13 Jsir 1,1- 11.17-22) Láthatatlanra nézni eg>edül a hit képes, azzal a reménnyel, amelyet Jézus Krisztus ajándékozott nekünk. Mi a láthatatlan? A nagy, örök dicsőség, az Isten országa, amelybe hivatalosak vagyunk, ahol Jézus helyet készített a mi számunkra is. Az örök élet reményiátértékeli életünkben mindazt, amit látunk. Minden pillanatnyi megpróbáltatás az örök Isten kezébe vezet, ha hittel fogadjuk a felénk nyújtott segítő, megtartó kezet.

SZOMBAT

■,,Azí:dhffj0k vajon nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget. ” (Zsid (JMóz 32,2 Lk 6,20-26 Jsir 3,1-33) Az angyalok sokszor a képzelet világában oflértek alakot Pedig itt élnek közöttünk. Szárnyak és göndör fürtöcskék nélkül. De mosollyaTeSV^asztaló szóval az ajkukon. Segítő, simogató kézzel jönnek, amikor szükségünk van rájuk. Szolgáló szívvel állnak mellettünk. És éppen miattuk egy-egy pillanatra talán mi is angyalok leszünk, amikor ránk van szükség.

János Zsuzsanna

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 15. VASÁRNAP

Jó választás

Mt 6,19-21

Több mint ezer évvel ezelőtt, néhány idegen származású papja választás elé állította a magyarok fejedelmét, Gézát:- Urunk, te már keresztyén vagy. Miért tűröd mégis a pogány szokásokat? Te magad is, miért áldozol pogány isteneidnek? Ne feledd Jézus szavát, hogy senki sem szolgálhat két úrnak!

A nagyfej edelem képtelen volt a választásra. Válasza közismert:- Vagyok talán elég gazdag és hatalmas ahhoz, hogy a keresztyén Istennek és a bálványoknak egyaránt áldozzak.

Jézus, Hegyi beszédének ebben a szakaszában választási lehetőség elé állít minket. Két úr van: Isten és a mammon. Két kincs létezik: mennyei és földi.

Választanunk kell! Döntenünk kell akkor is, ha ez nem könnyű. Jézus szavaival segít abban, hogy helyesen dönthes- sünk.

Úgy segít, hogy először is arról beszél - a földi kincsek romlandók, végesek, veszendők és bizonytalanok. A moly és a rozsda megemészti, a tolvajok kiássák és

ellopják. Természetesen, Jézus nem tiltotta meg az övéinek, hogy legyen magántulajdonuk, birtokuk, pénzük. Nem ellenezte azt sem, hogy a keresztyének takarékoskodjanak, vagy éppen ellenkezőleg élvezzék azt, amit Isten adott nekik. Jézus nem ítélte el a gazdagságot, de elvetendőnek tartotta, ha rosszul használják az anyagi javakat, és a „pénz szerelme” akadályává lesz az ő követésének. Az ókor egyik legnagyobb igehirdetője, Joannész Khrüszosztomosz így prédikált erről a IV. században:

„Olyan a vagyon, a pénz, mint a tövis. Ha nyitott tenyerünkbe helyezzük, nem tesz kárt benne. Ha azonban összeszorit- juk tenyerünket, beleszúr húsunkba és fájdalmat okoz. így vagyunk az anyagi javakkal is. Ha tenyerünkön hordjuk, ha Isten dicsőségére, az emberek megsegítésére használjuk, akkor nem okoz lelki sebet. Ha azonban kapzsi módon szorongatjuk, és önző módon csak a saját érdekünkben használjuk, akkor komoly veszedelmet jelent. Ez azért is balga magatartás, mert a halál úgyis kiragadja kezünkből.”

Választanunk kell! Döntenünk kell akkor is, ha ez nem könnyű. Jézus szavaival segít abban, hogy helyesen dönthes- sünk.

Úgy segít, hogy arról is beszél - a mennyei kincsek romolhatatlanok, vég nélküliek, maradandók és biztosak. Sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, tolvajok sem ássák ki és nem lopják el.

Mi ez a mennyei kincs? Jó cselekedeteink? Érdemeink? Nem! Az örök élet. Ez az, amit Jézus „nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával” szerzett meg számunkra. Ezután kell vágyódnunk. Ezt kell először és elsősorban keresnünk, és ha megtaláltuk, ráadásul mindezek, az anyagiak is megadatnak nekünk.

