Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-10-01 / 40. szám
Evangélikus Élet 2000. OKTÓBER 1. 3. oldal Ünnep Csőváron A gyülekezet vezetői Pest megye legészakibb részén, Csőváron új lelkészének beiktatását ünnepelte a gyülekezet. Az ünneplés kiterjedt az egész falura, mert ennek keretében Csővárnak a Millenniumi zászlót átadták és felszentelték. Fischl Vilmost választotta meg a gyülekezet lelkészének, aki már egy esztendeje, mint kihelyezett segédlelkész megismerte és pásztorolta a gyülekezetét. Őt is megismerték és megszerették, és ez tükröződött megválasztásában, fogadtatásában. Szűknek bizonyult a templom, mert eljött a penci fília népe is, de Aszódtól északra fekvő gyülekezetekből is sokan jöttek, mert ezek a gyülekezetek - Aszód, Domony, Iklad, Galgagyörk, Ácsa - régtől fogva testvéri szeretetben és összefogásban élnek a Galga-völ- gyében. Detre János esperes, Baranyai Tamás domonyi és Kovács László dunakeszi lelkész végezte a szertartást. Az esperes igehirdetését Fii 3,14 alapján tartotta. Ami mögöttünk van, azt szeretnénk felejteni, de nem tudjuk. Mindent viszünk magunkkal. De Isten elé megyünk és odavisszük. Van családi hátterünk és van a gyülekezetnek is háttere. Abba a szolgálatba kell a lelkésznek beállni, ahol gyermekeket és aggastyánokat kell meghallgatni és velük megértetni magadat és Isten dolgait. Neki kell feszülni a feladatnak, a lelkész munkája nem kedvtelésből vagy érvényesülési vágyból folyik. De a gyülekezetnek is vállalnia kell lelkészét ezután is. Együtt fussatok, lelkész és gyülekezet! Fischl Vilmos igehirdetésében Ezék 11, 19-20 alapján arról a kőszívről szólt, amely Isten nélkül akar élni és mindent a saját erejéből megoldani. A hússzív a gonosz hatalmától megváltott ember szíve. Isten Jézust küldte, hogy megváltson bennünket. Figyelnünk kell erre, hogy rendben éljünk. Fogadjuk el Isten szere- tetét. Adjon erőt, hogy elvégezhessük mindazt, amit ránk bízott! Az iktatás megtörténte után a Millenniumi zászlót adta át dr. Szemkeő Judit államtitkár Dián Józsefnek, a község polgármesterének, aki egyben az egyház- község felügyelője is. Beszédében Szent István államalapító tevékenységére mutatott, melyből azt emelte ki, hogy keresztény értékrendet valósított meg. Ezt valljuk ma is. A Millenniumi zászló emlékeztet bennünket múltunkra, az ezer esztendőre, a hősökre, akik megmentették országunkat és azokra, akik ebben az országban otthont teremtettek. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy ebben az országban feladatunk van és ehhez erőt kell kémünk. Erre alkalmas ez a hely, ahol most ez ünnepség során könyöröghetünk. Detre János esperes áldotta meg a kapott zászlót, azzal a kívánsággal, hogy legyen mindenkor az összetartozás jele a községben. Csallóközi Zoltán a Kulturális Minisztérium főosztályvezetője az erkölcsi megújulás szükségéről szólt, a keresztény kötődés megerősítését kérte és Millenniumi Emlékérmet adott át a lelkésznek beiktatása alkalmából. Számos köszöntés jelezte, hogy sokan figyelnek az új lelkész indulására, munkájára és sokan állnak mellette imádkozó testvéri szeretettel. Baranyai Tamás espereshelyettes az egyházmegye nevében fogadta és kérte, hogy lelki gazdagsággal gazdagítsa a gyülekezetét. Megható volt az édesanya, Fischlné dr. Horváth Anna köszöntése, aki egyben az aszódi gyülekezet felügyelője is és az elbocsátó család és gyülekezet szeretetét foglalta egybe azzal az igével, melyről az igehirdetés is szólt. Dián József felügyelő és polgármester a templom felújítására célozva kérte, hogy végezze a gyülekezet „felújítását” is. Imádságaik beteljesedésének örült a penci fiókgyülekezet gondnoka Klenyánszky Dániel és Petrik Lajos polgármester. Fűzi Ferencné igazgató az egész faluközösségért való munkát helyezte szívére, Roszik Mihály lelkész meleg szívvel kérte, hogy szolgálatát úgy folytassa, ahogy rövid alberti „káplánsága” idején megismerte. Üdvözölt a szomszéd acsai gyülekezet nevében Mekis Ádám, az évfolyamtársak nevében G. Lábossá György kívánta, hogy formálja a közösséget itt is, mint egykor közöttük. Fischl Vilmos örömmel mondott köszönetét, Istennek hálás az aszódi évekért, a pilisi és alberti szolgálatokért, ahol sokat tanult és köszönte, hogy itt nyíltszívű egyenes emberek várták. Örömmel indul a szolgálatba. T. A Millenniumi zászló átvétele A levéli gyülekezet kettős ünnepe A kicsiny levéli gyülekezet szeptember első vasárnapján két jubileumról is megemlékezett. Régen voltak olyan sokan a templomban, mint ezen az ünnepi istentiszteleten. Vendégeket is köszönthettek a gyülekezet vezetői. Mindenekelőtt Hans Schrödl müncheni lelkészt, a kitelepített levéljek lelkigondozóját, továbbá dr. Gustav Reingrabner nyugalmazott burgenlandi szuperintendenst, Silvia Nittnaust, a szomszédos Zumdorfi (Zurány) gyülekezet lelkészét és dr. Friedrich Zimmermannt, a Németországban élő levéliek szervezetének világi elnökét. Az első jubileum örömteli eseményre emlékeztette a résztvevőket. Tizenegy évvel ezelőtt egy feledhetetlen vasárnap ünnepelte a gyülekezet temploma fennállásának 200. évfordulóját, amely alkalomra - nagyrészben a kitelepítettek anyagi támogatásának köszönhetően - sikerült elvégezni a templom külső tatarozását. Ezt néhány évvel később belső renoválás követte, majd most, a tízéves jubileumra a színes üvegablakok felújításával végleg befejeződött a templom tatarozása. Ez utóbbi feladatot egy egykori levéli, Hans Zapfl végezte el, aki nyugdíjazása után csak azért tanulta meg az üvegezés mesterségét, hogy a színes templomablakokat saját keze munkájával újítsa fel. Ezen az ünnepi vasárnapon tehát először a hála szava szólt Isten felé, hogy engedte ezt a nagy munkát bevégezni. A második jubileum már tragikusabb eseményre utalt. Ötvenöt évvel ezelőtt, 1945 szeptemberében kezdődött a levéli németajkú lakosság kitelepítése. Ez nemcsak egyéni tragédiákat jelentett, hanem az evangélikus gyülekezetét is, hiszen ez az esemény megtizedelte a gyülekezetét. Szinte teljesen elfogytak a faluban az evangélikusok. Az egykor több mint ezer lelkes anyagyülekezet lélek- száma kevesebb, mint százra olvadt. A Hans Schrödl, a kitelepített levéliek lelki- pásztora áldást oszt. Fotó: Kiss Miklós kitelepítettek a rendszerváltozásig nem is igen jöttek vissza szülőfalujukba, de a vasfüggöny leomlása után visszatértek gyökereikhez. Volt olyan, aki saját szülői házát visszavásárolta és hazatelepült. Erre a mostani ünnepre azonban mégsem a fájdalmas sebek feltépése volt a jellemző, hanem a múlttal megbékélő emlékezés. Végül is, amint azt az egykor földönfutóvá tett emberek most vallották, Isten jóra fordította sorsukat. Bár azt akkor még nem tudhatták, de talán jobb egzisztenciát teremthettek maguknak új hazájukban, mintha szülőföldjükön maradtak volna. A feladatok azonban még nem fogytak el. Új célként tűzték maguk elé az egykori lelkészlakás felújítását. Az idő is sietteti őket, hiszen addig kell ezt a munkát elvégezni, ameddig tart erejük, és az Istentől kapott kegyelmi idő. Gyermekeiknek, unokáiknak ugyanis