Isteh vagy mammon. Mennyei kincs vagy földi kincsek.

Választanunk kell.

Vajon tudunk-e Jézus mellett dönteni,

aki még mielőtt ismerhettük volna, már akkor magáénak választott minket. Minket választott, amikor a fényes mennyország gazdagságát hátrahagyva, a betlehemi barlangistálló szegénységét választotta. Mellettünk döntött, amikor a megkísérlés órájában a mammonnál is hamisabb Gonosz szolgálata helyett, a föld országai és azok minden kincse helyett az Isten imádását választotta. Minket választott, amikor átszegezett kezével nem szállt le a keresztről, hanem ott maradt, hogy halála és feltámadása által megszerezze nekünk a mennyei javakat.

Választanunk kell. A rossz választás és a döntésképtelenség helyett válasszuk a jót, azaz Istent és a mennyei javakat, hogy ahol a kincsünk, ott legyen a szívünk is: az Ö országában. Ámen.

Németh Mihály

IMÁDKOZZUNK!

Urunk! Engedd, hogy földi javak helyett a mennyei kincseket válasszuk, és a hamis mammon helyett téged szolgáljunk. Ámen.

Budapesten, 2000. október 1.

I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellner; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. (családi) Bence Imre; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Thumay Béla; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Biázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Bajuszné Orodán Krisztina; de. 11. (úrv., kantátazenés) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; de.

II. (úrv.) Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna: Kőbánya, X„ Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Németh Pétemé; de. fél 10. (úrv., családi) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Németh Pétemé; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Bu- dagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Ánikó; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régifóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere II. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Kosa László: Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pest- szentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza;

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 15. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epistolája (oltári ige): lTim 6,6- 11; evangéliuma (igehirdetési alapige): Mt 6,19-21. HETI ÉNEKEK: 372, 331.

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. október 2-án, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korátok.

EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. október 15-én, Bakonycsernyéről, az evangélikus templomból. Igét hirdet Szarka István lelkész.

A német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk:

Október

II

II 1. Atyánk, jóvoltod és irgalmad Soha ne hagyd felejtenünk! Hü kezed ételt és italt

| ad: Csak téged áldunk Istenünk! Mindnyájunk teljes élete Legyen az Úr dicsérete! (EÉ 487,4 Neumann G„ Cramer J. A.)

I

% 2. Vezess ó Jézus engem, Fogván kezem Míglen boldog végemhez Elérkezem.

ij Nem járhatok magamban, Erőm kevés: De hol Te jársz előttem, Nincs rettegés!

§1 3. Mit Isten tesz, mind jó nekem, Gondol rám, nem felejt el. Zord utakon, vak éjeken Átölel kegyelemmel. Csodálatos, bölcs, jó orvos, Megsegít erős karja,

|| Csak javamat akaija. (EÉ 348,2 Rodigast S.)

4. Mindig újra nagyon hosszasan és nagyon nyugodtan el kell merülnünk Jézus éleI tébe, beszédébe, tettébe, szenvedésébe és halálába, hogy megérthessük mit ígér Isten és mi az, amit megvalósít. Isten egész biztosan mindenkor jelen van

Í| az életünkben és ez az élet-új élet! Mindenkor mindenben tagjai vagyunk egy olyan közösségnek, amely hordoz minket. (Bonhoeffér D.)

|| 5. Mélységes mélyből kiáltunk Hozzád, irgalmas Isten! O, hallgass meg, kérünk, ne

II hagyj Elveszni bűneinkben! Ha Te mindazt számba veszed. Amit vétettünk ellened, Ki állhat meg előtted? (EÉ 402,1 130. zsoltár Luther M.)

II 6. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek! És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk. Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.

(EÉ 443,2 Zinzendorf M. L.)

I 7. Hálát adok neked, mennyei Atyám, szeretett Fiad, Jézus Krisztus által, hogy ma éjjel minden kártól és veszedelemtől megőriztél és kérlek, őrizz meg ezen a mai napon is a bűntől és minden gonosztól, hogy minden cselekedetem és egész életem a Te tetszésedre legyen. Mert én magamat, testemet, lelkemet és mindenemet kezedbe ajánlom. Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam! Ámen. (Luther M.)