Levél már nem azt jelenti, mint nekik. Kiss Miklós Ökumenikus látogatás a Szentföldön Öt magyarországi egyház lelkészeiből álló csoport látogatott el a Szentföldre szeptember 26. és október 1. között. A Római Katolikus Püspöki Konferencia elnökét, dr. Seregély István egri érseket elkísérte Szerdahelyi Csongor, az „Új Ember” munkatársa. A református egyházból dr. Márkus Mihály püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, a Zsinat lelkészi alelnöke, Bátky Miklós esperes (Réde), Nagy László esperes, egyházkerületi főjegyző (Gyula) és Szabó Gábor esperes (Kecskemét) vettek részt az utazáson. Az evangélikus egyházat D. Szebik Imre püspök és dr. Hafenscher Károly ny. teológiai professzor képviselték. A baptista egyházból Nemeshegyi Zoltán teológiai docens, az Evangéliumi Pünkösdi Közösségből Fábián Attila egyházelnök kapcsolódott be a látogatásba. Az Ökumenikus Tanulmányi Központból dr. Bajusz Ferenc professzor és D. dr. Tóth Károly ny. püspök voltak a vendégek. A csoport felkereste a Szentírásból ismert legfontosabb kegyhelyeket, meglátogatták a jeruzsálemi „Ökumenikus Teológiatudományi Társaságot”, a „Tantur Ökumenikus Teológiai Intézetet”, és megtekintették a „Keresztyénség Útja” című kiállítást is. A látogatás az Ökumenikus Tanulmányi Központ izraeli partnerintézetének az ajándéka abból az alkalomból, hogy a Központ több mint tíz éve - Magyarországon először 1989-ben - szervezi az izraeli, jordániai és egyiptomi zarándoklatokat. Ezeken eddig több ezren vettek részt a különböző egyházakból. r A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Elnökségének nyilatkozata a Dominus Iesus kezdetű dokumentumról A Római Katolikus Egyház Hittani Kongregációja szeptember 5-én tette közzé a Vatikánban a Dominus Iesus kezdetű dokumentumot, amelyet sokfelé értetlenség és megütközés fogadott, különösen a protestáns egyházak körében. Egyetértünk a dokumentummal abban, hogy a mai vallási és filozófiai pluralizmus világában fontos meghúzni azokat a határokat, melyek átlépése nem egyeztethető össze a keresztyén hittel. Ugyanakkor sajnálatosnak tartjuk, hogy a nyilatkozatban hangsúlyozottan megjelent több olyan gondolat, - mint „Krisztus egyetlen egyházat alapított, és ez az egyetlen egyház, a katolikus egyházban, élén a Pé- ter-utód pápával és a vele egységben lévő püspökökkel áll fenn és létezik.” - melyek a Római Katolikus Egyháznak az utóbbi években gyakorolt ökumenikus elkötelezettségét és más keresztyén felekezetekkel folytatott dialógusának hitelességét kétségessé teszik. A nyilatkozat értelmében más egyházak és egyházi közösségek csak annyiban tekinthetők egyházaknak, amilyen mértékben követik a katolikus egyház által meghatározott igazságokat (az apostoli folytonosság, a püspökség és az eucharisztia helyes értelmezése). Különösen aggodalomra okot adónak tartjuk a dokumentum záradékát, mely szerint II. János Pál pápa „biztos tudással és apostoli tekintélyével” érvényesítette és megerősítette a Kongregáció közgyűlése által elfogadott nyilatkozatot és ezzel aláhúzta a tanítás definitiv és kötelező erejét. A sokak által az „ökumenizmus századának” nevezett 20. század végén mindezek ellenére az a reménységünk, hogy ez a dokumentum nem jelenti az ökumenikus párbeszéd és együttműködés végét. Az eddig elért eredményekre tekintve és az utóbbi időben a Magyar Katolikus Egyházzal elmélyült testvéri együttműködésre nézve abban bízunk, hogy folytatódni fognak az egymás jobb megismerésére és megbecsülésére irányuló törekvések. Az elmúlt évek hazai ökumenikus rendezvényeinek légköre és a krisztusi szeretetről való közös bizonyságtétel megtapasztalt öröme adjon további lendületet az egyházaink közötti további párbeszédhez és közeledéshez. Javasoljuk, hogy a dokumentumot a magyarországi történelmi egyházak illetékes képviselői a közeli jövőben közösen tanulmányozzák. Budapest, 2000. szeptember 14. A tótkomlósi szeretetotthon „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, én megnyugvást adok néktek. ” (Mt 11,28) Az idegen, aki Orosháza felől érkezik a városunkba, az út mentén egy impozáns külsejű épülettömböt láthat, melynek egyházi jellegét a homlokzati részekre festett szimbólumai egyértelművé teszik. Ez az Evangélikus Szeretetotthon, melynek címe: Tótkomlós, Fő utca 43. 1994. április 24-én, Tótkomlós várossá avatásának ünnepén történt meg az alapkő ünnepélyes letétele. D. dr. Harmati Béla püspök szavai szerint ez a hely az, ahol megfáradva, magányosan menedéket találhatunk, mert ez a hely Jézus számára van nyitva, hogy ő lakjon velünk. Nem csupán falak veszik körül az otthont, hanem ez a hely gyülekezeti közösség is, megvalósulása imádságnak, éneknek. Az építkezés anyagi alapját kétségtelenül az egyházi kárpótlás adta, de Gyekiczky János lelkész, valamint a Magyarországi Evangélikus Egyház érdeme, hogy más helyekről is megnyíltak anyagi források, és megépülhetett 2000- re félig kész és benépesült, a környék egyik legszebb és legjobb egyházi szeretetotthona. Az otthont körülvevő gazdaság a hajdani önellátó paraszti életformát idézi, biztonságot ad a lakóknak, hiszen néhányan még az aprójószágaikat is behozták, és gondozzák is azokat. A lelkész ereje és kitartása nyomán az épület a semmiből kiemelkedő mintegy 3500 négyzetméteren elhelyezkedő valóságos gyöngyszem a gazdasági épületeivel együtt. 1997. május 3-án adták át hálaadó istentisztelet keretében az egyik szárnyát, amelynek 1998-ban a nyitáskor még egyetlen lakója volt, 2000. május 3- án már 25 lakót látott el. Őszre elkészül a másik szárny is, amely lehetővé teszi újabb lakók beköltözését. A nap a reggelivel, majd a közös áhítattal indul, melyen szinte mindenki részt vesz. Ezután többen választják önként és örömmel a ház körül az apró munkák végzését, esetleg tévéznek. A lakók fizikai és lelki gondozását az otthonvezető Bálint Éva, valamint rajta kívül 9 fő szolgálja, ebből 3 fő a gazdaságban dolgozik. Az imateremben a reggeli áhítatokat a mindenkori lelkész, Gyekiczky János nyugdíjba vonulása óta Tuska Tibor segédlelkész végzi. A szobák többnyire kétágyasak, fürdőszoba kapcsolódik hozzájuk. A lakók saját bútordarabjaikkal tehetik lakhelyüket még komfortosabbá. De komfortérzetüket nem csak a saját bútordarabjaik, hanem az ápolók szeretetteljes munkája is biztosítja. A tótkomlósi gyülekezet Isten iránti hálával tapasztalhatja meg intézményei gyarapodását, amelyek reménység szerint szolgálataikkal nem csak a gyülekezet, hanem az egész város javát és megújulását szolgálják. Stirbicz Jánosné D. Katalin Az Északi Egyházkerületben 2000. szeptember 6-án sikeres lelkészvizsgát tettek: Blatniczkyné Hamersberg- Ganzstuch Júlia segédlelkész, Szügy Farkas Ervin bezi-enesei segédlelkész Gabnai Sándor lovászpatonai segédlelkész Garas Krisztina csöngei segédlelkész Lénárt Viktor egyetemi segédlelkész Orosz Gábor volt óbudai segédlelkész, doktorandusz Percze Sándor nemescsói segédlelkész Solymár Péter óbudai segédlelkész Szebik Károly székesfehérvári segédlelkész Varga Gyöngyi segédlelkész, doktorandusz