A megújult gyülekezetnek magas útjelzői

a templomok

Lehetne sokat beszélni arról, hogy egy hitben élő Krisztus-központú gyülekezetnek van-e olyan útjelző táblája, amire felfigyelnek, és templomát nemcsak turistaként látogatják, hanem a benne folyó közösségi életet akaiják megismerni?! - Egyszerűen arról van szó, hogy lehet-e következtetni egy szépen megújult, kívül- belül renovált templom alapján arra, hogy milyen élet folyik a gyülekezetben? Lehet-e mondani, hogyha egy gyülekezetnek karban tartottak templomai, épületei, csak élő közösség lehet, mert nem hanyagolja el azokat a helyeket, ahol hallgathatja az igét?! - Hogy a kérdésből felkiáltó jel, vagyis határozott igen lehessen, meg kell állapítanunk, hogy a gyülekezet keletkezése elsősorban nem az épületek, a keretek biztosításának, a helynek a kérdése. Jézus a szabad ég alatt gyűjtötte össze a sokaságot, az 5 és 4 ezret. Luther, amikor a reformáció válságos szakaszában azt kérdezték tőle: mi lesz veled, ha a fejedelem megvonja tőled a lehetőséget, hol lesz helyed, ezt válaszolta: az Isten ege alatt.

így tudtak összegyülekezni Sopronban a gyászos évtizedben is az Eggenberg-ház udvarán az evangélikusok, mint egyetlen helyen az országban, hogy a szabad ég alatt részesüljenek Isten kegyelmi ajándékaiban. De egy élő gyülekezet arra törekszik, hogy méltó helyen, templomban dicsérhesse az Urat. Ha pedig ez megépült, gondoskodik fenntartásáról, megújításáról. Ezt tette a soproni gyülekezet is az évszázadok során. Talán az utolsó 10-15 éve volt az, amikor különösen szükségessé vált a templom felújítása kívülről-belül- ről, mert az évszázadok, háborúk megviselték.

Kezdődött azzal, hogy a templomtető veszélyt jelző megcsúszása a templom azonnali bezárását eredményezte. Majd megindult a tetőzet teljes felújítása, hazai és külföldi segítséggel, a helyiek és kitelepítettek áldozathozatalával. Folytatódott a külső renoválással.

Úgy gondoltuk, hogy ezután megállhatunk. Sajnos nem, mert az 52 méter magas toronyból meglazult kődarab lehullása, nem a „felülről jövő áldást” jelezte, hanem újabb életveszélyt. Nekiláttunk a toronyépítő Kolbenheyer Mór nevezte „kegyes óriás” (fromme Riese) felújításához, melynek állványanyagát a finn testvérgyülekezetünk közvetítésével kaptuk. Mivel a torony anyaga a most Ausztriához tartozó Szent Margit bányából való, az osztrák testvéreink révén adományként kaptunk pótlást szolgáló építőelemeket innen, amit Baranyai

László építőmester fiával elhoztunk. Miután a torony javítása befejeződött, következett az orgona teljes felújítása. Dunántúl és hazai egyházunk legnagyobb „hangszerkirálya” nagy próbatétel elé állított, hogy szakszerűen végeztethessük el megújítását. Finn testvérgyülekezetünk orgonistájának hangversenye bizonyította, hogy a felújított orgona méltóan dicsérheti Istent és kísérheti a gyülekezet énekét.

Még egy templom - a temetőnkben álló kéttornyú kápolna - rendbehozatala várt ránk, mely az élőknek és az élő gyülekezetnek tükröt állít: kik számotokra az elhunytak és pihenőhelyüket miként gondozzátok? Az sem mindegy, hogy ahonnan elkísérjük halottainkat a feltámadás bizonyosságával, milyen állapotban van? Ugyanis kb. annyiszor tartunk temetési szolgálatot évente a kápolnában, ahány vasárnap van istentisztelet a templomban.

Mondják: a külső megújulás után, jöjjön most a belső. Sokakkal vallom: templomaink renoválása közben az ige adott erőt, aktivizált a szolgálatra, az adakozásra. A templomban kapott igéből vizsgáztunk, hogy mit tettünk a kőtemplomért és az „élő templomért”, a gyülekezetért!

Szimon János